�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: lagymatag �s vontatott, sok helyen kifejezetten unalmas, sz�val vid�m embereknek nem aj�nlott… egy�bk�nt 12 �ven alul se…

Megjegyz�s: r�szben ap�m g�p�n �rtam… �s kiss� neh�zkes volt hozz�szokni annak haszn�lat�hoz

Megjegyz�s 2: egy kiss� „nyugisabb” epiz�d”… nem sok akci�

Aj�nl�s: Katy�nak, sok szeretettel J

K�t Merlin ez�stb�l

James Potter szabad szemmel is kivehet� alakja eleg�nsan bukkant fel a semmib�l, �s huppant le gyermeke el�, �m � maga ezt nem �rezte kell�k�ppen m�lt�s�gteljesnek. F�lret�ve minden huncuts�got, amit �r�k�lt �s kinevelt mag�ban az �vek sor�n – �s amit �gyesen konzerv�lt a t�lvil�gon is -, meglepet�ssel vegyes atyai szigorral pillantott el�bb k�rbe a sejtelmesen hom�lyos szob�ban… majd le csemet�j�re.

- H�t ezen munk�lkodtatok? - hagyta el ajkait a d�bbenetr�l �rulkod� mondat.

Harry lehajtott fejjel t�rdelt el�tte, a combj�n �sszegy�r�d� nadr�got markol�szva, �s nem mert felpillantani. A teremben �g� gyerty�k l�ngj�t�l kormos lett az arca melyen itt-ott nedves cs�kok futottak v�gig. A fi� s�rt.

Lamerin nyikkanni sem mert, nemhogy odak�szni hozz�, annyira letagl�zta a sikeres b�b�j. A sz�ve vadul kalap�lt ugyan de nem a f�lelemt�l, ahogy legut�bb, mikor ilyesmiben r�sze volt. Csod�latosnak �rezte a jelens�get, �s hirtelen azt k�v�nta, b�rcsak saj�t �desanyj�t l�thatn�. � sem mert felelni a f�rfi k�rd�s�re, ak�rcsak Harry, ugyanakkor libab�r�s lett a karja annak k�t�rtelm�s�g�t�l.

- Hogy �rti, hogy „h�t ezen”? Honnan tudhat r�la, hogy…?

Megr�zta a fej�t, �s nyelt egy nagyot, hiszen az alak, kiss� hitetlenkedve fel�je pillantott. Olyan furcs�n �s szinte csod�lkozva m�regette, hogy Lamerin eg�szen belepirult. A kitart� f�rk�sz�s azonban v�ratlanul abbamaradt, mikor Harry halkan felzokogott.

A fi� egyik kez�vel eltakarta a sz�j�t, hogy min�l halkabban pityereghessen, �m m�g �gy is felfigyeltek r�. A szemei most m�r er�sen r�zsasz�nn� v�ltak, mint amiket kif�jt a friss, tavaszi sz�l, de arca ink�bb forr� volt, mint h�v�s valami pimasz szell�t�l.

James, noha sz�vesen megsz�l�totta volna Lamerint, m�gis letett eme sz�nd�k�r�l, �s odalebegett gyermeke el�. L�tta, hogy a fi� m�g mindig nem mer - vagy akar - hinni a szemeinek, �gy kiss� sajg� sz�vvel, de letelepedett el�tte. T�r�k�l�sben, sportol�hoz nem m�lt�, kiss� g�rbe h�ttal �lt, �s igyekezett bekukucsk�lni fia ujjai k�zt. �t�rezte ugyan valamennyire a gyermek megrend�lts�g�t, de nem szerette volna, hogy az v�gigs�rja tal�lkoz�suk minden pillanat�t. Egy csepp mosolyt csemp�szett arc�ra, �s f�lrebillentett fejjel hajolt k�zelebb, mintha meg akarn� �rinteni a k�ly�k k�cos haj�t.

- Nem az�rt mondtam… - sz�lalt meg halkan, �s kiss� rekedten. - Nem akartalak leszidni… vagy ilyesmi…

Harry, k�nny�ztatta arccal felpillantott.

- Teh�t nem is tagadod…? - mondta sz�rny� hangon. - H�t bevallod, hogy v�gig itt voltatok… k�r�l�ttem?

- Nincs ezen mit tagadni - felelte James meghitt mosollyal. - Kisbaba korod �da veled vagyunk… Csak az �l�k nem �rz�kelik a holtakat.

- Akkor Remus micsoda? F�lember?!

- Ahogy vessz�k… - vonta meg a v�llait apja. - Nem tudta, hogy tudod…

- Ennyire h�ly�nek n�zed a saj�t fiadat?! Hogy nem veszi �szre a jeleket?

- Mi�rt kiab�l vele? - t�n�d�tt el Lamerin. Nem tudott azonban m�s magyar�zattal szolg�lni mag�nak, minthogy bar�tja egyszer�en csak teljesen megzavarodott a tal�lkoz�st�l.

- Miket besz�lsz?

- Akkor majd rohanhatsz hozz� �rulkodni, miut�n itt v�gezt�nk, hogy milyen nagy, b�ntetnival� dolgot is csin�ltunk! Ahelyett, hogy… sokkal �rtelmesebb c�lra haszn�ln�tok magatokat, m�st se csin�ltok, csak eg�sz nap azok ut�n k�mkedtek, akik meg sem �rdemlik!  Menjetek a rosszfi�khoz, Voldemorthoz, �t k�mlelj�tek, ha ennyi szabad id�t�k van!

James alakja megrebbent, �s p�r m�sodpercig bamb�n meredt maga el�, majd �gy biccentett, mint aki remek tippet kapott.

- Mi�rt h�vt�l, fiam? - k�rdezte, tiszta kedvess�ggel a hangj�ban. Nyoma sem volt d�hnek, amit Harry buta szavai kiv�lthattak volna.

- Mittudom�n… - ny�gte Harry, �s a padl�ra borult elkeseredetts�g�ben.

James vigyorogva f�lren�zett, �s l�tta, hogy Lamerin szint�n mosolyog.

Az ifj� Piton m�r oda mert k�szni hozz�juk, de ink�bb Harry k�zel�ben maradt, messzebbr�l figyelve azt a f�rfit, aki apj�nak oly sok bossz�s�got okozott.

- Harry, szeretn�d, hogy magatokra hagyjalak titeket? - k�rdezte halkan.

- Ne! Maradj! K�rlek… - markolta meg a karj�t bar�tja er�sen.

Az id�sebbik Potter fura csod�lattal n�zte, ahogy gyermeke er�t mer�t a m�sik fi� jelenl�t�b�l. Hogy valamennyire oldja a fesz�lt hangulatot, flegm�n megjegezte:

- Nem is hasonl�totok egym�sra…

Lamerin k�ld�tt fel�je egy k�tked� pillant�st, a bal szem�ld�ke apr�t rezd�l, ahogy fintorogva v�gigm�rte.

- Tiszt�ra, mint az apja.

Harry szipogott egyet, �s ugyancsak mosolyogva hozz�tette:

- T�nyleg olyan vagy… - mondta, ahogy megt�r�lte az arc�t kab�tj�nak ujj�ban. - Egyre t�bb szok�s�t veszed �t…

�rezve, hogy tal�n m�r nyugodtabb fia lelke, James megsz�lalt.

- Tudom… - intett a kez�vel, eg�szen k�zel a fi� arc�hoz, szinte �rintve azt - hogy ez nem lehet valami remek �rz�s… hogy itt �l�k el�tted, mik�zben… Sz�val csak azt szeretn�m, hogy… b�rmilyen nyomorult is ez az eg�sz szitu�ci�, ne �rezd magad kellemetlen�l… j�?

Harry lopva r�pillantott.

- A legut�bb sem volt alkalmunk sokat besz�lgetni…

A fi� arca megint szomor�v� v�lt: esz�be jutottak a Trim�gus Tusa esem�nyei… Cedric hal�la… Voldemort felt�mad�sa…

- Ne! Ne, ne kezdj el megint s�rni! - k�rlelte James. - �n csak j�t akarok… A… fiam vagy, �s hal�lom napja �ta a kicsi l�p�seid felett �rk�dt�nk �desany�ddal… emiatt szinte mindent tudok r�lad… kiv�ve azokat a dolgokat, amiket �gy titokban m�velsz - n�zett k�rbe csib�szesen. - M�gis… olyan, mintha idegenek lenn�nk egym�snak, hiszen… sosem ny�lt alkalmunk egy j�t besz�lgetni… Olyan nagyra n�tt�l… - mondta hirtelen.

Harry �gy �rezte, mintha bels�j�ben minden bizseregni �s viszketni kezdene: a r�g�ta �h�tott �rz�s, hogy sz�lei b�szk�k r� �s szeretik, �gy t�nt, val�ban igaz, �s a sz�ve is kezdte v�gre elhinni.

- Tudom, hogy most haragszol, de �rzem, hogy csak az�rt, mert neked is nagyon hi�nyzunk, �s szeretn�l te is l�tni minket. De k�rlek, ne k�v�nd ezt az �rz�st. Remus is nagyon nehezen birk�zott meg vele. �s csup�n az�rt nem osztotta meg veled ezt a titkot, hogy k�nnyebb legyen neked… Remus im�d t�ged, helyett�nk is szeret.

- Igen, tudom…

- De ne feledd, hogy � el�tted egyed�l �lt, neh�z ez a hirtelen j�tt „p�tapa” szerep sz�m�ra… mert veled azt�n nem k�nny� az �let.

Egym�sra vigyorogtak, �s Lamerin t�nyleg letagadhatatlanul egyform�nak v�lte �ket. Harry v�gre lenyelte a k�nnyeit, �gy James harmadszorra is megk�rdezte:

- Mi�rt h�vtatok?

Az ifj� Piton b�torkodott megsz�lalni.

- Azt… azt szerett�k volna kipr�b�lni, Harry j�l elsaj�t�totta-e ezt a b�b�jt… ki kellett pr�b�lnunk egy t�nylegesen elhunyt szem�lyen, hogy azt�n biztosan alkalmazhassuk, amikor Fredet, Fleurt �s Charlie-t keress�k…

James h�trah�k�lt.

- De �k m�g nincsenek k�zt�nk!

- „K�ztetek”? - k�rdezte a k�t fi� egyszerre, d�bbenten.

- A holtak k�zt. M�g nem �rkeztek meg…

Harry kit�r� �r�mmel Lamerin nyak�ba vetette mag�t, akkora lend�lettel, hogy mindketten eld�ltek.

- Merlinre, h�t m�g �lnek…!

- Nem tudn�m elviselni, ha Voldemort az�rt b�ntan� �ket, mert bar�tkoznak velem… - ny�gte Harry. - Ha meghaln�nak, azt… soha nem bocs�tan�m meg magamnak.

- Sajnos minden csal�d vesz�lyben van, akik ny�ltan t�mogatj�k Dumbledore-t. Nagyon szomor�, ami a Weasley-csal�ddal t�rt�nt… Rem�lem, helyre lehet majd hozni a h�zukat.

- Min�l hamarabb v�geznem kell Voldemortal… - motyogta Harry hat�rozottan.

- Nem! - ki�ltott fel James, els� alkalommal ijedten. - Nem, nem, eszedbe ne jusson ilyesmi, ilyen meggondolatlan…

Elhallgatott, mert Harry tanakodva n�zett r�.

- De hiszen… tudhatod, hogy ezt majd… meg kell tennem…

- De nem most! - tiltakozott apja tov�bbra is. - Kicsi vagy m�g, nagyon fiatal, �s tapasztalatlan! K�nny� pr�da lenn�l sz�m�ra! K�rlek, ne tedd! L�tod, vel�nk mit tett… pedig mi �vekkel voltunk id�sebbek, mint most te!

James k�ny�rg�se szinte �gette Harry sz�v�t. Szerette volna legal�bb egyszer meg�rinteni �t, j�l esett volna neki, ha megsimogathatja az arc�t…

- Ne f�lts engem… apa… majd megoldom valahogy… - mondta mosolyogva, viccel�d� hangon. - Azt�n ki tudja, lehet, hogy velem is id� el�tt tal�lkoznod kell…

A f�rfi nyelt egyet.

- H�t tudsz Siriusr�l is?

Lamerin szemei r�snyire sz�k�ltek a n�v hallat�n.

- T�nyleg megvan a magadhoz val� eszed… Jaj, te nagy k�ly�k! - m�rte �t v�gig apja.

Form�s, sz�p arc�t, tiszta tekintet�t csod�lta meg el�sz�r, a cs�nya sebhelyet, melyet f�lig-meddig eltakartak a kusza hajsz�lak; majd a m�r kor�ntsem t�r�keny testalkatot, a f�rfiasod� v�llakat, hossz� l�bait… Sz�pnek tal�lta gyermek�t.

- Mes�lhetn�l egy kicsit… Arr�l a l�nyr�l…

- … aki l�t titeket? A szerelmi �letem… tabu - sz�lalt meg Harry elpirulva. - Rem�lem… nem… - sand�tott apj�ra.

- Nem, valamikor nek�nk is kell aludnunk - legyintett apja, arra utalva, hogy szem�lyes, intim pillanatokban nem l�fr�ltak a k�t fiatal k�r�l.

A k�t fi� �sszevigyorgott. James v�gre Lamerin fel� fordult.

- Azt hiszem, bocs�natk�r�ssel tartozok… k�t ember nev�ben is. Siriussal r�g megb�ntuk, ahogy ap�ddal annakidej�n viselkedt�nk.

Az ifj� Piton szeretett volna valami goromb�t mondani, csakhogy kifejezze, mennyire k�telkedik a f�rfi szavaiban, de nem akarta megb�ntani Harryt. �gy azonban csak a r� jellemz�, szinte l�nyosan sz�p babaarccal meredt Potter fel�, akit nagym�rt�kben mardosott a b�ntudat az �rtatlan �br�zat l�tt�n.

- H�t igen… - mondta v�g�l. - Egyszer v�gre mindenki feln� �s elismeri a hib�it - jegyezte meg gunyorosan, aminek hallat�n James felvonta az egyik szem�ld�k�t. - Biztos vagyok benne, hogy apa m�r r�g megbocs�tott mindkettej�knek.

- Micsoda pimasz kis d�g vagy - felelte Potter nevetve.

- Az �nr�l hallottak alapj�n ezt b�knak veszem…

- Apa… - sz�lt k�zbe Harry, hogy elej�t vegye egy sz�v�lt�snak - Piton professzorr�l nem tudsz valamit…?

Lamerin felkapta a fej�t, hiszen azt hitte, Harry arra k�v�ncsi �l-e m�g apja.

- Nem hallott�l valamit… Dumbledore-t�l, esetleg? Remusnak biztos t�bb mindent elmond, mint nek�nk… nem tett valami utal�st arra, j�l van-e? Teljesen meglep�dtem, mikor Remus mondta, hogy ut�namegy…

- �llj, err�l �n mi�rt nem tudok? - csattant fel Lamerin, kiss� s�padt arccal.

- Nem akartalak megijeszteni… - szabadkozott Harry.

- El kellett volna mondanod! Biztos t�rt�nt valami ap�val…! Mi�rt nem sz�lt Dumbledore?!

- Ez m�g nem jelenti azt, hogy baj van… - nyugtatgatta a bar�tja. - Lehet… lehet, hogy az�rt megy, mert �desap�d megtal�lta Fleurt �s a t�bbieket… csak egyed�l nem b�rja elhozni �ket… vagy ilyesmi…

- Vagy ilyesmi?!

- Sze-szerintem… - sz�lt k�zbe James - sincs ok az aggodalomra. Dumbledore csak annyit mondott Remusnak, hogy menjen Perselus ut�n… �s ne �rte… Lehet, hogy j� nyomon j�r…

Lamerin azonban vigasztalhatatlannak t�nt.

- Azt hiszem, azok ut�n, hogy ma olyan cs�ny�n megl�gtunk el�le, nem nagyon faggathatjuk… - s�hajtott Harry. - Megmondod neki, hogy ne haragudjon? - k�rte apj�t.

- Szerintem sz�hoz sem fog jutni, ha megtudja, hogy besz�ltem veled…

Harry m�snap iszonyatosan f�radtan kelt fel. Hajnalig besz�lgettek m�g �desapj�val, �s a v�g�re siker�lt el�rnie, hogy az �s bar�tja ne csak harap�s, k�t�rtelm� mondatokkal felelgessenek egym�snak. A b�cs�z�s persze f�jdalmasak t�nt el�sz�r, de ismerve a k�r�lm�nyeket, tudta, hogy nem �r�kre sz�l.

A hossz� megt�veszt�s ut�n v�gre nyugodtan t�rt vissza a h�l�szob�ba, ahol a m�sik n�gy fi� m�r az igazak �lm�t aludta. Ruh�stul b�jt be az �gyba, mert a par�zsl� k�lyha ellen�re el�g hideg volt a helyis�gben. Nyakig betakarva, oldalra fordulva merengett a t�rt�nteken. Mosolyogva v�rta a napfelkelt�t, valahogy nem is j�tt �lom a szem�re. N�ha megt�r�lte az arc�t, mert olyan �rz�se volt, mintha k�nnycseppek csusszann�nak v�gig rajta, m�gsem tal�lt semmit. Azt�n esz�be jutott, hogy tal�n �desanyja �l ott az �gy sz�l�n, mellette, �s az � cir�gat�s�t �rzi a b�r�n… ahogy kiskor�ban annyiszor…

Amikor a kicsi, huzatos gardr�bszekr�nyben kuporgott, rengetegszer szomorkodott �s k�rdezte mag�t�l, mi�rt is hagyt�k egyed�l a sz�lei ebben az igazs�gtalan vil�gban. Mikor m�r mindene f�zott, ujjbegyei pedig r�zsasz�nesen �tl�tsz�v� v�ltak, gyakran pityeredett el rem�nytelens�g�ben. Ilyenkor is �rezte a l�thatatlan kezek simogat�s�t, �m azt mindig m�snak v�lte: ruh�iba esett hajsz�lnak, ami csiklandozta, kosznak, bogaraknak… Sosem hitte volna azt, ami fel�l az �jszaka megbizonyosodott.

Kimer�lt volt ugyan, mikor tiszt�lkod� szereivel megt�m�tt t�sk�j�val a v�ll�n kilop�zott a klubhelyis�gb�l, �s fut�snak eredt Remus szob�ja fel�. �gy szaladt, mint akinek az �lete f�gg t�le. Tudta, hogy Remus aznap indul, �s nem akarta elengedni an�lk�l, hogy elb�cs�zott volna.

A f�rfi �pp akkor z�rta le lakoszt�ly�t, amikor Harry befordult a folyos�n. Mellette �llt Dumbledore �s McGalagony is, mindketten felkapt�k a fej�ket a fi� trappol�s�ra. Remus k�nnyed, s�t�t sz�n� tal�rt viselt, szalmasz�n� haj�t pedig h�tracsapta, amint bez�rta a szob�t. Csak az utols� pillanatban vette �szre a fel�je v�gtat� Harryt, aki hatalmas lend�lettel csap�dott be: hevesen �lelte �t, b�cs�z�ul. A nagy liheg�st�l alig tudott megsz�lalni.

- Nagyon… vigy�zz… magadra!

- Potter, honnan tudja…? - k�rdezte McGalagony meglepetten.

Dumbledore azonban finoman meg�rintette a karj�t, �s leintette. F�lhold alak� szem�veg�n kereszt�l szok�sosan sejtelmes tekintet�vel figyelte a fi�t.

- Harry… - ny�gte Remus, aki szemmel l�that�an zavarban volt. �szrevette a fi� arc�r�l sug�rz� boldogs�got, de nem tudta, hogy feleljen.

James azonnal besz�molt neki mindenr�l, ami t�rt�nt, �s emiatt fel volt k�sz�lve mindenre: s�rt�d�tt sz�monk�r�sre, izgatott faggat�z�sra, makacs t�vols�gtart�sra… �s aggodalm�ban szinte mindegyikhez kre�lt m�r forgat�k�nyvet, mik�nt viselkedjen majd a fi�val, most azonban egyik sem bizonyult haszn�lhat�nak.

- �g�rd meg, hogy hamar visszaj�ssz, �s hogy hozod magaddal Weasley-�ket meg Piton professzort… Hogy v�gre besz�lhess�nk… r�luk…

Lupin meghat�dva viszonozta az �lel�st, �s biccentett.

- �n minden j�b�l kimaradok… - jegyezte meg Sirius keser�en, ahogy karba tett k�zzel a falat t�masztotta. James kuncogva megr�zta a fej�t.

Ahogy Dumbledore mag�val invit�lta a fiatal professzort, McGalagony megigaz�totta saj�t szem�veg�t - ahogy mindig tette, ha n�mi tekint�lyt k�v�nt parancsolni mag�nak.

- Menjen vissza a klubhelyis�gbe, Potter - sziszegte. - Err�l pedig egy sz�t sem!

- Persze, persze - legyintett Harry, ahogy eln�zett a n� mellett, apr�t integetve Remusnak.

Sz� n�lk�l sarkon fordult, �s elrohant a legk�zelebbi zuhanyz�ba…

Hermione borzongva h�zta �ssze mag�n a kab�tot, �s egy zsebkend�vel megt�r�lte n�th�s orr�t.

- Ut�lom, mikor ilyen az id�… - jegyezte meg szomork�san. - Egyik pillanatban m�g der�kig �r a h�, a m�sikban meg m�r ilyen ronda, latyakos minden… az ember pedig r�gt�n azt hiszi, v�gre j�n a tavasz… De nem - folytatta a bosszankod� diskurzust saj�t mag�val. - A hideg ugyan�gy megmarad… A h�lye ember meg hadd f�zzon meg… Mi�rt nem lehet mindig sz�p az id�? Mondjuk �sz? Az id� is kellemes, a t�j is sz�p…

- �s a sz�linapod is akkor van - vigyorgott r� Ron. - Fogadok, az�rt szereted azt az �vszakot a legjobban.

- Jaj, Ron! - bukott Hermione feje el�re, teljesen let�rve.

- �regem, ugrott a Valentin napi randi… - biccentett oda Seamus Harrynek, aki szint�n v�gighallgatta a l�ny panasz�radat�t. Mindketten j�t kuncogtak azon, ahogy Ron a l�ny ut�n eredt, �s megpr�b�lta kimagyar�zni cseppet sem romantikus megnyilv�nul�s�t.

M�g a Hagrid kunyh�ja k�zel�ben fekv� vetem�nyes kert fel� igyekeztek, elt�n�d�tt azon, hogy egy �ve ilyenkor � is mekkora l�zban �gett… hogy mennyire nem volt tiszt�ban azzal, mit csin�ljon majd… �gy teljesen �t�rezte Ron aggodalmait.

Nem avatta be bar�tj�t abba, mit is tett Lamerin seg�ts�g�vel napokkal kor�bban. �s b�rmennyire is szerette volna, nem tudta megosztani vele azt az inform�ci�t sem, amit apj�t�l kapott: miszerint b�tyjai �s Fleur m�g �letben vannak. Mindazon�ltal, ak�rmikor is sz�ba ker�ltek az elt�ntek, mindig igyekezte kifejezni szil�rd meggy�z�d�s�t, hogy szerinte m�g mindh�rman j�l vannak. Ha Bill eleinte k�telkedett is szavaiban, Mrs. Weasleyt - aki id�k�zben meg�rkezett p�rul j�rt csemet�ihez - mindig siker�lt egy kev�ssel bizonyosabb� tenni e fel�l. A n� maga is �gy vallotta, hogy - fali�ra ide vagy oda - � a zsigereiben mindig �rezte, ha a csal�d b�rmely tagj�nak baja esett, �s ez most sem volt m�sk�nt: anyai �szt�nei azt s�gt�k neki, hogy k�t gyermeke m�g �ps�gben van. �s mivel anyjuk gondoskod� term�szete miatt mindig is domin�ns szerepet t�lt�tt be a csal�dban, ez a fajta bizonyoss�g �tragadt a t�bbiekre is - aminek Harry, �sszess�g�ben, nagyon �r�lt.

- Erre… erre… - kalauzolta �ket az �ri�s. - Itt van egy kitaposott �sv�ny…

Az �g�ret ellen�re a di�kok majdnem t�rdig g�zoltak a s�rban - amit a mardek�rosok nem is hagytak sz� n�lk�l.

- Hagrid persze k�nnyen besz�l… - ny�gte Neville. - Akkora bocskor van rajta, mint a f�l l�bsz�ram…

Saj�t bakancsa hatalmasokat cuppant minden alkalommal hogy felemelte, �s ism�t letette a s�ros talajra. Az egyik l�p�sn�l azonban ahelyett, hogy bar�tai mellett trappolt volna, hirtelen h�trahanyatlott. Harry k�vette a szemeivel a szokatlan mozdulatot, �s hamar r�j�tt, mi is t�rt�nt.

Parvati, aki bar�tn�j�vel, Lavenderrel k�zvetlen�l m�g�tt�k haladt - rem�lve, hogy a fi�k majd kitaposs�k az utat �s �sszeszedik a kosz nagy r�sz�t - megrekedt az egyik pocsoly�ban. �s mivel nem tudta kir�ntani a l�b�t automatikusan, ahogy l�pett volna tov�bb, elvesztette az egyens�ly�t, �s kalimp�lva keresett valami fog�dz�t. Neville tal�rj�t m�g �pphogy el�rte, �gy mag�val r�ntotta a fi�t is. Mindketten elter�ltek a s�rban. M�g egyesek seg�tettek nekik felt�p�szkodni, addig a t�bbiek, kiker�lve az elakad�kat, megker�lt�k �ket, �s haladtak tov�bb Hagrid ut�n.

- �gy n�ztek ki, mint a malacok - jegyezte meg Justin nevetve.

Az�rt is volt jelen az eg�sz �vfolyam, mert az igazgat� d�nt�s�re Remus foglalkoz�sai helyett Hagrid tartott �r�kat a di�koknak. Mivel nem volt akkora tanterem, ahov� egyszerre bef�rtek volna ebben az id�pontban, ez t�nt a leggazdas�gosabb megold�snak.

- Ne maradjatok le ti ott, h�tul! - l�b�lta meg m�retes tenyer�t a f�l�ri�s professzor.

Miut�n egy�ttes er�vel kih�zt�k Parvati bok�j�t a s�rb�l, megszapor�zott l�ptekkel eredtek a t�bbiek nyom�ba.

- Nah, �gy l�tom, t�bb�-kev�sb� mindenki �ps�gben meg�rkezett - kezdett bele szok�sos felvezet� sz�veg�be Hagrid. - A mai �r�n tulajdonk�ppen nem azzal az anyagr�sszel szerettem volna foglalkozni, amelyik mellett m�gis d�nt�ttem. Eg�szen v�ratlanul esett… �s ha m�r itt van, h�t foglalkozzunk vele. El�g, ha egyszer t�rja sz�t a kertemet…

F�lre�llt, �gy l�that�v� v�lt az a kis, k�rbeker�tett kertecske, ami eddig hatalmas termete m�g�tt takar�sban volt.

- F�j, de undi - jegyezte meg Padma a ronda, nagyra n�tt, gombaszer� l�nyek l�tt�n, melyek olyan cs�pokkal turk�ltak a f�ldben, melyek Harryt az inf�zi�s berendez�sekre eml�keztett�k.

- Kezdj�k azzal, hogy valaki megmondja nekem, milyen l�nyt is l�tunk. Senki? Tess�k, Hermione.

Harry oldalra sand�tott a l�nyra, aki kipirulva, mint mindig, ha szerepelhetett, felelt a v�laszra:

- Ezek horklumpok. Az �rizetlen�l hagyott vetem�nyeskerteket t�madj�k meg, mert annak frissen forgatott term�f�ldj�ben nagy es�llyel lelhetnek f�ldigiliszt�kra.

- Honnan tudja? - morfond�rozott Ron. - A sz�lei csak muglikertet tartanak, abban meg se fordulnak az ilyen l�nyek! Hogy ismerheti fel egy�ltal�n, ha sose l�tott ilyet?

- Sz�pen mondtad, Hermione.

T�bben a korl�tra k�ny�k�lve figyelt�k a teny�szetnek t�n� �llom�nyt. H�t vagy nyolc p�ld�ny id�z�tt a kis kertben, ki�lvezve annak minden el�ny�t. Harry l�tta, hogy Draco t�vols�gtart� fintorral figyeli az egyiket. Egy emberk�nt fanyalgott azonban az eg�sz t�rsas�g, mikor az egyik l�ny kir�ntotta az egyik cs�pj�t a f�ldb�l, �s a f�ldigiliszt�t, melyet azzal kikotort, a sz�j�ba haj�totta.

- �h… - v�gott maga Hagrid is olyan arcot, mint aki citromba harapott. - H�t… igen, �gy t�pl�lkozik. M�st ezen k�v�l nem kell tudni r�la… azt mindenki l�tja, milyen k�rt�kony. Tal�n m�g egyvalami: a kertit�rp�k igencsak �zletes falatnak tal�lj�k �ket… Megyek, ker�tek is p�rat… Ti addig fogjatok hozz� a rajzol�shoz.

M�g Hagrid az erd� sz�l�n kajtatott, di�kjai unottal el�hal�szt�k pap�rjaikat �s valami kem�ny k�nyvet, amit al�t�tk�nt haszn�lhattak. A professzor t�bbi var�zsl�ny�vel ellent�tben ez igencsak k�nny� feladatnak bizonyult: nem j�rk�lt vagy futott el el�l�k, hanem �gy �llt egy helyben, mint ami gy�keret eresztett. �gy igaz�n k�nny� volt rajzot k�sz�teni�k r�luk. Harry, annak ellen�re, hogy nem �rzett k�l�n�sebb tehets�get a rajzol�shoz, mondhatni hamar v�gzett. Fintorgott kiss�, mikor megl�tta, Dean milyen apr�l�kos, profi munk�t k�sz�t. �jra saj�tj�ra pillantott, ami m�r k�zel sem t�nt olyan helyesnek, mint amilyennek eredetileg v�lte. Csal�dottan el is s�llyesztette a k�nyvei k�zt. A k�zelg� kviddicsm�rk�z�sek �s az egyre s�r�bb edz�sek j�rtak a fej�ben, ahogy a kar�m sz�l�re k�ny�k�lve a fej�t t�masztotta. Azon morfond�rozott, vajon hogy esik majd a sorsol�s, �s mely h�zak csapatai fognak el�sz�r �sszecsapni. Mivel a Mardek�r �s a Holl�h�t j�tszott utolj�ra, egy�rtelm� volt, hogy most a Griffend�l a nagy es�lyes… de hogy az ellenfelek k�z�l melyikkel…!

Harry azon kapta mag�t, hogy valahogy egyik csapat ellen sem j�tszana sz�vesen. A Cho-val megejtett cs�nya veszeked�s r�nyomta a b�lyeg�t a hangulat�ra, ak�rmikor csak a Holl�h�tra gondolt. A Mardek�r csapata meg ugyan nem volt m�r ugyanolyan, mint �v elej�n - k�sz�nhet�en a sok, �vk�zi eltilt�snak -, de Malfoy szem�lye tov�bbra is meghat�roz� volt.

Harry lelke nem a lustas�g miatt volt ilyen lagymatag: sokkal jobban szeretett volna igazs�gosan k�zd�, val�ban m�lt� ellenfelek ellen j�tszani.

- Harry?

- Nem j�ssz?

Ekkor vette csak �szre, hogy mindenki �tnak indult m�r, visszafel� a kast�lyba, csak k�t prefektus bar�tja v�rt r�.

- Csak… elm�l�ztam…

- Azt l�tjuk…

- Mi van veled mostan�ban? - k�rdezgette Hermione v�gig. - Tudod, hogy nek�nk elmondhatod.

- H�t… - tette le a t�sk�j�t �s kab�tj�t Harry a padra, amikor le�ltek a nagyteremben. - Kicsit… azt hiszem, megp�rd�lt velem a vil�g… �n… besz�ltem az ap�mmal.

Ron f�lrenyelt, �s ez�rt hevesen k�h�gni kezdett, massz�rozva sajg� mellkas�t. Hermione is alig igyekezett pal�stolni meglep�d�tts�g�t: majdnem a pad mell� �lt le.

- Mi? - k�rdezte Ron megk�sve, mikor �jra emberi hang j�tt ki a tork�n. - Hogyhogy besz�lt�l vele? Vele �lmodt�l, vagy mi?

- Valami b�b�jjal csin�ltad? - ny�sz�tette Hermione. - Jaj, Harry, hiszen tudod, hogy az ilyesmi nagyon vesz�lyes is lehet!

- Tudom… Lamerin ott volt velem…

- �s nek�nk mi�rt nem sz�lt�l?

- Aludtatok… - vallotta be bar�tjuk, noha ez a kifog�s kiss� nevets�gesen hangzott.

- De… - r�zta meg a fej�r Hermione zavartan - ilyen k�nyvet nem lehet kik�lcs�n�zni csak �gy… enged�ly kell hozz�!

- Tudom. Ez�rt loptam el egyik �jszaka. De te honnan tudod?

- Csak nem akartad kivenni te is? - Ron ide-oda kapkodta a fej�t.

- Te elloptad? H�t nem csak az az egy k�nyv volt, amit megtal�ltak n�lad?

- Azt csak figyelemelterel�snek sz�ntam! - folytatta Harry a visszafojtott besz�lget�st. - Vagyis… �pp az�rt, hogy a nagy figyelem kell�s k�zep�ben l�thatatlann� v�lhassak! Volt egy kis seg�ts�gem… Lamerin szem�ly�ben… De m�g mindig nem v�laszolt�l! Mire kellett volna neked a k�nyv?

- Nyilv�nval�an ugyanarra, mint neked - jegyezte meg a l�ny teljes higgadts�ggal.

Harry egy pillanat erej�ig hunyorogva m�regette Hermionet.

- Nyilv�nval�an. Csak t�l er�s az igazs�g�rzeted, ez�rt sosem lopn�l k�nyvet.

A l�ny nem v�laszolt, csup�n egy kiss� durc�s arckifejez�s k�szott fel az arc�ra.

- �lljunk meg egy pillanatra! - fakadt ki Ron, aki �gy �rezte, mell�zik. - Mi�rt nem tudok �n ezekr�l… az �gyeitekr�l? Mi�rt kell engem mindenb�l kihagyni?

- Mert van e n�lk�l is el�g bajod…

- �s �gyis csak seg�teni akarunk neked

- Meg a csal�dodnak…

- Hiszen szeret�nk… - mosolygott r� Hermione, hogy oldja p�rj�ban a d�h�t.

- De j� nekem - ny�gte Ron, kiss� zavarban.

- Jutott�l valamire? - fordult Hermione �jra Harryhez.

- Ami azt illeti… - kezdte az, szemeivel sand�n k�vetve az �pp betoppan� Honeybourne-t -, igen. �letben vannak.

A l�ny a sz�ja el� kapta a kezeit, Ron pedig lassan fel�llt a hely�r�l.

- Ez… - k�rdezte rekedten - biztos?

- B�znunk kell ap�m szavaiban… szerinte igen…

Hermione odab�jt Ronhoz, �s meg�lelte. A fi�, mivel j�val magasabb volt, ell�tott a v�llai f�l�tt.

- Akkor ez�rt er�sk�dt�l ennyit any�nak… meg mindenkinek? M�g hogy „meg�rz�s”…!

- Sosem volt alkalmas pillanat ahhoz, hogy elmondjam - l�gyultak meg Harry arcvon�sai is. - Biztos vagyok benne, hogy Remus is emiatt indult �tnak… Mert tal�n megtal�lt�k �ket.

- B�r �gy lenne - motyogta Hermione valahol Ron nyak�nak.

Harry, m�r majdnem le�lt, de Ron meg�rintette a karj�t.

- H�… nagyon k�sz…

A k�t bar�t megpr�b�lt �ssze�lelkezni, de ez csak azt eredm�nyezte, hogy majdnem �sszepr�selt�k a k�z�j�k szorul� Hermionet.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s