1. fejezet

A h�l�tlans�g �ra

– M�r megint kivetted az �sszes hasznavehet� k�nyvet!

A j�l ismert, sz�mon k�r� hang huncut f�lmosolyt csalt arcomra, mik�zben szemem lassan Nymph finom kez�re v�ndorolt. Tekintetem k�nyelmesen egyre feljebb k�szott, szemtelen�l megakadva a l�ny g�mb�lyded form�in�l.

Feh�r bl�z�nak �ttetsz� anyaga szolidan sejtettette feszes b�r�t �s karcs� alakj�t. S�t�tz�ld-ez�st cs�kos nyakkend�je ide-oda lengett heves mozdulat�nak nyom�n. Hirtelen elkaptam, �s j�tszadozni kezdtem a slytherines c�merrel d�sz�tett ruhadarabbal, �gy, mint macska a fon�llal. Pillant�somat az �v�be f�rtam.

Rosszall�an megcs�v�lta, majd h�travetette fej�t, mire hossz�, zabol�tlan tincsei kihullottak arc�b�l.

– K�rem �ket – egyenesedett fel az asztalt�l, amelyn�l a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�re k�sz�tettem a szorgalmi feladatomat. – Sz�pen – tette hozz� az udvariass�g kedv��rt.

Nem akartam, hogy ennyivel elint�zzen. � volt az egyetlen l�ny eg�sz Roxfortban, aki, ha nem volt musz�j, egy pillant�sra sem m�ltatott, aki nem s�hajtozott, mikor elmentem el�tte, aki nem �jult el t�lem m�g akkor sem, mikor minden s�rmom bevetettem. Ez tette annyira figyelemrem�lt�v� a szememben.

Nem volt k�l�n�sen sz�p, legink�bb a kisug�rz�sa adta a vonzerej�t. Csillog� szemei �rtelemr�l tan�skodtak, arca pedig �lland�an r�zs�ba borult a j�kedvt�l. N�la sokkal gy�ny�r�bb �s csinosabb l�nyok j�rtak az iskol�ba, � volt azonban az, akit nem lehetett nem �szrevenni. Az esze, a b�ja, a mosolya, az �letkedve mindenkit mag�val ragadott. Azokat is, akik tulajdonk�ppen nem ismert�k.

Engem nem igaz�n �rdekelt. Csak akkor korb�csolta fel k�v�ncsis�gom, mikor felt�nt, hogy nem �gy viszonyul hozz�m, mint m�sok.

Megnyaltam a sz�m, miel�tt megsz�laltam volna:

– Nem gondolod, hogy h�l�val tartozol, ami�rt minden egyes alkalommal seg�tek neked?

Nevetve keresztbe fonta karj�t. L�ttam rajta, hogy egyetlen buja gondolat sem fordult meg a fej�ben. �rtatlan lelke teljes tisztas�gban ragyogott. Be kellett mocskolnom…

Meg sem v�rva v�lasz�t, fel�lltam az asztalt�l, �s �thajolva felette magamhoz h�ztam nyakkend�j�n�l fogva, hogy megcs�koljam. �pp, hogy hozz��rtem ajkaihoz, m�ris elh�z�dott t�lem, viszont nem volt rest mag�hoz ragadni a sz�ks�ges k�teteket.

– K�sz – suttogta angyalian, b�rmif�le kac�rs�got, de haragot is mell�zve, azzal felrohant a h�l�szob�j�ba, ahova �n nem tehettem be a l�bam – legal�bbis elvileg.

Vissza�ltem a fotelbe, �s elgondolkodva malmoztam ujjaimmal. M�g csak nem is vett komolyan. Teljesen felt�zelt. Pedig ez egy�ltal�n nem volt jellemz� r�m. Soha egy liba sem kellett nekem. � m�gis. Mert �n nem kellettem neki. Musz�j volt megszereznem… Nem l�tezhet olyan, ami nem lehet az eny�m – �s ez al�l � sem kiv�tel.

�

Reggel kiss� kialvatlanul �bredtem. El�z� este egy lehallgat� var�zst bocs�tottam a l�nyok h�l�k�rlet�re, hogy egy�rtelm�en meg�llap�thassam, mikor juthatok hozz� a k�nyvekhez teljesen �szrev�tlen�l, amik n�lk�l nem tudtam befejezni a h�zi dolgozatomat. Nekik azonban esz�k �g�ban sem volt lefek�dni… �gy gondolt�k, az �jszaka a legalkalmasabb id�pont arra, hogy megossz�k egym�ssal a l�nyegtelenebbn�l l�nyegtelenebb pletyk�kat �s mag�n�gyeket.

A r�lam sz�l� dicshimnuszt b�szke, g�nyos mosollyal �lveztem. Kuncogva hallgattam, hogy kire, h�nyszor, mennyi ideig, hogyan, milyen k�r�lm�nyek k�z�tt vetettem egy v�letlen pillant�st illetve mosolyt. Hatalmas jelent�s�get tulajdon�tottak testbesz�demnek, amely szerint�k minden bizonnyal ir�ntuk �rzett pl�t�i vonzalmamr�l �rulkodott.

Nymph meg sem eml�tett, azonban �gy t�nt, ez nem lepi meg t�rsait, mert nem tett�k sz�v�. Mikor �gy d�nt�ttek, el�g volt bel�lem, egyik�k megk�rdezte �t:

– �s mi a helyzet a te rajong�sod t�rgy�val?

�rdekl�dve felvontam a szem�ld�k�m.

– Semmi – felelte t�m�ren. Hangj�b�l hi�nyzott a csal�dotts�g. – Lehet, hogy t�l alacsony vagyok hozz�, hogy egy�ltal�n tudom�st szerezzen a l�tez�semr�l – f�zte hozz� cseng� kacag�ssal. – Tal�n ha h�zis�rk�nny� transzform�ln�m magam…

Mindannyian felnevettek. Bennem pedig egyre n�tt a sz�rny� gyan� az eml�tett kil�t�r�l… Viszont az k�ptelens�g.

– Mindegy, elv�gre � gryffindoros… volt – az utols� sz�n�l lehalkult.

Ezzel feltev�sem bebizonyosodott. Nymph beleszeretett… Rubeus Hagridba.

Elfogott a rosszull�t. Nem is sejtettem, hogy ekkora �zl�sficammal k�szk�dik… Hiszen az a szerencs�tlen akkora, mint egy h�z, az agya hely�n csak egy zokni cuppog, minden h�tv�g�n ler�szegedik, �s kim�r�kat rejteget az �gya alatt… R�ad�sul gryffindoros volt. Nymph bizony�ra kedveli a R�me� �s J�li�t… �s minden val�sz�n�s�g szerint ferde hajlammal verte meg az �g, elv�gre az a mafla most – mennyi is? – tizen�t �ves, s ha ez nem lenne el�g: nekem k�sz�nhet�en vad�r… Var�zsolnia sem szabad... Sz�nalmas v�laszt�s.

Miut�n v�gre v�geztek a csacsog�ssal, m�g v�rtam egy keveset, �s egy p�lcaint�ssel magamhoz rendeltem a k�teteket. Csak elm�m ki�r�t�se tudott megszabad�tani a Nymph Daphne �s Rubeus Hagrid f�szerepl�s�vel j�tszott tragikom�dia k�peit�l…

Engem egy lapon se lehet eml�teni azzal a f�l�ri�ssal. A l�ny egyre izgalmasabb feladatnak �g�rkezett… De a suttog�k sem egy nap alatt t�rik be a vad lovakat. �n pedig tudok id�t szak�tani a sz�rakoz�sra… A feketem�gia tanulm�nyoz�sa mellett n�ha azt is kell…

– J� reggelt! – szak�totta meg gondolatmenetem Nymph, aki, szok�s�hoz h�tlen�l, le�lt velem szembe a reggeliz�asztalhoz.

– Neked is. – Nem tudtam elnyomni egy mindentud� somolyg�st.

– Tudod, milyen �rdekes dolog t�rt�nt velem az �jszaka? – Kez�vel megt�masztotta �ll�t.

– R�szletes besz�mol�t k�rek – n�ztem r� �that�an.

Felnevetett:

– Te �s a piszkos fant�zi�d…

– Szerinted ez piszkos dolog? – hajoltam el�re, egy pillanatra se v�ve le r�la a szemem.

V�lasz helyett csak mosolyogva megcs�v�lta a fej�t.

– K�pzeld, elt�ntek a k�nyvt�ri k�nyveid…

– Nah�t! – eresztettem meg fel� egy vigyort, majd h�trad�ltem. – Mellesleg mintha t�m�t v�ltott�l volna…

Vid�man a f�le m�g� tett egy k�sza tincset, azt�n megszak�totta velem a szemkontaktust. T�bb sz� nem esett k�zt�nk.

– Akkor tal�lkozunk legend�s l�nyek gondoz�s�n! – b�cs�zott el, amint megette m�zzel lecsurgatott gabonapelyh�t.

– A kedvenc �r�don – tettem hozz� cs�fond�rosan.

Arc�n �rtetlens�g suhant �t, �m mit sem t�r�dve szavaimmal v�g�l egy legyint�ssel elhagyta a nagytermet.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s