II. r�sz

Lucian m�r t�relmetlen�l v�rta Estrelle –t a t�gas tanteremben. Nem volt �ny�re a korai gyakorl�s. T�l sok tanul� s�t�lt m�g a folyos�kon �s nagyobb a vesz�lye annak, hogy meghallj�k Estrelle kiab�l�sait. De nem tehetett m�st, ha este tal�lkozni akart egyik k�m�vel.

M�r egy ideje a tekintet�vel szugger�lta elgondolkodva az ajt�t, mikor az lassan ki is ny�lt �s Estrelle l�pett be rajta szok�sos egyenes tart�s�val.

-         Nem is fecs�reln�m az id�nket. V�gjunk bele! – sz�lalt meg Lucius egy kicsit inger�ltebben a kellet�n�l.

Estrelle nem tette sz�v�, de l�tta rajta, hogy fesz�lt �s kimer�lt.

-         Rendben.

A m�r ismer�s k�t palack ism�t az asztalon �llt.

�jra �rezte az �des illatot, ami most m�g intenz�vebbnek hatott. A f�jdalom is er�sebben t�lt�tte el a test�t, amint a f�ld felett p�r centire lebegve vonaglott. „Ez minden alkalommal egyre f�jdalmasabb lesz?” T�bb gondolat nem fogalmaz�dott meg benne egy ideig, mert Deborah �jra �tvette a tudata felett a hatalmat. De ez�ttal k�zelebbr�l �rz�kelte a k�lvil�got.

-         M�r megint itt vagy, Lucian? �s mi ez a f�nyes nappal? Nagyon ny�zottnak t�nsz… - fejezte be a v�mp�r sz�razon nevetve.

-         Elhallgass te v�rszipoly! Most nem r�lad van sz�!

-         Hogy mer�szelsz �gy besz�lni velem?! – fortyant fel v�szj�sl�an v�r�s szemekkel Deborah. – Ha tov�bbra is �gy mer�szelsz sz�lni hozz�m, azt megemlegeted! – k�zelebb siklott a leveg�ben. – Nem f�lsz, hogy esetleg Estrelle –t emiatt a lealacsony�t� b�n�sm�d miatt cserben fogom hagyni, ha esetleg sz�ks�ge lenne r�m? Hm? – sziszegte.

Lucian ut�lta beismerni, hogy sarokba szor�tott�k, de nem tehetett m�st, fej�t megad�an meghajtotta. Deborah el�villantotta hossz� szemfogait.

-         Ezt m�r szeretem… Ism�t holmi mocskos �llatv�rrel akarod kisz�rni a szememet?

K�r�zni kezdett a f�rfi k�r�l, egyre szorosabbra vonva a k�rt. A var�zsl� eleresztette a f�le mellett az el�z� mondatot.

-         Nehogy azt hidd, hogy ezzel nyert�l! A c�lunkt�l nem t�ntor�thatsz el!

-         Oh, milyen naiv vagy, �desem! Azt hiszed, hogy Estrelle valaha is a hatalma al� tud vonni engem? Engem, a hatalmas �s dics� Kl�n vezet�j�t, aki kis h�j�n megszerezte a vil�guralmat?!

-         H�t ez az! Kis h�j�n. Teh�t nem siker�lt. Te meghalt�l!  - v�laszolt nyugodtan Lucian. Csak most vette �szre, hogy odakint egyre t�bb sz�rke felh� gomolygott vihart j�solva. Tudta, hogy Deborah m�rge miatt s�t�t�lt el az �g, �s a kast�ly. A v�mp�r gonoszan felmordult. - De m�g nem el�gg�! – azzal vadul nekit�madt a f�rfinak.

Luciannak csak arra maradt ideje, hogy felemelje p�lc�t tart� kez�t, de a v�mp�r m�r �gy is a nyak�hoz akart f�rk�zni lefogva a karjait. Lucian a fog�t csikorgatva pr�b�lta eltolni mag�t�l a n�t. Elk�pesztette, hogy m�r most ilyen er�s. – Vajon minden alkalommal er�sebb lesz?

Estrelle ek�zben tudta, hogy valami t�rt�nik odakint. �rezte a csukl�j�n az er�s szor�t�st, a tudat�n eluralkodni pr�b�l� d�h�t �s �hs�get, de ez alkalommal v�gig mag�n�l volt. Csup�n egy kicsit kellett k�zdenie. Elhat�rozta, hogy ha m�r nem volt pillanatnyilag annyi ereje, hogy ism�t visszavegye az ir�ny�t�st teste felett, akkor legal�bb megpr�b�l a v�mp�r szem�vel l�tni.

K�ts�gbeesett, amikor ez v�gre siker�lt neki, �s l�tta, hogy Luciannal viaskodik. A f�rfi tett m�g egy elkeseredett pr�b�lkoz�st a p�lc�j�val, de Deborah kiverte a kez�b�l azt �s a karcs� p�lca halk koppan�ssal �rt f�ldet t�l�k p�r m�terre.

-         Nos m�g mindig �gy hiszed, hogy te nyerhetsz, dr�g�m? Meg kell, hogy mondjam, nekem m�r az els� pillanatt�l fogva jobban tetszett�l, mint ennek a sz�nalmas kis boszork�nynak Perselus. Persze � sem lesz rossz falat, de el�bb te k�vetkezel… - sziszegte a n� Lucian tork�t szor�tva.

-         Bel�lem nem eszel, az m�r biztos, te vinnyog� denev�r, hacsak nem akarsz meghalni! – Azzal Lucian az �t fogva tart� feh�r csukl�kat olyan er�vel ragadta meg karmoss� v�lt ujjaival, hogy a v�kony csontok tehetetlen�l t�rtek szil�nkokra. Estrelle tudat�ig is el�rt a f�jdalom, �s egy�tt ord�tott fel Deborah -val. A v�mp�r term�szetellenesen halv�nyk�k szemeiben el�sz�r villant fel a f�lelem szikr�ja, amint megl�tta a megny�l� fogakat, f�leket, orrot �s a v�gtagokat.

-         Egy v�rfarkas! – ki�ltott Deborah vicsorogva. – Egy istenverte lycon! azzal olyan gyorsan pr�b�lt meg h�tr�lni �s felm�szni az egyik oszlopra, amennyire csak megnyomor�tott csukl�i engedt�k. Lucian �rezte, hogy m�r nem tudja visszafogni a d�h�s fenevadat. T�l sokat ingerelte ez a n�, t�l sokat �rezte a v�r�k jellegzetes szag�t, amit�l minden lycon – azaz v�rfarkas – meg�r�lt. A fenevad legsz�vesebben azon nyomban sz�tt�pte volna a v�kony testet, de a f�rfi ezt nem engedhette Estrelle miatt.

Emberfeletti er�fesz�t�ssel pr�b�lta visszafogni �n�ll�sult test�t. Nem engedhette, hogy megharapja a l�nyt. �gy is siker�lt fel�rnie Estrelle- hez. Csak a ruha szakad�s�t lehetett hallani, �s egy tompa ny�g�st. Majd mindketten lezuhantak a f�ldre. A v�rfarkas maga al� temette a legy�ng�lt testet, �s m�r harapott volna a feh�r nyak fel�, amikor megl�tta Estrelle �sszet�veszthetetlen tekintet�t. Ism�t legy�zte a m�sikat. Luciannak pedig az utols� pillanatban siker�lt meg�ll�tania a fenevadat mag�ban. M�g soha nem volt ennyire neh�z. Majdnem mindig siker�lt kontroll alatt tartania mag�t ebben az alakban is. Most viszont annyira �rezni akarta a v�r szag�t, a h�s �z�t, mint m�g soha. – Meglehet az intenz�v er�impulzusok miatt, amik a l�ny teste fel�l �rkeztek.

�rezte, amint lassan visszaalakul emberr�. L�tta az oszlop t�v�ig h�tracs�sz�, csukl�it ernyedten l�gat� Estrelle zavarodott arckifejez�s�t. L�tta a f�jdalmat �s a felvillan� f�lelmet a fekete szemekben, majd a v�dat. A n� arca megmerevedett, ajkait �sszeszor�totta, �velt szem�ld�keit �sszeh�zta, szeme pedig olyan s�t�ten szikr�zott, mint m�g soha. Luciant ez a dermeszt� pillant�s nagyon eml�keztette egy fekete tal�ros f�rfi�re.

-         Te… - hallatszott az egyetlen sz�, de olyan v�dl� �s keser� hangnemben, hogy m�g Lucian sokat �t�lt test�n is v�gigfutott a hideg.

-         Igen… �n v�rfarkas vagyok… �gy t�nik, mindent l�tt�l �s hallott�l odabentr�l. Nem akartam, hogy �gy tudd meg, de nem volt v�laszt�som. Nem tudtam visszatartani… - lemond�an lehajtotta a fej�t, �s m�g halkabban folytatta. – Most m�r tudod, hogy mi�rt nem ihatt�l a v�remb�l. Gondolom Deborah gondolataib�l vil�goss� v�lhatott sz�modra, hogy az �n v�rem a tieddel vegy�lve meg�lt volna. Persze ha megharaptalak volna, akkor is ez v�rt volna r�d. K�rlek, bocs�ss meg, ami�rt megt�madtalak, nem volt m�s v�laszt�som…

Mire ism�t feln�zett a l�ny szemeibe, azokb�l m�r elt�nt a gy�l�let �s az elutas�t�s, a hely�be tart�zkod� k�v�ncsis�g l�pett.

-         De hiszen… nincs is holdt�lte. Csak a j�v� h�ten esed�kes… Akkor hogy…?

-         Hogyan v�ltoztam �t? Egyszer�… Tudod, a nagyon id�s p�ld�nyok m�r akkor alakulnak �t, amikor csak akarnak. Na persze n�ha elvesz�thetik az �nkontrollt, mint ahogy az velem is megt�rt�nt, de ez igen ritka esem�ny.

Estrelle nem sz�lt semmit, m�g mindig k�bult volt a sokkol� inform�ci�k, �s a f�jdalom miatt. V�g�l m�gis feltette az utols� k�rd�s�t:

-         Mi�rt gy�l�lik egym�st annyira a v�mp�rok �s a lyconok?

-         Jogos k�rd�s. Nos, m�r t�bb �vsz�zaddal kor�bban kit�rt k�z�tt�nk egy

h�bor�, de m�r magunk se tudjuk mi�rt, �s ez az�ta gener�ci�kr�l-gener�ci�kra folytat�dik, am�g valamelyik faj ki nem pusztul. Most sajnos mi �llunk veszt�sre… - mosolygott elkeseredetten a f�rfi.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s