23. Fejezet

A b�l

Sokat gondolkodott az el�tte �ll� megpr�b�ltat�sokon. Maga sem tudta pontosan, hogy mi is v�r r�, de igyekezett minden erej�t �sszeszedve a feladat�ra koncentr�lni. Dumbledore ugyan mindent megosztott vele, amit tudnia kellett, m�gsem volt nyugodt. Egyre izgatottabb� v�lt amint k�zeledett a szombati b�l.

De ez a nap is el�rkezett, hi�ba h�tr�ltatta volna. Tudta, hogy n�mely tan�r m�r neki kezdett a Dumbledore �ltal k�rt feladatok teljes�t�s�be, �gy � sem futamodhatott meg. K�v�ncsi volt ugyanakkor, hogy Perselusnak hov� kell mennie. „Vajon honnan szerzi be a t�kr�ket?”

Febru�r v�g�hez k�pest el�g enyhe id� k�sz�nt�tte a kast�ly lak�it. Kedvtelve n�zett v�gig a napkelte sugarait�l csillog� v�zt�kr�n. A f�k �gait megnyugtat�an mozgatta a friss szell�. Az apr�cska leveleket �s r�gyeket aranyos dereng�sbe vonta a f�ny. Estrelle �rezte a term�szet �bred�s�t a t�l ut�n. Kedve lett volna a kis tiszt�son, ahol �llt, t�ncra perd�lni. „De h�t mi�rt ne tehetn�m meg?” Dac�ra a kicsit h�v�s leveg�nek, ledobta fekete tal�rj�t �s el�sz�r csak lassan, majd egyre nagyobb bele�l�ssel kezdett t�ncolni. Karjai magukt�l tal�lt�k meg a legkecsesebb mozdulatokat.  Hossz�, k�k ruh�j�ba bele-belekapott az egyre langyosabb sz�l. Estrelle mosolygott. Fekete haja usz�lyk�nt siklott ut�na. Arc�t a f�ny fel� ford�totta, l�bujjhegyre emelkedett, ny�jt�zkodott, tekergett.

�rz�keit egyre ink�bb elzsong�tott�k a term�szet hangjai. �rezte a f�k, a bokrok, a f�ny pulz�l�s�t. Apr� madarak adt�k neki csicserg�s�kkel a ritmust. F�radhatatlanul forgott, a talajt alig �rintve l�pkedett. Egyre hangosabban hallotta a term�szet h�v� hangj�t. �gy �rezte, engedelmeskednie kell neki…

�rezte, hogy figyelik, de nem t�r�d�tt vele. Most minden �t figyelte. Nem �rdekelte semmi m�s, csak a t�nc �s a mozdulatok harm�ni�ja. Teljesen levetk�zte rideg magatart�s�t. A tiszt�st pulz�l�, meleg, bar�ts�gos energia t�lt�tte be. A karcs� n�i alak pedig csak forgott. Kiny�jtott kez�b�l energia sz�kellt az �g fel�. Fel sem fogta, hogy az el�bb m�g r�gynek sz�m�t� levelek k�rbet�ncolj�k �t a ny�ri sz�lben. Az er� pedig k�rbefonta el�sz�r a test�t, majd az eg�sz tiszt�st. Elvonult�val illatoz� vir�gok, teljes d�sz�kkel pomp�z� f�k maradtak.

Estrelle f�radtan, de felt�lt�dve, boldogan huppant le a smaragdz�ld f�be. Ahogy k�rben�zett, mosolyogva vette tudom�sul, hogy az erd� ny�ri arc�t mutatja fel�, ameddig csak el�rt a var�zslata. Nem tudta, hogy ilyenre is k�pes. Fogalma sem volt, hogy honnan tud ilyet. A l�nyeg az volt, hogy pillanatnyilag elfeledhette minden gondj�t. Olyan boldogs�g t�lt�tte el, hogy hangosan felkacagott mikor egy picinyke lepke tovalibegett a mutat�ujj�r�l.

*

Piton hitetlenkedve n�zte a l�nyt. Nem akart ut�na j�nni, de egyszer�en nem tudott ellen�llni neki. Ahelyett, hogy � is azon t�rte volna a fej�t, hogy mik�ppen fog eljutni a k�rt t�kr�kig, teljesen a n� var�zsa al� ker�lt, �s legnagyobb d�bbenet�re ezt nem is b�nta. Csak figyelte a karcs� alakot, amint �gy hajladozik, mint a ny�ri sz�lben a f�sz�lak. El�sz�r csak a t�nca sz�ps�g�t l�tta, azt�n a v�kony, k�k ruha alatt mozg� izmokat, a cs�p� l�gy fordul�s�t…

K�nz� v�gy �nt�tte el minden porcik�j�t, m�gsem mozdult a n� fel�. Nem akarta megt�rni ezt a bizserget� var�zst. Csak n�zni akarta m�g, tov�bb �s tov�bb… Elvesztette az id��rz�k�t is. Fogalma sem volt r�la, hogy mi�ta �csorog a f�k �rny�k�ban, mikor meg�rezte a nagyfok� m�gi�t �ramlani a sz�lben. Megd�bbenve l�tta, hogy az im�nt m�g csak r�gyeit bont� f�k imm�r teljes pomp�jukban hajladoznak Estrelle –lel.

Sz�ve egy percre ell�gyult amint meghallotta a gy�ngy�z� kacag�st, de ism�t megkem�ny�tette mag�t. A var�zs megt�rt, � pedig t�vozott, de lelke egy darabk�j�t a tudta n�lk�l v�gleg otthagyta ann�l a t�nem�nyn�l.

*

Az iskola ism�t egy felbolydult m�hkashoz kezdett hasonl�tani az este k�zeledt�vel. A di�kok izgatottan v�rt�k az �larcosb�l kezdet�t. K�t h�ttel ezel�tt k�z�lte az igazgat�, hogy mindenki k�sz�lj�n jelmezzel, hiszen egy �larcosb�l sokkal izgalmasabb. A l�nyok az utols� sim�t�sokat v�gezt�k a ruh�ikon. Sokan m�g reggel is felpr�b�lt�k, hogy t�nylegesen j� fogak-e kin�zni benn�k.

Estrelle lopva megmosolyogta n�h�nyukat, ahogy a folyos�n is ezekr�l sugdol�ztak. „Bezzeg mikor �n is ilyen id�s voltam, soha nem k�sz�ltem �r�mmel ezekre a b�lokra… Ha jobban belegondolok, el se mentem egyre sem. Na persze, nem volt kivel… Azt hiszem mindenki tartott t�lem.” Kicsit elszontyolodott a r�gi eml�kek hat�s�ra. Felid�z�d�tt benne, ahogy a klubhelys�g�k fel� menet az�rt mindig bepislogott a nagyterembe �s p�r percig lopva n�zegette a t�ncol�, nevetg�l� p�rokat. „Ostoba id�pocs�kol�s!” – legyintett r� ilyenkor �s a tanulnival�kba m�lyedt. De igaz�b�l arra v�gyott, hogy egyszer �t is elh�vja valaki egy b�lba, hogy � is t�ncolhasson a sz�nes forgatagban. Szomor�an hallgatta alv�st sz�nlelve szobat�rsn�it, akik j�val �jf�l ut�n m�sztak be �gyukba – vagy mint hetedikben, vissza sem j�ttek eg�sz �jszaka…

A mai est�vel kapcsolatban sem tudta, hogy mit gondoljon. Hol el szeretett volna menni, hol a pokolba k�v�nta az eg�szet. Most azonban k�teles volt megjelenni. Az igazgat� megk�rte, hogy mint a Roxfort vend�ge, tisztelje meg jelenl�t�vel az est�t. „Na persze, megtisztelni…”

Reggeli j�kedve azzal fenyegetett, hogy v�gleg elt�nik. F�radtan t�rt vissza eb�d ut�n a szob�j�ba. Nem tudta, hogy a rajzol�s, vagy a reggeli m�giahaszn�lat f�rasztotta-e ki annyira, de csak arra volt ereje, hogy ledobja tal�rj�t �s belezuhanjon az �gy�ba. M�g mindig a m�lyk�k ruha volt rajta, aminek szoknyar�sze most legyez�k�nt ter�lt sz�t takar�j�n.

Egy darabig m�g a b�lra, azon t�l pedig a hajnali indul�sra �s a megpr�b�ltat�sokra gondolt, azt�n elnyomta �t az �lom.

Tom Rowle Denem, alias Voldemort

Ruhasuhog�s. T�voli kacajok. Halk zene. Energi�val, m�gi�val telt leveg�.

-         Hol vagyok? Olyan j� itt…

Ahogy kinyitotta a szem�t fekete, �larcos forgatagban tal�lta mag�t. Ott �llt egy impoz�ns terem k�zep�n. K�r�l�tte velencei maszkot �s gy�ny�r�, fekete ruh�kat visel� p�rok kering�ztek a l�lekig hat� zen�re, melyet egy l�thatatlan k�rus �neke tett m�g csod�latosabb�.* K�rbefordult a f�kly�kkal megvil�g�tott csarnokban.  A v�g�ben egy jelmezekbe �lt�z�tt zenekar j�tszott. Az �nekesn� hangja a mugli oper�ban

 is meg�llta volna a hely�t. A dallam bek�szott Estrelle elm�j�be, �s kellemesen elzsong�totta azt.

Ajk�n apr� mosollyal figyelte a t�ncol�kat. A f�rfiak k�penye eleg�ns �vben k�vette a n�k hossz� szokny�j�nak libben�s�t. Gy�ny�r�nek tal�lta �ket. Mind egys�gesen mozogtak, mintha csak egy koreogr�fi�t t�ncoln�nak. Minden mozdulatukb�l harm�nia, ugyanakkor energia �radt. Fekete ruh�jukat ez�st �s arany h�mz�sek d�sz�tett�k.

H�tat ford�tott a zenekarnak. �rezte, hogy a l�tszat ellen�re mindenki �t figyeli az �larcok m�g�l, de ez nem zavarta �t. Len�zett mag�ra. M�g mindig a s�t�tk�k ruha volt rajta, mely kiemelte n�ies alakj�t. De most m�gis kicsit m�s volt. �nnep�lyesebb, eg�szen kicsit jobban d�sz�tett, az alkalomhoz ill�. A terem m�sik v�g�ben egy magas alak emelkedett fel egy d�szes sz�kr�l �s indult fel�je kiny�jtott jobbj�val. S�t�tz�ld szemei rabul ejtett�k Estrelle pillant�s�t. Tekintete v�gigsiklott a f�rfi hull�mos, s�t�tbarna haj�n, vonz� arc�n, cs�b�t� ajk�n. Kir�zta a hideg. Az a pillant�s annyi mindent �g�rt neki! Hatalmat, boldogs�got, er�t �s mindenek el�tt gy�ny�rt.

Elm�je k�d�s m�ly�n tudta, hogy kivel �ll szemben, de nem akart t�r�dni vele. Nem f�lt. � is elindult a fiatal f�rfi fel� kiny�jtott karral.  Mindenki kiss� meghajtva mag�t engedett utat nekik, hogy p�r l�p�s ut�n tal�lkozhassanak. Amint kezeik �ssze�rtek, Estrelle gerinc�n mintha enyhe �ram�t�s futott volna v�gig. Elmosolyodott mik�zben m�g mindig a z�ld szemekbe n�zett.

Amint az egyik er�s kar finoman a derek�ra cs�szott �s t�ncolni kezdtek, a zene hangosabban, mag�val ragad�bban kezdett sz�lni. Estrelle agy�b�l kit�rl�d�tt minden �rzelem, k�tely, csup�n az �t fogvatart� szemekre koncentr�lt. A t�bbi ember alakj�t csak elmos�dottan l�tta. F�l�ben halk hangok suttogtak, mintha egy ig�zetet mondtak volna…

A f�rfi hozz�simult. �rezte a benne l�ktet� f�lelmetes er�t. Abban a percben mindent odaadott volna, hogy � is r�szes�lhessen bel�le, de ez megmaradt csup�n egy v�gynak.

-         Estrelle… nem kell annak maradnia, te is tudod… - s�gta a f�l�be.

M�ly hangja v�gigsiklott a n� b�r�n, befolyt a ruh�ja al�, v�gigsimogatta. Halkan fels�hajtott. A leveg� izzani l�tszott k�r�l�tt�k. Fesz�lts�g borzolta Estrelle b�r�t. �rezte, hogy teste megkem�nyedik a visszafojtott v�gyt�l.

-         Nem lehet… nem szabad! – suttogta elhal�n.

�rezte az �llkapcsa �s a nyaka k�zti tal�lkoz�sn�l a l�gy, leheletnyi cs�kokat. A h�v�s nyelv v�gigsz�ntott a b�r�n eg�szen a kulcscsontj�ig.

-         K�rlek, engedj el… el akarok menni. – hangj�ban azonban semmi meggy�z�d�s nem volt.

A f�rfi halkan belenevetett a nyak�ba. Ez ism�t �rz�ki vill�mcsap�sk�nt v�gott �t Estrelle test�n. Igaz�b�l nem akart elmenni. Folytatni akarta…

M�gis kinyitotta a szem�t. A baldachinos �gya tetej�t n�zte. Szinte megs�ket�tette a hirtelen csend. Azt�n r�eszm�lt, hogy m�gsincs teljes csend. F�l�ben m�g ott visszhangzott a gy�ny�r� muzsika.

-         Voldemort… - s�gta bele a f�lhom�lyba v�gyt�l reszket� testtel.

*

M�r nem sok id� volt a b�l kezdet�ig, ez�rt gyorsan fel�lt�tte est�lyi ruh�j�t. Ahogy a t�k�r el�tt f�s�lte hossz�, d�s haj�t, tudatosult benne, hogy egy eddig soha nem l�tott nyakl�nc van feh�r nyak�ban. Hitetlenkedve �rintette meg, de nem volt k�pr�zat. Az ez�st nyak�k egy k�tfej� k�gy�t form�zott, melynek bal feje a jobb oldali nyak�t harapta, aminek feje �gy �pp az Estrelle k�t melle f�l�tti hajlatban nyugodott. K�t p�r smaragdz�ld gy�m�nt hunyorgott az esti f�lhom�lyban. N�gy z�ld l�mp�cska a feh�r b�r�n.

Csod�latosan sz�pnek tal�lta �ket, annak ellen�re, hogy legsz�vesebben r�gt�n leszak�totta volna mag�r�l. Nem akarta elhinni, hogy a fekete m�gus aj�nd�ka. Az igaz, hogy m�r t�bbsz�r tal�lta mag�t �ntudatlan �llapot�ban egy m�sik s�kon, ahol Voldemort j�tszadozott vele, de a sebeken �s a h�rom jelen k�v�l m�s maradand�t m�g nem kapott t�le. A h�v�s nyak�k azonban igenis val�san nehezedett mellkas�ra.

T�k�letes sminket var�zsolt mag�ra �s p�r p�lcamozdulattal n�hol felt�zte haj�t, mik�zben m�g mindig a nyak�ket b�multa. Keze r�kulcsol�dott az ez�st�s l�ncra, de nem tudta let�pni. Pontosabban nem akarta. Lemond�an fordult el a t�k�rt�l. „Mi van velem?! Mi�rt v�ltoztam meg ennyire? Voldemort egy gyilkos! Miatta vesztettem el m�r annyi mindent! �s nem csak �n! Csal�dok d�ltek nyomorba, emberek haltak meg a kezei �ltal �s �n az �lmomban R� v�gytam?!  Undor�t� vagyok! Ez azt jelenti, hogy �n is olyan leszek… mint �? Hogyan k�v�nhattam?! Persze, az �rz�keimet csapta be. Ezt bizony�tja az is, hogy fiatalkori alakj�ban jelent meg. Tom Denem… Vajon a hal�lfal�i tudj�k, hogy a rettegett vez�r�k is csak egy f�lv�r, aki a semmib�l kapaszkodott fel? Nem val�sz�n�. Az � bizalmuk is megrend�lne az Urukban. A sors kegyetlen fintora, hogy az aranyv�r� Mardek�r Malaz�r ut�da sem lett m�s, csak egy f�lv�r, aki ugyan�gy �se elveit hangoztatja… persze egy kicsit m�s perspekt�v�b�l… Vajon b�szke lenne r�?”

*

„M�r megint egy idi�ta b�l! Nem tudom mit esznek ebben a di�kok… �s sok feln�tt! Annyira felesleges id�pocs�kol�s, r�ad�sul ma kell indulnom arra az �tkozott helyre a t�kr�k�rt! Semmi kedvem itt rostokolni, mik�zben az �tra k�ne felk�sz�tenem magam. De persze mindenkinek k�telez� a megjelen�s a tan�ri karb�l, mint mindig! Ez annyira…”

De Piton nem tudta befejezni a gondolat�t, ugyanis a Mardek�r asztal�n�l kisebb cs�d�letet v�lt felfedezni, ahonnan hangos sz�v�lt�s is hallatszott. B�r nem sok kedvvel indult h�za di�kjaihoz, az�rt a k�teless�g�t soha nem mulasztotta volna el. �s am�gy is kicsit mintha b�szkes�g t�lt�tte volna el, ha erre az asztalra, �s ravasz tanul�ira n�zett. Azt mondj�k, hogy � kiv�telezik a di�kjaival a m�sik h�rom h�zzal ellenben. Nos, ezt nem mondta soha senkinek, de egyet �rtett vele. Hogy mi�rt r�szes�tette �ket el�nyben? Egyszer�, hiszen a t�bbi h�z �gy is �gymond �sszefogott ellen�k, �s n�h�ny kedves koll�g�ja sem rejtette v�ka al� a v�lem�ny�t… Ki jutalmazta volna �ket, ha nem �? Ki adott volna es�lyt a h�zkupa elnyer�s�re, ha nem �? �s am�gy is, h�za az agyaf�rts�gr�l volt h�res, � pedig n�h�ny dolog felett m�g hajland� is volt szemet hunyni, hogy di�kjai kicsit ki�lhess�k ezt a tulajdons�gukat.

-         Mi folyik itt, ha szabad k�rdeznem? – l�pett oda az egybegy�ltekhez.

-         Piton professzor, Potter…

-         �, Potter ism�t nem b�rt mag�val…

-         De profeszzor…

-         Maradjon cs�ndben, Miss Granger! Potter, ism�t rosszalkodunk? M�r gyan�s volt, hogy ilyen sok�ig nyugton tudott maradni… Draco, mondd el, ez�ttal mi t�rt�nt!

-         Ez itt nekem akart t�madni, ami�rt megjegyz�st tettem Granger ruh�j�ra. Pedig �n nem mondtam semmi rosszat, csak az igazs�got. – mosolyodott el g�nyosan a sz�ke fi� arc�nak fels� harmad�t fed� maszkja m�g�tt.

-         K�sz�n�m, Draco…

-         De Piton professzor nem is igaz…

-         Weasley! Harminc pont a Griffend�lt�l a kisasszony �s a maga tiszteletlens�ge miatt, ami�rt belev�gott egy tan�r besz�d�be… �s Potter, m�g h�sz pontot levonok a min�s�thetetlen viselked�s��rt. A j�v�ben elv�rom, hogy jobban uralkodjon a kamaszos �rzelmein!

A tan�r tov�bbi sz� n�lk�l otthagyta a t�rsas�got, mire a mardek�rosok el�gedett vigyorral vissza�ltek asztalukhoz �s m�g sok�ig k�r�rvend�en nevettek a t�rt�nteken.

*

Harry �k�lbe szorult k�zzel meredt Malfoy h�t�ra. Bar�tainak kellett visszar�ngatniuk hely�kre a rockszt�rnak �lt�z�tt fi�t. Gy�l�lte az eg�sz bag�zst, de f�leg Piton ir�nt ism�t az egekbe sz�k�tt az ut�lata. A d�ht�l alig hallotta, hogy a nadr�gj�n l�v� l�nc hangos koppan�ssal �t�d�tt a hossz� padhoz amint bar�tai lenyomj�k a hely�re. Rettenetesen forrongott. Malfoyt�l m�r megszokhatta volna az ilyen szem�t h�z�sait, tudta, hogy nem fog megv�ltozni, de valahol rem�lte, hogy Piton kicsit norm�lisabb lesz vele az okklumencia�r�k hat�s�ra, amiket nemr�g kezdett el venni vele Voldemort esetleges t�mad�sait megel�zend�en, �s persze azt hitte az is enyh�t� k�r�lm�ny lesz, hogy a ny�ron � is ott volt a Grimmauld t�ri f�hadisz�ll�son. R�j�tt, hogy hi� �br�ndokat kerget, hisz a tan�r mindig is ut�lni fogja azok�rt a dolgok�rt, amiket nem is �, hanem az apja k�vetett el m�g fiatalk�nt ellene. N�ha persze kedve lett volna t�pot adni ennek a gy�l�letnek, de mindig �szbe kapott, hiszen az egyik tan�r�t az�rt m�gsem �tkozhatta meg a nyilv�noss�g el�tt, akkor biztosan rep�lne a Roxfortb�l �s Dumbledore is csal�dna benne… B�r az ut�bbi id�ben vele is kicsit bizalmatlanabb lett, ami�rt nem n�zett fel�je.

Ilyenkor legsz�vesebben elrohant volna Siriushoz, hogy csup�n a jelenl�t�vel megnyugtassa, vagy egy�tt szapulj�k a b�jitaltan tan�rt. Bor�s gondolataib�l Hermione t�r�tette mag�hoz, amint hozz��rt a karj�hoz.

-         Harry, ne t�r�dj vele! �n m�r megszoktam. Nem kell, hogy foglalkoztasson, hogy mit mond Malfoy!

-         De Hermione, l�nyeg�ben lekurv�zott!

-         �s akkor mi van? Pukkadjon meg! Ha engem annak tart, akkor Pansyt minek? Egy�bk�nt j� a jelmezed! – mosolyodott el v�g�l a l�ny mentve a helyzetet.

Harry v�gign�zett fekete, szegecsekkel �s felvarr�kkal d�sz�tett, kopott b�rdzseki�n, szaggatott farmer�n, fekete, ac�lbet�tes bakancs�n, �s feliratos p�l�j�n, haj�t pedig kicsit m�g jobban felborzolta, b�r az m�r �gy is az �g fel� �llt minden egyes sz�l�val.

-         K�sz, te sem n�zel ki rosszul. – mosolygott vissza halv�nyan v�gigm�rve a l�nyt, aki piros �s aranyh�mz�s� kimon�j�ban g�s�nak �lt�z�tt. Haj�t ezen az est�n szoros, sima kontyban viselte, arc�t pedig ki is festette egy kicsit. – Igaz, Ron? Ron?!

A v�r�s fi�, aki matr�zruh�ban fesz�tett, folyamatosan egy ir�nyba b�mult. Harry zavartan k�vette a tekintet�t, ami az egyik griffend�les l�nyon nyugodott.

-         Ja, ja! Igazad van Harry. – fordult v�g�l vissza bar�taihoz. - T�nyleg csini vagy.

*

„M�gis mi a fen�t k�pzel mag�r�l ez a korcs? M�g mindig a gyeng�lked�n lenne a helye… s�t, m�r r�g el kellett volna takarodnia, erre meg van pof�ja megjelenni a b�lon! De h�t… v�g�lis nem az �n bajom lesz, ha leleplez�dik. Neki kell majd menek�lnie!” – mosolyodott el a fekete tal�ros f�rfi, amint vissza�lt a tan�ri asztalhoz a kis incidens ut�n. Tekintet�t m�g mindig gunyorosan mosolyogva a bej�rat k�zel�ben �csorg� maszkos, ny�l�nk f�rfire f�ggesztette, aki hol az el�csarnokot, hol a di�kokat leste fekete-arany maszkja m�g�l, ami szabadon hagyta sz�p�v� sz�j�t.

V�g�l unottan v�gign�zett tan�rt�rsain, akik ugyancsak k�l�nf�le mint�zat� �s form�j� maszkokat viseltek �s elm�ly�lten besz�lgettek az igazgat�ra �s a megnyit�ra v�rva. G�nyosan megmosolyogta Bimba t�rtfeh�r, hosszanti cs�kos ruh�j�t, amiben egy termetes hagym�nak n�zett ki. Flitwick valami cirkuszidom�r-f�l�nek �lt�z�tt, m�g egy kis ostort is viselt az �v�hez k�tve. Tekintete tov�bb siklott McGalagonyra, aki feh�r k�peny�ben, egy gy�gy�t�ra hasonl�tva is meg�rizte szigor�s�g�t �s tart�s�t. „Legal�bb � valami norm�lis jelmezt tal�lt ki… Nem �gy, mint Hagrid a nevets�ges boh�c szerel�s�ben… � am�gy is egy vicc, nem hogy �gy… Sz�nalmas!” A k�vetkez� pillanatban azonban m�gink�bb megr�k�ny�d�tt. El�sz�r fel sem ismerte a k�zeled� Dumbledore –t, aki valami mugli katon�nak �lt�z�tt. Terepsz�n� egyenruh�j�ban, barna bakancs�val, �s el�l �sszefogott szak�ll�val egyenesen megd�bbent�en festett. N�h�ny di�k is oszthatta a v�lem�ny�t, ugyanis felt�n�en sok�ig b�mult�k a j�kedv� igazgat�t. A mellette l�pked� Luciant szinte �szre sem vett�k, pedig � sem volt egy utols� l�tv�ny fekete k�peny�ben �s szerel�s�ben, amit kerek karim�j� kalapja, v�kony v�v� kardja �s a szem�n�l kiv�gott selyemcs�k tette teljess�. N�h�ny di�k mosolyogva suttogta oda t�rsainak, hogy „Tiszta Zorr�!”.

„H�t ez r�hej! Ezt nem hiszem el!” – gondolta Perselus. – „�s ezen gazdagodnak meg a boltosok… De legal�bb a zene norm�lis… eddig. Az nem is olyan rossz.” Addig �pp egy The Cure sz�m ment, ut�na pedig egy ismeretlen sz�m akkordjai t�lt�tt�k be a nagytermet m�gikusan feler�s�tett hanger�vel, mik�zben az igazgat� �s a m�sik tan�r elfoglalta a hely�t, a nagyterembe egy �jabb jelmezes alak l�pett. Piton pedig rajta felejtette a szem�t.

                                                (...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s