II. r�sz

Harry k�rd�n n�zett a n�re, de � mereven az ajt�t figyelte, aminek a form�ja id�k�zben felismerhet�v� v�lt �s a sz�lein h�vogat� f�nynyal�b jelent meg. Estrelle n�m�n odal�pett, tenyer�vel meg�rintette a f�t, mire az utat engedett a l�togat�knak.

-         Sirius! – ki�ltott fel a fi�, amint megl�tta az �gy�ban �l� keresztapj�t. – Mi t�rt�nt veled?

-         Gyere Harry, �lj le! – mutatott a maga melletti sz�kre. Mikor Estrelle –re n�zett, hogy megk�rje �t is, � csak finoman megr�zta a fej�t, majd lehunyt szemmel �s �sszefont karokkal a k�t ablak egyik�hez l�pett.

-         Hogy-hogy itt vagy? Hol s�r�lt�l meg �s mikor?

-         K�rlek nyugodj meg, most m�r j�l vagyok. Ez egy hossz� t�rt�net.

-         Van id�m!

-         H�t az �gy kezd�d�tt… - Estrelle azonban megk�sz�r�lte a tork�t, figyelmeztetve a f�rfit, hogy ne �ruljon el t�l sokat. – Sajnos nem mondhatok el minden r�szletet… Sz�val a Rend egyik k�ldet�s�n voltam, hogy kik�mleljem p�r hal�lfal� tev�kenys�g�t, mozg�s�t, amikor elfogtak �s bez�rtak egy h�z pinc�j�be.

-         Sz�val ott s�r�lt�l meg? Amiatt ker�lt�l ide?

-         Nem eg�szen… Ott csak megk�noztak. De a szenved�st ugye m�r megszoktam az Azkabanban is… - a f�rfi a szeme sark�b�l l�tta, hogy Estrelle elkomorodva �sszeh�zza a szem�t, de nem sz�l semmit.

-         De Sirius! Ne mondj ilyeneket…

-         Pedig �gy igaz. Te szerencs�re nem tudhatod, hogy milyen �rz�s huzamosabb ideig ellen�llni a dementoroknak, illetve k�zt�k �lni, �s adja az �g, hogy ne is kelljen megtudnod!

-         Azt elmondhatod, hogy mit akartak t�led? Inform�ci�kat a Rendr�l, vagy az Igazgat� �r terveir�l?

-         R�szben. De most nem is igaz�n ez volt a l�nyeg, hanem, hogy bev�rj�k az ut�nam k�ld�tteket, �s azok k�z�l is egy valakire f�jt a foguk…

-         Sirius, azt hiszem �pp eleget mondt�l m�r. – sz�lt halkan a feketehaj� n�.

-         Eln�z�st, de pont azt nem tudtam m�g meg, hogy mi�rt is ker�lt ide a keresztap�m. – v�gott vissza rosszul leplezett indulattal a fi�. B�r ez az inger�lts�g nem is igaz�n Estrelle –nek sz�lt. Ebben a helyzetben m�g Dumbledore –ral se tudott volna illedelmes lenni, hiszen az egyetlen olyan emberr�l volt sz�, akit a sz�lei is szerettek �s a keresztapj�nak k�rt�k fel.

-         Nos az m�r nem olyan l�nyeges… Legyen el�g annyi, hogy a harc k�zben s�r�ltem meg, miut�n legy�ztem egy Imperiust.

-         Miss Lioncourt is ott volt igaz?

Siriusnak elakadt a szava, Estrelle pedig �sszevont szem�ld�kkel a fi� fel� fordult.

-         Ezt m�gis honnan veszed?

-         H�t neki is vannak s�r�l�sei, legal�bbis �n �gy l�ttam… p�r nappal ezel�tt m�g j�l kivehet�k voltak a nyak�n a v�ral�fut�sok, amik ujjnyomokra eml�keztettek, meg az egyik keze is be volt k�tve. L�ttam… a vacsor�n… - Estrelle bossz�san visszafordult az ablakhoz de nem sz�lt semmit. „Ez a k�ly�k… musz�j ilyen k�v�ncsinak lennie? Ja persze elfelejtettem, hogy � „A Kis T�l�l�”… Na csod�s, m�r megint �gy viselkedem vele, pedig � j� fi�…”

-         �s a te nyakadon is van seb. – mutatott a feh�r k�t�sre. - Gondolom nem csak ez a sebed volt, de �gy t�nik, azokat Madam Pomfrey nagyj�b�l elt�ntette. Ezt mi�rt nem?

-         Mert ez egy olyan seb, ami var�zslattal nem gy�gyul, csak mag�t�l…

-         �s m�gis hogy kaptad? Kit�l?

-         Mr. Potter, ne legyen annyira k�v�ncsi. Egyszer m�g ez fogja a veszt�t okozni. – csend�lt Estrelle szok�sosn�l is hidegebb hangja, de nem n�zett a fi�ra. – Azt hiszem ideje lenne menni, hacsak nem akar elk�sni az �r�j�r�l. Felteszem Piton professzor nagy megel�ged�ssel vonna le pontokat a h�z�t�l. – lassan v�g�l Harry fel� fordult, de mozdulatlan arc�r�l csak egy kis g�ny �s ridegs�g sug�rzott �t. – Menjen! Most m�r tudja hogyan juthat be… Miss Grangert �s Mr. Weasleyt is elhozhatja, felt�ve ha �k is hisznek Sirius �rtatlans�g�ban, ugyanis ide csak azok l�phetnek be…

-         Ne agg�djon, �k is hisznek benne. – �llt fel Harry a sz�k�b�l. – Bocs�ss meg Sirius, de t�nyleg indulnom kell.

-         Tudom, menj csak!

Harry feje tele volt k�rd�sekkel, amint beh�zta maga ut�n az ajt�t �s elindult dupla b�jitaltanra. „Ez meg mi a fene volt? Az a n� valamit nagyon nem akart, hogy elmondjon nekem Sirius… Olyan furcsa ez a n�! Mintha jobban ismern� Siriust, mint mutatja… Rem�lem Tappmancs nem f�gg t�le t�ls�gosan. Kicsit olyan volt, mintha befoly�soln� �t. �s az a rejt�lyes seb Siriuson… Majd megk�rdezem Hermion�t, hogy mi lehet az. Igen, tavaly azt hiszem tanultunk is r�la, csak elfelejtettem, hogy melyik s�r�l�sek nem gy�gyulnak var�zslattal… Hermione biztosan tudja!”

*

-         Hihetetlen�l kotnyeles keresztfiad van! – sz�lalt meg hossz� csend ut�n Estrelle.

-         Igen, tudom. Jamesre �t�tt. Neki is gyorsan v�gott az esze, de Harry gyorsabban tud kombin�lni… L�tod, most is hogy megl�tta a sebeink k�z�tti �sszef�gg�seket.

-         Kis h�ja volt, hogy mindent elmondt�l neki.

-         Igen. De nem akartalak sz�ba hozni semmik�pp.

-         �, k�sz�n�m. Milyen nemes lelk� vagy mostan�ban!

-         Estrelle!

-         Mi az? – fordult az �gy fel�. Majd elkezdett j�rk�lni a kis szob�ban. –Tal�n �gy v�led, hogy mindent meg kellett volna tudnia? Persze, mondd csak el neki, hogy ki is vagyok val�j�ban! El�bb-ut�bb �gyis mindenki tudni fogja vagy �gy, vagy �gy… hogy f�lv�mp�r lettem, �s �n sz�vtalak majdnem hal�lra!

-         Estrelle! Megint olyan furcs�n viselkedsz!

-         Mi�rt, hogy k�ne viselkednem hasonl� helyzetben? �pp el�g bajom van, nem szeretn�k foglalkozni m�g egy �retlen kamasszal �s a kis bar�taival, akik feltehet�leg most is nyomoznak ut�nam!

-         R�meket l�tsz! �s mellesleg az az „�retlen kamasz” Harry Potter, aki a legjobb bar�tom fia �S Voldemort ELLENS�GE, teh�t nem kell r�la �gy besz�lned, mintha � is a rossz oldalon �llna! – vesz�tette t�relm�t a f�rfi �s kiegyenesedett �lt�ben. – Szidj�l engem nyugodtan, de Harryr�l ne besz�lj el�ttem ilyen hangon! �t mindenkit�l meg kell v�denem, �s meg is fogom. � az egyetlen, aki maradt nekem… Olyan, mintha kicsit Jamest kaptam volna vissza…

-         Igazad van, bocs�ss meg k�rlek… kedvesem! – �lt le az �gy sz�l�re, eg�szen k�zel Siriushoz. A f�rfi nem �rtette pontosan ezt a hirtelen v�ltoz�st, de nem ellenkezett, mikor Estrelle egyre k�zelebb hajolt hozz�. – Tudod n�ha elkap a h�v �s �sszezavarodnak bennem a dolgok �s az �rz�sek… Na igen… �szt�nl�nyek vagyunk mi emberek mind… - nevetett fel a v�g�n, majd szenved�lyesen megcs�kolta a f�rfit.

Sirius nem tudta mire v�lni a dolgot. �rezte, hogy nem Estrelle –t szor�tja mag�hoz, m�gsem tudott ellenkezni. A l�ny ellenben hirtelen mag�hoz t�rt. Szemei kipattantak �s azonnal elh�z�dott a f�rfit�l. Egy pillanatig �rtetlen�l n�zett r�, majd sz�ja el� kapta a kez�t. M�g �rezte Sirius s�v�rg� cs�kj�nak keser�des �z�t, de nem akarta elhinni, hogy t�nyleg megt�rt�nt.

-         Bocs�ss meg, ez… ezt nem kellett volna… ez… ez nem �n voltam! – miel�tt Sirius b�rmit is mondhatott volna, kirohant a szob�b�l. Odakint majdnem neki�tk�z�tt Lupinnak, aki �pp bar�tj�hoz igyekezett.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte, de a boszork�ny csak intett a kez�vel, hogy most nem alkalmas a pillanat, �s tov�bb sietett.

*

A szombat szokatlanul enyhe id�j�r�ssal aj�nd�kozta meg a Griffend�l �s a Mardek�r szurkol�it. A t�meg moraja a lel�t�kon egyre fokoz�dott a naps�t�sben, ahogy a meccs kezdet�nek id�pontja k�zeledett. Mivel Estrelle –nek sem volt m�s dolga, ez�rt �gy gondolta � is megn�zi a m�rk�z�st. B�r � nem szurkolt senkinek, s�t a kviddicset sem szerette annyira, az�rt valamennyire r� is �tragadt az izgalom. Nem akart senkivel besz�lni, ez�rt az egyik f�lrees� lel�t�n keresett helyet mag�nak, ahonnan az�rt el�g j�l l�thatta a p�ly�n t�rt�n� esem�nyeket.

A di�kok hatalmas tapssal �dv�z�lt�k a p�ly�ra l�p� z�ld-ez�st �s piros-arany csapatokat. Madam Hooch pillanatok m�lva belef�jt a s�pj�ba, majd a tizenn�gy sepr� egyszerre emelkedett fel.

Estrelle p�r perc ut�n azt vette �szre, hogy m�r nem is k�veti a meccs esem�nyeit. K�t napja azon a cs�kon r�g�dott. Persze tudta, hogy Deborah akarat�nak egy szikr�ja lobbant fel benne akkor, de m�gis furcs�nak tal�lta a t�rt�nteket, hiszen nem is �rezte mag�ban a v�mp�rt mikor odahajolt Siriushoz. „Ennyire meger�s�d�tt volna? Hogy m�r nem is �rzem meg, ha fel�bred?”

Tekintet�vel k�vette a Griffend�l fog�j�t, Harryt, aki a t�bbi t�rsa f�l�tt k�r�z�tt a kis cikeszt keresve. Meglep�dve vette �szre, hogy a mardek�ros fog� Lucius Malfoy fia.

„Jaj, Harry, mi�rt vagyok ilyen furcsa helyzetben Sirius miatt? Mondjuk ha belegondolok, akkor nem csak miatta kell a fejemnek f�jnia…

 Vajon Dumbledore mire jutott a d�monid�z�ssel kapcsolatban? Hm, d�monid�z�s. Nem hangzik t�l j�l! Mindig is tartottam t�le, f�leg amiket olvastam r�la. Nem lesz egyszer�, az biztos. Rem�lem siker�lni fog, amit eltervezett �s senkinek sem fog baja esni! Livius k�nyveiben rengeteg d�mon van felsorolva. Vajon melyiket fogja v�lasztani a sz�momra? �s hogyan fogja tartani �t az �g�ret�hez? Egy d�mont nem lehet teljesen r�k�nyszer�teni a dolgokra, m�gha olyan er�s var�zsl� id�zi is meg, mint Albus… H�t nem lesz k�nny�. Rem�lem nem rontok el semmit!”

Szorong� gondolataib�l a di�kok hangos ov�ci�ja t�r�tette mag�hoz. A Griffend�l g�lt dobott. A mardek�ros sorok k�z�l hangos f�tty�g�s �s f�jol�s hallatszott, de nem sok�ig, ugyanis a k�vetkez� �t percben h�rom tal�latot �rt�kes�tettek.

*

„Min t�rheti a fej�t? L�tszik, hogy l�lekben nincs itt… Csak nem azon gondolkodik, hogy ki legyen a k�vetkez� h�d�t�sa?” – gondolta Perselus Piton keser�en, mik�zben az egyik szembeni lel�t�r�l figyelte a feketehaj� n�t. De amint az utols� k�rd�shez �rt, ism�t el�nt�tte a d�h, amit p�r nappal ezel�tt is �rzett, mikor Lupinnal l�tta �t. „Milyen �mely�t� volt n�zni, ahogy �lelik egym�st! � meg persze m�g egy kicsit r� is j�tszott azzal a s�r�ssal…! – Csak nem irigykedsz, Perselus? Valld be, hogy jobb szeretted volna, ha a te v�lladon s�rja ki mag�t… ha t�ged �lel olyan k�ts�gbeesetten… - Elhallgass! M�ghogy �n f�lt�keny, vagy irigy legyek egy szerencs�tlen v�rfarkasra?! Nevets�ges!”

Tekintet�t idegesen ford�totta el r�la. Sz�rakozottan n�zte di�kjai k�zdelm�t mik�zben tov�bbra is viaskodott �nmag�val. Azt�n gondolt egyet, �s er�sen a l�ny b�skomor alakj�ra kezdett �sszpontos�tani… Mivel nem volt meg a szemkontaktus, lassabban haladt mint egy�bk�nt, de meg akarta tudni, hogy mit �rez Estrelle.

*

„Mire gondolt Dumbledore azzal kapcsolatban, hogy „a tan�ri kar v�lem�nyem szerint biztosan seg�teni fog”? �ket is belevonn� a var�zslatba? �s Piton? � vajon belemenne? K�tve hiszem. M�g mindig ut�l, b�r nem tudom pontosan mi�rt… Pedig ha tudn�… NEM! A legjobb, ha semmit nem tud, �s megtartjuk a t�vols�got. �gy k�nnyebb elviselni a helyzetemet! K�l�nben is most Siriusszal is foglalkoznom k�ne. M�g nem gy�gyult meg teljesen, �s azt mondta, besz�lni akar velem… a m�ltr�l!” – Estrelle �rezhet�en d�h�s lett. – „Mi�rt kell mindig felh�nytorgatni? ’Nem kellett volna engednem a cs�b�t�s�nak, �s akkor… akkor tal�n m�g mindig egy�tt lehetn�nk…’ Na persze! B�r nem tagadhatom, hogy j� volt vele…”

 Hirtelen megszakadt a gondolata �s idegesen felkapta a fej�t. Nem tudta, hogy mi az a furcsa �rz�s, ami miatt megakadt, �s akarata ellen�re egy-k�t eml�kk�p id�z�d�tt fel benne Siriusr�l, �s r�la, amint az els� szerelmes �jszak�jukon olyan szenved�lyesen cs�kolta �t. Azt�n egy m�sodperc m�lva meg�rtette a kor�bbi kis f�jdalmat is. Tekintet�vel r�tal�lt Pitonra, aki m�r h�z�dott vissza �nmag�ba. Tudta, hogy t�l messzire ment, �s d�he leleplezte �t mikor Black is a k�pbe ker�lt. T�l er�szakosan akart m�lyebbre f�rk�zni a l�ny tudat�ba.

Estrelle –t el�nt�tte a d�h �s a gy�l�let. Olyan er�sen, amilyet a f�rfi ir�nt m�g sosem �rzett. „Hogy mer�szelte?! Milyen jogon m�szik bele a gondolataimba?!” Gondolatban ut�nany�lt �s bet�rt az elm�j�be.

„Ezt meg ne pr�b�lja soha t�bbet a tudtomon k�v�l! MEG�RTETTE?!” – �zente telepatikusan. A f�rfi v�lasz�t azonban nem v�rhatta meg, ugyanis ism�t megzavart�k �t. Kelletlen�l szak�totta meg a kapcsolatot, �s arra fordult, ahol a szeme sark�b�l furcsa mozg�st �szlelt. Mikor �jra megl�tta azt az alakot, elakadt a l�legzete.

�rezte, hogy minden v�r kifut az arc�b�l. „Hogyan jutott be? Hogy siker�lt neki? Dumbledore mi�rt nem �rezte meg? �s Harry?” – gyorsan megkereste a fi�t a tekintet�vel, aki �gy t�nt egy pillanatra megsz�d�l, de azt�n megl�tta a kis cikeszt �s zuhan�rep�l�sbe kezdett Dracoval az oldal�n.

Tekintete ism�t a p�lya melletti f�re t�vedt, de az most �res volt, csup�n egy �rny�kot l�tott a Rengeteg fel� mozogni. Nem volt ideje gondolkodni, vagy valakinek sz�lni, egyszer�en felpattant �s az �rny ut�n iramodott. Tudta, hogy felel�tlens�g amit tesz, de nem �lhetett tov�bb a fenek�n. Ki akarta der�teni, hogy mi folyik itt.

*

Az erd�ben szokatlan s�t�ts�g honolt. J�rt m�r p�rszor itt, de m�g sosem �rezte a f�kat ennyire fenyeget�nek. Mikor m�r �pp abba akarta hagyni a keres�st, a jelen�s �jra- �s �jra felsejlett. �szt�nei egyre er�sebben jelezt�k a vesz�lyt, de nem t�r�d�tt vel�k. Megmagyar�zhatatlan v�gy �zte az �ld�z�tt fel�. Egyre beljebb hatolt az erd�be, m�gnem olyan �thatolhatatlann� v�lt a s�t�ts�g, hogy meg kellett torpannia. Hangosan zih�lva vette a leveg�t az oldal�n a r�gi sebhely�re szor�tva kez�t, mely ism�t sajogni kezdett. A f�ls�rt�, k�s�rteties csendben egyszerre hangos tapsvihart �s ki�lt�sokat hallott a kviddicsp�lya fel�l. Nem tudta, hogy v�get �rt-e a meccs, avagy csak egy �jabb pontot �rt�kes�tettek a j�t�kosok.

�pp bosszankodni kezdett volna saj�t ostobas�g�n, mikor a t�volban halv�ny f�ny kezdett derengeni. Amint k�zelebb mer�szkedett, tudatosult benne, hogy egy tiszt�s sz�l�n j�r, aminek a k�zep�n h�trahajtott fekete csukly�val �s fejjel ott �ll az �ld�z�s t�rgya. Estrelle –nek olyb� t�nt, mintha lehunyt szemekkel koncentr�lt volna valamire.

�vatosan l�pett a tiszt�sra. Elt�k�lt sz�nd�ka volt, hogy becserk�szi a f�rfit �s kider�ti, hogy mit keres a Roxfort ter�let�n f�nyes nappal. „R�ad�sul mit�l volt b�tors�ga ennyire Dumbledore k�zel�be menni? �gy tudtam, hogy � az egyetlen m�gus, akit�l valaha is f�lt.”

-         Tudtam, hogy ut�nam fogsz j�nni. L�pj k�zelebb!- fordult fel�je a magas, v�kony m�gus.

-         Voldemort?! Ez nem k�pr�zat?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s