Megjegyz�s: K�sz�net Silver Flowernek a k�zt�r�ses �tlet�rt! �r�k h�la…

22. Fejezet

Bar�tok?

M�g mindig Mr. Black

A gyeng�lked�n szerencs�re nem volt senki. Kicsit elbizonytalanodva indult a Siriust rejt� szoba fel�, hiszen m�g mindig �l�nken �lt benne az a cs�k, amit Deborah befoly�sa alatt adott a f�rfinak. Ugyan r�gen ez egy�ltal�n nem zavarta volna, hiszen egy p�r voltak, de mi�ta a Roxfortba ker�lt, az�ta �sszezavarodtak az �rz�sei. Nem tudta, hogy az iskola m�gikus erej�nek, vagy Piton jelenl�t�nek k�sz�nhet�en.

Teh�t m�g mindig nem volt tiszt�ban a f�rfi ir�nti �rz�seivel. Siriusszal kapcsolatban legal�bb azt sejtette, hogy m�r nem szeretne t�le semmit, hab�r �rezte, hogy a f�rfi m�g mindig vonz�dik hozz�, �s sz�m�ra sem k�z�mb�s annyira, mint szeretn�. Hi�ba, m�giscsak kicsit t�bb mint egy �vig egy�tt voltak… De a sebek, amiket okozott…

Most dac�ra bizonytalans�g�nak, m�r nem akart visszafordulni. Ujj�val megrajzolta az ajt� k�rvonal�t �s megadta a jelsz�t, majd bel�pett a szob�ba. Sirius az �gy�ban fek�dt, a mellkas�ig betakarva. Nem volt egyed�l, Remus is ott �lt az �gy�n�l. Minden bizonnyal az este esem�nyeit besz�lt�k �t. Amint �szrevett�k a bel�p�t, Sirius fel�lt, Remus pedig f�l�llt a sz�k�r�l. Hi�ba, az udvariass�g m�g mindig er�ny volt Estrelle szem�ben.

-         Nem akartam zavarni, folytass�tok csak, �n csak… sejtettem, hogy mindketten itt lesztek… �s nem akartam egyed�l lenni…

-         Egy�ltal�n nem zavarsz. Gyere, �lj le! – mutatott a sz�kre Lupin. – Nekem am�gy is mennem kell. Van m�g egy-k�t feladatom, �s Dumbledore professzorral is besz�lnem kell m�g. – indult az ajt� fel�, mikor l�tta, hogy Estrelle habozik.

-         K�sz�n�m, Remus. – sim�totta meg a karj�t. M�gha j�l is esett neki, nem mutatta, csup�n szel�den elmosolyodott �s magukra hagyta bar�tait.

-         K�rlek, �lj le! – invit�lta a m�sik Tekerg�.

-         Ha m�r �gy alakult, akkor besz�lgethetn�nk. M�ltkor is ezt szeretted volna. Tudod, mikor Mirand�r�l akart�l valamit mondani…

-         Igen, Miranda… Tudod el�g neh�z ezt megmagyar�zni. Most, hogy nem utas�tod el az �rvel�semet, hirtelen semmi ments�g nem jut eszembe. De azt�n visszagondolok arra a sebzett tekintetedre, amikor megl�tt�l minket… �s h�t… abban a pillanatban megb�ntam mindent, magamhoz t�rtem.

-         Hogyan kezd�d�tt? Most m�r elmondhatod nekem. Gondolkodtam err�l az �gyr�l. Nem fogok r�d haragudni. Tudom, hogy nem csak a te hib�d volt ez az eg�sz. Tudom, hogy az a n� csupa gonoszs�g. �reztem a pinc�ben is. Nem v�ltozott.

-         Igen, sajnos m�g mindig engem akar. Abban a t�vhitben �l, hogy �n olyan lehetek, mint a csal�dom nagy r�sze volt. Pontosabban, hogy a s�t�t oldal fel� h�zok. Fogalmam sincs mi�rt van n�la ez a zavar… hisz hal�lfal�k�nt tudnia k�ne az igazat!

-         Mert elvakult. Azt hiszem a gy�l�lete m�g�tt… bel�d szeretett… neh�z r�la elk�pzelni, de…

-         �rtem mire c�lzol. Nos, azt szeretn�m, hogy tudd: ez nem dics�s�g a sz�momra. Mikor el�sz�r tal�lkoztunk, nem tudtam, hogy hal�lfal�. A B�n�s V�gyak* -ban dolgozott, mint t�ncosn�. Kor�bban soha nem l�ttam.

-         Mit kerest�l te egy ilyen helyen? Hiszen az a Zsebpiszok k�zben van!

-         Ez akkoriban volt, mikor el�sz�r nagyon �sszekaptunk… Remus miatt.

-         Igen… eml�kszem. Folytasd!

-         Sz�val bementem inni egy poh�rk�val. Nagyon d�h�s voltam. R�d, r�m, Remusra �s az eg�sz szitu�ci�ra… Akkor k�lt�zt�l el p�r napra az egyik bar�tn�dh�z.

„Hogy is felejthetn�m el? Hiszen �n is olyan d�h�s voltam r�d! Nem �rtettem, hogy honnan gondolt�l r�lam ilyet… Eml�kszem, m�g s�rtam is d�h�mben, hiszen annyira szerettelek…” – gondolta szomor�an.

-         Teh�t �ppen a hatodik L�ngnyelv Whiskymn�l tartottam, mikor valaki le�lt szorosan mell�m. B�d�t� parf�millat csiklandozta az orromat. Odan�ztem, �s Mirand�t l�ttam. Gy�ny�r�nek, cs�b�t�nak, de ugyanakkor vesz�lyesnek t�nt. Besz�lgetni kezdt�nk. Tudta, hogy ki vagyok. El akart cs�b�tani. Ezt m�g r�szeg b�dulatomon kereszt�l is �reztem. Igen, akkor m�r igencsak fel�nt�ttem a garatra… Nem tudom mit l�thatott bennem vonz�nak, de a l�nyeg, hogy nagyon r�m nyomult. A kez�t egyre feljebb cs�sztatta a combomon kifejezve, hogy mit is akarna.

De le�ll�tottam miel�tt elfajultak volna a dolgok. Mikor a cs�kjai kezdtek t�lzottan hevesek lenni… �s az �lembe �lt… r�d gondoltam… Azt mondtam magamnak: „Nem csalhatod meg egy kis veszeked�s miatt Estrelle –t, hiszen szereted �t!” �s �gy is gondoltam. Le�ll�tottam �t, ami el�g nehezemre esett, hiszen tudod, milyen lobban�kony vagyok… � �gy t�nt ezt nagyon nehezen fogadta el. Elj�ttem onnan. T�ntorogva ugyan, de kil�ptem az �jszak�ba.

Lementem a foly�partra, hogy kij�zanodjak. Akkor m�r �reztem, hogy Mirand�t nem lesz olyan k�nny� kiverni a fejemb�l, mint hittem. Sejtettem, hogy valami b�b�jt bocs�tott r�m, de ezt akkor m�g csak a nemi v�ggyal magyar�ztam. Nem hagyott hidegen a simogat�sa. Nos, nem tagadom, igenis k�v�ntam, de ha r�n�zel, akkor tudod mir�l besz�lek. Minden �pesz� f�rfi k�v�nn�…

K�s�bb, az �sszez�rren�seink ut�n oda vezetett az els� utam, �s nem egyszer volt alkalmam l�tni, hogy n�k is a csapd�j�ba estek, nem csak f�rfiak… A harmadik tal�lkoz�sunkkor m�r konkr�t aj�nlatot tett. K�tszer elutas�tottam el�tte, harmadszorra m�r nem tudtam ellen�llni neki… Akkor volt bennem a legt�bb alkohol. Gyan�tottam, hogy valamit belekevertetett… valami v�gyn�vel�t… Sz� ami sz�, teljesen bevadultam, �s � ezt ki is haszn�lta…

Egy percre szomor�an elhallgatott �s kin�zett az ablakon.

- Vadul szeretkezt�nk. Olyan vadul, mint m�g soha �letemben… �s � �lvezte… perverz volt az utols� porcik�j�ig. Im�dta a f�jdalmat szex k�zben. M�snap, mikor fel�bredtem, m�r nem volt mellettem. El�sz�r azt hittem, hogy csak egy vad fantazmag�ria volt az eg�sz, de mikor tudatosult bennem, hogy a B�n�s V�gyak egyik h�ts� szob�j�ban vagyok… �s a testem is �rulkod� jeleket adott… sz�val rettenetes b�ntudat �nt�tt el. Engem, akit addig a percig egyetlen n� miatt sem fogott el ilyen �rz�s… m�g di�kkoromban sem. M�lys�gesen csal�dtam magamban. Higgy nekem, �n nem akartalak megcsalni! – hangja rekedt �s f�jdalmas volt. A hajdani k�ny�rg�st kikoptatta bel�le az id�. Az�ta m�r belenyugodott, hogy ott �s akkor elvesztette Estrelle –t.

-         Tudtam a b�ty�d gyal�zatos tett�r�l, �s hogy milyen nehezen engedt�l magadhoz engem is… �s �n ezt r�tul kihaszn�ltam. Nem gondoltam m�sra, csak a saj�t sz�ks�gleteimre! Kiakadtam saj�t magamon. Amilyen gyorsan tudtam, elrohantam onnan. Tapmancs alakj�ban sz�guldoztam az utc�kon. Tudtam, hogy a mozg�s nem oldja meg a probl�m�inkat, de seg�tett egy kicsit kikapcsolni.

A legborzalmasabb az volt, mikor titkolnom kellett el�tted mindezt. �reztem, hogy megl�tt�l valamit a szememben, de nem hoztad fel. �r�ltem, hogy kib�k�lt�nk, de az �n lelkemet tov�bbra is nyomta a teher. K�ts�gbeesetten �leltelek, �s pr�b�ltam megfeledkezni a t�rt�ntekr�l… de nem ment! Ellen akartam �llni a cs�b�t�snak, de nem ment! Gyenge voltam… �s azt hiszem, mindig is az maradok… Nem volt el�g akarater�m, hi�ba szerettelek annyira!

Borzalmasan sz�gyelltem magamat, mikor ism�t be�ll�tottam Mirand�hoz, engedelmeskedve a b�b�j h�v� szav�nak. Egyszer�en nem tudtam ellen�llni, megbabon�zott. Hm… �s k�zben arra k�nyszer�tett, hogy ne mondjam el neked ezt az eg�szet. Pr�b�ltam, de a var�zs megakad�lyozott ebben. Persze l�zadni akartam. Mindig is l�zad� t�pus voltam, de… nem tudtam… egyre jobban elterjedt rajtam a hatalma. Tehetetlen voltam. Persze ha lett volna merszem �s akarater�m…

-         Ne hib�ztasd magad! Az ilyenf�le var�zslatok nagyon er�sek �s furfangosak. Nem csak a te bicsk�d t�rt volna bele… Nem is hallottam m�g olyanr�l, aki �nk�nt meg tudta volna szak�tani �ket. Hm… tal�n egyed�l Piton lenne erre k�pes… - mondta az utols� mondatot kicsit g�nyosabban.

-         Na igen… - nevetett fel keser�en Sirius is. – De ez akkor sem ments�g a sz�momra! Nem akarom azt sem, hogy sajn�lj engem. Nem ez a c�lom azzal, hogy mindent elmondok. �pp olyan hib�snak �rzem magam, mint Mirand�t.

Teh�t ott hagytam abba, hogy t�bbsz�r visszamentem hozz�… De � egy id� ut�n t�bbet akart. Nem el�gedett meg azzal, hogy a szeret�j�v� tett – amit, be kell hogy valljak, m�g tal�n a romlott felemmel �lveztem is - , azt akarta, hogy a vil�g el�tt is vele legyek. Azt akarta, hogy �sszetartozzunk! �n ez ellen tiltakozni akartam, de azt mondta, hogy majd � mindent elrendez.

Tudtam, hogy valamit tervez ellened, de megk�t�tte a kezemet. Irt�zatosan tehetetlennek �reztem magam. Olyan voltam, mint valami j�rk�l� zombi, aki csak a parancsokat tudja teljes�teni. Megtiltotta, hogy besz�ljek neked r�la.

Nem tudtam, hogy neked felt�nt-e a v�ltoz�som. Gondolom igen, hiszen egyre t�bbet veszekedt�nk. Mikor r�k�rdezt�l, hogy f�lrel�pek-e, d�h�mben ugye a falhoz v�gtam azt a r�gi sz�ket, amit �gy kedvelt�l. Nos, azt a sz�ket neked kellett volna v�gnom, de egyszer�en nem tudtam megtenni. �s ha m�r fizikailag k�ptelen voltalak b�ntalmazni, akkor lelkileg kellett… Eml�kszem, megint a fejedhez v�gtam, a Remus –os �gyet. Akkoriban t�nyleg azt hittem, hogy megcsalsz vele, hiszen olyan sokat voltatok egy�tt… Restellem, de f�lt�keny voltam a legjobb bar�tomra! Tal�n ez is megk�nny�tette Miranda dolg�t.

Mikor tudom�st szerezt�l r�la, hogy hova j�rok, �s kivel t�lt�m az id�met… k�rd�re vont�l. Tagadtam mindent, de bel�l a sz�vem v�rzett, ami�rt hazudnom kellett neked. L�ttam a k�telked�st a szemeidben. Azt hittem, soha nem fogsz �gy r�m n�zni. F�jt. Ugyanakkor valami�rt nem is �rdekelt m�r annyira! Ez megr�m�tett! Azt �reztem… azt �reztem, hogy Mirand�t szeretem!

Te figyelmeztett�l, hogy hal�lfal� a n�, de �n ezt m�g akkor sem tudtam. Valamilyen m�don elt�ntette a Jegyet a kez�r�l mikor egy�tt voltunk. Nem tudom mi�rt. Persze ett�l m�g nem volt tiszt�bb a lelkiismeretem.  �, nem! Kor�ntsem. Nem hallgattam r�d. Nem tudtam. Sz�momra lassan megsz�nt minden, csup�n Miranda �s a cs�bereje maradt. Hol volt m�r az az �rz�s, ami az elej�n abba a hitbe ringatott, hogy saj�t akaratom szerint cselekszem? T�nyleg ezt hittem hossz� ideig… de t�vedtem.

Ahhoz, hogy magamhoz t�rjek, annak a borzalmas napnak kellett elj�nnie. Miranda r�vett, hogy n�lunk csin�ljuk… Akkor kezdtem ocs�dni, mikor �szre vettelek az ajt�ban �llva, sz�rny�lk�dve… De az ellen�ll�som m�g mindig harmatgyenge volt. Mindent mintha valamif�le kellemes zsong�son kereszt�l �rz�keltem volna. Kicsit hasonl�tott az Imperiusra, de m�gis m�s volt. Nem tudn�m k�r�l�rni.

Tudtam, hogy Miranda is �szre vett. M�g provok�lt is. T�ged figyelt, mik�zben a nyakamat nyalogatta. L�ttam a sebzett, f�jdalmas tekintetedet, �s ez alig v�ltott ki bel�lem valamilyen �rzelmet. Azt�n a f�jdalmad gy�l�letbe fordult. �reztem, hogy k�sz lenn�l mindkett�nket ott helyben meg�lni, hiszen el�rultunk �s becsaptunk t�ged. Legf�k�pp �n. Akkor olyan nevets�gesnek t�nt a Remusszal val� gyan�s�tgat�som is. Tudtam, hogy egyed�l �n vagyok a h�tlen. – figyelte Estrelle arc�t, akinek tekintete fokozatosan komorodott el. �gy t�nt ism�t �t�li a k�nt, amit akkor �rzett.

-         P�lc�t r�ntott�l. Azt hittem ott helyben meg�lsz. De te csak Mirand�t t�madtad. L�ttam mennyire szenvedt�l. Miranda mag�ra ter�tette fekete k�peny�t �s � is p�lc�t r�ntott. Akkor m�r �n is l�ttam a S�t�t Jegyet. Leblokkoltam. Ha nem teszem, akkor… akkor nem sebes�lsz meg olyan durv�n…

Estrelle behunyta a szem�t. Egy k�nnycsepp csordult le az arc�n. M�g mindig olyan �l�nken hallotta a sz�csat�t �s �rezte a f�jdalmat, mintha tegnap lett volna…

-         Te szem�t szuka! Ezt most nagyon meg fogod b�nni! Milyen jogon vetted el �t t�lem?! – �v�lt�tt r� a vigyorg� n�re. Az csak megr�zta hull�mos, v�r�s haj�t �s kih�v�an r�meredt.

-         Azt hitted megtarthatod magadnak? T�l t�zes hozz�d! Na mi az? Meg�tkozol v�gre, vagy eg�sz nap itt fogunk �lldog�lni?

-         Szem�t kurva! – sziszegte, majd r�k�ldte a legels� �tkot, ami az esz�be jutott.

Sok�ig k�zd�ttek. Egyenl� ellenf�lnek t�ntek, de Estrelle m�gis hib�zott. M�r nem tudott kiv�deni egy Crutiatust. A f�ld�n fetrengett a k�nt�l, de nem sik�tott. Tartotta mag�t m�g ilyen helyzetben is. Azt�n Miranda megsz�ntette a var�zst. M�r v�rta, hogy mikor mondja ki a hal�los �tkot, de nem ez t�rt�nt. A v�r�s n� ehelyett let�rdelt mell�, �s el�sz�r a bal karj�t vette kezel�sbe…

Estrelle szeme k�nnyezett a f�jdalomt�l, de fogait �sszeszor�totta. Miranda kezdetnek csak egy m�ly v�g�st ejtett az alkarj�n, hogy biztosan megmaradjon a heg. K�zben megpr�b�lta kifaggatni riv�lis�t a Miniszt�rium titkair�l, vagy egy�ltal�n minden olyan inform�ci�r�l, ami Voldemortnak seg�thetett volna. De Estrelle nem mondott semmit. N�m�n t�rte a k�nz�st. Az �nuralm�t kiskora �ta er�s�tette, de �rezte, hogy hamarosan ereje v�g�re �r.

Tudta, hogy a n� nem �ri be ennyivel. Szem�ben el�sz�r jelent meg a retteg�s, mikor egy-egy k�t�l tekeredett mindk�t csukl�j�ra, majd Miranda gonosz vigyorral felemelkedett.

-         A Mester m�g nem adott enged�lyt a meg�l�sedre, de ami k�sik, az nem m�lik… addig is gondoskodom r�la, hogy ne felejthess el! - �r�lt kacag�s�t visszhangozta a h�z.

Nem akart k�ny�r�gni ennek a szadista n�nek, de ajk�t m�gis elhagyta egy tompa „Ne!”, amikor megjelent kezei f�l�tt egy hatalmas kalap�cs. Tudta, mi a c�lja Mirand�nak. Lelki szemei el�tt k�pek peregtek keresztre fesz�tett emberekr�l, akiknek ilyen kalap�csokkal t�rik el a l�bukat, hogy m�g f�jdalmasabb legyen nekik a hal�l.

Estrelle –t m�g nem akarta meg�lni az az �r�lt n�, viszont haszn�lhatatlann� akarta tenni a legfontosabb testr�sz�t egy m�v�sznek: a kez�t. Ez olyan volt, mintha egy heged�snek lev�gt�k volna a kezeit �s az orra el� dugt�k volna a hangszer�t… Nos Estrelle hasonl� szenved�sek el� n�zhetett. Gondolatai �r�lten cik�ztak, de nem tudta meg�ll�tani a kalap�csot… Az les�jtott… �jra �s �jra…

Az els� volt a legf�jdalmasabb. A t�bbi f�jdalma �sszeolvadt egy eg�ssz�. Az els� f�jdalom elnyomta a t�bbit… �v�lt�tt, mint akit ny�znak. �s nem volt messze t�le… Am�g a kalap�cs el�rte �t, �gy t�nt egy �r�kk�val�s�g telik el. L�tta mag�t, amint r�mai katon�k ugyanezt teszik vele, csak nem a kez�t, hanem a l�bait �tik, majd �tt�rnek a medencecsontj�ra…  A k�n �gy mart a test�be, mint egy ki�hezett p�rduc. S�t�ten, s�r�n �s kimondhatatlanul f�jdalmasan.  Hallotta a csontok recseg�s�t, �rezte az izmok �s inak sz�tmorzsol�d�s�t. Nem akarta l�tni, ahogy p�pp� verik a kezeit. Rettenetesen f�jt neki lelkileg is a lehet�s�g, hogy elvesz�theti a k�t kez�t – f�leg a balt. Az egyed�li dolgot, amivel teljes m�rt�kben ki tudja fejezni az �rz�seit a rajzain, festm�nyein kereszt�l…

Ha lehunyta a szem�t, l�tta a r�maiakat. Dupla f�jdalmat �lt �t. M�r az eszm�letveszt�s hat�r�n �llt, mikor tudatosult benne, hogy a kalap�cs m�r nem s�lyt r� t�bbet. „Vagy m�r csak nem �rzem?”

Dulakod�s hangj�t hallotta. Nagyon lassan kinyitotta a szem�t. A f�ld�n fek�dt. K�r�l�tte minden csupa v�r volt, de nem akart a kezeire n�zni. Nem tudta volna elviselni a l�tv�nyukat. Hallotta Sirius sebzett �v�lt�s�t. Miranda az ajt�ban �llt. Sirius let�rdelt mell�. Undorodott t�le, hogy hagyta mindezt megt�rt�nni. Nem engedte, hogy hozz� �rjen. A f�ld�n cs�szva h�tr�lt, majd fel�llt. K�nnyebben ment, mint gondolta. Az ajt�ban m�g mindig ott �llt a n�, de utat engedett neki. Szigor�, de el�gedett volt a pillant�sa.

Maga sem tudta, hogy hogyan keveredett ki a h�zb�l, hogy mik�nt jutott el a Szent Mung�ig. Csak a kib�rhatatlan f�jdalomra tudott gondolni. Nem is annyira a testire, ink�bb a lelki miatt kapott alig leveg�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s