23. fejezet

A hossz� utaz�s

A sz�l fel-fel t�madva arc�ba csapott. Nem hallott m�st, csak saj�t kapkod�  l�gz�s�t �s sz�ve heves dobog�s�t. Semmi m�sra nem figyelt csak a padra, mely a biztons�got jelentette sz�m�ra. Meg-megbotolva k�zeledett a kiszemelt pont fel�, �s m�r csak t�z-h�sz m�ter lehetett h�tra, amikor h�tulr�l elkapta k�t er�szakos f�rfikar, �s leteperte. Arccal el�rezuhant, h�tizs�kja nagyot z�kkent tark�j�n. �rezte, ahogy a hideg h� a szem�be �s sz�j�ba megy. A f�rfi a karj�t majd kit�rve ler�ntotta r�la a h�tizs�kot, �s megford�totta. Valeriana eg�szen k�zelr�l n�zett az alkoholt�l elhom�lyosult szemekbe.

-         Azt hitted elmenek�lhetsz? – lihegte wiskyszagot �rasztva mag�b�l. Valeriana hallotta, hogy a m�sik kett� is be�rte �ket. Elf�l� hangon kacar�szva b�ztatt�k t�rsukat.

-         Mutasd meg John! Mutasd meg neki mi v�r a fajt�j�ra!

-         Ne b�ntson! K�rem, engedjen el! Adok p�nzt, ha kell! – esedezett Valeriana, mik�zben kez�vel megpr�b�lta a f�rfi er�szakos mozdulatait elh�r�tani.

-         Nem a p�nzed kell! – zih�lta a szak�llas, �s sz�tt�pte Valeriana kab�tj�t, majd a ruh�n kereszt�l kitapogatta egyik, majd m�sik mell�t. Valeriana tehetetlen�l pr�b�lta ell�kni mag�t�l a f�rfit, de az csak m�g vadabbul szor�totta, �gy�k�t a l�ny�hoz pr�selte.

-         Seg�ts�g! – �v�lt�tte Valeriana, mire a m�sik kett� hangosan felnevetett.

-         Hi�ba kiab�lsz, nem j�r erre senki!

A szak�llas let�pte a s�lat, �s cs�kolta a meztelen nyakat. Valeri�n�t undor fogta el, ahogy a nedves, wiskyvel �titatott sz�rzet a b�r�hez �rt. Minden erej�t �sszeszedve kez�vel, l�b�val pr�b�lt tiltakozni az er�szakos mozdulatok ellen, de mindhi�ba. Azt�n a kab�tja zsebe fel� kezdett kutakodni, hogy p�lc�ja seg�ts�g�vel legy�zhesse t�mad�it.

-         Vigy�zz John! Valamit turk�l a zseb�ben! Nehogy fegyver legyen n�la! – sz�lt az egyik rekedtes hangon, mire a szak�llas elemelve fej�t Valeriana nyak�r�l a l�nyra n�zett, �s kez�ben egy k�s peng�je villant meg.

-         Ne pr�b�lj �tverni, mert megb�nhatod! – mondta, �s fenyeget�en Valeriana �ll�hoz szor�totta a hideg f�met.

N�h�ny m�sodpercig farkasszemet n�ztek. Valeriana j�l l�tta a f�rfi agy�nak elborul�s�t, majd a k�vetkez� pillanatban �rezte a k�s v�g�t a b�r�n, ahogy felhas�tja pul�ver�t. Ijedt�ben felsik�tott, de a f�rfi ezzel m�r egy�ltal�n nem t�r�d�tt. V�gig h�zta a peng�t a meztelen b�r�n k�jes tekintete k�s�ret�ben. Valeriana reszketett a hidegt�l, �s a f�lelemt�l. Rettegett att�l, ami v�rt r�. �gy gondolta, ink�bb j�jj�n a hal�l, mint ez a megal�ztat�s. A f�rfi megint a nyak�t, majd a mell�t kezdte cs�kolgatni. T�rsai h�tulr�l m�morosan b�ztatt�k. Valeriana �jb�l megpr�b�lta p�lc�j�t el�rni. M�r nem foglalkozott t�mad�ja mozdulataival, csak egy dologra figyelt; a saj�t fegyver�re. �s v�gre siker�lt! Ujjait r�szor�totta az �rt�kes bot v�g�re, �s egy hat�rozott mozdulattal el�r�ntotta. Ebben a pillanatban a f�rfi karja megcs�szott, �s az �les k�s Valeriana hasfal�ba f�r�dott. Szeme egy pillanatra fennakadt, �gy �rezte nem kap leveg�t. Karja er�tlen�l zuhant a feje f�l� kez�ben a p�lc�val.

-         Az istenit John, mit csin�lt�l? – fejezte be hirtelen az egyik b�m�szkod� a nevet�st.

-         V�letlen volt. Nem tudott nyugton maradni! – magyar�zkodott a szak�llas, de l�that�an � is megr�m�lt a t�rt�ntekt�l.

-         Gyere! Menj�nk innen! – mondta a m�sik.

-         Nem hagyhatjuk itt!

-         De igen! Nem tehet�nk semmit! A v�g�n m�g r�nk szabad�tja a t�rsait!

-         Gyere m�r! – j�tt az �jabb b�ztat�s, mire a szak�llas v�gre megmozdult. Kir�ntotta az �les szersz�mot, majd m�g egy utols� mozdulattal leszak�totta a l�ny nyak�ban l�g� nyakl�ncot. Valeriana teste a f�jdalomt�l megfesz�lt.

-         K�rem! – ny�gte er�tlen�l Valeriana. – Azt hagyja meg nekem!

A szak�llas nem sz�lt, �s nem sz�ltak a t�bbiek sem. Valeriana egy darabig m�g hallotta a h� ropog�s�t csizm�juk alatt, majd csend lett. Nem maradt m�s csak a hideg �s a f�jdalom. Mozdulni sem b�rt. Elford�totta fej�t a pad fel�, de az most m�g messzibbnek t�nt, mint eddig. Szem�b�l k�nnyek csordultak v�gig az arc�n. Megpr�b�lt elfordulva felt�rdelni, de l�bait is elzsibbaszt� er�s f�jdalom �radt sz�t eg�sz test�n. Er�tlen�l hanyatlott vissza, �s rem�nyt vesztve zokogni kezdett. Tudta, hogy nem sz�m�that seg�ts�gre. A vend�gek, akik nem is biztos, hogy ebb�l az ir�nyb�l �rkeznek a keresztsz�leihez, majd csak k�s� este v�rhat�ak. Addig pedig val�sz�n�leg egy l�lek sem fog erre j�rni.

- Seg�ts�g! – ki�ltotta, vagy legal�bbis �gy �rezte, de hang alig j�tt ki a tork�n. – Seg�tsen valaki! – ism�telte �jb�l, b�r tudta, hogy nincs semmi �rtelme. – Nagyapa! – ez volt az utols� sz�, amit kimondott, azt�n m�ly s�t�ts�gbe zuhant. K�zben a h� �jb�l sz�lling�zni kezdett, �s a csillag form�j� h�pih�k lassan olvadtak sz�t meztelen mellkas�n.

Az igazgat�i szoba kellemes meleg�ben Dumbledore �ppen egy r�gi k�nyvet olvasgatott. Az eb�d ut�ni telts�g, �s a b�gyaszt� f�lhom�lyban alig tudott odafigyelni a k�nyv tartalm�ra. Gondolatai n�ha elkalandoztak mik�zben szemeit megpihentette. Egyszer csak egy hangot hallott messzir�l : unok�ja seg�lyk�r� hangj�t, majd l�tta �t s�r�lten mag�ra hagyva egy erd� sz�li �ton. Szemeit hirtelen felnyitotta. A v�ratlan l�tom�s r�m�lettel t�lt�tte el. Tudta, hogy nem lehet v�letlen a szeme el� t�rul� k�p, �s Valeriana semmib�l megsz�lal� hangja. Sz�ve �sszeszorult: �rezte, hogy nagy baj van. Tenni kell valamit! Nem hagyhatja unok�j�t v�rbe fagyva.

Izgatottan fel�llt, majd a kandall�hoz l�pett, hogy h�vhassa az egyetlen el�rhet� embert, aki most seg�teni tud neki.

-         Perselus! K�rem j�jj�n a szob�mba! – mondta, majd a n�h�ny percnyi v�rakoz�s alatt fel, s al� j�rk�lt. Sz�v�t egyre mardosta az aggodalom. Minden elm�lt percet t�tlen�l elt�lt�tt id�nek tartott, �gy nagyot s�hajtva m�ris a l�nyegre t�rt, amikor Piton megjelent el�tte a kandall�n kereszt�l �rkezve.

-         Valeriana, Miss. Lloyd bajban van! Perselus, egyed�l maga tud seg�teni!

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte higgadtan Piton, b�r felt�nt neki az igazgat� szokatlan izgatotts�ga. Tal�n m�g sohasem l�tta ilyennek. M�g akkor sem, amikor a bajba ker�lt Harry Potter ut�n mentek a Miniszt�riumba.

-         A Malfoy–k�ri�t�l nem messze megs�r�lt. El kell hoznunk onnan! Meg tenn�, hogy elk�s�r?

-         Mit keresett a kisasszony a Malfoy–birtok k�zel�ben? – k�rdezte gyanakv�an Piton.

-         Az most nem �rdekes! – vetette oda a v�laszt s�rgetve Dumbledore. – Seg�t nekem?

-         Professzor �r, maga nem mehet arra! T�l kock�zatos!

-         Nem sz�m�t! Meg kell menten�nk Valerian�t!

-         Ehhez el�g vagyok �n is!

-         �s, ha megt�madj�k? Ki tudja h�nyan vannak!

-         Akkor majd h�vom a szok�sos m�don! – gy�zk�dte tov�bb Piton a makacs igazgat�t, mire az n�mi gondolkod�s ut�n beadta a derek�t.

-         Rendben! Akkor ne k�slekedjen, induljon m�ris!

Piton b�lintott, majd elindult az ajt� fel�.

-         Perselus!  - sz�lt m�g a f�rfi ut�n Dumbledore. Piton a kilincset fogva megfordult, �s az id�s igazgat� agg�d� arc�ra n�zett. – K�sz�n�m!

-          Nem tudom mi�rt olyan fontos �nnek ez a n�, de biztosan meg van az oka r�, �s �n ezt tiszteletben tartom. – mondta Piton, majd kinyitotta az ajt�t, �s t�vozott.

V�gigrohant a hossz� folyos�kon, majd le a l�pcs�k�n. V�gig Dumbledore agg�d� szemeit l�tta maga el�tt, majd megjelent el�tte Valeriana h�feh�r arca, melyet mindig egy kis halv�ny p�r tett m�g vonz�bb�. Nem tudta mi v�r r�, nem tudta mi hajtja el�re, de sz�ve azt s�gta min�l hamarabb ott kell lennie, seg�tenie kell a l�nyon. �gy ahogy volt kab�t n�lk�l, hossz� tal�rj�t maga ut�n lobogtatva rohant v�gig a parkon. Fekete haj�t a sz�lling�z� h� feh�rre sz�nezte. L�ba n�ha bes�ppedt a h�ba, de hajthatatlanul haladt tov�bb, hogy el�rve Roxmortsot v�gre hoppon�lhasson. A falu hat�r�ban azt�n meg�llt, lihegve len�zett a feld�sz�tett utc�csk�kra. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r a j�l ismert erd� sz�l�r�l a mugli telep�l�s templom�nak torny�t pillantotta meg. K�r�l n�zett, de nem l�tott semmit. Egy pillanatra �tfutott agy�n, hogy Dumbledore esetleg csak k�pzel�d�tt, �s a l�ny biztosan valahol az esti mulats�gra k�sz�l�dik. Azt�n kom�tosan elindult a kitaposott �ton, melyet lassan �jb�l h� lepett be, �s ekkor �szrevett egy s�t�t foltot az �t sz�l�n. L�p�seit megszapor�zva odasietett, �s a sok sz�rny�s�get tapasztalt f�rfi sz�ve �sszeszorult a l�tv�nyt�l. Valeriana ott fek�dt el�tte �lettelen arccal, lil�ra sz�nez�d�tt ajkai f�lig nyitva voltak. Test�t v�kony h�r�teg bor�totta, karjai ernyedten fek�dtek t�rzse mellett.

Piton lerogyott mell�, �s nyak�n kitapogatta pulzus�t. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mikor a halv�ny l�ktet�st meg�rezte ujjai alatt. A l�ny b�re hideg, �s nyirkos volt. Amennyire lehetett �sszeh�zta csupasz mellkas�n a megszaggatott ruh�zatot, leoldotta megg�mberedett ujjait a p�lc�r�l, �s zsebre tette.

-         Stimula! – szegezte saj�tj�t a l�nyra. Valeriana teste �sszer�ndult, �s hevesen k�h�gni kezdett.

-         Ne b�ntson, k�rem! – zih�lta k�zben an�lk�l, hogy szem�t felnyitotta volna.

-         Miss. Lloyd, Perselus Piton vagyok! Megismer? – mondta Piton, �s �vatosan felt�masztotta a n� h�t�t.

-         Piton? Hogy ker�l ide? – Valeriana kinyitotta szem�t, arca eltorzult a f�jdalomt�l.

-         Miss. Lloyd, ki t�madta meg? – k�rdezte a f�rfi Valeriana k�rd�seit figyelmen k�v�l hagyva.

-         Muglik… - kapkodott leveg� ut�n. – Elvette… a mama… nyakl�nc�t. Meg akart… er�szakolni!

-         Nyugodjon meg! Most m�r v�ge! – csit�totta nyugodt hangon Piton a zokog� n�t. – J�jj�n oda kell menn�nk, ahol hoppon�lhatunk!

-         A mama l�nca… - hajtogatta Valeriana er�tlen�l. – Elvette…

-         Miss. Lloyd! – sz�lt t�relmetlen�l Piton, �s er�sen megszor�totta a n� v�ll�t. – Fejezze be, �s figyeljen r�m! El kell innen menn�nk. Seg�tek fel�llni.

-         Nem tudok… - r�zta a fej�t Valeriana. – A hasam… nagyon f�j…a k�s…

-         Milyen k�s? – k�rdezte Piton, �s szem�vel k�vette a fagyos ujjak gyenge mozdulatait. Egyik karj�val tov�bb tartotta Valerian�t, majd m�sik kez�vel sz�tnyitotta a kab�tot. A szakadt pul�ver sz�l�t f�lretolva megpillantotta a m�ly hasad�st a b�r�n n�h�ny centim�terrel az utols� borda alatt. Ahogy tov�bb tolta a ruhadarabot l�tta, hogy a l�ny oldal�n m�r jelent�s mennyis�g� v�r t�vozott. Hirtelen d�h �s k�ts�gbees�s ker�tette hatalm�ba. M�rhetetlen�l d�h�s volt arra az ismeretlen muglira, aki ezt m�velte a l�nnyal, �s k�ts�gbe ejtette Valeriana v�ls�gos �llapota. P�lc�j�t a v�g�s fel� tartotta, �s var�zsig�ket mormolt az orra al�, amit Valeriana alig hallott, f�jdalma azonban lassan csillapodott, l�gz�se megnyugodott.

-         Ez egy darabig seg�t, de min�l hamarabb a Roxfortba kell menn�nk, hogy jobban ell�thassuk s�r�l�s�t! – mondta, �s Valerian�t �tmenetileg visszafektette a h�ba, am�g csomagj�t a h�t�ra vette. – Most pedig felseg�tem.

Valeriana igyekezett sz�t fogadni a f�rfi hat�rozott szavainak, de �gy �rezte minden ereje elhagyta. Engedte hogy Piton felt�mogassa, de l�bai nem tartott�k meg, �s a b�b�j ellen�re �jb�l f�jdalom nyilallt az oldal�ba. T�rde megrogyott, teste �sszeg�rnyedt, �s ha a f�rfi nem tartja meg visszazuhan a m�ly h�ba. Piton l�tva Valeriana gyenges�g�t, �lbe kapta a reszket� testet, �s elindult a pad fel�. A h� egyre s�r�bben esett. A nagy tehert�l csak nehezen l�pkedett, de tudta hogy mindj�rt el�rik azt a pontot, ahol m�r hoppon�lhatnak. Szem�t le sem vette a kiszemelt t�rgyr�l, �gy nem �rz�kelte mikor hanyatlott Valeriana feje �lettelen�l h�tra.

-         Meg�rkezt�nk! – zih�lta leveg� ut�n kapkodva, �s megpr�b�lta �jb�l talpra �ll�tani a l�nyt. Ekkor vette �szre, hogy Valeriana nincs eszm�let�n�l.

�vatosan lefektette a padra, majd p�lc�j�t el�v�ve megpr�b�lta ism�t mag�hoz t�r�teni, de eredm�nytelen�l. A l�ny arca egyre s�padtabb, �s beesettebb lett. Tudta, hogy nagy baj van. Ujjait v�gigsim�totta a hideg, �lettelen arcon, majd kitapogatta az alig �rz�kelhet� nyaki �t�eret. F�radtan, tan�cstalanul n�zett k�r�l. Egyetlen megold�snak azt l�tta, ha muglieszk�z�ket seg�ts�g�l v�ve utaznak, hiszen Valeriana tiszta tudata hi�ny�ban nem v�llalhatta a hoppon�l�st. Elhat�rozta h�t, hogy a Roxfort helyett a k�zelebbi Szent Mungoba viszi. �lbe vette Valerian�t, �s elindult a falu fel�. Abba az ir�nyba nem volt letaposott �t, �gy a m�ly h�ban botork�lva haladt az �rt�kes teher alatt. N�ha megcs�szott, majd �jb�l talpra �llt. Nem t�r�d�tt a szakad� h�val, az arc�ba csap� sz�llel, f�rad� l�b�val, sz�r� mellkas�val, csak a c�l lebegett szemei el�tt: min�l hamarabb biztons�gban tudni Valerian�t.

F�l �rai neh�zkes menetel�s ut�n v�gre el�rt egy aut�utat. A k�zelg� Szilveszter miatt nem volt nagy forgalom. Ki�llt az �t k�zep�re, �s v�rta, hogy v�gre j�jj�n a seg�ts�g. N�h�ny perc m�lva k�zeledett egy kis teheraut�, ami a fekete ruh�s f�rfit megl�tva az �t k�zep�n, nyikorg� f�kez�ssel meg�llt.

-         Mit m�vel? – pattant ki vezet��l�sr�l egy h�rihorgas k�z�pkor� f�rfi.

-         Vigyen el minket Londonba! – mondta Piton sz�razon egy pillanat alatt a mugli el�tt teremve.

-         Mi t�rt�nt vele? – k�rdezte a sof�r gyanakodva az �jult n�re mutatva.

-         Megt�madt�k, �s megs�r�lt. Elvisz minket? – t�relmetlenkedett Piton. Felett�bb zavarta, hogy egy muglival kell egyezkednie.

-         Szerencs�j�k van, mert �ppen a f�v�rosba tartok. – mondta a f�rfi. Szem�t le sem vette Valeri�n�r�l. – �l m�g?

-         Igen, de ha nem siet�nk, akkor nem �li meg a holnapot! – f�rmedt a muglira Piton.

-         J�l van! J�jj�n! – azzal kinyitotta a tehersz�ll�t� kocsi oldal�t. A rakod�t�r majdnem �res volt, csak n�h�ny doboz hevert szanasz�t. A mugli seg�tett Valeri�n�t felfektetni a padl�ra, majd Piton is bem�szott. Az ajt� becsap�dott m�g�tte. Levette h�t�r�l a zs�kot, �s le�lt Valeriana mell�. H�t�t f�radtan a kocsi oldal�nak t�masztotta, egyik kez�vel a m�sik karj�t d�rzs�lgette. Teljesen elzsibbadtak v�gtagjai a hidegt�l �s a cipeked�st�l.

Az aut� elindult. Piton gyomra �sszer�ndult. Utazott m�r ilyen mugli eszk�z�n, de m�r akkor sem nyerte el tetsz�s�t ez a fajta k�zleked�sm�d. Len�zett Valeri�n�ra. A l�ny feje a kocsi mozg�s�ra ide- oda r�zk�dott, haja k�cosan arc�ba hullott. Piton kicsit k�zelebb h�z�dott, �s megemelte az �lettelen�l himb�l�dz� fejet, hogy �l�be tegye. Kisim�totta a barna tincseket a s�padt arcb�l. N�zte az ismer�s vonalakat. Tal�n m�g sohasem vizsg�lhatta ilyen k�zelr�l, �s ilyen alaposan. Keser�s�g fogta el a fiatal arc �lettelen s�padts�ga miatt. A l�ny mellkasa, melyen a ruh�zat �jb�l sz�tcs�szott, alig mozgott. Riadtan ellen�rizte m�r sokadszorra a v�kony nyakon Valeriana pulzus�t, majd megnyugodva �ssz�bb h�zta a kab�tot rajta.

Ekkor a kocsi hirtelen lef�kezett, Piton elvesz�tve egyens�ly�t majdnem r�d�lt a l�nyra.

-         Mi a f�szkes fen�t csin�lnak? – ord�totta a vezet�.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte Piton, �s d�h�sen visszaf�szkel�d�tt eredeti helyzet�be.

-         R�szegek! M�g nincs is este, �s m�r a legt�bben leitt�k magukat a s�rga f�ldig! – morgol�dott tov�bb a sof�r, majd hirtelen r�l�pett a g�zped�lra, mire a kocsi nagyot r�ndulva elindult.

Valeriana teste g�rcsber�ndult, �s hangosan zih�lni kezdett.

-         Mi baja? – fordult h�tra a vezet� menet k�zben egy pillanatra. – Meg ne haljon itt nekem!

-         Nem fog meghalni! Csak igyekezzen! – d�rrent a f�rfira Piton, de a kijelent�ssel legink�bb mag�t igyekezett megnyugtatni. A n� reszket� test�t n�zve aggodalma egyre n�tt.

-         Nagyon f�j! – ny�gte Valeriana, �s seg�lyk�r�en a f�rfi szem�be n�zett. –F�zom! Hideg van, minden olyan hideg… Seg�tsen, k�rem!

Piton sz�ve, a mindig hideg �s �rz�ketlen sz�ve �sszeszorult a l�ny tekintet�t�l, �s seg�lyk�r� szavait�l. Nem sz�lt semmit, mert �gy �rezte k�ptelen lenne b�rmit is mondani. Tehetetlen volt, �s ez bosszantotta a legjobban. A szerek, amivel seg�thetett volna a l�nyon, most t�bb sz�z kilom�terre voltak t�le.

Kicsit feljebb h�zta Valerian�t, �s t�rzs�t a saj�tj�hoz szor�totta szorosan �t�lelve karj�val, hogy test�nek meleg�vel pr�b�lja csillap�tani a l�ny reszket�s�t. Valeriana feje a f�rfi v�ll�ra borult. Piton j�l �rezte nyak�n a leveg� ut�n kapkod� n� lehelet�t. Megborzongott. Karjaiban tartotta a n�t, aki ny�ron furcsa v�gyakat keltett benne, aki akkor megal�zta, �s akinek l�tv�nya az�ta is szokatlan �rzelmeket keltett benne. �lelte, csit�tgatta az �let��rt k�zd� l�nyt,  �s sz�p lassan r��bredt, hogy elveszt�s�vel benne is meghalna valami.

Mire Londonba �rtek Valeriana �jb�l elvesz�tette eszm�let�t. Piton bor�san b�mult maga el�, amikor a sof�r hossz� id� ut�n ism�t megsz�lalt.

-         Nem sok�ra meg�rkez�nk az els� k�rh�zhoz.

-         Nem! Nem kell k�rh�z! – ocs�dott fel Piton.

-         Hova akarja vinni azt a szeg�ny n�t? Ha nem kap min�l hamarabb orvosi ell�t�st, meghal!

-         Nem kell orvos! A k�zpontba kell jutnunk!

-         A k�zpontba? Meg akarja �lni?

-         Tegye, amit k�rtem! – Piton hangja egyre t�relmetlenebb, �s er�szakosabb lett.

-         Ne besz�ljen �gy velem, mert m�ris kirakom magukat! – fenyeget�z�tt a sof�r. – Nem is tudom  mi�rt nem h�vtam eddig is a rend�r�ket.

-         J�l van ne haragudjon! – visszakozott kelletlen�l Piton. – Csak vigyen a k�zpontba benn�nket! – mondta kicsit szel�debben, majd hogy m�g hat�sosabb legyen, hozz�tette: - K�rem!

A kocsi vezet�je ezut�n m�r nem sz�lt semmit. Amikor be�rkeztek a belv�rosba, sz� n�lk�l kiseg�tette utasait. Piton miut�n h�t�ra vette Valeriana zs�kj�t, ism�t karj�ba emelte a l�nyt, �s m�r el is indult sebes l�ptekkel.

-         Tal�n k�sz�n�m! – sz�lt ut�na a sof�r, de a cs�rtet� f�rfit�l m�r nem kapott v�laszt. – Faragatlan tusk�! – tette m�g d�h�sen hozz�, majd besz�llt a kocsiba, �s tov�bbhajtott.

London utc�i mind h�mentes volt, �gy j�val k�nnyebben lehetett haladni, de a t�vols�g amit meg kellett tenni nem volt kev�s. Mire meg�rkeztek a Szent Mungo Var�zsnyavalya �s Rag�lyk�r�l� Ispot�lyt rejt� elhagyatott �ruh�z el�, Piton karjai �jb�l elzsibbadtak. Enged�lyt k�rve a kirakati b�but�l a bemenetelre  �tl�pett az �vegen Valerian�val egy�tt. Odabent a v�r�helys�gben alig voltak. Egyenesen odacs�rtetett az eligaz�t� boszork�nyhoz, aki egy pult m�g�tt unatkozott.

-         Professzor �r! R�gen l�ttam! – pattant f�l a sz�ke n�, amikor megl�tta a k�zeled� f�rfit.

-         Igen. – felelte kedvetlen�l Piton. – A kisasszony megs�r�lt…

-         Milyen jelleg� a s�r�l�se? – fontoskodott a boszork�ny.

-         Egy mugli k�s…

-         M�r megint egy mugli! – v�gott ism�t Piton szav�ba, �s �sszecsapta k�t tenyer�t sop�nkodva. – Egyre t�bb…

-         Hol l�tj�k el? – fojtotta a sip�toz�st a n�be.

-         Els� emelet. – felelte durc�san a boszork�ny.

Piton a liftre nem is v�rva elindult a l�pcs�n felfel�. Most m�r eg�szen k�zel �rezte a c�lt. Minden erej�t �sszeszedve gyors l�ptekkel haladt. Mire fel�rt az emeltre m�r leveg�t is alig kapott. A folyos�n �ppen szembej�tt egy gy�gy�t�, aki felm�rve a s�lyos helyzetet, gyorsan seg�ts�get h�vott, majd �tvette a s�r�ltet. Piton megk�nnyebb�lve, de neh�z sz�vvel adta ki kez�b�l a l�ny sors�t. A gy�gy�t� m�g gyorsan kik�rdezte a t�rt�ntekr�l, majd a kimer�lt f�rfit h�trahagyva bevonult az egyik terembe Valerian�val, �s n�h�ny �pol�val egy�tt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s