| Novellák : Reka - The World In Red - A világ vörösben |
Reka - The World In Red - A világ vörösben
Reka 2007.10.21. 01:31
Egy rövid, de annál gyönyörűbb részlet...
Ajánlás: Régen írtam már, íme egy kis szösszenet Caprinak, cserébe az Hourglass-ért :P Remélem tetszik majd mindenkinek, főleg a Mode-os ’kolegináknak’ :D
Korhatár: a megszokott, formaság kedvéért azért elmondom: 18 :D
Megjegyzés: Szerintem kicsit más, mint amit eddig írtam, főleg a nézőpont…
The World In Red
Félhomály. Sóhajok. Két ember sóhajai. Ütemzett légzés, lassú tempó. Enyhe, gyenge csípőkörzések. Mélyrehatóak.
Egy női kéz szőke fürtökbe túr, megmarkolja őket az erősebb lökéseknél, majd némán felnyög. Még mindig kínzóan lassú az ütem.
Őrjítő vágy, mely éles karmait testükbe vájja. A titokzatos férfi az alatta fekvő nő nyakát kezdte kényeztetni. Csókolta, nyalta, harapta az összes fellelhető helyet azon a gyengéd nyakon, mely kecses ívben hajlott, így biztosítva jobb hozzáférhetőséget. A vörös démon önkívületi állapotban nyögött fel a plafonra minden egyes érintésnél, s közben a felette lévő hasát cirógatta, egyre lejjebb haladva ágyéka felé. Martin ágyéka felé…
Ezt persze Mart nem tűrte szó nélkül, érzékien belenyögött a fülébe. Válaszul a nő egy erős csípőlökést intézett a férfihez, ezzel is jelt adva, hogy a kínzó lassúságot egy vad vágta váltsa fel. Martin csak rámosolygott, követelően megcsókolta, s vadul vágta magát bele újra és újra. És ez az amire Capri vágyott..
Felvéve egymás tempóját, izzadtságcseppek tucatja jelent meg, mely próbálta hűteni a felhevült testeket. Érzések ezrei uralták a mozdulatokat; mint két összehangolt szólam, úgy hallatszott át a szoba falain, ki a nagyvilágba a két hang, amik ugyanazt hirdették: a követelés.
Egymás testére hintett csókok: akárcsak egy ház, melyen a borostyán árnyas leplet bontott. A megborzongott érzékek, a végtelen és hosszas lökések, a tüzes tekintetek, melyek máglyaként égnek. Martin felmordul, az ágyéka feszít, lehunyt szemmel várja a beteljesülést… s a várakozás már fáj. Egyre szorosabban szorítják összekulcsolt kezüket, már fájnak a mozdulatok, csípőjük vadul ütődik a másikéhoz….a külvilágot alig érzékelik, egész testükkel beleremegnek a mámorító érzésbe… mikor egymás testében karöltve élveznek….
A zakatoló légzés megnyugszik, a mellkas békésen jár fel-le. Az elsötétült tekintetek lassan visszanyerik eredeti mivoltukat. A sötétben, mint valami drágakő, úgy csillog Martin gyönyörű zöld szeme.. s ezek a zöld szemek egy barna szempárra találnak.
A vörös haj tengerként terül el Capri mellett. Testén, járomcsontja vonalán egy férfi kéz érintését érzi még egyszer utoljára mielőtt…mielőtt mély álomba zuhanna. Párat pislog még, de pillái rettentő nehéznek bizonyulnak, így nem is erőlködik tovább. Minek…Már Mart sem mozdul. Elszenderedett. Karja védő övet képez a leheletfinom hason…
A hold fénye bevilágít az ablakon, ezüst fénybe öltöztetve a párt. Csillagos éj alatt…
Reka, 2007. 10.11.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés