II. r�sz

A fi� egy gyors pillant�st vetett Estrelle fel�, majd odafordult az �pol�n�h�z �s halkan megsz�lalt:

-         Itt vagyok Madam Pomfrey, ahogy k�rte.

-         �r�l�k, hogy nem felejtetted el az ellen�rz�st, Harry. �lj le erre az �gyra �s mutasd a bok�d. �gy, rendben. F�j m�g?

-         M�r kor�nt sem annyira, mint p�r nappal ezel�tt.

-         Igen, a duzzanat lelohadt. P�r napig az�rt m�g kenegesd est�nk�nt a f�zettel, amit adtam. Elmehetsz.

-         K�sz�n�m.

Azzal a javasasszony visszasietett szob�j�ba, hogy felt�ltse gy�gyf�zet k�szlet�t.

-         Harry. Ide j�nn�l, k�rlek?

-         Igen, Miss Lioncourt?

-         Hallottam, hogy seg�tett�l Madam Pomfreynek, amikor ideker�ltem. – kezdte Estrelle m�g mindig h�ttal Harrynek. – Szeretn�m megk�sz�nni.

-         Ugyan m�r, nem tesz semmit.

Harry zavarba j�tt, r�ad�sul nyugtalan lett a n� k�zel�ben, �gy �rezte, hogy elsz�vja az energi�j�t. Olyan volt, mintha hideget �rasztott volna mag�b�l. Folyton esz�be juttatta a f�jdalmat a sebhely�vel.

A n�, mintha csak meg�rezte volna, hogy Harry mire gondol.

-         Valamit szeretn�k k�rdezni t�led. Lehet, hogy furcs�n fog hangzani, de…

- azzal Harry fel� fordult, hogy l�ssa az arc�t. -… nem l�tt�l rajtam valami szokatlant, amikor nem voltam magamn�l? Nem tettem furcsa dolgokat?

-         Ami azt illeti… Miss Lioncourt, mindenki verg�d�tt �s ord�tott volna az �n hely�ben… r�ad�sul a sebe se volt mindennapi…

Estrelle tudta, hogy a fi� f�lrebesz�l.

-         Tudod, hogy nem erre gondolok, Harry!

-         H�t… amikor Madam Pomfrey m�g nem l�tta, hogy �bren vagyok, �s n�ztem, hogy hogyan r�zk�dik a l�zt�l, akkor… h�t egyszer csak r�mn�zett, de olyan abszurdnak t�nt az eg�sz, mivel nem volt mag�n�l… �s elkezdett fel�m hadon�szni mik�zben valamit morgott… Ekkor sz�lt Madam Pomfrey, hogy seg�tsek.

-         �rtem. �s m�s nem t�rt�nt?

Harry �gy �rezte, hi�ba titkol�zna, a n� jeges pillant�sa megl�tn� az igazat, �gy h�t percekig viaskodott �nmag�val, de v�g�l �jra megsz�lalt fak�, halk hangon.

-         A sebhelyem… elkezdett enyh�n sajogni… De nem nagy �gy, szokott m�skor is. P�ld�ul p�r �r�val a maga �rkez�se el�tt is �reztem, amikor egy gurk� lel�k�tt a sepr�mr�l �s elt�rtem a bok�m…

Harry ker�lte a n� tekintet�t. Estrelle nem v�laszolt, mereven b�mult maga el�. A fi�t kir�zta a hideg a mozdulatlans�g�t�l. „Teh�t meg�rezte Voldemortot a l�z�lmaimban. Nem csoda, hisz m�r annyiszor szembe kellett n�znie vele…” Estrelle furcs�n kezdte �rezni mag�t, vonzotta a fi�b�l �rad� meleg. � maga didergett. Azt�n hirtelen er�s f�jdalom nyilallt az oldal�ba. Elakadt a l�legzete.

Harry gyorsan kapcsolt, �s elkapta az �sszecsuklani k�sz�l� n�t. Amint hozz��rt, r�gt�n felizzott a sebhelye.  Mik�zben az �gyra fektette Estrelle –t, er�sen �sszeszor�totta fogait, hogy ne mutassa f�jdalm�t. A n� b�re, mintha j�gb�l lett volna, m�gis szinte s�t�tte a fi� kez�t. „Biztos, hogy Voldemort szolg�ja, vagy az � hatalm�ban van!” A fi� gyorsan odah�vta Madam Pomfreyt �s elindult, hogy megkeresse Ront �s Hermion�t.

-         F� ez kem�ny, Harry! �gy �rezted, hogy s�t�ts�g veszi k�r�l Miss Lioncourtot? – t�totta el sz�j�t Ron.

-         Ez nem „kem�ny”, Ron. Ez nagyon is furcsa! Harry, legut�bb ilyesmi �rz�sed a dementorokkal volt, igaz? - tudakolta homlokr�ncolva Hermione.

-         Igen, de az sokkal er�sebb volt, �s nem a boldogs�got sz�vta ki bel�lem, hanem az energi�mat. �s valahogy t�l s�padt volt… Igaz, rengeteg v�rt vesztett. Azt�n ami jobban nyugtalan�tott, az az volt, hogy f�jt, amikor hozz��rtem. J�ghideg volt. Ez nem norm�lis.

-         Nem, ez t�nyleg nem az. Minden esetre el k�ne mondanod Dumbledore –nak! M�r sokszor majdnem r�f�zt�l, hogy nem tetted meg. Nem sok�ra j�v�k. – Azzal elrohant a k�nyvt�r el�.

-         M�r megint kezdi a detekt�vet j�tszani… - m�ltatlankodott Ron.

*

Estrelle f�jdalmai szinte teljesen elm�ltak m�snapra, Madam Pomfrey pedig �gy d�nt�tt, hogy ism�t visszak�lt�zhet szob�j�ba. „V�gre �jra itt!” Kimer�lten d�lt le az �gy�ra �s p�lc�ja egyetlen suhint�s�ra sejtelmes zene t�lt�tte meg szob�ja falait. �vatosan kib�jt ruh�ib�l �s megn�zte seb�t. Az m�r szinte teljesen begy�gyult, de az �sszeforrasztott v�g�s ment�n m�g mindig piros volt a b�r, �s a z�ldes-fekete erek is l�tszottak. Viszont a v�lla �s a keze teljesen rendbe j�tt.

Egy kiad�s zuhany �s p�r sz�l cigaretta ut�n elindult, hogy keressen valami ennival�t. J�l tudta merre van a konyha. Esz�be �tl�tt, hogy olykor leosont �jszaka p�r falat�rt miut�n nem vacsor�zott a t�bbiekkel. A titkos ajt� m�g�tti folyos�n m�g mindig ott l�gott a gy�m�lcst�las k�p, amin megcsiklandozta a k�rt�t, majd bel�pett a sok-sok h�ziman� k�z�. P�r perc m�lva Dobby is felismerte �s esetlen�l odafutott hozz�. A Hermione �ltal k�t�tt gyapj�sapk�k k�z�l egy m�g mindig ott egyens�lyozott nagy f�lei k�z�tt.

-         Miben seg�thetek kisasszony?

-         Csup�n egy kis levest k�rn�k.

-         �, sokf�le leves�nk van… s�rk�nyh�s leves, csigaleves, denev�rsz�rny leves, ny�lm�jb�l k�sz�lt m�jgomb�c leves… de vannak mugli levesek is, mint p�ld�ul guly�sleves…

-         A m�jgomb�c leves nagyon is megfelel. – szak�totta f�lbe Dobby monol�gj�t.

P�r perc m�lva a leves egy gy�ny�r� aranyt�lc�n, egy m�g szebb t�ny�rban g�z�lg�tt egy kicsi, meleg cip� �s egy habos s�tem�ny mellett. Estrelle szeme felcsillant.

-         Nem felejtett�k el a t�bbiek kisasszonyka, hogy mennyire szerette a s�tem�nyeinket!

-         K�sz�n�m Dobby, ez nagyon j�l esett!

-         J� �tv�gyat kisasszony! Rem�lem hamarosan teljesen meggy�gyul!

*

A l�ny halov�ny mosollyal arc�n l�pett be a nagyterembe. Csup�n p�r

di�k tanult ott ev�s k�zben. A tan�rok asztala fel� vette az ir�nyt, �s �r�lt, hogy az teljesen �res. Nem volt kedve senkivel sem besz�lni a t�rt�ntekr�l. J��z�en t�ntette el t�lc�j�r�l az �telt. M�r bes�t�tedett mire v�gzett.

„Tal�n jobb lesz, ha k�r�ln�zek a k�nyvt�rban a v�mp�rkl�nokkal kapcsolatban… Tal�n r�j�v�k valamire.”

     Odaf�nt Madam Cvikker k�szs�gen igaz�totta �tba, hogy a tan�roknak

fenntartott z�rolt r�szlegben is megtal�lja, amit keres. J� n�h�ny k�nyvvel l�pett oda egy szabad asztalhoz.

„N�zz�k csak, Matilda Malev: A v�mp�rok �skr�nik�ja… Tal�n te leszel az…”

De Estrelle hi�ba n�zett �t t�bb poros k�tetet is, nem tal�lt sokkal t�bb

dolgot ann�l, mint amit am�gy is tudott. Biztons�g kedv��rt az�rt a k�nyvt�r azon r�sz�r�l is elhozott p�r k�nyvet, amikhez a di�kok is hozz�f�rhettek, b�r azokat annak idej�n m�r elolvasta. Biztosra akart menni. A Roxfort k�nyvt�r�nak gazdags�ga mindig is elk�pesztette �s csod�lattal t�lt�tte el.

�gy d�nt�tt, hogy n�h�ny k�nyvet mag�val visz a szob�j�ba, de el�tte

gondosan visszatette hely�kre az �tn�zetteket. Kifele menet elhaladt egy nagyobb k�nyvkupac mellett, ahonnan Hermione figyelte szigor� tekintettel. Estrelle csup�n egy fagyos pillant�sra m�ltatta.

„Rem�lem most nem �n vagyok kutat�sainak f� c�lpontja!”

A folyos�k n�ptelenek voltak, csup�n p�r di�k sietett klubhelys�ge fel� egy

kis esti tanul�sra. Estrelle alig b�rta el a k�nyveket, r�ad�sul a feje is megf�jdult, ez�rt el�g morcos k�ppel ment lefel� a l�pcs�k�n, amikor egy b�rsonyos, m�ly hang �t�tte meg a f�l�t.

-         Kij�v�nk a gyeng�lked�r�l – hirtelen meggy�gyulva – �s m�ris cipeked�nk? L�ssuk csak… mit nem tudhat m�g a v�mp�rokr�l? – tudakolta g�nyosan a k�nyvekre pillantva.

Estrelle –t el�nt�tte a m�reg a g�nyol�d�st hallva.

-         Nem hinn�m, hogy b�rmi k�ze is lenne ahhoz, hogy mit olvasok, vagy hogy mi t�rt�nt a gyeng�lked�n! Egy�bk�nt meg mi�rt �rdekli annyira mag�t Piton professzor, hogy mi t�rt�nik velem?

-         Ne higgye, Miss Lioncourt, hogy t�l nagy jelent�s�get tulajdon�tok mag�nak, vagy a tetteinek, csup�n udvarias akartam lenni.

-         Ez mag�nak az udvariass�g?

„Ha ideges, csak m�g k�v�natosabb… Azok a telt ajkak… Hagyd abba!”

Piton lek�zd�tte mag�ban a fell�ngol� v�gyat, hogy mag�hoz r�ntsa a n�t �s sz�j�t g�rcs�sen �sszeszor�tva, ridegen n�zte a sz�p metsz�s� arcot.

„Mi�rt v�ltozott meg az el�bb a tekintete? Olyan m�s volt, most �jra elutas�t�!”

-         Csup�n a b�jitalom�rt j�ttem, ugyanis sz�ks�gem lenne r�…

„Milyen b�jital?” – k�rdezte mag�t�l a l�ny gondolataib�l felriadva.

-… Madam Pomfrey mondta, hogy mag�val vitte. Felt�telezem, m�g megvan �s nem hagyta el.

A tudat, hogy Piton treh�nynak �s feled�kenynek gondolja, csak tov�bb ingerelte Estrelle –t.

-         Ha annyira s�rg�s mag�nak az a b�jital, akkor j�jj�n velem, a szob�mban odaadom! – f�jtatott d�h�sen a l�ny.

„Igen, ilyenkor m�g szebb!”

Azzal elindultak a m�sodik emeletre. Itt m�r senki sem j�rt, fekete alakjuk �rny�ka j�tszott a falakon a f�klyaf�nyben. Estrelle –t bosszantott�k a f�rfi megjegyz�sei, de m�g idegesebb lett mag�ra, ami�rt Piton nem volt k�z�mb�s sz�m�ra. „Mit csin�lok?! Megfogadtam, hogy soha senkit nem engedek k�zel magamhoz! H�t nem eml�kszel? T�l eleven m�g az a m�sik seb is! Soha t�bb�! Gondolj csak Liviusra, � is kihaszn�lt!” Ez megtette hat�s�t, olyan undor �lt ki az arc�ra, ami nem ker�lte el a b�jitaltan tan�r figyelm�t. „Ennyire undorodna t�lem? Vagy csak m�sra gondolt?”

A n� hirtelen megtorpant �s f�jdalom suhant �t az arc�n.

-         Mi a baj kisasszony, t�n m�gis t�l neh�znek bizonyultak a k�nyvek?

Piton hangj�ba a szok�sos g�ny mellett n�mi aggodalom is vegy�lt.

-         Nagyon vicces professzor – lihegte a n� gyilkos pillant�ssal oldal�hoz kapva – csup�n a sebem, de semmis�g… mindj�rt elm�lik…

-         Engedje meg, hogy seg�tsek.

-         Nem sz�ks�ges, hagyja csak… m�r jobb. – hazudta Estrelle. Nem akarta, hogy Piton gyeng�nek l�ssa.

De a professzor meg sem hallgatva az ellen�rveket, �tvette t�le a k�nyveket.

Meglep�d�tt s�lyukon. „Nem csoda, hogy nem b�rta el a sebe miatt…”

Estrelle f�l k�zzel a falnak t�maszkodott �s halkan lihegett. Majd magabiztosan kiegyenesedett nem t�r�dve a f�jdalommal.

-         Menj�nk, a szob�m m�r a k�zelben van.

Piton sz�tlanul k�vette. Az ajt� el�tt Estrelle el�vette var�zsp�lc�j�t �s hat�stalan�totta a v�d�b�b�jokat. Piton halov�ny mosollyal az arc�n vette tudom�sul, hogy az � szob�j�t is pontosan ugyanezek a var�zslatok v�dik az illet�ktelen behatol�kt�l.

-         R�gt�n adom az �veget.

Pitonnak volt ideje felm�rni a szob�t miut�n letette a k�nyveket az �r�asztalra. Tetszettek neki a zs�folt k�nyvespolcok, a kiragasztott komor, k�ts�gbeesett k�pek, rajzok �s poszterek, amik kis rendetlens�g hat�s�t keltett�k, a fekete �r�asztalon szanasz�t hever� k�nyvek, v�zlatok, f�zetek, a mindenf�le gyerty�k. Furcsa �r�met �rzett a tudatt�l, hogy van, ami nem olyan rendezett �s szigor� Estrelle –el kapcsolatban, mint az a f�l�nyes, kim�rt pillant�sa, vagy a mindig t�k�letesen az alakj�ra simul� tal�r.

-         Lebilincsel� volt a k�nyve. Gondolom saj�t tapasztalatok alapj�n �rta.

-         Igen. T�bbek k�z�tt �gy ismerkedtem meg Kravennel.

-         Azt hittem, elrabolta mag�t �s a b�vk�r�be ker�lt. Ez�rt ilyen… k�zvetlen vele… - hangzott a g�nyos v�lasz.

„Milyen pof�tlan! De amikor olyan helyes a sz�ja szeglet�ben az a kis f�lmosoly…”

-         Ne higgye, hogy engem ilyen k�nnyen befoly�solni lehet! Ha �rdekli, akkor el�rulom, hogy �n mentettem meg Kraven �let�t a cs�csel�kt�l. � k�rt meg r�, hogy hagyjam ki a k�nyvb�l ezt a r�szt, �s �n tiszteletben tartottam k�r�s�t. A t�bbir�l meg nem kell tudnia!

„Sz�val szeret�k. T�bb van k�zt�k puszta bar�ts�gn�l…” Valami�rt ez a felt�telez�s bosszantotta Pitont.

-         Megkaphatn�m a b�jitalomat? Nem szeretn�m feltartani, nehogy szeretett Kravenj�nek sokat kelljen v�rnia mag�ra. – sz�lt fagyosan �sszeh�zott szem�ld�kkel.

Estrelle arc�n gonosz grimasz j�tszott. Odal�pett Pitonhoz �s a kez�be nyomta a r�zsasz�n folyad�kkal teli �vegcs�t.

-         Ki sem bontottam, nehogy megfert�z�dj�n… ha m�r �gyis k�nny�v�r�nek tart… - suttogta fagyos mosollyal arc�n k�zel hajolva a f�rfihez.

-         �n nem mondtam semmi ilyesmit.

-         De gondolt r�… Az �pp el�g.

A f�rfi sz�ja az ismert f�lmosolyra h�z�dott. Estrelle m�r �pp fordult volna el, amikor elkapta karj�t �s nem t�r�dve a l�ny felszisszen�s�vel mag�hoz r�ntotta. Sz�ja r�tapadt a l�ny telt ajk�ra. Estrelle leveg� ut�n kapkodva h�trahajolt, hogy kit�rjen az ostroml� cs�k el�l, de Piton m�g mindig szorosan tartotta, �s gonoszan mosolygott. Most a n�ben csapott fel a szenved�ly azzal fenyegetve, hogy elveszti az uralm�t �nmaga felett, de ez most nem �rdekelte. Vadul visszacs�kolt kezeit a f�rfi arc�ra t�ve. Piton egyik kez�vel szorosan �lelte a l�ny derek�t, a m�sik lecs�szott form�s fenek�re �s megmarkolta azt. Estrelle felny�g�tt az elfojtott v�gyt�l, amit egy pillanat alatt felsz�tott benne ez az egy cs�k, ezzel szabadd� t�ve nyak�t, amit a f�rfi szenved�lyesen cs�kolt tov�bb.

„�risten, mit m�velek �n? Ez szemben �ll az elveimmel! Nem engedhetek

neki, k�l�nben elszabadul � is!” A tudat, hogy esetleg b�nthatja Pitont aggodalommal t�lt�tte el. Akarata megac�loz�dott �s kibontakozott az �lel�sb�l.

-         Perselus, eresszen el!

A f�rfi csod�lkozva, v�gyakoz�ssal szem�ben n�zett a l�nyra.

-         Ne �rjen hozz�m! – sziszegte szikr�z� szemekkel. – K�rem, menjen most el! Pihen�sre van sz�ks�gem.

Igaz�b�l mag�nyra v�gyott, hogy felkavarodott lelke �s teste megnyugodhasson �s visszanyerhesse tart�zkod� magatart�s�t.

     Piton ezzel szemben m�g mindig v�gy�dva n�zett a l�nyra, de felocs�dva � is bez�rk�zott �nmag�ba �s eln�z�st k�rve kiviharzott a szob�b�l. Tal�rja szeg�lye vadul csapkodta l�bsz�r�t. „Ez meg mi volt?! Mi�rt kellett megcs�kolnom? Hisz � m�st szeret, � maga ismerte be, m�gha nem is k�zvetlen! Egy v�mp�rral nem vehetem fel a harcot!” – keser�en elmosolyodott. - „De nem is akarom. Nem szabad tudom�st vennem r�la, akkor k�nnyebb lesz, �s minden visszat�r a r�gi ker�kv�g�sba!” – hat�rozta el a f�rfi. De m�g sok�ig csak a l�ny �des ajkaira tudott gondolni �s hogy milyen odaad�an cs�kolt vissza.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s