7. fejezet

Szilveszter

� Nagyon sz�pen k�sz�n�m bar�tn�m, Tsuty seg�ts�g�t, aki t�bb mint lektor. �

– H�, nem �r h�tr�ltatni a h�goly�kat! – ki�ltotta megj�tszott rosszall�ssal Nymph, majd rohamom l�tt�n megiramodott a kviddicsp�lya jeg�n.

A t�li sz�net �s az ��v a v�g�hez k�zeledett: bek�sz�nt�tt szilveszter napja. A tizennyolcadik �let�vem bet�lt�se a l�ny t�rsas�g�ban v�rt r�m. Nymph a bizalm�ba, a bar�tj�v� fogadott. Be kellett ismernem, hogy a spont�n t�madt �tletek, mint p�ld�ul a bub�gum�genny, hozz�k meg a k�v�nt eredm�nyt. Legink�bb id�tlenked�ssel t�lt�tt�k az id�t, de komoly besz�lget�sek is zajlottak m�r le k�z�tt�nk. Megosztotta velem a gondolatait az �letr�l, a hal�lr�l, az emberi kapcsolatokr�l, a c�ljair�l, �n pedig, hogy r�vbe �rjek, k�nytelen, kelletlen, t�relmes t�relmetlens�ggel v�gighallgattam – �s hallgattam. Mindent teljesen m�sk�pp l�tott, mint �n, elveink a k�t p�lust k�pviselt�k. Dumbledore-ra eml�keztetett. �lomvil�gban �lt. Az �breszt� szerepe nekem jutott…

Hossz� l�bammal gyorsan utol�rtem. Diadalmas csataki�lt�st hallattam, �m �ppen, mikor r�vetettem volna magam, egy meglepett nyikkan�ssal elesett, mire �n megbotlottam benne, �s �tzuhantam rajta. Sz� szerint fetrengt�nk a r�h�g�st�l, amib�l egy als�bb�ves �b�gat�sa z�kkentett ki minket: t�j�koztatott, hogy elj�tt a vacsora ideje. Talpra seg�tett�k egym�st, azt�n a m�sikba kapaszkodva, vesz�lyes cs�szk�l�sok �r�n bet�molyogtunk a kast�lyba. Az el�csarnok visszhangzott nevet�s�nkt�l.

Amikor a nagyteremben tekintetem tal�lkozott Dumbledore-�val, a mosoly nyomban az arcomra fagyott. Szigor�, gyanakv� pillant�ssal m�regetett, m�g Nymphet agg�d�an szeml�lte. Az �tkez�s ennek ellen�re fesztelen�l telt. Nymph k�nos �s mulats�gos t�rt�netekkel sz�rakoztatott, amiknek � volt a f�szerepl�je. A legkisebb m�rt�kben sem zavartatta mag�t, hozz��ll�sa az anekdot�khoz, mint �ltal�ban mindenhez, k�nnyed volt. Mire �szbe kaptunk, m�r csak mi ketten �cs�r�gt�nk az asztaln�l.

Levonultunk a klubhelyis�gbe, majd Nymph f�r�dni ment. Miut�n v�gzett, �n ker�ltem sorra – �tk�zben �sszefutottam a Hisztis Myrtle el�l menek�l� Olive Hornbyjal. Myrtle-r�l eszembe jutott, hogy Dumbledore miatt nem irthattam tov�bb a s�rv�r�eket… A harag majdnem felem�sztett. Gondolataim azonnal Nymphre terel�dtek… Felfog�suk �rthetetlen�l hasonl�tott egym�s�hoz. T�boly�t� volt, hogy m�g mindig nem szennyezhettem be lelk�nek tisztas�g�t. A bossz�szomj elt�k�ltt� tett…

Amikor vissza�rtem, Nymph m�r jav�ban egy mugli hangszeren, heged�n j�tszott a kisebbek k�r�s�re. Nagyobb tehets�ge volt hozz�, mint az emberismerethez, az biztos.

– T�ged a s�veg egyb�l a Slytherinbe osztott? – k�rdeztem t�le, mik�zben a r�gt�nz�tt koncert v�gezt�vel lehuppant mell�m a d�v�nyra.

– Nem. Ennyire l�tszik? – vigyorgott f�loldalasan. Miut�n b�lintottam, folytatta: – Igaz�b�l a Ravenclaw �s a Slytherin k�z�tt v�v�dott, de �n nem akartam passz�v h�zba ker�lni, erre, tapasztalva a becsv�gyam, amely kiz�r�lag akt�v szereppel b�k�lt volna ki, ide osztott be.

Felkacagtam. Sok minden �rthet�bb� v�lt sz�momra.

– Na �s veled mi volt a helyzet? – n�zett r�m �rdekl�dve.

– A Teszlek S�veg szinte m�g hozz� sem �rt a fejemhez, m�ris d�nt�tt: Slytherin – h�ztam ki magam b�szk�n.

Nymph sz�tlanul mosolygott, azt�n szeme egy hatod�vesre t�vedt, aki a kisebbeket k�n�lgatta pezsg�vel.

– Bocs�ss meg egy pillanatra – sz�lt, majd felpattant, �s odasietett. – Sajn�lom, ezt el kell koboznom. �k m�g nem ihatnak alkoholt – nyomat�kos�t�s gyan�nt h�rmat csettintett.

– Ugyan, Nym', szilveszter van… – d�rm�g�tt beh�zelg�en Frozen.

– Ki v�di meg az ifj�s�got, ha nem �n? – tette cs�p�re a kez�t Nymph.

– H�, minket nem kell megv�deni! – tiltakozott hevesen egy m�sod�ves.

A l�ny megcs�v�lta a fej�t, azt�n kikapta az �veget Frozen kez�b�l.

– Azt hiszem, ezt meg kell innunk az �rdek�kben… – v�gott m�rt�rarcot, �s a t�bbiek felh�borodott pillant�s�t�l k�s�rve t�lt�tt kett�nknek a pezsg�b�l.

� �szre sem vette, hogy mik�zben besz�lgett�nk, a keze finoman fel-le siklott a karcs� poh�r nyak�n – �n viszont ann�l ink�bb. Siker�lt felkorb�csolnia v�gyam…

– Am�gy eml�kszel m�g a cs�kunkra? – szak�tottam meg hirtelen a besz�lget�s addigi menet�t.

– Persze – felelte gondolkod�s n�lk�l.

– Mondd csak, mi�rt viszonoztad akkor, hogyha ut�na…? – v�lasza igaz�n foglalkoztatott.

– Lelkileg instabil �s szeretet�hes �llapotban voltam – k�z�lte Nymph. – Ilyenkor, ha valaki k�zeledik, az ember nem l�ki el mag�t�l.

– �rtem – biccentettem.

Ironikusnak tartottam, hogy �ppen n�lam kereste a szeretetet. N�lam, akiben egy csepp sem volt…

– BOLDOG �J�VET! – harsogta ekkor rajtunk k�v�l mindenki a klubhelyis�gben.

– Boldog sz�let�snapot! – �lelt �t Nymph, �s egy-egy puszit nyomott az arcomra.

Hihetetlen hat�ssal volt r�m. �dzkodtam t�le, �s megvetettem, mert pontosan olyan n�zeteket vallott, mint Dumbledore, s, mint kider�lt, ugyanolyan naivit�s is jellemezte, ugyanakkor… k�v�ntam. Jobban, mint b�rki m�st. A mi�rtre azonban nem tal�ltam a v�laszt… Egyszer�en csak meg akartam kapni – hogy ut�na eldobjam, mint egy eleinte m�g izgalmas, k�s�bb azt�n megunt j�t�kot.

V�g�l, hajnali h�romra ism�t kettesben maradtunk. Amint Nymph �szrevette ezt, �s�tott, �s kiny�jt�ztatta elmacsk�sodott tagjait. K�zben kid�llesztett mell�n �s lapos has�n legeltettem szemem.

– Ideje lefek�dn�nk… – sz�lalt meg, �m �n, kih�v�an, nem kaptam le r�la pillant�som. Hamisk�san elmosolyodott. – M�rmint aludni… J� �jszak�t!

– �n m�g maradok… De az�rt te �lmodj sz�peket! – b�cs�ztam t�le sokatmond�an, mire dobott nekem egy cs�kot, �s felballagott a h�l�k�rlet�be.

Az ablakhoz s�t�ltam, hogy elm�l�zzak a kavarg� h�pih�ken. Tudtam, hogy a napnak m�g kor�nt sincs v�ge. Ez r�gt�n be is bizonyosodott.

– Itt felejtettem a heged�m – motyogta rekedten Nymph, aki megjelent a l�pcs� tetej�n, majd elindult lefel�.

– Meg persze engem is – hunyor�tottam r� oldalr�l.

Megtorpant.

– Nem, te nem ment�l ki a fejemb�l – suttogta komolyan, szavai m�gis hangosan keringtek a klubhelyis�g csendj�ben.

Odal�ptem hozz�. Az utols� fokon �csorgott, �gy azonos szintre ker�lt�nk. Tekintetemet az �v�be f�rtam, azt�n sz�mat elk�peszt� h�vvel ajk�ra tapasztottam. Szenved�lyesen megmarkolta hajam, mik�zben a t�d�m nem jutott leveg�h�z, �s csaknem megfulladtam. El is t�prengtem a gyilkoss�gi k�s�rlet lehet�s�g�n, amit, kiv�telesen meg�rz�seim sugallat�ra, elvetettem. A cs�k amilyen hirtelen j�tt, abba is maradt. Zaklatotts�got t�kr�z� szem�be m�lyedtem...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s