Bloodcontract

(Vérszerződés)

Beléptünk a liftbe, majd a lakásába is. Bezárta az ajtót a kulccsal és nekiszegezett. – Most csak az enyém vagy – suttogta a fülembe és vadul csókolni kezdett.

Hagytam, hogy levetkőztessen és elvezessen az ágyig, majd lelökött rá és rám mászott még mindig teljesen felöltözve. Nem kérdezte, hogy mit akartam, valahogy tudta.

- Dave, le akarlak vetkőztetni.

- Csináld, baby – előrehajolt, mire levettem a nyakkendőjét és a zakóját. Lassan kigomboltam az ingét, és beletemettem a most már csupasz nyakába az arcomat, s szívtam magamba bőrének illatát, végigcsókolva minden számomra elérhető felületet. Felkiáltott mikor megharaptam a nyakának egyik érzékeny pontját, és még egyszer, mikor egy még erősebbet haraptam.

- Baby, honnan tudod, hogy ez az, amit szeretek? – nyögte – Harapj erősebben, ha tudsz, ne törődj a nyomokkal.

- Dave, szerelmem, nem akarlak bántani, ha erősebben harapnálak, már véreznél.

- Élvezem a fájdalmat, kérlek, felizgat, mindennél jobban. Harapj, baby!

- Oké – mondtam óvatosan – Folytathatom, ha ezt akarod.

- Igen, ezt akarom – fordult meg lecsúszva rólam és a hátára feküdve – Gyere, gyere, itt vagyok neked. Falj fel élve.

- David, nem tudom.

- Tégy boldoggá, gyere!

És megtettem, amit kért tőlem. Áttértem a testére és haraptam és karmoltam finom bőrét. A vágya minden egyes általam adott csókkal és karmolással nőtt. Elértem a tarkójához, és akkor megőrült. Megragadott és megakadályozott benne, hogy más területekre térjek át. Kiabált a gyönyörtől. A másik kezemmel kicipzároztam a nadrágját és elővettem büszkeségét, ami ennél keményebb már nem is lehetett volna, s vágtázni kezdtem a nemes csődörömön.

És ez a csődör teljesen megvadult, alig tudtam rajta tartani magamat. Mindkét kezével a csípőmet fogta és lassan lehunyta a szemeit, csak hogy újra kinyissa őket és egyenesen a szemembe nézett csillogó zöld tekintetével, hangtalanul könyörögve, hogy folytassam, amit abbahagytam. – Dave, máris vérzel, nézd, itt. Ezt nem tudom nézni.

- Kérlek, ha szeretsz.

- Oh Istenem, mit csinálunk mi!

- Olyan egyszerű a kedvemre tenni!

Szóval megcsókoltam, és mindjárt meg is haraptam a száját azzal a lendülettel. Vérzett, én pedig lenyaltam. Mosolygott és ő is keményen megharapta az ajkamat. A vérünk összekeveredett és ő lenyalta.

- Dave – nyögtem elhalón – gyönyörű Davidem. Nézd, minden csupa vér, látod?

- Tudom, ideje vérszerződést kötni, nem gondolod?

- Azt, ami tinta helyett vérrel íródik?

- Azt, de előtte van még valami amit be kell fejeznünk – a csípőjével feljebb mozdult, és erősen tartott a nyeregben, vagy szőrén ültem meg ezt a musztángot?Az utóbbi lehetett, mert ez egy igazán vad példány volt, le akart dobni ez a bolond ló! Fokozta a tempót, mire a mellkasára borultam: azonnal elélveztem tőle. – Oh te véres pokol – kiáltottam.

- Valóba véres. De nem pokol, hanem menny – mondta. A hátán feküdt még mindig az általam okozott sebektől vérezve. Tele volt sebekkel és vérrel. Az ágy úszott a vérben. Én is véreztem, és fájt is. Szerelem és fájdalom és szenvedés különböző fokozatban. Minden vörös, dús, mélysötét piros mindenhol. Az élet színe, a halál színe, a szerelem színe. A Rózsa színe. Elővett egy darab papírt és jobb mutatóujját a nyakam egyik sebére tette. Elkezdte írni a szöveget.  Alkalmanként belemártotta az ujját vagy a saját vagy az én vérembe és olyan igényesen írta, mintha kalligráfia lett volna.

- Kész – közölte, és elém rakta a papírt – Olvasd el, Drága, mielőtt aláírnád, mert ez végleges.

Így szólt: „A jelenlévő személyek (itt jött az ő majd az én nevem) beleegyeztek abba, hogy szeretni és tisztelni fogják egymást örökkön-örökké, a végtelenségig és azon is túl. Ha az egyikük megszegi az érvényes szerződést, az komoly következményeket fog maga után vonni az elkövetőre nézve. A szerződés az aláírással válik elismertté és érvényessé.”

- Írd alá, David!

- Oké, tessék.

Aztán én is aláírtam. Ott volt leírva és dokumentálva a megegyezésünk.

- Ez erősebb kötés, mint hinnéd – mondta – Ki fogom szívni a véredet a nyakadból, ha többé nem fogsz már szeretni.

- David.

- Meg fogom tenni. Most te jössz.

- Megiszom tisztátalan véredet, ha cserbenhagysz.

- Sosem foglak cserbenhagyni – jelentette ki ünnepélyesen – Gyere ide, majdnem fürödhetnénk a vérünkben. Feküdj mellém.

Ott feküdt az éjszaka két tisztátalan kreatúrája, egymás karjaiban.

By: Mauka

2007

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés