|
02 - The Line Begins To Blur
2007.04.06. 23:52
2.
A találkozó napján a két Mode-os férfi együtt érkezett meg a Szmanda-házhoz. Eric beengedte őket, majd Zsóval is üdvözölték egymást. Zsó pár percig csak ölelte őket. Annyira jól esett neki újra látni őket, de nem akart túlzottan elérzékenyülni.
- Ezer éve - nyögte mosolyogva.
- Bizony - mondta Dave, mikor Zsó elengedte őket és levegőhöz jutottak - Ennyien vagyunk? - nézett körbe.
- Capri azt mondta, hogy késik a gépe - nézett rájuk. Legbelül kicsit azért kételkedett, hogy egyáltalán eljön-e. Dave szótlanul bólintott, majd megindult a háziasszony után.
- Remélem éhesek vagytok, mert bőséges kaját csináltam nektek, mint a régi szép időkben, nehogy elfogyjatok nekem itt! - kacsintott rájuk, miközben átmentek a konyhába - Addig kell megenni, amíg még meleg.
- Hmm... Nem is tudtam mi hiányzott - mosolyodott el Martin - Még mindig olyan jól főzöl?
- Naná! Nem látszik? - vigyorgott Eric lapos hasára téve a kezét - Eszem veletek, aztán mennem kell dolgozni. Bocsássatok meg, de mostanában nagy a hajtás.
Zsó erre nem mondott semmit, csak az edények után nyúlt megremegő kézzel.
- Semmi gond - felelte Dave.
Eric vetett egy oldalpillantást ideges kedvesére, majd ebéd után elsunnyogott. Zsó egyedül maradt a két férfival, és a nap hátralévő részét átbeszélgették - Capri nélkül.
Leállította a motort. Nem tudta elhinni, hogy mégis itt van. Mi a fenét keres itt? Egy nappal később érkezett, mint ahogy megbeszélték, és nem szólt róla, hogy jön. Biztos meg fogja lepni a többieket az érkezése. Ahogy a kertbe nézett látta Dave és Mart fekete kocsiját. ’Menj haza!’ – utasította saját magát, de nem nyúlt a slusszkulcs felé. Kiszállt a kocsiból. Hosszú, hátközépig érő, egyenes, vörös hajába belekapott a szél, játékosan ráncigálta még mindig vékony alakján a ruhát. 31 éves kora nem látszott meg rajta. A miamii naptól enyhe bronzos beütést kapott fehér bőre, arca talán az évek, de főleg az elmúlt 1 év alatt komolyabb lett. Érzelmektől mentesen indult meg a kapu felé, hogy becsöngessen.
Zsó azonnal felpattant a csöngő hangjára. Sejtette, hogy férje nem csöngetne, de már neki is vissza kellett volna érnie. Ez csak egyet jelenthetett. Capri az. Legalábbis nagyon remélte. Tekintetével egy pillanatra megkereste a kertben Maverickkel játszó gyerekeit, aztán az ajtóhoz ment. Ahogy kinyitotta, egy csinos nőt látott magával szemben állni. Arcáról nem tudott leolvasni semmilyen érzelmet. Egy percig csak nézte. Rengeteget változott. Valahogy sütött belőle a komolyság. Legalábbis első pillantásra. - Capri! - nyögte végül. Nem tudta, hogy átölelheti-e, de aztán mégis megtette csak hogy elrejtse könnyektől elhomályosult tekintetét.
- Szia - felelte a lány. Hirtelen nem tudta, hogy mit mondhatna, annyi minden történt. Megfogadta, hogy nem jön vissza, mégis itt van. Végül karjai közé fonta Zsót.
Percekig álltak így, miközben Sophie erőnek erejével nyelte vissza könnyeit. Az ajtóban megjelenő Lilian zavarta meg "idilljüket", miközben meghúzta anyja ruhájának szegélyét. Nagy sötétbarna szemeivel nézett fel a két nőre.
- Anya, anya ehetünk Ewannal fagyit? - tudakolta, miközben le se vette a szemét a másik nőről.
- Majd uzsonna után, jó? - felelte lányának.
A kislány kicsit duzzogott, de aztán rábólintott - Ewan is ezt mondta...
- Mert a bátyád okos. Hallgass csak rá - mosolygott rá karjába véve a szőke kislányt, aki így egy vonalba került barátnőjével is - Emlékszel még Caprira?
- Szia - mosolygott rá a nő. Martin gyerekei után egész jól összeszokott a kicsikkel.
Látszott, hogy a csöppség elgondolkodik, miközben megdörzsölte egyik szemét, aztán elmosolyodott - Szia! Igen, emlékszem rád. Te vagy a piros hajú néni!
- Piros hajú néni? - nézett kérdőn Zsóra.
Zsó felnevetett, majd beljebb invitálta vendégét a karján csücsülő kislánnyal.
- Igen, az.
- A piros még hagyján, de a néni?! - hangoztatta közben 'felháborodását'.
- Jól van na, neki még mindenki néni - mosolygott, majd beléptek a nappaliba.
Capri morgott valamit válaszul.
Martin tekintetével rögtön végigmérte a házigazda mellett belépő egykori kedvesét. Egy pillanatra felcsillant a szeme, de egy köszönésen kívül nem mondott semmit. Érezte, hogy odabent valami megmozdul. A lány végigmérte a két férfit. Egyikkel sem találkozott volna szívesen, de ezt nem mutatta ki. Halványan elmosolyodott - Sziasztok - mondta halkan, majd leült egy különálló fotelbe és nőiesen keresztbevetette a lábait.
Miután Sophie elfoglaltságot adott a gyerekeknek, és körbekínálta a többieket mindenféle finomsággal, szintén leült.
Capri szétnézett a nappaliban - Eric? - kérdezett rá a férfi hollétére.
Zsó sóhajtott - Még mindig dolgozik. Tegnap ebéd után tűnt el - fókuszált a poharára, ügyelve rá, hogy semlegesen nézzen - De inkább mesélj te, hogy hogyan élsz. Ezer éve nem láttalak.
- Én? Semmi különös. Van egy lakásom Miamiban, dolgozom, élem az életem. Tiszta hétköznapi. Néha el kell mennem, különböző országokba, már voltam Afrikában, Kínában, és Indiában is a cikkek miatt. Ja és a lakásom egy patkánnyal osztom meg. Ennyi. Veletek mi a helyzet?
- Ejha! Akkor nem unatkozol - mosolygott rá - Pár cikkedhez volt is szerencsém. Tetszettek. Na, semmi pasi? - csúszott ki a száján meggondolatlanul, és nagyon igyekezett, hogy ne kapja a tekintetét Martra.
- Időm sincs rá - somolygott fáradtan a lány - De nem is kell.
Mart csöndben hallgatta a beszélgetést, és egy nagyot kortyolt italából semleges arckifejezéssel, de belül egy kis elégedettséget érzett. Azt hitte, hogy Capri nem vesztegette az idejét, és már rég talált valakit.
- Én rajzolok, kiállításokat nyitok, vagy szervezek miközben nevelem a két lurkót - vette vissza a szót a barna hajú lány egyik tincsét csavargatva - És mindemellett megmaradtam olyannak, mint amilyen voltam. Csak kicsit több a ráncom - kacsintott.
Capri halkan kuncogott, majd a fiúk felé fordult - Hallottam hírét, hogy az utolsó turnét futjátok.
- Igen, ez igaz - felelte a frontember - Itt az idő pontot tenni rá.
- Kár. Tetszett a legutóbbi album is.
A nap további részében elbeszélgettek mindenféléről, és felidéztek pár emléket is. A kezdeti nehézkes indulás után egész jól belejöttek. Zsó ugyan kicsit aggódott, hogy Capri és Mart hogyan fog egymáshoz viszonyulni, de kívülről nem látszott rajtuk semmi extra. Legszívesebben magával rángatta volna barátnőjét beszélgetni, de nem akarta leterhelni a gondjaival. Örült neki, hogy egyáltalán eljött. Nem akarta elijeszteni.
Miután leszállt az est Zsó megmutatta barátnőjének a szobáját. Eric csak késő este ért haza. Capri az erkélyen állt, így látta begurulni az autót.
Elgondolkodva lépett ki az erkélyre beleslukkolva egy cigibe, majd észre is vette a vörös hajú nőt, és odatámaszkodott mellé a korlátra miközben tekintetével az éjjeli Los Angelest nézte. - Mint a régi szép időkben... - jegyezte meg egy kis mosollyal a szája szegletében.
A lány elmélyülten szemlélte a távolt, élvezte, ahogy a hűs esti szél játszik a hajával, mikor azonban a szőke férfi mellé lépett feleszmélt - Elég régi idők.
- Hát igen, elég régiek - fújta ki a füstöt egy pillanatra lehajtva a fejét, majd újra felnézett, aztán tekintetét a nőre vetette. - Jól nézel ki - jegyezte meg inkább semleges hangon.
- Kösz. Te viszont nem vagy a toppon. Hogy vagy?
- Az igazat megvallva? Szarul - húzta el a száját egy újabbat slukkolva.
- Esetleg kifejted?
Mart hallatott egy nevetésre emlékeztető rövid fújtatást, majd újra a tájat kezdte fürkészni. - Fáradtnak érzem magam, és öregnek. De... mindegy.
- Te mondod? Mikor megismertelek voltam 21... És a gyerekek?
- Megvannak. Viva lassan diplomázik, Ava középsulis, Calo meg szépen halad a tanulásban. Suzanne odafigyel rájuk, és én is megyek, ha épp ráérek. Egyébként néha mondják, hogy hiányolnak.
- Néha. Édesek. Nekem is hiányoznak - mosolyodott el keserűen - Selia?
- Most erre mit mondjak? - nevetett fel keserű szájízzel - Nagyon odavolt mikor otthagytad. Együtt tengetjük napjainkat.
- Legalább nem vagy egyedül.
Mart csak szomorkásan elmosolyodott, miközben elnyomta a csikket.
- Mikor mentek vissza?
- Szerintem pár óra múlva, mert hajnalban indul a gépünk a következő koncert helyszínére.
Magában szomorkásan mosolygott azon, ahogy viszonyulnak egymáshoz. Nem lehetnek felszabadultak, hisz ezer meg ezer emlék köti egymáshoz őket. Mart tudta magáról, hogy kerülgeti a forró kását, azaz hogy kimondja: hiányzik neki a lány. De tudta, hogy úgysem fogja elmondani.
- Hát, akkor ég veled. Valószínűleg már nem leszek fent, mikor elmentek - nézett rá a lány barna szemeivel. Ha jobban beléjük nézett az ember, felfedezhette a szomorúságot bennük.
Martin egy percig tekintetével még fogva tartotta a lányt, majd hagyta, hogy bemenjen a házba. Felkavarodott érzéseivel és gondolataival fordult vissza a kert felé a korlátra támasztva két tenyerét.
Eközben Zsó fáradtan támasztotta homlokát két kezébe, ahogy a fésülködőasztalra könyökölt. Lefáradt, és ideges volt, amiért Eric még mindig nem ért haza. A kicsik szerencsére nem panaszkodtak miatta, hogy megint neki kellett mesét olvasnia, hamar elaludtak. Ekkor nyílt a háló ajtaja és egy hulla fáradt Eric Szmanda lépett be rajta. A nő a tükörből nézett belépő férjére. Érezte, hogy ha megszólalna, az ingerültségtől kiabálni kezdene, ezért folyamatosan nyelte vissza magába a sérelmeket, amik azóta kezdtek halmozódni, hogy Eric felkapott színész lett.
- Szia - üdvözölte párját, majd betámolygott a fürdőbe, hogy a zuhany alá vesse magát.
Zsó nem szólt semmit, csak ült a fenekén. Még egy csókot se kapott. Csak egy annyi, hogy "szia". Sírni tudott volna hirtelen. Kezeit az ölébe ejtette, és érezte, hogy körmei a saját tenyerébe vájnak. Miután Eric túl volt a létfontosságú műveleten, finoman átkarolta hátulról párját. Zsó továbbra is az asztal lapjára meredt, és csak egy kicsit engedett fel az ölelésben. Férje érezhette tagjain a feszültséget.
- Mi baj? – suttogta.
- Semmi - bontakozott ki az ölelésből és felállt - Menjünk aludni. Fáradt vagyok.
- Én is - fújtatta a férfi. Annyira kiütötte magát, hogy nem fogott fel sokat párja idegességéből. Túlhajszolta magát.
Sophie bebújt a takarója alá, és az ablak felé fordult - Jó éjt - mondta semleges hangon, de tudta, hogy sokáig nem fog még tudni elaludni. Eric is motyogott valami jó éjt-féleséget, majd rögtön el is aludt. A nő azonban égő szemekkel meredt a sötétbe, miközben érezte, hogy párnája egyre nedvesebb lesz a hangtalan könnyektől.
Másnap reggel Capri kelt elsőnek. Hajnal volt, csendben settenkedett ki az erkélyre, hogy meglesse a fiúk távozását. Nehéz szívvel nézte végig, ahogy a kocsik kigurulnak és eltűnnek. Tudta, hogy még mindig érzi a régi érzelmeit Martin felé, de azt is tudta, hogy nem működne a dolog. Elindult a konyhába. Hamarosan ő is hazamegy, lehet, hogy már ma este. Nem bírja elviselni az itteni környezetet, haza akar menni a magányába, a munkájához. Úgyis lassan ismét készülnie kell utazni. Elgondolkodva kevergette a kakaóját, amit a gyerekektől 'lopott'.
Érezte, hogy felemészti magát a rá egyáltalán nem jellemző remeteéletmóddal. Valamit tennie kell! Egy éve volt már minden! Nem élhet ebben örökké!
Zsó mint az utóbbi időben elég gyakran, most sem aludt jól. Pár órákra tudta csak kikapcsolni az agyát, utána a problémák úgyis felébresztették. Most is halkan mászott ki az ágyból egy krémszínű köntöst felvéve magára. Hajnalban még útnak indította a fiúkat, aztán megpróbált még aludni, de nem sikerült neki. Pár percig csak nézte a kimerülten szuszogó Ericet, aztán lement a konyhába. Azt hitte, egyedül lesz, de Caprit találta ott egy bögre kakaóval.
- Szia. Te se tudsz aludni?
- Szia. Felébredtem. Szarul nézel ki - állapította meg.
- Nem sokat aludtam - támasztotta állát egyik tenyerébe, ahogy az asztalra könyökölt egy bögre kávét tologatva jobbjával.
- Én sem. Holnapután meg utazom el. Vár rám Afrika. Cikket kell írnom a gepárdok helyzetéről. Remélem, az orvvadászok nem támadnak meg. Elképesztő helyszíneket láttam már, remélem most valamivel jobb lesz.
- Élvezed az utazást, mi? Nem kell egy helyben maradnod sokáig. Izgalmas életed lehet - mosolygott rá fáradtan - Néha én is szívesen itt hagynék mindent egy-két hétre...
- Ha tudnád, hogy milyen az életem valójában... De látom és érzem, hogy itt sincs minden rendben. Mi van?
- Ne is mondd. Kezdek kikészülni. Attól félek, hogy ezt már nem bírom sokáig - nézett barátnőjére kócos haját hátradobva.
- A sok munka?
- Az. Eric szinte megszállottan forgat. Alig van ideje ránk. Rám hárul a gyereknevelés, a saját munkám, és valamennyire a háztartás is.
- Nos, nézd, mit vártál? A CSI után persze, hogy felfedezik. Családja még nem volt, nem tudja, hogy hogyan egyeztesse a kettőt. Család és karrier... nehéz döntés. Beszélj vele.
- Az lesz. Muszáj leszek. Csak próbálok tűrni, de nálam is betelik a pohár egy idő után. Párszor már utaltam rá neki, hogy talán többet kéne itthon lennie, de valahogy mindig kimagyarázta magát.
- Ne hagyd magad. Azt hiszem, utánanézek, hogy mikor indulnak ma este gépek.
- Ennyire sürgős? Annyira régen láttalak... - mondta halkan.
- Még pakolnom kell, előszednem a gépemet, egyeztetni a kollégákkal - gyenge érvek, Zsó is tudta, hogy ezek bőven ráérnének holnap után is. Capri menekült.
Zsó szomorúan nézett a bögréjére, majd egy perc múlva megszólalt szinte suttogva: - Annyira egyedül vagyok... Nincs kivel beszélgetnem… - babrálta tovább a bögrét.
Capri nagyot sóhajtott. Fájt neki minden szó, amit Zsó mondott. Szeretett volna rajta segíteni, de ugyanakkor égetőn akart innen eltűnni. Tanácstalanul nézett barátnőjére.
- Miért menekülsz? Mi történt velünk? - nézett a szemébe mérhetetlen szomorúsággal.
- Két külön világban élünk Zsó - mondta szinte hangtalanul a lány, miközben a padlót fixírozta.
Nem akart Caprival is összeveszni, de a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezi "És ezt ki akarta így?", de mégsem tette, helyette máshogy folytatta: - De én ezt nem akartam. Nekem hiányzol. Minden megváltozott, és ez szar érzés.
- Igen, változott - nézett rá a lány. Tekintetében volt valami, ami felnyársalta Zsót. Dühös volt. Egy évig felé sem nézett a lány, igaz ő se, de ha annyira akarta volna Zsó, simán felvehette volna vele a kapcsolatot. Iszonyatosan fájt a lelke a mai napig, és most még rosszabb volt. Tudta, hogy nem kellett volna idejönnie. Vele ki foglalkozik? Némán kiáltott segítségért, de senki se figyelt a jeleire. Senki.
- Annyiszor akartalak hívni. Párszor meg is tettem, de nem értelek utol, csak nagy ritkán. Szerettem volna, ha nem távolodunk el így, ha jobban oda tudok figyelni a barátságunkra, de utálom magam, hogy ezt kell mondanom: nem volt időm rá. Annyira sajnálom, hogy nem figyeltem rád. Ránk...
- Jó. És mit kéne tennem? Maradni?
- Én nem akarlak semmire kényszeríteni - állt fel, hogy a bögrét a mosogatóba rakja - Ha ennyire akarsz, menj csak, nincs jogom feltartani... - mondta halkan, majd gyorsan letörölt egy kibuggyanó könnycseppet.
- Nem tudom, mit érzel. De te sem, hogy én mit. Ez így nem fair... Mi a fene történt velünk?!
- Akkor mondd el - jegyezte meg szinte suttogva.
A lány kimondhatatlan szomorúsággal nézett Zsóra - Nem lehet. Nem tehetem meg Dave-vel és Marttal, hogy kiteregetem a titkaikat.
- Értem - bólintott felé fordulva, fenekével a pultnak támaszkodva, miközben összefonta mellkasán a karjait - Azt sejtettem, hogy Martin is benne van. Gondolom közre játszottak a kettejük között történtek is a dolgok alakulásában - gondolt vissza a két férfi kapcsolatára, amin Capri érthető okokból kiakadt.
- Hagyjuk a témát - fordította el a fejét a lány. Még mindig nagyon fájt neki a múlt.
- Rendben. Nem is akartam belemenni.
- Jól van. Veled maradok. Remélem sikerül valamit helyrerakni.
- Köszönöm - súgta barátnője - Kérsz valamit reggelire? - kérdezte egy parányit jobb kedvvel.
- Nem, ez volt a reggelim - intett a bögréje felé – Kösz.
Eric időközben észrevétlen ment el. A konyhába akart belépni, de mikor meghallotta a két lányt beszélgetni, nem akarta őket megzavarni, ezért inkább szótlanul - és reggeli nélkül - ment el dolgozni.
A lányok sok mindent átbeszéltek aznap. Zsó volt terítéken, érezte, hogy szüksége van rá, hogy elmondja valakinek a problémáit. Capri készségesen és figyelmesen hallgatta végig és látta el tanácsaival. Jól esett neki, hogy barátnőjével tölthetett kettesben egy napot. Noha nem tudta volna megmondani, hogy lesz-e olyan a kapcsolatuk, mint régen.
A fiatalabbik lány aznap este már ténylegesen a gépek másnap reggeli menetrendjét böngészte. Mikor kiválasztotta a fél nyolcas járatát eltöltött egy utolsó estét az erkélyen. Meglátta befutni Eric kocsiját.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés