23. fejezet

�jabb �lom

- J�l vagy? – k�rdezte Hermione aggodalmaskodva az �ppen �bredez� fi�t�l.

- J�l – ny�gte Eugene elhal� hangon. Val�j�ban egy�ltal�n nem �rezte mag�t t�l f�nyesen. Annyira sz�d�lt, hogy legsz�vesebben ki sem nyitotta volna a szem�t.

- Nem �gy t�nik... – simogatta meg Eugene s�padt arc�t a l�ny – Itt van a b�jitalod, pr�b�ld meginni – �vatosan f�lig �l� helyzetbe emelte a fi�t, �s lassan megitatott vele valami forr�, keserny�s folyad�kot.

Ahogy megitta, egy kicsit mintha jobban is �rezte volna mag�t.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte egy kicsit k�s�bb.

- El�jult�l �s idehoztak – mondta halkan  Hermione.

- Mikor?

- M�g hajnalban. Kimer�lt�l, �s �tfagyt�l – megfogta a fi� kez�t, �s az arc�hoz h�zta. �rezte, hogy milyen nyirkos �s forr� a tenyere.

- Ki hozott ide? – megpr�b�lt fel�lni, de a l�ny visszanyomta �t fekv� helyzetbe.

- A vend�gek, akiket utolj�ra k�s�rt�l a szob�jukba.

- �s... mit sz�ltak? Megs�rt�dtek? – k�rdezte egy kicsit ijedten Eugene.

- Igen, de nem r�d. Ha tudn�d milyen botr�ny volt itt a gyeng�lked�n hajnalban! – cs�v�lta a fej�t Hermione.

- Botr�ny? Milyen botr�ny?

- Piton professzor veszekedett mindenkivel, ami�rt nem tal�ltak helyetted m�sik megfelel� embert.

- Sz�p... – morogta a fi� – Akkor szerinte erre sem vagyok alkalmas?

- Nem err�l van sz�! Te mindent megtett�l, ami az er�db�l futotta. Egy rossz szavuk sem lehet r�d. Nem hiszem hogy sokan b�rt�k volna... Kellett volna valaki, aki felv�lt t�ged – pr�b�lta megnyugtatni a fi�t.

- Persze ez is csak most jut az emberek esz�be...

- Na igen... De legal�bb most pihenhetsz egy napot. Addig Madam Pomfrey kik�r�l valahogy – l�tta Eugene arc�n, hogy a vill�mk�ra gondolata nem igaz�n tetszik neki, ez�rt sietve hozz�tette – �s �n is itt maradok melletted...

- Nem kellene �r�ra menned?

- El akarsz zavarni? – mosolyodott el Hermione – Piton professzor megengedte, hogy itt maradjak veled a b�jitaltan �r�n, azzal a felt�tellel, hogy k�vetkez� �r�ra mindent megtanulok.

- Ahogy ismerlek, ez nem jelent neked t�l nagy meger�ltet�st... Hiszen te m�r a k�vetkez� �vi tananyagot is k�v�lr�l f�jod – nevetett Eugene – Az oszt�lyt�rsaid mit sz�ltak ahhoz, hogy... Hogy miattam l�ghatsz �r�kr�l, meg ilyenek?

- H�t... Nem tudom. Eddig nem nagyon sz�ltak �rte. K�l�nben is: nem l�gom el ezt a k�t �r�t, hiszen Piton professzor �gyis behajtja rajtam a lemarad�st.

- Ahogy mondja Miss Granger – sz�lalt meg egy hideg hang a teremb�l.

- P-professzor... – ny�gte ijedten a l�ny.

- B�r az igazs�got jobban fedn� �gy, hogy ’Piton professzor k�m�letlen�l behajtja a lemarad�st’... – mosolyodott el g�nyosan a f�rfi.

- Apa... a fr�szt hozod r�nk! Musz�j �gy ijesztgetni minket? – morogta a fi�.

- Nem vagy egy kicsit t�l�rz�keny, fiam? Am�gy az�rt j�ttem be, mert valaki szeretne besz�lni veled – a f�rfi hanghordoz�s�b�l Eugene nem nagyon tudta kik�vetkeztetni, hogy kellemes, vagy kellemetlen l�togat�ra sz�m�that...

- Kicsoda? – k�rdezte kiss� ny�g�sen, mag�ban pedig rem�lte, hogy nem Cornelius Caramel teszi n�la tisztelet�t.

- Dumbledore professzor – v�laszolta h�v�s nyugalommal a f�rfi.

Eugene megvonta a v�ll�t, gondolta legf�ljebb j�l �sszeszidja, mert nem tudta teljes�teni a feladat�t.

Az id�s igazgat� nyugodt arccal l�pett be a k�rterembe.

- Szia Eugene – k�sz�nt bar�ts�gosan a fi�nak – L�tom, m�r jobban vagy. Sokan agg�dtak �rted...

- K�sz�n�m, igazgat� �r – biccentett udvariasan a fi�.

- Ne k�sz�nd... Sajnos rossz h�rt kell k�z�ln�m veled... – n�zett Dumbledore m�lyen a fi� szem�be, f�lhold alak� szem�veg�n kereszt�l.

- Hallgatom – s�hajtotta szomor�an a fi�.

- Nos... Ugye �tven galleont �g�rt�nk neked, ha mindegyik vend�g el�gedett lesz a fogadtat�ssal...

- De nem tudtam mindet fogadni, ez�rt nem kapom meg a p�nzt – h�zta el a sz�j�t a fi�.

- Nem... K�t ember nem volt el�gedett veled, mert szerint�k udvariatlan volt�l...

- Tess�k? – d�bbent le a fi� – Az�rt, mert rosszul lettem �s...

- Nem, nem �k panaszkodtak r�d, akikre gondolsz... De sajnos nem mondhatom meg, kik voltak. Ez a miniszter �r k�r�se, ugye meg�rted...

- Persze... - s�hajtotta Eugene elkeseredetten. Nem el�g, hogy kint fagyoskodott eg�sz �jjel, fogadta az igencsak k�l�nc figur�kat, m�g egy fill�rt sem kap �rte.

- Most mennem kell - mondta az �reg igazgat� - Pihend ki magad.

- Mintha tehetn�k b�rmi m�st - morogta a fi�, amikor ism�t kettesben maradt Hermion�val.

- Ne keseredj el... - simogatta meg Hermione a fi� kez�t - Biztos nem maradsz jutalom n�lk�l.

- K�nny� azt mondani - morogta a fi� - Szerintem egy �rva vasat nem fogok l�tni ez�rt az �jszak��rt. Mindenki azt kapja, amit �rdemel, �s egy ilyen szerencs�tlen kviblinek ennyi j�r.

- Jajj, ne mondj ilyet. Tudod, hogy nem sz�m�t, hogy...

- Dehogynem sz�m�t... Az egyik igazgat� is megmondta: nincs helyem a var�zsl�k vil�g�ban... - Hermione nem tudott erre mit mondani, ink�bb odahajolt hozz�, �s finom cs�kot lehelt a homlok�ra.

- Legal�bb te itt vagy nekem... - s�gta a fi�.

Ekkor �jra kiny�lt a gyeng�lked� ajtaja. Hermione k�v�ncsian kik�mlelt az �gyat eltakar� f�gg�ny m�g�l, majd gyorsan vissza is h�z�dott, amikor megl�tta, ki az.

- Eugene? - hallatszott egy kedves n�i hang.

- Itt vagyok - mondta a fi�. B�r nem l�tta a j�vev�nyt, azonnal tudta ki az. Hermione f�lt�kenyen figyelte, ahogy a brazil igazgat�n� odas�t�l az �gyhoz. A h�lgy egyszer� var�zsl�tal�rt viselt, m�gis nagyon csinos volt.

- Mondt�k hogy beteg vagy... Oh... � a bar�tn�d? - mosolygott a megillet�d�tt l�nyra, majd kezet ny�jtott neki - Inez Garc�a vagyok.

- �rvendek - ny�gte paprikapirosan Hermione.

- Hoztam valamit, amit�l hamar meggy�gyulsz... - fordult ism�t a fi�hoz, �s �tadott neki egy kis fiol�ban valami port - Ezt el kell keverned v�zzel, �s azonnal meginnod.

- �s mi a hat�sa? - k�rdezte a fi� gyanakodva.

- Meggy�gyulsz t�le - nevetett a n�, azzal Eugene �jjeliszekr�ny�re helyezett poh�r v�zbe �nt�tte a fiola tartalm�t.

- Biztos, hogy nem lesz t�le bajom? - agg�lyoskodott a fi�.

- Semmi az �g vil�gon. Idd meg - Inez gyeng�den �l� helyzetbe seg�tette a fi�t, �s a sz�j�hoz emelte a poharat.

Hermione nem is n�zett oda. Eddig soha nem �rzett f�lt�kenys�get a fi� miatt, de most...

Hat�rozottan az volt az �rz�se, hogy a fiatal n� csak sz�rakozni akar a v�leg�ny�vel. Persze Eugene-t sem kellett  f�lteni. Eg�szen addig b�mult a n� ut�n, m�g ki nem ment a gyeng�lked�r�l.

- Csinos n� - jegyezte meg a l�ny cs�p�sen.

- Te sokkal szebb vagy - h�zelgett Eugene.

- Az�rt b�multad annyira...

- Nem is! - v�dekezett a fi�.

- Dehogynem. L�ttam - mondta s�rt�d�tten a l�ny.

- J�... Megn�ztem... egy kicsit... De att�l t�ged szeretlek - n�zett a l�nyra a legaranyosabb kiskutya-pillant�s�val. Persze ezzel azonnal el�rte, amit akart.

- De pimasz kis d�g vagy - mondta m�g mindig durc�san, de alig b�rta leplezni mosoly�t.

- Tudom. Pont ezt szereted bennem...

- Azt �ppen nem mondan�m. Ezt az oldalad ink�bb csak elviselem - m�r nem tudta tov�bb j�tszani a s�rt�d�ttet, elnevette mag�t.

- Ugye megmondtam - megfogta a l�ny kez�t, �s a homlok�ra tette.

- M�g mindig l�zas vagy - �llap�totta meg Hermione.

- �rzem... A kezed viszont j� hideg - mosolygott a fi�.

- Nemsok�ra jobban leszel - simogatta a ver�t�kt�l csatakos tincseket Hermione.

- Rem�lem t�nyleg hat�sos lesz az az iz�, amit Miss Garc�a megitatott velem...

Eugene egyel�re csak egy hat�s�t �rezte a b�jitalnak: igencsak el�lmosodott t�le. Hamarosan alig tudta nyitva tartani a szem�t, m�g v�g�l elb�biskolt.

Furcsa �lmot l�tott. Egy s�t�t szob�ban �lt, egy k�nyelmetlen sz�ken. Emberek voltak el�tte, de nem �rtette amit mondanak neki.

Csak egy sz� volt, amit felfogott: r�zsa.

Egy fiatal fekete haj� n� odament hozz�, �s �tadott valamit: egy v�kony aranyl�ncon f�gg� kicsi r�zsa alak� med�lt.

Fogta az �kszert, �s a nyak�ba akasztotta.

Ezut�n mindenki, aki a szob�ban tart�zkodott, odament hozz�, �s sorra kezet cs�koltak neki. Furcsa �rz�se volt... Mintha ez valamikor megt�rt�nt volna, �s mintha azokat az embereket ismern�. Hiszen annyira hasonl�tottak r�. Tal�n csak nem a rokonai?

A fiatal n� mondott neki valamit, mire � felkelt a sz�kr�l, �s elindult az ajt� fel�.

Az �lombeli h�z nem hasonl�tott egy eddig ismert �p�lethez sem, m�gis magabiztosan mozgott benne. A festm�nyek a falon mind hasonl�tottak r�, �s az emberekre, akik a szob�b�l k�vett�k �t. Nem tudta mi�rt, de minden egyes festm�ny, mindenki, aki a h�zban volt, m�lys�ges tisztelettel n�ztek r�. M�g a legid�sebb is feljebbval�jak�nt kezelte.

Egy feh�r m�rv�nyoszlopokkal teli helyis�gen �t vezetett az �tja. Nem l�tta sem az elej�t, sem a v�g�t, olyan �rz�st keltett a hely, mintha egy v�gtelen t�rben lenne. Megsz�ml�lhatatlanul sok, egyforma oszlop �llt m�rtani pontoss�gra egym�st�l. Ahogy feln�zett nem tudta meg�llap�tani, hogy hol kezd�dik a vak�t�an feh�r mennyezet.

Hirtelen, minden �tmenet n�lk�l ki�rtek a szabadba. Egy gy�ny�r� r�zsakertbe.

Eugene odal�pett a sz�k�k�thoz, �s belen�zett a v�z t�kr�be. Teljesen m�s arc n�zett onnan vissza r�, de �rdekes m�don nem zavarta. K�zelhajolt a felt�r� v�zsug�rhoz, �s belekortyolt.

A fekete haj� n�, aki eddig mellette l�pkedett, s�rva fakadt.

� odahajolt hozz�, �s megcs�kolta.

A sov�ny, fiatal n� k�ny�rg�tt neki, de egy szav�t sem �rtette. Odaszaladt hozz� k�t kisgyerek, �s bel�kapaszkodtak. �k is s�rtak, �k is k�ny�r�gtek.

Eugene lehajolt, �s meg�lelte �ket is.

Alkonyodott, a kertet aranyf�nybe vonta a lemen� nap. Eugene odal�pett egy emelv�nyhez, amin egy oszlop �llt. Magabiztosan l�pkedett a feh�r m�rv�nyl�pcs�k�n, pedig tudta: meg fog halni.

H�t�t nekit�masztotta a durva f�b�l k�sz�tett oszlopnak, �s v�rta, hogy m�g utolj�ra mindenki felj�jj�n elb�cs�zni.

Legutolj�ra a fekete haj� n� ment hozz�, karj�n a gyermekeivel. Mindh�rmat m�g utolj�ra meg�lelte. Valahogy nem �rzett sem f�lelmet, sem f�jdalmat. Ink�bb v�rakoz�ssal teli izgalom lett rajta �rr�.

Az asszony Eugene el� tartott egy r�zsaf�z�rt. � kez�be vette, �s megcs�kolta a fesz�letet.

Amikor m�r csak � maradt az emelv�nyen, n�zte, hogy a t�bbiek k�rbeveszik �t.

Csukl�ja k�r� csavarta a r�zsaf�z�rt, �gy hogy a kereszt a tenyer�ben maradt.

Feln�zett az �gre, �s im�dkozott. Nem mag��rt, mert tudta, hogy ezzel a tett�vel b�nt k�vet el... Hanem a csal�dj��rt, aki�rt ezt az �ldozatot hozza...

Akik�rt halhatatlan lelk�nek �dv�t eldobja.

Az emberek k�r�l�tte el�vett�k a var�zsp�lc�jukat, �s kimondtak egy var�zssz�t. Az emelv�ny k�r�l ind�k ny�ltak el�, �s k�rbefont�k �t. �rezte a t�sk�k okozta f�jdalmat, ahogy a m�rg�k sz�t�rad test�ben... De nem ez volt sz�m�ra a legnagyobb k�n: a nyak�n l�v� med�l bele�gett a b�r�be, annyira felforr�sodott.

Egy sz�, vagyis egy n�v maradt utols� eml�kk�nt legsz�rny�bb �lm�b�l, a feketehaj� n� kiab�lta, amikor l�tta, milyen k�nt okoznak a r�zs�k: Pietro!

Ez a sikoly �bresztette fel �t.

- Magadhoz t�rt�l? - Hermione szavaiban nem hallatszott megk�nnyebb�l�s, ink�bb k�ts�gbeesett, �s ijedt volt.

Eugene a nyak�hoz kapott, ami m�g mindig elviselhetetlen�l f�jt.

- Ne ny�lj a med�lhoz! - sikkantotta Hermione.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.