|
45 - The Line Begins To Blur
2007.04.14. 16:54
"I'm getting stronger..."
45.
Miután Lilian kicsit lenyugodott, és betakargatta, kilépett a szobájából, aminek ajtajában még percekig nézte alvó gyermekét. A folyosóról eszébe jutott Ewan is. Kiment a konyhába, és összekészített egy szendvicset, meg egy pohár tejet egy tálcára, és lerakta fia ajtaja elé, miután szólt neki, hogy ha éhes, akkor hozott neki kaját. Nem várta meg, hogy mit reagál a fiú, hanem kiment a teraszra a sötétbe egy cigivel és a telefonjával. Végignyúlt az egyik nyugágyon, és a csillagos eget kezdte bámulni, miközben felhívta Dave-et. Már épp le akarta rakni, mert sokadig csengésre se vette fel, mikor vonalat kapott.
- Szia - szólt bele a férfi megnyugtató mély hangja.
- Szia - mosolyodott el halványan a kellemes orgánumot hallva. Szinte érezte maga mellett az énekest - Zavarok?
- Dehogy. Mi volt? Gyerekek?
A nő nagyot sóhajtott, miután slukkolt egyet - Nehéz velük. Lilian nyitottabb volt, de Ewan... gyűlöl - hunyta le a szemét.
- Fiú. Ne add fel. Elveszettnek érzi magát az apja nélkül.
- De ezen én nem tudok segíteni. Ügyesen elcseszek mindent. Tényleg nem vagyok anyának való. Talán sosem kellett volna belemennem ebbe.
- Ez marhaság! A fiad tudja, hogy hogyan taposson a lelkedbe, és épp azt teszi. Ne hagyd neki.
- Mit csináljak? Verjem meg, vagy legyek vele szigorú? - kérdezte őszintén. Érezte, hogy a férfinak igaza van, és remélte, hogy tud adni pár tippet, elvégre neki előnye van ebből a szempontból a korkülönbségből adódóan.
- Egyiket se.
- Akkor?
- Hagyd még egy kicsit békén, hadd rágódjon most a történteken. Aztán már ketten leszünk a problémára, együtt megoldjuk.
Zsó szívét melegség töltötte el az utolsó mondatra - Köszönöm, Dave, hogy... Jól esik.
- Nem tudom, de nekem úgy rémlik, hogy mintha egy párt alkotnánk...
- Igen. Csak... még mindig furcsa, hogy fordulhatok valakihez - aki nem Capri - a gondjaimmal, és nem kell egyedül kiszenvednem magamból a megoldásokat... - mélázott el tekintetével követve egy hullócsillag gyors útját. Elég ambivalens érzések öntötték el: furcsa volt egyszerre "két férfit" szeretni, Ericre is gondolni, miközben Dave-vel beszélget...
- De jó! Nem vagyok nőből, és mégis megosztod velem a gondjaid!
- Akkor néznék nagyot, ha nő lennél - nevetett fel halkan.
- Tudod Szívem az az igazság...
- Neeeem, nem hiszek el semmit, amit mondani akarsz! - szakította félbe.
- Akkor nem is mondom, hogy valójában nő vagyok ez csak a férfi kivetülésem!
- Uhh, akkor ezt benéztem... - mosolygott Zsó - De... azért elég jó a férfi kivetülésed, szó ami szó...
A férfi jóízűen felnevetett - Örülök, hogy tetszem.
- Nem, én örülök, hogy akarsz tetszeni! - kontrázott.
- Helyes! - mosolyodott el, amit a nő nem láthatott.
- Már most hiányzol - súgta az utolsó slukk cigi után.
- Te is nekem, de most fontosabb dolgunk van - utalt a gyerekekre.
- Igen, tudom. Már az is megnyugtat, hogy beszélhettem veled, és megfogadhatom a bölcs tanácsaidat - mondta halványan elmosolyodva - Megpróbálom rendezni a dolgokat, aztán még beszélünk. Többek között arról is, hogy mikor lenne érdemes újra eljönnöd hozzánk. Persze ez a gyerekektől is függ. Pontosabban leginkább Ewantól. Szerintem, ha tőle függne, akkor ez sosem jönne el...
- Oh, nem, nem hagyom magam én olyan könnyen.
- Nagyon helyes! Ahogy mondottad vala "ketten megoldjuk".
- Pontosan.
- Na jó, leraklak. Aludj jól. Én is megpróbálok, ha tudok.
- Rendben. De aztán aludj is nekem, ne csak forgolódj!
- Mintha ezt befolyásolhatnám... De édes, hogy aggódsz értem, jól esik.
- Majd küldök plüssmacit.
- Azokat szeressük! Ugye barnát? És mekkora?
- Hozzá tudsz bújni rendesen.
- És te lennél a plüssmacim, akihez rendesen hozzábújhatnék, és simogathatnám?
- Szívesen vállalkoznék rá, de én egy valódi plüss plüssmacira gondoltam.
- Jól van, azzal is beérném... egy darabig... - válaszolta - Szia Mav - simogatta meg az odasomfordáló öreg kutyust.
- Majd mellékelem magam is, ha kimaciztad magad.
- Rendben, ezt megbeszéltük - bólintott, amit természetesen más nem látott csak a nagy szemekkel néző kutyus. - Nah, tényleg megyek, és beérem egy másik hímnemű egyeddel ma éjjel.
- Micsoda? - horkantott fel a vonal végén.
- Épp most simogatom őt - húzta egy kicsit az agyát.
- Lecserélsz egy kutyára? Vagy ez azt akarja jelenteni, hogy legyek én a kutyád?
- "Let's play master and servant"?
- Te nem láttad Martot, mikor ráillet volna ez a mondat... - mondta felidézve egy emléket.
- Nem, én nem testileg kínoználak meg... vagy legalábbis csak részben...
- Oh, felkelted az érdeklődésem...
- Talán most nem is kéne folytatnom, mert a végén nem tudsz aludni, és magadon kell segítened...
- Azt már egyszer elintézted...
- Igen tudom. De ez nem jelenti azt, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt.
- Na jól van, megyek aludni, mert végül tényleg bekövetkezik, amit mondasz.
- Jól van - nevetett halkan - Még beszélünk... Jó éjt...
- Jó éjt – mondta, majd letette.
A nő pár percig még elgondolkodva simogatta Maverick fejét, ami a combján nyugodott, majd bement a házba, hogy hullafáradtan ledőljön, bár tudta, hogy nem sokat fog aludni. Folyamatosan a fejében zakatolt, hogy rossz anya…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés