2. fejezet

A tal�lkoz�s

Piton a szob�j�ban �lt, idegesen dob�lta ruh�it egy kisebb utaz�t�sk�ba. Nem tudta, mi az a vesz�ly, ami a fi�t fenyegeti, ahogy azt sem tudta, kit�l kapta a levelet. Lehet, hogy csapda? Az �szt�nei azt s�gt�k, hogy nem az. De akkor ki tud m�g a fi�r�l? Hiszen nem mondta el senkinek. Tal�n m�gis var�zsl�kn�l lakik?

Ekkor l�pett a szob�ba Dumbledore.

- Mi t�rt�nt Perselus? - k�rdezte szel�den. Tudta, hogy a tan�rt nem k�nny� �gy kibor�tani.

- Olvassa! - mondta Piton, �s az igazgat� kez�be adta a levelet.

Az �sz var�zsl� gyorsan �tfutotta a p�r sort, majd gondterhelten n�zett maga el�.

- Mi a v�lem�nye? - k�rdezte Piton, k�zben az igen kev�s mugliruh�j�t kotorta el� egy l�da fenek�r�l.

- Oda kell mennie.

- Tudom. M�g ma induln�k, ha lehet.

- Honnan tudja olyan biztosan, hogy ez nem csak egy csapda?

- �rzem. De �n honnan tudja, hogy nem csapda?

- Nos, Perselus, valamit el kell mondanom �nnek. Eddig az�rt nem tettem, mert a feles�ge a hal�la el�tt megk�rt r�, hogy csak akkor mondjam el �nnek, ha nincs m�s v�laszt�som. Eddig nem akartam, mivel �gy t�nt �nt sem igaz�n �rdekli.

- De �rdekelt! Hogyne �rdekelt volna? Hiszen a fiam! M�g ha csak egy kvibli is! - csattant f�l Piton - Csak...

- Csak? Csak nem merte f�lkeresni. Mert f�lt az elutas�t�st�l. F�lt a sz�gyent�l – mondta az �sz professzor.

A sz�gyent�l... Ez a sz� sz�ven �t�tte a f�rfit. Mert igaz volt. Sz�gyellte volna, hogy a fia kvibli. A f�rfi abbahagyta a pakol�st, �s le�lt. N�h�ny percig meredt maga el�, majd halkan megsz�lalt.

- Hallgatom, Dumbledore - kim�rt hangj�n nem hallatszott a lelk�ben d�l� vihar.

- A feles�ge, miut�n megsz�k�tt, a Rendhez menek�lt. Nem mag�t gy�l�lte, nem maga �ld�zte el! A gyermek�t f�ltette, nem akarta, hogy � is hal�lfal� legyen. Ismert egy mugli h�zasp�rt, akiknek nem lehetett gyermeke. Megk�rt engem, hogy tartsam titokban a terhess�g�t �s int�zzem el, hogy a gyerek a sz�let�se ut�n a Gray h�zasp�rhoz ker�lj�n. Akkor m�g nem �rtettem, mi�rt akarja �r�kbe adni. Mint k�s�bb kider�lt, sz�nd�kosan kereste fel a hal�lfal�kat, hogy v�gezzenek vele. �gy siker�lt titokban tartani a kicsit.

- De nekem elmondta...

- Mert - tudom, neh�z elhinni - szerette mag�t - mosolyodott el az igazgat�.

- Gy�l�lt engem - monda Piton, de csak mag�nak.

Dumbledore ezt eleresztette a f�le mellett, �s folytatta.

- Akkor m�g nem tudtuk, hogy kvibli lesz. A mugli sz�l�k adopt�lt�k, de �n - mivel meg�g�rtem a feles�g�nek - tov�bb vigy�ztam a gyerekre. Egy var�zsl�nak sz�ltam, aki �gy is Londonba akart k�lt�zni, hogy a Gray csal�d mellett vegyen lak�st. Megk�rtem a var�zsl�t a mugli feles�g�vel egy�tt, hogy k�lt�zzenek oda. � havonta k�ldi a h�reket a fiatalemberr�l. Igen, Hiszen m�r tizenhat �ves! De a legfontosabb: Meghagytam Mr Springnek, hogy ha t�nyleg baj van, �nnek sz�ljon.

- A K�bor Gimbusszal fogok utazni. Egy f�l�r�n bel�l indulok – jelentette ki Piton t�rgyilagos hangon. Nem szerette az utaz�s eme form�j�t, de jobb �tlete nem akadt, hogyan juthatna el oda.

- Rendben! - mondta az igazgat� �s elindult az ajt� fel�, de m�g visszafordult. - K�rem, azonnal k�ldj�n egy baglyot, ha meg�rkezett! Ha tehetem, �n is �n ut�n megyek. Sok szerencs�t!

Piton gyorsan befejezte a pakol�st. �ri�si lelkiismeret furdal�st �rzett, mint mindig, amikor a feles�g�re gondolt. Dumbledore azt mondta, szerette �t, nem mintha ez cs�kkentette volna a sz�v�t mardos� �rz�st. S�t! Ink�bb fokozta, ha egy�ltal�n lehets�ges.

A folyos�n halk besz�lget�s hangja �t�tte meg a f�l�t. Meg sem kellett n�znie, kik azok, a hangjuk alapj�n azonnal felismerte �ket.

- Harry, l�ttad Piton arc�t, mik�zben megkapta azt a levelet? – hallasztott Ron k�r�rvend� k�rd�se.

- Nem semmi volt! Ilyennek m�g sohasem l�ttam! Vajon mit kaphatott? – Harry eme megnyilv�nul�s�ra Piton keze �k�lbe szorult, de m�g nem akarta felfedni mag�t.

- Fi�k, hagyj�tok m�r! Mindenki err�l besz�l. M�r unom! – zs�rt�l�d�tt Hermione.

De Ron folytatta, mintha meg sem hallotta volna a l�ny hozz�sz�l�s�t.

- Lehet, hogy szerelmeslevelet kapott Umbridge-t�l. Milyen sz�p p�r lenn�nek!

De Harry�k erre m�r nem tudtak reag�lni, mivel Piton most el�l�pett az �rny�kb�l, hiszen ezt a szemtelens�get m�r nem t�rhette.

A h�rom j� bar�t s�padtan h�z�dott �ssz�bb, de a tan�r csak ennyit mondott:

- Harminc pont a Griffend�lt�l!

Miut�n elhalt a f�rfi t�volod� l�pteinek zaja, a h�rom Giffend�les �sszen�zett.

- Tal�n t�nyleg szerelmeslevelet kapott... – �llap�totta meg Harry nagy komolyan.

Pitont azonban most nem �rdekelt�k ilyen apr�s�gok. M�skor ez�rt olyan b�ntet�feladatot adott volna, hogy egy h�tig ki sem l�tszanak bel�le, de most fontosabb dolga volt. Majd a k�vetkez� b�jitaltan �r�n rev�nsot vesz.

Mikor ki�rt az �p�letb�l, megszapor�zta l�pteit. Roxmorts hat�r�n�l kiny�jtotta a p�lc�j�t, hogy h�vja a K�bor Grimbuszt, ami perceken bel�l meg�rkezett. � felsz�llt r�, gyorsan kifizette a fuvard�jat, megmondta hov� akar menni, majd le�lt a legs�t�tebb sarokba, nehogy faggatni kezdj�k. Legsz�vesebben megk�rte volna a sof�rt, hogy csak n�h�ny �ra m�lva �rjenek a Knight streetre. Nem �rezte mag�t boldognak a tal�lkoz�st�l, pedig �let�ben el�sz�r l�thatta a fi�t. K�rd�sek furakodtak az agy�ba, de a v�laszokt�l tartott.

- Tud m�r a sz�rmaz�s�r�l? Mit fog �rezni, amikor megtudja, hogy �l az apja, csak tizenhat �vig fel� sem n�zett? Mit tegyek, ha megl�tom? Olyan furcsa... Mintha egy idegenhez menn�k…

Fekete szem�t lehunyta, �s megpr�b�lta elk�pzelni a fi�t, de folyton feles�ge arc�t l�tta maga el�tt. Soha �let�ben nem �rezte mag�t ennyire izgatottnak, mint most. Olyan volt, mint amikor az ember r�gen elvesz�t valamit, �s �jra megtal�lja.

Ekkor �rkezett meg a busz a Knight street 6.-hoz.

Piton lesz�llt, megk�sz�nte a fuvart, �s letette a csomagj�t a l�ba el�. Feln�zett a sz�rke �p�letre. Ahol � �llt, pontosan az erk�lyekre lehetett l�tni. R�gi t�pus� emeletes h�z volt, kicsi kerttel az el�t�rben. Hat csal�d lakott benne, l�tszott, hogy a lak�k gondosan �gyelnek a h�z tisztas�g�ra. Kisgyerekek is lehettek, mivel a kert egy r�sz�t j�tsz�t�rnek alak�tott�k ki. Minden csendes volt, senki nem j�rt az utc�n ebben a koraesti �r�ban.

- Sz�val itt n�tt f�l a fiam. A feles�gen t�nyleg j� helyet v�lasztott – �llap�totta meg n�h�ny percnyi n�zel�d�s ut�n.

Nagyot s�hajtott, majd odas�t�lt a kapuhoz, amit z�rva tal�lt. Hat nevet l�tott a kaputelefonon, amit csak egy kis keresg�l�s ut�n tal�lt meg. Egy p�r m�sodpercig az E. Gray felirat� gombon tartotta az ujj�t, majd m�gis ink�bb R. Spring lak�s�ba csengetett be.

- Ki az? - k�rdezte egy kedves n�i hang.

- Perselus Piton – v�laszolta t�m�ren.

- J�jj�n be! A f�rjem m�r v�rja!

Ekkor jutott csak esz�be, hogy elfelejtett �t�lt�zni, m�g mindig a fekete iskolai tal�r volt rajta, de ezen nem maradt ideje gondolkodni.

A kapu halk berreg�s ut�n kiny�lt, �s � bel�pett a s�t�t, �rny�kos folyos�ra. A Spring lak�s mindj�rt a f�ldszinten volt. Be sem kopogott, az ajt�n kil�pett egy n�l�n�l alig id�sebb, testes, sz�ke f�rfi. Az am�gy j� ked�ly� ember most igen csak komoly �br�zattal tess�kelte be Perselust, majd az el�szob�ban meg�ll�totta.

- A fi� itt van bent. M�r elmontuk neki azt, amit tudnia kell. J�jj�n, mag�nak is mindent elmes�l�nk.

A f�rfi idegesen k�vette a h�zigazd�t a nappaliba.

-Azt a k�pet a fia festette. Ezt adta kar�csonyra tizenn�gy �ves kor�ban - mutatott az egyik falon l�v� festm�nyre Spring. A k�p a h�zat �br�zolta, h�val bor�tva - Tehets�ges fi�.

A tan�r erre nem tudott semmit mondani, hiszen nem ismerte a k�p alkot�j�t.

A nappali bar�ts�gos hangulatot �rasztott, vajsz�n� falakkal, sz�p barna b�rb�torokkal. Rengeteg szoban�v�ny d�szelgett a polcokon, �s m�g t�bb k�pet akasztottak a falra.

B�r a f�rfi �ltal�ban j� megfigyel�nek bizonyult, abban a pillanatban csak a hever�n kiss� g�rnyedten �l� s�padt kamaszfi� �rdekelte. Alancsony termete ellen�re n�h�ny �vvel id�sebbnek n�zett ki a kor�n�l. Sov�nys�g�t egy kicsit takarta az ing, �s a farmernadr�g, hosz� ujjait a t�rde el�tt �sszekulcsolta. Amikor Piton a szem�be n�zett, nagyot dobbant a sz�ve. Azok a hatalmas szemek... Olyanok voltak, mint az anyj�nak, csak nem szikr�z�an k�kek, hanem teljesen feket�k. A fi� �lla, az ajka, a keze is a szeretett feles�g�re eml�keztett�k. De az orra, a homloka, teljesen az apj��hoz hasonl�tott. Der�kig �r�, fekete haj�t �sszefogta, �gy magas homloka teljesen szabadon maradt.

Egy percig megillet�dve n�zett az apj�ra, majd lassan odament hozz�.

- Szervusz... Fiam – Piton �tkozta mag�t, hogy csak ennyit tudott kiny�gni, de ez a tal�lkoz�s teljesen felkavarta.

- Szia apa – mondta a fi� halkan.

Egy p�r m�sodpercig m�regett�k egym�st, v�rt�k, mit l�p a m�sik. Megfordult Piton fej�ben, hogy tal�n illene meg�lelni a fi�t, de ink�bb csak a jobbj�t ny�jtotta neki. Ez a gesztus annyira szem�lytelenre siker�lt, hogy az ott tart�zkod�kat teljesen led�bbentette. A fi� vissza�lt a hever�re, helyet szor�tva az apj�nak. Nem l�tszott az arcukon semmif�le �rzelem, sem az egym�sra tal�l�s �r�me.

A b�jitaltan tan�rnak esz�be jutott, hogy meg�g�rte Dumbledore-nak, �zen mihelyst meg�rkezett, ez�rt k�rt Mr. Springt�l penn�t meg pap�rt, majd �rni kezdett.

"Szerencs�sen meg�rkeztem..."

Itt abbahagyta az �r�st �s a mellette �l� fi�hoz fordult.

- Mi a neved? – k�rdezte ridegen.

- Eugene Gray.

- Nem! A neved Eugene Piton! - A hangja rideg volt, �s parancsol�.

Eugene-t felh�bor�totta az, hogy az apja m�g a nev�t sem tudta, de parancsolgat. Mi alapj�n akarja �t ir�ny�tani? Tal�n mert var�zsl�, minden �gy van, amit � mond?

- Nem! Nem fogom hagyni, hogy ez az ember parancsoljon nekem! – n�zett a fi� maga el� dacosan.

Befejezte a levelet, �s Spring bagly�val elk�ldte a Roxfortba.

Ez �llt benne:

"Szerencs�sen meg�rkeztem Eugene Pitonhoz. V�rom a tov�bbi utas�t�sokat."

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s