14. fejezet

�jra a Roxfortban

 Valeriana n�zte keresztapj�t, ahogy besz�mol f�nyes gy�zelm�kr�l, �s k�zben �gy �rezte, most minden elveszett. T�bb var�zsl� megs�r�lt, �s �let�t is vesztette az � �rul�sa miatt. Hogy n�zzen ezek ut�n nagyapja, �s a Rend tagjainak szem�be?

-          Neh�z k�zdelem volt, mert m�r sz�m�tottak a t�mad�sunkra. – folytatta Lucius, mik�zben keresztl�ny�ra n�zett jelent�s�gteljesen. Legal�bbis Valeriana �gy �rezte, mintha keresztapja �t v�doln� azzal, hogy nem ment sim�n a terv�k. – De l�nyeg az, hogy m�g a teor�mek meg�rkez�se el�tt l�phett�nk! A miniszt�riumot most megeheti a fene! - nevetett fel hangosan, mire Valeriana h�t�n a hideg futkosott. Sz�v�ben rettenetes f�jdalommal n�zte, ahogy Narcissa �tszellem�lten hallgatja f�rj�t, Draco pedig, mint egy b�szke fi� mosolyog a h�sk�nt tisztelt apj�ra.

-          Nekem…Nekem most m�r indulnom kell. – sz�lalt meg csendben Valeriana, mire minden szem r� szegez�d�tt. Lucius komoly arccal eltolta mag�t�l feles�g�t, �s elindult keresztl�nya fel�.

-          Nek�nk el�tte m�g besz�ln�nk kell! – mondta kim�rt hangon, �s intett, hogy k�vesse.

Bel�ptek a dolgoz�szob�ba, ahol a d�lel�tti naps�t�s ellen�re csak f�lhom�ly volt, mert az ablakokat eltakar� vastag fekete drap�ria nem engedte �t a f�nyt. N�h�ny gyertya l�ngj�n�l Lucius csapzott k�lseje, v�rfoltos arca most m�g f�lelmetesebbnek t�nt, ahogy becsukta az ajt�t, �s Valeriana fel� fordult.

-          A Nagy�r �zeni, hogy j� munk�t v�gezt�l! Ha te nem sz�lsz id�ben, akkor nem tudtuk volna megel�zve a teor�meket, kiszabad�tani a t�bbi hal�lfal�t. Ugyan volt n�mi embervesztes�g�nk, de az semmi ahhoz k�pest, amennyit nyert�nk! Amint magukhoz t�rnek mindannyian, �s visszanyerik teljes var�zserej�ket, a hal�lfal�k l�tsz�ma jelent�sen emelkedik, �s akkor m�r semmi sem �ll�that meg minket, m�g Dumbledore serege sem!

Valeriana fej�ben sz�get �t�tt ez a kijelent�s. Ezek szerint keresztapja tud a Rend l�tez�s�r�l is. Azt�n m�g egy k�rd�s mer�lt fel benne:

-          Keresztap�m! Hogy lehet, hogy engem nem hivatott a Nagy�r, hogy az �jszakai akci�ban r�szt vegyek?

-          Neked a jobb karodon van a jegy, te �j gener�ci�s hal�lfal� vagy. Nektek m�g sokat kell er�s�dn�t�k, hogy ilyenfajta csat�kban r�szt vehessetek! Am�gy meg, - ford�totta kicsit kedvesebbre a hangj�t – nem fiatal n�knek val� feladat ez. Te csak folytasd a h�tt�rmunk�t! Azzal vagy a legnagyobb seg�ts�g�re a Nagy�rnak!

Valeriana nem sz�lt semmit. Lelkiismeret-furdal�sa olyan m�rt�k� volt, hogy legsz�vesebben kirohant volna a vil�gb�l. Az � �rt�kes h�tt�rmunk�j�nak k�sz�nhet�en most a var�zsl�t�rsadalom jelent�s r�sze retteghet a meger�s�d�tt hal�lfal�g�rda lecsap�sait�l.

-          Most pedig indulj! Csak akkor jelentkezz, ha nagyon musz�j! Ha baglyot k�ldesz, akkor az csak h�tk�znapi dolgokat tartalmazzon. Figyelhetik a post�mat, �s nem engedhetj�k meg, hogy illet�ktelen kezekbe ker�ljenek fontos inform�ci�k. Ha s�rg�s mondanival�d van, akkor ink�bb gyere el szem�lyesen. Azt hiszem abban nem tal�lhat senki kivetnival�t, ha megl�togatod a keresztsz�leidet.

Lucius b�cs�z�ul egy cs�kot lehelt Valeriana homlok�ra, majd a szemeibe n�zve m�g megk�rte, hogy az iskol�ban k�s�rje figyelemmel Dracot is.

-          Tudom, hogy nem kedvel t�ged, – folytatta - de Narcissa szerint egy kicsit megkavarta �rzelmeit, hogy az Azkabanba ker�ltem. Tal�n, ha egy kicsit k�zelebb ker�ln�tek egym�shoz, te hat�ssal lehetn�l r�, �s a helyes ir�nyba terelgethetn�d, ha elt�velyedne!

Valeriana csod�lkozva n�zett Lucius megt�p�zott arc�ra. A helyes ir�nyba terelgetni? �, ha megtehetn�! Persze tudta, hogy a helyes ir�ny fogalma nem ugyanazt jelenti mindkett�j�k sz�m�ra. �gy csak meg�g�rte keresztapj�nak, hogy minden t�le telhet�t megtesz, �s megnyugtatta, hogy nem kell agg�dnia, mert Draco elt�ntor�thatatlanul kitart n�zetei mellett. Ez �gy t�nt kiss� meggy�zte az agg�d� ap�t, �s egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben ajt�t nyitott Valeriana el�tt.

Valeriana nagy csomagjaival gyorsan haladt a Roxfort bej�rata fel�. �s ahogy cs�kkent a t�vols�g, �gy n�tt f�lelme nagyapja haragj�t�l. Biztosra vette, hogy nagyon d�h�s r� az �jszakai esem�nyek miatt, hiszen egyed�l � tehet arr�l, hogy ez a borzalom megt�rt�nt. Az Azkaban �vtizedek �ta biztos hely volt a m�gusvil�g b�n�z�i sz�m�ra, �s csak nagyon kevesek tudtak megsz�kni onnan. Most pedig mindenki kiszabadult!

Miut�n lepakolt lakoszt�ly�ban, els� �tja nagyapj�hoz vezetett, aki ott �lt �r�asztala m�g�tt a Reggeli Pr�f�t�t olvasva, mintha csak unok�j�ra v�rt volna.

Amikor Valeriana reszket� l�bakkal bel�pett, Dumbledore azonnal leolvasta riadt arc�r�l, hogy m�r pontosan tudja, mi t�rt�nt az �jszaka. Ahogy n�zte s�padt unok�j�t, megsajn�lta, de d�h�n, �s csal�dotts�g�n ez nem sokat enyh�tett. De azt�n �gy d�nt�tt, hogy m�gsem h�r�thatja a felel�s�get teljes eg�sz�ben unok�j�ra! Gondterhelten �sszekulcsolta kez�t az asztalon miut�n intett Valerian�nak, hogy �lj�n le.

-          H�t megkezd�d�tt! – mondta nyugodt hangon, b�r szemei nem nyugalmat, ink�bb f�lelmet, �s aggodalmat t�kr�ztek. – Elkezd�dik az, amit tizenhat �vvel ezel�tt lez�rtnak tekintett�nk. A hal�lfal�k az �jszakai siker�k�n felbuzdulva biztosan tov�bbi l�p�seket fognak tenni, �s nek�nk m�g k�r�ltekint�bbnek kell lenn�nk!

-          �s minderr�l �n tehetek! – szak�totta f�lbe nagyapj�t Valeriana.

-          Nem! Nem mondom, lehet, hogy egy kicsit felgyors�tottad a folyamatot, de ez el�bb, vagy ut�bb �gyis bek�vetkezett volna. Hiszen m�r egy �ve tudjuk, hogy Voldemort visszat�rt, �s a csatl�sainak egyre t�bb megnyilv�nul�sa bizony�tja, hogy ereje egyre nagyobb. A k�zdelem nem �ll meg, s�t az �jszaka t�rt�nt esem�ny m�g jobban felh�vja a figyelmet arra, hogy a m�lt sajnos megism�tli �nmag�t. Az id�sebbek tudj�k, hogy ez mit jelent, a fiatalok meg sajnos majd megtanulj�k. Ez�rt is k�rtem fel Mr. Parkert, hogy a fels�bb �veseknek tartson el�ad�sokat err�l az id�r�l, hogy felk�sz�lhessenek r�. Mindenkinek tudnia kell, hogy a vil�g mik�nt fordulhat ki mag�b�l, ha arra nem m�lt�k ker�lnek hatalomra! Az aurorok csapata, �s a Rend az�rt k�zd, hogy �jb�l bebizony�tsa  mindenkinek, a j� v�g�l gy�zhet. Le kell gy�zn�nk a s�t�ts�get, hogy gyerekeink a f�nynek �lhessenek!

Valeriana �h�tattal hallgatta nagyapja szavait, amik egy kis lelket �nt�ttek bel�. H�t van m�g rem�ny!

-          �s a t�bbiek?…Nem akartak kiz�rni, amikor megtudt�k, hogy mit tettem? - k�rdezte f�lve Valeriana, de tudnia kellett, hogy h�nyad�n �llnak dolgai.

-          Senki nem tudja rajtunk k�v�l! – n�zett Dumbledore unok�ja csod�lkoz� szemeibe. – Mint ahogy senki sem tudja, hogy milyen szereped van a hal�lfal�k k�zt, �s k�z�tt�nk. �s ez �gy van j�l!

R�vid csend lett. Valeriana �gy �rezte, r�szben megk�nnyebb�lhet, de sz�v�re tov�bbra is r�nehezedett a tudat, hogy emberek �let�kkel fizettek az � felel�tlens�g��rt.

-          Sokan meghaltak? – k�rdezte, �s nagyapja szem�be n�zett f�lve a v�laszt�l.

-          K�t auror, �s n�gy hal�lfal� vesz�tette �let�t. T�bben s�lyosan megs�r�ltek. Egy r�sz�k a Szent Mung�ba ker�lt, mert komolyabb ell�t�sra szorultak.

-          Annyira sajn�lom! – mondta szinte s�rva Valeriana.

-          A h�bor� sz�rny� dolog! Rem�ltem, hogy erre nem ker�l t�bb� sor, de most m�r k�ts�gk�v�l elker�lhetetlen. Valeriana, ez n�lk�led is megt�rt�nt volna! – mondta Dumbledore, mert sejtette, hogy mi j�tsz�dhat le unok�j�ban. - De az�rt m�skor l�gy �vatosabb! Egyenl�re pedig jobb, ha nem veszel r�szt a Rend gy�l�sein.

-          Igen nagyapa!

Valeriana megsemmis�lten n�zett maga el�. �gy �rezte mag�t, mint egy cs�ny ut�n megb�ntetett kisl�ny. Ugyanakkor el sem hitte, hogy nagyapja ennyire eln�z� vele szemben, �s b�r a t�rt�nteken igaz�b�l sohasem tudta t�ltenni mag�t, m�gis kicsit k�nnyebb sz�vvel l�pett ki az igazgat�i szoba ajtaj�n.

A di�kok meg�rkez�s�ig sok dolog volt m�g h�tra, hiszen be kellett rendeznie tanterm�t. Miut�n Piton t�j�koztatta, hogy saj�t k�szlet�nek teljes tartalm�t �thelyezte saj�t irod�j�ba, Valeriana tudta, hogy �res polcok v�rj�k odalent, m�gis sz�ven �t�tte a l�tv�ny. A falr�l leker�ltek a gy�gyn�v�nyeket �br�zol� k�pek, a szekr�nyek ajtaja t�rva nyitva �rulkodtak kifosztott �llapotukr�l, �s elt�nt a tan�ri asztal melletti �st is tart�j�val egy�tt. A teremben nem maradt m�s, mint a padok a hozz�juk tartoz� sz�kekkel, a tan�ri asztal, n�h�ny szekr�ny �s polc, na meg a sarokban tornyosul�  hatalmas l�d�k, amelyek tartalmazt�k azokat a dolgokat, amiket Valeriana az Abszol �ton rendelt meg. A s�t�tbe burkol�dz� leveg�tlen komor helys�g most olyan volt, mint egy r�gen elhagyott rakt�r. M�r akkor is kellemetlennek �rezte ezt a bez�rts�got, amikor  nap, mint nap itt kellett szenvednie Piton rosszall� megjegyz�sei mellett, de most ez a kop�rs�g m�g jobban lehangolta. Odament az ablakhoz, �s �gy t�rta ki a spalett�t, mint  a leveg� ut�n kapkod� fuldokl� ember. Mivel a s�t�t�t� t�bl�t mindig z�rva l�tta, �gy nagyon meglepte a l�tv�ny. Mindig �gy gondolta, hogy az alagsori ablak a talajszinttel egy magass�gban van, �gy elcsod�lkozott, amikor kin�zve azon csod�latos panor�ma t�rult szeme el�. Olyan �rz�se volt, mintha nem is egy pincehelys�gben, hanem legal�bb egy m�sodik emeleti szob�ban lett volna. A gy�ny�r�en z�ldell� f�ves r�t valahol m�lyen ter�lt el. Szemben hatalmas f�k koron�i magasodtak az �g fel�, oldalt pedig egy k�l�nb�z� sz�nekben j�tsz� kisebb szikla emelkedett ki a talajb�l, mint egy magasles. Valeriana az ablakot is kit�rta, �gy m�r nem csak a f�ny, hanem kellemes leveg� is �tj�rta a termet. Kik�ny�k�lt a p�rk�nyra, �s len�zett a m�lybe. K�zvetlen�l a fal mellett �gy�sok indultak, amelyekben k�l�nf�le ismeretlen n�v�nyek nevelkedtek. A k�rbeker�tett kis kertt�l keskeny �t vezetett a f�ves r�t mellett a t� ir�ny�ba, aminek csak egy r�sze l�tszott ebb�l az ablakb�l.

Valeriana, miut�n kigy�ny�rk�dte mag�t a l�tv�nyban, kit�rta a t�bbi ablakot is. A Nap sugarai el�rasztott�k a termet, �s a feh�r fal �gy verte vissza f�ny�t, mintha egyszerre t�bb reflektor vil�g�tott volna a helys�gben. A kor�bbi nyomaszt� teremnek m�r nyoma sem volt. Valeriana kedve is mintha jobb lett volna att�l, ahogy k�rben�zve meg�llap�totta, hogy ez m�r v�gre nem Piton tanterme, hanem az �v�. Ezzel a kellemes �rz�ssel, nagy lend�lettel l�tott neki az egyik l�da kinyit�s�hoz, amikor hirtelen megjelent az ajt�ban Dobby.

-          V�rtam, hogy sz�ljon kisasszony, hogy kezdhet�nk kicsomagolni! – mondta Dobby, �s d�bbenten n�zett k�r�l hatalmas szemeivel az igencsak megv�ltozott hangulat� helys�gben.

-          H�t, egy kis seg�ts�g val�ban elkelne! – Valeriana �szint�n �r�lt a man� megjelen�s�nek, mert a nagy mennyis�g� t�rgy elhelyez�se egy szem�lynek hosszantart� elfoglalts�got jelentett volna, r�ad�sul t�bb dolog eset�ben var�zslatr�l nem is lehetett sz�.

Nekil�ttak kicsomagolni, �s igyekeztek minden egyes b�jital-hozz�val�, �s k�nyv hely�t megtal�lni. Dobby ugyan sz�mtalanszor elmondta, hogy majd � mindent elpakol, Valeriana pedig csak mondja meg, hogy mit hova kell tennie, de a l�ny m�gis teljes eg�sz�ben kivette r�sz�t a munk�ban.

A Nap m�r r�gen elfordult a kast�ly m�g�, amikor Dobby az utols� doboz k�nyvet pakolta fel az egyik polcra. Valeriana f�radtan le�lt az egyik �res l�d�ra, �s el�gedetten k�r�ln�zett. Most m�r kezdett hasonl�tani a helys�g egy igazi b�jital-tanteremhez. Gondolataiba mer�lve figyelte, ahogy Dobby ujjai mozdulataival veszi r� a nagym�ret� k�nyveket, hogy foglalj�k el hely�ket a polcon. Gyerekk�nt milyen sokszor figyelte a man�k munk�j�t irigykedve, �s m�r alig v�rta, hogy � is var�zsolhasson! Esz�be jutottak a Malfoy-h�z man�i, �s az is, hogy Dobbyt milyen ritk�n l�tta. Igen, � mindig keresztapja k�v�ns�gait  leste! Dobby biztosan sok titk�t is tudta, �s tudja volt gazd�j�nak!

-          Dobby! Te ugye mindenr�l tudt�l, amit keresztap�m csin�lt? – k�rdezte a hirtelen felismer�s ut�n nagy izgalommal. Dobby �gy megriadt r�gi gazd�j�nak eml�t�s�t�l, hogy a k�nyv, ami �ppen a l�da, �s a polc k�z�tt f�l�ton lebegett, hatalmas csattan�ssal a padl�n landolt.

-           Igen, de Dobby j� man�! Dobby meg�rzi gazd�j�nak titkait! – rebegte, �s a sapk�ja v�g�n l�v� bojt csak �gy reszketett test�vel egy�tt.

-          De hiszen keresztap�m m�r nem a te gazd�d! – pr�b�lta megnyugtatni Valeriana a man�t. Meg volt r�la gy�z�dve, hogy Dobby sok k�rd�s�re v�laszt tudna adni. – Mond csak, t�rt�nt valami k�l�n�s, miel�tt �desap�m meghalt?

Dobby m�g jobban reszketni kezdett, kez�t t�rdelte, �s sz�j�t �sszeszor�tva jelezte, hogy nem besz�lhet.

-          Ez butas�g Dobby! Keresztap�m m�r nem �rthat neked! Nem tartozol neki semmivel! V�laszolj k�rlek! Van amir�l tudnom kellene? Mit csin�lt abban az id�ben az �desap�m? Te tudod, igaz? – r�zta meg Valeriana a riadt man� v�ll�t, de az csak r�zta a fej�t tov�bbra is �sszeszor�tott sz�jjal. Dobby makacss�ga felbosszantotta Valerian�t, ez�rt v�gs� tehetetlens�g�ben el�kapta zseb�b�l p�lc�j�t, �s r�emelve m�r emelt hangon sz�l�totta fel a v�laszra.

-          Abban az id�ben borzaszt� dolgok t�rt�ntek gazd�m h�z�ban. – ny�sz�tette Dobby, �s szem�t le sem vette Valeriana p�lc�j�r�l. – Nagyon borzaszt� dolgok!

-          Ez kapcsolatban van a sz�leimmel? – faggatta tov�bb Valeriana moh� k�v�ncsis�ggal. �gy �rezte, nem j�r messze az igazs�g megismer�s�t�l.

-          Ne k�nozzon kisasszony! – ny�g�tt fel Dobby, mintha a p�lc�b�l valamilyen �tok is t�vozott volna. – Nem besz�lhetek err�l! Nem b�rok! Nem lehet!

Dobby �gy r�zta a fej�t, hogy a sapka bojtja majd lerep�lt a hely�r�l, a teniszlabda nagys�g� szemekb�l pedig hatalmas k�nnycseppek g�rd�ltek v�gig az arc�n. Valeriana megsajn�lta, �s visszatette zseb�be p�lc�j�t.

-          Nem akarlak b�ntani, de szeretn�m tudni, mi t�rt�nt a sz�leimmel, mi�rt halt meg az �desap�m!

-          Mr.Lloyd h�s�ges k�vet�je volt a S�t�t Nagy�rnak, a v�r�t adta �rte!

-          Nem. �… - kezdte volna Valeriana, amikor kopogtak az ajt�n, majd egy mosolyg�s arc kukucsk�lt be rajta. – Daniel!

-          Azt mondt�k, itt megtal�llak! H�, mi t�rt�nt itt? – csod�lkozva n�zett k�r�l a teremben, �s k�nnyed l�ptekkel ment v�gig a teremben Valeriana fel�. Dobby pedig m�g sohasem �r�lt annyira senkinek, mint abban a pillanatban a v�ratlanul �rkez� f�rfinak. Csendben hely�re tette az utols� k�nyvet, majd elt�nt, miut�n Valeriana - ugyan kiss� csal�dva, hogy nem kapott v�laszt a k�rd�seire - intett, hogy elmehet.

-           Piton sz�vrohamot kap, ha ezt megl�tja! Ezt nevezem! Igaz�n bar�ts�goss� tetted ezt a borzaszt� pincehelys�get! Vagy elt�vedtem volna? – folytatta  tov�bb Daniel az �muldoz�st, �s odament az ablakhoz. – De hiszen nem is pinc�ben vagyunk! Micsoda kil�t�s!

-          Mikor �rkezt�l? – k�rdezte Valeriana, miut�n v�gighallgatta a f�rfi monol�gj�t.

-          Most nem r�gen. – mondta Daniel an�lk�l, hogy a l�ny fel� fordult volna. – Eddig nem irigyeltelek a b�jitaltan oktat�sa miatt, de most ez a terem teljesen leny�g�z�tt. Piton sohasem engedte, hogy kinyissuk ezeket az ablakokat. – kihajolt az ablakon, �s len�zett a m�lybe �ppen �gy, ahogyan kor�bban Valeriana. – Ezek szerint az alattunk l�v� szint nem a f�ld alatt van. Nah�t, ezek szerint h�t �v nem volt el�g, hogy teljesen felfedezzem az iskola �p�let�nek minden zug�t!

-          Mi van az als�bb szinteken? – k�rdezte Valeriana, mert arra m�g � sem j�rt. Nick a bej�rati csarnok szintj�n�l lejjebb soha nem volt hajland� menni.

-          Piton lakoszt�lya, �s val�sz�n�leg a Mardek�r  klubhelys�ge, b�r sohasem siker�lt megtal�lnunk a bej�ratot. – fordult vissza az ablakb�l Daniel. - K�szen vagy? Mehet�nk? Nem sok�ra kezd�dik a vacsora, �s ut�na Dumbledore �rtekezletet tart az �sszes tan�r sz�m�ra.

-          Igen, azt hiszem k�szen vagyok. Dobby majd eltakar�tja a dobozokat. – mondta Valeriana, majd p�lc�j�val sorra becsukta az ablakokat.

A bej�rati csarnokba fel�rve �sszetal�lkoztak F�lig Fej N�lk�li Nickkel, aki csal�dottan vette tudom�sul, hogy bar�tn�je �ppen m�s t�rsas�g�t �lvezi. Valeriana sz�rakozottan odaintett neki, mik�zben Daniel iskolai �lm�nyeit hallgatta.

A nagy terem mennyezete a lemen� Nap �ltal narancss�rg�ra festett �gboltot ut�nozta. A tan�rok asztala m�r majdnem megtelt. Furcsa �rz�s volt elmenni a di�kok padsora mellett, amik jelenleg �resen v�rt�k a m�snap �rkez� di�kokat. Valeriana maga el� k�pzelte a szorosan egym�s mellett �l� tal�ros tanul�kat, �s a zsivajt, ami ennyi gyerek jelenl�t�vel j�r.

Daniel, mivel az �sszes jelenl�v� tan�rt ismerte, bemutatta Valerian�t azoknak, akikkel a l�ny a ny�r folyam�n m�g nem tal�lkozott. Valeriana meglep�dve vette tudom�sul, hogy a tan�rok k�z�tt nem csak egy k�s�rtet – akir�l Nick kor�bban m�r mes�lt- hanem egy f�l�ri�s is van. H�t, igen Dobbynak igaza volt, amikor azt mondta, hogy nagyapja nagyon meg�rt� a k�l�nf�le var�zsl�nyekkel.

Valeriana �s Daniel helyet foglaltak k�t egym�s mellett �ll� sz�ken. Nem sokkal ezut�n meg�rkezett McGalagony, �s Dumbledore is. �k is le�ltek az asztalhoz, majd hozz�l�ttak mindannyian a b�s�ges vacsora elfogyaszt�s�hoz. Valeriana az �tkez�s k�zben t�bbsz�r k�rbej�rta szem�vel kolleg�i arc�t, �s megd�bbenve vette tudom�sul, hogy Piton nincs k�z�tt�k. El�sz�r arra gondolt, hogy a mag�nak val� f�rfi ink�bb egyed�l k�lti el a vacsor�j�t, �s csak az �rtekezletre fog meg�rkezni. De Piton m�g akkor sem jelent meg, amikor Dumbledore hozz�l�tott a ny�r esem�nyeinek megbesz�l�s�hez, �s az el�tt�k �ll� tan�v feladatainak ismertet�s�hez. Elmondta a tan�ri karban t�rt�nt v�ltoz�sokat, majd pontos�tott�k a kviddics- m�rk�z�sek id�pontjait, a v�gz�s�k vizsg�it, �s m�g sok olyan dologr�l esett sz�, amit Valeriana nagyon unalmasnak tal�lt. Az eg�sz napos pakol�s ut�ni f�radts�g, �s a teli gyomor hat�s�ra szemeit alig tudta nyitva tartani, �s �gy �rezte, n�h�nyszor nem is �rti, nagyapja mir�l besz�l. Egyed�l az a h�r villanyozta fel, hogy janu�r v�g�n �larcos b�lt rendeznek, hogy a di�kok hangulat�n jav�tsanak, �s hogy egy kicsit cs�kkentsenek a n�gy h�z sz�th�z�s�n, rem�lve, hogy egy ilyen zen�s rendezv�nyen a r�sztvev�k egy kicsit oldott �llapotban tal�n jobban elvegy�lnek a m�sik h�z tagjai k�z�tt.

A hossz�ra elny�lt �rtekezlet v�g�n a mennyezeten m�r ezernyi csillag vil�g�tott. A tan�rok lassan elvonultak, �gy Valeriana is elindult a teremb�l kifel� Daniel t�rsas�g�ban.

-          Kor�n van m�g a lefekv�shez. – jelentette ki Daniel �r�j�ra n�zve. – Nincs kedved s�t�lni egyet odakint?

-          H�t nem tudom…El�g f�radt vagyok. – mondta Valeriana, de a f�rfi �gy n�zett r�, hogy annak m�gsem tudott ellen�llni. – Na j� nem b�nom!

A parkban kellemes, ny�r v�gi id� volt. A f� illata keveredett a t� fel�l �rkez� p�r�s leveg�vel, messze a Tiltott Rengeteg fel�l pedig a hatalmas f�k lombjainak z�g�sa hallatszott. A nagy csendben csak kettej�k l�p�sei hallatszottak. Egy darabig �gy haladtak egym�s mellett, majd a t�hoz �rve le�ltek a f�be.

-          Holnapt�l m�r nem lesz itt ilyen nyugalom. – mondta Daniel, �s let�pett egy hossz� f�sz�lat.

-          Milyen �rz�s, hogy ott fogsz tan�tani, ahol nem is olyan r�gen m�g di�k volt�l?

-          Milyen? �rdekes! – felelte, �s egy kicsit elmosolyodott. – De a legjobban azt �lvezem, hogy olyan tan�rok, mint Piton, vagy McGalagony most nem piszk�lhatnak �lland�an, hiszen m�r nem a tan�tv�nyuk vagyok.

-          Pitont m�g meg�rtem, de McGalagony?

-          H�t neki sem voltam �ppen a kedvence. Az az igazs�g Valeriana, hogy �gy visszagondolva el�g … hogy is mondjam, eleven gyerek voltam. – nevetett fel hangosan Daniel. H�feh�r fogsora csak �gy csillogott a Hold f�ny�n�l.

-          Mi�ta foglalkozol a S�t�t Nagy�r �let�vel? – k�rdezte Valeriana, �s �rdekl�dve n�zett a meleg barna szemekbe.

-          S�t�t Nagy�r? Csak a h�vei sz�l�tj�k �gy! – Daniel arca hirtelen komorr� v�lt. Valeriana kiss� zavarba j�tt. Szerencs�re a s�t�tben nem volt �szre vehet� arca sz�n�nek v�ltoz�sa.

-          H�t…�n mindig �gy hallottam. – hebegte bizonytalanul. – Tal�n az�rt, mert tizenhat �vig Franciaorsz�gban �ltem.

-          Aha. – l�tszott a f�rfin, hogy a magyar�zat nem nagyon gy�zte meg, de nem akarta elrontani az este hangulat�t tov�bbi k�t�zk�d�ssel, ami�rt Valeriana rendk�v�l h�l�s volt.

-          Sz�val, mi�ta? – tette fel �jb�l a k�rd�st kihaszn�lva, hogy Daniel nem akad�koskodik tov�bb.

-          Azt hiszem m�r az iskol�ban elkezdtem ut�naolvasni a vele kapcsolatos dolgoknak. – kezdett bele a f�rfi. Lassan, vontatottan besz�lt. Gondolatai m�g Valeriana szavai k�r�l j�rtak. – Eleinte csak a k�v�ncsis�g hajtott, de azt�n egyre jobban bele�stam magam a t�m�ba. Sok kutat�st v�geztem. M�g az Azkaban foglyait is felkerestem…

-          Te j�rt�l az Azkabanban? –  csod�lkozott Valeriana.

-          Igen. Sz�rny� volt. N�ha m�g �lmomban l�tom, ahogy a dementorok hatalmukba ker�tik a szerencs�tleneket, �s azok ny�sz�tenek rettegett eml�keik f�jdalm�t�l. – Daniel kiss� megborzongott, majd hangja sejtelmesebb� v�lt, tekintete pedig a messzibe r�vedt. – De voltak, akik azt�n besz�moltak Tudodki tetteir�l, hatalm�r�l. Tudod milyen lehet f�l�tte �llni a sok �rdemtelen var�zsl�nak? Milyen �rz�s olyan hatalmas er� birtok�ban lenni, ami k�pes ir�ny�tani mindenkit, hogy t�ged terveid kivitelez�s�hez seg�tsenek? Csod�latos! Amikor ez nyilv�nval�v� v�lt sz�momra, m�r nem csak a k�v�ncsis�g hajtott, hanem a v�gy, hogy megismerhessem ezt az ismeretlen er�t, amit mindenki a s�t�ts�g m�gi�j�nak nevezett. Kutattam azok ut�n a var�zslatok ut�n, amit sohasem tanulhattam. Kipr�b�ltam �ket, �s csod�latos �rz�s volt olyanokat tudni, amit csak kevesen: embereket ir�ny�tani, elm�j�ket elbor�tani, f�jdalmat okozni �gy, hogy az �tok elszenved�je ne tudjon v�dekezni… Igen! Ez az ami vonzott, �s hajtott, hogy foglalkozzak ennek a k�l�nlegesen nagy m�gusnak az �let�vel.

Valeriana d�bbenten hallgatta a mellette �l� f�rfit. Hirtelen nem tudta, mit gondoljon r�la. Ha keresztapj�t�l hallotta volna mindezt, azt meg�rtette volna, de Daniel, a F�nix Rendj�nek tagja, felesk�d�tt, hogy minden erej�vel Voldemort ellen fog harcolni, �s most magasztalja azt, aki elvileg a legnagyobb ellens�ge?

-          Megijesztesz Daniel! – ny�gte Valeriana megt�rve a hossz� lelkes besz�d ut�ni k�nos csendet. A l�ny d�bbenet�re Daniel fej�t az �v� fel� ford�tva huncutul mosolygott.

-          Hat�sos mi? – feh�r fogait megint kivillantotta s�rmos mosolya k�s�ret�ben. – Gondoltam majd a di�koknak is �gy fogom �rz�keltetni, hogy mik�nt gondolkodik egy hal�lfal�.

Valeriana meg sem b�rt sz�lalni. Nem tudta, hogy most minek higgyen; az esz�nek, vagy a sz�v�nek.

-          Csak vicceltem! Na mosolyogj m�r! – sz�lt Daniel, amikor l�tta, hogy a l�ny tov�bbra is riadtan n�zi �t.

-          Ez nem volt vicces! A di�kok se hiszem, hogy annak fogn�k fel! – mondta Valeriana keresve saj�t hangj�t.

-          Gondolod? Ink�bb ne �gy adjam el�?

-          H�t, szerintem el�g, ha csak besz�lsz r�la!

Daniel l�tsz�lag belenyugodott, hogy nem volt sikere kisel�ad�s�nak, majd fel�lltak, �s elindultak az �p�let ir�ny�ba. Visszafel� csak a f�rfi besz�lt, Valeriana pedig csendben hallgatta. Csak egy-egy sz�t hallott ki a r�gi roxfortos �lm�nybesz�mol�b�l, mert k�zben egyfolyt�ban azon j�rt a feje, amiket Daniel mondott. Olyan val�s�gszer� volt az, ahogy mondta, de a szimp�tia, amit a f�rfi ir�nt �rzett, lassan elhessegett�k s�t�t gondolatait. �gy, amikor lakoszt�lya el� �rve elb�cs�ztak egym�st�l, m�r mosolyogva fogadta a j��jtpuszit, amit Daniel az arc�ra nyomott. Bel�pett szob�ja ajtaj�n, �s m�g sok�ig az este hat�sa alatt �llt, �gy r�szben ett�l, r�szben a k�vetkez� nap esem�nyei okozta izgalm�t�l, csak nagyon nehezen tudott elaludni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s