teljes m�ret: fc08.deviantart.net/fs71/f/2010/016/f/3/It_doesn__t_matter_5_by_Useless_girl.jpg

5. fejezet

Martin p�r percnyi k�nl�d�s ut�n v�g�l kicsit bizonytalanul megk�rdezte, ami foglalkoztatta:

- Dave... sokat gondolkodtam az ut�bbi napokban, f�leg az�ta, hogy kiborultam el�tted... Nos... azt az id�szakot is �jra lep�rgettem a fejemben, amikor Sue bel�pett az �letembe... - itt elakadt kicsit, amint �szrevette, hogy Dave szemei egy �rnyalattal s�t�tebb� v�lnak -... �s eszembe jutott az az arckifejez�sed, amit akkor l�ttam, mikor k�z�ltem veled, hogy elveszem �t feles�g�l... �s hogy terhes Viv�val...

- Mi�rt mondod ezt most el nekem? - k�rdezte csendesen a f�rfi. Eml�kezett m�g arra a napra, ami egy igen hossz� �s k�nnal teli id�szakba l�kte �t. �s m�g mindig ugyan�gy gy�l�lte azt a napot.

- Csak szeretn�m tudni, hogy mi j�tsz�dott le benned. Szeretn�m ismerni a t�rt�nteket a te oldaladr�l is. Hisz abban egyezt�nk meg, hogy �szint�n elbesz�lget�nk az eddig ki nem mondott dolgokr�l.

- Gy�l�ltelek �rte. �s f�jt, ami�rt gy�l�ln�m kellett t�ged. �gy �reztem, hogy elhagyt�l, kidobt�l... Sokkal fiatalabb �s hevesebb voltam akkoriban - s�hajtott fel - �s, mint tudod, nehezen viseltem, hisz ismered a k�vetkezm�nyeket.

- Ett�l f�ltem... hogy gy�l�lt�l... De m�r kor�bban eltasz�tott�l magadt�l �s musz�j voltam kem�nyebb lenni, hogy v�djem magam. Te vagy egyszerre a legpuszt�t�bb �s legcsod�latosabb dolog az �letemben...

Dave csak halv�nyan elmosolyodott, majd finoman megcir�gatta a mellette fekv� arc�t - Hihetetlen�l rossz volt l�tni, hogy boldog vagy mellette, hogy � meg tudta neked adni azt, amit �n nem, hogy b�k�ben �lhett�l vele, nem kellett titkol�znod, ny�ltan szerethetted... nem b�rtam elviselni �s tomp�tani akartam a f�jdalmat. De nem seg�tett, ez�rt egyre kem�nyebb �s kem�nyebb cuccokat pr�b�ltam ki. Mikor t�ll�ttem magam azt hittem, hogy jobb lesz... nem fog semmi sem f�jni �s v�gre feloldoz�st nyerek a szenved�s al�l. De visszahoztak.

- Szerencs�re - jegyezte meg halkan Martin.

- Akkor is �gy �rezted? Hiszen csal�dod volt, teljes volt az �leted n�lk�lem is - felelte Dave �s nem tudta elrejteni a hangj�b�l azt a cs�ppnyi neheztel�st, ami megmaradt benne m�g ennyi �v ut�n is. T�l m�ly volt ez a seb a lelk�n ahhoz, hogy elfeledhesse.

- Nem volt... teljes az �letem... hisz nem volt�l benne... - n�zett �jra a sebzett tekintetbe - Hazudtam magamnak, hogy �gy jobb lesz, hogy �gy mindenkinek jobb lesz. Nem �rtettelek. Nem �rtettem, hogy mi�rt tasz�tott�l el magadt�l. Magamat okoltam, hogy t�l sok voltam neked, hogy t�ls�gosan r�d telepedtem �s korl�toztalak a szabads�godban, hogy �gy mondjam. Hisz tudjuk mindketten, hogy milyen �szt�nl�ny vagy... �gy �rtem, hogy t�ged is az �rzelmeid ir�ny�tanak. Mindent gyorsan �s azonnal akarsz, de te is tudod, hogy nem kaphatsz meg mindig mindent...

- Ahogy j� ideig t�ged sem. �ssze voltam zavarodva. �n voltam a nagy Dave Gahan, aki mindenkivel j�tszhat, mindent megkaphat, m�g mondania sem kell. �s rettent� b�szke voltam arra, hogy te is a birtokomban vagy. Rettent� hi� �s egoista voltam. Meg is lett az eredm�nye, hisz t�bb, mint 10 �vre elvesztettelek. De tal�n ez a kem�ny lecke kellett ahhoz, hogy t�ll�pjek a saj�t kicsinyess�gemen.

- Igen... B�r s�lyosan fizetted meg a tanul�p�nzt - hunyta le a szemeit egy pillanatra, ahogy esz�be jutottak azok a kaotikus, r�miszt� id�k - Elmondod, hogy mi�rt? Hogy mi�rt kezdt�l eltasz�tani magadt�l? Tettem valamit?

- Nem, dehogy - mosolyodott el keser�en Dave - Tudod, milyen voltam akkoriban. Nem n�ztem szembe sok dologgal, minden dologgal kapcsolatban azt hittem, hogy egyed�l az �n �rdemem. Te az egyik k�l�nleges darabja volt�l a "kollekci�mnak", �s egyszer�en �lveztem, hogy kiskir�lyt j�tszhatok a birodalmamban. Nem tett�l semmi rosszat. Nem voltam hajland� szembes�lni vele, hogy val�j�ban mit is �rzek ir�ntad, mert a lelkem m�ly�n f�ltem ett�l az eg�szt�l �s, hogy meggy�zzem magam, hogy �n ir�ny�tok, uralkodni akartam feletted, azt tenni veled, amit csak akarok. Ha �gy tetszik, akkor ok n�lk�l b�ntesselek �s l�ssalak szenvedni. A sz�vtelens�gemmel bizony�tottam sok�ig magamnak, hogy nem vagy hat�ssal r�m. De ezt k�nytelen voltam bel�tni azon a napon, mikor megk�nzottan el�m �llt�l �s k�z�lted, hogy megn�s�lsz. J�l tetted. Csak azt sajn�lom, hogy ennyit szenvedt�l miattam - hunyta le a szemeit, mert az �rzelmei felett egy pillanatra elvesztette a kontrollj�t.

- �n meg azt hittem... Pedig tudtam, hogy milyen vagy. Nem igaz�n lehetett ellentmondani annak, amit akart�l, maximum egy kicsit tudtalak csak befoly�solni... T�ls�gosan szerettelek �s ez�rt megpr�b�ltam mindent elviselni, a h�tt�rbe szor�tva a saj�t �rzelmeim �s ig�nyeim. Csak azt akartam, hogy a szigetem legy�l, ahol megpihenhetek, ahol kaphatok egy simogat�st vagy egy cs�kot. Sue ezt val�ban megadta, de a d�nt�s, amivel el�d �lltam, rettenetesen neh�z volt. Mikor ott �lltam �s kimondtam a szavakat �s l�ttam az arckifejez�sedet, azt hittem, hogy meg�tsz, hogy ne csak lelkileg �rezzem a f�jdalmat... Akkor �s ott m�r elegem volt. De... akkor �s ott... ki�gett a lelkem egy r�sze, mikor azt hittem, hogy �r�kre v�ge.

- H�t igen... mintha egy darabot t�pt�l volna ki bel�lem, megr�gtad �s kik�pted volna...

- Sajn�lom, de musz�j volt megtennem, ha nem akartam teljesen �sszezuhanni.

- �s azt�n mi t�rt�nt? Miut�n elvetted Sue-t k�pes volt�l boldogan �lni? - n�zett a z�ld szemekbe Dave. F�lt a v�laszt�l, ezt bevallhatta mag�nak.

- Boldog voltam, igen. De mint m�r eml�tettem, nem teljesen. Hi�nyozt�l, egy �rt hagyt�l bennem, amit se Sue, se Viva sz�let�se nem tudott bet�lteni.

- �s, akkor mit �rezt�l, mikor k�rh�zba ker�ltem t�ladagol�s miatt? Mikor gyakorlatilag meghaltam?

Mart arca megr�ndult a k�rd�st�l, s le is kellett hunynia a szem�t. Egy nagyot s�hajtott miel�tt v�laszolt volna. Akkoriban rettenetes b�ntudat k�nozta, hisz el�tte rosszban volt Dave-vel, �s azt hitte, m�r sosem fogja �jra l�tni, hogy haragban fognak „elv�lni”.

- Mikor John felh�vott, azt hittem, �n is meghalok.

Dave csak elmosolyodott a keser� eml�ken, ahogy a k�rh�zba fekszik �s, mikor fel�bredt, mintha ezer v�dl� szem pillantott volna r�, pedig csak a csapatt�rsai �s Kessy voltak ott. De a legrosszabb az volt, mikor Martin szem�be n�zett... akkor �rtette meg igaz�n a tettei k�vetkezm�ny�t. Azt a t�m�ny f�jdalmat sosem fogja tudni elfeledni. Ekkor d�nt�tt �gy, hogy lej�n a szerekr�l. Piszok neh�z volt, igazi fizikai k�n, mintha a poklot j�rta volna meg. De sz�ke t�rsa v�gig kitartott mellette. Egy r�vid ideig azt hitte, hogy minden visszat�rhet a r�gi ker�kv�g�sba... de nem �gy t�rt�nt. Martin nem volt hajland� kock�ztatni a csal�dj�t miatta, �s Dave d�he Sue ir�nt egyre csak n�tt. Leszokott a drogr�l, de az Ultra album ut�n a banda ism�t v�ls�ghelyzetbe ker�lt, mert � nem volt hajland� Martinnal besz�lni, eg�szen a v�l�s�ig...

- Nagyon gy�l�lted Suzanne-t, igaz?

- Igaz. Ennyire l�tszott?

- Mikor � is ott volt, akkor nem igaz�n - gondolkodott el egy pillanatig - De �n sokkal t�bbet l�tok, mint a t�bbs�g, ha r�d n�z.

- Mit l�tt�l? - h�z�dott valamivel k�zelebb a meleg testhez.

- L�ttam, hogy ok n�lk�l ut�lod �t, pedig � nem tehetett semmir�l. Engem is ut�lt�l akkor, de az ut�latod t�bbs�g�t Sue kapta, r� akartad kenni a f�jdalmat, amit a d�nt�sem okozott. Engem kellett volna gy�l�ln�d �s nem �t. Csak engem. �s gondolom, ezt meg is tetted.

- Nem tudtalak el�gg� gy�l�lni.

Mart ezen halv�nyan elmosolyodott �s v�gigsim�tott Dave tetov�lt karj�n.

- M�g szerencse. Az viszont ism�telten nagyon k�nz� id�szak volt, mikor nem besz�lt�l velem, csak ha nagyon sz�ks�ges volt. Azt hittem, hogy az Ultra ut�n v�ge a Depeche-nek. Hallottam, hogy Jennel komolyabbra fordult k�ztetek a dolog, �s hogy �j �letet akarsz kezdeni New Yorkban.

- Csak nem... f�lt�keny volt�l? - mosolyodott el kaj�nul Dave.

- Mi�rt, te nem volt�l az?

- De, de te sokkal megfontoltabb vagy, mint �n.

- Az lehet, de a f�lt�kenys�get �n is ismerem - h�zta � is egy kis mosolyra a sz�j�t.

- Hogyan �lted meg? - k�rdezte, majd egy finom cs�kot nyomott a sz�j�ra.

Mart p�r pillanatig ki�lvezte Dave �z�t, majd �jra r�n�zett.

- Pr�b�ltam a csal�domra �s a munk�ra �sszpontos�tani, beszor�tani az �rz�st az agyam egy eldugott zug�ba �s nem arra gondolni, hogy most �pp mit csin�lhatsz.

- Most �pp mit csin�lok? - mosolyodott el, de ebben a mosolyban volt valami m�s is, ahogy a hossz� ujjak, alig �rintve cir�gatt�k a puha b�rt Mart oldal�n. T�rs�t kellemesen kir�zta a hideg, s �rezte, hogy libab�r�s lesz.

- Most �pp pr�b�lod terelni a t�m�t...

- Most �pp �lvezkedem.

- Igen, azt l�tom �s �rzem - nevetett fel jellegzetesen. Azt�n arca kicsit elkomolyodott, de z�ld szemei tov�bb csillogtak. Fels�hajtott, majd halkan folytatta: - David... n�ha �gy �rzem magam, mint a molylepke, ami meg�geti mag�t, ha t�l k�zel sz�ll a l�nghoz. Az �n l�ngom te vagy.

- Sz�val... nekem meg van egy molylepk�m? - nevetett fel halkan, mik�zben �tkarolta a f�rfit �s a lehet� legk�zelebb h�zta mag�hoz.

- Csak ha szereted a bolond molylepk�ket, akik kock�ztatj�k az �let�ket vonzalmuk t�rgy��rt - v�laszolta belesimulva Dave �lel�s�be.

- H�t persze, hogy szeretem... Veled lenn�k, ha nem?

- Felt�telezem, hogy nem... Akkor csak szimpl�n el�gett�l volna �s nem hagyt�l volna tov�bb �lni...

- Dehogy �getlek el! Sz�ks�gem van r�d.

- Ezt j� hallani, �des - cs�kolta meg finoman.

Dave mosolyogva viszonozta a kapottakat. Hi�ba t�rt�nt annyi minden a m�ltban a Martin ir�nt �rzett szerelm�n nem tudott v�ltoztatni. �r�lt, hogy van neki, hogy v�gre vele lehet. Ezzel a tudattal szender�lt �lomba.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s