Improvisation
by: Mauka

Sikoltottam az édes fájdalomtól, a harapása egy általa korábban okozott sebet ért. – David, szerelmem, ez fáj.

- Tudom, hogy fáj. Fájdalom és élvezet, kéz a kézben járnak.

- Dave, tudnál gyengéden szeretni? Olyan gyengéden és finoman, ahogy én tenném?

- Így szeretnéd?

- Igen, Dave, megijesztett, amit műveltünk. Az oké, hogy megharapsz, de nézd, ezek a sebek elég komolyak…

- Sajnálom, baby, sajnálom. Fájdalmat okoztam, igaz?

- Igen, szerelmem, azt tetted.

- Azt mondtad, szerelmem.

- …………………

- Így hívtál?

- …………………

- Hadd szeresselek! Gyere ide, alig tudtál egy szót kinyögni nekem az elején, és most elég bátor vagy hozzá, hogy ilyet mondj nekem

- Ez egy tény.

- Egy bizonyított, baby. Valamit nem akartál megtenni, és mégis megtetted nekem.

Mellette feküdtem és próbáltam letisztítani egy zsebkendővel vérző testét. – Nem szükséges – mondta – Végül úgyis el fog állni a vérzés. Gyere, zuhanyozzunk le. Kérek új lepedőket.

- Mit fognak szólni?

- Természetesen semmit, megfizetem a szolgálataikat.

- De a vér.

- Az ágyam gyakran néz ki így, édes. Nem tetszik?

- Furcsa számomra, leginkább. De elfogadok mindent, amit teszel.

- Hmm, bölcs döntés, ha látni akarsz.

- Látni akarlak?

- Igen, ezt mondtam. Gyere, fürödj velem. Enyhíti a fájdalmat – mondta, és újra megharapta a nyakamat.
- Remek, holnap együtt megyünk a Kensington Avenue-ra, Phil ott fog várni rád. Ez így okés neked? Ne hagyd őt cserben!

- Mi? Miután egy fantasztikus éjszakát töltöttem a nagytesójával? És egyébként is…

- Gyere ide, lemoslak, oké? Ellátom a sebeidet. És utána, baby, meg fogod látni a gyengéd oldalamat. Szegénykém, megijesztettelek…

- Nincs semmi baj. Csak még egy áldozat a szerelem örökös harcában.

A következő reggel olyan gyorsan jött, mint ahogy a fájdalom jön, amint megsebzed magad. Talán David nem akarta, hogy Phil lássa az ágyát, ami megint egy nagy véres rendetlenség volt, ezért azt mondta nekem:

- Most a folyosón is búcsút mondhatunk…

Időközben Phil megérkezett, hallottam őket beszélni.

Dave után mentem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Dave várt rám, és megölelt, aztán elkapta a tekintetemet és gyengéden megcsókolt, Phil előtt. Elengedett és búcsút intett nekünk megfordulva és újra belépve a szobájába, hogy a dolgai után nézzen. Phil vigyorogva rám nézett – Nagyszerű, nem igaz? – kérdezte.

- Oh, Phil, ha elmondhatnám neked – sóhajtottam és beszálltunk az autóba.

- Nos, hogy érzed magad ma, Cornu?

- Találd ki, Phil, találd ki! A testvéred elhasznált.

- Igen, ez ő, a nők gyilkosa. Megfelelt az elvárásaidnak?

- Istenem, naná. Ő, ő hihetetlen. Azt gondoltam, hogy szuper, meg voltam győződve róla, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire tökéletes szerető.

- Ezt mondtad is neki?

- Hát, nem tudom. Ha az éjszaka csendjébe való folyamatos sikoltozás annak számít, akkor igen.

- Igen, számít. Minden bóknál jobban méltányolja, ezt megmondhatom neked.
- Nos Philip, az élet megváltozott számomra, mostantól boldog nőként ereszkedhetek majd le a síromba.

- A testvérem egyszerűen mázlista, hogy az övé ez a speciális képesség, amivel megőrjíti a nőket. Nos, mit akarsz csinálni ma, Cornu drága?

- Phil, ne zavartasd magad, veled megyek, és azt teszem, amit neked kell. Szeretnélek jobban megismerni.

- Ah, értem. De attól félek, hogy fele annyira sem vagyok szórakoztató, mint Dave.

- Oh, dehogynem. Persze másként, szórakoztató vagy. Ezért kértem, hogy a barátod lehessek.

- Nagyon köszi, értékelem a bókjaidat.

- Nem bókok, tények, Phil, tények.

- Nos, ha ez így van, akkor mindenekelőtt menjünk Danielhez. Nem bánod?

- Nem, persze hogy nem. Menjünk!

Phil lakása nem igazán volt messze, csak olyan tíz percnyire. Hamar odaértünk.

- Bocsi, valószínűleg rendetlenség van otthon. Nem mindenki olyan tiszta, mint Dave.

- Tiszta? Tisztát mondtál? Tényleg az?

- Persze hogy az. Semmiféle kupit nem visel el maga körül.

- Legalább jó tudni.

Phil barátja egy finom kis angol reggelit készített mindannyiunknak, mivel pár perccel korábban felhívta őt.

- Még mindig egyben? – kérdezte Dan miközben átölelt.

- Valami olyasmi – válaszoltam – csak pokolian fáradt.

- Lám, lám, lám akkor biztosan jól szórakoztatok az éjszaka! Potens Dave akcióban, ha, ha… - nevetett.

Nem csak fáradt, de éhes is voltam, úgyhogy mindent behabzsoltam, amit Dan az asztalra rakott. Utána jóllaktam és készen álltam bármire.

- És most mit csináljunk? – kérdeztem.

- Dave megkért, hogy hozzak el neki pár cuccot a londoni kúriájából,  úgyhogy oda fogunk menni és megcsináljuk neki. Azt mondta, hogy estére kell neki.

- Mi?

- Meglátod. Semmi extra.

- Mint tiszta alsók?

- Pontosan.

- Semmi extra neked, de nálam más a helyzet.

- El akarod vinni őket neki?

- Khmm, nem vagyok biztos benne.

- Elviheted, ha akarod…

Úgyhogy elmentünk Dave kúriájába, ami valóban egy kúria volt, nem egy lakás vagy valami hasonló. Hatalmas kerttel. Ami nagy luxus a zsúfolt Londonban! A ház halvány tojáshéjszínűre volt festve mediterrán stílusú tetővel. A kerttől elakadt a lélegzetem. Egy igazi angolkert mindennel, aminek lennie kellett benne. De a szokásostól kissé eltérően volt berendezve, művészien.

- Phil, a tesód rendezte be a kertet?

- Ejha, jól ismered őt, nem igaz? Tudtad, hogy kerteket tervez!

- Nem tudtam. De ahogy meg van csinálva, az olyan Dave-es, annyira ő.

- Mert?

- Első pillantásra külsőleg nagyon szabályosnak tűnik. De vannak játékos és szürrealisztikus dolgok is benne. És fogadni mernék rá, hogy az a szobor a saját keze munkája – mutattam egy absztrakt figurára, ami egy gyermekével lévő anyukára emlékeztetett, ha közelebbről megnéztük, a lényeg el volt rejtve a tiszta formákban.

- Igen, az az ő munkája. Felismerted az egyetlen szobrot, amit ő készített, a többi leginkább Moore-é, imádja a munkásságát. Hogy csinálod?

- Nemtom. Érzem őt a fejemben.

- Ember, ezt elmondom neki, meg fog döbbenni.

Bementünk az előcsarnokba és a földszintre. Karmazsin piros márványoszlopokat és a padlón fekete márványt láttam. Hatásos, csakugyan. Phil megkérdezte, hogy szeretném-e látni Dave hálóját.

- Micsoda kérdés! Talán gyanítod a választ, nem igaz?

- Nem gyanítom, halál biztos vagyok benne!
- Ne, ne mondd, hogy ennyire átlátszó vagyok, hogy ennyire látszik rajtam!

- Te lány, erősen harapott, igaz?

- Mi? Mi van?

- A nyakad, baby, a nyakad!

- Oh, ez? – húztam feljebb kheki pólómat, persze hiába.

- Szereted? Megharapva és leigázva lenni?

- Nem igázott le! Miről beszélsz?

- Nem? Hát, jó.

- Phil, mi az?

- Semmi, tényleg, csak láttam a nyomokat, amiket hagyott. Ez egy megjelölés, hogy az övé vagy.

- A szívemben már évek óta az vagyok, és most a valóságban is.

- Megőrülsz érte, igaz?

- Olyasmi, igen. Szeretem őt.

- Szóval ezért engedted, hogy ezt csinálja veled.

- Igen.

- Ez a hálószobája, hosszú lépcső, hosszú lépcső a fájós lábaimnak. Gyere be. Ne félj!

Ahogy beléptünk a hálójába, egyenesen az ágyhoz mentem és megkérdeztem Philt: - Szabad?

- Csak tessék! Olyan vagy mint Dave, úgyis megtetted volna.

És lefeküdtem a megszentelt ágyába, és belefúrtam a fejemet a párnákba, keresve az illatát a lepedőn. És úgy öleltem át a paplant, mint mikor mellettem volt. Az ágya olyan volt, mint ő, erős de puha, jó illata volt, és fekete volt, mint néha ő, és fehér, amilyen mindig lenni akar, tiszta.
- Meg akarod keresni az alsóit a saját két kezeddel? Mert ebben az esetben fel kell kelned, és ki kell húznod azt a fiókot – mutatott egy mahagóni szekrényre.

- Ejha, az összes alsógatyája, nézzük csak, melyiket szeretné ma estére – és elkezdtem kiválogatni őket. Nem volt nagy csoda, hogy egy fekete selyemboxert választottam rajta egy vicces ördöggel. – Helyes, nem? – kérdeztem Philtől.

- Lányok, lányok, olyan rosszak vagytok.

- Nem, csak szeretünk eljátszadozni a testvéred „little one”-jával.

- Jól van, rosszat mondtam, és úgy is értettem – mondta vigyorogva. – Lennél olyan kedves és kihoznád a borotváját, a borotvahabját és az aftershavejét a fürdőből? Kifogyott az utánpótlásból.

- Persze – mentem ki és úgy éreztem magam, mint, mint… a cselédje?

Mindent összegyűjtöttünk, amire Dave-nek szüksége volt, és a hotel felé vettük az utunkat, hogy átadjuk őket neki.

Az autónk a Four Seasons előtt állt meg.

- Szóval odaadod neki a cuccait, mi?

- Nem, nem fogom. Nem akarom a jelenlétemmel zavarni.

- És én nem zavarom meg, ha kopogok az ajtón? Gyerünk már!

- De te a testvére vagy. Oké, akkor menjünk együtt!

- Kell valaki, aki megvéd a szeretődtől? Hívhatlak gyávának?

- A szeretőm! Oh, hogy szeretném, hogy ez igaz legyen.

- De igaz. Szeretkeztetek, nem?

- Hát, nem a szeretkezés tesz valakit szeretővé.

- Akkor mondjuk, hogy szeretőnek születtél.

- Tudod, ez valami más. Olyan, olyan… szóval olyan varázslatosnak kell lenned hozzá, mint a bátyádnak. Ő egy született szerető, a nők vágya…

- Biztos hogy varázslatosnak tart téged! Nézz magadra!

- Oh, ne már megint! Inkább menjünk be!

2007

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés