3. Fejezet

Eugene

Piton csak az ut�n, hogy elk�ldte a baglyot, n�zte meg jobban, kik is vannak m�g a szob�ban. Spring egy karossz�kben foglalt helyet, a sz�k t�ml�j�n ott �lt mellette egy kicsi, barna haj� asszony.

A szemk�zti m�sik hever�n egy magas, �sz�l� haj� f�rfi �lt, mellette egy igen csinos, negyvenes �vei k�zepe fel� j�r� csinos h�lgy. A n� k�k szemei ijedten csillogak, n�ha idegesen belet�rt r�vid, v�r�sre festett haj�ba.

Mikor �szrevett�k, hogy a tan�r �ket n�zi, fel�lltak, �s odamentek hozz�. Piton lass� eleg�ns mozdulattal felkelt, �s kezet fogott mind a kett�vel.

- Eugene Gray vagyok, a feles�gem Emily Gray – a f�rfi hangja bar�ts�gosan csengett, de a szem�n l�tszott a gyanakv�s.

- Perselus Piton – mutatkozott be � is. B�r rajta nem l�tszott, de � sem tal�lta kifejezetten rokonszenvesnek a h�zasp�rt.

Egy p�r m�sodpercig m�g sz�tlanul m�regett�k egym�st, majd vissza�ltek a hely�kre.

A hallgat�st a barnahaj� asszony t�rte meg:

- Jaj, �n m�g elfelejtettem bemutatkozni – mondta kedves, cseveg� hangon, hogy oldja a fesz�lts�get - Julia Spring - azzal kezet fogott � is Pitonnal - K�r egy kis k�v�t, vagy te�t? Esetleg enne valamit? Csin�lhatok n�h�ny szendvicset.

- Nem vagyok �hes, k�sz�n�m. De egy kis te�t inn�k, ha lehet – v�laszolta Piton k�z�ny�sen.

- Rendben. Ti k�rtek valamit? - fordult a t�bbiekhez.

- Nos - kezdte Spring, miut�n feles�ge kiment a konyh�ba - fontos dolgot szeretn�nk mondani. Szerint�nk Eugene itt nincs biztons�gban - az eml�tett a plafonra emelte a szem�t, �s fels�hajtott. �gy l�tszott nincs �ny�re a besz�lget�s. - N�h�ny nappal ezel�tt var�zsl�k kerest�k f�l a Gray csal�dot. Szerencse, hogy mi itthon voltunk. A fi�t kerest�k. L�ttam, hogy meg akarj�k t�madni Emily-t. Azonnal odarohantam seg�teni. Erre a t�mad�k megijedtek, �s elfutottak, b�r gondolom a leleplez�d�st�l f�ltek. Val�sz�n�leg nem akart�k, hogy felismerj�k �ket. Emily nem is eml�kszik az arcukra, �gy sejtem valami b�b�j miatt. Ma d�lel�tt viszont be is t�rtek hozz�juk – Piton a Gray h�zasp�r fel� fordult, akik a n�ma k�rd�sre csak s�padtan b�logattak - De nem vittek el semmit, csak a fi� szob�j�t forgatt�k f�l, mintha keresn�nek ott valamit.

- Biztos, hogy nem vittek el semmit? - k�rdezte Piton.

- Az �gvil�gon semmit – v�laszolta k�z�ny�sen a fia - Viszont itt is hagytak valamit.

Az apja kez�be nyomott egy pergamendarabot, amin ez �llt:

"Meghalsz kvibli, ahogy az �rul� any�d!"

Piton arca falfeh�rr� v�lt. Valahogy megtudt�k a hal�lfal�k! Patthelyzet. Ha itt hagyja a fi�t, biztosan meg�lik, ha mag�hoz veszi, ny�ltan ellent mond a Nagy�rnak... Tan�cstalanul meredt a mellette �l� fi�ra, aki szemmel l�that�an nem fogta fel a helyzet s�lyoss�g�t.

A fi� nevel�apja kikapta a pap�rt a tan�r kez�b�l.

- Fiam, ezt mi�rt nem mondtad? - de a v�lasz csak egy v�llr�nd�t�s volt.

Ekkor l�pett be Julia egy t�lc�val, rajta egy te�skanna, �s hat te�scs�sze. Eugene egyb�l felugrott, hogy seg�tsen a t�r�keny asszonynak. P�r perccel k�s�bb a szendvicseket is behozta, �gy fiatalember j��z�en nekil�thatott.

- Teh�t akkor mi lesz a fiunkkal? - k�rdezte Emily aggodalommal a szem�ben - Szeretn�nk ha n�lunk maradna. F�ltj�k �t.

- Az � fiuk!? - gondolta d�h�sen Perselus. A te�scs�sze megremegett a kez�ben.

- Ha t�nyleg f�ltik, nem tartj�k itt. Maguk nem tudj�k megv�deni �t, �s � sem tudja mag�t megv�deni – pr�b�lt nyugodt hangnemben besz�lni, de ez nem igaz�n siker�lt neki.

- Nyugi anya! Nem megyek el vele! – mondta ut�latos kis vigyorral a fi�, �s olyan szemtelen pillant�ssal n�zett az apj�ra, hogy annak kedve lett volna pofon v�gni, de e helyett higgadts�got er�ltetett mag�ra �s visszak�rdezett.

- Ha szabadna tudnom, mi�rt nem? – b�r hangja ugyan olyan hideg �s �rzelemmentes volt mint eddig, de a fekete szemek v�szj�sl�an megvillantak.

- Nos, ennek t�bb oka is van. Egy: Szeretek itt �lni. Kett�: Ez az otthonom! H�rom: Meg tudom magam v�deni. N�gy: Be akarom fejezni az iskol�t, s�t! Egyetemre is akarok j�rni. MUGLI egyetemre - a fi� itt fel�llt, �s az apja fel� fordult. Eddig s�padt arca kipirult a d�ht�l - Ink�bb hallgatok azokra, akik tizenh�rom �ve nevelnek, b�r nem a v�rszerinti sz�leim, mint arra, aki az ap�mnak mondja mag�t, de tizenhat �vig fel�m sem n�zett, r�ad�sul a nevem is csak egy sz�k f�l�r�ja tudja. �n nem igaz�n �rtem a var�zsvil�g szab�lyait, de egyet �rtek: M�g itt a mugli vil�gban tehets�ges �s �rt�kes vagyok, a var�zsvil�gban csak egy nyomorult kis selejt, akit m�g a saj�t apja is sz�gyell!

A mondand�j�t cinikusan vigyorogva, g�nyos hangs�llyal kezdte, a v�g�t k�nnyes szemmel kiab�lta. Piton erre nem sz�lt semmit. Tudta j�l, a fi�nak igaza van, de itt m�gsem maradhat. Eugene m�g mindig ott �llt f�l�tte, �s nagy k�nnyes szemeivel v�dl�n n�zett. Emily odament hozz� �s �t�lelte.

- Nem engedlek elmenni! - mondta remeg� hangon, m�lyen belen�zve a tan�r szem�be - K�rem, ne vigye el t�l�nk!

- El kell vinnem. Az � �rdek�ben! - ez a kis k�zj�t�k v�gk�pp meggy�zte, mit is kell tennie. Be kell bizony�tania, hogy a fia m�g a var�zsvil�gban sem selejt! Ahogy n�zte a fi� szomor� arc�t legsz�vesebben � is meg�lelte volna, de nem tette. A b�szkes�ge nem engedett ilyen gyenges�get, ink�bb a szokott rezzen�stelen arckifejez�ssel n�zte �ket.

A k�noss� v�l� csendet a kapucseng� hangja t�rte meg. Julia felpattant, �s felvette a kaputelefont.

- Ki az? – a telefonb�l egy f�rfi hangja sz�r�d�tt ki - K�rem, j�jj�n be!

Julia kiszaladt, hogy beengedje a vend�get. Egy magas, k�ksz�n� tal�ros var�zsl� l�pett be. Hossz� �sz haja �s szak�lla nagyon �regnek l�ttatt�k �t, f�lhold alak� szem�vege m�g�l vid�man csillogott a k�k szeme.

Mr Spring �s Piton megk�nnyebb�lten n�ztek a j�vev�nyre, a t�bbiek viszont meglep�dve meresztgett�k a szem�ket.

- Isten hozta Dumbledore! �lj�n le! K�r te�t? - Mr. Spring k�n�lta vid�man hellyel a professzort.

- K�sz�n�m sz�pen Robert! De el�tte szeretn�m, ha elmondan�k, mi t�rt�nt – mondta az id�s f�rfi, mialatt helyet foglalt az egyik fotelben.

Elism�telt�k a t�rt�netet, �s Eugene neki is odaadta a pap�rt. Dumbledore el�sz�r csak gondterhelten h�mm�g�tt, majd Perselushoz fordult.

- Mit �hajt tenni? Mag�nak kell d�nteni – mondta higgadtan.

- Magammal vinn�m a Roxfortba, ha lehet. Ott legal�bb szemmel tarthatom! – jelentette kis a f�rfi. Amikor l�tta fia d�h�s arckifejez�s�t, �nk�ntelen�l is g�nyos mosolyra h�z�d�tt a sz�ja.

- Rendben van. Biztos tal�lunk neki is valami munk�t – b�lintott a professzor, bar�ts�gos pillant�st k�ldve az eml�tett fel�.

- Micsoda!? M�r mondtam: maradok, �s k�sz! Mr. Spring is meg tud v�deni! – h�borgott a fi�.

- Nem, Eugene! Sajnos nem mindig lehetek veled. Ezen k�v�l gondolnod kell a nevel�sz�leidre! Ha te itt vagy megint megt�madhatj�k �ket – cs�v�lta a fej�t Robert.

- Akkor is megt�madhatj�k �ket, ha nem vagyok itt! - ez el�g gyenge �rv volt, a sz�ve m�ly�n tudta, hogy a var�zsl�knak igaza van.

- Eugene! - sz�lt Emily - Mi lesz Suzyval? Te is tudod, mennyire szeret t�ged! – szinte k�ny�r�gve n�zett, mialatt v�gigsim�tott a fi� v�kony ujjain.

Ez az �rv hatott. A Gray h�zasp�r az�rt fogadta �r�kbe a fi�t, mert azt hitt�k, nem lehet gyerek�k. �m hat �vvel ezel�tt m�gis sz�letett egy kisl�nyuk. Eleinte f�ltek, hogy a fi� f�lt�keny lesz a h�g�ra, hogy �gy fogja �rezni, a fogadott gyermek�ket kev�sb� szeretik, de szerencs�re ebben nagyot t�vedtek. B�r nem is rem�lt�k, de a k�t gyerek k�z�tt igazi testv�ri szeretet alakult ki. Eugene szomor�an leszegte a fej�t. Tan�cstalan volt.

Piton a fia v�ll�ra tette a kez�t.

- Ha igaz�n szeret, meg�rti, hogy el kell menned. Gondolj bele, ak�r �t is b�nthatj�k - nem tudta ki az a Suzy, de �rezte: fontos a fia sz�m�ra. Mag�ban abban rem�nykedett, hogy nem a bar�tn�je, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egy szerelmes kamasz lelki sebeit is �polgassa.

Erre a konyh�b�l el�szaladt egy barnahaj�, k�kszem� kisl�ny. Odaszaladt Pitonhoz, �s belekapaszkodott a tal�rj�ba, nagy szemeivel k�ts�gbeesetten n�zett a f�rfira.

- Ne vidd el a testv�remet! - a kicsi id�ig a konyh�ban volt, mert megijedt a vend�gt�l, �s onnan hallgat�zott, de amikor felfogta, hogy mit is akar ez a cs�nya, f�lelmetes ember, nem b�rt tov�bb ott maradni.

Piton ekkor olyat tett, amin m�g Dumbledore is meglep�d�tt. Lehajolt a kisl�nyhoz, megsimogatta a fej�t, m�lyen belen�zett a szem�be �s sz�pen halkan mondta neki: - A testv�rednek el kell mennie. Az � �rdek�ben. Ugye nem akarod, hogy a b�ty�dnak baja legyen?

A kicsi tagad�an r�zta buksij�t.

- Rendben. Eugene, pakolj �ssze. Indulunk! - mondta ellentmond�st nem t�r� hangon.

- De az iskol�val mi lesz? – kutatott a fi� �jabb �rvek ut�n, h�tha m�gis maradhat az otthon�ban.

- El lesz int�zve. Ha ism�t biztons�gban leszel, befejezheted. Indulj pakolni! – mondta parancsol� hangon Piton.

- V�rj! Legal�bb m�g az �jszak�t hagy t�ltsem itthon – k�rlelte kiss� k�ts�gbeesetten a fi�.

- J�l van – b�lintott egy kicsit megenyh�lve. Nem akarta mindj�rt megut�ltatni mag�t a fi�val.

- Addig �n aludjon n�lunk! - invit�lta Julia. Perselus beleegyez�en b�lintott, b�r legsz�vesebben azonnal visszament volna a Roxfortba.

- Akkor l�tom, el van int�zve a dolog – csapta �ssze el�gedetten a kez�t Dumbledore - Holnapra keres�nk helyet a fiatalembernek a Roxfortban. Viszont l�t�sra! – az �sz f�rfi b�cs�z�ul kezet r�zott mindenkivel, majd siet�sen t�vozott.

Egy �ra m�lva Eugene m�r a szob�j�ban pakolt. Szomor�an gondolt az elk�vetkezend� id�szakra, nem tudta mi v�rhat r�. Nem akart menni, nem akarta feladni az eddigi nyugodt, boldog �let�t. Esz�be jutott, mi lenne, ha megsz�kne, de elvetette az �tletet. Hiszen �gyis r�tal�ln�nak, �s akkor kitudja, milyen helyre jutna... �gy legal�bb annyi biztos, hogy valamennyire biztons�gban lesz. Vajon tud majd �zenni h�gocsk�j�nak? – tette fel a k�rd�st mag�nak szomor�an.

Ekkor valaki megkapargatta az ajtaj�t.

- Ki az? - k�rdezte, a fi� de m�r el�re tudta a v�laszt.

- �n vagyok! - mondta egy v�konyka kisl�nyhang. Bebocs�t�st nem k�rt, egy percen bel�l m�r a fi� �gy�n �lt.

- Neked m�r aludnod kellene, T�kmag! – mondta kicsit csipkel�dve, de az�rt szeretettel �lelte �t a kisl�nyt.

- Mondj esti mes�t! – mondta ny�g�sen Suzy.

- Rendben! De csak egyet! - azzal felkapta a kisl�nyt �s �tvitte a saj�t szob�j�ba. A mes�t olyan hossz�ra ny�jtotta, amennyire csak lehetett. Tudta, hossz� ideig ez lesz az utols�. Soha nem k�nyvb�l mes�lt, saj�t t�rt�neteket tal�lt ki Suzanne-nak, aki legt�bbsz�r elaludt a hossz� mese alatt, ahogy aznap este is. Eugene �vatosan, hogy fel ne �bressze az alv� gyermeket, cs�kot adott az arc�ra, majd visszament a szob�j�ba.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s