Consolamentum

16. fejezet

- A szents�git!

Perselus szitkoz�dva t�maszkodott a falnak, �s csusszant le a f�lre, hogy kipihenhesse mag�t.

Percek �ta a nyom�ban volt a h�rhedt, griffend�les kvartettnek, �m a legutols� kanyarban azok nyomtalanul elt�ntek. El nem tudta k�pzelni, mik�nt sz�khettek meg el�le: mintha csak a f�ld nyelte volna el �ket.

D�h�sen f�jtatott. Hetek, s�t, h�napok �ta most j�rt a legk�zelebb titkukhoz, rejt�lyes kalandoz�saik mi�rtj�nek felder�t�s�hez, m�gis kicsusszantak a mark�b�l.

Ak�rmilyen cs�nyben is s�ntik�ltak, elvileg nem az � dolga lett volna ennek ut�na j�rni. Nem volt prefektus; azonban szent k�ldet�sk�nt v�llalta e feladatot, ha ezzel el�rheti, hogy eltan�csolj�k �ket az iskol�b�l.

M�s is hajtotta �t azonban, egy sokkal em�szt�bb �s l�lekrombol�bb er�: a f�lt�kenys�g.

Lily, most hogy elv�ltak �tjaik, m�g t�bb id�t t�lt�tt a Tekerg�k, de k�l�n�sen Remus t�rsas�g�ban, aki imm�r szemmel l�that�lag gy�ng�d �rzelmeket t�pl�lt a l�ny ir�nt. Perselus eleinte furcs�llta is a dolgot: hogy meri egy ilyen gyenge kis korcs r�tenni a kez�t valakire, akit kor�bban maga a p�ffeszked� James Potter akart randira h�vni? Csak meger�s�teni l�tszott gyan�j�t, hogy a titkos kis p�r sosem nyilv�n�totta ki �rzelmeit a t�bbiek el�tt. Ha �ten voltak, egyik�k sem tett utal�st b�rmif�le kapcsolatra. Ha kettesben tal�lta �ket, Perselus �szrevett azonban olyan apr� jeleket, melyek csak t�pl�lt�k haragj�t. Sokszor szembes�lt azzal, hogy Lily egy f�lrees� sarokban pr�b�lja vigasztalni a ny�zott k�p� Lupint, mintha annak valami hatalmas b�nata lenne.

Vajon a k�z�s tanul�s v�gig csak �lca volt?

Hasonl� k�rd�ssel marcangolta mag�t �lland�an.

Mi az, amiben � jobb, mint �n?

�s most is elszalasztotta �ket. A keserves hadj�rat mindig arra ir�nyult, hogy kider�tse: vajon a h�rom m�sik Tekerg� azon mesterkedik-e, hogy negyedik tagjuk, Lupin zavartalan, szerelmes �r�kat t�lthessen az � egykori kedves�vel.

Vajon az eg�sz csak elterel�s, hogy �k kettesben lehessenek? Hol vannak? Mit csin�lnak?

Belemarkolt a haj�ba, �s �sszepr�selte a szemeit. �gy �rezte, menten megt�bolyodik…

Makacs kutakod�sa persze felt�nt a n�gy griffend�les fi�nak is, akik kezdt�k megel�gelni a folyton m�g�tt�k lohol�, undok Perselust. Minden egyes kiruccan�sukkal kicsapat�sukat kock�ztatt�k, ez�rt Sirius �gy d�nt�tt, ideje megleck�ztetni oszt�lyt�rs�t. Terv�be nem avatta be egyik bar�tj�t sem: f�lt, hogy lebesz�ln�k r�la, annak ellen�re, hogy gy�l�lt�k Pitont mindannyian.

- H�, Pipogyusz!

Egy alkalommal, tan�t�s ut�n a Mardek�r folyos�j�n v�rta, hanyagul a falnak d�lve.

- Hogy mer�szelsz m�g mindig �gy sz�l�tani, te kutya! - kapta el� a p�lc�j�t Perselus.

- Fura, hogy ezt mondod… - merengett el egy picit Sirius, majd felemelte mindk�t kez�t, menteget�z�sk�ppen. - Tedd azt el, most bar�ts�gos sz�nd�kkal j�ttem.

- Kiss� hamisk�s ezt pont a te sz�db�l hallani, Black - vetette oda Piton, akinek esze �g�ban sem volt f�lretenni fegyver�t.

Att�l tartott, csapda az eg�sz; hogy a m�sik h�rom megb�jt valahol, �s csak arra v�rnak, hogy fegyvertelenn� v�ljon.

- Csup�n… l�ttam, mily lelkesen hajkur�szol minket mostan�ban…

Nem kapott semmilyen feleletet, ez�rt k�z�mb�s arccal folytatta.

- Tudod, van sz�modra valamim - kezdte a k�rmeit pol�rozni tal�rj�val. - Tekintsd aff�le aj�nd�knak a kitart�sod�rt.

- Menj a fen�be - r�zta meg a fej�t Piton, �s tov�bb akart menni.

- V�rj! - ki�ltotta Sirius, mintha att�l tartana, hogy elszalaszt egy j� lehet�s�get. - Sz�val m�r nem vagy r� k�v�ncsi? A nagy titokra?

Perselus megtorpant, de nem fordult meg.

- James nagyon haragudna r�m, ha el�ruln�m… �gy is mag�n k�v�l volt, mikor megtudta, hogy Remus…

Nem tudta, de ezzel kimondta a var�zssz�t. Perselus sz�ve hevesen dobogni kezdett. Lassan, kim�rten fordult meg, noha neh�z volt csillap�tani izgalm�t.

- Bizony, nagy titok �rz�i vagyunk mi, h�rman… Nem j� sz�vvel �rulom el, b�r egyszer �gyis ki fog tud�dni… De m�r elegem van az �r�k�s bujk�l�s-…

- Mi az a titok?

- Ma �jjel megtudod! - l�pett k�zelebb Sirius, suttog�ra fogva a hangj�t. - Elmondom, mit kell tenned!

Perselus nem tudta, �r�lj�n-e vagy s�rjon, ami�rt hallgatott ellenfel�re. F�ny�vekkel k�zelebb ker�lt �gy a nagy titokhoz, ugyanakkor nem volt biztos benne, hogy l�tni akarja, ahogy…

Lehunyta a szemeit. Nem, nem akarta elk�pzelni Lilyt �s Lupint… egy�tt… egym�st �lelve… cs�kban �sszeforrva…

De mi m�s�rt b�jhatn�nak �gy el?

M�g s�t�ted�s el�tt kiosont a kast�lyb�l, �s Hagrid vetem�nyeskertj�ben rejt�zve v�rta, hogy lesz�lljon az �j. Esz�be sem jutott, �rdekel-e majd valakit, hogy nincs jelen a vacsor�n�l, vagy hogy felt�nik-e a h�l�szob�ban hi�nyz�sa… Csak a bizonyoss�g �s a bossz� hajtotta most.

Ahogy a s�t�ts�g r�telepedett, megindult a F�riaf�z fel�, kez�ben egy hossz� �ggal, melyet Sirius tan�cs�ra vett mag�hoz. Miel�tt a fa megneszelhette volna a l�pteit, kiny�lt vele, �s meg�rintette vele azt a g�rcs�t, melyt�l az eg�sz mozdulatlann� dermedt.

Teljesen megd�bbent a l�tottakt�l.

Teh�t m�gsem �tver�s.

�k�lbe szorult a keze, �s keser�en mas�rozott el�re. Nem szerette volna, ha a vad�r vagy a gondnok esetleg �szreveszi. Beb�jt a fa gy�kerei k�zt rejt�z� lyukon, �s egy s�t�t �regben tal�lta mag�t. Megpr�b�lt felegyenesedni, de beverte a fej�t. F�nyt csin�lt h�t p�lc�ja v�g�vel, hogy megvil�g�tsa maga el�tt az utat. Egy s�t�t folyos� k�rvonalai bontakoztak ki hunyorg� szemei el�tt. Lass� l�ptekkel indult meg rajta.

Hossz� menetel�s ut�n v�gre f�nyt pillantott meg. El�sz�r megriadt t�le, �s a falhoz lapult. Egy csap�ajt� deszk�in sz�r�d�tt �t a fent pisl�kol� gyertya f�nye.

Ahogy k�zeledett, Perselus saj�t, izgatott liheg�se mellett egy idegen, zil�l� f�rfihangra lett figyelmes. Mintha…

H�nyingere t�madt m�r a gondolatra is. Vicsorg�v� torzult az arca, �s megragadta a csap�ajt� foganty�j�t. Megl�kte, �s az v�szj�sl� nyikorg�ssal ki is ny�lt.

Csontj�ig markolt bel� a f�lelem, amikor odafentr�l egy v�rszomjas, hatalmas farkas �v�lt�tt r�. Agyar�r�l csorgott a ny�l �s a v�r, a teste megviselt volt, �s sz�rnyen v�zna. Perselus megk�v�lten n�zett szembe a v�gzet�vel…

K�t kar v�ratlanul a derek�ra kulcsol�dott, �s ler�ntotta �t a l�tr�r�l. A csap�ajt� �gy visszazuhant a hely�re, de a sz�rnyeteg tombol� vony�t�sa m�g mindig fenyeget�en visszhangzott odafentr�l.

- Te �r�lt! - rivallt r� valaki a s�t�tben.

Perselus azonban felord�tott: m�g csak most tudatosult benne, mit is l�tott. R�m�lten kap�l�zott, az idegen pedig alig b�rt elhajolni karmol�sai �s r�g�sai el�l.

- Azonnal el kell t�nn�nk innen! - s�rgette.

Felpattant, �s a tal�rj�n�l fogva kezdte el cib�lni a p�nikol� mardek�rost. Perceken �t r�ngatta, m�g fel nem �rtek a telihold �ltal beragyogott udvarra. Perselus csak ekkor vette �szre, hogy James Potter �ll felette…

A k�t megviselt alak mellett a h�l�k�nt�s�s Sirius �lldog�lt, leszegett fejjel, az igazgat� asztala el�tt.

- M�lys�gesen csal�dtam mag�ban, Sirius Black! - fakadt ki McGalagony, aki Fawkes �llv�nya mellett �llt, f�jtatva. - Micsoda, griffend�leshez nem m�lt� magatart�s ez?! Ez a fi� meghalhatott volna odalenn! Visszatasz�t�, alantas csapda! V�rom a magyar�zat�t!

Perselus messze volt att�l, hogy mag�t hib�ztassa hisz�kenys�ge miatt. A lelke m�g mindig rettegett a tudatt�l, hogy egy val�di v�rfarkassal n�zett az im�nt szembe - �s hogy ez a szem�ly �t �ve ott rohang�l az iskol�ban… az � Lilyje k�r�l…

Holts�padtan didergett James mellett, aki szint�n hat�rtalanul d�h�s volt bar�tj�ra.

- Hogy juthatott eszedbe, Sirius? - k�rdezte sziszegve. - Most kider�lt Remus titka! Hogy tehetted?!

A fi� t�ntet�en b�multa a padl�t. Tudta, hogy most komoly bajban van.

- �p �sszel fel nem foghatom, hogy gy�l�lhet egy gyermek egy m�sikat annyira, hogy k�pes legyen �t ilyen k�nnyen a hal�lba k�ldeni! - folytatta McGalagony. - Mag�ra b�zom a d�nt�st, Albus, de jobb, ha tudja: ha rajtam m�lna, a gyermek most azonnal vonatra ker�lne, �s indulna haza!

Az igazgat� n�m�n n�zte �ket, pillant�s�t egyikr�l a m�sikra vetve.

- Mint bizony�ra tudja, Minerva… - sz�lalt meg hossz�, idegt�p� csend ut�n -, azt vallom, mindenki meg�rdemel egy m�sodik es�lyt.

Sirius rem�nnyel teli szemekkel felpillantott.

- Ugyanakkor… - intette le lelkesed�s�t Dumbledore -, bizonyos dolgokat id�vel sem felejtek - hangs�lyozta, �s a fi� �jra els�padt. - Sirius Black az iskol�ban maradhat, hogy befejezze a tanulm�nyait, de mindennem� b�ntet�st mag�ra b�zok, Minerva. Cselekedjen legjobb bel�t�sa szerint.

- K�sz�n�m, uram… - rebegte Sirius sz�gyenkezve.

- Miel�tt nyugov�ra t�rn�tek, melynek, megjegyzem, m�r r�g itt volna az ideje, egy sz�ra m�g… - k�rte a figyelm�ket Dumbledore ism�t. - Perselus Piton - fordult a mardek�roshoz. - Tiszt�ban vagyok azzal, hogy minden �rtelmes l�nynek van titka, melyet nem k�v�n megosztani m�sokkal. Ehhez joga is van. Eltekintek att�l, hogy t�ged felel�ss�gre vonjalak azok miatt, amiket tudom, hogy megtett�l, ha - �s felemelte a mutat�ujj�t, hogy leintse a fi� tiltakoz�s�t -, ha te is meg�rz�d Remus Lupin titk�t.

Perselus keser�en t�p�d�tt szavai hallat�n. Hiszen m�g csak nem is csin�lt titkot a fekete m�gia ir�nti rajong�s�b�l… F�lelmetes fegyver volt ez az igazgat� kez�ben.

Keser�en, de b�lintott.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s