3. fejezet

V�rbossz�

Nem sokkal k�s�bb egy�tt l�pt�k �t a klubhelyis�g k�sz�b�t. Nymph mosolyogva csatlakozott az izgatott sustorg�sba mer�l� bar�tn�ihez. Az �n t�rsas�gom tagjai, a Walpurgis Lovagjai szok�s szerint az egyik sarokban �cs�r�gtek, �s sokatmond�an vigyorogtak r�m.

– Mi van, Avery, m�ris elj�rt a sz�d? – foglaltam helyet k�z�tt�k.

– Hogy haladsz? – fordult fel�m Nott, nyomban a l�nyegre t�rve.

– Ejnye, ejnye… Kutakodunk a mag�n�gyeimben? – kacagtam fel hidegen. Vetettem egy gyors oldalpillant�st Nymphre. – Egy�bk�nt egyre jobban.

– Bevetsz valamit a siker �rdek�ben? – �rdekl�d�tt Mulciber.

– Csup�n elragad� vonzer�met �s leny�g�z� szem�lyis�gemet. Egy�b eszk�z�kh�z nem igaz�n ny�lhatok Dumbledore miatt. De min�l nagyobb a kih�v�s, ann�l ink�bb �rdekel. Persze a legilimenci�t nyugodtan haszn�lhatom.

– Mi�rt pont �…? – k�rdezte Dolohov.

– Mert � a legnagyobb kih�v�s sz�momra eg�sz Roxfortban. Ugyanis… – suttog�ra fogtam hangom – szerelmes… Hagridba.

Mindegyik�k az asztalt verte a r�h�g�st�l.

– Ez most vicc volt? – t�r�lgette szem�t Rosier.

Gonosz somolyg�ssal megr�ztam a fejem, mire a klubhelyis�get ism�t bet�lt�tte hars�ny nevet�s�k.

Mikor azonban Nymph fel�llt, mindannyian eln�multak, �s kocs�nyon l�g� szemekkel figyelt�k a kibontakoz� esem�nyeket. A l�ny egyenesen fel�nk tartott, pedig nem volt szok�sa megr�ni b�rkit is a m�sokat zavar� magatart�s��rt.

Ellenben ahelyett, hogy r�nk sz�lt volna, elh�zta a mocorg� k�rpitot a falban mellett�nk t�tong� kandall�szer� ny�l�s el�l. Ablak h�j�n �gy �rtek el minket a baglyok. Egy kuvik akadt bele a f�gg�nybe, amely cs�r�ben egy pergamenbor�t�kot tartott. Felismertem a madarat: az �v� volt.

– Arthemis! – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten Nymph, amint �szrevette, hogy a bagoly egyik sz�rnya term�szetellenes sz�gben �ll.

Kapva kaptam az �jabb alkalmon:

– Seg�thetek valamiben?

R�m�lten n�zett vissza r�m.

– Igen, k�sz�n�m. L�gy sz�ves, tartsd itt a frontot, am�g elviszem Arthemist Rubeushoz!

– Mi?! – pattantam fel fotelemb�l. – Te r�b�zn�d a kuvikod?!

– M�sra nem is b�zn�m! – vonta �ssze d�h�sen szem�ld�k�t. – Rubeus kiv�l�an �rt az �llatokhoz! Te pedig ink�bb a k�teless�geiddel foglalkozz! – fejezte be r�viden mondand�j�t, azzal fak�pn�l hagyott.

Eddig m�g senki sem al�zott meg ennyire… R�ad�sul nyilv�nosan… Nagy er�fesz�t�sembe ker�lt, hogy ne rohanjak ut�na, �s mondjam ki r� a hal�los �tkot… A t�bbiek meg se mertek mukkanni. A klubhelyis�g s�ket csendbe burkol�zott. Ez bossz��rt ki�ltott…

�

– Csak… csak elt�rt… elt�rt a sz�rnya… �s erre… erre… hirtelen… erre hirtelen… – Nymph ism�t felzokogott.

Szenved�se gy�ny�rk�dtetett… Hatalmas el�gt�telt �reztem. Mellkasomba f�rta arc�t, �s szinte fuldoklott a k�nnyeit�l. Keservesen szorongatta tal�rom, mik�zben magamhoz �leltem. Nyugtat�an simogattam d�s haj�t �s r�zk�d� h�t�t. Csit�tgat�sa helyett legsz�vesebben kacagtam volna: mit sem sejtett arr�l, hogy baglya �ppen nekem esett �ldozatul… �s term�szetesen megint Hagrid volt a b�nbak…

– Itt aludjunk? – sz�ltam hozz� halkan. M�r k�s�re j�rt az id�.

V�laszul s�rva b�lintott.

– Tom… �n… – szaggatottan leveg��rt s�hajtott – k�sz�n�k mindent… �s… ne haragudj… – k�rt t�lem bocs�natot.

– Mi�rt? – suttogtam a f�l�be.

– A viselked�sem�rt…

M�r nem markol�szta tal�rom. Tenyere l�gyan v�gigsiklott ruh�m red�in.

– Ugyan. M�r el is felejtettem – nyaltam meg k�jes �r�mmel ajkam.

Lecsendesedve hozz�m simult, azt�n karjaimban lassan �lomba szender�lt.

�

– Tom… Voldemort…

Kinyitottam a szemem. Valaki betakart. Nymph b�nb�n�an, a s�r�st�l m�g mindig v�r�sen pislogott r�m, mik�zben a kanap� mellett t�rdelt. M�r fekete selyemk�nt�st viselt, alatta ugyanolyan sz�n�, f�nyes szat�nh�l�inggel.

– Bocs, hogy fel�bresztettelek, de azt hiszem, nem ez a legk�nyelmesebb m�dja az alv�snak… Itt maradsz?

�lmosan fel�ltem. Letelepedett a d�v�ny sz�l�re. Megr�ztam a fejem, majd a tekintet�be m�lyedtem. A sz�m sark�ban apr� mosoly bujk�lt:

– Ugye nem akart�l itthagyni j��jtpuszi n�lk�l?

Csak gyerekk�nyvekben olvastam err�l a felesleges �s sz�nalmas szok�sr�l.

Elvigyorodott:

– Hogy felt�telezhetsz r�lam ilyet?

K�zelebb hajolt hozz�m, �s miut�n egy puszit nyomott az arcomra, felkelt.

�n azonban visszah�ztam, hogy viszonozzam a sz�j�n, �ppen csak �rintettem ajk�t. Nem t�volodott el. Kezdetben lassan �zlelgett�k egym�st, azt�n er�sebb, hat�rozottabb cs�kra v�ltottunk, �s egyre vadabbul, szapor�bban, s�rget�en cs�kol�ztunk. A nyakam k�r� fonta karj�t, majd kez�vel az arcomat simogatta, v�g�l m�r a hajammal j�tszadozott. Tenyeremet derek�r�l a fenek�re cs�sztattam. Miut�n lelass�tottunk, sz�tv�ltak ajkaink, �s Nymph elh�z�dott t�lem, mik�zben m�g mindig �lel�sbe vont.

– J� �jszak�t – suttogta, azt�n sz�jon cs�kolt.

– J� �jszak�t – ism�teltem meg mozdulat�t, majd n�ztem, am�g el nem t�nt a l�nyok h�l�k�rlet�be vezet� l�pcs� tetej�n. Miut�n becsukta maga m�g�tt az ajt�t, sz�m s�t�ni mosolyra g�rb�lt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s