9.

Zsó sietősen hagyta el a szállodát. Nem is tudta, hogy merre megy. Zsebében ott lapult a 100 dollár, emlékeztetve őt, hogy miért is ilyen mérges. Hallott mindent. Azon még kevésbé csodálkozott, hogy Martin így beszélt, hisz nem tudta, hogy ott van, de Dave igen... Tudta, hogy kihasználták, de ez benne volt a pakliban. Azzal, hogy rábólintott Dave invitálására, felvállalta ezt is, tudta jól. De mégis felidegesítette, hogy a férfi tudatában azzal, hogy ő is ott van, így beszélt, mintha csak egy használati tárgy lenne! Tudta, hogy sosem fogja megbánni ezt az éjszakát, de jobb szerette volna, ha kicsit szebb véget ér. Tudta, hogy barátnője már elhagyta a hotelt, és sejtette, hogy hazament pihenni. Nem hívta fel, eszébe se jutott, hogy a telefonja után kotorásszon. Úgy döntött, hogy így, fáradtan és feldúltan megy el hozzá. Jó fél óra múlva már az ajtaján csöngetett.

Vörös hajú barátnője kócosan nyitott ajtót - Zsó? - kérdezte - Mit keresel te itt? Miért nem alszol?

- Mert nem tudok! Te sem tudnál, ha hallottad volna, amit én! - lépett be mellette még mindig haragosan szikrázó szemekkel.

- Mi történt? - kérdezte rosszat sejtve.

- Ezek a... ezek a disznók fogadtak! Az egész egy szaros fogadás volt! 100 dollárért! - dobta a nappali asztalára az Amerikából származó bankjegyet.

- Ilyen olcsók voltunk? - ráncolta a szemöldökét - Köszönöm a lebecsmérlést Mart - grimaszolt - Zsó, mit vártál? Akárhogy is nézzük, sztárok. Nem olyanok, mint mi, nem tudnának úgy viselkedni, mint mi. Azt hiszik, hogy mindent megvehetnek maguknak... minket is.

- És meg is tették! - járkált a lány a szobában nagyot fújva. - Nem is az zavar igazán, hogy ezt tették, hanem hogy semmibe vettek! Mart akkor állított be, mikor én még Dave-nél voltam a fürdőben, hogy lemossam a sminkem, és Dave tudta, hogy mindent hallok, és úgy beszéltek, mintha ott se lettem volna! Úgy viselkedett Mr. "Csodálatos" Gahan, mintha provokálni akart volna! - mondta ingerülten, majd szóról szóra beszámolt a beszélgetésről.

- Szóval Gahan egy pöcs - állapította meg Capri.

- Az. Mondjuk nem mellékesen baromi jó pöcs, de hát ez majdhogynem "részletkérdés" - rándult a szája egy kis mosolyra.

Capri nem bírta ki, hogy ne nevessen fel - Hát, mit mondjak? Ez a valóság. Másra számítottunk volna?

- Nem, igazad van. Tudom, hogy ez is benne volt a pakliban. De azért csak szarul esik, ha az embert használati tárgyként kezelik, csak hogy a férfiúi büszkeségüket legyezzék... - sóhajtott leülve a kanapéra. - Mindenesetre az tuti, hogy ezt az éjszakát soha de soha nem fogom elfelejteni - mélázott el - Csak az elválás lehetett volna szebb...

- Hát igen. Kettős érzéseim vannak. Eladtam magam 100 dollárért... egy istenkirály pasinak! - mondta, miközben leült barátnője mellé - Azért ezt többször velük se ismételném meg.

- Hát én se nagyon, hogy az igazat megvalljam. Legalábbis nem ilyen körülmények között...

- Hát, jó üzlet volt...

- Végül is... - mosolygott rá biccentve egyet. Érezte, hogy lenyugodott valamennyire higgadt barátnője mellett. - Ti hányszor? - kacsintott.

- Öhm, hát... – mosolyodott el - Nem igazán számoltam.

- Sejtettem... - nevetett fel. - Gondolom elég rendesen lefárasztottad a szőkeséget... - siklott a tekintete pár kisebb sebesülésre a lány karjain meg a nyakán.

- Igen, rosszabbul nézz ki. Nehogy már azt higgye, hogy könnyű dolga lesz velem... illetve már csak volt. És ti?

- Sejtettem, hogy mutatsz neki valamicskét altered akcióiból.... - vigyorodott el. - Hát mi... hmmm... ötször-hatszor biztos... Nem nagyon hagytam őt pihenni... De hát muszáj voltam kihasználni az alkalmat.... És szó ami szó, elég nagy étvágya volt neki is - kacsintott.

- Gondoltam, hogy Mr. Pöcs Gahant nem lehet csak úgy... kielégíteni…

- Pontosan... - sóhajtott mosolyogva hátradőlve a kanapén. - Eszméletlen jó az ágyban. Szerintem nem tévedtünk sokat a novellákban.... Uhh, ahogy tekeri a csípőjét.... Azt hittem, hogy alatta halok meg.

- Ha meg kell, akkor már ott, mi? - mosolyodott el incselkedve.

- Igen! Szép halál lett volna, az tuti.... A világ egyik legjobb pasijával a lábaim között? Viccelsz? Mesterien értett a dolgához...

- Egyetértek...Szép halál lett volna.

- De gondolom te sem panaszkodhattál a "Szőke Herceggel"... - bökte meg a karját játékosan.

- Nem, valóban nem... bár nekem a kedvencem, az autós jelenet volt.

- Autós jelenet? - ugrott egyet a szemöldöke. - Mesélj csak!

- Hát, ott a hátsó ülésen úgy ott történtek dolgok…

- Úúúú, rossz kislány voltál? - vigyorgott rá perverzül.

- Kifejezetten - vigyorgott vissza.

- Na ezt még majd részletezd ki, ha kialudtuk magunkat, mert most már tényleg jártányi erőm sincs. Betett ez a koncert, meg ami utána volt - ásított egy nagyot. - Bár kifejezetten élveztem azt is, mikor Dave-vel aludhattam. Annyira édes volt, alig tudtam abbahagyni a bámulását.

- Jah, hogy te vele is aludtál.

- Naná! Azért jöttem ilyen későn. Nem akart elengedni... Én meg... nem ellenkeztem - vonta meg a vállát.

- Mi még csak látszatra se vittünk bele érzelmeket.

- Vadul? Kompromisszumok nélkül? Caprisan? - kacsintott újra.

- Meg nem utolsósorban élvezkedve.

- Azt egyből sejtettem - nyomott el még egy ásítást.

- Nah, nem küldelek haza. Gyere, aludj nálam - mosolyodott el.

- Köszi, erre játszottam - ugratta mosolyogva, majd felállt és mielőtt követte volna Caprit, kiment a konyhába egy pohár vízért.

Közben vendéglátója előszedett egy matracot, és elkezdett megágyazni barátnőjének.

- Azért... nem volt semmi ez a két nap - jegyezte meg a barna hajú lány, mikor már betakarózva feküdt, és lehunyta a szemeit.

- Valóban nem. Nem hiszem, hogy megváltottuk a srácokat. Csak egyek voltunk nekik a sok közül. De mi...mi azért sok mindent átértékelhetünk, reálisabban láthatjuk a dolgokat, ami hasznos.

- Ez így van - sóhajtott. - Mindenesetre nem bántam meg, még ha így végződött is. Azon "kevesek" közé sorolhatjuk magunkat, akiknek sikerült...

- Ez igaz - bólintott, majd ő is lehunyta a szemeit.

- Azért bánom, hogy nem tudtam felvenni az egészet, hogy annyiszor nézhessem vissza, ahányszor csak akarom. Kezdve a furcsa mailtől.

Felnevetett - Írjuk meg!

- Komolyan? Tabuk nélkül? - pattantak ki a szemei miközben újra elvigyorodott.

- Minimum.

- Király! Akkor ha magunkhoz tértünk, és kicsit ülepedett, bele is vághatunk - mondta félálomban.

- Rendben – válaszolta a vörös hajú lány, majd elmerült az álmaiban.

VÉGE

by: Capricornus & Useless-girl

2007. 04. 19.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés