12. Fejezet

A Jel

-         Mindenf�lek�pp folytatnunk kell az okklumenci�t! A vita lez�rva!

-         De Piton professzor…

-         Estrelle, sajn�lom, de Perselusnak igaza van. Minden jel k�ts�g k�v�l arra mutat, hogy Voldemort bef�rk�z�tt a tudat�ba. Ha nem gyakorol tov�bb, az ak�r az �let�be is ker�lhet. – csit�totta a vit�z�kat Dumbledore.

Estrelle olyan durc�s arcot v�gott a gyeng�lked� ajtaja el�tt, hogy a b�jitaltan�r majdnem elmosolyodott. A n� mindenkit elviselt volna maga mellett, csak ne kelljen Piton kutat� tekintet�t �reznie mag�n.

-         Rem�lem meg�rti, hogy nem csak a maga �lete forog kock�n.

-         Igen, igazgat� �r. Igaza van.

Perselusra pillantott. Furcsa �rz�s volt l�tni a szemeiben az aggodalom szikr�j�t. Akkor n�zett r� �gy, amikor h�rom napja a gyeng�lked�n megtiszt�tott�k a seb�t. El�sz�r nem lehetett kivenni a b�r�be karcolt alakzatot, de mikor Madame Pomfrey �sszeforrasztotta a sebeket, a halv�nybord�n izz� hegek egy furcsa jelet alkottak. A f�rfi �vatosan vizsg�lgatta nem is sejtve, hogy Estrelle h�t�n a hideg futkosott az elfojtott v�gyt�l, amit a f�rfi �rint�se okozott.

Tudta, hogy m�r l�tta valahol ezt a jelet, de nem eml�kezett pontosan. Dumbledore s�t�t tekintettel cs�v�lta a fej�t, majd otthagyta �ket a gyeng�lked�n. Estrelle zavartan h�zta ki a kez�t a gyeng�d szor�t�sb�l, �s �llig betakar�zott.

Ma v�gre elhagyhatta a k�rtermet. Am�g nem volt mag�n�l, nyomaszt� �lmok gy�t�rt�k, de ezek csak �lmok maradtak. Egyet sem tudott volna felid�zni, csup�n a kellemetlen �rz�s maradt meg �bred�s ut�n. Azon kapta mag�t, hogy m�g mindig Perselus szem�be b�mul.

-         Eln�z�st, de most dolgom van.

Az egyik fekete szem�ld�k felemelkedett. – Milyen dolga?

-         Ki kell der�tenem, hogy mif�le jegyet raktak r�m, ha m�r maguk nem mondanak semmit. – azzal elviharzott a k�nyvt�r fel�.

A f�rfi m�g sok�ig n�zett ut�na, Dumbledore pedig szem�vege m�g�tt mosolygott.

*

A k�nyvt�r csendes volt. Estrelle -ben el�sz�r tudatosodott, hogy elkezd�d�tt a kar�csonyi sz�net. A folyos�k szokatlanul csendesek voltak. Az a marad�k di�k, aki ott maradt, kint h�goly�zott, vagy s�t�lt. Egyesek azt tal�lgatt�k, hogy vajon mit kapnak kar�csonyra.

A barna asztalokn�l csup�n egyetlen bozontos haj� l�ny olvasott. Hermione sem ment id�n haza. Harry �s Ron k�rlel� tekintete meggy�zte �t, hogy seg�tsen a tetemes mennyis�g� h�zi feladatok megold�s�ban. �s persze �gy nyugodtan nyomozhatott p�r �gyben. Lust�n pillantott fel, amint halkan kiny�lt az ajt�. Meglep�d�tt a fekete ruh�s n� megjelen�s�n.

„�risten de ny�zott az arca. Sokkal sov�nyabbnak l�tszik… �s milyen karik�sak a szemei!” – amint az �jonnan �rkez� meg�rezte, hogy figyelik, Hermion�ra n�zett. A l�ny halkan k�sz�nt, majd �jra a k�nyv�be meredt. De valahogy m�r nem tudta annyira lek�tni a sik�t�szellemek jellemz�se.

„Rem�lem, nem s�ntik�l semmi rosszban ez a l�ny… - Estrelle, nem vagy te kicsit paranoi�s mostans�g?”

R�gt�n a z�rolt r�szhez ment, amit csak a tan�rok �s az arra felhatalmazottak haszn�lhattak. El�sz�r a r�natannal foglalkoz� k�nyveket lapozta �t – eredm�nytelen�l.  Mikor a huszadik k�tetet is visszarakta a polcra, kezdett kicsit elkedvtelenedni. Percekig n�zte mozdulatlanul a hegeket.

„Tudom, hogy l�ttalak m�r valahol… de hol? Eml�kezz… eml�kezz!”

L�zasan keresni kezdett egy bizonyos k�tetet, amiben a megold�st sejtette. Minden egyes polc el�tt meg�llt, �s kimondta a var�zsig�t, amivel invit�lhatja azt a k�nyvet.

-         Hol lehetsz?! Gyer�nk, gyer�nk, b�jj m�r el�!

Egyre m�rgesebben k�ldte vissza a k�nyveket a hely�kre. „Tudom, hogy itt van valahol! Musz�j lennie itt egy p�ld�nynak…”

-   Csak nem ezt a k�nyvet keresi, Miss Lioncourt?

-   Piton professzor. L�tom hagyta, hogy megszenvedjek �rte. – n�zett fel

Estrelle a g�nyosan mosolyg� f�rfira, mik�zben egy k�nyvet pr�b�lt kihal�szni a polc al�l, ami a f�ny el�l b�jt el. – Mi�rt nem adta oda r�gt�n?

-         Nem k�rte.

-         Aha. �rtem. Rem�lem meg is tal�lom benne, amit keresek. – hidegen v�gigm�rte a b�jitaltan�rt. – Igazs�g szerint sz�vesebben kutattam volna �t m�g p�r polcot, minthogy �nt�l k�rjem el.

-         Igaz�n? Ez akkora �ldozat lenne?

-         Igen.

-         �s megtudhatn�m, hogy mi�rt?

-         Tudja azt maga nagyon j�l… - Lassan a hossz�, k�nyvekkel teli asztalhoz s�t�lt, majd keresztbefont karral nekit�maszkodott. - Nem tudom ki  t�nt el sz� n�lk�l egy bizonyos �jszaka ut�n, �s ki volt az, aki az�ta sem hajland� �nsz�nt�b�l hozz�m sz�lni.

Piton arc�n a g�nyos mosoly m�g sz�lesebb lett. „Sz�val innen f�j a sz�l…”

-         Most m�r vil�gos. Csup�n azt felejtette el megk�rdezni t�lem, hogy k�sz�thet-e r�lam k�pet. Tudja ezt a fajta udvariatlans�got nem szoktam d�jazni. – K�zben persze m�lyen hallgatott a fekete, tiltott k�nyv megtal�l�s�r�l.

-         �n meg azt nem d�jazom, hogy valaki az enged�lyem n�lk�l megn�zi a munk�imat, miel�tt azok elnyern�k a teljes �rtelm�ket. De most nincs hangulatom a vit�z�shoz, ez�rt ink�bb megk�rn�m, hogy adja ide a k�nyvet. Nem szeretn�m a dr�ga idej�t rabolni, professzor �r… - � is g�nyosan elh�zta a sz�j�t.

Besz�d k�zben Estrelle ell�kte mag�t az asztalt�l �s bossz�san n�zett a f�rfi szem�be. Piton v�lasz helyett k�zelebb l�pett egy l�p�st. A n� pedig egyet h�tra.

-         Miss Lioncourt, csak nem f�l t�lem?

-         Nem f�lek, csup�n szeretem megtartani a h�rom l�p�s t�vols�got, �s arra k�rn�m, hogy ezt �n is tartsa be.

Estrelle g�rcs�sen �sszeszor�totta a sz�j�t, amint megl�tta a f�rfi els�t�t�l� tekintet�t.

-         �n nem �gy vettem �szre… - m�ris a n� el�tt termett �s az egyik k�nyvekkel teli szekr�nyhez szor�totta, karjait a l�ny v�llain�l a polchoz t�masztotta. – Ha az eml�kezetem nem csal, akkor voltunk mi m�r k�zelebb is egym�shoz, �s akkor egy�ltal�n nem volt az ellenedre.

-         Piton professzor, �r�ln�k ha csak egyszer�en odaadn� a k�nyvet �s v�gre a dolgomra engedne! – Estrelle h�v�ss�ge csak �lca volt.

Elbizonytalanodott a f�rfi k�zels�g�t�l, arc�t enyhe p�r festette meg, ami a b�jitaltan�r tekintet�t sem ker�lte el. „Eszem �g�ban sincs elengedni…” Felett�bb ingerelte a n� rideg elutas�t�sa �s hite, hogy � tartja kez�ben az ir�ny�t�st. Hirtelen r�t�rt annak a v�gya, hogy megmutassa az erej�t, hogy let�r�lje azt a g�nyos mosolyt a gy�ny�r� arcr�l.

M�r hajolt is, hogy megcs�kolja az ellenkez� n�t, amikor hirtelen megtorpant a mellkas�nak nyom�d� var�zsp�lc�t�l.

-         Ne mer�szelje! – sziszegte fogai k�z�tt balj�san a l�ny – Hacsak nem akar

egy csinos kis ront�st beszerezni… Azt hiszem el�g vil�gosan fejeztem ki magam, de a gyeng�bbek kedv��rt megism�tlem: engedjen el!

Piton kifejez�stelen arccal kiegyenesedett �s leengedte a karjait. Nem sz�lt semmit, csup�n f�l k�zzel a kor�bban az asztalra letett fekete k�nyv fel� intett, de nem �llt arr�bb az �tb�l. Estrelle –nek �gy azonban – nagy bossz�s�g�ra – hozz� kellett �rnie a f�rfi karj�hoz, amint elhaladt mellette.

L�tsz�lagos nyugalommal kapta fel a k�nyvet a bor�t�ra pillantva, majd kisietett a k�nyvt�rb�l. Minn�l hamarabb t�vol akart ker�lni Perselus Pitont�l. Igaz�b�l m�rhetetlen�l felkavarta a k�zels�ge. „M�g szerencse, hogy a tal�rom ujja eltakarta, hogy mennyire remegett a kezem, mikor nekiszegeztem a p�lc�mat…”

*

F�l �ra m�lva m�r valamelyest visszanyerte nyugalm�t �s a Pitont�l szerzett k�nyvet tanulm�nyozta. Eml�kezett r�, hiszen mikor ideker�lt ez is megfordult a kez�ben. Esz�be jutott, hogy akkor l�tta a karj�ba karcolt heget, amikor azt a sok k�nyvet n�zte �t. Inger�lten lapozott. Gyomra enyhe g�rcsbe r�ndult a 394. oldaln�l. Ott volt a jel. �leth�en lerajzolva. A vonalak ugyan�gy keresztezt�k egym�st mint a saj�t b�r�n.

„A Harmadik Jel: egykoron, mikor a v�mp�rok faja sokkal nagyobb sz�mban k�pviseltette mag�t, a v�mp�rmester ezt a jelet tette r� arra a v�rsz�v�ra, aki az � hatalma al� tartozott. Akire r�ker�lt a jel, annak engedelmeskednie kellett a Mester h�v�s�nak, avagy az utas�t�sainak, b�rmik is voltak azok. Bizonyos szempontb�l korl�tozta a megb�lyegzett akarat�t.  A mester persze b�rmikor levehette a Harmadik Jelet, ami a leger�sebb volt a h�rom k�z�l, de ha meghalt, akkor is elt�ntek a hegek. Az Els� Jel csup�n er�s vonzalmat okoz a Mester �s a v�mp�r k�z�tt, a M�sodik Jel azonban m�r lehet�v� teszi, hogy a kiszemelt gondolataiba f�rk�zz�n.

A Jeleket t�bbf�lek�ppen lehet megkapni. Az egyik, hogy a Mesterv�mp�r v�r�t veszi a kiszemeltnek, �s k�zben teszi r� a jeleket, vagy ha el�g er�s, akkor �leth� �lom form�j�ban is megl�togathatja az alv� v�mp�rt. �ltal�ban az „�ldozatok” nem eml�keznek r�, hogy mikor kapj�k meg a Jeleket, csup�n p�r napig furcs�n �rzik magukat. A Mesterv�mp�rnak v�rnia kell az utas�t�saival legal�bb egy-k�t hetet, am�g a var�zs teljesen kifejti hat�s�t.

A kialakult kapcsolat sokkal szorosabb lehet, ha a kiszemelt ellen�ll�s n�lk�l fogadja a Jeleket.  Ahhoz, hogy a Harmadik Jelig eljussanak, az esetek nagy r�sz�ben az Els�, �s a M�sodik Jelnek is rajta kell lennie az „�ldozaton”. Ha a v�mp�r meg akar szabadulni ezekt�l, akkor vagy el kell puszt�tania a Mestert, vagy egy m�sikat keresnie, aki k�z�mb�s�ti �ket. �gy viszont fenn�ll a vesz�lye annak, hogy a m�sik Mester vonja ir�ny�t�sa al� a v�mp�rt. Van term�szetesen m�g egy eshet�s�g: a kiszemeltnek meg kell �lnie mag�t, hacsak nem akar az �r�kk�val�s�gig egy Mestert szolg�lni.

�ppen ez�rt a Harmadik Jelet megkapni nagyon vesz�lyes. Semmif�le var�zslat nem oldhatja fel, csup�n a fent eml�tett m�dozatok lehetnek hat�sosak.

Megjegyz�s:

 Sz�z �vvel ezel�tt a nagyhatalm� var�zsl�k, vagy v�mp�rvad�szok is elsaj�t�thatt�k a Harmadik Jel haszn�lat�t, de ennek a hat�sa m�s volt. Ha a vad�szok v�mp�rgyan�snak v�ltek egy embert, akkor elb�d�tott�k �s belekarcolt�k a b�r�be a Jelet. �k ezt „v�mp�rcsalogat�nak” nevezt�k, mivel �gy m�g a gyan�s�tottban alv� v�mp�rt is felkelthett�k. Teh�t ha meg�lt�k �ket, akkor az m�r nem sz�m�tott ember�l�snek. A hat�s fokozhat� volt a harmatf�-f�zet nev� b�jitallal, ami el�k�sz�tette a Harmadik Jel k�nnyebb befogad�s�ra a gyan�s�tottat.

A var�zsl�k viszont ir�ny�thatt�k a fel�bresztett v�mp�rt, aki mindent elk�vetett, csak hogy k�nz� �hs�g�t csillap�thassa (amit a var�zsl� �ldozatok form�j�ban biztos�tott).  De a m�gus el is sz�vhatta az erej�t, ezzel megsokszorozva a saj�tj�t. Minn�l �regebb �s nagyhatalm�bb volt a v�mp�r, ann�l er�sebb lett a var�zsl�. Miut�n kisz�vta a v�rsz�v� erej�t, az megh�borodott elm�j�ben �s vagy hamarosan m�gly�ra ment, vagy megv�rta a napfelkelt�t. „

-         �risten! Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly a helyzet! – Estrelle percekig mozdulatlanul �lt. Nem akarta felfogni a mondatok s�ly�t. Minden egyes sor egyre rosszabb inform�ci�kat k�z�lt vele. Minden egyes sz� t�rd�f�sk�nt hatolt az elm�j�be. – „Ez�rt volt Dumbledore olyan fesz�lt, amikor elsietett a gyeng�lked�r�l. �s Lucian? Lucian harmatf�-f�zetet adott nekem! Mi a fene folyik itt?! Ki � egy�ltal�n? V�letlen egybees�s, vagy sz�nd�kos volt az eg�sz? Valamif�le terv szerint cselekedne? Voldemort oldal�n �ll?” – rengeteg k�rd�s kavargott a fej�ben. Ki�lt az ablakba �s cigarett�z�s k�zben l�zasan t�rte a fej�t. A vacsoraid� is ott tal�lta. Erre gyomra korg�s�b�l j�tt r�. Aznap m�g nem evett semmit, �gy f�radtan elindult a nagyterembe.

„Besz�lnem kell az igazgat�val. Ezek nagyon s�lyos inform�ci�k! Eddig vajon mi�rt nem keresett meg?”

*

Elgondolkodva haladt a f�lhom�lyos folyos�kon a f�ldszint fel�. Nem is figyelte az utat, tekintet�t a repedezett k�lapokra szegezte h�tratett kezekkel. Csak akkor tudatosodott benne, hogy szenteste van, mikor megl�tta a bej�rati csarnokban az els� kar�csonyf�t. „Milyen gy�ny�r�! N�lunk soha nem volt kar�csonyfa…” M�g akkor is a f�t n�zte, mikor tov�bbindult �s bele�tk�z�tt valakibe. Majdnem elesett, de egy er�s k�z ny�lt �rte �s megfogta a karj�t. Friss, f�rfias illat csapta meg az orr�t egy pillanatra. Estrelle lassan feln�zett.

-         Eln�z�st Miss Lioncourt.

A l�ny elcsod�lkozott. Minden �sszekavarodott a fej�ben. Hirtelen azt se tudta, hogy mit keres itt, hogy ki is � val�j�ban. �s ehhez semmi k�ze nem volt a m�g mindig a karj�t fog� k�z tulajdonos�nak. Egyszer�en az elfojtott indulatok, k�rd�sek, benyom�sok �sszes�r�s�dtek a fej�ben �s magyar�zatott k�veteltek. Ugyanakkor belef�radt mindenbe.

-         Semmi baj, Draco. �n nem figyeltem.

A fi� arc�n m�g mindig l�tszott a felindul�s, ami arra k�sztette, hogy kisiessen a nagyteremb�l. De egy pillanatra ki is z�kkentette megszokott, kit�rni k�sz�l� haragj�b�l, ami m�g� olyan sokszor menek�lt, ha valami ideges�tette, vagy nem �gy volt, mint szerette volna. Bosszantotta, hogy szok�sos h�v�s f�l�nye cserbenhagyta amint a fekete szemekbe n�zett.

- De az�rt �r�ln�k, ha elengedn� a karomat.

Draco gyorsan elengedte �t �s tov�bb sietett. „Mi a fene �t�tt bel�m? A francba! Ma minden �sszeesk�d�tt ellenem, r�ad�sul m�g ez a n� is… De most nem foglalkozhatok ezzel, van m�s dolgom is…”

*

�rezte, hogy baj van. Amint v�gigsietett a szinte �res asztalok k�z�tt, megrohant�k a rossz �rz�sek. A fesz�lts�g a leveg�ben finoman volt csak jelen, de k�ts�g k�v�l �rz�kelni lehetett. Persze a di�kok mit sem sejtettek, �k mosolyogva besz�lgettek �s nevetg�ltek. Csup�n a tan�ri asztaln�l volt m�s a helyzet. Dumbledore nem volt jelen. McGalagony �pp Pitonnak magyar�zott valamit hevesen, fojtott hangon, de amint Estrelle a k�zel�kbe �rt, gyorsan t�m�t v�ltottak.

A l�nynak semmi kedve sem volt t�rsas�ghoz, ez�rt az asztal bal v�g�hez k�zel �lt le. Idegess�ge �s feld�lts�ga ahelyett, hogy csillapodott volna, egyre er�sebb lett. M�g a terem csod�latos d�sz�t�se sem tudta sok�ig lek�tni a figyelm�t. Alig �rz�kelte az asztal k�t v�g�n �s a m�g�tt�k �ll� gy�ny�r� arany �s v�r�s g�mb�kkel d�sz�tett feny�ket, amiknek gyant�s illata finoman terjengett a teremben. Gyorsan v�gigm�rte a kar�csonyi sz�net idej�re megfogyatkozott tan�ri kart is. „Hol lehet Dumbledore? Mi ez a titokzatoss�g m�r megint? Nagyon k�v�ncsi leszek, hogy tud-e magyar�zattal szolg�lni a k�rd�seimre!”

         McGalagony �llt fel az asztalt�l vill�j�val pohar�t kocogtatva k�rve csendet.

-         Kedves gyerekek, mint tudj�tok, minden �vben az igazgat��r k�sz�nt titeket szentest�n besz�d�vel, de most sajnos hivatalos �gyek int�z�se miatt t�vol kell maradnia, ez�rt engedj�tek meg, hogy a nev�ben is �n k�v�njak mindegyik�t�knek boldog kar�csonyt �s term�szetesen j� �tv�gyat a lakom�hoz! K�sz�n�m.

         A t�lc�k egy pillanat alatt megteltek finomabbn�l-finomabb �telekkel, de Estrelle ezt alig-alig vette �szre. M�g mindig Pitont n�zte elfeledkezve mag�r�l. Furcsa sz�nben l�tott mindent. A falakon t�ncol� �rny�kok megny�ltak, a kor�bban �rzett �hs�g m�s lett, �s mintha a f�rfi halv�nyan izzott volna ebben az �rz�ki csal�d�s okozta hom�lyban. Nehezen tudta elford�tani a tekintet�t, mikor a b�jitaltan�r meg�rezve hogy figyelik, fel�je fordult.

„Mi van velem? Mi ez az �rz�s? Estrelle, uralkodj magadon!” Lehunyt szemmel, az asztal sz�l�be kapaszkodva koncentr�lt, hogy lenyugodjon. V�g�l a szokatlan �rz�s elm�lt. Nem tudta hova tenni a t�rt�nteket. Az eg�sz olyan zavaros volt. Egyben cs�b�t�, k�nz� �s borzalmas. Egy pillanatra mintha hallotta volna Piton sz�vdobban�sait, melyek ugyanolyan kim�rtek �s nyugodtak voltak, mint maga a f�rfi.

V�g�l n�h�ny kan�l levest siker�lt mag�ba er�ltetnie mik�zben szigor�an csak a termet �s a di�kokat figyelte. A feladat, hogy ne n�zzen �jra a tan�rra, neh�znek bizonyult, ugyanis szinte �rezte a f�rfi test�b�l �rad� jellegzetes, kellemes illatot, hallotta g�nyos hangj�t, amint tov�bb besz�l a m�g mindig idegesen pislog� McGalagonyhoz. Ha nagyon akarta volna, akkor hallhatta volna, hogy mir�l is besz�lnek. De hagyta, hogy ink�bb a kar�csonyi dalokat �nekl� k�s�rtetek f�ld�nt�li hangja elnyomja a besz�det.

-         De Perselus, mit v�r t�lem? �n sem tehetek t�bbet a v�delm�nek �rdek�ben! – hallotta egyszer m�gis az egyre inger�ltebb n�t.

Estrelle feln�zett az elvar�zsolt mennyezetre, amin sok sz�z csillag ragyogott halv�ny f�nnyel. „Milyen sz�p. Milyen egyszer�. B�rcsak az �n �letem lehetne ilyen egyszer� valamikor…” Az �nekek hallgat�sa k�zben j�tt nyugalmat ism�t az ideges t�relmetlens�g vette �t. � maga sem �rtette ezeket a hirtelen hangulatv�ltoz�sokat. Hol d�h�s volt Perselusra �s Minerv�ra, ami�rt ilyen bosszant�an haszontalanul pr�b�lj�k elrejteni, hogy r�la besz�lnek, hol pedig nem is �rdekelte �t az eg�sz. Most �ppen haragudott, ez�rt gyorsan elhagyta a termet. Azonnal v�laszt akart kapni a felhalmoz�dott k�rd�sekre.

*

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.