Consolamentum

5. fejezet

Az Evans-csal�d a reggelihez k�sz�l�d�tt. A k�t tin�dzser-korba �r� l�ny az asztalt ter�tette, m�g anyjuk a szalonn�t s�t�tte. F�l szem�t a finoman barnul� pir�t�son tartotta, melynek kellemes illata eltekerg�z�tt a nappaliba is. Mr. Evans behozta a h�z el�l a friss tejet, �s az aznapi �js�got.

- Ism�t semmi. Csak �jabb sz�ml�k, �s egy k�peslap Alfie-t�l - mondta, majd megford�totta a k�rty�t. - „Sz�v�lyes �dv�zlet Koppenh�g�b�l”.

- Der�k Alfie mindig is im�dott a kontinensen utazgatni - mosolyodott el Mrs. Evans.

- Odateszem a t�bbihez - s�hajtotta a f�rfi, majd csatlakozott hozz�juk.

A k�sek �s vill�k idegt�p�en koppantak a t�ny�rokon, mik�zben ettek. Egyik�k sem sz�lt semmit. A l�nyok b�slakodtak, hiszen ny�ri sz�net�k igencsak a v�g�hez k�zeledett. K�l�n�sen Lilyt r�zta meg a szeptember k�zeled�se, hiszen el�rkezett az ideje annak, hogy fels�bb iskol�ba l�pjen. Az �j k�zeg pedig meglehet�sen tasz�totta: semmi kedve sem volt olyan unalmas dolgokat tanulni, mint n�v�re, az undok Petunia - aki sose mulasztott el egy alkalmat sem a dicsekv�sre. Otthon mindig b�szk�n mutogatta a k�sz h�mz�seit, �s az �jabb recepteket, melyeket siker�lt elsaj�t�tania. Lily azonban sosem rajongott az�rt a le�nyiskol��rt, ahova testv�re j�rt. Meg volt r�la gy�z�dve, hogy az int�zm�ny begyepesedett v�nkisasszonyokat nevel ki, �s ezen v�lem�ny�t nem is rejtette v�ka al�, Petunia nagy b�nat�ra. Folyamatosan cs�folt�k egym�st, sz�leik pedig alig tudt�k sz�tszedni �ket, ha valami�rt hajba kaptak. A k�t teljesen k�l�nb�z� szellem� gyermek bizony megnehez�tette Mr. �s Mrs. Evans dolg�t.

Lily �pp a narancslev�t kortyolgatta, mikor a nyitott ablakra t�vedt a tekintete.

- Te anya, az nem egy…?

Mind a p�rk�ny fel� pillantottak, majd sikoltva pattantak fel sz�k�kr�l, �s h�tr�ltak eg�szen a h�t�ig.

- Egy vad mad�r! - ny�gte Petunia. - �ssze fog cs�pni minket!

- Ez egy bagoly… - �llap�totta meg Mr. Evans, k�zelebb mer�szkedve. - K�l�n�s, nappal, �gy tudom, ezek alszanak…

- Kezdj el valamit lobogtatni, att�l h�tha megijed �s elrep�l! - s�rgette hitvese, aki v�delmez�n �t�lelte l�nyait.

Mr. Evans fogott egy konyharuh�t, �s meglengette az �llat el�tt. Az lehunyta a szemeit, mintha f�lne, hogy a kend�vel belekapnak, de tiltakoz�s n�lk�l t�rte a legyez�st. Tollai itt-ott felborzol�dtak ugyan, m�gis b�k�snek t�nt. Megr�k�ny�d�s�kre, sz�rnyra kapott, �s letelepedett az egyik sz�k t�ml�j�ra. A l�nyok sikoltozva menek�ltek el�le, �s Mrs. Evans ereiben is megh�lt a v�r.

- H�vd a vad�r�ket! - suttogta f�rj�nek. - El kell vinni�k innen!

Az �llat azonban b�k�sen huhogott egyet, majd kiejtette a cs�r�b�l azt a lev�lk�t, amit eddig szorongatott, majd visszar�ppent az ablakba. A bor�t�k Lily pohara mell� pottyant.

- Mi ez? - vette szem�gyre a levelet Mr. Evans. - Valaki sz�rakozik vel�nk? Ki haszn�l baglyot post�snak?

- Kinek sz�l a lev�l? - k�rdezte Lily k�v�ncsian.

- Neked, �desem - motyogta anyja d�bbenten.

- Biztos az a h�lye fi� a szomsz�db�l! - fakadt ki Petunia. - Csak az csin�lna ilyeneket!

- Ne b�ntsd Perselust, � j� fi�!

- Igen, j� gonosz!

- Bontsd ki, Lily - ny�jtotta �t a levelet apja.

- K�sz�n�m.

Mind izgatottan v�rt�k, mi s�lhet ki ebb�l a kom�di�ba ill� helyzetb�l. A l�ny meglepetten bontogatta a titokzatos bor�t�kot, noha �gyelt arra, hogy a sz�p viaszpecs�t, a k�l�n�s „Roxfort” felirattal s�rtetlen maradjon.

T�bb r�tegnyi, c�meres pergamen b�jt el� bel�le, Lily pedig olvasni kezdte �ket.

Tisztelt Evans kisasszony!

�r�mmel �rtes�tj�k, hogy felv�telt nyert a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ba. Mell�kelten megk�ldj�k a sz�ks�ges tank�nyvek �s felszerel�si t�rgyak list�j�t. A tan�v szeptember 1.-�n kezd�dik. Legk�s�bb augusztus 10.-�ig k�ldj�n baglyot nek�nk.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

Igazgat�helyettes

- Tess�k? - nyikkant Petunia.

Lily sz�p v�g�s� szemei azonban elkerekedtek, �s meglepetten t�togott.

- Ez valami vicc? - vonta fel a szem�ld�k�t Mrs. Evans.

- Nem, anya! N�zd, van tov�bb is! Itt a lista arr�l, amit venni kel!

- „H�rom rend egyszer� munkatal�r”… „hegyes s�veg”! Kicsim! - vette le a szem�veg�t apja. - Biztos, hogy nem Perselus sz�rakozik?

- Dehogyis, apa! - rontott ki a h�ts� ajt�n Lily, a konyh�ban hagyva d�bbent sz�leit.

Odarohant a ker�t�shez, �s kiab�lni kezdett.

- Perselus! Perselus Piton, gyere le a kertbe!

Egy k�cos fej bukkant el� az egyik emeleti ablakb�l. A fi� fintorogva biccentett oda a l�nynak.

- Mit akarsz, Riri?

- Levelet kaptam! N�zd! Bagoly hozta!

Perselus feleszm�lt, �s hevess�g�ben beverte a fej�t az ablakkeretbe. Lily j��z�en kacagott.

- Mindj�rt lent vagyok!

A l�nynak szinte �r�kk�val�s�gnak t�nt az a p�r m�sodperc, ami alatt a k�ba k�ly�k lek�sz�l�dott az emeletr�l. Kiv�g�dott a h�ts� ajt�, � pedig szinte sz�guldott a pal�nkok fel�. M�r nem f�rt �t rajta, mint kiskorukban, Lily azonban �tpr�selte mag�t a lyukon.

- N�zd! - nyomta a kez�be a levelet, majd boldogan a nyak�ba vetette mag�t. - �n is az vagyok! �n is boszork�ny vagyok!

A vih�ncol� gyerekek hangj�ra Eileen is felfigyelt, aki a konyh�ban vasalt. Megt�r�lte izzad� homlok�t, �s kikukkantott a kertbe.

- Ti meg mit csin�ltok? - k�rdezte a nevetg�l� gyerekek l�tt�n.

- Anya! Lilyt felvett�k a Roxfortba!

- Ho-hogyan?

A n� �rezte, hogy kiss� megsz�d�l. Oda az �lc�ja. Most minden ki fog der�lni. Ha ez a kisl�ny is…

- � is tud var�zsolni, ahogy te �s �n!

- Perselus, fogd be a sz�d, az isten�rt! Nem akarod kiplak�tolni ezzel a f�l utc�t? - rivallt r� fi�ra, akinek r�g�ta nem csillogott ennyire a szeme az �r�mt�l. - Neked egy�bk�nt sem lenne m�g szabad var�zsolnod!

- Az nem sz�m�t - legyintett Perselus.

Az Evans-sz�l�k f�l�nken k�vett�k l�nyukat a kertbe, �s kiss� d�bbenten n�zt�k, mik�nt ujjong Lily �s az elhanyagolt szomsz�d kisfi� a lev�l l�tt�n. Eileen, ahogy megpillantotta �ket, s�hajtott egyet.

- Cecile, �n…

- Akkor ez… most nem �tver�s? - k�rdezte Mrs. Evans s�padtan.

A k�t gyermek Mrs. Pitonra pillantott, aki megadta mag�t.

- Att�l tartok, nem - felelte. - Tal�n… j�jjenek �t. Van mit megbesz�ln�nk - t�rdelte kezeit.

Lily m�g egy hangosat sivalkodott, majd megragadta Perselus kez�t.

- El kell mes�lned nekem mindent!

Le�ltek a l�pcs� melletti, nagyobb k�vekre, melyek m�g�tt egykor elb�jtak, �s Perselus sorra mes�lni kezdett neki mindarr�l, amit anyj�t�l hallott, vagy a k�nyvekben olvasott.

A sz�l�k a konyh�b�l figyelt�k lelkes besz�lget�s�ket, �s d�bbenten �rtes�ltek arr�l, hogy szomsz�d asszonyuk v�gig boszork�ny volt, �s hogy fia is kicsi kor�t�l kezdve k�pes haszn�lni m�gikus erej�t. M�gis �r�mtelinek �t�lt�k meg a dolgok alakul�s�t.

Egyvalaki nem rajongott a h�r�rt: az az elkeseredett arc�, d�h�s kisl�ny, aki az Evans-h�z port�j�nak ajtaj�b�l, titokban figyelte �ket…

- Mama, nem l�t-…? - k�rdezte volna Perselus, bel�pve a konyh�ba.

A kez�ben szorongatta a megv�s�rland� holmik list�j�t, de McGalagony professzor �rtes�t�j�t sehol sem tal�lta. Megdermedt, mikor megpillantotta apj�t a konyhaasztaln�l, amint az az � level�t olvasgatja. Egy fogpiszk�l�val unottan turk�lt a sz�j�ban. Nedves, izzadt, b�d�s b�re csak �gy csillogott a takar�kra �ll�tott l�mp�k halov�ny f�ny�ben. A bal f�le mellett volt egy nagy, koszos folt az arc�n, de �gy t�nt, nem vette m�g �szre.

- Sz�val a k�ly�k m�giscsak selejtes. Olyan, mint te.

- Ne besz�lj �gy r�la - morogta Eileen, ahogy az eldugult lefoly�t pump�lta. Inger�lten f�lrehaj�totta a pump�t, mikor a v�rt eredm�ny elmaradt. - Ink�bb seg�ts.

- Majd holnap megcsin�lom - felelte a f�rfi, oda sem fordulva. - Na �s mit �rtak m�g? Csak ennyi j�tt? - lobogtatta meg a pap�rt. - Megfelel nekik? Felveszik?

- Persze, hogy fel. Perselus nagyon tehets�ges.

- Tehets�ges - k�hintett Tobias. Fel�llt, �s az asztalra haj�totta a meggy�rt pergament. - Ink�bb csak olyan abnorm�lis, mint amilyen te vagy.

- Nem t�r�m, hogy �gy besz�lj r�la! Nem hagyom t�bb�, hogy folyton s�rtegess minket! - fenyegette meg a n� elkeseredetten. - Nem fogsz �gy besz�lni r�lunk, mintha �tsz�li mocskok lenn�nk! Olyanok, mint te!

- Mit mondt�l, te utols� boszork�ny kurva?!

Meglend�tette a karj�t, �s a k�zfej�vel arcon �t�tte a n�t. Eileen felsikoltott, Perselus pedig �sszerezzent, �s ijedt�ben lekuporodott a f�ldre.

Tobias elkapta a n�t, �s az asztalnak l�kte. Eileen reszket� kezeivel v�rz� ajkait t�r�lgette, �gy szinte �szre sem vette a k�vetkez� pofont. A k�t b�r �jra csattant, � pedig csak m�g jobban sz�d�lni kezdett. H�rg�, csukl�sszer� s�r�s t�rt el� bel�le, �s halk, ny�sz�rg� hangon k�ny�r�gni kezdett, ahogy a f�rfi mindk�t kez�vel megragadta a fej�t. �r�lt tekintet�b�l csak gy�l�letet tudott kiolvasni. Tobias mellkasa zil�lt, az izmai megfesz�ltek, ami annak a jele volt, hogy b�rmikor �jra �t�sre emelhette a kez�t.

A f�rfi v�g�l v�ratlan mozdulatra sz�nta el mag�t. Megcs�kolta a n�t, �s durv�n, f�jdalmasan harapd�lni kezdte az ajkait. Er�sen szor�totta mag�hoz, lefejtve r�la a pul�vert. Megharapta a nyak�t is, majd kettej�k k�z� ny�lt, �s gombolni kezdte a nadr�gj�t.

- Neh… most ne - ny�gte a n� er�tlen�l, megk�nnyebb�lve, hogy nem akarja �jb�l megverni.

Tolta volna el mag�t�l, de a f�rfi nem engedte. Ism�t az asztalnak l�kte, fejbe v�gta, majd fel�ltette a tiltakoz� asszonyt.

- Ne! Eressz el! - k�ny�rg�tt a n�, amikor a f�rfi cib�lni kezdte a szokny�j�t. Meztelen l�bai �ssze-vissza kap�l�ztak: r�gta, marta, harapta f�rj�t, de az er�sebb volt.

Perselus k�nnyes szemmel, remegve figyelte a konyh�ban zajl�, sz�rny� esem�nyeket. Falfeh�r volt durva apj�nak l�tt�n, aki letolta mag�n a nadr�got, �s hozz�simult zokog� anyj�hoz. Minden mozdulatukra nyekkent egyet az asztal, de m�g a recseg�s sem nyelte el Eileen sikolyait.

A fi� befogta a f�leit, �s s�rni kezdett. �rezte, hogy a fej�t el�nti egy sz�rny� forr�s�g, a f�lelem �s gy�l�let m�lys�ges kever�ke. Menek�lni akart. Undorodott a szagokt�l, a szavakt�l, a rettenetes, cuppan� hangokt�l, amiket a k�t test keltett…

Tobias, mik�zben vadul lihegett, halkan ny�gte a szavakat.

- Sz�val elmegy? Elmegy a taknyos k�ly�k?

Perselus reszketve feln�zett apj�ra, aki szinte �r�m�t lelte mindebben.

F�l kez�t a n� sz�j�n tartotta, hogy elfojtsa annak ki�lt�sait.

- Elmegy az a b�d�s k�ly�k?

Eileen k�ts�gbeesetten ny�sz�tett.

- EL?

- El - lihegte a n�, amikor elengedte a sz�j�t.

- Elmegy, �s vissza se j�n t�bb�?

- Nem… - ny�gte f�jdalm�ban a n�. - Nem… ny�r v�g�ig… nem…

F�lrebillent a feje, ahogy elvesztette az eszm�let�t. Arca fak� volt �s beesett, ahogy pont fia fel� fordult.

- Eltakarodik… - zil�lta a f�rfi el�gedetten, miut�n el�lvezett.

Perselus pedig tudta, hogy nagyobb aj�nd�kot nem is kaphatott volna az �lett�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s