19. Fejezet

K�pr�zat, vagy val�s�g?

Mikor �jszaka mag�hoz t�rt, hirtelen nem tudta, hogy mi�rt is �bredt fel. A h�t�ba nyilall� f�jdalom azonban r�d�bbentette, hogy m�g mindig a gyeng�lked�n �l Sirius �gy�ra hajtott fejjel, �s az�ta is fogja a kez�t. Amint lassan felpillantott a f�rfi arc�ra, megdobbant a sz�ve. Sirius f�lig nyitott szemmel figyelte �t. Estrelle r�gt�n k�zelebb h�z�dott hozz�, �s halv�nyan elmosolyodott.

-         Sirius! V�gre magadhoz t�rt�l!

De a f�rfi f�radtan lehunyta a szem�t �s kicsit elford�totta a fej�t, mintha f�jna neki a l�nyra n�zni.

-         K�rlek, ne fordulj el t�lem! Tudom… tudom, hogy f�jdalmat okoztam…de hidd el k�rlek, hogy nem akartalak b�ntani! El sem hiszed, hogy az ut�bbi napokban h�nyszor mondogattam ezt a mondatot, hogy h�nyszor k�rtem a bocs�natodat… A pinceteremben nem voltam �nmagam. – suttogta.

A var�zsl� hosszan kif�jta a leveg�t, de m�g mindig nem sz�lalt meg.

-         Az utols�, amire eml�keztem, az az volt, mikor kimer�lten a v�lladra hajtottam a fejem, miut�n legy�zted az Imperiust. Azt�n �n is itt t�rtem magamhoz.

�res csend ereszkedett a teremre. Sirius m�g mindig nem v�laszolt, viszont szinte �szrev�tlen�l, b�ztat�an megszor�totta a n� kez�t. Estrelle �gy �rezte, mintha egy g�t szakadt volna �t benne. Hat�rtalanul megk�nnyebb�lt, hogy Sirius v�gre mag�hoz t�rt �s nem halt bele a s�r�l�s�be. Lelkiismerete, ami eddig sz�ntelen�l marcangolta, most kicsit megnyugodott.

-         Soha nem bocs�tottam volna meg magamnak, ha pont miattam kellett volna… ha miattam… - a mondat v�g�re m�r nem maradt ereje. A szemeib�l hull� k�nnyek gyorsan v�gigfutottak Sirius k�zfej�n, majd nyomtalanul el is t�ntek a leped� red�i k�z�tt.

Siriust ak�rmennyire is �ssze volt zavarodva, nem hagyta hidegen a l�ny keserves s�r�sa. Sejtette, hogy a felgy�lemlett fesz�lts�g most t�vozik bel�le. Az ilyen heves �rzelem-megnyilv�nul�sok eml�keztett�k a r�gi Estrelle –re, aki m�g tudott felszabadultan nevetni, kac�ran j�tszani a szavakkal. De mi�ta �jra tal�lkoztak, alig akart r�ismerni. Furcs�n hideg �s t�vols�gtart� lett.

„Mi t�rt�nt veled Estrelle? Miattam lett�l ennyire kem�ny k�v�lr�l? Ekkora f�jdalmat okoztam akkor…?”

-         Ne s�rj! - k�rte rekedten. Estrelle fel�je ford�totta k�nny�ztatta arc�t.

-         De minden az �n hib�m! Ha �n nem lenn�k, akkor nem ker�lt�l volna ide… �s nem lenne miattam vesz�lyben a boszork�nyok �s a var�zsl�k j�v�je! Minden azon m�lik, hogy mennyire siker�l megtanulnom uralkodni Deborah –n, �s �rzem, hogy el fogok bukni!

-         De ha nem lenn�l, a vil�g egy nagyszer� embert vesz�tett volna… �s senki sem aj�nd�kozott volna meg a szerelm�vel azokban a neh�z h�napokban, miut�n megsz�ktem az Azkabanb�l. �nz�nek hangzik, de �n �r�l�k, hogy �lsz, �r�l�k, hogy itt vagy a Roxfortban, a k�zelemben… �s sajn�lom, hogy m�r nem b�zol bennem.

-         Sirius, �n…

-         Tudom, hogy nem. �s igazad van. �n voltam a hib�s. Nem kellett volna engednem a cs�b�t�s�nak, �s akkor… akkor tal�n m�g mindig egy�tt lehetn�nk.

Estrelle arca hirtelen megkem�nyedett. Addigi g�rcs�s k�zszor�t�sa valamelyest lazult. Sirius �szrevette a v�ltoz�st. „Igen, m�g mindig f�j neki. Mint ahogy nekem is. Az az �tkozott n�! Mi�rt kellett mindent t�nkretennie?!”

-         Pihenned kell Sirius! Jobb ha �n most elmegyek. – emelkedett fel v�g�l.

-         Ne! V�rj! Ezt meg kell besz�ln�nk! Nem �gy volt, ahogy eddig hitted. Az a n� csak arra j�tszott, hogy sz�tszak�tson minket.

-         H�t azt siker�lt neki. – felelte h�v�sen, majd a f�rfi szomor� tekintet�t�l k�s�rve elhagyta a k�rtermet.

*

Miut�n reggel lement a nagyterembe, hirtelen nem tudta, hogy mi�rt olyan izgatottak a di�kok, azt�n esz�be jutott, hogy k�zeledik a k�vetkez� kviddics –tal�lkoz� id�pontja. „Milyen szerencs�sek, hogy �k ilyen felh�tlen�l boldogok lehetnek. Na igen, egykor nek�nk is az volt az egyik legnagyobb probl�m�nk, hogy melyik h�z nyeri meg a versenyt…” Azonban nem csak ez a meglepet�s �rte a tov�bbiakban. Amint a tan�ri asztal fel� pillantott, �szrevette, hogy a komor �br�zat� Pitonon k�v�l k�t r�g nem l�tott szem�ly is ott �l elm�ly�lten besz�lgetve: Lucian �s Lupin.

Estrelle olyannyira meglep�d�tt, hogy egy pillanatra meg is torpant a k�t ajt�sz�rny k�z�tt, azt�n gyorsan folytatta az �tj�t. „Hol lehetett ennyi ideig Lucian? �s hogy-hogy Remus itt maradt? Biztos Sirus miatt.” Ahogy k�zeledett a hossz� asztal fel�, a k�t f�rfi szinte egyszerre kapta fel a fej�t �s n�zett r�.

-         J� reggelt. Foglalj helyet! – k�sz�nt�tte Remus. Lucian szok�sos f�lmosoly�val n�zett r�.

-         Lehetne jobb is. – �lt le v�g�l a fintort v�g� Pitonnal mit sem t�r�dve a k�t f�rfi k�z�.

-         L�tom nem sokat aludt�l az �jjel.

-         Eltal�ltad. – v�laszolta, majd beleharapott egy lekv�ros pir�t�sba.

-         Eg�sz �jjel Siriusn�l volt�l?

-         Nem, de ezt te honnan…

-         …tudom? Poppy mondta �s l�ttalak is mikor estefel� ben�ztem, de te akkor m�r m�lyen aludt�l.

-         Csak addig maradtam, am�g Sirius mag�hoz t�rt.

-         V�gre fel�bredt?! – csillant fel a szeme. - Reggel mikor bementem hozz�, nem l�tszott rajta v�ltoz�s…

-         Bizony�ra csak aludt.

-         �s… besz�ltetek? – puhatol�zott Lupin. A l�ny b�lintott. – Megk�rdezhetem, hogy mir�l?

-         Olyan dolgokr�l, amik csak r�nk tartoznak. Egy�bk�nt a kett�nk k�z�tt elhangzottak miatt is hagytam ott a gyeng�lked�t. De miel�tt megk�rdezn�d, teljes m�rt�kben tudott mag�r�l �s nem is b�nult le semmije miattam! – �llt f�l �tv�gy�t vesz�tve. Nem tudta mi�rt b�nik �gy azokkal, akik seg�teni pr�b�lnak neki. Saj�t mag�t is ideges�tette inger�lts�ge, m�gse tudta visszafogni mag�t.

-         Estrelle, bocs�ss meg k�rlek, nem akartalak megb�ntani… - ford�totta el a tekintet�t a f�rfi.

-         K�rlek, �lj vissza! – sz�lalt meg most Lucian is finoman meg�rintve a n� kez�t.

-         K�sz�n�m, de m�r nem vagyok �hes. Azt hiszem ink�bb kiszell�ztetem a fejemet kicsit.

*

Remus Lupin

De nem jutott messzire, ugyanis Remus p�r perc m�lva utol�rte az egyik kihalt folyos�n.

-         Estrelle, v�rj meg, k�rlek!

Kicsit zih�lt �s a siets�gt�l n�h�ny tincs haja el�re hullott s�padt �s enyh�n csontos arc�ba. Ahogy Estrelle v�gigp�szt�zta tekintet�vel, meg�llap�thatta, hogy Lupin sokkal �regebbnek n�z ki, mint mikor p�r �vvel kor�bban Sirius r�v�n megismerte. Err�l f�k�nt a barna, f�lhossz� haj�ba vegy�lt �sz hajsz�lak �s a szeme alatti egyre er�sebben l�that� �rkok �rulkodtak. Barn�s-k�k tekintete m�gis szokatlanul tiszta �s �rtelmesen csillog� volt.

-         �n t�nyleg nem akartam tapintatlan lenni, vagy rosszat mondani… Estrelle, mi a baj? – k�rdezte jellegzetesen szel�d hangj�n.

A l�ny nem tehetett r�la, de egyszer�en eleredtek a k�nnyei, amint arra gondolt, hogy milyen neh�z �lete lehet Lupinnak, �s hogy minden egyes holdt�lt�vel egyre kevesebb er� van a v�zna testben. Akkor r�gen nagyon megkedvelte a cs�ndes, szel�d f�rfit �s ha arra gondolt, hogy val�sz�n�leg nem fogja meg�lni az �regkort, egyszer�en �sszeszorult a torka. Ezekr�l a gondolatokr�l pedig esz�be jutott saj�t szorult helyzete is. „De hisz lehet, hogy mi sem fogjuk meg�lni, ha Voldemort visszanyeri a hatalm�t… S�t, �n biztosan nem fogok meg�regedni… el fogok bukni…” A kor�bban �t�lt k�ts�gek most ism�t �jult er�vel kezdt�k mardosni bel�lr�l, r�ad�sul m�g a f�rfi k�r t�le bocs�natot, pedig � b�ntotta meg!

-         Jaj Remus, borzalmasan viselkedtem! - �lelte �t vigasztal�st �s biztons�got keresve a l�ny, mik�zben lehunyt szemeib�l m�g mindig folytak a k�nnyek. – Ne k�rj t�lem bocs�natot! Egy�ltal�n azt sem �rdemlem meg, hogy foglalkozz velem! Tudom, hogy milyen szoros a bar�ts�gotok Siriusszal, f�leg mi�ta James�k… nincsenek �s Peterr�l kider�lt az igazs�g… �s most joggal ut�lhatsz, hiszen majdnem elvettem t�led a rajtad k�v�li utols� tekerg�t! Meg�rtem, ha nem akarsz velem besz�lni ezek ut�n… K�teless�gb�l pedig nem kell… Meg�rdemlem a b�ntet�st �s… a mag�nyt…

-         Micsoda butas�gokat besz�lsz nekem itt �ssze-vissza? Egy�ltal�n nem vagyok m�rges r�d! Dumbledore mindent elmagyar�zott. Tudom, hogy nem volt�l magadn�l, mikor megharaptad, �s v�lem�nyem szerint Sirius is el fogja fogadni ezt a t�nyt, m�gha kicsit nehezebben is… hiszen � m�g mindig…

-         … szeret. – folytatta a gyorsan elharapott mondatot. – Igen, tudom. C�lozgatott r� a gyeng�lked�n…

-         Eln�z�st, hogy megzavarom a meghitt kis idillt, de Dumbledore k�ld�tt Lupin, hogy megmondjam: kilenckor v�r az irod�j�ban, hogy t�bbek k�z�tt megbesz�lj�tek, meddig is maradsz m�g itt… - h�zta el a sz�j�t megvet�en a b�rsonyosan metsz� hang gazd�ja, akinek mindig t�k�letesen �rzelemmentes arc�n most a d�ht�l meg-megremegett egy izom. Tekintete pedig szinte lesz�rta a fekete haj� n�t, aki id�k�zben elengedte Remust.

-         K�sz�n�m Perselus, ott leszek.

Piton egy utols� d�h�s pillant�st vetett Estrelle –re, majd sz� n�lk�l elviharzott. Lupin ugyan nem tette sz�v�, de tekintete m�g sok�ig cik�zott a t�volod� f�rfi �s a fej�t lehajt� l�ny k�z�tt.

-         Gyere, j�rjunk egyet! J�t fog tenni. – ny�jtotta karj�t Estrelle –nek.

-         Remus, van itt egy dolog, amit nem �rtek. – kezdett bele, mikor m�r a park f�v�n, az olvad� havon s�t�ltak. – Hogy-hogy Sirius itt van a gyeng�lked�n? Nem vesz�lyes ez neki? B�rki felismerheti, �s gondolom a di�kok nem tudnak az igazs�gr�l. Ha valaki megl�tja, akkor k�nnyen elmondhatja a sz�leinek, �s azok sz�lhatnak Caramelnek vagy az embereinek…

-         Ne agg�dj, Dumbledore int�zkedett az �gyben. Siriust csak azok l�thatj�k, akik tudj�k, hogy �rtatlan. Az�rt is ker�l �t ma egy kisebb szob�ba. Most hogy v�gre mag�hoz t�rt, �gy m�g biztons�gosabb.

-         �s Harry? � volt m�r n�la? Tudja, hogy itt van?

-         Nem, m�g nem volt n�la. Azt se mondtuk el, hogy megs�r�lt. Ezt majd Sirius k�zli vele. �s akkor el is �rkezt�nk ahhoz, amit k�rni szeretn�k t�led. Eb�d ut�n elmenn�l Harry�rt �s felk�s�rn�d hozz�? Nekem, att�l tartok, nem lesz id�m r�.

-         Hogy-hogy?

-         Luciannal el kell sim�tanunk egy-k�t �gyet.

-         T�nyleg, � hol volt ennyi ideig?

-         Inform�ci�kat gy�jt�tt �s besz�lt p�r… ismer�s�vel, akiket siker�lt meggy�znie, hogy vel�nk harcoljanak Voldemort ellen. Sz�val akkor elm�sz Harry�rt?

-         Van m�s v�laszt�som?

-         Att�l tartok nincs. – mosolyodott el a f�rfi.

-         �s te merre j�rt�l? Mi t�rt�nt veled mi�ta nem tal�lkoztunk?

-         H�t voltam itt-ott. F�leg Dumbledore –nak seg�tettem elint�zni kisebb-nagyobb dolgokat. �s persze vigy�ztunk Harryre.

-         Vigy�ztunk? – emelte meg k�rd�n egyik szem�ld�k�t.

-         Az igazgat� �r �gy gondolta, hogy Voldemort visszat�r�se ut�n jobban kell figyelni Harryre. P�r ember, aki elhiszi, hogy a Nagy�r ism�t k�zt�nk j�r, seg�t Albusnak. �n is k�z�j�k tartozom. Most nagyobb a val�sz�n�s�ge, hogy el�bb-ut�bb meg fogj�k t�madni Harryt. B�r m�g mi sem tudjuk mi lehet Voldemort els�dleges c�lja.

-         Nocsak, m�r nem oszt meg minden r�szletet a kuty�ival? Vagy csak Pitonban nem b�zik? �gy hallottam r�gen nagy becsben tartotta �t…

     Lupin megtorpant �s kutat� tekintettel a l�nyra n�zett. Estrelle pedig m�r meg is b�nta, hogy sz�ba hozta a f�rfit.

-         Sz�val tudsz r�la, hogy hal�lfal� volt. �s milyen �rz�seid vannak ezzel kapcsolatban?

-         Tess�k? – a k�rd�s v�latlanul �rte. – Mit k�ne �reznem ezzel kapcsolatban?

-         Tudom, hogy mennyire gy�l�l�d a hal�lfal�kat a b�ty�d miatt. Csak arra lenn�k k�v�ncsi, hogy ez az ellenszenv azokra is kiterjed, akik h�tat ford�tottak a Nagy�rnak?

-         Egy kutya mind! – v�gta r� inger�lten. – Egyik�kben sem lehet megb�zni.

-         �s Perselus? � a l�tszat ellen�re �rt�kes ember, m�gha ezt kevesen veszik is �szre.

Estrelle g�nyosan ciccentett a sz�j�val, majd t�ntet�leg keresztbe fonta a karjait.

-         Pont �? Nem �gy vettem �szre…

-         Estrelle… hogy is �llsz te a professzorral?

-         Remus, azt hiszem el kellene indulnod, mindj�rt kilenc �ra! – felelte h�v�sen, kit�rve a v�lasz el�l.

Lupin b�lintott, majd egy szel�d mosoly k�s�ret�ben �tv�gott a park f�v�n �s hamarosan el is t�nt a kast�lyban.

*

Harry egy kicsit m�sk�pp…

Estrelle eb�d ut�n nem sok kedvvel indult el Harry �s bar�tai fel�. M�r messzir�l l�tta Hermione Granger �sszevont szem�ld�k�t �s gyanakv� pillant�s�t.

-         Potter, velem j�nn�l k�rlek? – l�pett az asztalukhoz keresztbefont karral.

A fi� bar�taira n�zett, majd sz� n�lk�l fel�llt, �s elindult a szok�sosn�l is z�rk�zottabbnak t�n� n� ut�n.

-         Eln�z�st Miss Lioncourt, m�gis hova megy�nk?

-         A gyeng�lked�re Potter.

-         De… de mi�rt?

-         Van ott valaki, aki szeretn�, ha megl�togatn�d.

-         Kicsoda?

-         A keresztap�d. – felelte Estrelle teljesen �rzelemmentesen.

Harry ennek hallat�ra megtorpant �s �rtetlen�l n�zett a n�re. „Mi t�rt�nhetett Siriusszal? Mi�rt van itt? �s mi�rt ez a furcsa n� visz el hozz�?”

-         Gyer�nk Potter! Nem �rek r� eg�sz nap!

A gyeng�lked�n Madam Pomfrey –n k�v�l nem volt senki. � is amint megl�tta k�zeledni Harry�ket, gyorsan visszavonult a szob�j�ba. Harry csod�lkozva n�zett k�r�l.

-         De hol van Sirius? Hisz teljesen �res a terem.

-         Nem minden az, aminek l�tszik. Elfelejted, hogy a Roxfortban vagy. Gyere ut�nam! – azzal elindult az �gyak k�z�tt, �s a jobb oldali sarok fel� fordult. Bal mutat�ujj�t a falra szegezte, majd Harrynek �gy t�nt, mintha egy ajt� keret�t rajzoln� k�rbe. Amint befejezte, egy l�thatatlan k�z s�rg�n vil�g�t� bet�kkel a leveg�be kanyarintotta: Jelsz�?

-         V�rpipacsok.

                                                         (...)

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.