II. r�sz

- Bizarr lenne - gondolt bele Harry.

- Val�ban? - k�rdezte Piton halkan.

Egy ideig n�m�n n�zt�k egym�st. Harry els�padt.

- Nem �gy �rettem! - kezdett menteget�zni.

Piton azonban szusszanva elfordult. A fi� az ajk�ba harapott. Tudta, hogy Piton nem veszi mag�ra az ilyen apr� s�rt�seket, m�gsem akarta elsz�rni a dolgokat.  

- T�bbek k�zt emiatt volt olyan neh�z sz�t �rteni az ap�ddal - mondta a t�volba r�ved�n a f�rfi.

Harry mindig felkapta a fej�t, ha Piton az apj�r�l besz�lt. Eddig csak s�rt�seket hallott t�le, most azonban meglepte ez a mondat. Nem igaz�n tudta, mit feleljen, pedig �rezte, hogy valamit mondania kell. Az egyik n�v�rke sietett a seg�ts�g�re, aki sz�vess�get k�rt Pitont�l: az egyik benti, magas polcr�l kellett leemelnie valamit. A f�rfi sz�vesen seg�tett, �s bement az �p�letbe.

Marie ek�zben odaslisszolt a mereng� Harryhez. N�m�n megsimogatta a fi� egyre f�rfiasabb �ll�t, �s szem�ben pajkos f�ny csillant. Fel�lt a mellett�k �ll� asztalra, �s ujj�t a fi� nadr�gj�ba akasztva mag�hoz h�zta Harryt. Kedvese elhelyezkedett a l�bai k�zt, majd kezeibe vette a l�ny arcocsk�j�t. F�lresim�totta a k�sza, barna tincseket, �s szerelmesen megcs�kolta. Ajkaik csintalan t�ncot j�rtak, de id�r�l id�re megpihentek.

Egyik alkalommal fura cincog� hangra lettek figyelmesek. K�v�ncsian n�ztek k�rbe, hogy meglelj�k a zaj forr�s�t. Egyszer csak Marie r�m�lten felsikoltott, felpattant az asztalr�l, �s v�gigrohant a verand�n, h�tra, a h�l�szob�k fel�.

Harry el�sz�r nem tudta mire v�lni a l�ny reakci�j�t. Majd jobb keze ir�ny�ba len�zett, �s megl�tta... Megl�tta, hogy az asztal sz�l�n egy ronda, sz�rke patk�ny �ll a h�ts� k�t l�b�n, �s mells� mancsait el�re ny�jtogatja, mintha integetne neki. Azonnal elborult az agya, �s az �llatra vetette mag�t.

- Pettigrew! - �v�lt�tte.

Felr�gta maga mellett a sz�keket, olyan hevesen birk�zott a fic�nkol� r�gcs�l�val. �m az �llat kihaszn�lta egyetlen el�ny�t: j�l belem�lyesztette metsz�fogait a fi� kez�be. Harry felord�tott f�jdalm�ban. Elejtette a patk�nyt, �s bizserg� kez�t r�zogatta. Szem�ben gy�l�let villant, felpattant a f�ldr�l, �s m�r vetette is mag�t az iszkol� l�ny ut�n. Hassal �tesett az asztalon, amit d�nt�tt mag�val es�s k�zben, de nem �rzett se f�lelmet, se f�jdalmat, csak el akarta kapni az �llatot. K�sz lett volna �tugrani a korl�ton is, mikor k�t er�s kar kulcsol�dott a derek�ra, ami megakad�lyozta ebben. K�ts�gbeesetten pillantott h�tra, majd megl�tta Piton s�padt arc�t.

- Engedjen el! Nem hagyhatjuk megsz�kni! Pettigrew az! - kiab�lta hiszt�rikusan. �t�tt, v�gott, kap�l�zott, ahogy csak b�rt, de Piton ereje kitartott, �s a f�ldre r�ntotta a fi�t.

Mindketten j�l meg�t�tt�k magukat, Harry el is k�bult egy pillanatra. Mikor fel akart �llni, a tan�r elkapta a kez�t.

- Harry! Nem m�sz sehova! - hordta le.

- Miatta haltak meg a sz�leim! Nem hagyhatom futni!

- Honnan tudod, hogy Pettigrew volt az? Lehetett csak egy k�z�ns�ges patk�ny is!

- Integetett, l�ttam! �s csak n�gy ujja volt!

- Egy fen�t! - �v�lt�tte Piton. - Csak azt k�pzelted, hogy n�gy ujja van!

- � felel�s a sz�leim hal�l��rt! �s Siriust is miatta vesztettem el! - kezdett k�ts�gbeesni Harry, �s a r�t�r� hull�m ahhoz volt hasonlatos, amelyet Piton az els� ny�risz�neti okklumencia k�zben tapasztalt.

A f�rfi azonnal elvette a p�lc�t a fi�t�l, miel�tt az megint valami ostobas�got csin�l. De Harrynek esze �g�ban sem volt ront�st k�ldeni r�, egyre jobban mag�ba roskadt. Halkan suttogott maga el� Siriusr�l, Voldemortr�l, majd �tkarolta mag�t, mint aki didereg. Egyre jobban els�padt. Piton megijedt, hogy a S�t�t Nagy�r esetleg megint meg�rzi a fi� gyenges�g�t. �vatosan k�rbepillantott, �s l�tta, hogy a felborogatott sz�kek �s asztal m�g�tt j� takar�sban vannak. El�vette var�zsp�lc�j�t, �s suttogva ugyanazt a b�b�jt kezdte k�nt�lni, amivel Voldemort t�mad�sa ut�n meg tudta nyugtatni a fi� zavart elm�j�t. Bal kez�t Harry hal�nt�k�hoz �rintette, majd lehunyt szemmel tov�bb mondogatta a var�zsig�t.

Harry gyeng�n megremegett, majd test�nek merevs�ge megsz�nt, zaklatott izmai elernyedtek. Kezei megad�an hanyatlottak a teste mell�. �tadta mag�t a b�b�jnak, de most nem aludt el. Szemei lassan felny�ltak, �s z�ldesen vil�g�tani kezdtek.

- ... corpus liberte rationis... - b�gta Piton tov�bbra is, b�r meglep�d�tt a fi� f�nyl� szemein.

- Silem libertatum - suttogta Harry, majd v�kony z�ld f�nysug�r cik�zott v�gig a homlok�t �kes�t� sebhelyen. Szemei ekkor lecsuk�dtak, von�sai megenyh�ltek, teste ellazult.

Piton abbahagyta a var�zsig�t, �s megk�nnyebb�lten s�hajtott. Fogta a gyenge fi�t, �s le�ltette az egyik sz�kbe, majd mozgatni kezdte a karjait, mint az �jult emberekn�l szok�s.

- Harry! - mondta neki halkan. - Harry. �bredj fel!

A k�ly�k azonban csak k�b�n meredt maga el�.

Piton �szrevette, hogy a keze v�res lett valamit�l. Ekkor l�tta meg a harap�snyomot Harry ujj�n. Agg�dva szeml�lte a s�r�l�st, majd el�vett egy zsebkend�t, �s felitatta a m�r kifolyt v�rt. Ekkor k�t ujja k�z� szor�totta a sebet, majd j� er�sen megnyomta. Harry felszisszent a f�jdalomt�l �s r�gt�n �berebb lett. J�kora v�rcseppek buggyantak ki a kez�b�l, amit remeg� szemekkel n�zett.

- Mit csin�l? - k�rdezte szipogva.

- Kitiszt�tom a sebed - t�r�lgette �jra a kezet Piton. - Hogy juthatott egy�ltal�n eszedbe megfogni azt a b�d�s patk�nyt? Ezek az �llatok terjesztik a vil�gon a legrond�bb betegs�geket. Ha szerencs�d van, most el is kapt�l valamit! - rivallt r�. - N�zd! - mutatott egy halv�ny r�zsasz�n cs�kra, ami, mint egy j�l l�that� hajsz�l�r, kezdett kirajzol�dni a fi� k�zfej�n.

Harry j�l l�that�an els�padt, noha ann�l halov�nyabb �rnyalatot m�r aligha tudott volna fel�lteni.

- �n csak... azt hittem, Pettigrew az...

- Persze, hogy azt hitted! Mindenre azt hiszed! - folytatta a letol�st a tan�r.

- El akartam kapni - hebegte Harry.

- Ha lett volna eszed, valami b�b�jt haszn�lt�l volna, amivel mondjuk mozdulatlann� dermeszted, vagy lebegtetni kezded, akkor biztos nem tudott volna megsz�kni! - idegesen a fi� kez�re tekerte kend�t. - De sohasem gondolkozol, mikor kellene! Mindig forr�fej�en cselekszel!

- �s ha t�nyleg Pettigrew volt az?

- Nem lehetett Pettigrew, mert � nincs is az orsz�gban! - fakadt ki Piton d�h�sen. - Ezt a vit�t pedig lez�rtuk! - �llt fel Piton, de cseppet m�rs�kl�d�tt haragra, mikor megl�tta a fi� megszeppent �br�zat�t. - Gyer�nk - mondta halkan. - Kelj fel, el kell, hogy vigyelek egy orvoshoz...

Harry lassan b�lintott, majd engedelmesen fel�llt. L�tta, hogy az egyik n�v�rke a r�m�lt Marie-t terelgeti fel�j�k, akib�l csak alig lehetett kiszedni, mi ijesztette meg ennyire. A fi� odabattyogott hozz�, �s oltalmaz�n �t�lelte.

- J�l van, ne s�rj! - vigasztalta. Kedvesen megsimogatta a l�ny haj�t, �s �t�lelte. - Mi most... elmegy�nk.

Marie k�rd�n n�zett r�juk.

- Harryt megharapta a patk�ny - k�z�lte a t�nyt Piton.

A n�v�rke ijedt�ben felsikkantott.

- Elmegy�nk orvoshoz. De... majd holnap l�tjuk egym�st, j�?

A l�ny szomor�an b�logatott, majd elb�cs�ztak egym�st�l.

Az orvosn�l r�videbb v�rakoz�s ut�n sorra ker�ltek. Az asszisztens szakszer�en ell�tta a sebet, majd az orvos utas�t�s�ra egy j�kora adag injekci�t adott be a fi�nak, akinek bizony kig�vadtak a szemei a borzalomt�l. Az eg�sz teste bizseregni kezdett az olt�anyag hat�s�ra, a feneke elzsibbadt, �s alig b�rt meg�llni a l�b�n. Piton, mint r�gt�nz�tt nagyb�csi kiv�ltotta a gy�gyszereket, b�r ez a szerep kor�ntsem volt �ny�re.

Lassan ballagtak az utc�n a d�lut�ni naps�t�sben, �s Harry j�l hallhat�an felszisszent p�rszor. Piton egy id� ut�n megunta az �lland� s�hajtoz�st.

- Idefigyelj, nekem nem kell j�tszanod a nagy �s er�s Harry Pottert. Tudom, hogy f�j ez az injekci�. Ne h�vjunk ink�bb taxit? Csak mert ha egyik pillanatban �sszeesel itt nekem, akkor nem tudlak a Privet Drive-ig cipelni, ahhoz m�r t�l neh�z vagy.

Harry elmosolyodott.

- Nem fogok �sszeesni. Csak - pihegte hunyorogva - pihenni szeretn�k egy kicsit. Hadd �ljek le p�r percre!

- Fel�lem... - vonta meg a v�llait a f�rfi.

A k�ly�k �gy ereszkedett le a padra, mint egy sz�z�ves, mozogni alig b�r� �regember. Kiny�jtotta a l�bait, �s szemtelen�l elterpeszkedett. Arc�n f�radt el�gedetts�g jelent meg.

- Nem akarok hazamenni...

- Itt se lesz kellemesebb... - n�zett k�rbe Piton fintorogva.

- �gy �rtem - vigyorgott a fi� - Dursley�kt�l is biztos megkapom majd a magam�t. Ha eddig nem kezeltek lepr�sk�nt... Szerintem be sem fognak engedni a lak�sba.

- Meg is �rdemeln�d.

- Hogyhogy Pettigrew nincs az orsz�gban? - k�rdezte hirtelen Harry.

Piton f�radt grimaszt v�gott.

- K�lf�ld�n pr�b�l meg h�veket toborozni. De err�l tudod, hogy nem besz�lhet�nk veled.

Harry b�lintott.

- Na gyer�nk!

M�r esteledett, mikor haza�rtek. Petunia n�ni sikoltozva �lelte mag�hoz a csemet�j�t, f�ltette, hogy Harry �tad neki valami l�thatatlan betegs�get. Piton halkan felsz�lalt a fi� �rdek�ben, megjegyezve ugyan, hogy minden felel�ss�g csak Harryt terhel, de a sebet m�r ell�tt�k, gy�gyszereket is kaptak, baj m�r nem t�rt�nhet. Ez valamennyire leh�t�tte a ked�lyeket, de a Dursley fam�lia ezek ut�n m�g jobban ut�lkozott, amikor csak Harryre n�zett.

M�snapra Harry fekv�betegg� avanzs�lt, �s mozogni is alig b�rt az er�s olt�st�l �s gy�gyszerekt�l. �gy Petunia n�ninek kellett felhordania az �telt, ami a n�nek egy�ltal�n nem volt �ny�re. M�g ennyire se lett volna hajland�, ha eb�d k�zben Piton meg nem k�rdezi, Harry evett-e m�r. Mikor megtudta, hogy a fi� m�g reggelit se kapott, m�ly d�bbenet �lt ki az arc�ra. Ez tal�n fel�bresztette a n�niben a lappang� felel�ss�gtudatot, �s a l�tszat, csakis a l�tszat kedv��rt igyekezte elj�tszani a gondoskod� nagyn�ni szerep�t. M�g Marie-nak is megengedte, hogy egyszer megl�togassa Harryt, b�r a l�ny m�r a kezdetekt�l nem volt neki szimpatikus.

Marie kedv��rt Harry hajland� volt meger�ltetni mag�t, kim�szott az �gyb�l �s levonszolta mag�t a kertbe. A kellemes naps�t�sben pihentek Marie-val, �s �gy m�ris sokkal k�nnyebb volt elviselnie a f�jdalmakat.

P�r nappal k�s�bb, mikor m�r mindketten kihevert�k az alattomos patk�nyt�mad�s megr�zk�dtat�sait, Marie �s Harry �gy d�nt�ttek, elmennek moziba. Valami olcs� hollywoodi  szerelmes film volt, kicsit b�nt�k is, hogy egy ilyen klis�s produkci�ra �ltek be.

Mikor azonban kil�ptek az �p�letb�l, megd�rrent az �g.

- Fut�s! - pillantott fel a sz�rke fellegekre Harry, miut�n az els� k�v�r es�cseppek a fej�k�n koppantak. Kab�tjukat maguk f�l� emelve rohantak v�gig az utc�kon, de m�g �gy is csurom vizesek lettek, mire Marie sz�ll�s�ra �rtek. Harry szab�lyosan didergett a h�v�s ny�ri es�t�l, �gy boldog volt, hogy v�gre a meleg �p�letbe l�phetett. Marie-val felmentek a l�pcs�n, egyenesen a l�ny szob�j�ig. Halv�nyan pisl�kol� f�nyt gy�jtottak: olyan hat�st keltett, mint a roxforti kandall�k f�nye.

Harry az ablakhoz l�pett. Az �g az�ta teljesen elfeketedett. Vill�mok cik�ztak a horizonton, �s mindegyiket hangos d�rren�s k�vette. Vizes ujjait maga k�r� fonta, �s zavartan a radi�torra tette a kez�t. Nem is tudta, mit v�r: ny�r volt, ilyenkor nincs f�t�s. Seg�lyk�r�n a kedves�re pillantott, aki m�r ny�lt is a szekr�nybe, hogy el�hal�sszon egy pokr�cot. � addig kib�jt az �t�zott p�l�b�l, �s az egyik sz�k t�ml�j�ra ter�tette. Mikor megfordult, Marie ott �llt, kez�ben a bord� sz�n� pl�ddel, de egy kicsit megszeppentnek t�nt, mikor megpillantotta a fi� meztelen fels�test�t.

A fi�n is zavart bizserg�s lett �rr�, mikor �rz�kelte, mi�rt habozik a l�ny. Ugyanakkor... tekintete a l�ny halov�ny, vizes trik�j�ra t�vedt... amely most szorosan Marie fels�test�hez tapadt, kirajzolva mindent, amivel b�szk�lkedhetett. Harry hal�nt�ka l�ktetni kezdett, arca felforr�sodott a zavart�l, ami el�nt�tte, �s igyekezett lenyelni a tork�ban form�l�d� gomb�cot. Ajkait n�ma s�hajt�sok �s artikul�latlan szavak hagyt�k el. Mit csin�ljon? Mit kell ilyenkor csin�lni? Mi�rt nem...

Hunyorogva megborzongott. Elvette a pl�det a kedves�t�l, megfogta a l�ny t�tova, kicsi kezeit, majd maga k�r� fonta �ket. Ajkuk egy hossz�, �rz�ki cs�kban forrt �ssze. Mikor sz�tv�ltak, hogy �jra leveg�h�z jussanak, Harry nem akarta elengedni a l�nyt. Szorosan hozz�simult a test�hez, homloka homlok�t �rintette. Alig nyitott, a v�gyt�l csillog� szemekkel belepillantott a l�ny f�l�nk tekintet�be. Az megremegett a felismer�st�l, �s kiss� els�padt. A fi� �rezte, hogy ha most nem nyugtatja meg, azzal mindent elronthat. F�lt�n megcs�kolta a homlok�t, majd szorosabbra f�zte az �lel�s�t.

- Itt a lehet�s�g, Harry, hogy valami olyasmit tehess, amit te szeretn�l tenni, �s nem m�s parancsol neked...

Nedves ajkaik �jra �sszeforrtak. Harry lassan le�lt az �gyra, majd �vatosan maga fel� kezdte h�zni a l�nyt is, aki el�sz�r remegve engedett cs�b�t�s�nak, majd megad�an omlott a karjaiba...

Egy k�zeli vill�ml�s s�rg�san izz� f�nye �bresztette fel Harryt legm�morosabb �lm�b�l. Riadtan �jra lehunyta a szem�t, majd felpillantott.

A szoba m�g mindig ugyanabban az �rz�ki f�lhom�lyban f�rd�tt, mint amiben hagyt�k. Minden rendben volt... Megnyugodva fek�dt vissza alv� kedvese mell�, akit �gy t�nt, nem �bresztett fel a vill�ml�s.

Harry lassan a p�rna al� cs�sztatta a kez�t. A l�ny oldalt fek�dt, szorosan hozz�simulva mellkas�hoz, �gy minden apr� szusszan�s�t �rezte. Telt, r�zsasz�n ajkai leheletnyi v�konyan nyitva voltak, amit�l csak m�g b�josabb volt. Haja buja f�rt�kben omlott a f�le �s h�ta m�g�, hol hull�mosan, hol csak sz�lakban. �lma mind e kuszas�g ellen�re b�k�s �s �des volt, �gy Harry akkor se merte volna megzavarni, ha odakint a vil�g kezdett volna �sszeomlani. �gy fek�dt mellette, mint valami gy�ny�r� antik szobor, mint egy istenn�, mely egy pillanatra, k�t csodat�tel k�zt �lomra hajtotta a fej�t.

Harry sz�v�t meghitt forr�s�g j�rta �t.

- Mit csin�ltunk... Marie? B�rmit is... csin�ltunk... csod�latos volt...

�vatosan v�gigsim�totta a l�ny meztelen derek�t, k�v�ncsi ujjai lesiklottak Marie h�t�nak puha, sz�ps�ges b�r�n, j�tszadoztak a kibontott hajsz�lak k�zt... V�delmez�n tartotta, majd jobban betakarta a finom anyag�, v�kony takar�val, ami alatt fek�dtek, nehogy megf�zzon.

Marie erre alig �szrevehet�en, de elmosolyodott. M�g szorosabban hozz�simult kedves�hez, �s �lm�ban, de megcs�kolta annak nyak�t. A fi� �gy �rezte, enn�l szebb dolgot nem is k�v�nhatna az �letben. Ha most, ebben a pillanatban meg kellene halnia, akkor is boldogan halna meg: mert van valaki ezen a vil�gon, aki �gy szereti �t, mint senki m�st, �s aki�rt � is b�rmit k�pes lenne megtenni...

Az �jjeliszekr�nyen az �r�ja kett�t pittyegett. Harry azonban �tszellem�lten, mosolyogva hunyta le a szemeit. P�r m�sodperc m�lva azonban r�m�lten pattantak fel pill�i. S�padtan �lt fel az �gyban, �s kez�t a sz�ja el� kapta. Borzalommal t�lt�tte el a tudat, hogy senkinek sem sz�lt, hova megy. Senki sem tudja, hol van. Azt hihetik, elrabolt�k, vagy m�g rosszabb: meg�lt�k Voldemort csatl�sai! Lupin m�r biztos a holdf�nyben siratja valahol, Mordon pedig feltehet�en m�r az �sszes aurort mozg�s�totta, hogy egy v�gs�, elkeseredett, bossz��ll� csap�st m�rtjen az �sszes gonosztev�re. Lemaradt Piton �r�j�r�l is. Volt azonban valami, ami mellett m�g a Rend tagjainak fejmos�sa is kedvesked� dorg�l�snak t�nt volna: Dursley�k haragja! Hiszen mindig Dudley el�tt kell haza�rkeznie! Ha k�s�bb j�n, nem kap vacsor�t (ami ugyan nem baj), csak egy �jabb szitok�radatot a nyak�ba. Szerencs�j�re unokatestv�re mostan�ban, hogy k�s�bb s�t�tedett, mindig k�s�n j�rt haza. H�ny �ra is lehet? T�z? F�l tizenegy? Kapkodva ny�lt az �r�j��rt.

- Hajnali f�l h�rom? - arc�n r�g nem l�tott r�m�let t�kr�z�d�tt. - Meg fogok halni! - temette az arc�t a kezeibe.

- Mmmm... Harry? - �lt fel az �gyban �lmosan Marie. - Valami baj van?

- Jaj, kicsim, nem akartalak fel�breszteni... �n csak... teljesen megfeledkeztem az id�r�l, m�g veled voltam.

- Nem tudj�k, hogy itt vagy, ugye? - k�rdezte a l�ny kedvesen.

Harry, a l�ny �des arc�nak l�tt�n valahogy m�gsem tudott haragudni mag�ra. Mosolyogva megr�zta a fej�t.

- Nagyon m�rgesek lesznek?

- Meg fognak �lni - legyintett lemond�an kedvese.

Marie elvigyorodott.

- Ha m�r �gyis mindegy, maradj m�g egy kicsit! - mondta pajkosan.

A fi� felkacagott.

- Nem lehet, cica, musz�j mennem. De majd holnap l�tjuk egym�st! Vagyis... ma, mivel m�r elm�lt �jf�l. Felt�ve, ha nem ny�znak meg elevenen - tette hozz� mosolyogva.

- Hm, h�t j� - egyezett bele a l�ny, de kicsit k�rette mag�t. Harry hihetetlen�l k�v�natosnak tal�lta �t ilyenkor.

Most azonban indulnia kellett. Amilyen gyorsan csak lehetett, mag�ra kapkodta a ruh�it, �s k�zben vagy ezer cs�kot nyomott moh� kedvese ajk�ra, aki folyton ut�na kajtatott.

- V�rj, v�rj, ezt elfelejtetted! - szedte ki a l�ny az �gy al�l az egyik zoknit.

Kuncogva meredtek egym�sra az �gy k�t oldal�r�l. Marie v�g�l �tevick�lt, odab�jt hozz�, majd hosszasan megcs�kolta.

- Alig v�rom, hogy �jra l�ssalak... - mondta halkan.

Harry odahajolt a f�l�hez, �s �vatosan belesuttogott valamit, amit�l a l�ny arca kisl�nyosan elpirult. Kapott m�g egy gyors cs�kot az ajkaira �s a homlok�ra, majd �tj�ra engedte Harryt.

A fi� halkan kilop�zott az �p�letb�l, majd meg�llt az es�ben a l�ny ablaka alatt. A sz�ps�g fentr�l, a halv�nyan megvil�g�tott szob�b�l figyelte, �s b�cs�z�ul integetett neki. Harry szeretett volna visszafordulni, �s felmenni hozz�, de tudta, hogy haza kell mennie Dursley�khoz. Bolondos szerelmesk�nt m�g fel�je dobott egy cs�kot, majd fut�snak eredt.

P�r sarokkal arr�bb beh�z�dott az egyik �p�let kapualj�ba. Kimondta a ruh�j�ra a Leperex-b�b�jt, melyt�l az nem lesz majd vizes - vagy legal�bbis nem annyira. Haj�t vil�gos barna sz�n�re v�ltoztatta, hossz�t pedig megn�velte vagy t�z centivel. A homlok�r�l elt�ntette a sebet, szem�nek sz�n�t vil�gosk�kre m�dos�totta. A nyak�ra �s kez�re tetov�l�st var�zsolt. Mire elk�sz�lt, eg�szen biztos volt abban, hogy esetleges �ld�z�i �gy nem ismernek majd r�. Elgondolkozott egy kicsit azon, vajon nem l�-e t�l a c�lon az �lland� �tv�ltoz�ssal: Mordon kezd rossz hat�ssal lenni r�. Mindenesetre jobbnak l�tta indulni. M�r �gy is borzalmas fejmos�sban lesz r�sze, felesleges lenne tov�bb fesz�teni a h�rt.

Nagyokat l�pve sz�guldott v�gig az utc�kon. Az egyik utcasort a parkon kereszt�l akarta lev�gni. L�pcs�r�l l�pcs�re, kisz�gell�sr�l padk�ra sz�kdelt, mozg�s�nak kecsess�g�t pedig b�rmelyik macska megirigyelte volna. Igyekezett nem �sszes�rozni a holmij�t. Egyr�szt, mert sajn�lta volna �ket, m�sr�szt meg Petunia n�ni eg�szen biztosan kihaj�totta volna a lak�sb�l, ha nyakig mocskosan �ll�t haza. Mellkas�ban enyhe sz�r� f�jdalommal fordult be a Privet Drive-ra. V�gign�zett a lak�sokon. Minden h�zban az igazak �lm�t aludt�k m�r, egyed�l Dursley�kn�l �gett a villany. Harry nagyot nyelt. M�g �rben vannak. Nincs menekv�s.

Odal�pett az ajt�hoz, el�kotorta a kulcscsom�j�t, remeg� kezekkel a z�rba illesztette a megfelel�t. Esz�be jutott a k�lseje, �gy miel�tt elford�totta volna a kulcsot, kimondta a b�b�jokat megsz�ntet� var�zsig�t.

Igyekezett halkan kinyitni az ajt�t. A cip�j�t is tompa nesz k�s�ret�ben r�gta le a l�b�r�l, de hi�ba. Ny�lt is a nappali ajtaja.

- Harry Potter! - mennyd�r�gte Vernon b�csi. - Hogy mer�szelsz �jnek �vadj�n az utc�n k�borolni, te senkih�zi!

Petunia n�ni cs�p�re tett k�zzel, megvet� arccal l�pett ki a folyos�ra, f�rj�t k�vetve.

- Ideje, hogy megtanuld, mi a rend ebben a tisztess�ges h�zban! - �v�lt�tte paprikav�r�sen b�csik�ja, �s pofonra emelte hatalmas lap�tm�ret� tenyer�t.

Harry beh�zott v�llakkal, behunyt szemmel v�rta a csattan�st. Ami�ta iskol�ba j�rt, nem kapott ki, �s nem igaz�n szerette volna megszak�tani ezt a hagyom�nyt.

Odafentr�l trappol�s hallatszott.

- Ne, csak Dudley k�r�rvend� arc�t ne!

Unokatestv�re �lvezte, ha Harryt megal�zottk�nt l�thatta. Egyetlen pillanatot sem hagyott volna ki. Legnagyobb meglepet�s�re azonban nem Dudley v�gtatott le a l�pcs�n. Piton l�lekszakadva ugrotta �t a fokokat, �s zil�lva kapaszkodott meg a korl�tban, mikor le�rt a l�pcs� alj�ra. A k�pe s�padt volt, �s beesett, szemei pontszer�re zsugorodtak. Nyak�ban egy feh�r t�r�lk�z� pihent, haj�b�l pedig cs�p�g�tt a v�z. Arca �szinte aggodalmat t�kr�z�tt. Mikor azonban megl�tta, mire k�sz�l Vernon, m�lys�gesen meg�tk�z�tt. Olyan t�m�ny undor �lt ki az arc�ra, hogy Petunia n�ni felsikkantott, Vernon b�csi pedig azonnal leeresztette a kez�t.

- Takarodj a szob�dba, k�ly�k! - vetette oda unoka�ccs�nek.

Harry borzalmasan sz�gyellte mag�t. Enn�l k�nosabb helyzetben ritk�n volt. A Dursley-h�zasp�r sebesen bez�rk�zott a nappaliba, �gy egyed�l maradt tan�r�val. Piton, imm�r kicsit �sszeszedettebb �br�zattal, kih�zta mag�t, �sszepr�selte az ajkait, majd megfordult, �s kim�rt l�p�sekkel visszament a szob�j�ba. Harry valami�rt �gy �rezte, k�vetnie kell. Mire fel�rt, bez�rt szobaajt�t tal�lt, m�gis kopogott rajta.

- Gyere be, Harry - hallatszott odabentr�l.

A fi� kinyitotta a feh�r ajt�t, �s bel�pett. R�gt�n gy�gyn�v�nyek szaga csapta meg az orr�t. Az egyik asztalon egy kann�ban kellemes illat� gy�gytea g�z�lg�tt. Piton az �gy sz�l�n �lt, �s �pp egy b�gre valamit kortyolgatott.

Harry gyorsan levette a kab�tj�t, letette az ajt� melletti sz�kre, majd a tan�rra pillantott. �m att�l, amit l�tott, a sz�ve meg�llt egy pillanatra. H�r�gve h�tr�lt a falig, �s mindk�t kez�vel biztons�got keresve megmarkolta az ajt�f�lf�t.

Piton f�loldalasan �lt neki, m�gis l�thatta, hogy a f�rfi �benfekete haja most k�r�lbel�l a h�ta k�zep�ig �r.

- Mi... - k�rdezte Harry remegve - mi t�rt�nt mag�val... professzor �r?!

A tan�r melankolikusan fels�hajtott, majd �jat kortyolt a te�b�l.

- Ap�d egyik kedves aj�nd�ka - mondta rekedt, f�tyolos hangon. �rezni lehetett rajta, hogy megf�zott. - Egy maradand� hat�s� b�b�j a reperto�rj�b�l...

- De h�t... hogy?

- Ak�rh�nyszor nedvess�g �ri a hajamat, megn� ilyen hossz�ra. A hat�sa f�l �r�n bel�l mag�t�l elm�lik.

Harry elfanyalodott.

- Ez borzaszt� - mondta sajn�lkozva. - Nincs ellene semmilyen var�zslat?

- Nincs.

Piton h�trasand�tott, �s �gy �lt, hogy a fi� beker�lj�n a l�t�mezej�be. Nem sz�lt semmit, csak az italt l�tyk�lte a poh�rban.

- �n... a keres�semre indult, ugye? - kezdte Harry f�jdalmas k�ppel. - Annyira sajn�lom! Nem... nem akartam elt�nni vagy ilyesmi... �n csak... teljesen megfeledkeztem az id�r�l, �s... B�rcsak j�v� tehetn�m! Nem akartam l�gni az okklumenci�r�l! Ha akarja... �gy �rtem, ha nem f�radt... sz�val, most bep�tolhatjuk...   

Piton meredten n�zte. M�r �pp v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, mikor megvillant az �gy k�zep�n hever� oda-vissza t�k�r. A f�rfi letette a b�gr�t, majd egy apr� fejr�nt�ssal k�zelebb intette a t�tov�n �csorg� fi�t. Harry v�gre k�zelebb l�pett �s le�lt � is az �gy m�sik oldal�ra. Piton a kez�be vette a t�kr�t, belemondta a nev�t, mire megjelent Dumbledore gondterhelt arca. A k�ly�k igyekezett �gy meglapulni, mint p�r nappal kor�bban, Kingsley eset�ben.

- Igazgat� �r - biccentett Piton k�teless�gtud�an.

- �h, Perselus. M�g mindig semmi h�r Harry fel�l?

- De, igazgat� �r. �pp most �rt haza.

Dumbledore, �gy t�nt, megeresztett egy f�radt s�hajt.

- Merlinre, j�l van? Nem esett b�nt�d�sa?

- �gy t�nik, minden rendben.

- L�thatn�m �t, Perselus?

Piton egy unott, laza mozdulattal Harry fel� ford�totta a t�kr�t. Mikor az igazgat� megbizonyosodott, fell�legzett, de arca komor maradt.

- Harry Potter! Nagyon felel�tlen cselekedet volt, amit ma este v�grehajtott�l. Nem sz�lt�l senkinek, hogy hova m�sz! A Rend tagjai m�r k�ts�gbees�s�kben mindenhol kerestek! Mrs. Weasley lassan m�r fel is adta a rem�nyt, hogy valaha viszont l�t, �s Lupin is m�lyen meg van rend�lve, azt hitte, v�ged.

- Nagyon sajn�lom - mondta remeg� szemekkel Harry. Meghatotta, hogy �gy agg�dtak �rte. Hogy m�g Piton is agg�dott �rte. Meg sem fordult a fej�ben, hogy menteget�zni pr�b�l e sz�gyenletes tett miatt. �m miel�tt folytathatta volna, Piton megsz�lalt.

- Jellemz�, muglik! - fakadt ki. - Ezekre sz�rakoz�helyekre manaps�g m�r a kiskor�akat is beengedik! Ahelyett, hogy j�l hazazavarn�nak titeket! - tekintete vill�mokat sz�rt Harry fel�. - Ha m�g egyszer beteszed a l�bad egy olyan helyre, engem t�bb� nem l�tsz, �s tanulhatod a b�csik�dt�l az okklumenci�t!

Harry bamb�n n�zte tan�r�t. Megzakkant ez? Mif�le sz�rakoz�hely?

Dumbledore nem t�nt olyan tan�cstalannak. B�lintva nyugt�zta Piton szavait, majd megrov�an Harryhez fordult.

- Piton professzornak igaza van, Harry. Vedd komolyan az utas�t�sait, ne k�borolj el est�nk�nt, �s legf�k�ppen: ker�ld az ilyen vesz�lyes helyeket!

A fi� b�szen b�logatott, �s csod�lkozott, hogy ennyivel meg�szta. Az igazgat� b�cs�z�sk�nt fel�j�k biccentett, majd elt�nt a k�pe a t�k�rb�l. Piton le is tette a finom t�rgyat az �gyra, �s n�m�n Harryre sand�tott.

- Mi�rt... mi�rt mondta, hogy... - k�rdezte volna Harry, de a d�bbenett�l nem j�ttek a szavak.

- Azt akarod, hogy az eg�sz Rend arr�l cs�mcsogjon, hogy...

- Nem! - v�gta r� Harry, �s elv�r�s�d�tt.

- Na ugye.

- H-honnan tudja...?

Piton hamisk�san elvigyorodott.

- Nem kell a fejedbe l�tnom, hogy tudjam, hol volt�l ma �jszaka.

- Hazudott... hazudott Dumbledore-nak, csak hogy kimentsen? - k�rdezte mag�ba roskadva a fi�.

A tan�r nem sz�lt, csak j�t�kosan megcsillant a szeme. Megeresztett egy apr� vigyort, majd �jb�l belekortyolt a te�ba. Flegm�n f�lren�zett, de majdnem elejtette a cs�sz�t, amikor Harry h�tulr�l hirtelen �t�lelte.

- Ma m�r sokadszorra mentette meg a b�r�met... Elindult keresni ebben az �t�letid�ben, majd megmentett egy megal�z� feny�t�st�l, most pedig ez... �n... k�sz�n�m... - mondta halkan.

Piton egy pillanatig mozdulni sem mert. Csak a v�lla f�l�tt tudott a fi�ra pillantani, aki h�l�san a h�t�hoz simult. Borzaszt� m�d zavarba j�tt.

- Na... - d�nny�gte. - Na, ne �lelgess! - mondta hat�rozottabban.

K�rd�n meredt Harryre. A fi� azonban elmosolyodott, ami teljesen elbizonytalan�totta.

- Akkor ma nem tartunk okklumenci�t? - k�rdezte az rem�nykedve.

- Nem igaz�n vagyok k�v�ncsi arra, ami most a fejedben kavaroghat, Harry. Menj ink�bb, �s hagyj aludni.

- De... mi lesz, ha Vol... Tudjukki...

Piton bossz�san felmordult, �s megforgatta a szemeit.

- Ne „Tudjukki”-zz itt nekem! Mondd ki a nev�t! Nem fogok belehalni!

Harry b�lintott.

- Sz�val... mi lesz, ha Voldemort megint megpr�b�l behatolni az agyamba?

- Az elm�dbe - jav�totta ki Piton. - Nem fog tudni.

- Hogyhogy nem?

- Pr�b�lj meg laz�tani, �s ki�r�teni az elm�det. Tudom, most nem fog siker�lni - mondta kiss� bossz�san, l�tva Harry reakci�j�t. - De pont ez�rt nem fog tudni �rtani neked Voldemort.

Harry egy darabig m�l�n morfond�rozott a hallottakon.

- Sz�val, ha pozit�v gondolatok kavarognak a fejemben, Voldemort nem fog tudni b�ntani?

- A dolog az�rt nem ilyen egyszer�. Az mindenesetre nyilv�nval�, hogy a S�t�t Nagy�r nem igaz�n b�rja, ha �gy v�dekezel ellene.

- Teh�t... el�g csak sz�p dolgokra gondolnom, �s minden rendben lesz.

- Rep�lni az�rt nem fogsz - mormolta oda a b�gr�nek Piton.

Harry sz�lesen elvigyorodott. A tan�r morbid humora eddig az agy�ra ment: �szre sem vette, hogy milyen sz�rakoztat� is tud lenni.

- Most pedig kifel�.

- J� �jt - mondta a fi� b�cs�z�ul, majd �tment a saj�t szob�j�ba.

Miut�n az ajt� bez�rult, Piton, eg�szen m�s, szomor� arckifejez�ssel, m�g sok�ig n�zett ut�na.

A tan�r nyomorultul aludt eg�sz �jjel. A meg�z�sb�l megf�z�s lett, abb�l el�sz�r csak k�h�g�s �s t�ssz�g�s, majd torokf�j�s �s l�z. M�r vil�gosodott, mire el tudott szenderedni. Ahogy hason hevert, az egyik keze lel�gott az �gyr�l. Fej�t a p�rn�ba f�rta, de m�r ahhoz sem volt ereje, hogy f�szkel�dj�n. Csak pihenni szeretett volna.

Azonban egy g�rbe �rny�k vet�lt fel�je. Egy s�t�t alak m�regette �t, ahogy aludt. A figura azt�n a saj�t szem�hez emelte a kez�t, megkocogtatta azt, majd bossz�san felhorkantott. Elkezdte piszk�lni, majd bizarr m�don k�r ujja k�z� fogta, �s elkezdte kifel� h�zni. A szem gusztustalan, cs�szk�l� hangokat adott ki, majd egy er�s cuppan�st k�vet�en kiugrott a hely�r�l, �s Piton feje mell� huppant, az �gyra. A b�jitaltan tan�r erre m�r �sszer�ncolta a homlok�t, �s kinyitotta a szem�t. Mikor azonban megl�tta, mi hever az arc�t�l p�r centim�ternyire, els�padt, �s borzalmas sikolt�ssal pattant ki az �gyb�l, olyan sebess�ggel, hogy azt egy sz�cske is megirigyelhette volna. Ugyanazzal a lend�lettel a kom�dig h�tr�lt, �s hangos csattan�ssal pr�selte neki a h�t�t. Mellkasa szapor�n mozgott, �gy kapkodta a leveg�t, �s k�zben v�gig az �gy felett �ll� Mordont b�multa.

- Merlinre! Mi az Istent m�vel maga a szob�mban?

- Rajtad tartom a szemem, fiam. J� l�tni, hogy a reflexeid m�g mindig olyanok, mint r�gen.

Piton olyan savany� k�pet v�gott, hogy azt lehetett volna hinni, h�nyni k�sz�l.

- Gusztustalan �llat! - fakadt ki.

- Nono! - emelte fel a mutat�ujj�t az id�s auror. - Egy kicsit t�bb tiszteletet, fiam!

- Nem vagyok a fia! - sziszegte Piton, szinte m�r gyerekes ellenszeg�l�si v�ggyal.

Mordon k�rben�zett a szob�ban.

- Sz�p kis h�z. Mikor legut�bb itt j�rtam, ezt a szob�t nem is l�ttam. Biztos neked is tetszik, Piton - felelte gonoszan mosolyogva.

Perselus azonban csak s�hajtott egy m�lyet, �s megk�sz�r�lte a tork�t. Nem akarta hagyni, hogy ez a v�n bolond kihozza a sodr�b�l.

- Az�rt vagyok itt - folytatta Mordon -, mert nem igaz�n vagyok megel�gedve a munk�ddal. H�t �gy vigy�zol a fi�ra?

- Az �n feladatom nem az, hogy vigy�zzak r� - pr�selte ki a fogai k�zt Piton. - Hanem, hogy tan�tsam.

- Erre a fi�ra sosem tudnak elegen vigy�zni. Azt aj�nlom, vedd komolyabban a feladatodat!

- H-hogy mer�szeli?! - pukkadozott a d�ht�l Perselus. - Ne merjen kioktatni! T�r�dj�n a maga dolg�val!

- T�r�d�k is! Bizony, kellemes dolog s�t�t var�zsl�kat k�zre ker�teni - h�z�dott cs�nya mosolyra az auror torz arca. - Kellemes eml�kek, ugye Piton? Vannak dolgok, amiket sohasem felejt el az ember! Amikor t�ged bevittelek, az volt az egyik legeml�kezetesebb riaszt�som!

Piton megborzongott, a sz�r fel�llt a karj�n Mordon kaj�n vigyor�t�l.

- Hogy az �g szakadna mag�ra! Ne moleszt�ljon engem! Eredjen a dolg�ra!

Ekkor kopogtattak az ajt�n. Mindk�t var�zsl� a hang ir�ny�ba pillantott.

- Professzor �r... minden rendben? Mintha hangokat hallottam volna...

- Gyere be, Harry - akarta mondani Piton, de Mordon reszel�s hangja megel�zte. A b�jitaltan tan�r szemei kig�vadtak a m�regt�l.

A fi� olyan sebesen rontott be, hogy az m�r gyan�s volt.

- Mordon professzor! Mit... hogy ker�l maga ide? - suttogta r�m�lten.

- Az ajt�n kereszt�l - legyintett az auror.

Harry els�padt.

- De ugye nem l�tta meg mag�t senki?

- Nem. LANKADATLAN �BERS�G! - rikkantotta olyan hangosan, hogy mind Piton, mind Harry megijedtek.

- L�tja? J�l van Harry! Elmehet! - mondta inger�lten Perselus.

- Nono! Harry, fiam. Mondd, j�l b�nik veled ez a m�regkever�?

- M�regkever�? - h�ledezett Piton. �gy �rezte, megbecstelen�tett�k var�zsl�i mivolt�ban.

- A kotyvaszt� tal�n tal�l�bb jelz� lett volna? El-n�-z�st... - mondta g�nyosan.

Pitonnak felforrt az agyvize. Remeg� kezekkel az egyik gyertyatart��rt kapott, �s azt v�szesen meglengetve, fenyeget�en felmordult.

- Az a szerencs�je, hogy Harry itt van. K�l�nben gondoskodn�k r�la, hogy kapjon egy helyes kis p�rt ahhoz a ronda k�k szem�hez! Most pedig kotr�djon innen!

- N-ne agg�djon, Mordon professzor �r, minden rendben - mondta der�sen Harry. - Nagyon j�l megvagyunk! - r�n�zett Pitonra, �s ugyanazzal a kedves mosollyal b�ztatta, mint el�z� este. A f�rfi sz�ve szokatlanul hevesen kezdett verni az izgatotts�gt�l, �s egyre jobban els�padt.

A fi� nem �rtette, mi�rt v�lt ki bel�le ilyen negat�v reakci�kat, hiszen egy�ltal�n nem ez volt a sz�nd�ka. Szomor�an lehajtotta a fej�t, �s elford�totta a tekintet�t. Piton megenyh�lt ennek l�tt�n, �s kicsit lejjebb eresztette a gyertyatart�t.

Mordon sunyin vigyorgott, majd biccentett egyet Harry fel�, �s dehoppan�lt.

- �n �s Mordon professzor... mi�rt nem kedvelik egym�st? - k�rdezte a fi� t�tov�n.

- R�mszem volt az, aki elfogott - mondta halkan Perselus, merengve. Esz�be jutottak annak a borzalmas �jszak�nak az eml�kei.   

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.