�rta: Brigi

Az �r�s kezdete: 2004. j�nius

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: az er�szak, az erotika �s az apr� slash-utal�sok miatt 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott.

Aj�nl�s: tov�bbra is Hajninak �s Kat�nak; illetve azoknak, akiknek az eddigi t�rt�net tetszett

Megjegyz�sek: ez NEM slash-novella, ne �r�ljetek. :) Noha m�k�s volt azt a p�r elemet elrejteni a t�rt�netben. Rem�lem, nem veszitek rossz n�ven. Ne k�rdezz�tek, mi�rt adok angol c�meket az irom�nyaimnak, mert magam se tudom. Tal�n egyfajta perverz vonz�d�s. :)

Once I've had everything...

Az am�gy h�bortos brit id�j�r�s szokatlanul kellemes, kora �szi id�t produk�lt. Ahelyett, hogy a k�zismert borong�s, k�d�s, sz�rke k�nt�s�t �nt�tte volna mag�ra, der�s meleggel jutalmazta a szigetorsz�g lak�it. A mugli id�j�sok szerint t�z �ve nem volt ilyen enyhe nyaruk sem, �s mindenkit lelkesen buzd�tottak arra, hogy haszn�lj�k ki ezt a szokatlan jelens�get.

Perselus is �rezte a v�ltoz�st a sz�lben. N�m�n �s mag�nyosan j�rta az erd�t �s ligeteket gy�gyf�vek�rt, bogy�k�rt, gy�kerek�rt kutatva. Szinte minden hasznos volt sz�m�ra, amit b�jitalf�z�s k�zben fel tudott haszn�lni. Noha anyagiakban egy�ltal�n nem szenvedett hi�nyt, m�gis �gy gondolta, sokkal �sszer�bb, ha maga gy�jti �ssze a hozz�val�kat. Azt pedig a pazarl�s netov�bbj�nak tartotta, amit azok az �tkozott muglik m�velnek. Bizonyos id�k�z�nk�nt egyszer�en �s barb�r m�don leny�rj�k a f�vet kertjeikben, nem is sejtve, milyen �rt�kes n�v�nyeket k�ldenek ez�ltal a v�g�h�dra.

Az ifj� var�zsl� let�rdelt, �s k�l�n�s gy�ng�ds�ggel leszak�tott egy feh�r szirmokkal b�szk�lked� vir�got. A v�ll�n keresztbe �tvetett t�sk�ba ny�lt, egy �veghengert vett el�, melyben m�r lapult p�r sz�l ugyanebb�l a n�v�nyb�l. �vatosan a t�bbihez rakta, majd lez�rta az �vegcs�t. Hossz� ujjaival finoman megsimogatta a friss, p�r�s f�sz�lakat, lehunyt szemmel, mosolyogva s�hajtott egyet, majd felemelkedett. A l�gy szell� meglibbentette sz�p, hossz�, lapock�ig �r� fekete haj�t. �rezte, hogy a leveg� szinte pezseg az �lett�l, teljesen m�s volt, mint egy�bk�nt...

Csendes �s visszah�z�d� ember l�v�n Perselus Piton jobban odafigyelt az ilyen dolgokra, �s szinte �szt�n�sen meg�rezte, ha megv�ltozik valami. Lassan, k�nnyed�n s�t�lt most is tov�bb, de �rz�kei vadul p�szt�zt�k a k�rny�ket.

M�r h�rom napja viszonylag szabadon teltek a percei. A Nagy�r nem adta jel�t annak, hogy mostan�ban sz�ks�ge lenne r�, � pedig m�skor sosem jelentkezett. Voldemort ideje nagy r�sz�t rejt�zk�d�ssel �s titkos tervek sz�v�get�s�vel t�lt�tte, �gy csak annyi h�vet tartott k�zvetlen�l maga mellett, amennyi felt�tlen�l sz�ks�ges volt, �s nem keltett felt�n�st. Forr�fej�, fiatal hal�lfal�-pal�nt�kra v�gk�pp nem volt sz�ks�ge e gondterhelt id�szakban. Perselus, noha �pphogy csak kiker�lt az iskol�b�l, kor�ntsem sz�m�tott meggondolatlan var�zsl�nak. Nemcsak saj�t �vfolyamt�rsai, de hal�lfal� m�gusok is kor�hoz k�pest t�ls�gosan komoly fiatalembernek tartott�k. Egyetlen dolog volt a b�jitalk�sz�t�s mellett, amivel lelkesed�st lehetett kiv�ltani bel�le, �s az a fekete m�gia volt. F�lelemmel vegyes tisztelettel ad�zott a var�zsl�tudom�ny e m�ltatlanul mell�z�tt szakir�ny�nak. Mivel az iskol�ban ilyesmit nem tan�tottak meg neki, mindent, amit err�l tudott, mag�t�l tanult meg. �m amikor el�sz�r szembe ker�lt a S�t�t Nagy�rral �s annak legelsz�ntabb �s legtehets�gesebb k�vet�ivel, kellett r��brednie, mennyi mindent nem tud m�g.

Milyen felh�bor�t�... a Nagy�r, minden id�k leghatalmasabb m�gusa, bujdosni k�nyszer�l, mert egy p�r muglibar�t f�lkegyelm� nem �rt vele egyet! Voldemort minden var�zsl� felett �ll, senkinek sincs joga �gy b�nni vele. M�gis, neki, �s k�vet�inek a var�zsl�t�rsadalom sz�mkivetettjeik�nt kell �lni, mert... mert azok, akik �ld�zik, csup�n hatalm�t irigylik t�le! Milyen sz�nalmas egy bag�zs! Fennen hirdetik a megb�k�l�st a var�zstalanokkal, pedig amire �k is val�j�ban �h�toznak, az nem m�s, mint a hatalom. �s tess�k: j�n valaki, aki erej�vel �s k�pess�geivel mind k�z�l kit�nt, erre r�gt�n el�zt�k a k�reikb�l. Reszkessenek h�t!

Perselus tulajdonk�ppen ezek miatt esk�d�tt fel hal�lfal�nak, a Nagy�r mugli-ellenes h�bortja nem is �rdekelte igaz�n. A sors szerencs�re nem s�r�n hozta �ssze var�zstalanokkal, de ha egy-egy bigottabb vagy tudattalanabb p�ld�nnyal ker�lt szembe, n�ha benne is �bredezni kezdtek az ellenszenves indulatok. Az �lete sor�n azonban sajnos volt alkalma megtapasztalni, hogy nem csak a muglik lehetnek olyan s�t�tek, mint a csillag n�lk�li �jszaka. Az a mocskos aranyv�r� Black... csal�dja szerint a fam�lia sz�gyene - noha nem az els�, volt m�r p�lda hasonl� elfajz�sokra, amit a Blackek igyekeznek f�tyol m�g� rejteni...

A horizontra pillantott, mely f�lig m�r elnyelte a nap v�r�sl� korongj�t. Ideje visszaindulni, gondolta.

A kunyh�j�hoz vezet� �t nem volt k�l�n�sebben hossz�, m�skor messzebbre is elk�borolt m�r. Maga a h�z tulajdonk�ppen nem volt nagy, � maga k�nyelmesen elf�rt benne, s�t, boszork�nykonyh�ja szinte k�tszer akkora volt, mint a lak�t�r. F�b�l eszk�b�lt egyszer� �p�tm�ny volt, egyesek szerint m�ltatlan a „Piton” n�vre. Perselus azonban szinte menek�lt a csal�di k�ri�b�l; gyermekkor�nak s�t�t eml�kei m�g mindig k�s�rtett�k. Emellett nem tudta volna elviselni, hogy szolg�k vagy h�ziman�k hada s�nd�r�g k�r�l�tte.

Vil�g�let�ben mag�nyos �s �n�ll� t�pus volt, most se v�gyott m�sra, csak hogy a legnagyobb nyugalomban k�sz�thesse b�jitalait.

A h�z csod�latos ligetek, dombok tal�lkoz�s�n�l �llt, egy hatalmasra n�tt t�lgyfa mellett. Az ifj� m�gusnak az erd�n �t vezetett az �tja. A k�zelben cs�rgedez� patak medr�n�l meg�llt, g�zl�t keresett mag�nak, majd �tkelt rajta. Torka ned� ut�n �h�tozott m�r egy j� ideje, �gy visszafordult, lehajolt a mederig, �s tenyer�t megmosta a hideg, krist�lytiszta v�zben. Kezeit lassan az ajkaihoz emelte, �s k�jes �t�rz�ssel kortyolt bele a pomp�s forr�sv�zbe.

Im�dta az erd� csendj�t �s b�k�j�t, most azonban hars�ny ricsaj szents�gtelen�tette meg az idillt. Perselus �sszevonta a szem�ld�k�t, �s a visszhangz� kiab�l�s ir�ny�ba n�zett.

- Rohadt muglik! - fakadt ki ut�lkozva.

Egy csoport ittas mugli fiatalt pillantott meg; fi�kat, l�nyokat, k�r�lbel�l az � koroszt�ly�b�l. Lek�zdhetetlen undor �rz�se �bredezett bels�j�ben, ahogy t�rdelve a rendbont�kat figyelte. Azok italos �vegekkel a kez�kben hadon�sztak, botladoztak, �nekeltek, egym�st l�kd�st�k a patakmeder ment�n. Egyik�k az egyik f�n�l h�nyt �ppen, m�g a t�bbiek tr�g�r szavakat ki�ltottak a messzes�gbe, �s m�morukban azt figyelt�k, milyen remek�l visszhangoznak a szavak. Egyik�k egy szikl�n �lve rajzolgatott valamit.

Perselus elfordult, hogy folytassa az utat hazafel�. Eddig sohasem l�tott muglikat a k�rny�ken, ezek is biztos csak elt�vedtek. Ekkor fojtott, tompul� hang� kiab�l�sra lett figyelmes. H�tran�zett, �s l�tta, hogy a banda �sszekapott valamin, mert heves gesztikul�l�sba �s l�kd�s�d�sbe kezdtek. A rajzt�bl�s l�nyt el�szeretettel taszig�lt�k ide-oda t�rsai, k�zben nevettek, s�t, tapssal b�ztatt�k egym�st. A fiatal l�ny azonban kor�ntsem tal�lta a dolgot olyan mulats�gosnak, �s szeretett volna m�r megszabadulni t�l�k. Kezdett eldurvulni a helyzet, a l�ny alig b�rta talpon maradni, folyton csak botladozott. Mikor az egyik fi� elkapta hossz� haj�t, meglend�tette a rajzt�bl�j�t, �s er�sen k�pen t�r�lte vele b�ntalmaz�j�t. Az felord�tott, mint valami sak�l, �s v�rz� orr�t tapogatta remeg� k�zzel. �ktelen haragra gerjedt, �s meg�t�tte a l�nyt, Perselus legnagyobb meglepet�s�re. Egy pillanatra saj�t, veszeked� sz�lei jutottak esz�be, �s sz�rny� borzong�s futott v�gig a gerinc�n. A sebes�lt f�rfi a l�nyt az egyik kisebb z�g�ba tasz�totta, melyben a patak folytat�dott. A t�bbiek egy ideig n�m�n �lltak, vagy d�h�sen kiab�ltak egym�ssal, majd eliszkoltak a helysz�nr�l.

Perselus n�m�n b�mult ut�nuk, figyelve a j�l ismert, h�mp�lyg� z�g�t, de a l�ny alakja csak nem bukkant fel. Megvonta a v�llait, �s indult volna haza, de valahogy �gy �rezte, befejezetlen dolga akadt... mintha meg kellene n�znie, mi t�rt�nt p�r sz�z m�terrel arr�bb. A kitaposott �sv�nyre l�pett h�t egy s�haj k�s�ret�ben - gy�l�lte, ha a lelkiismerete ilyen durv�n adta a tudt�ra, hogy l�tezik.

�tk�zben megl�tott a patakban egy-egy elhaj�tott cigarettacsikket �s alkoholos flask�t. Undorodva r�gta arr�bb a term�szet sz�ps�g�t elcs�f�t� darabokat.

Mikor meg�rkezett a z�g�hoz, a fenti k�veken v�rnyomokat tal�lt, �s el�g rossz �rz�se t�madt. Gyorsan keresni kezdte a l�nyt a szemeivel. Kisv�rtatva megpillantotta annak s�t�t, hason lebeg� sziluettj�t a m�ly�l� v�zben. Becs�rtetett de der�kig �r� tavacsk�ba, t�sk�j�t azonban okosan a parton hagyta. Megford�totta a l�ny test�t, fej�t kiemelte a v�zb�l, sz�tnyitotta annak ajkait, hogy a v�z kifolyjon bel�le. Kir�ncig�lta a partra �s lefektette a puha, naps�t�tte p�zsitra.

A l�ny nem volt eszm�let�n�l, de l�legzett. Kezein �s l�bain kisebb-nagyobb z�z�d�sok keletkeztek, ajka �s homloka azonban komolyan v�rzett. Perselus bossz�s cicceg�ssel jelezte, hogy ez most annyira hi�nyzott neki, mint egy p�p a h�t�ra. Legsz�vesebben otthagyta volna a muglit, ahol van - aki ilyen romlott erk�lcs� emberekkel m�szk�l, meg is �rdemli, ha ilyesmi t�rt�nik vele, gondolta. �m el�g volt egy pillant�st vetnie a l�ny v�rrel bor�tott arc�ra: r�gt�n tudta, hogy ilyen komoly sebekkel nem hagyhatja csak �gy mag�ra.

�tvetette h�t a v�ll�n a t�sk�j�t, �lbe kapta a l�nyt, aki a vizes ruh�i miatt k�l�n�sen neh�znek t�nt, majd egy hoppan�l�ssal az otthon�ban termett. Inger�lten n�zett k�rbe, vajon hov� tehetn� terh�t, mert sajn�lta volna �sszevizezni b�torait. V�g�l az aszalta mellett d�nt�tt. Igaz, a l�ny l�bai esetlen�l lel�gtak r�la, de ez pillanatnyilag nem igaz�n �rdekelte. Ledobta mag�r�l saj�t, �tnedvesedett g�nceit, megt�r�lk�z�tt, �s tiszta ruh�t �lt�tt. A kandall�ban t�zet gy�jtott a var�zsp�lc�j�val, �s vizet tett oda forrni. Az egyik szekr�nyb�l el�hal�szott egy tiszta kend�t, majd a fiatal n� fel� fordult. Viszolyogva n�zett az el�tte �ll� feladatra: egy ideig k�rd�n pillantott a testre �s a kend�re, h�tha azok magukt�l kital�lnak valami megold�st, de erre hi�ba v�rt. Odal�pett h�t az asztalhoz, �s elkezdte kigombolni a l�ny kab�tj�t. Miut�n lefejtette a fekete kord ruhadarabot, a f�ldre haj�totta. Leh�zta a cip�it is, azokat is arr�bb dob�lta. Miel�tt azonban a nadr�gj�hoz mert volna ny�lni, keze t�tov�n meg�llt a leveg�ben. Az ajk�ba harapott, majd �jra a szekr�nyhez ment �s kivett bel�le egy nagy z�ld pl�det. A h�l�szob�j�ban �ll�, k�nyelmes, baldachinos �gyon is rendet csin�lt: felt�rte a takar�t, �s megigaz�totta a p�rn�kat. Mikor visszat�rt a j�vev�nyhez, l�tta, hogy az mag�t�l csak nem akar levetk�zni, vagy megsz�radni. Egy kiss� zavart fintor jelent meg az arc�n, de azt m�r nem engedte meg mag�nak, hogy a szem�rmes p�r elhatalmasodjon rajta. Hat�rozott mozdulattal kigombolta a l�ny fekete farmerj�nak gombjait, de k�zben igyekezett m�sfel� n�zni. Alig b�rta ler�ngatni r�la a vizes holmit, mely v�g�l hangos cuppan�ssal �rt f�ldet. Perselus zavartan t�r�lgetni kezdte a diderg� l�bakat, melyeket a hideg patakv�z r�zsasz�n�re cs�pett. A h�l�s d�rzs�lget�snek k�sz�nhet�en azonban kezdt�k visszanyerni eredeti, feh�r sz�n�ket.

Az ifj� m�gus a n� v�r�s, sz�k fels�j�re pillantott, amely most m�g szorosabban tapadt a l�ny mellkas�ra. Hezit�lt egy pillanatig, de azt�n r�j�tt: ha rajtahagyja, a mugli ak�r m�g t�d�gyullad�st is kaphat. Legy�zte h�t zavar�t, �s lehunyt szemmel levette r�la a ruhadarabot. Tov�bbi t�r�lget�shez azonban nem volt b�tors�ga, �gy fogta a meleg pl�det �s j�l belecsavarta a sebes�ltet. �jra �lbe kapta, �tbicegett vele a h�l�szob�ba, �s befektette az �gyba.

Elix�reket hozott a rakt�rb�l, �s kend�ket meg egy v�zzel teli t�lat. Let�r�lgette a v�rt a l�ny arc�r�l, mely egy id� ut�n feladta �s nem buggyant el� t�bbet. Perselus egy n�gyzet alak� pamacsot egy v�ralvad�st el�seg�t� elix�rbe m�rtott. Majd r�szor�totta a sebes homlokra, de a rakonc�tlan, fekete tincsekkel meggy�lt a baja, mikor be akarta k�tni a fejet. Az ajkakkal nem tudott mit kezdeni: az ilyesmit m�g azok a v�res kez� mugli orvosok se szokt�k bek�tni.

Megvizsg�lta a l�ny v�gtagjait, de p�r s�t�t v�ral�fut�st�l �s horzsol�st�l eltekintve nem volt komoly a baj. A sebeket lekezelte fert�tlen�t� f�zettel, majd hagyta, hogy �jdons�lt p�ciense nyugodtan aludhasson. A h�l�szobai kandall�ban is t�zet gy�jtott, hogy kell� meleget biztos�tson sz�m�ra.

Bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, �s f�radtan s�hajtott egyet.

A konyhai r�sz csapj�n�l kicsavarta a vizes ruh�kat, �s mindet felaggatta a sz�rad�k�t�lre.

F�z�tt mag�nak egy te�t. H�l�san kortyolgatva a megnyugtat� italt, roskadoz� k�nyvespolc�hoz l�pett, �s egy bizonyos k�nyvet keresett. Levette, mikor megtal�lta. Letelepedett a kandall� el�tti fotelbe, �s kellemes hangulatvil�g�t�s mellett lapozgatni kezdte. A „Mi a teend�, ha k�l�n�sen indokolt v�szhelyzetben mugli t�rsaink tudom�st szereznek a kil�t�nkr�l?” c�m� fejezetn�l meg�llt, �s nyugodtan b�ng�szni kezdte. Min�l jobban bele�sta mag�t, ann�l �rezhet�bb� v�lt sz�m�ra, hogy ez a helyzet kor�ntsem tartozott ebbe a „k�l�n�sen indokolt v�szhelyzetbe”. Az ostoba mugli saj�t hib�j�b�l ker�lt ilyen �llapotba. Ha � nem j�rt volna v�letlen�l arra, tal�n �vekig meg se tal�lt�k volna a holttest�t. Ott is hagyhatta volna. �gy viszont a l�ny biztosan r� fog j�nni, hogy var�zsl�val van dolga, hiszen tele van a h�z m�gikus ketyer�kkel.

Nem, hat�rozta el mag�t. Nem fog mindent eltenni szem el�l, csak az�rt, hogy a l�ny figyelm�t elker�lje, hogy egy var�zsl�lakban van. M�r �gy is �pp el�g bossz�ss�got okozott neki. Ebben az esetben azonban a miniszt�rium embereinek kell majd k�zbel�pni, �s felejt�s�tkot bocs�tani a l�nyra. Igen �m, de ha emiatt beengedn� a h�zba a hivatali szem�lyeket, az fel�rne egy megad�ssal. Hal�lfal�, nem tan�csos csak �gy cimbor�lni a M�gia�gyi Miniszt�rium amnezi�toraival. K�l�n�sen annak f�ny�ben nem, hogy az int�zm�ny j� ideje aurorokkal �ld�zteti Voldemort h�veit. Patthelyzet... mi legyen?

Nem hagyhatja, hogy a l�ny csak �gy k�boroljon a nagyvil�gban, fennen hirdetve, hogy tal�lkozott egy var�zsl�val.

Perselus megd�rzs�lte sajg� hal�nt�k�t �s �gy d�nt�tt, hanyagolja a k�rd�st. B�gr�j�t letette a mellette �ll� kis asztalk�ra, a k�nyv lassan kics�szott a kez�b�l. Elnyomta az �lom...

M�snap reggel m�g meleg p�ks�tem�nnyel, g�z�lg� te�val, kaka�val, vajjal, k�l�nf�le gy�m�lcssziruppal �s m�zzel megrakott t�lc�val nyitott be a l�nyhoz. Az egyik asztalk�ra letette, majd k�zelebb ment az �gyhoz, hogy megn�zze, k�nyszervend�ge alszik-e m�g. Nagyot nyelt, mikor megl�tta, hogy a l�ny sz�tvetett karokkal �s l�bakkal, igen felt�rulkoz� p�zban fekszik el�tte. Kerekded melleinek sz�pen �velt vonala f�lig kil�tszott, hossz� combjai pedig bizony magukra csalogatt�k volna m�g a legszent�let�bb f�rfiember figyelm�t is. Perselus bossz�san fels�hajtott. Igyekezett nem odan�zni, �s k�zelebb l�pett, hogy betakarhassa a l�nyt. Ekkor azonban kezek kulcsol�dtak mindk�t csukl�j�ra.

- Micsi’...?

�m a l�ny m�r r�ntotta is az �gyra. Hanyatt ter�tette, gyorsan r��lt mellkas�ra, t�rdeivel pedig leszor�totta karjait, amit�l Perselus f�jdalmasan felszisszent. A vad�c megigaz�totta mag�n a pokr�cot, �s elsz�ntan megszor�totta az alatta fekv� f�rfi kez�t. Az pr�b�lt kap�l�zni, de a szor�t�s csak fokoz�dott. A csukl�it a feje melletti p�rn�hoz szor�tott�k.

- Ki vagy te �s mit csin�lt�l velem? - hadarta zil�ltan a l�ny.

- Eressz el - mondta inger�lten a m�gus.

- Nem, am�g nem k�zl�d, mit tett�l velem! Idegen h�zban vagyok, meztelen�l fekszem egy idegen �gyban, a ruh�im sehol, a testem pedig tele van k�k-z�ld foltokkal! Meger�szakolt�l?!

- Hogy mi?! - fakadt ki elk�pedve Perselus. - M�gis hogy k�pzeled?! Egy ujjal sem ny�ltam hozz�d!

- Most is fogdost�l, l�ttam!

- Csak be akartalak takarni! Te ost...

�m nem tudta befejezni, mert a l�ny els�padt �s megsz�d�lt. L�tszott rajta, hogy a hirtelen hevesked�st�l r�t�rt a h�nyinger. Szor�t�sa is lazult, majd el�rehanyatlott Perselus mell�. Es�s�t szerencs�re felfogt�k a puha p�rn�k. A mellette fekv� f�rfi el�sz�r meglep�d�tt, majd arc�n megjelent egy „�gy kell neked, ostoba feh�rn�p!”-kifejez�s. Felk�ny�k�lt �s len�zett a piheg� l�nyra.

- Tess�k! Kellett ez neked?

- Mi... t�rt�nt?

- A bar�taid megvertek �s majdnem v�zbe fulladt�l. Az �letedet k�sz�nheted nekem, ill� lenne eszerint viselkedned.

- �k nem a bar�taim... - derengett fel az el�z� napi incidens a l�ny szemei el�tt. - Ok n�lk�l... k�t�ttek bel�m...

- Mi�rt volt�l akkor vel�k? - k�rdezte a f�rfi k�z�ny�sen.

A l�ny nem felelt. A k�nos cs�ndben Perselus a t�lc�ra pillantott.

- Hoztam reggelit. Egy�l.

- Egy falatot se b�rn�k lenyelni... sz�rny� h�nyingerem van...

- A fejedet �rt er�s �t�s miatt.

Ki�lt az �gy sz�l�re, h�ttal a l�nynak.

- Ki vagy te?

- Sarah. Sarah Sampson. �n... telefon�lhatok egyet?

Perselus felhorkant.

- N�lam nincs telefon.

Sarah er�tlen�l felk�ny�k�lt.

- Valahogy �rtes�tenem kell a sz�leimet... hogy... j�l vagyok...

- Att�l tartok, ez lehetetlen.

- H-hogy �rted ezt?

- M�r �gy is el�g bajt hozt�l a fejemre. Azt hiszem, nem engedhetlek el...

- Mi?!

Perselus h�trafordult.

- Var�zsl� vagyok. �s nem engedhetem, hogy rajtad k�v�l m�s is tudom�st szerezzen err�l!

P�r m�sodpercnyi d�bbent hallgat�s ut�n a l�nyb�l kibukott a k�rd�s:

- Mivan?!

Perselus fel�llt az �gyr�l �s szembefordult fele.

- N�zz r�m! - mondta h�v�sen. - Nem vagyok olyan, mint egy k�z�ns�ges mugli.

- Mugli?

- Var�zstalan ember.

Sarah hunyorogva n�zte egy darabig, mert a szeme el�tt elhom�lyosult minden. Mikor azonban l�t�sa kitisztult, egy eg�szen szokatlan k�lsej� fiatalembert pillantott meg.

Fekete inget, f�l�tte pedig fekete mint�kkal h�mzett s�t�tz�ld mell�nyt viselt, mely combj�nak k�zep�ig le�rt. Gall�rja magas�tott volt, mandzsett�ja is elt�rt az emberek vil�g�ban viseltekt�l. F�nyl�, fekete haja �poltan omlott v�llaira, h�tul p�r tincs egy aranyl� csattal volt �sszet�zve. S�t�t, �that� tekintet�vel, finoman �velt, �m hidegs�get sug�rz� von�saival, b�szke tart�s�val az eg�sz figura �gy festett, mintha valami t�rt�nelemk�nyvb�l l�pett volna el�. Sarah arc�n sz�nalom jelent meg - olyan kifejez�s, melyet az ember a bolondok l�tt�n �lt mag�ra.

- L�tom, nem hiszel nekem - r�ndult meg egy apr�cska izom Perselus szeme sark�ban.

El�kapta p�lc�j�t, mire a l�ny felsikoltott.

- Ne b�nts! - k�rlelte szinte �szt�n�sen.

- Nem foglak. Nox! - mutatott a kandall�ra, melyben kialudt a t�z.

Perselus a reakci�t v�rva a l�nyra sand�tott. Az azonban t�tott sz�jjal meredt az �res kandall�ra, holott egy pillanattal kor�bban m�g k�k �risz�ben t�ncoltak a vid�m l�ngocsk�k. Er�tlen�l k�b�n fel�lt, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. �m a r�m�let egyre kivehet�bb volt az arc�n.

Hiszt�rikusan forgatta k�rbe a fej�t, mintha csak most eszm�lne fel, milyen sz�rny�s�gek lapulnak k�r�l�tte. Minden sarkon �s polcon, szekr�nyk�n �s ablakp�rk�nyon borzalmas k�nz�eszk�z�ket, hal�lfejeket, csontokat v�lt felfedezni; t�ket �s t�r�ket, k�tyagos szalmab�b�kat, melyeknek hi�nyoztak k�l�nb�z� v�gtagjai... akasztott vagy �ppen �vegben �sz�, boncolt �llatokat; balj�s kereszteket, m�gikus szimb�lumokkal d�sz�tett t�rgyakat; v�rrel �s m�rgekkel teli fiol�kat, krist�lyg�mb�t, k�rty�kat... Sebesen forgott vele a vil�g, mintha d�monok r�ngatt�k volna v�gtagjait ezer meg ezer ir�nyba. A hom�lyos foltok v�g�l cs�kokk� v�ltak, majd teljesen els�t�tedtek. Az �r�lett�l elvesztette az eszm�let�t �s az �gyra hanyatlott...

�r�kkal k�s�bb arra �bredt, hogy m�r egy m�sik, k�nyelmesebb valamiben pihen. Nem volt �llig betakarva, s�t, szabadon l�v�, meztelen b�r�n �rezte egy k�zelben pattog� t�z kellemes meleg�t. A fej�be sz�r� f�jdalom ny�lalt, ez�rt halkan felny�g�tt. Kezdtek kitisztulni az �rz�kei. Hossz� l�bain egy f�rfikar gyeng�d �rint�s�t �s egy vizes kend� simogat�s�t �rezte. Er�lk�dve kinyitotta a szemeit, �s l�tta, hogy egy kandall� melletti fotelben �l, �s a fiatal f�rfi �vatos mozdulatokkal a l�b�t mossa. Id�nk�nt megm�rtja a kend�t egy z�ldes �rnyalat� v�zben, majd �jra a b�r�t kezdi el vele k�nyeztetni.

Minden �jabb sim�t�s egyre m�lyebb b�dulatba ejtette: karja libab�r�s lett, gerinc�n kellemes borzong�s futott v�gig. A kezelt fel�leten felpezsd�lt a v�rkering�se, �s f�jdalom helyett �des ernyedts�get �rzett. Az ajk�ba harapott a k�jt�l, �s �jra kinyitotta a szemeit. Lassan megemelte a kez�t, v�gigsim�tott a mellkas�n. Fels�test�t egy puha ing fedte, mit�l egy cseppet megnyugodott. �jb�l felny�g�tt, amit m�r Perselus is �szrevett.

- Csakhogy magadhoz t�rt�l. M�r �ppen ideje volt.

- Mit... mit csin�lsz? - s�hajtott a l�ny.

- �jra kitiszt�tom �s �tk�t�z�m a sebeidet.

- Mi az... a t�lban...?

- Gy�gyhat�s� f�zet - felelte Perselus fel sem n�zve. - A sebeid ez�ltal nem fert�z�dnek el, a v�ral�fut�sok pedig egy h�ten bel�l elm�lnak.

- Sz�val t�nyleg igaz... t�nyleg var�zsl� vagy...

- Mi gy�z�tt meg most, ami az el�bb nem?

- Egy norm�lis f�rfit sem l�ttam m�g, aki k�pes lenne ilyen odaad�ssal mosni egy n� koszos l�b�t...

Perselus keze zavartan meg�llt a leveg�ben, majd lassan folytatta.

- K�sz�n�m... - mondta v�g�l Sarah pihegve.

Mivel a f�rfi nem sz�lt, folytatta:

- Te... te milyen var�zsl� vagy? Egy olyan... aki megrontja a gyerekeket... �s a ront�st k�ld a term�sre... meg... aki lepakt�lt az �rd�ggel?

Perselus iszonyodva kapta fel a fej�t, de l�tszott rajta, hogy nem lept�k meg a sz�rny� v�dak. Lemond�an megr�zta a fej�t, �s az orra alatt motyogott:

- Sprenger �s Kramer... m�r megint... Nektek - fordult szomor�an a l�nyhoz -, var�zstalanoknak el�g bigott elk�pzel�seitek vannak a var�zsl�kkal �s boszork�nyokkal kapcsolatban...

- Te milyen fajta vagy?

- B�jitalokat �s f�zeteket k�sz�tek, de... azt hiszem, a gonoszabbik fajt�b�l val� vagyok - jegyezte meg sejtelmes mosollyal.

Sarah �rezte, hogy els�pad, de biccentett egyet.

- K�sz vagyunk - haj�totta az ifj� m�gus a kend�t a t�lba.

- Ugye... nem fogsz b�ntani?

- Nem.

- De fogsz, ha megpr�b�lok elmenni, igaz?!

- Ilyen �llapotban �r�lj, hogy egy�ltal�n magadn�l vagy - t�rt ki a v�lasz el�l Perselus. - �taludtad az eg�sz napot. Bele fog telni egy kis id�be, m�g l�bra tudsz �llni.

Odal�pett hozz�, a karj�t a l�ba al� dugta, majd �vatosan megemelte. A r�zk�d�st�l a l�ny picit megsz�d�lt.

- V�rj... V�rj... - ny�sz�r�gte. - A gyomrom... majd �hen halok... nem kaphatn�k valamit enni?

- De - remegtek meg Perselus ajkai, ahogy felemelte.

Lass� l�ptekkel becipelte a h�l�szob�ba. Lefektette az �gyra, majd kiment, �s egy t�lc�nyi harapnival�val t�rt vissza. A l�ny kez�be adta a kenyeret �s a vizespoharat, majd n�zte, ahogy az enni kezd.

- Csak hogy tudd: nem vagyok egy mesebeli j� var�zsl�, de gyermekeket sohasem tudn�k b�ntani!

A megv�ltozott k�r�lm�nyek szokatlan helyzetet teremtettek Perselus otthon�ban. A Nagy�r tov�bbra sem jelezte, hogy sz�ks�ge lenne r�, ez�rt az ifj� m�gus azt tette, amit �ltal�ban szokott: az erd�ket-mez�ket j�rta b�jital-�sszetev�k�rt, majd f�zeteket k�sz�tett bel�l�k. A v�ltoz�st maga a j�vev�ny id�zte el�. Perselus nem tudott ugyanolyan fesztelens�ggel mozogni a saj�t h�z�ban, mint azel�tt, nem alhatott saj�t �gy�ban... Meg is �rezte ennek roppant kellemetlen ut�hat�s�t. A h�z nappalij�ul szolg�l� helys�gben �ll� kanap� napk�zben t�k�letesen megfelelt �l�alkalmatoss�gk�nt, de ha alv�sr�l volt sz�, egy halom sz�na is k�nyelmesebb tudott volna lenni. Zavart csendben teltek eleinte az �tkez�sek is. Perselus igyekezett hamarabb kelni �s v�gezni, mint a l�ny. De Sarah, ahogy er�re kapott, felb�torodva n�ha besz�lget�st kezdem�nyezett.

- �s mondd - k�rdezte egyszer, mik�zben lassan eszegetett - hogyhogy nem vesznek �szre titeket az emberek?

- Mi is emberek vagyunk - jegyezte meg s�rt�d�tten a var�zsl�. - Egy�bk�nt pedig �gyesen �lc�zzuk a k�pess�geinket.

- Elk�l�n�lten �ltek?

- Nem mindannyian. Nem is gondoln�d, h�ny var�zsl� meg boszork�ny �l a muglik k�zt... - felelte a f�rfi, majd elkezdte kanalazni a k�s�j�t.

- �s h�zasodtok is vel�nk?

Perselus megeresztett egy megvet� fintort.

- Vannak, akik igen...

- De? - k�v�ncsiskodott a l�ny. �rezte, hogy a m�sik nem mondott el mindent.

- Nem mindenki tartja ezt helyesnek.

- Ez azt�n a diplomatikus megfogalmaz�s! - horkant fel Sarah. - Tal�n azok kevesebbet �rnek, akik var�zstalanokkal k�tik �ssze az �let�ket?

- �gy keveredne a v�r�nk. Vannak nagy m�lt�, �si var�zsl�csal�dok, melyek meg akarj�k �rizni v�r�k tisztas�g�t...

- Ez... egyszer�en undor�t�! - csapta le a pohar�t a t�lc�ra Sarah. - Mintha a mi v�r�nk koszos lenne!

Perselus nem sz�lt, csak evett tov�bb.

- Halljam, te is �gy gondolod?!

- Semmi k�z�d hozz�, hogy �n mit gondolok! - csattant fel most m�r a m�gus is. - �s ez egy�bk�nt sem sz�m�t. Akit szolg�lok, �gy v�lekedik, �s �n h� alattval�k�nt al�vetem magam az � akarat�nak!

Sarah arc�n d�bbent csal�dotts�g t�kr�z�d�tt, majd kiv�r�s�d�tt a d�ht�l.

- Sz�val �n is csak egy koszos rongy vagyok, ugye?!

Perselus elfordult.

- Csod�s! - pattant fel a l�ny. - Ne is csod�lkozz, ha �gy kezelnek titeket, mint a lepr�sokat! - majd s�nt�n bicegve a h�l�szob�ba v�nszorgott, �s becsapta maga ut�n az ajt�t.

Az ifj� var�zsl� merev arccal b�mult a t�ny�rj�ra. Egy�ltal�n nem hi�nyzott neki most ez a veszeked�s. De az �tv�gya is elment, amint r�n�zett a k�s�ra. Undorodva tette f�lre.

�pp megt�r�lte a kez�t, mikor a kandall� sejtelmesen lobbant egyet. Egy fiatal f�rfi feje jelent meg a l�ngok k�zt. Izgatottan dob�lta hossz�, sz�ke tincseit, nehogy egy szikra bel�j�k kapjon.

- �h, Perselus! - k�sz�nt�tte t�rs�t felcsillan� szemekkel.

- Lucius... mit tehetek �rted? A Nagy�r hivat minket?

- N-nem, �, nem, nem az�rt h�vlak - motyogta a sz�ke zavartan, kim�rt modor�t�l szokatlanul elt�r�en. Perselus felvonta a szem�ld�k�t. - Eg�szen m�s term�szet� lenne a k�r�sem. Mivel olyan mesterien kiismered magad a boszork�nykonyh�ban... sz�val egy szerelmi b�jitalr�l lenne sz�.

- Azt hittem, Narcissa Black keze m�r r�g a ti�d. Mi sz�ks�ged lenne egy ilyen elix�rre?

- Az eljegyz�snek m�r semmi sem �ll az �tj�ban - felelte gyorsan Malfoy. - �m kellene valami, ami Narcissa v�gy�t fel�leszti ir�ntam...

- Abban a hitben voltam, a megnyer� modorod mindenkit levesz a l�b�r�l - pr�b�lta meg elfojtani mosoly�t Perselus. - No �s milyen elix�rr�l lenne sz�?

- Aviala-f�zetr�l.

- Az bizony er�s - vigyorodott el v�gleg s�t�t haj� t�rsa.

- Ez m�g nem minden. Szeretn�m, ha... ha megh�romszorozn�d a hat�erej�t.. Csak a biztons�g kedv��rt, term�szetesen.

- Nagyon szorult helyzetben lehetsz, Lucius - kapta fel a fej�t Perselus. - De elk�sz�tem neked a f�zetet. A szokatlanul er�s �sszet�tel miatt azt hiszem, ez�ttal h�rom napra lesz sz�ks�gem.

- Pomp�s! - ragyogott fel Lucius arca az �r�mt�l. - De mondd csak... b�d�t�, serkent� hat�s� parf�m�kkel nem foglalkozol v�letlen�l?

- Ez itt nem drog�ria, Malfoy - komorodott el Perselus arca. Valahogy ezt m�r nem tal�lta mulats�gosnak. �gy �rezte, tehets�ge m�ltatlan b�n�sm�dban r�szes�l.

- �h, mily k�r - g�rb�lt csal�dott fintorra Lucius ajka. - Nos, h�t... az�rt k�sz�n�m a f�radoz�saidat. �s Perselus! - zengett fel g�g�s hangja magabiztosabban. - Rem�lem, mindez k�zt�nk marad!

- Term�szetesen - sziszegte a m�sik.

Lucius feje elt�nt a t�zb�l, Perselus pedig nagyot s�hajtott.

K�nyvespolc�hoz l�pett �s levette r�la a „Szerelmi b�jitalok (ha m�r v�gk�pp nincs semmi a tarsolyunkban)” c�m�, barna b�rk�t�ses k�nyvet. R�gi, megkopott darabnak l�tszott, lapjai n�hol m�r gy�r�ttek, szam�rf�lesek voltak, alapsz�n�k is bes�rgult. Elm�ly�lten lapozgatta egy ideig, n�h�ny ismer�s receptn�l huncutul elvigyorodott, majd v�g�l megtal�lta, amit keresett.

�tbattyogott a nappalij�b�l ny�l� boszork�nykonyh�ba �s l�mp�st gy�jtott. Kinyitotta a vitrin �vegablakait, �s a hozz�val�k �vegeit, dobozk�it kezdte keresg�lni. Kiszedett vagy k�ttucatnyi fiol�t, majd mindent az asztalra pakolt. Fel�ll�totta az �stj�t is, alatta t�zet gy�jtott. A megadott mennyis�g� folyad�k belet�lt�se ut�n keverget�s mellett elkezdte adagolni az �sszetev�ket. Az els� csipetet m�g rutinszer�en adta hozz�, de mivel a f�zet erej�t meg kellett h�romszoroznia, fanyalogva dobott bele m�g k�t adagot mindenb�l. Ahogy a kavarg� folyad�k felmelegedett �s rotyogni kezdett, a sz�ne vil�gos r�zsasz�n�v� v�lt, �s a kavar�kan�l nyom�ban f�nyes feh�r cs�kok keletkeztek a tetej�n, melyek azt�n beleolvadtak az egyre s�r�s�d� massz�ba. A rotyog�st�l bubor�kokat h�ny� f�zet kezdte fel�lteni a jellemz�en b�d�t� illat�t. Minden egyes bubor�k kipukkan�sakor halv�nyr�zsasz�n f�st sz�llt fel a kond�rb�l, melyet Perselus igyekezett elhessegetni.

Lapoznia kellett a k�nyvben, ez�rt f�lrepillantott, de mikor �jra a f�zethez fordult, �pp egy hatalmas bubor�k robbant fel, �s olyan hevesen lehelte ki lelk�t, mint egy m�rges gomba. A nagy mennyis�g�, t�m�ny, b�d�t� felleg telibe kapta Perselus arc�t, aki meglep�d�tts�g�ben j� nagy adagot le is t�d�z�tt bel�le. K�h�gni �s fulladozni kezdett, szor�t� mellkas�hoz kapott, majd k�tr�t g�rnyedt, �s v�g�l eszm�let�t vesztve elter�lt a padl�n. A kez�b�l kiejtette a szorongatott �vegcs�t, amely �tgurult a nappaliba, �s neki�tk�z�tt Sarah l�b�nak. A l�ny a ricsaj miatt dugta ki a fej�t a szob�b�l. Mikor megl�tta, hogy Perselus a f�ld�n fekszik, nyomban fel�je szaladt. Az asztalon fortyog� f�zet m�r v�szesen billegett, tartalma �t-�tcsapott az �st sz�l�n. Ez�rt Sarah egy m�r�poh�rnyi v�zzel eloltotta alatta a t�zet. �m egy felsz�ll� f�stfelleg �t is eltal�lta, �gy Perselus mell� zuhant �s m�ly �lomba mer�lt...

�r�kkal k�s�bb Perselus z�g� fejjel t�rt mag�hoz. A t�deje m�g mindig sz�rt minden l�legzetv�telkor. R�ad�sul m�g egy puha test is r�nehezkedett. �vatosan kinyitotta h�t a szemeit, �s megl�tta, hogy Sarah feje a v�ll�n pihen, keze a sz�ve felett nyugszik. �sszevonta a szem�ld�k�t, majd r�j�tt, hogyan ker�lhetett a l�ny mell�. Gyorsan az asztalra pillantott, de a kond�r mozdulatlanul �llt. Elfintorodott, majd felk�ny�k�lt, de r�gt�n elfogta a h�nyinger. Visszafek�dt h�t, �s v�rt m�g n�h�ny percet, m�g elm�lik az �melyg�s. V�gig a mellette fekv�, halkan szuszog� l�nyt n�zte, aki �gy t�nt, didergett egy cseppet. Csak Perselus egyik hossz� ujj� inge volt rajta, l�bai teljesen meztelenek voltak. A m�gus �vatosan f�lres�p�rte a kusza tincseket a l�ny arc�b�l, �s hossz� ujjaival megtapogatta a homlok�t, mert az es�s k�zben valahogy �sszeszedett egy kisebb horzsol�st. Nem volt k�l�n�sebben v�szes, de �gy d�nt�tt, nem �rt megn�zni.

Mikor v�gre siker�lt felkelnie, megfogta a l�nyt, �lbe kapta, �s lefektette a nappaliban. Egy fut� pillant�st vetett m�g a b�jitalra, de annak olyan gusztustalan h�ny�ssz�ne lett, hogy m�g Perselus is megborzongott. Mag�ra hagyta h�t a kond�rt, �s let�rdelt a l�ny mell�. H�s oldattal t�r�lgette annak homlok�t. A kend�b�l gy�gyn�v�nyek finom illata �rz�d�tt, melyekt�l Sara hamar mag�hoz t�rt.

- Mi... mi t�rt�nt? - k�rdezte b�gyadtan.

- A b�jital, amit f�ztem, ki�t�tt mindkett�nket - helyezte a homlokra a borogat�st Perselus.

- Milyen b�jital?

- Megk�rtek, hogy k�sz�tsek egy szerelmi b�jitalt - tapogatta meg f�j� csukl�j�t a var�zsl�. - Az volt a megrendel� k�l�n k�v�ns�ga, hogy legyen a hat�sa h�romszor olyan er�s, mint �ltal�ban. De t�l t�m�nyre siker�lt. Ez�rt megt�plek, Malfoy... - motyogta mag�ban.

- Szerelmi b�jital? - mosolyodott el Sarah hirtelen. - Azt hittem, ilyesmi csak a mes�kben l�tezik.

Perselus viszonozta a mosolyt, de teljesen meglep�d�tt saj�t mag�t�l. Zavartan k�hintett, �s lekezdett fel-al� j�rk�lni a helyis�gben.

- Nem baj, megf�z�m �jra - mondta, ink�bb csak �gy mag�nak.

A t�zifa k�z�l el�szedett k�t-h�rom vastag deszkal�cet, k�rbeker�tette vel�k a kandall�t, majd fekete m�gikus port sz�rt a t�zbe, melyt�l az z�ld l�ngokat vetett. Sarah ijedten h�trah�k�lt:

- Mit csin�lsz?

- Hamugy�kot k�lt�k! - v�gta r� Perselus vid�man. - Gyere, n�zd meg! - h�vta maga mell� a l�nyt.

Egy pokr�cba burkol�zva Sarah is odat�rdelt a kandall� el�, a deszk�k mell�.

- Mi az a hamugy�k?

- Mindj�rt megl�tod!

Egy ideig n�m�n b�mult�k a t�zet. Pont, mikor Sarah kezdte elunni mag�t, Perselus megfogta a kez�t �s a l�ngok k�z� mutatott. Az felsikoltott:

- De aranyos!

Egy halv�nysz�rke gy�kszer� l�ny tekerg�z�tt el� a kandall�b�l. L�tsz�lag ment volna tov�bb is, de a deszk�n nem tudott �tm�szni. Lekuporodott h�t az egyik sarokban �s r�zk�dni kezdett.

- Most mit csin�l? - k�rdezte izgatottan a l�ny.

- Lerakja a toj�sait - suttogta Perselus.

Tov�bb n�zt�k a kis l�nyt, ahogy vil�gra hozza v�r�s toj�sait. Perselus k�zelebb hajolt, n�m�n mozg� ajkakkal megsz�molta a toj�sokat, majd b�lintott. Az �llat, miut�n befejezte a toj�srak�st, elporladt.

- Szeg�ny - szipogott Sarah.

A m�gus moh� vigyorral ny�lt a var�zsp�lc�j��rt, �s m�r le is h�t�tte a toj�sokat. Mikor el�g hidegek lettek, mindegyiket felmarkolta.

- M-mit csin�lsz? - k�rdezte a l�ny felh�borodva.

- Magamhoz veszem a toj�sait - felelte Perselus t�k�letes term�szetess�ggel. - A b�jitalom n�lk�l�zhetetlen hozz�val�ja.

- Hogy mi? - fakadt ki Sarah. - Meg�l�d ennek a szerencs�tlen �llatnak a kicsinyeit, miut�n az az �let�t adta �rt�k? Meg�l�d �ket, csak hogy buta f�zeteket k�sz�thess bel�l�k?! 

- B-buta f�zeteket?! - g�vadtak ki Perselus szemei. - De hiszen ezekben nincsenek is �llatok! - mutatott a toj�sokra. - Ez csak megt�veszt�s! Ezek a toj�sok felgy�jtan�k a h�zat, ha nem h�ten�m le �ket! M�sra nem j�k, csak b�jitalokhoz! Minden igazi hamugy�k t�zben sz�letik!

Sarah egy cseppet but�nak �rezte mag�t a tudatlans�ga miatt, �s pirultan les�t�tte a szemeit. Perselus azonban h�borogva fel�llt, �s tov�bb motyogott valamit a buta f�zetekr�l. A l�ny mag�ban mosolyogni kezdett, majd � is felkelt a f�ldr�l.

- Te... Perselus... - kezdte. - Van itt valahol... hely, ahol... megf�r�dhetn�k?

A var�zsl�ban egy pillanatra meg�llt az �t�.

- H-h�t persze, mondta zavartan.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s