teljes m�ret: fc05.deviantart.net/fs70/f/2010/069/a/7/It_doesn__t_matter_11_by_Useless_girl.jpg

11. fejezet

P�r nap m�lva a budapesti sikeres koncert ut�n a megbesz�ltek szerint Jen �jra megl�togatta Dave-et, mivel siker�lt �gy rendeznie a munk�j�t, hogy elszabadulhasson egy kis id�re New Yorkt�l. Kedvelte P�rizst, ahol �pp egy dupla koncertet nyomtak le a fi�k. T�bbsz�r volt m�r itt � is �s a v�ros esti romantikus hangulata sokszor elvar�zsolta. A taxib�l is a v�ros f�nyeit figyelte, illetve az andalg� p�rokat az utc�kon. Az�rt hi�nyoztak neki m�r ezek az egyszer� kis dolgok is. Mint p�ld�ul k�z a k�zben s�t�lgatni f�rj�vel a Hudson partj�n. Miut�n megtal�lta a megfelel� hotelt John seg�ts�g�vel, �dv�z�lte is f�rj�t, akinek haja m�g nedves volt a nem r�g vett zuhanyt�l. Sajnos mivel a g�pe k�sett, �gy m�r csak a koncert ut�n futott be. De nem b�nta, m�snap este is lesz m�g egy buli ugyanabban az ar�n�ban.

Dave �r�lt a nej�nek �s egy szoros �lel�ssel, majd egy cs�kkal �dv�z�lte.

- Mi a helyzet veled mostans�g? Mes�lj! - �lt le f�rje mell� a kanap�ra, s ler�gva cip�it f�radt l�bait a f�rfi �l�be tette.

- Nagyon p�rg�nk �s �lvezz�k a koncertet - mosolyodott el Dave - Otthon mi van? - k�rdezett vissza.

- Rosie megint kiosztotta az egyik oszt�lyt�rs�t g�r�g�l, mikor felbosszantotta - nevetett fel - Egyre jobban hasonl�t r�d a term�szet�ben is! - cir�gatta meg Dave v�kony pulcsiba b�jtatott alkarj�t, ami a l�bain nyugodott.

- Nem tudom, hogy ezt most j� vagy rossz! - nevetett a f�rfi.

- Szerintem sok szempontb�l j�... - cir�gatta meg a mellkas�t egy kicsit el�re hajolva �lt�ben - Persze n�ha nehezebb is miatta kezelni, de h�t... t�ged is siker�l nagyj�b�l kezelnem, nem? - mosolyodott el kicsit beharapva az als�ajk�t.

- Nagyj�b�l...-  mosolyodott el a f�rfi, majd az �ll�n�l fogva finoman k�zelebb h�zta a nej�t mag�hoz, hogy megcs�kolhassa. Az elm�lt napok ut�n v�gyott a Jen �ltal kapott gyeng�ds�gre, v�gyott arra, hogy � legyen a domin�ns f�l egy kapcsolatban.

- Csak nagyj�b�l? - k�rdezte k�t apr� cs�k k�z�tt, mik�zben �gy helyezkedett, hogy szemben Dave �l�be �lhessen. Ezzel term�szetesen szokny�ja feljebb cs�szott, m�g t�bbet megvillantva harisny�s, hossz� combjaib�l.

F�rje pedig lassan a marad�kot is feljebb t�rte - H�t tudod, egy ideje nem vagyok a kontrollod alatt - incselkedett.

- �s? Rosszalkodsz, �des? - cs�szott k�zelebb Dave �gy�k�hoz �s kez�hez, mik�zben karjait a nyak�ba fonta. M�r nagyon v�gyott r�, hogy �jra �rintse.

- Szeretn�d, ha azt tenn�m? - dugta kis a nyelve hegy�t, mik�zben pillant�sa mocskoss� v�lt.

- Oh igen, de m�g mennyire... - mozd�totta be p�rszor a cs�p�j�t, hogy hozz�d�rzs�lje mag�t f�rje �gy�k�nak - Tal�n nem szeretn�l?

- Nem mondtam ilyet! - mordult fel Dave, ahogy a v�gy el�nt�tte a test�t - Akarod, hogy itt helyben tegyelek magam�v�? - s�gta mocskosul, mik�zben szemeibe k�lt�z�tt az �llatias �hs�g.

- Letiporn�l �s uralkodn�l f�l�ttem? - fogta meg Dave kez�t �s m�ris nedvesed� bugyij�ra vezette, hogy v�gre meg�rintse �t ott, ahol most a legink�bb sz�ks�ge volt r�.

- Tal�n nem szeretn�d? - k�rdezte imm�r ezt most Dave, mik�zben ujjai f�rg�n t�ntek el az anyag alatt �s k�nnyed�n tal�ltak utat a nedves forr�s�gba.

Jen artikul�latlanul �s hangosan ny�g�tt fel a plafon fel�, h�trakapva fej�t, mik�zben szabad kez�vel r�szor�tott saj�t mell�re. Im�dta, mikor Dave hossz� ujjai elt�ntek a test�ben.

- Nem? - k�rdezte �jra, jelezv�n, hogy v�laszt akar �s ujjait valamivel kijjebb h�zta.

- De! De igen! - hadarta el k�d�s tekintet�vel gyorsan Dave-re f�kusz�lva - K�rlek! Kef�lj meg! - zih�lta. Teljesen ki volt �hezve a f�rfira.

- ����, meg foglak, ebben biztos lehetsz - �rkezett ism�t egy s�t�t mosoly, majd fokozta munk�j�nak intenzit�s�t.

Jen egy v�gyakoz� ny�g�s ut�n gyorsan el is ny�lt Dave �t izgat� keze mellett, hogy hamar kibontsa a nadr�gj�t, melybe moh�n mindj�rt bele is ny�lt, megtal�lva az utat az als� al�. A merev tag, amit keresett szinte a kez�be simult �s v�rta, hogy k�nyeztess�k, aminek hat�s�ra Dave halkan felny�g�tt, de nem hagyta abba feles�ge izgat�s�t egy pillanatra sem.

- Annyira hi�nyozt�l... - s�gta a sz�j�ra a n� �lvezet�ben, mik�zben keze sem t�tlenkedett.

- Most bep�tlom a kiesett id�szakot - majd kivette az ujjait, de csak annyi id�re, m�g leh�zta nej�r�l az als�nem�t, �gy engedve kez�nek szabad teret a k�tetlen mozg�shoz.

Jen �rezte, hogy l�bai k�zt m�r szinte t�zel p�rja ut�n, s alig v�rta m�r, hogy v�gre �jra kit�ltse, de el�tte megragadta a pulcsi �s a p�l� sz�l�t, �s egy mozdulattal le is r�ntotta azokat Dave-r�l. Kicsit elmosolyodott az �sszek�col�dott hajon, majd v�gigsim�tva v�llain odahajolt hozz� egy v�gyakoz� cs�kra. Dave pedig engedelmeskedett a h�v�snak �s egy heves cs�kkal aj�nd�kozta meg Jent. Ujjait kiszabad�totta, hogy elkezdhesse levenni a zavar� ruhadarabokat. A n� k�szs�gesen hagyta, hogy levegye r�la a fels�j�t, de a melltart�t m�r nem b�rta kiv�rni, egy moh� cs�k k�s�ret�ben megragadta a f�rfi csukl�j�t, �s visszavezette a l�bai k�z�, hogy a csikl�j�t kezdje ingerelni. Dave elmosolyodott az akaratoss�gon �s hevess�gen, majd ujjai �jra munk�hoz l�ttak, hogy kicsaljanak Jenb�l egy ny�g�st, amit r�gt�n meg is kapott, s m�g t�bb m�sik k�vette. Im�dott a f�rj�vel szeretkezni. Mindig tudta, hogy �ppen mire v�gyik - persze n�ha direkt k�nozta, de ezt nem igaz�n b�nta. �rezte, hogy felhev�lt teste rohaml�ptekkel halad el�re, de m�g nem akart el�lvezni, ez�rt �jra megfogva a csukl�j�t elkezdte elh�zni a kez�t.

- Add a kezed, �des! - suttogta v�gyt�l rekedten.

F�rje nem felelt, csak hagyta, hogy Jen �tvegye az ir�ny�t�st. A n� egy kis mosollyal emelte fel a sz�j�hoz Dave kez�t, s nyelve hegy�t v�gigfuttatta a saj�t nedveit�l csillog� ujjakon, hogy azt�n azokat a sz�j�ba v�ve k�jesen szopogatni kezdje �ket, v�gig Dave szemeibe n�zve. A f�rfi halkan felszisszent a l�tv�nyt�l �s szinte fekete �riszeit nem tudta levenni Jenr�l. �rezte, hogy �jabb adag v�r indult meg lefel�, hogy f�jdalmasan sz�tfesz�tse.

Feles�ge m�r �pp azon volt, hogy megel�gelve az el�j�t�kot v�gre r��lj�n Dave merevs�g�re, mikor tekintete megakadt annak kark�t�kkel d�sz�tett csukl�j�n. Egy pillanatra ledermedt, majd arr�bb tolva az �kszereket d�bbenten k�rdezte a z�z�d�sokat l�tva: - Ezek meg mik? - Ekkor f�kusz�lta be a f�rfi fels� test�n is halv�nyan m�g l�tsz�d� karmol�s-, harap�s- �s szor�t�s nyomokat is.

- Semmis�g - h�zta el a kez�t Dave. Szem�ben egy pillanatra zavar t�kr�z�d�tt.

- �s ezek? - sim�tott v�gig k�rd�n p�r m�r majdnem teljesen begy�gyult karmol�s nyomon. Hangj�ban a d�bbenet �s �rtetlens�g mellett m�r �rz�d�tt a d�h el�szele is.

- Ezek... ezek csak... - Dave nem tudta, mit mondhatna erre, nem jutott esz�be egy �pk�zl�b magyar�zat sem.

- Kivel csalt�l meg m�r megint? - egyenesedett ki Jen �lt�ben, s az eg�sz arckifejez�se megkem�nyedett. - N�vel vagy... ?

- Vagy mi? - k�rdezett vissza Dave.

Jen tekintete elkomorult, ahogy �sszeszor�totta a sz�j�t. Egy percig csak a f�rfi tekintet�t figyelte, majd gyorsan �s d�h�sen kikecmergett az �l�b�l, hogy a tang�ja ut�n ny�lva fel is r�ngassa azt mag�ra, remeg� hanggal odavetve: - Az istenit, Dave! - mikor m�r a szokny�j�t is lesim�totta �s felegyenesedett, hozz�tette: - Martin volt az, igaz?

Dave olyan kerek szemekkel b�mult a n�re, hogy nem lehetett eld�nteni az �ll�t�s k�ptelens�g�n vagy �ppen igazs�gtartalm�n k�pedt-e el.

- Igen, tudom, hogy szeret�k vagytok! - f�jtatta felr�ngatva mag�ra a fels�j�t is.

Dave mondani akart valamit, de d�bbenet�ben nem j�tt ki hang a tork�n, �gy n�ma t�tog�sba fulladt a mozdulatsor.

- Ennyire h�ly�nek n�zt�l?! - fakadt ki, s tekintet�ben �s hangj�ban is megjelent a f�jdalom.

- Mi�ta tudsz r�la? - tal�lt vissza a f�rfihez a hangja, de, mintha megt�rt volna.

- �vek �ta sejtettem, de konkr�tan csak p�r h�napja... mikor szembes�tettem Martot - fonta �ssze a karjait �gy, mintha f�zna.

- Elment�l Martinhoz? - �llt fel � is. Elk�ped�se egyre csak n�tt. - Honnan sejtetted?

Jen f�lig elfordult f�lmeztelen f�rj�t�l, �s halkan, s�rtetten v�laszolt: - Voltak jelek, David.

- Mit tudsz bel�le? - k�rdezte, szinte f�lve.

- Nem sokat. Nem akartam belemenni a r�szletekbe. Nagyon d�h�s voltam Martra. Veszekedt�nk. Azt�n elzavartam, hogy r�ngasson ki a depresszi�db�l! Nem akartam belegondolni, hogy milyen eszk�z�kkel �rheti ezt el - hunyta le a szemeit.

A f�rfi mintha megk�nnyebb�lten fels�hajtott volna. A p�l�j��rt ny�lt �s felvette. - �s, most mit akarsz tenni?

Jen lassan kinyitotta a szem�t, �s f�lig v�dl�-f�lig f�jdalmas tekintettel f�rj�re n�zett, hogy halkan kiny�gje: - Nem tudom - v�laszolta, s a csendes szob�ban hidegen koppant ez a k�t sz�. Azzal ell�pett Dave mellett, felkapta a cip�j�t �s a t�sk�j�t �s szinte kirohant a szob�b�l, bev�gva maga m�g�tt az ajt�t.

Az �nekes csak n�zett ut�na. Nem tudta hova rakni ezt a sz�m�ra sokkol� inform�ci�t, szinte fel se fogta, hogy ennek milyen k�vetkezm�nyei lehetnek, mit von maga ut�n ez a besz�lget�s, mi lesz a folytat�s. Ezt meg kell vitatnia Martinnal.

Feles�ge ek�zben szinte fel sem n�zve rohant az esti utc�kon. Azt se tudta, merre j�r, csak t�vol akart ker�lni Dave-t�l egy id�re. Minek is j�tt ut�nuk? Sejthette volna, felk�sz�lhetett volna r�, hogy am�g tart a turn� �s ennyit vannak egy�tt, addig biztosan el�fordul m�g, hogy lefekszenek egym�ssal! Alapj�ban v�ve nem zavart�k az ilyen kapcsolatok, de az megint m�s volt, hogy csak hall-e az ilyenekr�l az ember, vagy a saj�t b�r�n tapasztalja-e. �ssze volt zavarodva. �t kellett gondolnia, hogy mit tegyen, �s hogy mit mondjon Davidnek. Id�re volt sz�ks�ge.

Dave ezalatt kopogtatott egy ajt�n.

- Tess�k? - nyitotta ki a Sz�kes�g, telefonj�val a f�l�n�l, s megl�tva Dave zaklatott arckifejez�s�t beljebb intette a szob�ba - Igen, az a hat�rid�... Igen, rendben, akkor utalom majd a p�nzt... Igen, k�sz�n�m. Most mennem kell. Visz hall! - fejezte be gyorsan a h�v�st, tekintet�vel a szob�ban zaklatottan k�r�z� �nekest k�vetve. - Mi t�rt�nt? Valami baj van, l�tom...

- Mi�rt mondtad el neki? - k�rdezte csendesen Dave, r�t�rve a l�nyegre. Nem n�zett a z�ld szemekbe, nem akarta l�tni �ket.

- Kinek �s mit? - �lt ki az �rtetlens�g meglepett arc�ra.

- Jennek, basszus, a nejemnek!

Martinnak f�ny gy�lt az elm�j�ben, ahogy a hely�re kattantak a dolgok. Arca r�gt�n elkomorult. - H�t v�gre felhozta... - mondta s�ri hangon. Az ut�bbi h�napokban v�gig ott volt a f�lsz benne, hogy mi lesz, ha Jen megel�geli ezt az eg�szet, ha szembes�ti Dave-et... �s ez most t�rt�nik!

- Mit mondt�l neki? Mit, Martin?!

- Semmit - zuttyant le dermedten az egyik fotelba.

Dave az �gyra �lt le. Lehajtotta a fej�t �s jobb kez�nek ujjait els�llyesztette barna tincseiben - Nem kellett volna hagynom....

- Micsod�t? - eszm�lt fel Mart gyanakodva �sszeh�zva szem�ld�keit.

- Hogy megl�ssa ezeket - mutatta a csuk�it - Ki kellett volna t�rnem. Az �n hib�m.

Martin elhal�n felny�g�tt - Sz�val emiatt bukott ki? - h�zta v�gig a kezeit az arc�n.

- Tal�n, ez volt az utols� csepp a poh�rban. Azt mondta, hogy r�g�ta sejtette. De nem �rtem. Mi�rt nem sz�lt el�bb? Hisz a kapcsolatunk a legt�bb ember szem�vel n�zve undor�t�.

- Mert �n tartottalak szinten... - hajtotta le a fej�t Mart - Legal�bbis � �gy hiszi.

- Ez r�szben igaz. De neki... - kezdte volna Dave, de elhallgatott. A t�volba r�vedt �s �rezte, hogy minden r�szlet a hely�re ker�l az agy�ban - ...volt bel�le haszna - fejezte be suttogva a mondatot. M�r �rtette, hogy neje mi�rt t�rte el ezt a kapcsolatot. Ha nem teszi, ki tudja, hogy �, Dave, hol j�rna m�r - Hasznot h�zott bel�led �s abb�l, amit �n jelentek neked, illetve te nekem. Hasznot... - ism�telte, mik�zben a d�bbenet �s a d�h saj�tos kever�ke t�lt�tte ki mellkas�nak �reg�t �s szor�totta a bord�i fal�t.

Martin nem sz�lt semmit csak mindk�t kez�vel a haj�ba t�rt el�rehajolva a t�rdeire k�ny�k�lt, m�g mindig fogva a fej�t.

- F�lek, Mart - s�gta bele vallom�s�t Dave a szoba csendj�be.

- �n is... - motyogta, majd f�jdalmas tekintettel feln�zett szerelm�re. Neki volt m�r ideje t�bb sz�zszor �tgondolni a lehets�ges k�vetkezm�nyeket, megpr�b�lva felk�sz�teni mag�t a legrosszabbra. De most m�gis a tork�ban dobogott a sz�ve a helyzet f�lelmetes bizonytalans�ga miatt. Jen egyetlen mondat�val k�pes lehet meg�lni benne mindent.

- Ezt sosem akartam - n�zett Dave a z�ld szemekbe - Hittem benne, hogy kell� gyakorlattal rendelkez�nk m�r, hogy elrejts�k magunkat. Igazad volt... t�l messzire mentem. Sajn�lom.

- A baj m�r megt�rt�nt - s�hajtott fel Mart h�trad�lve a fotelban, s tekintet�t elgondolkodva az �nekesre emelte.

- Min gondolkozol? - k�rdezte Dave. Tudta, hi� �br�nd abban rem�nykedni, hogy sz�ke t�rsa kital�lt valami megold�st. Nem tehetnek m�st, v�rniuk kell.

- Hogy most minden Jenen m�lik. Meg kell magyar�znunk neki ezt az eg�szet. Nem d�nthet �gy, hogy nem ismeri a t�rt�net�nket! - s�hajtott fel, mik�zben f�jdalmas retteg�s kezdte �sszefacsarni a sz�v�t. Mi van ha... ?

- Ha ez megmenthet minket...

- Egy pr�b�t mindenk�pp meg�r... - suttogta lehunyva a szemeit egy pillanatra, majd csak itta mag�ba Dave l�tv�ny�t. Oda akart menni, beleb�jni az �lel�s�be �s elmondani v�gre, hogy � m�r h�napok �ta rettegett, agyalt, pr�b�lt kital�lni valami megold�st, de nem jutott semmi t�bbre. �s f�lt �s most is f�l.

Dave belsej�t kit�lt�tte a hideg �ress�g. Sosem hitte volna, hogy egyszer ennyire f�gghet Jennifert�l, hogy egyszer �gy �rzi, mintha a hal�los �t�let�re v�rna, hogy t�vozhat-e szabadon, vagy nem. Nem akarta, hogy a n� elhagyja �s nem tudta Jen hogyan tudna ezzel a tudattal egy�tt �lni, f�leg, ha Martinnal elmes�lnek neki mindent. F�lt. Ezt a Sz�kes�g is l�tta rajta, �s f�jt l�tnia neki ezt a f�lelmet, hisz a saj�tj�t l�tta t�kr�z�dni benne. Nem b�rta tov�bb: fel�llt �s odasietett az �gyon �l� Dave-hez, hogy t�rdre vetve mag�t el�tte a combjaira hajtsa a fej�t �s szorosan �t�lelje a derek�t.

- Ne haragudj! El akartam mondani, de... m�gse tettem meg. Azt hittem, �gy jobb lesz...

Dave lassan elm�lyesztette az ujjait a sz�ke tincsekben, majd lehajolt �s egy finom puszit nyomott k�z�j�k. Ki tudja, hogy ezt h�nyszor teheti m�g meg.

- Semmi baj... - mondta halkan. Csak �lvezni akarta a pillanatot.

Martin v�laszk�nt m�g szorosabban �lelte, majd gondolva egyet hirtelen felegyenesedett t�rdelt�ben, s �t�lelve Dave-et a lend�lett�l h�trad�nt�tte az �nekest a paplanra. Mart sz�ja �gy pont a f�l�hez ker�lt, ahogy szinte k�ts�gbeesetten �lelte �t mag�hoz. Ritk�n szokott �gy kit�rni, de most �rezte, hogy valami rossz k�zeledik �s nem akarta, hogy ez az eg�sz azzal v�gz�dj�n, amit�l a legink�bb rettegett.

- Ha elvesz�telek... belehalok... - s�gta rekedten Dave f�l�be szinte alig hallhat�n.

Dave ennek hallat�n szorosan belemarkolt Martin p�l�j�ba, ahogy �tkarolta �t, mintha ezzel megakad�lyozhatn�, hogy b�rki is elszak�tsa �t t�le.

- Meg�g�rtem neked, hogy nem hagylak el - mondta rekedten.

Martin torka elszorult ezt hallva �s borzalmasan er�sen kellett koncentr�lnia, hogy vissza tudja nyelni a k�nnyeit.

- Igen, eml�kszem...

- �llom a szavam. Ki fogok �llni melletted. Mert szeretlek, a r�szem vagy.

Mart sz�ve t�lcsordult az �rzelmekt�l, azt hitte, bel�j�k fullad, de siker�lt annyira �sszeszednie mag�t, hogy megemelje a fej�t �s k�t keze k�z� fogva Dave arc�t a ny�lt tekintetbe f�rja a saj�tj�t.

- B�rmi is legyen, �n is szeretlek. Te is a r�szem vagy, hisz �n te vagyok �s te �n...

Dave-nek le kellett hunynia a szemeit, ha nem akarta, hogy a k�nnyein akaratlanul is v�gigfolyjanak az arc�n. Annyira f�lt, hogy id� el�tt elvesz�ti Martint! �s el se mondta neki, hogy mennyire szereti val�j�ban, mekkora sz�ks�ge van r�!

Martin eg�sz test�ben reszketett a felindults�gt�l �s csak simogatta Dave arc�t, mintha nem lenne holnap. �s tal�n nem is lesz. �gy v�rt�k az �t�letet, mint a b�n�s�k, akik el�tt m�g megcsillant egy kis rem�ny, hogy "h�tha"... De ezt nem tudhatt�k.

- Szeretlek... - hajolt le a f�rfi ajkaihoz, hogy egy r�vid cs�kot nyomjon r� - B�rmi t�rt�nj�k, nagyon szeretlek... - cs�kolta meg �jra, pr�b�lva minden �rzelm�t beles�r�teni.

Dave m�r nem tudott megsz�lalni, csak viszonozni a kapott cs�kokat nem kevesebb jelent�ssel felruh�zva �ket.

P�r �ra m�lva, kicsit tal�n nyugodtabban �s �sszeszedettebben Jen visszament a sz�llod�ba. Rem�lte, hogy addigra Dave is vissza�r a szob�j�ba. Sejtette, hogy miut�n � �gy elviharzott, r�gt�n sietett Martinhoz. Nem volt h�lye. Csendesen l�pett be a szob�ba. Egy f�l pillant�sb�l felm�rte, hogy Dave nincs a helyis�gben, de l�tta, hogy a f�rd�b�l f�ny sz�r�dik ki. Let�ve t�sk�j�t az egyik fotel mell� le�lt �s v�rt.

A f�rfi �pp az arc�t mosta hideg v�zzel. Musz�j tiszt�n gondolkodnia, nem engedheti, hogy az �rz�sei ir�ny�ts�k, most nem. Elz�rta a csapot, a mosd�ra t�maszkodott �s csak hagyta, hogy cs�p�gj�n az arc�r�l a v�z. P�r percig �gy maradt, majd felegyenesedett, a t�r�lk�z��rt ny�lt �s let�r�lte mag�r�l az utols� cseppeket is, majd kil�pett az ajt�n. R�gt�n �szrevette a n�i alakot a fotelban, amit�l egy pillanatra megtorpant, majd tov�bb is s�t�lt, hogy le�lj�n Jen mell�.

- Mi�rt?

- Ez nem ilyen egyszer�.

- Akkor magyar�zd el! - r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t.

Dave fels�hajtott, majd szem�t lehunyva h�trad�lt a fotelban - Annyira szeretn�m, ha meg�rten�d! - ny�g�tt fel panaszosan - Annyira r�g�ta tart ez.... m�g b�ven… b�ven el�tted t�rt�nt... mindent egy�tt v�szelt�nk �t, j�t is rosszat is... �s a legrosszabbakat egym�ssal m�velt�k. De ez a kapcsolat nem sz�nt meg, kitartott �s ez m�g k�l�nlegesebb� tette. Sokat kellett fizetn�nk az�rt, hogy r�j�jj�nk, mit is jelent�nk egym�snak... Martin mindig mellettem �llt, ha baj volt, mindig seg�tett. Nagyon fontos nekem - n�zett nej�re.

- �s �n? - nyelt egy nagyot - �n mennyire vagyok fontos neked? Csak mert most �gy �rzem, mintha �n kevesebbet sz�m�tan�k... mintha �n kevesebb lenn�k Martinhoz k�pest! - szor�totta saj�t kezeit, melyek az �l�ben pihentek.

- Ez nem �gy van! - tiltakozott Dave - Te a feles�gem vagy, a l�nyom anyja �s szeretlek! Mindig is szerettelek, mi�ta ismerlek. De Martin m�s. Nem lehet �sszehasonl�tani a k�t kapcsolatot. Nagyon fontos vagy nekem �s nem akarlak elvesz�teni. Ez�rt f�ltem neked ezt elmondani, f�ltem, hogy nem tudn�d elviselni. Meg akartalak v�deni ett�l.

- �s ink�bb hazudt�l nekem annyi �ven kereszt�l, holott megbesz�lt�k, hogy �szint�k lesz�nk egym�shoz? - fogta mag�t vissza er�nek erej�vel, s hangja remegett a visszafojtott indulatt�l, de nagy nehezen siker�lt viszonylag lenyugtatnia mag�t - Mit nem mondt�l m�g el nekem, David?

- Minden m�sr�l tudsz. De, ha elmondom, akkor tudtad volna kezelni? �s Martin csal�dj�t sem kock�ztathattam azzal, hogy elmondom neked ezt.

- Nem tudom, David. Fogalmam sincs r�la - szor�totta �ssze a szemeit p�r pillanatra, majd az utols� mondatot hallva �jabb adag s�rtetts�g �lt ki a tekintet�be - Sz�val azt hitted, hogy majd rohanok Sue-hoz pletyk�lkodni?!

- Nem, dehogy - csit�totta feles�g�t - De, �pp te mondtad, hogy nem tudt�l volna ezzel az inform�ci�val mit kezdeni. Lehet, hogy a sokk miatt rossz d�nt�seket hozt�l volna �s Sue �gy vagy �gy, de megtudta volna.

- H�t ennyire nem ismersz? Az, hogy nem tudom mik�nt dolgoztam volna fel ezt, nem egyel� azzal, hogy mindj�rt megyek, �s ellen�llhatatlan k�sztet�st �rzek arra, hogy valakivel kibesz�ljem a dolgot! Nem vagyok h�lye, az ilyen kaliber� dolgokat magamban tartom!

- Ne haragudj. Nem tudod, hogy mennyire stresszes ezt titokban tartani. Ha kiker�lne.... mindennek v�ge, a Depeche Mode-nak, az �let�nknek... nem akartam, hogy ez alatt a nyom�s alatt kelljen �lned.

Jen �gy t�nt ett�l egy kicsit megnyugodott, de a merevs�g a tagjaib�l �s a bizalmatlans�gb�l ered� f�jdalom megmaradt a tekintet�ben. P�r percnyi cs�ndes k�nl�d�s ut�n kib�kte: - Szereted?

Dave m�lyen a szem�be n�zett a n�nek. �ssze kellett szednie minden b�tors�g�t, hogy kimondja el�tte: - Igen.

- Szerelemmel? - Pr�b�lt nyelni egyet, de a torka t�ls�gosan �sszeszorult.

- Igen... - mondta elhal�an �s itt m�r nem b�rt Jen szemeibe n�zni.

A n�nek kellett vagy k�t perc, m�g maga el� meredve pr�b�lta feldolgozni az inform�ci�t �s nem els�rni mag�t, majd alig hallgat�n, a s�r�st�l fojtogat� hangon k�rdezte meg: - Jobban... jobban mint engem?

- Mi�rt teszed fel ezeket a k�rd�seket, ha nem akarod tudni r�juk a v�laszt? - n�zett a n�re Dave elgy�t�rt arccal.

- Az�rt nem v�laszolsz, mert jobban... �rtem... - ford�totta el a tekintet�t, ahogy az els� k�nnycsepp v�gigfutott s�padt arc�n.

- Nem, Jen. Csak m�sk�pp. Nem lehet �sszehasonl�tani a kett�t. Nem vettelek volna el, ha nem szeretn�lek.

A n� arc�n egy f�jdalmas, m�r-m�r szkeptikus, kis mosoly futott �t egy pillanatra.

- Sz�val egy f�rfi a vet�lyt�rsam... - �llap�totta meg.

- Itt nincs sz� vet�lked�sr�l - r�zta meg a fej�t Dave - Rosszul l�tod.

- �s m�gis hogyan k�ne l�tnom? - kapta fel� a fej�t - Pr�b�ld meg az �n szemsz�gemb�l n�zni, David! - emelte meg a hangj�t egy kicsit - Mi az istent gondoljak, ha nem azt, hogy elbuktam feles�gk�nt sz�modra?! Hisz m�shol kerested azt, amit �n k�ptelen voltam megadni neked! Az istenit! - fordult el megint, inger�lten t�r�lgetve a k�nnyeit s szipogva egyet - Szerinted ett�l �n nem �rzem magam kevesebbnek?! David, �n mindig pr�b�ltam szem el�tt tartani azt, ami neked �s a gyerekeknek j�. Az�rt sem akartam belefolyni feleslegesen ebbe a dologba, mert b�ztam benne, hogy Martin j�t tesz a lelki egyens�lyodnak. Persze nem lehettem biztos semmiben, de sejtettem, hogy t�bb van k�ztetek - itt �jra megkock�ztatott egy pillant�st f�rj�re - De mikor m�r azt l�tom, hogy miatta vagy depresszi�s, az m�r el�g er�s int� jel a sz�momra.

- Sz�val ez�rt haszn�ltad ki �t �s vele egy�tt ezt a kapcsolatot is - jegyezte meg halkan Dave - Jen, ez imm�r 21 �ve tart. Nem arr�l van sz�, hogy te valamit nem tudt�l volna nekem megadni, mert nem mostan�ban kezd�d�tt.

Jen csak alig l�that�an biccentett.

- De azt tudnod kell, hogy ha m�g ki is haszn�ltam Martint, azt az�rt tettem, mert boldognak akartalak l�tni.

- Boldog vagyok, Jen. �s rettegek att�l, hogy mit akarsz ezzel kezdeni.

- Hogy mit akarok ezzel kezdeni? - k�rdezte halkan, b�r �gy t�nt ink�bb csak mag�nak tette fel a k�rd�st.

F�rje csup�n b�lintott.

- Ezt hogy �rted?

- Nem felt�telezem, hogy ez nem sokkolt t�ged, nem ijeszt meg, borzaszt el, vagy �pp nem undorodsz t�le. Tudni szeretn�m, mit akarsz tenni, mi legyen a j�v�nkkel. El akarsz hagyni?

Jen csak �lt ott �s k�nnyes szemmel b�mult ki az ablakon, azon tanakodva, hogy mit tegyen �s mondjon. Az esze t�bb dologban nem �rtett egyet a sz�v�vel. Ezeket m�g tiszt�znia kell mag�ban, miut�n kicsit lenyugodott. Addig �gysem tud mit mondani a f�rj�nek...

- M�g nem tudom. M�g t�ls�gosan zavaros ez az eg�sz. Igen, megijedtem �s �sszezavarodtam. Id� kell. Le kell tiszt�znom magamban a dolgokat. Szeretlek, David, de nekem most id� kell... - motyogta el a v�g�t.

- Meg�rtem - �llt fel a f�rfi - Megtal�lsz, b�rhogyan is d�nt�tt�l - felelte, majd az ajt� fel� s�t�lt �s halkan kil�pett rajta.

Jen sz�ve, b�r ezt akarta, hogy egyed�l lehessen �s id�t kaphasson, f�jdalmasan facsarodott egyet f�rje hidegv�r� v�lasz�t hallva, s nem b�rta tov�bb: felzokogott.

Dave azt se tudta, merre megy, csak elindult egy ir�nyba a foly�s�n, majd meg is �llt rajta �s idegesen kezdett j�rk�lni. Kezeit a homlok�nak szor�totta. Nagyon �sszekusz�l�dott a helyzet, ezt nem akarta.... ezt sosem akarta! Mi�rt ilyen bonyolult az �lete? Mi�rt kellett ennek megt�rt�nnie? Mi�rt pont vele? Mi�rt van az, hogy akit teljes sz�v�b�l szeret, az nem a feles�ge? �s mi�rt kell annak fenyegetnie, hogy elveszik t�le a legdr�g�bb kincs�t? Hisz h�ny ember mondhatja el mag�r�l, hogy megtal�lta a t�rs�t? M�g ha azonos nem� is. Annak ellen�re, hogy ilyen �rzelmeket t�pl�lt Martin ir�nt, nem �rezte �gy, hogy meleg lenne. S�t, tal�n �r�lt is volna neki, ha bebizonyosodna, hogy meleg. Akkor olyan k�nny� lenne v�lasztania, olyan mag�t�l �rtet�d� lenne a helyzet megold�sa! De nem. Soha m�s f�rfi hozz� nem �rhetne �gy, ahogy Mart teszi. �s vonz�dik a n�kh�z, k�v�nja a nej�t, de k�v�nja Martot is... - Mi�rt olyan kibaszott bonyolult? - k�rdezte mag�t�l fennhangon, mik�zben egy kis ellipszisben falt�l falig k�r�z�tt.

Mart j� h�sz perc m�lva m�g mindig a folyos�n k�r�zve l�tta meg Dave-et, ahogy �pp vissza�rt a konditeremb�l. Musz�j volt kimozognia mag�b�l a fesz�lts�get, k�l�nben meg�r�lt volna. Homloka m�g mindig gy�ngy�z�tt az izzadts�gt�l, ahogy meleg�t�j�ben k�zelebb s�t�lt, �tvetve a v�ll�n feh�r t�r�lk�z�j�t.

- Dave... - sz�l�totta meg �vatosan - Hogy ment?

- Sz�rnyen - t�maszkodott a falnak k�t k�zzel - Nem tudja, hogy mit tesz. F�lek, hogy nem tudja ezt elviselni, Mart... - n�zett a megsz�l�tottra - �s nem akarok arra k�nyszer�lni, hogy v�lasszak k�z�letek.

- Gyere! - fogta k�zen miut�n k�rben�zett a folyos�n �s elkezdte h�zni a szob�ja fel�. Odabent nem sz�lt semmit, csak bevezette a f�rd�be, s elkezdett vizet engedni a k�dba. - Gondolom, egy darabig most �gyis egyed�l akar maradni, nem? - l�pett Dave el� �s gyeng�d arckifejez�ssel vetk�ztetni kezdte.

Dave-b�l kiszakadt egy m�lyr�l j�v� s�haj. Nem a megk�nnyebb�l�s s�haja volt �s nem is a v�gy�. Ink�bb azoknak az �rz�seknek a kever�ke, ami most t�rt fel benne: a szerelem�, a bizalom�, hogy van kire t�maszkodnia �s van, aki mindig mellette �ll. 21 �vnyi kapcsolat s�haja volt ez.

Martin b�ztat�an r�mosolygott, miut�n �th�zta Dave fej�n a pulcsit �s a p�l�t, majd az �v�t kezdte el bontani. - Ne agg�dj. Adj neki id�t. Most az a fontosabb, hogy ne siettesd, hagyd, hogy a saj�t temp�j�ban dolgozza fel a t�rt�nteket - magyar�zott nyugodtabb hangon. J�t tett neki ez a kis edz�s. - �s ha k�rdez, akkor v�laszolj neki �szint�n - itt feln�zett Dave szemeibe - Nagyon �vatosan kell b�nnod vele most.

- Annyira bizonytalan vagyok - n�zett az im�dott z�ld szemekbe. Hangja megt�rt, gyenge volt. Nem v�gyott m�sra, mint elb�jni a vil�g el�l Martin �lel�s�ben.

- Tudom, l�tom rajtad - sim�tott v�gig a karjain vigasztal�n - De rem�lj�k, hogy a legjobbat tudjuk kihozni a helyzetb�l - tolta le Dave-r�l a marad�k ruh�t is, majd egy finom cs�k ut�n leh�zta cipz�ras meleg�t�j�t �s � is vetk�zni kezdett. Dave csak n�zte, ahogy sz�ke t�rsa megszabadul a ruh�it�l. Miut�n m�r meztelen �llt el�tte, megfordulva a k�dhoz s�t�lt �s leellen�rizte a vizet. M�g n�mi f�rd�habot is tett a v�zbe. V�gig �rezte mag�n Dave tekintet�t, de ez egy�ltal�n nem zavarta. Miut�n elz�rta a csapokat, kiegyenesedve f�lig szerelme fel� fordult �s fel� ny�jtotta egyik kez�t. - J�ssz, �des?

Dave nem tudott ellen�llni a h�v� sz�nak. kez�t a m�sik�ba cs�sztatta �s hagyta, hogy Mart vezesse. Miut�n bem�sztak a j� meleg �s illatos v�zbe, Mart mag�hoz h�zta Dave-et �s finoman megcs�kolta, majd egy szivaccsal gyeng�den mosdatni kezdte, hogy kicsit lenyugtassa. Most, hogy vesz�lybe ker�lt a kapcsolatuk, gyeng�ds�ge �s szeretete mindenf�le m�don meg akart nyilv�nulni. �reztetni, mondani �s mutatni akarta Dave-nek, hogy mennyit jelent neki ez a kapcsolat. Dave izmai fokozatosan engedtek fel, amerre Mart keze �s finom mozdulatai j�rtak. Lehunyt szemmel �lvezte ezeket az apr� mozzanatokat.

A sz�kes�g mikor k�sz lett, lemer�lve a v�z al� bevizezte saj�t haj�t, majd mag�hoz vonva Dave-et megcir�gatva az arc�t megv�rta, m�g kinyitja a szem�t.

- Minden rendben lesz.

- Rem�lem - mosolyodott el halv�nyan, majd m�g k�zelebb hajolt, hogy egy puha cs�kot lophasson.

K�vetkez� fejezet

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.