Consolamentum

18. fejezet

Egy remeg� k�z �sszer�ntotta a f�gg�ny�ket a nappali ablak�n, miut�n kikukkantott rajta.

- Hova a b�natba tetted a lak�s pap�rjait, Sirius?! - �v�lt�tte egy inger�lt f�rfihang.

Gazd�ja feltrappolt az emeletre.

- Vil�gosan megmondtam, hogy olyan helyre tedd, ahol megtal�lom! A mugli hat�s�giak b�rmikor megjelenhetnek, mivel �j lak�k vagyunk! Mi lesz, ha…

Szavai lassan elhalkultak, ahogy fel�rt a l�pcs�n, �m a m�sik alakkal folytatott veszeked�se m�g �gy is kivehet� volt.

Hitvese kimer�lten h�trasim�totta s�t�tv�r�s f�rtjeit, melyek most a szokottn�l is rendetlenebb�l tekerg�ztek hal�nt�k�n�l. Mikor is volt, mikor utolj�ra meg tudta mosni?

- Mikor volt utolj�ra id�m magamra…? - s�hajtotta keservesen.

A mennyezetre pillantott, hiszen m�g mindig hallotta a k�t j� bar�t civakod�s�t. Milyen szokatlanul sokat veszekednek mostan�ban, gondolta. Egyik�j�k sem b�rta a folyamatos menek�l�ssel �s k�lt�z�ssel j�r� idegesked�st, kapcsolatuk pedig sokszor megs�nylette a stressz-helyzeteket.

K�rben�zett a h�zban, �s megereszkedtek a v�llai.

A rohamszer� bek�lt�z�s k�vetkezt�ben olyan volt, mint egy katasztr�fa s�jtotta ter�let. Nem is csod�lkozott azon, hogy kedvese hi�ba keresi a fontos okiratokat. Lily �gy v�lte, kisebb csoda lesz, ha egy�ltal�n p�lc�ikat megtal�lj�k.

El�sz�r halk g�gy�g�sre, majd szipog� s�r�sra lett figyelmes a h�ta m�g�l.

- Jaj, �desem, csak most ne kezdd el te is, mert biztosan meg�r�l�k - fordult h�tra a kisbab�hoz.

A gyermek nagyon apr� volt m�g, s�padt �s gyeng�cske, �s �gy t�nt, nagyon zavarja �t a feln�ttek kiab�l�sa. A fiatal n� odasietett a kis�gyhoz, �s a zokog� fi�csk�t pr�b�lta csit�tgatni.

- J�l van… j�l van… - cir�gatta arcocsk�j�t, de l�tta, hogy ez mit se haszn�l.

�vatosan al�ny�lt h�t, �s a karjaiba vette. T�relmetlen�l ringatni kezdte, �s egyre m�rgesebben pillantgatott a l�pcs� fel�. A gyermek szemeib�l folytak a k�ts�gbeesett k�nnyek, mintha csak maga is �rezte volna, milyen bizonytalan mindannyiuk helyzete.

- Elhallgatn�tok v�gre, odafenn? - d�rrent a f�rfiakra Lily, elvesztve marad�k t�relm�t is.

A sz�v�lt�s abbamaradt, �s egy k�cos, �benhaj� ifj� len�zett a nappaliba.

- Mondt�l valamit, �desem?

- Igen, �desem, azt, hogy befoghatn�tok v�gre a sz�tokat! - rivallt r� a n�. - Ilyen hangzavarban Harry sem tud aludni, �s az �n idegeim is pattan�sig fesz�lnek! Mi lenne, James, ha egyszer valamit nem �v�lt�z�ssel oldan�tok meg?!

A f�rfi b�nb�n�an pillantott b�mb�l� csemet�j�re, �s odasietett hozz�juk.

- Bocs�ss meg, Lily - suttogta siet�sen. - Egyszer�en… ez most nagyon fontos… Hiszen te is tudod, hogy ker�ln�nk kell a felt�n�st… Ha nem tudunk k�z�ns�ges muglik�nt viselkedni, hamar r�j�nnek, hogy nem tartozunk ide… �s akkor… akkor szedhetj�k �jra a s�torf�nkat…

- Tudom, de… csak egy kicsit legyetek halkabban… - k�ny�r�gte a n� megt�rten.

James adott mindkettej�knek egy cs�kot, majd visszasomford�lt az emeletre, ahol - a hangokb�l �t�lve - folytatta a keresg�l�st Siriusszal.

Lily nagyot s�hajtott, �s tov�bb ringatta a bab�t.

- Harry, �desem… - k�rlelte - csak egy kicsit hallgass el… M�r ap��k sem kiab�lnak… Csak egy kicsit… maradj te is csendben, k�ny�rg�k…

Sikertelen pr�b�lkoz�saival azonban csak azt �rte el, hogy saj�t szemei is megteltek k�nnyel. Ajkai s�r�sra g�rb�ltek, �s hideg reszket�s futott v�gig a test�n. Tot�lis k�ts�gbees�s uralkodott el rajta: nem is a kil�t�stalan menek�l�s miatt, hanem mert l�tsz�lag semmit sem volt m�r k�pes j�l elv�gezni. Ott �llt, h�sz�ves, fiatal anyak�nt, egy olyan gyermekkel a karjaiban, akit sosem tudott csillap�tani; egy olyan f�rjjel, akivel a h�zas �let az ut�bbi h�napokban ink�bb volt ny�g, mint gy�ny�r… Egy olyan k�rny�ken, ami ism�telten idegen volt sz�m�ra, �s amikor csak kin�zett az ablakon, elfogta a dermeszt� f�lelem. Elege volt a folyamatos menek�l�sb�l �s boldogtalans�gb�l, �s voltak percek, amikor elkesered�s�ben azt k�v�nta, b�r kisz�llhatna. B�r maga m�g�tt hagyhatna minden sz�rny�s�get, �s v�gre valami sz�p, valami j� is t�rt�nne vele. �jra…

K�t gy�ng�d k�z �rintette meg v�llait, amit�l �sszerezzent f�lelm�ben.

Egy szalmasz�ke haj� fiatalember mosolygott r� b�ztat�an, �s megcs�kolta k�nny�ztatta arc�t.

- Remus…

- Szerintem �hes - cir�gatta meg az a kisfi� k�cos kis fej�t.

Lily megt�r�lte az orr�t, �s b�lintott.

- Igazad lehet… - pillantott f�lre zavar�ban. - Seg�ts, k�rlek…

Helyet keresett mag�nak, ahov� le�lhetett. Kigombolta mag�n az inget, kioldotta melltart�j�t, �s szoptatni kezdte a gyermeket. A kicsi Harry v�gre elhallgatott, �s moh�n t�pl�lkozni kezdett. Lily lehunyta a szemeit, ahogy v�gre elcsendesedett k�r�l�tte minden.

Lupin �h�tatt�l csillog� szemekkel figyelte mindkettej�ket, �s arc�r�l m�lys�ges szomor�s�g t�kr�z�d�tt.

- Remus… - sz�lalt meg a n� halkan -, nem illik szoptat�s k�zben egy kismama melleit n�zni… - jegyezte meg kiss� megrov�an, de hangja t�vol �llt a vitatkoz�st�l. S�t�tt bel�le a kimer�lts�g.

- Merlinre, bocs�ss meg - szabadkozott az ifj�, �s elkapta tekintet�t. - Nem azt n�ztem, csak… Egyszer�en… m�g mindig annyira hihetetlen ez sz�momra…

Zavartan igazgatta Harry k�cos hajsz�lait.

- Kicsit… val�ban fiatalok vagyunk ehhez - vallotta be Lily.

Nem folytatta azonban, mert l�tta Lupin szemein, hogy az nem teljesen erre c�lzott.

- Jaj, Remus… - ny�gte, �s megsimogatta a f�rfi arc�t.

A seg�ts�g�vel kend�t tett v�ll�ra, hogy b�f�gtesse a gyermeket, �s k�zben szomor�an n�zt�k egym�st.

- Tudom, hogy ennek soha sem volt j�v�je… �s hogy r�szedr�l viszonzatlan volt mindig is… - emelkedett fel a sz�kb�l Lupin. - M�gis… a tudat, hogy a legjobb bar�tom, �s te…

- Sose mondtad, hogy zavar…

- Nem zavar… Csak kell egy kis id�, m�g hozz�szokok… A kis Harry sem k�nny�ti meg a dolgot…

- B�r megk�m�lhetn�m �t mindett�l…

- El kell mennem innen… - s�hajtotta Lupin f�jdalmasan.

Lily felkelt a sz�kr�l, �s k�vette a f�rfit az ablakhoz.

- Remus, szeretn�k k�rni valamit… - szor�totta meg a kez�t. - Valamit, amir�l tudom, hogy mindenki helytelennek tal�ln�… De csak benned b�zhatok!

- Valami baj van? - komorodott el meg annak arca.

A n� habozott, �s p�r m�sodpercig csak m�regette �t; mintha m�g mindig azon t�prengene, vajon elmondja-e, vagy sem.

- Perselusr�l van sz�… - kezdte, de l�tta Lupin keser� fintor�b�l, hogy azt kellemetlen�l �rinti a t�ma. - K�rlek, hallgass meg!

- Mit akarsz t�lem, Lily? Perselus… - f�jt m�rgesen egyet Remus, majd megforgatta a szemeit. - Lily, imm�r eg�szen bizonyos, hogy hal�lfal�. Dumbledore m�g nem ismerte el a Rend el�tt, nem intett minket, hogy vigy�zzunk vele, �s ker�lj�k… de szinte minden szemtan� a-…

- Nem �rdekelnek az ostoba szemtan�k! Azok nem ismerik �t �gy, ahogy �n! - fakadt ki Lily. - Remus, k�rlek! Nem: k�ny�rg�k! - mondta, majd �jra suttog�ra fogta a hangj�t. - Pr�b�ld megtal�lni Perselust, �s meggy�zni, hogy az �t, amin j�r, nem vezet sehova, csak a pusztul�sba! M�g nem k�s�! Ismerem �t! Perselus a lelke legm�ly�n j� ember, sosem lenne k�pes �rtani m�soknak, csak…

- Na �s azok a k�tes pletyk�k Newcastle-b�l? �ll�t�lag abban is benne volt a keze! - sziszegte Remus t�relmetlen�l.

- Nem �nsz�nt�b�l! B�zz bennem! Soha semmit nem szeretn�k jobban, mint azt, hogy �t visszat�r�tsd a j� oldalra! A tapasztalatai… a k�pess�gei… Mind hasznunkra v�ln�nak! K�rlek, csak egy pr�b�t t�gy! Mondd neki, hogy �n k�ldtelek, �gy tal�n hallgatni fog r�d!
- Sz�ba se �ll majd velem! Hiszen mindig is gy�l�lt Roxfortban…!

Lupin m�gsem mert tov�bb ellenkezni, mert l�tta, hogy Lilynek �jra elered a k�nnye.

- K�rlek - szipogott a n�. - Ha tehetn�m… - pillantott keser�en Harryre - magam menn�k… De ez sajnos lehetetlen! K�rlek! Perselus nagyon fontos nekem! Gyerekkorom �ta ismerem �s kedvelem �t! Egy�tt n�tt�nk fel, az isten�rt! Nem tudn�m elviselni, ha valami rossz dolog t�rt�nne vele…

Leszegte a fej�t, �s szabadj�ra engedte a k�nnyeket. A v�llai remegtek az elfojtott csukl�st�l. Remus �gy �rezte, kezek szorongatj�k a sz�v�t mellkas�ban. Meg�rintette a n� arc�t, �s a szemeibe n�zett.

- �g�rem, megteszem, ami lehets�ges - mondta halkan. - De ne v�rj csod�t…

- K�sz�n�m… - rebegte Lily, �s �vatosan cs�kot adott a f�rfi arc�ra.

- Remus, te sem l�ttad azoka-… - l�pett be a helyis�gbe Sirius, �m eln�mult, ahogy megpillantotta kettej�ket.

S�padtan pislogott hol egyik�kre, hol m�sikukra, Remus pedig sz�rnyen k�nyelmetlennek �rezte az eg�sz helyzetet.

- Mennem kell - mondta gyorsan, �s m�r ny�lt is a tal�rj��rt. K�sz�n�s n�lk�l kisietett a h�zb�l.

- Rictusempra! - �v�lt�tte Piton, ahogy a bokor fedez�k�b�l �tkot k�ld�tt gyerekkori ellenfel�re. - Hogy mered idetolni a k�ped, te undor�t� korcs?! Hord el magad, te v�rfarkas!

- Perselus, hallgass meg! - hasalt el Lupin a k�v�n, nehogy az �tok eltal�lja �t.

- Nem vagyok k�v�ncsi a r�galmaidra! Most v�gre megtanulsz k�ny�r�gni! K�ny�r�gni a mocskos �leted�rt!

F�lelmetes erej� �tkokkal bomb�zt�k egym�st, noha Remus ink�bb szerette volna lefegyverezni �t.

- Elment az eszed? Tedd le a p�lc�d! Nem �ll sz�nd�komban b�ntani t�ged!

- Nekem viszont semmi m�s k�v�ns�gom nincs ezen a f�ld�n!

Lupin, kihaszn�lva �llati �szt�neit, �s rugalmas �z�leteit, fel�je vet�d�tt, �s led�nt�tte �t a l�b�r�l. Kir�ngatta a kez�b�l a p�lc�t, �s f�lrehaj�totta.

- Ne hidd, hogy legy�zt�l - k�pte arcon Perselus undorodva.

Remus k�nl�dva t�r�lgette arc�t, de tov�bbra is szor�totta ellenfele v�llait a f�ldh�z.

- Meg kell hallgatnod - markolt a h�s�ba, mintha valami pr�da lenne, melyet farkas k�p�ben fogott el.

- Eszem �g�ban sincs!

- Lily k�ld�tt, az isten�rt! - rivallt r� Remus, elvesztve a t�relm�t.

Perselus erre abbahagyta a kap�l�z�st, �s elford�totta a fej�t, mint aki megadja mag�t.

- Nem �rdekel… - mondta halkan.

- Agg�dik �rted… f�lt a bajt�l… M�g nem k�s� elfordulni t�l�k…

- Elhallgass! Semmi k�z�d ahhoz, amit csin�lok!

- H�t nem �rted? - kelt fel Lupin �s keser�en felr�ntotta �t is. - Azt akarja, hogy minden olyan legyen, mint r�g!

Perselus g�nyosan f�jtatott egyet.

- Mint r�g? Tal�n m�r nincs megel�gedve a f�rj�vel? Vagy Potter a nagy igyekezetben m�g a h�zast�rsi k�teless�geit is elhanyagolja?!

- Ne merd s�rtegetni �ket! - �t�tte arcon Remus, �m szinte azonnal kapott egy �t�st viszonz�sul.

- Nincs belesz�l�sotok az �letembe! Takarodj innen! - markolt a haj�ba Piton.

- Hisz benne, hogy j� ember vagy! M�g minden j�ra fordulhat… - l�pett m�g�je Lupin, �s hangja ez�ttal szinte k�ny�rg� volt.

Perselus lehunyta a szemeit borzalm�ban, �s elkeseredetten cs�v�lni kezdte a fej�t. A m�sik nem l�thatta, hogy keser� k�nnyek folynak v�gig az arc�n. Abb�l azonban, hogy t�rdre rogyott, �s v�llai remegni kezdtek, Remus is sejthette, hogy valami nincs rendben. �vatosan k�zeledett fel�je, �s meg�rintette a tal�rj�t, de Perselus f�lre�t�tte a kez�t.

- Menj el… - k�rlelte. - Rabold el… Bujtasd el… - suttogta.

Halkabb szavaikat nem hallhatta ugyan, Sirius m�gis fesz�lten figyelt a tereb�lyes t�lgy takar�s�ban. Nem tudta, sz�v�re vagy esz�re hallgasson-e. Egyik legjobb bar�tj�t egy k�r�z�tt fekete m�gussal l�tni, fojtott hangon besz�lgetni…

T�bb volt, mint amit a j�zan �sz el tudott viselni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s