II. r�sz

-         J� reggelt! – suttogt�k a f�l�be. Hirtelen nem tudta, hogy hol van, azt�n, minden beugrott. – Mindj�rt hajnalodik…

Amint kinyitotta a szem�t Estrelle kisimult arc�t l�tta maga mellett. A n� f�lk�ny�kre t�maszkodva fek�dt mellette. Mintha m�r �lm�ban is �rezte volna simogat� kez�t, mely fels�test�nek hegein futottak v�gig, k�rberajzolva a halv�ny cs�kokat. Egy pillanatra j�les�en megborzongott. V�gign�zett a l�nyon, mindkett�j�ket csak f�lig takarta a v�kony takar�, ami ink�bb leped�nek illett volna be. Tekintete k�vette Estrelle finom vonalait, melyeket megvil�g�tott a hajnal els� dereng�se. „Hogy is gondolhattam, hogy itt tudom hagyni ezt a sok sz�ps�get �s szenved�lyt! � is ugyan�gy k�v�nt – �s k�v�n most is – engem, mint �n �t…H�t ha ennyire akarja…”

-         Gondoltam fel�bresztelek kicsit, am�g m�g s�t�t van… - mosolyodott el hamisk�san, majd odahajolt �s finoman megcs�kolta.

Keze azonban meghazudtolta a cs�k finoms�g�t. Szem�rmetlen�l becs�szott a takar� al� bebarangolva az eltakart ter�letet.

-         Estrelle… ezt nem kellene… - suttogta a plafont n�zve.

-         Ugyan mi�rt nem? – lehelte az egyik mellbimb�j�ra.

-         Mert… meg fogod b�nni…

-         �n ugyan nem… �s szerintem te sem…

Perselus nem v�laszolt, hanem hirtelen �tfordult a l�nnyal.

-         Szerinted �rdemes hinni neked?

-         Szerintem igen… Egy�bk�nt a tested �gyis el�rul.

-         Na ne mondd! �gy v�lem ez nem egyoldal�. De rendben, tegy�nk egy pr�b�t…

Azzal lassan r�hajolt Estrelle nyak�ra �s cs�kolni kezdte. Kezei apr�nk�nt megtal�lt�k a l�nyon azokat a pontokat, amikkel fel lehetett t�zelni. M�r a mellein�l tartottak a f�radhatatlan ajkak, mikor el�sz�r szakadt ki bel�le egy m�ly s�haj. Kezeit a feje f�l�tt kiny�jt�ztatva �lvezte a k�nyeztet�st. Minden idegsz�l�val Pitonra figyelt, aki egyre lentebbi ter�leteket h�d�tott meg. Nyelv�vel lassan k�rberajzolta a k�ld�k�t, majd tov�bb cs�kolta b�rsonyos b�r�t besz�vva annak finom illat�t.

�rezte, hogy Perselus kezei hamarabb �rt�k el c�ljukat, mint az ajkai. L�bait m�g jobban sz�tt�rva �s megfesz�tve t�rta fel mag�t. A m�sik elmosolyodott, majd beletemetkezett a puha �lbe…

*

Kimer�lten fek�dtek egym�s karjaiban miut�n Estrelle nem el�gedett meg az ujjakkal, �s mag�ra h�zta az ugyancsak felhev�lt f�rfitestet. Perselus imm�r lust�n simogatta Estrelle v�ll�t, aki oldalt fordulva b�jt hozz�. Most �bredt csak r�, hogy valami megint zavarja a l�nyban. Oldalra pillantott r� �s r�j�tt, hogy mi az. A fekete hajtincsek al�l egy darabon kivillant a k�gy�s nyak�k, amit Estrelle Voldemortt�l kapott az egyik val�s�gos �lma alkalm�val. Persze err�l Perselus nem tudott. Csak valami megmagyar�zhatatlan k�nyelmetlen �rz�s ker�tette hatalm�ba, ha r�n�zett. Mintha a smaragd szemek figyeln�k �t.

-         M�r kor�bban is meg akartam k�rdezni… Honnan van ez a nyakl�nc? Olyan furcsa…

Estrelle hirtelen nem tudta, hogy mit v�laszoljon neki. Egy pillanatra bevillant az ifj� Voldemort k�pe �s valami�rt �gy �rezte, hogy nem vallhatja be az igazs�got. B�r m�g maga sem volt eg�szen biztos benne, hogy t�nylegesen t�le kapta-e a nyak�ket. „Csal�di �r�ks�g. Ahogyan Lucian –nek is mondtad…” – s�gta egy idegen hang a fej�ben. �gy �rezte, megb�zhat ebben a hangban.

-         Any�mt�l �r�k�ltem. – v�laszolta v�g�l.

-         Igaz�n? – h�zta �ssze Perselus a szem�ld�k�t, de nem k�rdezett t�bbet. Valami azt s�gta, hogy a n� hazudik.

*

-         Mondd, mit tudt�l meg, fiam!

-         L�ttam, ahogy majdnem mindegyik tan�r felvonul a keleti toronyba. El�gg� gyan�snak tal�ltam, ez�rt k�vettem �ket. A Roxfortban pr�b�lnak mindent eltitkolni…

-         Draco, a l�nyeget!

-         Rendben. Sz�val az ajt�t nem v�dt�k le teljesen, �gy tudtam hallgat�zni. Azt hiszem valami id�z�s f�l�t csin�ltak. A kulcslyukon kereszt�l l�ttam, ahogy Miss Lioncourt a tan�rok �ltal alkotott k�r k�zep�n �ll, azt�n minden felgyorsult. Megjelent egy hatalmas d�mon �s vele t�rgyalt Dumbledore. Valami v�d�szellemekr�l besz�lt, meg aj�nd�kokr�l �s valami Deborah lelk�t emlegett�k. El�g zavaros volt.

-         Mi volt a d�mon neve? – h�zta �ssze sz�rk�sk�k szem�t Lucius Malfoy.

-         Azt hiszem Belial.

-         Azt hiszed, vagy tudod?

-         El�g rosszul hallottam, de majdnem biztos, hogy Belial volt.

-         Rendben. �gyes volt�l. A Nagy�r szem�ben bizony�ra sokat n�tt�l ezekkel a fontos inform�ci�kkal!

-         De mi ez az eg�sz, ap�m?

-         Az ne �rdekeljen, Draco. El�gedj meg annyival, hogy sokat seg�tett�l nek�nk. Most mennem kell. M�g besz�lnem kell a Nagy�rral.

Lucius s�tap�lc�j�ra t�maszkodva fel�llt a b�rfotelb�l �s elhagyta a Malfoy k�ri�t. M�g mindig kiss� gyeng�nek �rezte mag�t a v�rvesztes�gt�l, de vigasztalta a tudat, hogy ura tal�n megbocs�t neki, ha �tadja az inform�ci�kat, amik a birtok�ba ker�ltek.

Nem felejtette el, hogy mit tett vele a n�. Meg akarta bosszulni, hogy majdnem meg�lte. „Estrelle, vagy Deborah, nekem �des mindegy. M�g meg fogja b�nni, hogy velem kezdett! R� fogok j�nni, hogy hogyan �llhatok bossz�t, �s v�ghez fogom vinni a Nagy�r terv�t, ha neki nem siker�lne…”

*

Estrelle a m�sodik nap nyugtalanul aludt. Egyed�l fek�dt a toronyszob�ban. Furcsa, �sszef�gg�stelen �lmokat l�tott. Miel�tt megfejthette volna a l�tottakat, �jabb r�szlet tolakodott a fej�be. �gy �rezte, megfullad a mellkas�ra nehezed� s�lyt�l. �lm�ban ujjai r�kulcsol�dtak a k�gy�s nyak�kre, mintha csak le akarta volna szak�tani mag�r�l. Nyugtalanul dob�lta mag�t �ssze-vissza.

De nem csak neki volt nyugtalan az �lma a Roxfortban. Harry Potter a griffend�les h�l�k�rletben ugyan�gy h�nykol�dott. �lm�ban Voldemortot l�tta, ahogy egy sz�ke f�rfi t�rdel a l�bain�l egy fekete s�tap�lc�ra t�maszkodva. A f�rfi valamit magyar�zott a feketem�gusnak, de nem �rtette tiszt�n. Annyit azonban lesz�rhetett, hogy Voldemort a h�rekt�l ism�t j�kedvre der�lt.

-         Nagyszer�! �gyes volt�l, �s a fiad is! M�lt� ut�dod lesz a hal�lfal�im soraiban! Hm… Sz�val Belial? Nos, akkor l�pn�nk kell! Sz�lj Dolohovnak, hogy h�vja �ssze a csapat�t �s k�ldd ide Liviust is! Most kell l�pn�nk!

Harry �gy �rezte, menten sz�treped a feje Voldemort f�ls�rt� kacaj�t�l. Test�t kiverte a v�z, a leped� szorosan a teste k�r� csavarodott, azt�n m�r csak saj�t ord�t�s�ra �s szobat�rsai hangj�ra �bredt fel.

*

Kevesebb, mint egy �ra m�lva Harry, Estrelle, McGalagony, Lupin, Sirius �s Piton Dumbledore irod�j�ban �lt �s hallgatta a fi� besz�mol�j�t furcsa „l�tom�s�r�l”. Az igazgat� n�ha Estrelle –re pillantott �s mag�ban nyugt�zta az arc�n �tfut� meglepett kifejez�seket, amik arra engedt�k k�vetkeztetni, hogy � maga is hasonl�kat �lmodott.

-         Azt hiszem, Lucius Malfoyt l�ttam. � besz�lt valami Belialr�l is… Igazgat� �r, sietn�nk kell, valamit terveznek! – fejezte be besz�mol�j�t.

Dumbledore hosszan n�zett Harry csillog� szemeibe, aki most nem rejtette el a gondolatait �s a l�tottakat.

-         Harry, k�rlek l�gy t�relemmel. Ugyan szor�t minket az id�, de nem l�tt�l eleget ahhoz, hogy r�j�jj�nk mit is terveznek. �gy viszont nem tudunk semmit tenni, legfeljebb m�g jobban odafigyel�nk r�juk. – sz�lalt meg v�g�l. Mikor l�tta, hogy Estrelle sz�l�sra nyitja a sz�j�t, egy apr� k�zmozdulattal csendre intette. – Nem mondom, hogy ne agg�dj, Harry. Megtesz�nk minden t�l�nk telhet�t. Addig is azt hiszem, ink�bb a tanulm�nyaidra kellene t�bb energi�t ford�tanod.

-         De Professzor �r, mi�rt �rzem �gy, hogy itt megint valamit titkolnak el�lem?

-         Potter, ne k�v�ncsiskodj annyit! – mordult r� Piton, ezzel ism�t kiv�vva Sirius rosszindulat�t, aki keresztfia m�g�tt �llt.

-         Ne is t�r�dj vele! Majd mindent id�ben megtudsz. – szor�totta meg bal v�ll�t.

-         Harry, azt hiszem itt az ideje, hogy visszat�rj aludni. Holnap ha j�l sejtem neh�z napotok lesz… - pillantott Pitonra. Harry tudta, hogy a dupla b�jitaltanra c�lzott ezzel.

Sz� n�lk�l t�vozott mag�ra hagyva egy gondterhelt t�rsas�got.

-         Nos igen, arra nem gondoltam, hogy esetleg valaki kihallgathat. Ez az apr� figyelmetlens�gem sokba ker�lhet… Estrelle, nem v�letlen�l k�rtem, hogy ne sz�ljon k�zbe. Nem akartam, hogy Harry t�bbet tudjon meg a kellet�n�l… Gondolom mag�t�l is r�j�tt, hogy Voldemort meg akarja id�zni Belialt. Azt m�g magam sem tudom, hogy mit aj�nlhat neki f�l, de sejt�seim az�rt vannak. De nem ez a l�nyeg! Most mindenek el�tt ism�t �tra kell kelnie, de most nem a Turunel hegyre, �s nem is egyed�l.

-         Mire gondol, igazgat��r?

-         Nos hallott m�r olyanokr�l, hogy er�megk�t� var�zsital? – Estrelle b�lintott �s a szeme sark�b�l l�tta, hogy Piton �sszeh�zza a szem�ld�k�t. – Sok fajta l�tezik, nek�nk m�gis tal�n az egyik legk�l�nlegesebb kell. Nagyon kev�s olyan ital van, ami k�pes megk�tni egy v�mp�r erej�t, hiszen az � szervezet�kre kev�s b�jital hat, l�v�n hogy fizikailag halottak. Sajnos az egyetlen es�ly�nk, ha megpr�b�ljuk megszerezni Deborah egykori kl�nj�t�l ezt az italt. Igyekezn�nk kell, mert ha Voldemortnak siker�l t�bbet aj�nlania Belialnak, akkor a v�d�szellemeket nagy val�sz�n�s�g szerint el fogja t�ntetni, �s akkor Deborah ism�t el� fog t�rni. Ezt mindenk�pp meg kell akad�lyoznunk.

-         De Piton professzor nem tud k�sz�teni ilyen italt? M�g soha nem l�ttam olyan embert, aki ennyit tudott volna a b�jitalokr�l. Biztosan siker�lne neki! – Piton nem mutatta, hogy mennyire j�l esett neki a b�k. Sirius azonban felhorkant.

-         Miss Lioncourt, nem szeretem bevallani, de van, ami m�g az �n k�pess�geimet is fel�lm�lja… El�sz�r is nem tudjuk a receptet, nem ismerj�k a hozz�val�kat, m�sodszor egy ilyen f�zetnek van, hogy t�bb �vig �llnia kell, hogy kifejtse a megfelel� hat�s�t. Nek�nk pedig pont id�b�l van kev�s…

-         Perselusnak igaza van. – n�zett ism�t Estrelle –re az igazgat�.

-         Rendben. Mikor induljak �s kikkel? – k�rdezte Estrelle komolyan, m�gis lemond�an. Valami azt s�gta neki, hogy ki kellene minden �tletet haszn�lnia, ami megakad�lyozhatja a tal�lkoz�st a v�mp�rokkal. Megmagyar�zhatatlan rossz �rz�s telepedett r�.

-         Azt hiszem a legjobb lenne, ha m�r reggel induln�nak. Tal�n az lenne a legegyszer�bb, ha �nk�ntesek k�s�rn�k. Nem lesz vesz�lytelen az �t.

-         �n vele megyek. – jelentette ki hat�rozottan Sirius.

-         �n is. – sz�lt csendesen Lupin.

Dumbledore Pitonra emelte a tekintet�t, aki csak egy biccent�ssel jelezte, hogy � is a t�rsas�ggal tart.

-         Azt hiszem, Minerva, �t k�ne v�llalnia Perselus �r�it, ha nem okoz gondot… Tal�n m�gsem lesz olyan rossz napjuk Harry�knek… - mosolyodott el. Piton elh�zta a sz�j�t.

-         Term�szetesen sz�m�that r�m, Albus. – jelentette ki a tan�rn�.

-         �s honnan fogjuk tudni, hogy merre kell menn�nk? �n m�g nem hallottam t�bbet arr�l a helyr�l, mint amit Deborah �lmaib�l lesz�rtem. Fogalmam sincs, hogy merre keressem.

-         De nekem szerencs�re van. Ez a v�mp�rkl�n nagyon �si. A r�gi id�kb�l sok feljegyz�s sz�l r�luk. Jellemz� r�juk, hogy szeretnek az emberek k�zel�ben �lni, �s nem igaz�n v�ltoztatj�k a nyughely�ket. Nem is olyan messze �ll az a templom, ami alatt tany�znak. A pontos helyet reggel megmondom. Legk�s�bb h�tkor el kellene indulniuk. P�r megb�zhat� embert az�rt m�g �rtes�tek. Nem tudhatjuk, hogy mekkora a v�mp�rok sz�ma. Most menjenek �s pihenj�k ki magukat!

Dumbledore fel�llt, jelezv�n, hogy v�ge a megbesz�l�snek �s az egyik ablak�hoz s�t�lt. A festm�nyek a falakon halkan pusmogtak, meg sem pr�b�ltak alv�st sz�nlelni. M�r mindenki kifel� indult, mikor Estrelle –t megk�rte, hogy maradjon egy percre. Sirius szem�ld�kr�ncolva n�zett vissza, majd Remus oldal�n elhagyta az igazgat�i irod�t.

-         Mit akart m�g mondani?

-         Nos, az im�nt nem mondtam el a teljes igazs�got a hely holl�t�t illet�en. Az igaz, hogy sok feljegyz�s sz�l r�la, de a legl�nyegesebb, ami egy�rtelm�en behat�rolja a helyet, az nincs a birtokomban, �s nem is ismeretes a sz�momra, de azt tudom, hogy l�tezik.

-         �s �n mit tehetek ez �gyben? Gondolom valahogyan meg k�ne szereznem azt az iratot.

-         L�tom gyorsan v�g az esze. Ez az irat �vekig a maga k�zel�ben volt, csup�n nem tudott r�la.

-         Ezt most nem �rtem.

-         Olvasta �n a nagyanyja k�nyveit?

-         Nem mindet, de hogy j�n ez ide? – n�zett r� �rtetlen�l.

-         Gyan�tom, hogy azok k�z�tt a k�nyvek k�z�tt lapulhat a megold�st rejt� k�tet, hisz a kedves Eleonora meg�rz�tt mindent, ami az �kanyj�t�l fennmaradt. � meg ugye j�rt abban a templomban, �s tan�ja volt Deborah „hal�l�nak”.

-         �rtem. Teh�t el kellene mennem a k�nyv�rt a r�gi h�zunkba.

-         Igen, b�r nem sz�vesen k�rem r�. M�gsem hiszem, hogy ott ne tudna �szrev�tlen�l mozogni. Sz�m�t�saim szerint Voldemort mostanra m�r egy eg�sz csapatot �sszeh�vhatott, hogy el�k�sz�tse az id�z�st, �s val�sz�n�, hogy a b�tyja Livius is az ura mellett van. A h�z teh�t rem�lhet�leg �res.

-         Akkor indulok. Gondolom ez�rt mondta a t�bbieknek, hogy reggel mond pontos helyet… - Dumbledore elmosolyodott, azt�n hirtelen elkomorult.

-         Nagyon vigy�znia kell mag�ra. Az�rt nem k�ld�k mag�val senkit, mert egyed�l jobban el tud rejt�zni, �s ami a legfontosabb: k�v�lr�l-bel�lr�l ismeri a Lioncourt -k�ri�t.

-         Hacsak Livius nem rendezte �t az�ta, hogy elmentem.

-         Ezt nem hinn�m. Nos, akkor siessen. P�r �ra van m�g hajnalig, addig meg tudja j�rni az utat. Adok mag�nak egy gy�r�t, amit ha egyszer k�rbeford�t az ujj�n �szrev�tlen�l hoppan�lhat a h�zba. Ha visszafele ford�tja, ide fog visszat�rni. V�rni fogom. Sok szerencs�t.

Estrelle b�lintott, majd az ujj�ra h�zta az egyszer� aranygy�r�t �s m�g egyszer belen�zett az igazgat� �gk�k tekintet�be, majd elt�nt.

*

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.