|
29 - The Line Begins To Blur
2007.04.11. 15:07
"Help me become somebody else"
29.
A kirándulás napján Capri alig várta, hogy induljanak. A ruhásszekrényét áttúrva a kedvenc farmer-halásznadrágja után a kezébe akadt az immár kimosott vörös sálja. Nem bírta ki, hogy ne csavarja a nyaka köré, hogy abban flangáljon le kedvese elé, aki már lent várta. Lassan indulhattak.
Martin éppen búcsúzkodott a Rosalie kezében tartott Zoétól fehér pólójában és kopott farmerjában. Napszemüvege a feje tetején volt, nem rég szerezte sikeresen vissza lányától.
Mikor megfordult és meglátta Caprin a piros sálat, ajka megrándult, és nyelt egyet.
Párja figyelmét nem kerülte el a mozzanat. Macska módjára bújt a férfihez és a fülébe suttogott - Csak nem félsz? - kérdezte kajánul.
Két ujja közé csippentve a sál egyik lelógó felét válaszolt: - De igen...
- Ne aggódj, ma csak sálként éli az életét - mosolyodott el, miközben bal kezét megindította lefelé a férfi hasán, de az alhasa határánál elhagyta a felületet.
Majd a lányához sétált, hogy ő is elbúcsúzzon tőle. Persze Zoét egyből lekötötte a vörös anyag.
- Nem aggódom, csak attól félek, hogy nem kínoz meg többször... - súgta utána.
Miután kiszabadította a sálat lánya marasztaló szorításából, párja mellett elhaladván még odasúgta neki - Ilyesmitől nem kell félned - majd határozottan indult meg kifelé.
A férfi csak elmosolyodott, majd még egy puszit nyomva a kicsit panaszosan gügyögő Zoé fejére, majd követte őt.
Miután Sophie összepakolta a gyerekeket, ők is elindultak. A többiekkel úgy beszélték meg, hogy a helyszínen találkoznak. A nő az anyósülésen heverő térképet ellenőrizve hajtott a megbeszélt helyre. Az út csendes volt, csak a zene szólt, meg Lilian jegyzett meg pár dolgot időnként. Ewan ébredés óta alig szólalt meg. Anyja időnként aggódó pillantást vetett a visszapillantóból az ablakon kibámuló fiúra, de nem szólt semmit. Mikor megérkeztek, Capriék épp kipakoltak, és Dave is segített nekik. Zsó sóhajtott egyet, majd kikapcsolta övét, és kiszállt a gyerekekkel. Miután mindenkinek meglett a csomagja, a fekete női pólóba, és sötét háromnegyedes farmernadrágba öltözött napszemüveges nő elindult a gyerekekkel a várakozók felé.
Dave meglepődött, mikor Capri felhívta. A válása óta nem nagyon mozdult ki a házból, padlóra került, de távol tartotta magát a piától vagy a szerektől. Elfogadta a lány meghívását a szabadtéri programra. Épp ideje kimászni ebből az állapotából, alig lát embereket, a barátairól meg ezer éve nem is hallott. Még Zoét sem látta! Elképesztő, hogy mennyire elszakadt a világtól. Mikor Zsó megérkezett látta, hogy ő sincs túl jó formában. Rengeteget fogyott, de az egészséges hízás jelei is látszottak rajta valamennyire, ahogy visszaszedett pár leadott kilót. Lilian lelkesen futott előre, Ewan pedig mintha csak kívülállóként szemlélte volna a világot.
- Sziasztok - mondta nyugodt hangon a barna hajú nő, mikor odaért Ewannal. Lilian ekkor már Martinon csüngött.
- Szia - biccentett felé az énekes.
- Hova tervezted a kirándulást? - nézett barátnőjére.
- Nos, látod azt a kisebb hegyet? - mutatott északi irányba a lány – Oda.
- Szép kis túra lesz - jegyezte meg.
- Talán nem vagy formában? - mosolyodott el a lány.
Zsó csak vágott egy kis fintort halvány mosollyal kísérve, majd a gyerekekhez fordult - Készen álltok?
- Én igen! - kiáltott jókedvűen Lilian, miközben Martin iránytűjét nézegette.
Ewan morgott valamit válaszul, ami leginkább egy 'Felőlem'-nek hangzott. A nő rosszallóan sóhajtott egyet fia reakciójára, majd megvárta, míg Capriék elindultak. Dave biccentett, majd barátja után ügetett.
Zsó a kis csapat után indult. Nem akart feltétlen utolsó lenni, de jól esett egy kicsit lemaradnia. A túrázásról is Eric jutott eszébe, hiszen velük voltak utoljára erdőt járni így együtt, miután Ewan megszületett, és Martin elhozta a gyerekeit is. Érezte, hogy kicsit kezd elmerülni az emlékeiben.
- És mi van veled mostanság, Dave? Tervezel valami projectet? - szólt hátra Martin, miközben megmutatta Liliannek, hogy hogyan fogja az iránytűt.
- Igen, vannak terveim, de még csak a körvonalai a kész dolognak. Mostanában nem nagyon vagyok alkotói korszakomban. Nem baj, max. jól meglepődtök, mikor érkezik a hír, hogy mekkora sikere volt a koncertjeimnek - mosolyodott el.
- Na arra kíváncsi lennék. Felmerül bennem a kérdés, hogy Dave Gahannek még mindig elég erős-e a vonzereje, ahhoz hogy tömegeket mozgasson meg... - morogta az orra alatt.
- Naná! - kapott a szón a férfi, majd ördögien elmosolyodott egy pillanatra visszaidézve régi önmagát.
- Mi az a vonzerő? - tudakolta Lilian.
Capri felnevetett a kislány kérdésén - Na Zsó, mi az a vonzerő? - fordult hátra.
- Mi? - kapta fel a fejét. Teljesen máshol járt.
- Mi az a vonzerő anya? - ismételte meg lánya a kérdését.
- Nos... ööö... az egy olyan dolog, vagy tulajdonság, ami segít két embernek az egymásra találásban. Minél nagyobb valakinek a vonzereje, annál jobban fog tetszeni a másik félnek.
- És abból Dave-nek sok van?
Az említett csak somolygott a kérdésen, Capri pedig rázkódott az elfojtott nevetéstől.
A nő kicsit zavartan nézett az énekesre. - Hát... sokak szerint igen. Tudod, nagyon sok rajongója van.
- Sokak szerint? - kérdezett vissza a férfi, egy barátinak szánt mosoly kíséretben.
- Pontosan. Nagyon jól tudod, hogy mennyi nő van oda érted világszerte. Ne legyeztesd a hiúságod.
- Én soha nem tennék ilyet, Sophie - emelte fel nevetve védekezőn a kezét.
- Ezzel én se értek egyet - biccentett vigyorogva Mart is.
A barna nő ajkán is feltűnt egy halvány és rövid mosoly.
- Messze vagyunk még? - kérdezte Ewan.
- Hát, nem, nem igazán, csak most jön a legmeredekebb rész - fújt egyet a vörös hajú lány, majd feljebb tornázta magát egy kiugró részen.
- Éljen - örvendett Gahan, aki Sophie mellé sodródott - Én ebbe beledöglöm - morogta az orra alatt.
- Hát én is elfelejtettem figyelmeztetni magam, hogy vigyázni kell Capri ötleteivel... - jegyezte meg halkan a nő is.
- Ne legyetek csigák! - kiáltott fentről Lilian, miután feltornászta magát Capri mellé.
- Hé! Hallom ám! - fordult hátra az említett - Ha Mart bírja - mutatott a kicsit előrébb járó szőke férfire - akkor ti sem haltok bele.
- A fenébe, hogy ilyen jó füled van. Inkább az orrod elé nézz! - válaszolta barátnője, miközben megkapaszkodott egy fa törzsében Dave előtt mászva.
A lány időben fordult vissza ahhoz, hogy ne menjen neki egy fának.
- Nyomás! - mondta Dave, majd elkezdte hátulról felfele tolni Zsót.
- Hééé! - lepődött meg a nő, majd mosolyogva kapaszkodott följebb, hogy aztán egy perc múlva már föl is érjen Ewan mellé.
Zsó kicsit zavartan pillantott röviden a férfira, mikor már fönt voltak mindketten, hiszen óhatatlanul is érezte az imént, ahogy néha a fenekére csúszott Dave keze. Nem mintha ennek többletjelentést adott volna, csak rég értek hozzá így.
Gahan egy lassú mozdulattal húzta le a kezét Zsó derekáról, miközben rámosolyogott és mélyen a szemébe nézett. Hülyeségnek szánta. Keze a következő pillanatban előbukkant a nő pólója alól, ami akkor került véletlen alá, mikor felfelé tolta.
- El a kezekkel, Gahan - súgta tovább indulva. Arcán ugyan nem látszott, de hangjában érződött egy kis mosolygós tónus.
- Hozzád se értem! - mosolygott vissza rá.
A nő megcsóválta a fejét, miközben elindította maga előtt Ewant - Javíthatatlan vagy.
- Miért, javulnom kéne?
- Hagyjuk - legyintett a nő - Ewan, hogy bírod? Nem kell egy kis pihenő? - tette a kezét fia vállára.
- Nem - felelte, majd továbbsétált, így Zsó keze lehullott fia válláról. A nő szomorúan állt még ott egy pillanatig, aztán lassan tovább indult. Fáj neki a fia viselkedése.
A kis csapat végül felért a hegytetőre. Megérte felmászni: pompás kilátás nyílt a gyönyörű tájra. Capri a meredek széléhez araszolt, ameddig lehetséges és onnan szemlélte a tájat. - Klassz kis helyet választottam, mi?
Gahan elterült a földön. Mellkasa a mély légvételektől szabályosan süllyedt le és fel.
Ewan egy kidőlt farönkre ült le.
- Ja, csak baromi magasat! - huppant le a földre Zsó is kezeire támaszkodva, és szintén szaporábban vette a levegőt.
- Nekem NAGYON tetszik! - lelkendezett Lilian csillogó szemekkel felmászva egy kisebb fára.
- Szívem, gyere beljebb, kérlek - ölelte át Martin hátulról a másik nőt, majd finoman húzni kezdte hátrafele.
- Ugyan, tudod, hogy a veszély éltet! Ott van a munkám - mosolyodott el, de azért engedelmesen hátrálni kezdett.
Mart csak sóhajtott egyet, majd nyomott egy csókot a halántékára, aztán a tűzrakó helyhez lépett.
- Remélem, felhoztuk a kaját. Én nem megyek vissza érte, ha lent maradt - kezdett turkálni a táskák közt a lány.
- Nekünk biztos van - vonta meg kicsit a vállát Zsó, immár egyenletesen véve a levegőt.
- De fel is hoztad?
- Persze - direkt csomagoltam Lilianék táskájába, meg a sajátomba is - bökött fejével a kis fekete hátizsákra.
Közben Lilian lehuppant a fáról, és elő is szedte a szendvicseit megmutatva Caprinak - Látod, az enyémek megvannak! - mosolygott.
- Jól van - mosolygott a lányra, majd előrángatta a táskáját, felborítva ezzel az összes többit.
- Gratula - jegyezte meg Martin vigyorogva.
- Csak átrendeztem őket.
Miután Lilian abbahagyta a pakolászást, újra rátalált bátyjára. Anyjuk eközben a távolt fürkészte.
- Tetszik? - hallotta Dave hangját közvetlen mögüle.
Zsó egy kicsit összerezzent a hirtelen hangtól, majd egy rövid pillantást vetett a férfira - Nagyon. Olyan... békés. És érintetlen.
- Egyetértek - nagyot sóhajtott, látszott, hogy talán hosszú idő óta először felengedett - Örülök, hogy elfogadtam Capri meghívását.
- Hogy vagy? - nézett rá. Szemében együttértő szikra villant.
- Szarul, de valamivel jobban, mint az elején. És te?
Zsó sóhajtott egyet. Nem akarta a férfira zúdítani a benne kavargó érzéseket és gondolatokat, ezért csak annyit mondott: - Nem túl jól. Szinte semmi sem változott azóta - nézett a füves talajra.
- Majd fog, hidd el. Ha... bármire szükséged lenne, vagy csak egy jót szeretnél beszélgetni és ha gondolod, hívj fel. Azt hiszem hamar szót értenénk - mosolyodott el keserűen.
Zsó szintén szomorkásan viszonozta a mosolyt - Lehet, hogy élni fogok vele. De ez az ajánlat fordítva is igaz.
A férfi elmosolyodott válaszul.
- Hagyj már békén! - förmedt rá nem kis hangerővel Ewan a húgára 10 perc folyamatos nyüstölés után. Egy pillanattal később erőteljesen lökte meg a lányt, mire az lepuffant a rönkről a földre.
- Anyaaaaa! - kiáltott panaszosan a pityeregni kezdő lány.
- Jaj istenem, már megint kezdik! - sóhajtott Zsó, majd feltápászkodott Dave mellől, és odasietett - Ewan, mégis hogy képzeled, hogy mindig ellököd a húgod?
- Előbb szóltam neki, hogy ez lesz - vont vállat.
- Ewan, ne legyél ilyen flegma! - sziszegte.
A fiú láthatólag nem ijedt meg az anyjától.
- Ha hazaértünk, beszélni fogunk - mondta mérges hangsúllyal, majd a karjába vette Liliant, és felállt vele, hogy arrébb menjen.
- Hú, de félek - mormogta úgy, hogy az anyja ne hallhassa.
- Kicsim, tőled is azt hiszem, hogy már jó párszor kértem, hogy ne nyúzd a bátyád - törölte le a lányka könnyeit fél kézzel - Mióta apátok... elment, különösen ingerült.
A kislány csak némán szipogva nézett rá, majd az anyjához bújt.
- Jól van, kincsem, nyugodj meg - szorította magához - Tudod mit? Inkább játsszuk azt, hogy nézzük a távolban a felhőket a hegyek fölött, és mondd meg, hogy milyen alakokat látsz kirajzolódni! - vetette fel kicsit megenyhülve.
Dave a síró Lilianen és az őt vigasztaló Sophie-n felejtette a szemét. Emlékezett még rá, mikor az ő lánya volt ilyen kicsi, pont, mikor megismerte a lányokat. Elmosolyodott az emlékein. Stella azóta felnőtt, épp a vad tinikorszakát éli. Sejtette, sőt tudta, hogy lánya nehezen viseli, hogy szülei elváltak, nem érti, miért történt. Neheztel Dave-re, hisz csak annyit látott, hogy szülei közt megromlott a kapcsolat, majd az apja elhagyja őket. Dave a mai napig emlékszik a jelenetre. Egy este Jenny kérdőre vonta, mikor sokadszorra ért későn haza. Elhidegült a nőtől, ezt Jen is tudta. A beszélgetés hamar veszekedésbe, végül ordibálásba csapott át, és a férfi dühösen viharzott el a házból, hogy egy szállodában töltse az éjszakát. Emlékszik, miközben csörtetett a kijárat felé, lánya kirohant a szobájából. Arcára a rémület és az értetlenség ült ki. Nem azt nem értette, hogy mi történt, hanem, hogy miért történt. Gahan keserűen elmosolyodott: a gyerekek hihetetlen gyorsasággal tudják felmérni a bajt, azonnal ráéreznek. Szinte hallotta lánya elcsukló hangját, ahogy őt szólítja, a remegésére, a könyörgő szemeire, hogy ne menjen. De ő rá se nézett, válaszra se méltatta, dühösen vágta be maga mögött az ajtót. Ezért ahogy a lányával viselkedett, egy életre utálni fogja magát.
Capri eközben Martnak dőlve, fejét a férfi vállára hátra hajtva bámulta a felhőket egy ideje. Lilian sírására felnézett, de mikor látta, hogy barátnője már ott is van, hogy rendet rakjon jobbnak látta nem belefolyni a dolgokba.
- Mit terveztél még mára? - kérdezte Martin, miután megunta a felhők nézését.
- Még elválik. A társaságtól függ. Miért, mit szeretnél? - igazította meg közben vörös sálját.
- Uhh... ez a mozdulat célzás volt? - ragadta meg a pillantását.
- Nem, én csak feltettem egy kérdést, édes...
- Akkor megint csak a fantáziám indult be - vonta meg a vállát - Amúgy azért kérdeztem, hogy mit akarsz még ma csinálni, mert mivel te vagy a kirándulás ötletének kiagyalója, gondoltam, kitaláltál más programot is mára.
- Hááát, hogy őszinte legyek, bízom a spontán ötleteimben. Tudom, hogy a közelben van egy tó. Még bármi kisülhet belőle. És, mi is van a fantáziáddal?
- Tó? Hmm... ez jól hangzik! A fantáziám meg... - tévedt tekintete újra a sálra -, de hisz tudod - simogatta meg jobb kezének hideg mutatóujjával Capri derekát a póló alá csúsztatva azt.
A lány egy kiáltás kíséretében ugrott meg és kapott párja csuklója után.
- Na mi van, gyerekek? - lépett oda a kajánul mosolygó énekes.
- Biztos megcsípte a hölgyeményt egy hangya - vonta meg a vállát Mart a mellé leülő Dave-hez fordulva.
- Jó nagy példány lehetett - jegyezte meg a lány.
Martin felnevetett.
- Nos, megmászattad velünk a Mount Everestet, ezután milyen kínzási formát találtál ki nekünk? - tette fel kérdését Gahan Caprinak.
- Én is ezt próbáltam kiszedni belőle az imént, mikor megcsípte az a hangya... - nézett az égre a szőke férfi.
- Van a közelben egy tó... - mondta, miközben Mart bordái közé bökött.
- Aú! Ezt meg miért kaptam? - méltatlankodott az oldalához kapva.
- Hangya...
- Hol? - nézett körbe vigyorogva.
- Tó? És ezt nem tudtad volna előbb mondani? Gatya nélkül fürödjek? - méltatlankodott Dave.
- Nem mintha ez neked olyan nagy problémát okozna, mi? - ugratta barátja.
- Ez igaz... - mosolyodott el Dave.
- És te esetleg nem akarsz gatya nélkül fürdőzni? - kérdezte Martra nézve Capri.
- Akarjak? - hajolt kicsit közelebb hozzá.
- Én nem erőszakolhatok rád semmit...
- Nem-e? - prüszkölt fel a nevetéstől.
- Csak egy esetet mondj!
- Inkább egy szót mondok: dominancia.
- Meséljetek csak! - hajolt közelebb Gahan.
- Ez egy hosszú történet, Dave, aminek az egyik legfontosabb szereplője az a piros sál ott, a hölgyemény nyakában... - kacsintott rá.
- Ah, ez tetszik - mosolyodott el - Hagytad magad? - nézett barátjára.
- Nem volt túl sok választásom.
- Miről beszéltek? - lépett oda Zsó is Liliant hátrahagyva, aki végigfeküdve a fűben nagyon belemélyedt ebbe az új játékba a felhőkkel.
- Épp Marték szexuális életét boncolgatjuk - mosolygott rá felnézve Dave.
- Oh, minő meglepetés - mosolyodott el a nő, majd leült a férfi mellé - És eddig mire jutottatok?
- Jól van, elég volt - zárta le a témát Capri. Semmi kedve nem volt visszahallgatni a cselekedeteit a barátaitól - Zsó, említettem a tavat, ugye?
- Nem, még nem - nézett át barátnőjére karjait felhúzott térdein támasztva - Na jó, de... - adta meg magát, mikor barátnője csúnyán nézett rá.
- Jól van, a frászt hoztad rám! - mosolyodott el - Hát Dave sajnálom. Azt hiszem, kiment a fejemből. Akkor megyünk a tóhoz? - nézett körbe a társaságon Capri.
- Felőlem - válaszolta Zsó megrántva a vállát, majd a gyerkőcök után nézett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés