|
Lost in the stars - 38.
2007.02.28. 19:30
"...difficult decisions..."
38.
A Zsóéknél töltött idő lassan a végéhez közeledett. Azóta az este óta, amit Capri premierplánban nézett végig, rengeteget volt barátnője közelében, egyszerűen nem akart, félt egyedül maradni, mert tudta, hogy a gondjai rátámadnának. Így feledni tudta őket. Persze azt az estét is megbeszélte barátnőjével. Szüksége volt a tanácsaira, a szavaira, a véleményére, mint a levegőre. Félt, hogy nem tud ezzel egyedül megbirkózni. A hazajövetelt nehezen emésztette, de próbálta rendbe hozni a kapcsolatát Martinnal. Tudta: kezdhet mindent előröl, és most sokkal nehezebb lesz, mint a Szigeten. Úgy érezte magát, mint egy gyerek, aki túl sokat látott.
Pár nap telt el a Los Angelesben tett látogatásuk óta. Martinnak nem kis időbe telt, míg utol tudta érni Dave-et. Mindig kimentette magát valamilyen ürüggyel, vagy csak simán kinyomta a telefont. Tudta, hogy éreztetni akarta vele, hogy megint hibázott. Kicsit kezdett már elege lenni ebből a kettős őrlődésből. Hol Capri, hol Dave miatt rágta magát. Ettől ő is kezdett kicsit felőrlődni. Végül Dave-vel nagy nehezen sikerült egy találkozót összehozni, és meg is beszélték a dolgot, majd ki is szortíroztak pár számot, hogy legyen mit mondani vörös hajú társuknak. Azóta szent a béke. Pár kétértelmű megjegyzésen kívül normálisan viselkedtek egymással, látta rajta, hogy ő is fékezi magát.
Capri egy reggel épp az emeletről sétált lefelé: Selia megbetegedett, őt ápolgatta. Aggódott a kutyusért, de érezte, hogy minden rendben lesz vele. A konyhába tartott, hogy friss vizet vigyen fel a kölyöknek - aki már nem is volt annyira kicsi - mikor egy pillanatra megakadt a mozdulatban. Dave hangját hallotta meg kiszűrődni a helységből. Érezte, hogy az idegpályáján szikrázva fut át az oly jól ismert érzés, amit az utóbbi időben a férfi iránt táplált. Megpróbálta lenyugtatni magát és belépni a konyhába. Dave Gahan volt az utolsó ember, akit abban a konyhában kívánt látni! De ő nem ítélkezhet így, ez nem az ő háza. Ekkor döbbent rá: azóta az este óta, mikor Mart bejelentette a kapcsolatát a férfival, máshogy gondol magára és párjára. Nem ők vannak, hanem van saját maga és Martin. Megijedt: ez azt jelenteni, hogy kezd elhidegülni a férfitól, és csupán dacból van vele? Nem az nem lehet, hisz akkor miért fájna neki, hogy a férfi is idegenkedik tőle? És neki az, hogy ő a férfitól? Félrepakolta a gondolatot és továbbhaladt a konyha felé.
Dave pár perce érkezett, mikor Martin épp az ebéd utáni kávéját kezdte főzni. Tudta, hogy aznap valamikor be fog állítani hozzá, valamit megint a bandával kapcsolatban akart megbeszélni. Dave épp kezdett volna bele az ügybe, ami ide kényszerítette, mikor belépett Capri. Hosszan állták egymás tekintetét - Szia - mondta az énekes.
- Szia - mondta a lány is, majd tovahaladt a csap felé. Mindkettejük hangszínén hallatszott, hogy nem igazán szeretnék elviselni a másikat. Martint a viselkedésük óhatatlanul emlékeztette arra, mikor a szigeten ugrottak össze Zsó miatt. Akkor is ilyen fagyos volt a légkör köztük. Most azonban tehetetlenül nézte őket, és tudta, hogy csakis az ő hibája minden. Miatta ilyenek.
A lány nem óhajtott sok időt eltölteni a konyhában. Megengedte a csapot, megvárta, míg a tálban elég vízmennyiség gyűlik össze, majd meg is indult kifelé. Hálát adott Selia-nak, hogy indokot adott rá, hogy eltűnhessen. A két férfi tekintetével követte őt. De míg az egyik aggódva, a másik egy kis ellenszenvvel. Martin próbált átsiklani a történteken.
- Na szóval, hol is tartottunk?
A lány visszasietett védencéhez. Ránézett az órára: ideje lenne beadni neki az antibiotikumot, amit az állatorvostól kapott. Elővette hát az injekciót, majd gyakorlottan beleszúrta a kutyus bőrébe, aki békésen tűrte ezt, utána ivott a vízből, amit felkínáltak neki és elaludt. Capri sóhajtva állt fel, majd sétált ki az erkélyre. A kertet szemlélte, miközben az agya nem hagyta nyugton. Észrevette, hogy Dave kevesebbet van mostanában Mart közelében, viszont azt is, hogy a férfi mindent megtett azért, hogy elérje a sötéthajú énekest. Nyilván meg akart vele beszélni valamit, valamit, ami aznap este történt köztük. Emlékezett még Martin szavaira, és az a hangsúly, amivel azt a bizonyos „Most”-ot mondta ki aggasztotta, elkeserítette és bántotta. Tudta, hogy egy bizonyos szemszögből tisztességtelen dolgot kért Marttól, de azt sem értette, hogy mint szerelme, párja, társa ezt neki miért kéne eltűrnie? Azt is sejtette, hogy Martin nem sokáig fogja ezt bírni: egy alkalommal elcsábul, csak meg kell várni az első turnét és kész. Az, hogy idegenként mozognak a történtek miatt egymás mellett meg kimondhatatlanul fájt neki. Tényleg kezdenének egymástól elhidegülni? Van ennek még értelme? Miért gondol ilyeneket?
Mart gondolatai is elkalandoztak közben az emeleten lévő lány felé, miközben Dave magyarázott, de nem engedhette, hogy túl sokat agyaljon rajta, mert most fontos pénzügyi és szervezési dolgokat vázolt fel neki Dave.
A lány eközben tovább járatta gondolatait. Idegesen csapott a korlátra. Nem hagyja elfajulni és maguktól tovább folyni a dolgokat! Nem érdekli, hogy mit szól hozzá Mart róla is szó van, őt és érinti az ügy a francba is! Megindult le a konyha felé. Nem érdekelte, hogy mit zavar meg. Határozottan lépett be és szólalt meg - Bocsássatok meg, de Dave, beszélhetnék veled kicsit négyszemközt?
Martin meglepődve nézett barátjára.
- Ha muszáj - vetette oda az egy lenéző pillantás kíséretében.
- Akkor kérlek, kövess - mondta a lány, s megindult a kert felé. Nem nézett Martinra ez most csak Dave-re és rá tartozik.
Dave azonban ránézett, és nemtörődöm stílusban megrántotta a vállát, majd a lány után ment.
- Mit akarsz? - kérdezte keresztbefont karokkal mikor a háztól viszonylag távol megálltak egy pálmafa árnyékában.
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Minek pofátlankodtál közbe? Mi a célod? Tönkre tenni ezt a kapcsolatot? Magadnak akarod Martint? Dave, ez abszurd! Egy férfiért versenyzel, egy nővel!
- Nem célom tönkretenni a kapcsolatotokat, csak a vágyaimat akarom kielégíteni, ha már ennyi évet vártam rá - vetette oda gúnyosan mosolyogva.
- Te önző állat! - bukott ki a lányból - Ez őrület! Komolyan elgondolkodom a normalitásodon. Nem célod tönkretenni? Látsz te a szemedtől? Téged marhára nem érdekel, hogy mi történik körülötted csak neked jó legyen, igaz?
- Igen, önző vagyok! - emelte fel a hangját közelebb hajolva a lányhoz - Mondhatsz egoistának is, az vagyok. Azok után, amiket átéltem úgy érzem, kijár. Nem érdekel, mit gondolsz rólam. Felőlem egy utolsó féregnek is titulálhatsz. De ÉN ismerem Martint legalább 30 éve, amikor neked még híred se volt a világon! Nevezz csak nyugodtan nem normálisnak. Leszarom.
- Lehet, hogy kis csitrinek tartasz, de nem ismersz még Gahan - állta a férfi tekintetét. A szemei szikrákat szórtak - Nem adom fel egykönnyen. Számíthatsz rá, hogy a sarkadban leszek.
- Oh, most aztán megijedtem... - húzta el a száját gúnyosan.
- Mondd csak, hogy van Jenny? - kérdezte mézes-mázosan, negédesen mosolyogva, ízelítőt adva aljas kis trükkjeiből.
- Őt hagyd ki ebből - húzta össze mérgesen a szemöldökét.
- Valamit valamiért Gahan. Szerinted hogy viszonyulna hozzá, ha megtudná? És a világ? Biztos változna a szemléletük rólad – folytatta - Kipróbáljuk?
- Nem mered megtenni.. - súgta fenyegető hangsúllyal.
- Egész biztos vagy benne? - szemei aljasan csillogtak.
Dave kezei ökölbe szorultak teste mellett. Uralkodnia kellett önmagán, hogy ne csináljon semmilyen hülyeséget. Ha Jen megtudná...
- Azt hiszed, hinne egy csitrinek? Azt hinné, hogy csak féltékeny vagy mindenkire, aki Mart környezetében van.
- Gondolod? Ne áltasd magad. Ismer téged Dave. Tudja, hogy mire vagy képes. Azt hiszed, hogy a drogos korszakod után annyira megbízik benned?
Dave álla megfeszült, és mérgesen felszisszent. Utálta, ha arra az időszakra emlékeztetik.
- Ezt nem tudhatod - válaszolta halkan, mert félt, hogy ha hangosabban mondja, akkor fröcsögött volna a hangja a dühtől.
- És te? Tegyünk egy próbát?
Dave, ha tudott volna tekintettel ölni, Capri már rég a lábai előtt hevert volna mozdulatlanul. Pár percig viaskodott magával. Dacolt vele. Most már csak azért is meg akarta szerezni újra a szőke férfit, csak hogy keresztbe tegyen a lánynak. Gondolt egyet, és taktikát váltott. Lenyugtatta magát, amennyire csak tudta, és újra összefonta kezeit mellkasán. Eszébe jutott valami. "Legrosszabb esetben a turnéig kell várnom. Onnantól nyert ügyem van..." - gúny villant át az arcán, majd rögtön semlegességet erőltetett vonásaira. Tudta, hogy egy kicsit már kezd rögeszméssé válni a Mart-ügyben, de nem érdekelte. Tisztában volt vele, hogy sokat kockáztat, de imádta az izgalmakat.
- Ne.
Capri élvezte, ahogy lassan uralmat nyer Dave fölött. Nem szeretett ehhez a módszerhez nyúlni, de nem az erkölcsösség miatt: imádta ezt csinálni és nagyon hamar el tudott veszni benne. Hideg fejjel kellett ezt végigcsinálnia, hogy meg tudja menteni saját magát. Tudta, hogy ügyesnek kell lennie, ha nem akarja elveszíteni Martint. Mindent vagy semmit alapon játszik Dave-vel.
- Akkor szerintem tudod, hogy mit kérek cserébe.
- Hagyjam békén? - kérdezte higgadtan.
- Majd rájössz szépen magadtól - a lány sejtette, hogy ez túl könnyű lett volna. Dave nem az a fajta, aki ennyitől meghátrál. Nem tudta, hogy mire készül, de nem bízott meg benne. Gyűlölte. Szemmel fogja tartani.
Dave kelletlenül, dühös tekintettel bólintott, majd "adta fel" a küzdelmet. Belül azonban gonosz kis terveit szövögette, amikről a lány nem tudott. - De ha ő jön... - hagyta nyitva a mondatot egy apró gúnyos kis mosolyra húzva száját - arról én nem tehetek...
Beérte a férfit. Ahogy elhaladt mellette odasúgta neki - Ne fájjon a fejed emiatt - majd továbbment és beért a konyhába.
Dave egy utálkozó fintorral nézett utána.
Nem nézett Martinra. Egy bizonyos szinten benne sem bízott meg Dave ügyével kapcsolatban. Tudta, hogy el kell érnie nála azt, hogy ha valamit is tenne az ügy érdekében, az fájjon a férfinek. De nagyon. Csak így tudja megregulázni, csak így lehet benne majdnem biztos, hogy nem történik köztük semmi. Kiment a konyhából. Ha bent maradna, az nagyon feltűnő lenne. Dave semleges arckifejezéssel ült vissza az asztalhoz Martinnal szemben. A szőke férfi kérdőn nézett rá.
- Mi az? - kérdezett vissza a férfi.
- Ez mi volt, ha szabad kérdeznem?
- Csak beszélgettünk - rántotta meg ismét a vállát.
- Aha. Beszélgettetek...
- Szóval. Ott tartottunk, hogy...
Mart beletörődve abba, hogy most semmit sem fog megtudni, újra a papírok közé temetkezett Dave-vel. Azt azért sejtette, hogy nem a meglepetésbuliját szervezték, amilyen merev és fagyos arccal jöttek vissza.
Dave pár óra múlva elment. Nem most vetette be magát, türelmesen várt.
Martin Dave távozta után óvatosan becserkészte a lányt. Nem akart rögtön rákérdezni, hogy mi történt az énekes és közte.
- Hogy van Selia? - tudakolta leguggolva a kutya mellett ülő lányhoz és megsimogatta az alvó állat fejét.
- Valamivel jobban - mondta - Hála az égnek erős szervezete van.
- Csak azt nem tudom, mitől betegedhetett meg ilyen jó időben...
- Valamit összeszedhetett a kertből vagy az utcáról. Előfordul. Sajnos nála elég makacs tud lenni a betegség.
Mart bólintott - Ne segítsek valamit?
- A betegápolás női dolog - mosolyogott rá a lány - Nem, köszönöm nem kell.
Mart kedveskedve végigsimított az arcán, majd finoman megcsókolta.
- De a vacsorát én készítem el. Mit kérsz?
- Nem is tudom... Rád bízom - mosolyogott rá.
Vacsorára valami könnyű tésztát dobott össze öntettel. Várta a pillanatot, mikor megkérdezheti a dolgot, ami foglalkoztatta őt. Időnként elgondolkodva nézett evő kedvesére.
A lány láthatólag csak félig-meddig volt itt, másik fele elveszett valahol női agyának zugaiban. Nem mutatta, hogy mennyire gondterheltnek érzi magát, hogy aggódik és fél. Dave Gahan nehéz ellenfél és tudta, hogy a férfi bármire képes. De Dave még nem ismerte őt igazán.
A férfi gondterhelten figyelte a lassan rágó lányt. Látta, hogy valamin nagyon agyal. Neki is rosszul esett, hogy már nem avatja be úgy a gondolataiba, mint régebben. Bár akkoriban se volt az a nagyon kitárulkozó típus. Érezte, hogy valami közéjük állt. Egy vékony fal jelent meg kettejük közt. És tudta, hogy ez a fal Dave. Ezerszer elátkozta magát a botlásai miatt, de ezzel nem tehette semmissé a tényt, hogy bizony távolodtak egymástól. Félt. Magának bevallhatta, hogy félt. Nem akarta elveszteni a lányt, de attól tartott, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége.
Capri párjára nézett - Mi az?
- Miért akartál beszélni vele? - bökte ki.
A lány számított erre a kérdésre.
- Szerinted miért? Túl sokat tudtam, ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam. Váltottunk pár szót a dologgal kapcsolatban és kész.
- Értem - Nem feszegette tovább a dolgot, érezve a lány szavaiban a hangsúlyt, miszerint lezártnak tekinti a témát.
- Jössz aludni? - fordult felé, miután elpakolt.
- Persze - felelte a lány.
Érezte, hogy aludni nem sokat fog. Tudta, hogy éjszakába nyúlóan fogja latolgatni Dave képességeit és a sajátjait. Fel kell érnie hozzá, hogy szembe tudjon szállni vele. Annak érdekében, hogy Martint megőrizze maga mellett, éreztetnie kell vele, hogy szereti. Úgy, mint a kapcsolatuk legelején. Tudta, hogy a mostani állapot egyszerűen siralmas, hogy Mart nem tud, vagy nem mer semmit kezdeményezni. Magára számíthat csak… 'Mibe rángattad bele magad?' - kérdezte magától, de most már mindegy. És ha még egyszer fenn állna a helyzet ugyanezt tenné, ezt tudta. Eszébe jutott, hogy mit mondott Martinnak. Hogy a halálba is követné. Most bizonyítja neki. Képes szembeszállni Dave Gahannel, érte. Szereti a férfit. Ez a tudat megnyugtatta, érezte azt a régen elveszettnek, kigyilkoltnak hitt érzést párja felé. Elszántnak és erősnek érezte magát. Nem az érdekei miatt kezdett ebbe bele Dave-vel. Az érzéseit védi meg. Hirtelen átölelte a neki háttal álló Martot. Szüksége volt rá, hogy érezze az érintését, amit mostanában mellőznie kellett a finomkodások miatt. Könnyei akadálytalanul folytak végig az arcán. Kikészítették a saját érzései. Nem akarta elveszíteni párját.
Mart egy pillanatra lemerevedett a hirtelen öleléstől, majd mikor megérezte a könnyeket a pólóján keresztül, óvatosan megfordult, és Capri álla alá nyúlt, hogy a szemébe nézhessen. - Ne sírj... - súgta, mint aki tudja, hogy mi bántja a lányt.
Nem tudta abbahagyni, nem ő uralkodott saját magán. Érezte, hogy valódi lénye tér vissza a férfihez, és megkönnyebbült. Elveszett, de most visszatért. Sóvárgott Mart ölelése után, de nem akarta még egyszer a nyakába vetni magát. Bíztatni akarta, hogy bátran lépjen valamit. A férfi gyengéden simogatta meg az arcát letörölve pár könnyet, melyek helyére újabbak jöttek, aztán szorosan átölelte miután finoman csókolni kezdte.
Élvezettel merült el párja csókjaiban és viszonozta őket. Nem óhajtotta nekiadni magát, csak érezni akarta, hogy mellette van. Martin folyamatosan nyugtatólag simogatta kedvese hátát és arcát, épp mikor mit ért el belőle, csókjaival pedig észrevétlen kezdte gyógyítani mindkettőjüket. Valahonnan érezte a lány szájának válaszán, hogy valami megváltozott. Valami ismerős visszatért belé... Örömmel fogadta ezt, de nem törte magát, hogy meg is ismerje, hogy mi is volt az, csak élvezte az érzést.
Capri másnap reggel viszonylag korán kelt fel. Elsőnek ébredt, párja mellette aludt békésen. A lány megnyugodva vette tudomásul, hogy a tegnap esti érzései megmaradtak - és tudta, hogy meg is fognak. Tényleg saját maga volt. Egy felszabadult sóhaj szakadt ki belőle. Ezért hálás volt Dave-nek. Ha nem teszi a férfi azt, amit tett, valószínűleg még mindig csak árnyéka lenne önmagának. Egy idegen. De most Dave-et megkerülve van újra az otthonában.
Martin kedvese mozgolódására ébredt, de egyáltalán nem neheztelt rá emiatt. Egy percig észrevétlenül nézhette a hófehér bőrt, és a szemébe hulló vörös tincseket. Jól esett neki mellette ébredni. Ma valahogy különösen. Könnyűnek érezte a lelkét a kedves napsütésben. Mikor Capri észrevette, hogy felébredt, finoman odahajolt hozzá egy csókra, majd percekig csak egymás tekintetét fürkészték.
- Mi az? - kérdezte kedvesen a lány, mikor látta párja fürkésző szemeit.
- Hiányoztál - mondta egyszerűen, mikor rájött, hogy mit is érzett olyan ismerősnek a lányban.
Capri elmosolyodott majd visszahajolt párjához és szenvedélyesen megcsókolta. Mart szó nélkül viszonozta. Nyelveik szenvedélyes csatát vívtak, miközben a férfi magára húzta a nőt, hogy az mindjárt végig is feküdhessen mellkasán, aki hagyta magát. Élvezte párja közelségét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés