II. r�sz

A gyal�zkod� szavakra m�r a legt�bben elhallgattak.

- K�rlek, hagyj�tok abba – k�ny�rg�tt nekik Lamerin f�jdalmas arccal. – �n… nem akarom, hogy miattam �sszevesszetek… Igazs�gtalan, ahogy viselkedtek, de… ha rajtam m�lik, ink�bb elmegyek, minthogy m�g t�bb bajt okozzak… - indult meg az ajt� fel�.

Egyesek arc�n diadalittas �r�m csillant. Harry szemei azonban v�szj�sl�an megvillantak.

- Nem m�sz sehova! – r�ntotta vissza bar�tj�t a karj�n�l fogva. Az majdnem hasra esett. Harry h�t�nak �tk�z�tt, �s megillet�d�tten n�zett hol az egyik, hol a m�sik t�borra. 

Harry undorodva n�zett n�melyik DS-es szem�be.

- Sz�p kis t�rsas�g! �s �n m�r azt hittem, minden rendben. Ezek szerint lent, az asztalokn�l mindenki sz�nlelt volna? – emelte fel a hangj�t, �s a k�r k�zep�re �llt. – Sz�nlelt�tek a kedvess�get, csak mert Piton professzor is l�tott minket?

Olyan csend volt, mint tal�n m�g soha.

- Sz�val �gy �llunk – h�zta ki mag�t. – Csak sz�nj�t�k volt az eg�sz… H�nyok t�letek – sziszegte. – Kifel�! – parancsolt r�juk. – Azt mondtam, KIFEL�! – �v�lt�tte.

T�bben is �sszerezzentek hangj�nak hallat�n.

- Takarodjatok! T�njetek el, ha nem akartok egy mardek�rossal egy leveg�t sz�vni! Mert � – szor�totta meg Lamerin karj�t – itt marad.

Nem tudta, kire n�zzen. Egyszer�en nem hitte el, hogy ilyesmivel kell majd szembes�lnie. Legsz�vesebben Cho k�p�be ord�totta volna az eg�szet, minden keser�s�g�t. Vagy Michael Corner�be, akire tavaly �v v�g�n csak �gy lecser�lte.

- Azt hiszitek, csak ti szenvedtetek? Azt hiszitek, egy mardek�rost nem b�nthat senki? �s a di�kver�sek? Ezt a fi�t f�lholtan szedt�k �ssze a sik�torban a Weasley-ikrek! F�lholtan, mert egy hal�lfal� nem v�logat! K�rt tesz mindenben �s mindenkiben, aki ellene szeg�l! Takarodjatok innen, de akkor se gyertek vissza, ha Malfoy �pp rajtatok pr�b�lta ki valamelyik f�benj�r� �tkot!

- H�lyes�geket besz�lsz! – csattant fel Corner. – Malfoy nem is tudja…

- NEM TUDJA? T�nyleg �gy gondolod? H�t hadd mondjak el neked valamit! A ny�ron Draco Malfoy napokig rajtam gyakorolta a Crutiatus-�tkot!

A b�b�j nev�nek hallat�n a l�nyok elfojtott sikolt�st hallattak.

- M-miket besz�lsz? – n�zett r� Cho �gy, mintha nem lenne teljesen esz�n�l.

- A ny�ron elkaptak a hal�lfal�k – enyh�lt meg Harry hangja, �s ink�bb sz�nalmat t�kr�z�tt a hitetlenked�k ir�nt. – Elkaptak, �s napokig k�noztak.

Felh�zta a derek�n az inget.

- Ez elegend� bizony�t�k?

A forrad�s m�g mindig ott �ktelenkedett a cs�p�j�n. T�bben is els�padtak a l�tv�nyt�l, Neville azonban egyre komorabb lett.

- Ott voltam – l�pett mell� Ginny is. P�r pillanatra minden szemp�r csak �t n�zte. – A sz�leim �polt�k. Ne akarj�tok tudni, hogy agg�dtunk.

- Helyette raboltak el – mutatott Harry Lamerinre. – �t kerest�k…

- De mi dolguk volt vele?

- K�zt�k nevelkedtem – vallotta be Lamerin szomor�an. Szemeinek f�nye elhalv�nyult. – Kisbaba voltam, amikor elraboltak. Meg�lt�k az �desany�mat.

Az �jabb �s �jabb sz�rny�s�gek hallat�n Hannah �s Susan egyre s�padtabb lettek. Azt lehetett volna hinni, hogy lassan �tl�tsz�v� v�lnak.

- Ez… iszony� – ny�gte Ernie rekedten.

- K�zt�k n�tt fel! Jobban ismeri �ket, mint b�rki k�z�l�nk! – folytatta a meggy�z�st Harry. – H�t nem �rtitek? Musz�j, hogy…

- A sz�leim miattuk rokkantak meg… - sz�lalt meg Neville sz�vszaggat� hangon. El�sz�r mindenki �rtetlen�l n�zett r�. – A hal�lfal�k… megk�nozt�k a sz�leimet… - hajtotta le a fej�t. – Addig k�nozt�k �ket a Crutiatus-�tokkal, m�g az esz�ket vesztett�k…

Harry f�jdalmasan, m�gis b�szk�n pillantott Neville-re. A fi� tal�n m�g sosem n�zett r� ennyire �szint�n. V�gre elmondta a titkot, melyet �veken �t rejtegetett iskolat�rsai el�l.

- Most… a Szent Mung�ban �lnek… m�r ha ezt �letnek lehet nevezni…

- Akkor…

- Akkor ez�rt �lsz a nagymam�ddal – s�hajtottak n�h�nyan.

- Jaj, Neville! – t�rta ki a karjait Padma Patil pityeregve. – Mi�rt nem mondtad ezt soha? – �lelte �t a fi� nyak�t.

Neville szaggatottan viszonozta a kedves �lel�st, de v�gig Harryt figyelte.

- �n hiszek neked. Biztos emiatt vagy mostan�ban ennyire l�k�tt… - tette hozz�, f�lig mosolyogva, f�lig el�t�r� k�nnyeivel k�szk�dve.

Mindenki megmosolyogta keser� szavait, mellyel oldani pr�b�lta a leveg�ben vibr�l� fesz�lts�get. T�bben is szipogtak, �s b�ztat�st keresve egym�sra pillantgattak.

- Hinnetek kell nekem – k�rlelte �ket Harry, most m�r sokkal nyugodtabb hangon. – Malfoy �rt a k�nz� �tokhoz, �s csak id� k�rd�se, milyen sz�rny�s�get tanul meg legk�zelebb. �ssze kell fognunk, �s ki kell tartanunk. Egyszer�en nincs m�s es�ly�nk…

�gy t�nt, a DS-edz�sen kialakult veszeked�s v�gleg r�nyomta a b�lyeg�t a t�rsas�g hangulat�ra, �m ennek k�sz�nhet�en sokak viselked�s�ben komoly v�ltoz�s �llt be. Rengeteg tag imm�r meg�rt� mosollyal �lt be a b�jitaltan �r�kra. �ra v�g�n sokan bizakodva k�rdezgettek a professzort�l mindenf�l�t a tananyaggal kapcsolatban. Pitont olyan m�rt�kben meglepte ez, hogy szab�lyosan f�lt bel�pni a tanterembe. Amikor a di�kok kedves tekintet�t kellett mag�n �reznie, mindig az a sanda gyan�ja t�madt, hogy valami nincs rendben az �br�zat�val. �jra meg �jra f�lrepillantott a fal melletti vitrinre, melynek �veg�ben megn�zte mag�t: nem �ll-e k�cosan a haja, nem ette-e le mag�t eb�dn�l, vagy hogy minden gombja a hely�n van-e. Olyan jelens�g volt ez, mellyel eddigi pedag�gusi p�ly�j�n m�g egyszer sem tal�lkozott.

Meg is osztotta az �szrev�teleit a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rn�vel, aki azonban csak mosolygott rajta. Rowena m�g az �r�j�ra menet is a f�rfi szavain t�prengett. A teremben tal�lta az oszt�ly minden tagj�t, �gy el�gedetten csukta be maga m�g�tt az ajt�t.

- �dv�zl�k mindenkit – k�sz�nt�tte �ket. �vatosan ker�lgette a padl�n a s�ros latyakot. – Hogy vagytok? – k�rdezte, mik�zben lepakolt az �r�asztalra.

F�radt ny�g�seket �s susmust kapott v�laszul: egyesek panaszkodtak a sok h�zi feladat miatt, m�sok azonban lelkesen �js�golt�k, milyen j�t hanc�roztak az udvaron.

- Rem�lem, az�rt a frissen leesett h� nem fog titeket nagyon elvonni a tanul�st�l – mosolygott r�juk.

P�lc�j�val a sarokban �ll� v�d�rre �s felmos�rongyra b�k�tt. Azok mintha �letre keltek volna, a padsorok k�z� d�c�gtek, �s elkezdt�k feltakar�tani a gyerekek cip�ir�l olvad� havat.

- Olyan kar�csonyi hangulatom van – motyogta Harry, mik�zben az ablak el�tt sz�lling�z� h�pelyheket b�multa.

- Nekem is – fintorgott Ron. – K�v�ncsi vagyok, most anya milyen sz�n� pul�vert fog k�ldeni…

- Ron, anyuk�d az�rt k�t neked mindig, mert szeret. �gy legal�bb nem f�zol – dorg�lta Hermione.

- K�szi sz�pen…

- Kijav�tottam a m�lt heti dolgozatokat – mutatott fel a tan�rn� egy adag pergament.

J� p�ran felszisszentek a l�tv�nyt�l. A dolgozatok m�gikusan a gazd�ik fel� rep�ltek. Ron izgatottan kapott a saj�tja fel�. „V”-t kapott r�, �gy kiss� irigykedve leste Hermione �s Harry „Kiv�l�”-j�t.

- Hermionet�l m�r megszokhattuk, hogy mindig hib�tlant �r, de Harry, hogyhogy mostan�ban te is csupa K-kat kapsz? – k�rdezte bosszankodva.

- De Ron, ez most nem is volt neh�z!

A fi� vetett egy rosszall� pillant�st p�rj�ra, majd �jra bar�tj�hoz fordult.

- T�nyleg nem volt neh�z – vonta meg a v�llait Harry. – Nem �rtem, mi�rt csak V-t kapt�l. Hiszen erre is egy�tt tanultunk…

- Az�rt kapt�l V-t, Ron, mert itt az aethonan-os k�rd�sn�l nem �rtad oda, hogy…

- Hermione, lesz�lln�l a dog�mr�l?

- Ne veszekedjetek m�r! – pr�b�lta csit�tani �ket Harry vigyorogva.

- Ron, k�rlek – pillantott fel�j�k Rowena. – Haladnunk kell az anyaggal, de ehhez sz�ks�gem van a figyelmetekre.

A h�rom bar�t megh�zta mag�t.

- V�gre elkezdj�k a hatodikos anyagot? – lehetett hallani Pansy Parkinson g�nyos k�rd�s�t.

Dareling professzor k�nosan elmosolyodott.

- Nos…

- V�gre vessz�k a f�benj�r� �tkokat?

A n� nekid�lt az egyik asztal sz�l�nek, �s karba tett k�zzel, �szinte hangon sz�lalt meg.

- Nem igaz�n vil�gos sz�momra, mi�rt lelkesedtek ennyire ez ir�nt az anyag ir�nt. Hiszen ezek… borzaszt� �tkok. Olyanok, melyeket sohasem szabad haszn�lni.

Hermione hunyorogva pillantott Dracora, az pedig legal�bb olyan ut�latosan n�zett vissza r�, �s a griffend�lesek legt�bbj�re.

- De az�rt m�g ismern�nk kell �ket.

- Hogy v�dekezhess�nk ellen�k – jegyezte meg Dean s�t�ten.

Nott szemei �rdekesen villantak a szavaira.

- Val�ban ezzel az anyaggal szerettem volna folytatni a munk�nkat – adta meg mag�t Rowena.

- A tan�rn� alkalmazta m�r �ket? B�rmelyiket.

- Term�szetesen… nem – lepte meg a k�rd�s a n�t. – Mint tudj�tok, ezek haszn�lat�t a t�rv�ny tiltja.

- Sajnos nem mindenki ker�l b�rt�nbe, aki alkalmazza - jegyezte meg Harry.

- Emberen t�rt�n� alkalmaz�sa �letfogytig tart� szabads�gveszt�ssel j�r, melyet a b�n�s�k az Azkabanban t�ltenek le. Eddig �llatokon lehetett demonstr�lni a hat�sukat. De janu�rt�l a M�gusok Nemzetk�zi Sz�vets�ge ezt is tiltani fogja. �s l�nyeg�ben igazuk is van – ballagott vissza a katedr�ra a professzor.

- De h�t akkor a tan�rn� fogja demonstr�lni az erej�ket?

- �gy tudom, Draco, nincs sz�ks�g bemutatnom a hat�sukat, hiszen…

Harry m�r v�rta a gonosz csattan�t, de az elmaradt.

- … hiszen Mordon professzor p�kokkal m�r megtette ezt. Arra gondolom, mindenki eml�kszik – pillantott k�rbe, meger�s�t�st v�rva.

A di�kok kelletlen�l b�logattak.

- Az is vil�gos mindenki sz�m�ra, melyik h�rom �tokr�l van sz�. Rendben. A mai �r�n az eredet�kr�l fogunk besz�lni, illetve, hogy a t�rt�nelem sor�n hogyan alakult a tilt�suk, illetve enged�lyez�s�k. K�rem, nyiss�tok ki a tank�nyveket a k�tsz�zharmadik oldalon.

Kiss� sz�raz, jegyzetel�s �ra k�vetkezett, de Harry szinte �rezte a mardek�rosokb�l �rad� �r�m�t. Alig v�rta, hogy el�rjenek az �nv�delmi b�b�jokhoz, �s j�l megmutathassa nekik, hogy nem fogja hagyni, hogy egyk�nnyen legy�zz�k. Meg akarta mutatni, mennyit tanultak m�sf�l �v alatt a titkos szakk�r�n. B�szke volt arra, amit el�rtek…

Este a griffend�les klubhelyis�g csak �gy ny�zsg�tt a di�kokt�l. A vacsora ut�n mindenki ide vonult vissza, ki besz�lgetni, ki tanulni. Harry, Ron �s Hermione is tornyokban �ll� k�nyvek k�zt �cs�rg�tt. Ron bossz�san meredt az egyik gy�gyn�v�nytanos k�nyvre, hiszen szobat�rsai, Dean �s Seamus folyton viccel�dtek vele.

- Most mit izgulsz? Add oda Neville-nek, majd � meg�rja neked…

- Sz�gyellhetn�tek magatokat! – csattant fel Hermione. – Csak nem Neville-lel �ratj�tok meg a leck�t?

- Most mi a bajod? Sz�vesen seg�t!

- Neville! – fordult a l�ny a csendben jegyzetel� Longbottomhoz. – Soha t�bb� ne �rd meg helyett�k a h�zi dolgozatokat! Csak kihaszn�lnak!

- Hermione!

- Tal�n b�ntet�munk�t akartok? – sand�tott r�juk a prefektus nagyon gonoszan. Erre m�r mindk�t fi� eln�mult.

- Ron, sz�lj m�r r�! – ny�gte v�g�l Seamus.

Az azonban hirtelen csillog� szemekkel fel�lt, felt�rte ing�nek ujjait a k�ny�k�ig, �s maga el� h�zta a tanulnival�t.

- Tanuljunk, tanuljunk! K�l�nben nem kapunk j� munk�t a miniszt�riumban! – sz�nokolta tettetett komolys�ggal.

A t�bbiek hars�nyan kacagni kezdtek k�r�l�tte, ki�rdemelve a negyedikes l�nyok rosszall� pillant�s�t.

- H�t ez j�! De �n – huppant le az egyik fotelbe Dean – �gyse akarok a miniszt�riumban dolgozni. F�nyk�p�sz leszek, ez m�r biztos! Az �v eleji boh�ckod�s meger�s�tette bennem, hogy ez �letem p�ly�ja.

- F�nyk�p�sz?

- Valamelyik �js�gn�l? – harapott bele Hermione egy kond�ros kekszbe, �s f�lbehagyta a „R�n�k szerepe a gy�gy�t�sban” c. fogalmaz�s�t.

- Tal�n… - t�prengett a n�ger fi�. – B�r jobb’ szeretn�k szabad�sz� lenni…

- H�t, Luna biztos be tud majd juttatni az apja magazinj�hoz. �gy tal�n nem maradsz keny�r n�lk�l – ugratta Colin.

- Csak azt ne! – fogta a fej�t Dean. – B�rhol dolgozn�k, csak ann�l a lapn�l nem! De ezt ne mondj�tok meg Lun�nak…

- Az�rt ne feledd, hogy �k k�z�lt�k le Harry interj�j�t. N�lk�l�k senki sem tudta volna meg az igazs�got.

Harry egy pillanatra feln�zett, majd folytatta a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�ra �rt h�zi feladat�t.

- Ez is igaz.

- Na �s mondtad ezt m�r a mugliismeret-tan�runknak? – t�rt vissza Hermione az eredeti t�m�hoz.

- Persze, tegnap besz�ltem vele. Azt mondta, ha j�l siker�lnek a RAVASZ-vizsg�im, beaj�nl gyakornoknak p�r helyre.

- Ez remek!

- B�r az �n j�v�m is ennyire tiszta lenne m�r! – s�hajtott Ron. – M�r mindenkinek konkr�t elk�pzel�sei vannak, csak nekem nem… A v�g�n majd itt maradok munka n�lk�l…

- Besz�lj �jra McGalagony professzorral, biztos seg�t – mondta Ginny. – �n is tegnap voltam n�la, �s rengeteget besz�lgett�nk.

- Neked mit aj�nlott? – k�rdezte Lavender.

- H�t, azt mondta, a jegyeim alapj�n az aurorszakm�t aj�nlan�.

- Na igen, az a denev�res var�zslatod nem gyenge – jegyezte meg Neville vigyorogva.

- Gyere te is aurornak, b�tyus! – nyafogta a l�ny gyerekesen.

- K�sz! – vetette oda az utols� pontot is Harry a pergamenre. Ny�gve d�lt el a kanap�n. – nem b�rom!

- Harry kid�lt… - jegyezte meg Ron vigyorogva. – T�nyleg abba kellene m�r hagynunk a tanul�st…

- De m�g van…!

�m p�rja pillant�sa eln�m�totta Hermione tiltakoz�s�t.

- Nek�nk m�g �gyis kell menni j�r�r�zni! Nem pihenhetn�nk egy kicsit?

- Ne m�r, azt hittem, ma Anthony�k j�nnek!

- Rosszul tudod…

- Rendben, akkor megadom magam…

Harry az egyik d�szp�rn�ba f�rta a fej�t, �s j�l kiny�jt�zott. De eg�sz test�ben �sszer�ndult, mikor Ginny megb�kte a fenek�t egy penn�val.

- A�!

- Ne terpeszkedj �gy el! �n is le akarok �lni!

- J�l van na… - d�rzs�lgette a h�ts�j�t Harry.

Egy r�vid id�re mindenki n�m�n n�zte a kandall�ban pattog� t�zet.

- T�nyleg, ki mit csin�l a kar�csonyi sz�netben? – k�rdezte Neville.

- Hermionen k�v�l, akir�l tudjuk, hogy j�l v�gigtanulja az eg�szet – zengte a kis csapat k�rusban.

- Nem is igaz – pr�b�lt tiltakozni a l�ny, de maga is tudta, hogy felesleges.

- Ki marad benn?

- Mi s�elni megy�nk any��kkal – mondta Dean. – �gyhogy r�m ne sz�m�tsatok.

- Nekem is haza kell mennem – vonta meg a v�llait Seamus. – Anya azt �rta, hogy legal�bb a sz�nid�ben l�tni szeretne… Nem t’om mi�rt…

- �n azt hiszem, maradok. A legt�bb prefektus haza akar menni, �gy j�, ha legal�bb mi maradunk Hermioneval. Harry is marad, Ginny is…

- Um, nem, �n megyek haza.

- Hogyhogy? Anya nem is �rta…

- M�r r�g megbesz�lt�k… biztos csak elfelejtette – felelte h�ga, �s vetett egy hamisk�s pillant�st Harry fel�.

- �s te, Neville? – �rdekl�d�tt Hermione.

- �n se leszek itt – s�hajtott a fi�, a l�ngokat b�mulva. – Nagyival megl�togatjuk a sz�leimet… mint mindig…

A t�bbiek el�sz�r nem igaz�n tudt�k, erre mit feleljenek.

- Jobban… jobban vannak m�r? – k�rdezte Seamus rekedten. – �gy �rtem…

- Seamus biztos azt k�rdezi – sietett Hermione a seg�ts�g�re -, hogy tapasztalhat�-e esetleg valami javul�s a sz�leid �llapot�ban…

- Semmi… - felelte Neville rezign�ltan. – Azt mondj�k, m�r sohasem fognak fel�p�lni…

- Siess m�r, Hermione! – ki�ltott h�tra Harry.

V�v�sr�l j�vet nem siker�lt valami hamar �t�lt�zni�k, �gy fut�s k�zben kapt�k magukra pul�vereiket, �s tal�rjaikat.

- J�v�k m�r! – bajl�dott a l�ny bozontos haj�val, mely folyton beleakadt valamibe.

- Tudod j�l, hogy ma kell leadnunk Pitonnak a b�jitalokat! Ha elk�s�nk, bev�si a „T”-t!

- Dehogy ad „T”-t! Kedvel t�ged, biztos nem fogja leharapni a fejed, ha egy-k�t percet k�s�nk!

Ron m�r f�l folyos�val el�tt�k j�rt.

- Hol maradtok? – ki�ltott h�tra. Ahogy bar�tai utol�rt�k, hozz�juk igaz�totta a temp�j�t.

- Hermione csigalass�…

- Harry!

- T�nyleg, Harry, Marie mikor �rkezik?

- Kevesebb, mint k�t h�t m�lva! – kacsintott r� a fi� boldogan. – Cs�t�rt�k�n d�l k�r�l �rkezik meg a g�pe. De hogy a vonathoz hogy fog eljutni, az m�g el�ttem is rejt�ly.

- Cs�t�rt�k�n?

- Igen. Tudod, az el�tt, hogy mindenki hazamenne a sz�nid�re.

- �rtem…

- A lev�lben azt �rta, hogy siker�lt el�csalogatnia azt a k�t var�zsl�t, aki vigy�z r�. �k fogj�k k�s�rni. M�r alig v�rom, hogy itt legyen!

Befordultak a sarkon, �s majdnem mind Lamerinbe �tk�ztek.

- H�, az anyj�t! Ha ez most �sszet�rt volna… - kapkodta a leveg�t Ron, s�rtetlen palackj�t vizsg�lgatva.

- Ap�hoz mentek? – k�rdezte az k�v�ncsian.

- Aha. Az irod�j�ban van m�g?

- Igen, de k�r sietnetek. �pp Honeybourne-nal egyeztetik a jegyeket. Szerintem eltart m�g egy ideig…

- L�tj�tok, �n megmondtam, hogy felesleges szaladni – h�zta ki mag�t Hermione, �s v�gre rendbe szedte ruh�zat�t, hogy az egy prefektushoz ill� k�ls�t k�lcs�n�zz�n neki.

- Mi az? – faggatta �ket Lamerin, a b�jitalos flask�kat n�zve.

- Csak az egyik h�zi feladatunk, amit le kell adnunk �desap�dnak.

Le�ltek a s�t�t, z�ld f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�n. K�s�rteties f�ny�k volt, azt a kev�s sz�nt, ami a gangon megjelent, teljesen m�s �rnyalat�v� v�ltoztatt�k. A fiatalok b�re is ink�bb fak�z�ldes narancss�rga volt, mint eg�szs�ges sz�n�. Csak szem�k feh�rje vil�g�tott.

Harry nem szerette a Mardek�r folyos�it. Ablaktalans�ga, nyirkos leveg�je, �s pen�szed� szaga saj�t bez�rts�g�ra eml�keztette. Gyerekkor�nak nagy r�sz�t egy embertelen�l kicsi gardr�bszekr�nyben �lte le, ablakok �s sz�p kil�t�s n�lk�l. A sok kor�nkel�s miatt sosem l�thatta a napfelkelt�t, hiszen mindig a reggelivel kellett foglalkoznia. A naplement�k l�tv�nya is csak ritk�n adatott meg neki. El nem tudta k�pzelni, hogy �lhetnek itt lenn, a pinc�ben emberek an�lk�l, hogy ne �rezn�k bez�rva magukat. Hogy nem ig�nyli valaki a naps�t�st? H�t itt mindenki v�mp�rnak k�sz�l, vagy mi? Meg�r�lt volna, ha nem �lhetett volna ki n�ha griffend�les h�l�szob�juk ablak�ba… ha nem gy�ny�rk�dhetett volna a t�jban.

Egy r�vid v�rakoz�s ut�n v�gre kiny�lt az iroda ajtaja, �s kil�pett rajta Honeybourne, a pergamenjeit szorongatva.

- J� napot, professzor – k�sz�ntek a di�kok, Ron hangosabban, mint a t�bbiek.

- �h, Weasley – biccentett fel�je a f�rfi. – Ne agg�dj, t�ged nem sz�nd�kozunk megbuktatni – jegyezte meg viccel�dve.

- Remek – fintorgott Ron.

- �s az ifj� Piton – m�rte v�gig p�khendi tekintet�vel Lamerint. – K�sz f�rfi ez a gyermek – borzolta �ssze a fi� haj�t. Lamerin �gy n�zett, mint aki legsz�vesebben �tharapn� a f�rfi alkarj�t.

Harry letagl�zva b�multa az id�tlen tan�rt. Az, �gy t�nt, felfigyelt r�.

- Potter – hunyorgott kim�rten. Ami�ta az iskol�ba j�tt, m�g nem tal�lkozott vagy besz�lt a fi�val. – A kis h�ress�g…

Harry nagy, z�ld szemeinek f�ny�t csak feler�s�tette a sok f�klya. Olyan �that� volt a tekintete, hogy Honeybourne rendesen megborzongott. Piton �pp ekkor l�pett ki az ajt�n.

- Harry – k�sz�nt r�juk meglepetten.

- J� napot, professzor – k�sz�nt Hermione els�k�nt. – Szeretn�nk leadni a h�zi feladatk�nt elk�sz�tett b�jitalunkat…

- �rtem… - vette �t a l�nyt�l a kis fadobozk�t, melybe Ron is beletette az �veg�t. Mindenki Harryre v�rt, de az kitart�an szemezett a miniszt�riumi oktat�val. – Kh�m, Harry – k�hintett a professzor.

A fi� arc�n �rdekes mosoly jelent meg, majd sz� n�lk�l engedelmeskedett.

- Akkor… viszl�t – k�sz�nt el Honeybourne.

Piton bez�rta az �vegeket az irod�ba, �s a gyerekekre n�zett.

- Iszunk egy te�t a tan�riban? – k�rdezte Lamerin, mikor l�tta a gondterhelt von�sokat apja arc�n. Az m�g mindig Harry k�l�n�s viselked�s�n morfond�rozott.

- Meg, persze.

- Ugye �k is j�hetnek?

A k�t prefektus nem ellenkezett: �k, teend�ik miatt el�g sokszor megfordultak a tan�ri szob�ban.

- Aha – s�hajtott v�g�l Piton, �s megigazgatta fia �sszeborzolt hajsz�lait.

- Mi van veled? – b�kd�ste meg Ron bar�tj�t halkan, ahogy elindultak. Harry azonban csak megr�zta a fej�t, �s azt suttogta, hogy majd elmes�li.

- Na, h�nyan buktak meg? – pr�b�lt Lamerin besz�lget�st kezdem�nyezni.

- N�la senki. Alig k�vetel valamit – szusszant egyet apja.

- Az�rt mi se a l�bunkat l�gatjuk – morogta Ron, de a kong� folyos� feler�s�thette a hangj�t, mert mindenki meghallotta.

- Professzor – kezdte Hermione -, azt szeretn�m k�rdezni, hogy meg�rjuk-e a sz�net el�tt azt a komolyabb dolgozatot, most, hogy ilyen gyorsan haladunk az anyaggal…

- Val�sz�n�leg… - felelte Piton imm�r mosolyogva. B�r m�g mindig bizarrnak �rezte, hogy azzal a h�rom di�kkal m�szk�l �s k�sz�l te�zni, kiket �t �v alatt tal�n a legt�bbsz�r b�ntetett meg.

- �, h�t… k�sz�n�m…

Hermione kiss� els�padt. Mugliismeretb�l �s r�natanb�l is k�sz�lnie kellett egy nagyobb l�legzet� feleletre, �gy meglehet�sen kellemetlen�l �rintette a h�r.

Harry n�m�n baktatott mellett�k, �s m�r alig v�rta, hogy ki�rjenek a f�nyre. Az �triumra ki�rve szinte vak�tott a d�lut�ni, sz�rk�s naps�t�s, m�gis mindegyik�knek j�t tett. M�r �pp r�fordultak a tan�rihoz vezet� folyos�ra, mikor l�tt�k, hogy az ajt� el�tt j� n�h�ny tan�r �lldog�l, �s egy-k�t sz�l�vel besz�lgetnek. Egy s�rga-fekete tal�ros, negyvenes �veiben j�r�, barna haj� f�rfi �pp Bimba professzorral besz�lgetett. Piton s�hajtott egyet, �s csak rem�lni tudta, hogy azon a d�lut�non �t senki sem fogja zargatni.

Hirtelen azonban egy g�rcs�sen markol�sz� k�z ragadta meg tal�rj�t, mely szinte fog�dz�t keresett karj�ban.

Lamerin s�padt, verejt�kez� arccal, kid�lled� szemekkel pr�b�lta visszatartani, illetve… elb�jni m�g�tte. �gy megr�misztette apj�t, hogy az mindent kiejtett a h�na al�l. Lassan p�rd�lt meg, tal�rja csak �gy lobogott m�g�tte. A falhoz guggol�, reszket� fia el� t�rdelt, �s agg�dva figyelte minden reakci�j�t.

- Mi a baj? Rosszul vagy? – k�rdezte elhal�an.

A fi� azonban idegesen markol�szta saj�t fej�t, mintha meg akarn� v�deni mag�t valakit�l vagy valamit�l.

Hermione megk�v�lten �llt m�g�tt�k, �s a sz�j�ra tapasztotta a kezeit ijedt�ben. Ron azonban, a t�bolyult Lamerin l�tt�n r�gt�n cselekedni akart.

- Piton professzor! Sz�ljunk Madame Pomfreynak vagy a tan�roknak?

- Ne! – ki�ltotta apja helyett Lamerin, folyton az eleg�ns f�rfire pillantva, aki a tan�ri el�tt �llt.

- Mi van veled?

- Apa, v�dj meg! – k�rlelte az suttogva. – K�rlek, takarj el! Ne hagyd, hogy megl�sson!

- Kicsoda?

- Az! Az a f�rfi! – mutatott fia a folyos� t�ls� v�g�be.

Piton megfogta a fi� kezeit.

- Mi�rt? Ki �?

- Az egyik nevel�m volt! Nem akarok visszamenni hozz�! K�rlek, apa, ne hagyd, hogy megl�sson!

- J�zusom – suttogta Hermione.

A professzor szemei azonban gyilkosan villantak egyet. Elemelkedett fi�t�l, �s f�jtatva a f�rfire meredt. Harry m�g sohasem l�tta ilyennek. Ahogy p�lc�t r�ntott, ahogy szemei vil�g�tottak a m�regt�l…

Igen, Piton szemeib�l mindig is hi�nyzott a f�ny, ez volt most tal�n a legk�l�n�sebb. Ugyanolyan fekete, bog�rszer� �riszei voltak, mint Hagridnak, de sosem csillogtak, sosem t�nd�k�lt benn�nk az a bar�ts�gos, j�t�kos f�ny, mint a vad�r�ben. Most sem �gy ragyogtak… ink�bb ritka �kszerk�nt… Harry nem is �rtette pontosan, mit l�t. De r�gt�n elkapta a f�rfi kez�t, mikor az fut�snak eredt volna. Ron a m�sik oldalon pr�b�lta meg visszatartani.

- Ne!

- Professzor! Ne!

- Nem teheti! – sikoltozta Hermione toporz�kolva.

- Hagyja! Ha most…

�m Harry nem tudta befejezni, mert Piton hatalmasat tasz�tott rajta is, �s bar�tj�n is. Mindketten ny�gve ter�ltek el a f�ld�n. Ron sajg� k�ny�k�t tapogatta f�jdalmas k�ppel, � pedig szinte �rtetlen�l b�multa professzor�t. Az halov�ny k�k szemekkel pillantott esdekl� fi�ra, aki szint�n k�ny�rg�tt neki, hogy ne b�ntsa a f�rfit.

- Mi a…? Mi folyik itt?

- Apa, k�rlek, ne! Ne tedd! Az mindent elrontana!

- De h�t mi�rt ne? Az az ember b�ntott t�ged… meg�rdemli, hogy…

- Jobban f�lek att�l, mi lesz vel�nk az ut�n, hogy megteszed, mint att�l, ami most van… - mondta a fi�, �s el�t�rtek k�nnyei.

Piton lassan lenyugodott, �s le�lt a f�ldre, fi�hoz. Az h�l�san, de m�g mindig reszketve �t�lelte. Pislogott egyet, �s szemei m�r �jra feket�k �s f�nytelenek voltak. A f�ld�n hever� tan�tv�nyaira, majd a falat t�maszt� Hermionera pillantott. Felseg�tette csemet�j�t, �s visszaindultak a Mardek�r folyos�inak hom�ly�ba.

- Mi a fene volt ez? – k�rdezte v�g�l Ron.

- Ti is l�tt�tok, ugye? – cincogta Hermione.

- Mit?

- L�tt�tok! A szem�t!

- Igen, de…

- Gyertek velem!

- Hermione, mi a fe-…

- GYERTEK M�R!

A l�ny fogta mag�t, �s meg sem �llt a k�nyvt�rig. A k�t fi� loholva k�vette.

- Mi van?

- Maradjatok csendben! – suttogta a l�ny, ahogy a k�nyvespolcok k�z�tt v�gtattak.

Harry r�ismert azokra a k�nyvekre, melyeket s�t�t var�zslatok kiv�d�s�n szoktak haszn�lni.

- Hermione, mit…?

A l�ny lekapott az egyik polcr�l egy fekete, poros k�nyvet.

- Hogy mi van? – mondta szinte hiszt�rikusan. – H�t ez van! – csapta el�j�k az egyik fejezetet.

- Na j�, most m�r t�nyleg nem �rtelek! „V�mp�rok felismer�se �s v�rvonal-kutat�s”?

- H�t m�g mindig nem �rted, Ron?! Piton professzor t�nyleg…

- … v�mp�r… - fejezte be mondat�t Harry d�bbenten.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s