|
3. Fejezet
2007.07.01. 00:48
Illusztráció: Orchidett
3. Fejezet
Nem sokára újra megálltunk, immár egy átlagosnak tűnő emeletes háznál, melynek szürke homlokzatán a forgalom és az évek okozta kosz feketének tűnt a gyér világításban.
- És ez a hely miért biztonságosabb, mint a többi? – tudakoltam követve a sietős lépteivel haladó férfit a nehéz tölgyfaajtóhoz.
- Mert ez egy menedékhely. Van pár, amit a klán ahová tartozom, létrehozott a városban. Biztonságos és senki sem fog megtalálni.
Nem válaszoltam, csak beszálltam mellé az acéllal bevont liftbe. Éreztem, hogy rám méz miután megnyomta a második emelethez tartozó gombot.
- Mi az? – kérdeztem előre meredve.
- Semmi. Csak azon gondolkodtam, hogy elég jól viseled a helyzetet. Nem hisztizel, csak néha félsz.
- Miért, a hisztizés megoldana bármit is? – néztem rá kérdőn megemelve az egyik szemöldököm.
- Nem, nem igazán – mosolyodott el, majd megigazította fekete garbójának nyakát.
Nem tehettem róla, de végig kellett mérnem őt. Hiába keveredtem ilyen helyzetbe, ő még mindig az az érzéki Dave Gahan volt, akinek minden egyes mozdulatáért odavoltam a barátnőimmel annak idején. Sötét szexualitás áradt minden porcikájából, és hiába próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen eszméletlen vonzó még ebben az egyszerű fekete cuccban is. Inkább elfordultam és mereven előre néztem figyelmen kívül hagyva szélesebbé váló mosolyát, és a tekintetét, amivel végigmért. Szerencsémre mielőtt bármit is mondhatott volna, kinyílt a liftajtó és két puskacsővel néztünk szembe. Ledermedve néztem a két fekete öltönyös hófehér bőrű férfit, akiknek a szeméből rájöttem, hogy szintén vérszopók.
- Nyugi fiúk – lépett egyet előre Dave -, a hölgy velem van. Miss Van Tesse küldött.
- Azonosítsd magad! – szólalt meg hidegen a magasabbik kopasz.
- Ugyan, Darren, nagyon jól tudod, hogy ki vagyok.
De a férfi nem szándékozott tágítani, így Dave egy sóhaj után valamilyen különös nyelven elsuttogott pár szót, mire az őrök leeresztették a fegyverüket és visszahúzódtak, hogy kiléphessünk a liftből. Mikor körbenéztem a folyosón, még épp láttam, ahogy visszahúzódtak két oldalt az árnyékba, ami teljesen körbefonta őket, és egy pillanat múlva már semmi sem látszott belőlük. Majdhogynem tátott szájjal néztem őket, aztán az előrébb járó Dave mellé siettem.
A folyosó megvilágítását nem vitték túlzásba. Mindkét oldalon elhaladtunk már jó pár ajtó mellett. Megfigyeltem, hogy mindegyiknél halványan pislogó elektronikus panelekbe kellett feltehetőleg a kódot beütni, hogy be lehessen lépni. Érdekes, kívülről nem tűnt olyan nagynak az épület, hogy ilyen hosszú folyosó elférjen benne a szobáival. Dave a 22-es ajtó előtt állt meg, és megkért, hogy figyeljem és jegyezzem meg a négyjegyű kódot. Miután ezzel megvoltunk, megfogta a kezem, és lassan behúzott a sötét szobába, amit csak az ablakon beszűrődő fény világított kicsit meg. Az én szemem valamennyivel nehezebben szokta meg a sötétséget. Dave felizzó tekintetével körbepásztázta a tágas szobát, majd a levegőbe szimatolt. Érdeklődve figyeltem.
- Jól van, tiszta – kapcsolta fel a villanyt, mire eltakartam a szememet.
- Kösz.
- Jaj, bocs, elfelejtettem.
Csak rámordultam, amint kitűnően szórakozott, és inkább én is körbenéztem. Komplett kis lakásnak tűnt a hely. Lassan körbejártam. Balra volt egy konyharész pulttal, majd egy nagy könyvespolc tele különféle kötetekkel, amik közül párnak végigsimítottam a gerincén. Éreztem, hogy az imént a sötétbarna bőrkanapéra lehuppant Dave engem figyel, de nem zavart túlzottan. A könyvespolctól jobbra három ablak nézett le az utcára. A tágas helyiség egyébként vörös dísztéglával volt kirakva. Az ülőgarnitúra a téglalap alakú szoba közepe táján, az ajtónak háttal helyezkedett el. A könyvespolccal szembeni falon nyílt még egy ajtó, amin belépve egy kényelmes hálót pillantottam meg a bal oldali falon egy ablakkal. A háló mellett jobbra nyílt a fürdő, amellett pedig egy kis éléskamra.
- Na, hogy tetszik? – tudakolta Dave lustán lejjebb csúszva a kanapén. Rápillantottam.
- Otthonos. De hogy fér el ennyi apartman egy átlagos méretű emeletes házban? – fontam össze a kezeimet a mellkasomon.
- Varázslat – vigyorgott titokzatosan, amitől éreztem, hogy megint megmoccan bennem valami.
- Na jó, inkább nem kérdezek ezzel kapcsolatban semmit. Viszont az érdekelne, hogy hogyan buliztad ki ezt a helyet csak azért, hogy idehozhass?
- Megvannak a kapcsolataim – adott kitérő választ, miközben hellyel kínált maga mellett. Megkerülve a kanapét és letéve táskámat biztonságos távolságban leültem, és keresztbe tettem a lábaimat.
- És meddig maradhatok itt? És egyáltalán miért?
- Megvannak a magam okai, amiket majd időben meg fogsz tudni. Itt egy darabig biztonságban leszel az üldözőid elől. Nekem lesznek dolgok, amiket majd el kell intéznem, és nem leszek itt, de addig foglald el magad. Olvass, nézz DVD-ket, vagy internetezz, nekem mindegy. Vissza fogok jönni.
- De miért?
- Mit miért?
- Miért jössz vissza? Segítettél rajtam, most már nem lenne „kötelességed” vigyázni rám.
- Oh, dehogy nem. Melléd rendeltek ki, hogy úgy mondjam.
- De miért? – ismételtem türelmetlenül felé hajolva kicsit.
- Mindent megtudsz a maga idejében.
- De…
- Liz! – nézett rám határozottan, mire bennem akadt a szó, és lemondóan felsóhajtottam.
- Jól van, jól van – dőltem hátra keresztbe font karokkal – De remélem, hamarosan megosztod velem, amit tudsz! Nem akarok itt dekkolni bezárva, és azt sem tudva miért. Egyáltalán mi a fenét csináljak?
- Most?
- Például, igen.
- Nekem lenne ötletem… - néztem vele farkasszemet újra csupán pár centiről.
- Dave, utálom, ha ezt csinálod. Megijesztesz.
- Szeretem, mikor megijedsz – hajolt közelebb a combjaim mellett megtámaszkodva.
- Igen, ezt észrevettem – néztem szúrósan a szemébe.
- Haragszol rám? – kérdezte ártatlanul, miközben egyik hüvelykujja gyengéden megcirógatta a combomat, amitől majdnem megugrottam.
- Kicsit – akadt el a levegőm, ahogy a szája finoman az arcomhoz ért.
- Miért?
- Mert ilyen hatással vagy rám – sóhajtottam fel, mikor egyik keze végigsimított a combomon, majd finoman szétnyitotta a lábaimat.
- Milyen hatással? – indult meg a keze lassan felfelé a térdemtől, miközben az arcomat puszilgatta.
- Tudod te nagyon jól. Érzed rajtam – nyaltam meg a számat, majd megakadt a levegőm, ahogy vészesen fönt kezdte cirógatni a belsőcombomat.
- Hogy kívánsz? – súgta a fülembe, majd a fülbevalóimat kikerülve gyengéden beleharapott a fülcimpámba, hogy aztán a fülemtől az állam vonalán keresztül közelítsen a számhoz.
- Hogy kívánlak…
- Mint a szállodában és a liftben?
- Igen! – nyögtem fel, mikor keze a nadrágon keresztül kezdett simogatni, majd egy másodperc múlva ajkai rátaláltam az enyémre.
Először ledermedtem, de aztán hagytam, hogy átcsúsztassa a nyelvét a számba. A fejemben felvillant, hogy Dave Gahan (!) csókol éppen, és ez csiklandozta kicsit a hiúságomat. Ép karomat a nyaka köré fontam, míg másikkal a támaszkodó kezét simogattam, és hagytam, hogy maga felé fordítsa egész testemet, és a combjaim közé térdeljen jobb lábával. Lejjebb húzott a kanapén. Hallottam, ahogy a bőr felsikolt alattunk. Csókjai egyre határozottabbak lettek, miközben az eddig simogató kezével feljebb tűrte vékony pulcsimat, hogy a melltartón keresztül megfoghassa a mellemet. Halkan belenyögtem a csókba, és elszakítottam a számat tőle.
- Dave, ezt nem kéne. Ezt most kéne abbahagynunk…
- Miért is? – csókolta tovább az államat, miközben keze visszatalált a lábaim közé.
- Mert nem akarom – sóhajtottam.
- Ne hazudj. Érzem, hogy kívánsz.
- Az egy dolog – fogtam le a kezét, és a szemébe néztem.
- Jól van - ült fel. Mintha egy kis sértettséget hallottam volna a hangjában. Mélyeket lélegzett.
- Ne haragudj – álltam fel megigazítva a pulcsimat – Inkább megyek és lezuhanyozok – jelentettem ki és elindultam a fürdő felé, de pár lépés után utolért a hangja.
- Azért, mert vámpír vagyok? Azért mert félsz tőle, hogy megharaplak?
Megtorpantam, de nem válaszoltam. Nem is fordultam meg. Pontosan ezek voltak az okaim – többek között.
- Értem. Pedig már ettem. Ilyenkor teljes mértékben uralom magam – hallottam újra kicsit sértett hangját.
- Sajnálom – mondtam egyszerűen, és beléptem a fürdőbe.
Miután sikerült leműtenem magamról a ruháimat, zuhanyzás közben végig a szavain és az okaimon gondolkodtam, de egy idő után meguntam őket, és csak élveztem a forró vizet, ahogy végigfolyt a testemen. Mikor megfordultam, a párás üvegen keresztül láttam, hogy egy sötét sziluett rajzolódik ki a tükör előtt. Ő volt az.
- Dave, kérlek menj ki! – szóltam rá visszafordulva a fal felé, de a következő pillanatban éreztem, hogy gyengéden átfogja a derekamat. Megmerevedtem.
- Tudod mekkora kísértés nekünk, ha egy ilyen gyönyörű meztelen nő van a közelünkben? – súgta a fülembe, mire az egész testem libabőrös lett.
- Nem kellett volna bejönnöd… - jegyeztem meg halkan felsóhajtva, mikor belecsókolt a nyakamba, és ahogy hozzám simult, megéreztem gerjedelmét.
- Kérlek! – nyögte a vállamra, miközben balja a mellemet cirógatta, a másik keze pedig finoman a lábaim közé kúszott.
Egy percre hátraejtettem a fejemet a vállára, ahogy felnyögtem. Őrült erővel kívántam meg újra, és ez a csöndes kérés az elevenemig hatolt. Megfogtam a kezeit, és megfordultam. Annyira ártatlanul és bizonytalanul nézett rám! A tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, és mohón csókolni kezdtem. A válasz nem váratott magára. Szorosan magához húzott. Kezei a hátamon, a derekamon, a fenekemen, és a combjaimon siklottak. Éreztem, hogy elzárta a csapokat, majd hagytam, hogy megemeljen a fenekem alá nyúlva, mire dereka köré kulcsoltam a lábaimat. Mezítláb, vizes ruhákban vitt át a hálóba, és tett le az ágy előtt. Gyorsan megszabadítottam a csöpögő garbótól feltárva ezzel a jól ismert tetovált mellkast, amin mindjárt mohón végig is futtattam a kezeimet, miközben nem eresztette a számat két keze közé fogva arcomat.
Kezeim hamar kibontották az övét és letolták a maradék vizes ruhát is a testéről, amikből hamar ki is lépett. Egy pillanatra megszakította csókjait, és mint aki belelát a fejembe – ami nem volt kizárt – sokatmondóan elmosolyodott, és hirtelen a hangját hallottam a fejemben:
„Csinálj velem azt, amit csak akarsz. Amit már évek óta mindig is meg akartál tenni velem.”
Rámosolyogtam, és hogy elhallgattassam a gondolati síkon is, nem túl gyengéden ragadtam meg. Felnyögött, és a szemembe nézett. Direkt hagytam, hogy felvillantva pár forró képet kiolvassa belőlük.
- Uh, te kis céda! – mordult fel, majd vadul csókolni kezdett, miközben a kezemet tempósan mozgatni kezdtem rajta.
„Engedj el!” – kértem hangtalanul. Kíváncsi voltam, hogy meghallja-e, hogy figyel-e a gondolataimra. Figyelt. Várakozón nézett rám elengedve kezeivel, én pedig lassan végigcsókoltam vékony, de erős mellkasát, hogy aztán letérdeljek előtte. Finoman simogatta a fájós vállamat, miközben találkozott a pillantásunk, aztán lehajtottam a fejemet, és szenvedélyesen kényeztetni kezdtem ágaskodó tagját, ami egy hangos nyögést szakított ki belőle, mialatt ujjai kihúzták a hajgumit nedves hajamból, amibe mindjárt bele is markolt. Sóhajai egyre szaporodtak, míg én módszeresen izgattam, de nem bírta sokáig. Felhúzott magához, és szinte ugyanazzal a lendülettel az ágyon is találtam magam. Mohón csókolt, és széjjelebb tárta a lábaimat. Pár perc alatt csókjai szinte leperzselték testemről a vizet, hátam pedig ívbe feszült, ahogy nyelve a lábaim közé siklott. Kétségbeesetten nyögtem és markoltam a lepedőt. Olyan szinten kívántam már őt, mint eddig soha senkit.
„Gyere már! Megőrülök, ha nem dugsz meg most azonnal!’ – gondoltam levetve gátlásaimat, mire lassan végignyalt rajtam, és vigyorogva felnézett rám. Nem teketóriázott sokat. Fölém mászott, és egyetlen erőteljes mozdulattal teljes hosszával elmerült bennem. Felkiáltottam a plafonra az érzéstől, és egy pillanatra sem hagytam abba a nyögést és a sóhajtozást ettől a perctől kezdve. Mindig kitalálta a gondolataimat, ki se kellett mondanom, hogy hogyan mozogjon. Vadul tett a magáévá, kezei pedig mindenhol ott voltak a testemen. Egyikünknek sem kellett sok, hogy felordítva átlépjük a határt. Dave tekintete felizzott az orgazmus pillanatában, de most nem ijedtem meg tőle. Vadul ziháltam a rám nehezedő test alatt. Ő a párnába temette arcát nem messze nyakamtól.
- Most elégedett vagy? – kérdeztem levegő után kapkodva.
- Mondhatni… - dörmögte a párnába.
- Mondhatni?!
- Na szép! Miféle válasz ez?
„Ha meglovagolsz, elégedett leszek…” – hallottam a hangját a fejemben, amitől el kellett mosolyodnom, a következő pillanatban pedig átfordítottam.
- Te akartad… - súgtam fölé hajolva, amire ő csak ördögien elmosolyodott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés