5.

Nemsokára visszatért a kicsit kipirult páros. Capri az asztalra támaszkodott - Basszus - nézte a poharát - Hát ez üres.

- Hát az enyém is... - ráncolta össze a szemöldökét a másik lány megállva mellette, majd hátat fordítva nekik tekintetével becélozta a pultot. - Mit kérsz? - szólt hátra Zsó.

- Hű...  fogós kérdés  - megfordult és barátnője fülébe mondta kérdését - Hogyan is volt azzal a tequila-val?

Zsó felnevetett. - Rendben, hozom - válaszolta hangosan, és előhalászta pénztárcáját egy bocsánatkérő pillantás után áthajolva Dave-en.

Gahan persze kihasználta az alkalmat és alaposan megnézte magának a lányt, de nem ért hozzá… még.

- Majd jövök. Addig szórakoztassátok a barátnőmet - kacsintott jókedvűen, majd el is tűnt az emberek között manőverezve.

Dave szőke társára pillantott.

Martin vette a jelzést, de még nem szándékozott túl feltűnően belekezdeni a manőverbe. - Addig, csüccs le - csúszott beljebb helyet szorítva a lánynak.

- Melléd? - nézett rá kérdőn. Eddig nem ott ült és eleve, hogy Martin Gore invitálja maga mellé!

- Miért? Talán félsz tőlem? Nem harapok... Csak ha felhatalmazást kapok rá - kacsintott, majd kicsit megvonva vállát söréért nyúlt.

- Félni? Tőled? - kérdezte, miközben leült.

- Na azért. Közben mesélhetnél róla, hogy hol tanultál meg így táncolni.

- Sehol. Csak nem tetszett, amit láttál? - kérdezte egy félmosollyal a száján.

- Miért ne tetszett volna? - mosolygott rá. - Férfiból vagyok...

- Igen, tudok róla. Ezen megállapításom alapján vágtunk bele Zsóval.

- Szóval be akartátok bizonyítani nekünk, hogy legalább annyira jól táncoltok, mint a fickekben?

- Minimum.

- És mi mindent tudnál még bebizonyítani? - súgta.

- Mit kéne? - kérdezett vissza.

Zsó épp ekkor érkezett vissza egy tálcán öt pohárral, citrommal és sóval, illetve a kezében egy üveg tequilával. - Na itt is vagyok! Nem volt egyszerű előre tolakodnom, de sikerült bevetnem pár trükköt - kacsintott a kis társaságra.

- Pár trükköt, mi? - kérdezte Dave.

- Azt. Női trükköket - kacsintott mosolyogva, majd letette a zsákmányt az asztalra, és újra az énekesre nézett várakozón.

- Például? – kérdezte miközben az üvegért nyúlt.

Zsó sóhajtott egyet, amiért Dave nem vette észre, hogy azért várakozott, hogy beengedje, így közelebb lépve kezeivel tett pár hessegető mozdulatot. - Például szépen pislogás, a pultra támaszkodás, ergo dekoltázs bedobása, és a többi. Ne mondd, hogy még nem találkoztál ezekkel, mert azt úgysem hiszem el - hadarta el elevenen, miközben a beljebb paterolt férfi mellé ült, és keresztbe tette fekete harisnyás lábait.

- Hú, azt az utolsót bemutathatnád nekem is.

Zsó felnevetett. - Na persze. Lennél a pultos fiú? - kacsintott.

- Neked, bármi.

- Jajajaj miket nem mondasz. De a kezed is járjon, ne csak a szád - pillantott az üvegre, ami még mindig Dave kezében volt a kibontásra várva.

Capri az asztalra könyökölve nevetett fel.

Mart kihasználta az alkalmat, és végigfektetve bal karját az ülőgarnitúra háttámláján, ujjbegyeivel egy pillanatra finoman megérintette a lány hátát.

Capri a férfira sandított. Hát jó, ha játszani akar, akkor játszik vele, rajta ne múljon. Bár, azért az a tudat ...hogy Martin Gore…  de ő sem isten. Csak egy férfi.

Mart Dave-éket figyelve mosolyodott el, miközben ujjaival dobolta a ritmust a háttámlán.

Dave közben megbontotta az üveget és minden pohárba töltött.

Zsó mindjárt magához is ragadott egyet, illetve egy gerezd citromot, miután ellátta sóval a kézfejét.

Addigra Dave már legurította a saját adagját.

A lány követte, majd fintorogva rakta le a citromot. - Huh, a narancs-fahéj párosítás még mindig jobban ízlik.

- Ha te mondod… én ilyet még nem ittam, szóval pártatlan maradok - mondta barátnője, miközben a poharával szemezett.

- Gondolom sejted, hogy ütős... - jegyezte meg Martin.

- Sejtem. Hát, ismerkedjünk - vette kezébe a sót.

Zsó eközben újra koccintott Dave-vel, majd lehúzta a második adagot.

Fiatalabbik társa már a citromot végezte ki.

- Na, milyen? - vigyorgott rá Zsó.

- Kemény - grimaszolta - Nem lesz a kedvenc piáim egyike, de szórakozni remek. Jók a kellékei - vigyorodott el.

- Ez igaz - hagyta rá Mart, majd legurított még egyet.

- Apropó, már akartam kérdezni, hogy hol van Fletch? - tette fel a kérdést a barna lány.

- Eltűnt - felelte Dave, miközben nyújtózott egyet így egyik karja Zsó mögé került,

A lány ebből egyelőre nem vett észre semmit, csak elmosolyodott azon, ami az eszébe jutott. - Én meg azt hittem, hogy a mosdóba ment, vagy valami. Azért hoztam neki is poharat. Na mindegy, szerintem el fog fogyni az ő része is... - ragadta újra magához az üveget, és mindenkinek töltött, majd Dave felé tolta a sót az asztalon.

- Ez felajánlás, hogy rólad nyaljam le a sót? - kérdezte incselkedve Gahan.

Zsó nem mutatta túlzottan, hogy meglepődött volna ezen, pedig belül azért felbolydult ettől a kérdéstől, de a válaszán nem lehetett hallani az izgalmat. - Akár.

- És midet ajánlod fel?

- Mit szeretnél? - fordult félig felé az asztalra könyökölve ezzel öntudatlanul kicsit jobb belátást biztosítva dekoltázsába.

- Az egy kérdés, hogy mit szeretnék. Miben lennél benne?

- Hmmm.... - gondolkodott el kicsit csücsörítve telt ajkaival. Érezte, hogy a pia már kezd dolgozni benne. Jól érezte magát. Főleg, hogy DAVE GAHANnel flörtölt. - Kezdetnek megteszi a kézfejem is... - tért ki a konkrét válasz elől hamiskásan csillogó tekintettel.

A férfi finoman megfogta Zsó kezét és egy kicsit maga felé húzta, majd rászórt némi sót. Felpillantott rá, elmosolyodott, majd lassan végignyalt a területen, hogy utána döntse a piát és végül citrommal zárja a sort.

Zsó érezte, hogy teste már erre a "kis" ingerre is reagált. Kellemesen kirázta a hideg. Kezén még mindig ott érezte Dave nyelvét. Ajka egy kis kaján mosolyra húzódott.

- Na, volt különbség a te kezed és az én kezemről való sónyalás között?

- A tiédről élvezetesebb volt a dolog - mosolygott rá elfolyósítóan a férfi.

Zsó megnyalta kiszáradt ajkát, majd elkapta a tekintetét. Érezte, hogy arca kicsit megint kipirul. Egy kis elégedettség is vegyült mosolyába, ahogy barátnőjére nézett.

Capri még mindig az asztalon könyökölt és onnan szemlélte barátnőjét. Kezd érdekes fordulatot venni az este.

Zsó egy mindentudó pillantást váltott vele. - És meddig vagytok még Pesten? - tett fel egy egyszerű kérdést, hogy leplezze zavarát és először Martra, majd Dave-re pillantott. Martin eközben kivárt. Csöndben kortyolgatta a sörét fél szemét Caprin tartva.

- Egy-két napig - felelte Dave.

Zsó egy percre a tekintetébe mélyedt, majd a megszólaló Capri felé fordította fejét.

- Hát, remélem élvezitek a szerény hazánk által nyújtott dolgokat - dőlt hátra.

- Kezdjük... - dünnyögte Martin a támlán pihenő kezének ujjbegyeivel végigsimítva a lány bal vállán.

Kiélvezte a férfi érintését, bár nem tudta mire vélni. Mi a fenét akarhat tőle? Kit érdekel?

A férfi halványan elmosolyodott, és folytatta tevékenységét.

Egyszerre élvezte ezeket, az érintéseket és lett tőlük ideges. Persze egyiket sem szándékozott mutatni. A tudat, hogy Martin Gore ül mellette, hogy Ő ér hozzá...ez már eleve idegtépő volt. A másik meg a korkülönbség. El nem tudta képzelni, hogy mit képzel a férfi. Ő sem volt hülye, gondolta, hogy mire megy ki a játék, csak azt nem értette, hogy miért pont ő kell neki? Nem mintha nem élvezte volna, de a helyzet egy csöppet morbid volt. Amit élvezett. Úristen! Ki fogja magát vizsgáltatni!

- De szívesebben megismerném jobban is azokat a dolgokat - vonta meg a vállát kicsit még inkább rápakolva Capri iménti gondolataira.

- Mire gondoltál? - kérdezte ránézve a fiatalabbik lány.

- Városnézés... miegymás... - mosolyodott el összébb húzva zöld szemeit, majd szabad kezével a söre után nyúlt.

- Miegymás? - kérdezett vissza hasonló stílusban.

   'Jól van Martin. Ha játszani akarsz, akkor játszunk.'  

- Az - nézett rá igézőn, miközben az eddig a vállát simogató ujjak végigfutottak a gerincén egészen a derekáig, ahol a top szegélyénél kezdték felfedezni a puha bőrt.

Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira, de nem mondott semmit. Nem bíztatta, de nem is akadályozta meg semmiben. Kíváncsi volt, hogy meddig megy el.

Mart ráérősen simogatta a lány derekát. Nem sietett el semmit. Rágyújtott egy újabb cigire, miközben körbenézett. Testőreik feltűnés nélkül álldogáltak a közelben, távol tartva a túlbuzgó rajongókat. Váltott Dave-vel egy pillantást.

- Nagyon ingerelsz - szólalt meg Capri a poharának címezve, majd a sóért nyúlt.

Zsó felnevetett jobb kézzel az asztalra könyökölve, amitől lejjebb csúszott bővebb ujjú felsője az alkarján, ezzel láthatóvá téve piros anyajegyeit.

Dave érdeklődve nézte Zsó bőrfelületét. - Mit csináltál magaddal? - simított végig finoman a területen megérintve a lány csupasz bőrét.

Felkuncogott a bőrét ért ingertől. - Jah, nyugi, nem égési sérülés vagy valami hasonló. Anyajegyek. Így születtem - vonta meg a vállát. Majdnem a vállamig érnek a kisebb-nagyobb foltok. "Lángoló anyajegynek" hívják. Jobb, mint egy tetkó.

- Akkor ilyet kérjek inkább a derekamra? - kérdezte kuncogva barátnője.

- Hát, felőlem... - vonta meg a vállát elvigyorodva. - Csak a csikisségét nem kapnád meg a tetkóval.

- Az nem kell, így is eléggé az vagyok.

- Igazán? Eddig nem vettem észre - súgta maga elé Martin.

- Mert nem a megfelelő helyen keresed - felelte a lány.

- Tényleg? Akkor segítenél nekem?

- Egyértelmű, hogy nem - mosolyodott el - Abból pattogás lenne.

- És az olyan baj? - kérdezte a szőkeség.

- Csak érdekes lenne, amint ültömben pattogok, meg igyekezlek lefogni.

- Pedig nem hangzik rosszul... – Jegyezte meg kajánul Mart, majd kezével keresgélni kezdett Capri testén az után a hely után, amiről éppen szót ejtettek.

- Az egész karodon? Ez igazán jól hangzik. Van mit végigcsókolni - mondta Dave, miközben töltött még egy kört.

- Anyukám is mindig azt mondta, hogy ez a szexepilem... - mosolyodott el, miközben érezte, hogy belül olvadozni kezd.

- Igaza volt - mosolyodott el, miközben finoman felfutatta ujjait Zsó karján.

A lány kérdőn felhúzta egyik szemöldökét. Ő is belement a játékba. Baljával megfogta a férfi csuklóját, majd elhúzta magától, hogy jobbjába véve azt a sóért nyúlhasson. - Kölcsön kenyér...

- Csak tessék.

A lány ráérősen szórta a kesernyés anyagot a férfi bőrére. Ki akarta élvezni minden másodpercét annak, hogy hozzáérhet. Mikor kész lett, lehunyt szemmel, érzékien nyalta le, és itta meg rá az italt, hogy aztán a citromért nyúljon.

Dave nem bírta tovább. Mikor Zsó az asztalra dobta a citromhéjat, lassan odahajolt hozzá, hogy ajkai felfedezzék a másikét.

A lány lemerevedett, mikor megérezte Dave puha száját a sajátján. Fején ezer gondolat futott át. A legtöbben ujjongott. "Te jóóóóóóóóóóó éééég!!! DAVE GAHAN MEGCSÓKOLT!!!" Ezer meg ezer éve álmodozott erről a pillanatról, mint egy kis csitri, de sosem hitte volna, hogy a milliók által istenített és szeretett férfi  egyszer az ő száját fogja finoman felfedezni. A kezdeti leblokkolás után nagyon lassan kezdett felengedni.

A férfi egyre erélyesebben vette birtokba a lány ajkait, nyelvét a másik szájába csúsztatva.

Zsó lehunyt szemmel, készségesen fogadta és viszonozta a mozdulatokat testével kicsit közelebb csúszva Dave-hez. Érzékien csókolta.

- Mit szólnál... valami nyugodtabb helyhez? - kérdezte pár perc múlva csókjai között.

Zsó a piától és a tudattól, hogy Dave Gahan kérdezi ezt tőle, kábán folytatta még egy percig a csókok adását. Fél füllel hallotta, hogy Martin rátalált Capri csikis pontjára, amitől a lány hangosan nevetni kezdett. A barna lány egy percig habozott.

Dave várakozón nézett rá.

Végül bólintott. Bolond lett volna, ha nem.

Dave elmosolyodott. Barátjára sandított, de szerencsére épp el volt foglalva, így észrevétlenül osonhattak el. Kézen fogta Zsót, majd finoman maga után húzva kiosontak a kocsikhoz.

Martin még épp látta eltűnni Dave-et és Zsót.    "Szóval Mr. Gahan belendült..."     - gondolta, miközben Caprit csikizte, aki már szinte feküdt a nevetéstől a padon.

A lány igyekezett lefogni a férfi kezeit, hogy végre nyugtot hagyjon neki.

- Ajaj, most mi lesz? - kérdezte a férfi, mikor sikerült neki.

- Ügyes vagy, megtaláltad az érzékeny részem - mondta a lány - De, ha nem akarsz rosszat, akkor gyorsan el is felejted.

- Micsoda fenyegetések... És ráadásul még támadni sem tudnak a kezeim.... Na hát akkor talán támadok mással... - vigyorodott el majd hirtelen megcsókolta a lányt, akinek ajkaitól nem választotta el olyan nagy távolság.

Capri egy pillanatra lefagyott. Most Mart tényleg megcsókolta? Őt? De miért? Pár pillanat múlva viszont azon kapta magát, hogy szorítása a férfi csuklóin enyhül, ő pedig készségesen viszonozza a csókokat. Komolyan vele, VELE csókolózik? Ezt nem akarta elhinni. Nem tudta, hogy történt, miért történt, de nem is volt lényeges. Egyszerűen csak megtörtént. Élvezte, ahogy a férfi nyelve játszik az övével. Cserébe néha az alsóajkába harapott, vagy incselkedőn hátrébb húzta a fejét. Nem kaphatja meg olyan könnyen.

A férfi néha belemosolyogva a csókba ostromolta tovább a lányt. Tetszett neki a játékossága.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés