49. fejezet

H�b� vir�ga

Perselus szavait n�ma csend k�vette. Akik m�r �ppen fel�llni k�sz�ltek visszahuppantak sz�keikre, akik pedig m�g �ltek, m�r esz�kbe sem jutott k�vetni t�rsaikat. Megr�k�ny�dve fordultak mindannyian a hang ir�ny�ba. Az is meglep� volt, hogy valaki nem �rtett egyet Dumbledore terveivel, de a legszokatlanabb az volt, hogy a mindig megh�z�d� csendes f�rfi sz�lt az elhangzottakhoz.

Valeriana azt sem tudta, hogy most �r�lj�n Perselus szavainak, vagy d�h�s legyen miatta. �r�lt, mert �gy �rtelmezte a f�rfi tiltakoz�s�t, hogy az agg�dik �rte, ugyanakkor tartott t�le, hogy ha t�l sok�ig feszegeti a t�m�t, titka is f�nyre der�l. Erre pedig m�g nem volt felk�sz�lve. Sokszor eltervezte, hogy majd egy nap elmondja nagyapj�nak, de azt�n mindig elod�zta valami miatt az �szinte vallom�st. El akarta � mondani, de majd valamikor m�skor, �s nem most, nem ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt.

-         Igen Perselus? – mondta Dumbledore olyan nyugodt hangon, hogy az ember azt hihette, az id�s var�zsl� m�r v�rta a tiltakoz�st.

-         A kisasszony nem vehet r�szt ebben a nagyon fontos, �s vesz�lyes feladatban. – ism�telte meg a sarokban �l� s�t�t alak v�lem�ny�t, egy kicsit b�vebben �s hat�rozottabb hangon.

-         Ezt nem a professzor �r szabja meg! – mondta Valeriana csendben feszengve, �s szemeivel pr�b�lta Perselust tov�bbi hallgat�sra r�venni.

-         Van, amir�l tudnom kellene? – fordult Dumbledore unok�ja fel� magyar�zatot v�rva.

-         Nem! – v�gta r� Valeriana.

-         Igen! – hangzott ezzel egy id�ben Perselus hangja is, aki �gy t�nt nem �rtett, vagy nem is akart �rteni a l�ny szemeinek j�t�k�b�l. Egyszer�en f�ltette �t, �s most m�r az sem sz�m�tott, hogy kitud�dik kapcsolatuk. Tudta, hogy Valeriana �gysem hallgatna r�, �gy csak abban rem�nykedhetett, hogy majd m�sok akad�lyozz�k meg, hogy vesz�lybe ker�lj�n. Nagy elhat�rozotts�ggal igyekezett h�t magyar�zatot adni ellenvet�s�re. – A kisasszony nem engedheti meg, hogy az �lete vesz�lybe ker�lj�n!

Micsoda �des szavak! Valeriana m�s k�r�lm�nyek k�z�tt val�sz�n�leg meghat�dva omlott volna a f�rfi karjaiba, de most ennyi ember el�tt kiszolg�ltatottnak, megal�zottnak �rezte mag�t.

-         Mindannyian az �let�nket tessz�k kock�ra! – t�madott vissza ink�bb.

-         De mindenki csak a saj�tj�t!

Valeriana csak h�pogni tudott. Nem volt biztos benne, hogy �rtett�k-e a c�lz�st a t�bbiek, akik ide-oda kapkodt�k a fej�ket a vitatkoz�k k�z�tt, m�gis �gy �rezte most el�rult�k. Arca el�sz�r els�padt, majd elv�r�s�d�tt.

-         Megmagyar�zn� v�gre valaki, hogy mi folyik itt? – recsegte Mordon, akinek egyik szeme Valerian�t, m�sik pedig Perselust vizsg�lta.

-         Valeriana? – n�zett Dumbledore k�rd�n unok�j�ra.

-         Semmi, csak…

-         Egy �llapotos n� nem csak saj�t, hanem t�rsai �let�t is vesz�lyezteti egy ilyen komoly feladatban. – adott Perselus gyors v�laszt.

-         Ez h�lyes�g! – tiltakozott Valeriana, de legink�bb csal�dott �n�rzete.

A t�bbieket azonban m�r ez nem �rdekelte, csak az az egy sz�: „�llapotos”.

-         �llapotos? – n�zett Dumbledore unok�j�ra els�padva, amit szerencs�re szak�lla �s szem�vege j�l eltakart a d�bbent t�rsas�g el�l.

Valeriana csak zavartan les�t�tte szem�t, �s lassan b�lintott egyet. Nem mert senki szem�be se n�zni. Tudta, hogy nagy ov�ci�ra nem sz�m�that, hiszen a M�gusvil�gban nem n�zik j� szemmel a h�zass�gon k�v�li terhess�get. El�rulva, megal�zottan �llt h�t sok f�rk�sz� szemp�r keresztt�z�ben.

-         Mit sz�l mindehhez az apa? – k�rdezte Thonks Daniel fel� fordulva, �s k�vette m�g j� n�h�ny szemp�r is. Mindannyian tudtak kettej�k szoros kapcsolat�r�l, �gy senki sz�m�ra sem volt k�ts�ges, hogy csak � lehet Valeriana gyermek�nek apja. Term�szetesen egyed�l Danielnek volt m�s v�lem�nye err�l. Hebegve t�togott v�ll�t felh�zva.

-         �n vagyok az apa – mondta nyersen Perselus, akit rendk�v�l felbosszantott az im�nti felt�telez�s.

A d�bbenet csak most tet�z�tt igaz�n. A t�rsas�g tagjai egyik �mulatb�l estek a m�sikba, mik�zben tekintet�kkel igyekeztek megtal�lni a sarokban �cs�rg� f�rfit, aki nem ak�rmilyen bejelent�st tett.

-         Ehhez nem volt jogod! – fakadt ki Valeriana.

-         Jog? Milyen jogokr�l besz�lsz? – pattant f�l Perselus �lt�b�l.

-         El�g! – emelte fel kez�t int�en Dumbledore, aki �gy �rezte, l�bai alig tartj�k a frissen szerzett h�reknek k�sz�nhet�en. – Ez m�r nem tartozik m�sra! Miut�n mindent megbesz�lt�nk, k�rem t�vozzanak! Kiv�ve Valerian�t �s Perselust.

Perselus megadva mag�t vissza�lt sz�k�re, �s csendben n�zte v�gig a t�bbiek t�voz�s�t. Valeriana maga el� merengve hallgatta a t�volod� l�pteket, v�rva sors�ra.

-         Sz�val, mikor akartad elmondani? – n�zett Dumbledore unok�j�ra, mik�zben � is vissza�lt az asztalhoz.

-         �n akartam, csak…

-         Ebb�l is l�tszik milyen felel�tlen! – sz�lt k�zbe Perselus. – Nem gondolkodik…

-         Perselus! – szak�totta f�lbe Dumbledore szigor�an. – Ha a felel�ss�gr�l besz�l�nk, akkor azt hiszem nem csak Valeriana felel�ss�g�r�l van itt sz�, hiszen ehhez k�t emberre van sz�ks�g!

-         �gy van, de a saj�t akaratom ellen�re t�rt�nt…

-         A r�szletekre nem vagyok k�v�ncsi! – intette le Dumbledore er�lyesen. – Egyed�l az �rdekelne, hogy mikor tudtam volna meg? Mikor megsz�letik? Vagy m�g akkor sem?

-         Sajn�lom… - ny�gte Valeriana megszeppent kisl�nyk�nt, hiszen � nem csak egy tan�rk�nt, koll�gak�nt �lt Dumbledore el�tt, mint Perselus, hanem mint unoka.

-         Ne sajn�ld, hiszen ez nagyon csod�latos dolog, csak azt nem �rtem, hogy hol a csal�d, ahova ez a gyermek megsz�letik?

-         Dumbledore professzor! Tudja, hogy �n nagyon tisztelem, �s mindig is h�l�s voltam �nnek, de ebben az �gyben nem hiszem, hogy magyar�zattal tartozn�k �nnek! – n�zett vissza Perselus a szigor� szemekbe.

-         Tal�n m�gis… - kezdte a nagyapa, aki egyre jobban l�tta mennyire nincsenek rendben a dolgok unok�ja k�r�l.

-         Nem! – fordult Valeriana hirtelen nagyapja fel�, ahogy �szrevette a szavak m�g�tti sz�nd�kot. – Ez val�ban csak kett�nkre tartozik, �s mi m�r le is rendezt�k magunk k�z�tt.

-         Igen? De m�gis mit? – k�rdezte Dumbledore szem�vege f�l�l sz�monk�r�n n�zve unok�j�ra.

-         A gyereket megsz�l�m, de �t nem k�telezi semmi. – jelentette ki dacosan Valeriana f�jdalmat okozva  mind a k�t f�rfinak.

-         Nos l�tja professzor �r, � m�r eld�nt�tte! – pattant f�l d�h�sen Perselus.

-         Hiszen te is ezt akartad nem?

-         Nem! Pontosan tudod, hogy �n mit akartam! – emelte meg Perselus a hangj�t, �s s�t�t szemeit a l�ny�ba d�fte, majd Dumbledore fel� fordult. – Professzor �r! �n csak annyit k�rn�k, m�rlegelje, hogy oda k�ldi-e �t ma �jszaka!

Azzal felpattant, �s kiviharzott. A teremben csend lett. Valeriana az ujjaival babr�lt zavartan, Dumbledore pedig a szavakat kereste.

-         Mi�rt nem besz�lt�l r�la? – k�rdezte szel�d hangon, b�r �rzelmei ink�bb h�borg� tengerre hasonl�tottak.

-         Nem tudtam…

-         Mi volt k�ztetek? �n �gy tudtam, nem kedvelitek egym�st, vagy tal�n…

-         Nem! – n�zett fel Valeriana. – Nem b�ntott engem! Azt hiszem… azt hittem, szeretett…

-         A Szent Mung�ban… - eml�kezett Dumbledore. – az�ta ugye? Fogta a kezed, agg�dott �rted! Azt hitte nem vettem �szre… Pedig l�ttam, de nem foglalkoztam vele. H�l�s voltam neki, hiszen neki k�sz�nhettem, hogy �letben maradt�l… Olyan r�gen volt m�r! Az�ta pedig… a szemem el�tt voltatok, m�gsem vettem �szre semmit! Persze Perselus k�pess�geit ismerve nem is csod�lkozom rajta…

-         Ne haragudj nagyapa! – k�zd�tt Valeriana k�nnyeivel.

-         De mi t�rt�nt?

-         A tulip�nfa vir�g�b�l nyert kivonat semleges�tette Perselus v�dekez� var�zslatait…

-         Nem pont erre lenn�k k�v�ncsi – pironkodott Dumbledore. – Mi�rt nem vagytok most egy�tt? Mert nem vagytok, j�l l�tom ugye?

-         Igen. Azt mondta ne tartsam meg a gyereket, mert az felel�tlens�g lenne a mi helyzet�nkben. – most m�r nem b�rta tov�bb, felzokogott. – K�pes lett volna fekete m�gi�t alkalmazni!

Dumbledore fel�llt, �s odament a hevesen s�r� l�nyhoz, hogy mag�hoz �lelje. Azt se tudta most kire haragudjon: unok�j�ra, ami�rt engedte, hogy ilyen helyzetbe ker�lj�n, vagy a f�rfira, aki ezt tette vele.

-         Nyugodj meg kisl�nyom! – simogatta Valeriana h�t�t. – Nem tesz j�t a d�dunok�mnak, ha az �desanyja sokat s�r!

-         H�t nem haragszol r�m? – n�zett fel Valeriana rem�nykedve.

-         Ami t�rt�nt, megt�rt�nt. Nem mondom, hogy pont �gy k�pzeltem el a j�v�det, de ha m�r �gy alakult… Mi�rt nem tiszt�zz�tok �jb�l a dolgokat?

-         Nem lehet! K�ptelens�g meggy�zni! Ma m�r �gy gondolom, tal�n nem is szeretett.

-         Azt nem hiszem, hiszen akkor most nem agg�dna �rted.

-         Nem �rtem agg�dik, hanem a t�bbiek�rt!

-         Dehogyis! � is tudja, hogy a te �llapotodnak semmi k�ze nincs a feladat siker�hez.

-         Gondolod? – Valeriana szeme felcsillant, sz�ve �j rem�nyt kapott.

-         Szereted �t?

-         Igen! – felelte Valeriana boldogan �s �szint�n.

-         Akkor m�g nincs veszve semmi. Besz�lek vele, mint nagyap�d…

-         Ezt nem akarom nagyapa! Nem akarom, hogy valamilyen nyom�s hat�s�ra v�ltoztassa meg a v�lem�ny�t!

-         De h�t szenvedtek mind a ketten!

-         �n m�r nem szenvedek, �s �gy l�tom � sem. Nem szeretn�m, ha ebbe most belesz�ln�l! K�rlek! – kegyes hazugs�g volt ez, �s ezt Dumbledore is pontosan �rezte.

-         Rendben – mondta hossz� fontolgat�s ut�n. – Tiszteletben tartom a k�r�sed, am�g �gy l�tom ezzel nem �rtok neked t�ls�gosan.

Valeriana fel�llt, �s szorosan �t�lelte nagyapj�t, aki abban a percben sz�leit pr�b�lta helyettes�teni. Dumbledore finoman eltolta mag�t�l, egy atyai cs�kot nyomott a l�ny homlok�ra, majd megemelte p�lc�j�t, �s r� szegezte. Valeriana egy pillanatra megh�kkent, de megsz�lalni sem volt ideje, mert a k�vetkez� pillanatban kellemes meleg, �s egy b�borv�r�s f�ny �lelte k�r�l. �rezte a szeretetet �s a biztons�got, ami mindezt t�pl�lta. Minden gond �s f�lelem a burkon k�v�l rekedt, odabent pedig b�tors�g �s magabiztoss�g t�lt�tte el.

-         Ez megv�d t�ged �s gyermekedet minden m�gikus �rt�st�l. A hat�sa huszonn�gy �r�n �t tart. – mondta Dumbledore, mikor a f�ny �s a melegs�g elt�nt. – A fizikai �rtalmakt�l azonban nem tudlak megv�deni, �gy k�rlek vigy�zz magadra!

-         K�sz�n�m nagyapa! – �lelte �t Valeriana m�g egyszer nagyapj�t. – Igyekszem csal�d�st nem okozni!

Az �jszaka s�t�t volt �s csendes. Valeriana hatodmag�val �csorgott a Malfoy k�ri�t�l nem messze. Izgatottan topogtak egyik l�bukr�l a m�sikra billegve. Alig l�tt�k, ink�bb csak �rz�kelt�k egym�st. Valeriana megmozdulni sem mert, mert nem tudta nem-e Perselus �ll �ppen mellette. Nem akarta, hogy a f�rfi t�lzott k�zels�ge megzavarja ebben a fontos pillanatban. Mi�ta a Rend tagjai k�zt tudta mag�t, m�g sohasem tett olyan nagy dolgot, mint amire most k�sz�ltek. Tudta, hogy nagyon vesz�lyes a terv, ugyanakkor annak sikere ak�r a Nagy�r buk�s�t jelenthetn�.

-         Azt hiszem most m�r j� lenne, ha magamra maradn�k. – mondta halkan Valeriana. – Nemsok�ra meg�rkezik…

-         Rendben! – recsegett Mordon hangja nem messze t�le, majd tal�rja lebben�s�t lehetett l�tni. – Akkor sz�ledj�nk sz�t a megbesz�ltek szerint. Ha b�rmi furcs�t �szlel valaki, azonnal �rtes�tse a t�bbieket! Ez mag�ra is vonatkozik Miss.Lloyd!

-         Igen, tudom – mondta Valeriana, majd figyelte a t�volod� �rnyakat.

-         Ne csin�lj �r�lts�get! – suttogta Perselus a f�l�be, amit�l ijedten rezzent �ssze.

Mire k�pes lett volna v�laszolni a f�rfi szavaira, addigra az m�r messze j�rt. Sz�ve kalap�lt a gondolatt�l, hogy Perselus val�ban agg�dik �rte. B�rmennyire szerette volna most kiz�rni fej�b�l ezeket a gondolatokat, m�g akkor is izgatottan zakatolt a sz�ve, amikor Draco v�ratlanul megjelent mellette.

-         Mehet�nk – mondta, �s elindultak a k�ria fel�. – Nem hittem volna, hogy valaha visszat�rek ide. Azt meg v�gk�pp nem gondoltam volna, hogy egy tolvajk�nt fogok besurranni.

-         Ne gondolj most erre Draco! Az a fontos, amit megakad�lyozunk azzal, hogy nem engedj�k, hogy a vir�g t�l nagy hatalmat adjon a Nagy�rnak!

-         Azt a gazt egy �ve l�ttuk ott, ezt te is tudod! Mi a garancia, hogy m�g mindig ott van? – sz�lt a s�t�tben Draco k�telked� hangja.

-         Mi�rt lenne m�shol? Hiszen oda rajtad �s �desap�don k�v�l senki sem juthat be! Nem?

-         Rem�lem, hogy igazad van!

Ezut�n csendben haladtak tov�bb, am�g el nem �rt�k a nagy kaput. Egy pillanatra megtorpantak. Most m�r nem lehetett visszafordulni. Valeriana tudta, �ten lest�k t�l�k nem messze minden l�pt�ket, de ahogy �tl�pik majd ezt a kaput, m�r csak magukra sz�m�thatnak. Nagy leveg�t vett, majd becs�sztatta kez�t az oroszl�n sz�j�n.

-         �r�mmel l�tom Miss.Lloyd! – sz�lt a man�szobor az oszlop tetej�n, majd kit�rult a kapu, �gy mindketten bel�ptek rajta. Ekkor a szobor azonban �jb�l megsz�lalt. – Ki van m�g �nnel?

-         Senki! – felelte Valeriana riadtan, mire Draco is megtorpant mellette.

-         �sszesen h�rom �letet �rz�kelek!

-         Terhes vagyok! – pr�b�lkozott Valeriana, �s rem�lte, hogy a harmadik �let t�nyleg csak az � gyermeke, �s nem valaki m�s.

-         �s a harmadik? – a k�szobor hangja egyre szigor�bb lett.

-         Ikrek! – j�tt a hirtelen �tlet, ami  �gy t�nt meg is gy�zte a man�t.

-         Nah�t! Gratul�lok! – mondta a szobor, majd becsuk�dott a kapu.

Valeriana �s Draco csendben haladtak tov�bb. Egy j� darabig nem mertek megsz�lalni, de azt�n mikor kell� t�vols�gra voltak a k�teked� kapu�rt�l, Draco m�r nem b�rta mag�ban tartani a megr�k�ny�d�s hangj�t.

-         T�nyleg terhes vagy? – k�rdezte suttogva.

-         Igen – felelte Valeriana kurt�n.

-         Ki a gyerek apja? Tal�n Parker?

-         Ezt tal�n nem most kellene megbesz�ln�nk! – suttogta vissza Valeriana er�lyesen.

Megint csendben haladtak tov�bb, de Draco nehezen tudta t�ltenni mag�t a hallottakon. M�r majdnem el�rt�k a bej�rati ajt�t, amikor hirtelen felocs�dva elm�ly�lt gondolataib�l, �s az utols� percben elkapta Valeriana karj�t.

-         Itt nem mehet�nk be! – mondta halkan. – Van egy bej�rat, amit �n alak�tottam ki arra az esetre, amikor k�s�n �rkeztem haza, �s nem akartam tal�lkozni a t�ls�gosan is kedves �s odaad� h�ziman�kkal.

Valeriana megh�kkenve k�vette Dracot. S�t�tben botladozva l�pkedett a magabiztosan halad� fi� ut�n. L�tszott, hogy az m�r j� p�rszor megtette ezt az utat. Azt�n v�gre meg�lltak. Valeriana k�r�ln�zett, de nem l�tott semmit. Draco a p�lc�j�val egy kis bokorra mutatott, ami azonnal elt�nt, �s hely�be egy csap�ajt� jelent meg. K�nnyed�n felnyitotta, majd bem�szott rajta.

-         Gyere m�r! – suttogta kifel�, mire Valeriana is k�vette.

Egy sz�k j�ratba �rkeztek meg. Nyirkos �s hideg volt. Draco f�nyt var�zsolt p�lc�ja v�g�re, �s �gy haladtak tov�bb. Szerencs�re nem kellett sok�ig menni�k �gy k�tr�t g�rnyedve, mert hamarosan v�ge lett a j�ratnak. Egy pillanatig �gy t�nt, mintha egy zs�kutca v�g�be �rtek volna, de azt�n Draco tenyer�t nekinyomta a falnak, mire az elt�nt.

Egy folyos�ra �rkeztek, melynek fal�n halv�ny m�csesek pisl�koltak. A feh�r falakon k�s�rteties t�ncot j�tszott f�ny�k.

-         Furcsa – mondta Draco halkan, miut�n v�gighordta tekintet�t a folyos�n mind a k�t ir�nyban. – Azel�tt itt sohasem �gtek l�mp�sok, hiszen ez egy teljesen haszn�laton k�v�li r�szleg. Ez�rt mertem b�rmikor erre j�rni.

-         Akkor, ez most mit jelenthet? – riadt meg Valeriana is, akinek Draco kijelent�se n�lk�l is h�tborzongat� hangulat� volt ez a folyos�.

-         Nem tudom. – felelte a fi� �szint�n. – De menj�nk ink�bb!

Valeriana egyet�rtve az elhat�roz�ssal, gyors l�ptekkel k�vette Dracot. Hossz� folyos�kon haladtak v�gig, majd l�pcs�k�n le, amit �jabb sz�k folyos�k k�vettek. Itt m�r nem �gtek m�csesek, �gy p�lc�juk f�ny�re volt sz�ks�g, hogy tov�bb haladhassanak. L�pt�k kopog�s�t egyetlen var�zslattal megakad�lyozt�k, k�l�nben az eg�sz folyos�rendszer visszhangzott volna a hideg k�veket �r� cip�sarkak hangj�t�l.

Az egyik folyos� azt�n ismer�snek t�nt Valerian�nak, �gy rem�lte, hogy tal�n meg�rkeznek. Nem is t�vedett. Draco meg�llt egy ajt� el�tt, majd a z�rba helyezte a kulcsot, kez�t pedig  a cir�d�s „M”-bet�re.

-         Hu, rem�ltem, hogy ap�mnak nem jut esz�be a nyit�var�zslatot megv�ltoztatni. – mondta Draco nagyot s�hajtva, amikor bel�ptek az ajt�n.

-         Gondolom el�gnek tal�lta, ha a kapun nem enged be. – mondta Valeriana, �s a bel�p�s�kkor felgyullad� f�kly�k f�nye mellett azonnal gyors keresg�l�sbe kezdett.

-         Ott van! – l�pett Draco a n�v�nyhez, ami el�z� �v �ta ugyanazon a helyen d�szelgett.

-         N�zd! Tele van bimb�val! Pont j�kor �rkezt�nk. – kapta f�l Valeriana a cserepet.

-         Rendben, akkor menj�nk gyorsan! – mondta Draco izgatottan. – Olyan rossz �rz�s �jra itt lenni!

M�ris kil�ptek az ajt�n, �s elindultak a folyos�n visszafel�. Valeriana boldogan �lelte mag�hoz a gy�zelmet jelent� n�v�nyt. Nem is gondolta, hogy ilyen egyszer�en fog menni minden. Most m�r minden v�gya az volt, hogy min�l hamarabb kiker�ljenek a falakon, s�t a ker�t�sen t�lra.

M�r a m�sodik folyos�ra fordultak be, amikor rohan� l�ptek zaja csapta meg a f�l�ket. Egy pillanatra mindketten megtorpantak, �s riadtan n�ztek egym�sra. A cip�k kopog�sa azonban egyre k�zeledett, mely suttog�sok zaj�val is keveredett.

-         Fut�s! – t�togta Draco, mire mindketten l�lekszakadva rohanni kezdtek.

�gy t�nt el�g gyorsak ahhoz, hogy az �ket k�vet�k ne �rj�k utol. Ak�rh�nyszor h�trak�mleltek, nem l�ttak semmit, csak a l�p�sek zaj�t hallott�k.

A l�pcs�sor azonban, amin el�bb lefel� haladtak, most felfel� val�s�gos hegynek sz�m�tott az egyre jobban kifullad� Valerian�nak. Eddig m�g sohasem �rz�kelte �des terh�nek s�ly�t, ami ugyan m�g igencsak p�tt�m volt, m�gis megterhelte szervezet�t.

-         Gyere m�r! – suttogta visszafel� a l�pcs� tetej�r�l Draco t�relmetlen�l.

Valeriana pedig zih�l� t�d�vel megpr�b�lt engedelmeskedni a s�rget�snek. Az utols� l�pcs�fokn�l �gy kapaszkodott a fi� karj�ba, mint a fuldokl� az �letet jelent� ment��vbe.

Ebben a pillanatban egy f�nycs�va suhant el mellett�k. Riadtan n�ztek a l�pcs� alj�ra, ahol n�gy-�t s�t�tk�penyes alak futott fel�j�k.

Tudt�k, hogyha azok utol�rik �ket, akkor elvesztek. T�l sok idej�k nem volt gondolkodni, �gy egy-egy �tok bizonytalan c�l� kil�v�se ut�n ism�t szaladni kezdtek.

�jabb folyos�k k�vetkeztek, ahol ugyan s�t�t volt, m�gsem mertek f�nyt gy�jtani p�lc�juk v�g�re, hiszen addig volt j�, am�g senki nem l�tta �ket. �gy viszont csak lassabban tudtak haladni. A falat �s egym�st tapogatva pr�b�ltak t�j�koz�dni, m�gnem megint elsuhan� f�ny-nyal�bok vil�g�tott�k meg �tjukat.

Draco egy pillanatra meg�llt, hogy �jabb �tokkal pr�b�lja meg �ld�z�ik sz�m�t cs�kkenteni.

-         Nincs semmi �rtelme! – zengett Lucius hangja, mire mindketten �sszerezzentek. – Innen senki nem juthat ki!

Draco szinte gondolkod�s n�lk�l indult volna apja ir�ny�ba, ha Valeriana nem tartja vissza. Ezzel egy id�ben egy er�s �tokkal s�jtotta �ld�z�ik felett a mennyezetet, mire az nagy robajjal omlott le megakad�lyozva Lucius �s emberei tov�bbjut�s�t.

- Meg�r�lt�l? – fordult Valeriana Draco fel�. – Azonnal menj�nk tov�bb!

Hallott�k maguk m�g�tt Lucius szitkoz�d�s�t, �s a sorozatos pr�b�lkoz�sokat, hogy a v�ratlanul keletkezett torlaszt�l megszabadulhassanak.

V�gre el�rt�k azt a foly�s�-rendszert, ami m�r ki volt vil�g�tva, �gy �jra gyorsabban �s magabiztosabban haladhattak. M�r nem j�rtak messze att�l a pontt�l, ahol meg�rkeztek. Ekkor oldalr�l, egy m�sik folyos�r�l �jabb rohan� l�ptek hangja riasztotta meg a k�t menek�l�t. Nem mertek oldalra n�zni, csak rohantak, ahogy egyre fogy� erej�kb�l tellett. Valeriana �gy �rezte, m�r nem b�rja sok�ig. L�bait alig �rezte, t�deje leveg� ut�n kapkodott, a cserepet szorongat� karja elzsibbadt, m�sik kez�ben pedig reszketve tartotta p�lc�j�t.

Draco megint j�val el�tte haladt. � m�r pontosan tudta, hogy nemsok�ra el�rik azt a falszakaszt, ami a menek�l�s �tj�t biztos�tja sz�mukra.

Valeriana l�tta, ahogy befordul el�tte a sarkon, de ekkor �rezte, ahogy h�tulr�l egy �tok eltal�lva v�delmi k�r�t lepattan r�la, �s becsap�dik a falba nagy porfelh�t keltve k�r�l�tte. Hallotta, hogy az �t k�vet�k l�p�sei egy pillanatra megtorpannak. Gyorsan befordult a fi� ut�n, aki a zajra visszal�pett. Elkapta a l�ny karj�t �s vonszolta maga ut�n. N�h�ny l�p�s ut�n meg�lltak. Draco k�t m�cses-tart� k�z�tti kopasz falszakaszra tette tenyer�t.

-         Lucius! – zengett a folyos� m�sik v�g�r�l egy t�lvil�gi hang, amit mindketten t�ls�gosan j�l ismertek. Dermedten n�ztek egym�sra.

-         A Nagy�r! – t�togta lihegve Valeriana, �s most m�r v�gk�pp �gy �rezte megfullad.

Sz�ve hevesen vert, sz�ja kisz�radt, eg�sz l�gcs�v�t mardosta az �rdes f�jdalom, l�bai pedig k�ptelenek voltak engedelmeskedni, csak tehetetlen�l reszkettek, mint a kocsonya.

Szerencs�re Draco l�lekjelenl�te m�g megmaradt, �gy nagyot r�ntva a l�nyon k�nny� szerrel �tl�ptek a falon miel�tt �ld�z�ik is erre e folyos�ra �rtek volna.

S�t�t �s csend �lelte �ket �t. Valeriana h�t�t az �jb�l �tj�rhatatlan falnak vetve zih�lva, er�tlen�l cs�szott lefel�. Kez�t sz�ja el� szor�totta, nehogy kapkod� l�gz�s�nek hangja el�rulja �ket.

-         Erre j�ttek! L�ttam, hogy befordultak ide! – hallott�k a fal m�g�l a tanakod�st.

-         Hova t�ntek akkor? – k�rdezte Lucius izgatottan.

-         Nem tudom! Innen nem hoppon�lhattak!

-         Nem bizony! – ki�ltotta inger�lten Lucius, majd csend k�vetkezett.

Valeriana Dracoba kapaszkodva fel�llt, �gy hallgatta mi t�rt�nik. Halk kopogtat�st hallottak a falon t�bb ir�nyb�l. Izgatottan v�rtak.

-         Ti menjetek ki a t�bbiekhez! Erre nem j�hettek tov�bb! – sz�lt �jb�l Lucius. Megk�nnyebb�lve hallgatt�k a t�volod�, majd teljesen elhallgat� l�p�seket.

Megmenek�ltek, legal�bbis eg�rutat nyertek! Valeriana �gy �rezte, hogy tal�n ez a r�vid id� is el�g volt ahhoz, hogy kicsit meg�jult er�vel �tnak indulhassanak. De ekkor vel�k szemben egy p�lca f�nye vil�g�totta meg arcukat.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.