4. Fejezet

David ébresztett fel az ágynál állva, ahogy lehajolt hozzám. Átölelt és csak feküdtünk. Olyan magányosnak tűnt, olyan szeretetéhesnek. Volt néhány könnycsepp az arcomon. Lecsókolta őket forró csókjaival. – Miért sírtál, drága? – kérdezte.

A félhomályban a szemeibe néztem, aztán belebújtam az ölelésébe, s elmeséltem a magányos nő történetét. De ez csak egy ok volt. Nem mondtam el neki a valódi érzéseimet. Úgy nézne rám, mintha egy őrült buta DM rajongó lennék. Nem bírnám azt a pillantását, ha úgy nézne rám! Inkább meghalok, de nem akarok lenéző pillantást kapni tőle.

De ő tudta. A leggyengédebb kifejezést láttam az arcán.

- Rád és rám gondoltál, igaz?

- Igen.

- Ez az egyetlen dolog, amit el akarsz mondani nekem? – kérdezte ujjaival az arcomat simogatva.

- Már eddig is tudtad, nem?

- A saját szádból szeretném hallani.

- Nem. Sokkal egyszerűbb az igazi érzéseidet buta viccek mögé rejteni. Igen, szeretlek. És akár reggelig is ismételgetném, ha ezt akarnád: Szeretlek, Mr. Dave Gahan, és nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam az esélyt, hogy találkozhassak veled, és megismerhesselek kicsit jobban. Most még inkább szeretlek.

- Most már sokkal jobb, hogy elmondtad – mondta egyszerűen, és egy édes s mély csókot adott nekem.

- Will you lead me to the armchair or leave me lying here… - énekeltem neki.

- Itt hagylak, persze. A jó helyen vagy most, nem igaz?

- De. Ez a legjobb a létező világok közül, igen.

- Már nem vagy szomorú, az vagy?

- Próbálok nem elrontani a maradék időt, amit még együtt tölthetünk. A világ összes ideje az enyém lesz, hogy utána szomorú legyek.

Sóhajtott és újra megsimogatta az arcomat. – Próbálj meg nem erre gondolni. Kérlek, légy velem az egész lényeddel most…

- Oké, próbálok, próbálok… Akkor mondd csak, mit szeretnél! És megteszem veled, érted.

- Nos, nézzük csak… - kezdett komoly arckifejezéssel gondolkodni.

Mosolyogtam az arckifejezésén és vártam a válaszát.

- Folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk, vagy beszélhetünk, beszélhetünk és beszélhetünk, vacsorázhatunk valahol, sétálhatunk, de ezeket tegnap már megtettük. Valami új ötlet? Valami, amit mindig meg akartál csinálni, de még sosem próbáltad? Valami különleges, amit meg akartál tenni velem, talán? Nyitott vagyok mindenre.

- Hmmm…. Tényleg? Mindenre? Ez érdekesen hangzik… - kacsintottam mosolyogva – Amit mindig is ki akartam próbálni? Talán van itt valami…

- Mi? Mondd el nyugodtan. Megteszem, ha tudom.

- Szóval arról van szó, hogy szeretek rajzolni és talán… Mit szólnál hozzá, ha megkérnélek arra, hogy az akt modellem legyél? Nem kell teljesen meztelennek lenned, ha nem akarsz. Készíthetünk művészi beállítást. Mit mondasz?

- Nos, megtartanád a rajzot magadnak emlékként, és nem mutatnád meg senkinek?

- Ha nem mutatom meg, akkor lerajzolhatlak meztelenül, igaz?

- Igaz, ha ezt akarod.

- Rendben. Megegyeztünk. Amúgy sem állt célomban a nagyközönség elé tárni. Csak mi ketten fogunk tudni erről a képről.

- Akkor jó. Csináljuk meg.

- Valahogy sokkal értékesebb lesz, mint egy fotó rólad. Lesz rá időm, hogy a minden egyes porcikádat nagyon-nagyon részletesen tanulmányozhassak – nevettem és adtam egy gyors csókot neki, aztán elkezdtem felöltözni.

- Miért öltözöl fel? Mész valahova?

- Szerzek némi papírt és ceruzát.

- Nézd, tudod, hogy én is festek és rajzolok, van egy előkészített vásznam és némi festékem is. Nos, nem lesz épp rajz belőle, de megpróbálhatod.

- Oké, de nem vagyok egy nagy festő. A grafikákat sokkal jobban szeretem, de ha használhatom a „nagy Dave Gahan” eszközeit… - vicceltem és visszafordultam hozzá – Szóval hol van a festő cuccod?

- A másik szobában a laptopom mellett. Azt használsz, amit csak szeretnél. Gondoltam, festek valamit az ablakból, míg itt vagyunk Budapesten. De úgy tűnik, nincs időm rá - mosolygott az ágyon fekve.

- Oh, ha zavarlak, hazamehetek, ha akarod – válaszoltam hamis fájdalommal az arcomon.

- Ne légy buta! – ragadta meg a csípőmet és lehúzott magához – Kíváncsi vagyok rá, hogyan festesz. Szóval kápráztass el, drága!

- Mély benyomást tenni rád nem épp egyszerű dolog.

- Már megtetted.

- Mi?

- Hatással vagy rám.

- Ki? Én? Tényleg?

- Mindegyik kérdésért fizetnek neked?

- David, mondd el! Mivel?

- Az őszinteséged, az. Elképesztő. Nem akarsz másnak látszani, nem akarsz hatni rám.

- Tévedsz. Hatni akarok rád.

- Igen, mert a szerelmemet akartad. De ez őszinte próbálkozás volt, úgy értem, semmi művészkedés.

- Nos… én mindig is ilyen voltam. Nem akarom megváltoztatni a világot, csak annyira jól élni benne, amennyire csak lehetséges. De úgy hiszem, mindenkinek ez a célja – vontam meg jobb vállamat – Ez vagyok én, nem más, csak én.

- Látod? Erről beszéltem. Egy törékeny és értékes személy vagy. Ez tesz ellenállhatatlanná. Ezért kedvellek, Drága.

Megsimogatta az arcomat hosszú és csontos ujjaival, miközben én lehajtottam a fejemet egy kis mosollyal az arcomon. A hajam végigfutott a kezén.

- És a festés el lett halasztva.

- Nem, nem lett. Menj gyorsan és keresd meg az eszközöket. Amíg nem vagy itt, leveszem a ruháimat, hogy jobb rám látásod legyen… - kacsintott és egy édes csókot is mellékelt.

Mire visszatértem, teljesen meztelenül ült az ágyon. Nem volt zavarban. Én igen. Miután szeretkeztünk. Zavarban voltam.

- Tudod, gyönyörű vagy!

- Már mondták. Miért nem jössz egy kicsit közelebb? Mi az?

- Azt hiszem, valahol elvesztettem magamat… Nem tudom hol, de teljesen kész vagyok.

- Mire vagy kész?

- Én… én…

- Te?

Nevetett rajtam!

- Én… én nem igazán tudom – nem értettem magamat. Nem egyszer láttam meztelenül, akkor meg hirtelen mi ütött belém?

- Hé, baby, bocs, ha nevetek rajtad, de úgy nézel ki, mint a borjú, aki elveszítette a mamáját!

- Valahogy más, mikor szeretkezünk, de most, olyan furcsa nekem.

- Szeretnéd, ha újra felvenném a ruháimat?

- Istenem, dehogy! Maradj így.

- Oké. Semmi gond – mosolygott rám ördögien. Nem számíthattam sok jóra a szemeiből.

- Szóval… most… először is meg kell néznem, hogy mi van a festő cucciad között.

Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam. A kisugárzása olyan erős volt, hogy alig kaptam levegőt. Vettem egy mély levegőt, aztán még egyet és még egyet, ahogy előkészítettem a festéshez a kellékeket. Jó tett a fejemnek. Összefogtam a hajamat és készen álltam, hogy visszaforduljak felé. Már sokkal jobb volt.

- Nos, most a megfelelő pózba kell, hogy igazítsalak. Kérlek, feküdj a jobb oldaladra.

- Igen, hölgyem, hallottam és engedelmeskedem. És most? Egy citromot fogsz a számba rakni?

Egy percig nevetnem kellet – Neeem, nem tennék ilyeneket. De… ez a póz nem tökéletes… - álltam előtte, és próbáltam nem törődni a tekintetével – Talán… - megfogtam a kezét és a megfelelő pózba raktam, de mindig meg akart érinteni – Dave! Ne mozogj!

- De nem tudok nyugton feküdni, ha itt vagy mellettem! – válaszolta, miközben próbált magára húzni, de kitámasztottam magam az ágyon.

Egy ideig, de ki voltam én, hogy ellenkezzek vele? Hagytam, hogy maga mellé húzzon és szorosan átöleljen. Éreztem a meztelen testét magam mellett és én elvesztem. Újra. És megint.

- Hé… hé Dave… ha ezt folytatjuk, akkor sosem tudlak lefesteni… - suttogtam az érzéki ajkai fölött.

- Felejtsd el azt a festményt! Akarlak!

- Nem, Dave, nem hagyom, meg akarom csinálni ezt a kis munkát. Ki akarom próbálni a festői képességeimet! Várnod kell, míg befejezem a képet!

- Semmiképp, nincs itt türelem, a magamévá akarlak tenni. A félénkséged felizgatott. Gyere, gyere, engedj be! – és már fölöttem is volt.

- Dave, várj.

- Hasztalan javaslat! Itt jön Mr. Türelmetlenség. Utána órákig fogok nyugton feküdni, fogok, ígérem!

- És bízhatok a szavadban?

- Persze! Baby, kérlek, beléd akarok bújni!

- Ezek után mint mondhatnék? – és közelebb húztam a tarkójánál fogva egy csókra. Éreztem, hogy máris elkezdte lehúzni rólam a nadrágomat a bugyimmal együtt.

És mielőtt tudatosulhatott volna, már bennem is volt. Türelmetlen, az volt. És kemény, mint egy kő, hatalmas mint a Yellowstone Nemzeti Park és kész, mint az oroszlán, aki az éhes kölykeinek vadászik.

Minden perccel hangosabban nyögtem. Hihetetlen volt, mint mindig.

Pár perc múlva megállt és kicsúszott belőlem.

Megragadtam a kezét, mert nem tudtam elérni a határt, de annyira akartam! A lábaim közé és magamba vezettem az ujjait.

- Kérlek! – nyögtem önkívületben.

- Itt, baby, itt vagyok, azt akarom, hogy elélvezz. Hallani akarom! Így jó?

- Oh Istenem, igen. Mindenhogy jó érzés, ha te teszed velem! Mélyebben, Dave! Adj még egy ujjat!

- Még egyet? Nem fog fájdalmat okozni?

- Kérlek, csak csináld, én.. akarlak…

- Oké, csinálom…

- Oh, Istenem, és máris jövök! Jézus, Dave, Dave, szeress!

- Rendben, rendben, csitt, csak feküdj itt és én cirógatlak…

- Oh én… oh Istenem! – csak ezeket a szavakat tudtam ismételni újra és újra, és olyan erősen ziháltam, hogy azt hittem, Dave alatt fogok megfulladni. Csak ő tudja ezt tenni velem! – David, te egy varázsló vagy!

- Nem, én csak egy férfi vagyok, akivel szeretkezel.

- Csak egy férfi? Egy isteni hősre gondolsz. Úgy érzem magam, mint Europé, mikor Zeusz elrabolta a bika alakjában.

- Őrült vagy! Tényleg! Ilyeneket mondani nekem. Nah, olyan vagyok, mint bárki más.

- Nem.

- Oké, akkor nem – nevetett, még mindig a combjaim vékony bőrét simogatva.

Pár perc múlva már jobban tudtam lélegezni. – És most, drágám, feladatom van.

- Micsoda? – kúszott feljebb a keze a combomon.

- Nem, nem ez – állítottam meg a kezét és megragadtam a bugyimat. A topom rajtam maradt. Belebújtam a falatnyi ruhadarabba – Még mindig le akarlak festeni, emlékszel? Szóval csináld, amit mondok és a két kulcsszó: ne mozogj!

- Oké, nem fogok – és valóban mozdulatlan maradt. Csak feküdt a jobb oldalán és engem figyelt.

- Jó fiú! – dicsértem meg.

- Mindig az vagyok, mindig – válaszolta.

Csak mosolyogtam rajta, és megkértem, hogy hajtsa a fejét jobb kezébe. Megtette és csak nézett rám. Visszaléptem a vászonhoz, és tűnődtem egy kicsit a festékek fölött, aztán egy kis mosollyal az arcomon elkezdtem rajzolni a ceruzával. – Tudod, egy kép befejezése nem kis idő… - jegyeztem meg, ahogy a szexi fenekénél a combja vonalát húztam meg.

- Nem gond – válaszolta. Próbált beszélni hozzám, de annyira belemerültem a munkába, hogy nem is válaszoltam neki, úgyhogy feladta. Mikor felnéztem a vászonról, láttam, hogy elaludt.

- Tudhattam volna, hogy ez egy kicsit unalmas lesz neked, drágám – suttogtam halkan csak úgy magamnak, és gyorsan tovább dolgoztam. A háromnegyede már kész is volt. Csak az alkalomra vártam, hogy elkaphassam a tüzet a szemeiben. Amíg arra vártam, hogy felébredjen, megcsináltam a hátteret is az ecsettel.

Már kész voltam, és még mindig aludt. Felkeltem és a hátához simultam átölelve őt. Csendben feküdtem vele. Gyengéden simogattam az arcát és a testét. Csak érezni akartam a bőrét az ujjbegyeim alatt. Megfordult álmában és a nyakamba fúrta az arcát alvás közben. Közel éreztem magamhoz. Annyira közel!

Újra azon járt az agyam, hogy vajon mit tehettem, hogy ezt kiérdemeltem az Égtől? Olyan békésen aludt, és én ott voltam, hogy védjem őt és az álmait. Nagyon gyengéden csókoltam az ajkait csak hogy megízlelhessem őket. A festékes ujjaim néhány nyomot hagytak az arcán és a mellkasán, de nem érdekelt. Azt hittem, én is el fogok aludni, de nem. Nem tudtam betelni vele. Egész éjjel fenn tudtam volna maradni, csak hogy nézzem, ahogy lélegzik. A tenyerem a szívére helyeztem, nem akartam egyetlen dobbanást sem elszalasztani, számoltam őket.

Olyan hihetetlenül bensőséges volt! A lágy és ugyanakkor erős ritmusa a szívének elképesztő hatást gyakorolt rám, noha semmit sem tett, csak mélyen lélegzett.

És mostantól abba hagyom kavargó érzelmeim leírását, mivel azok leírhatatlanok. A szavak csak jelképesek, hamis dolgok. Nem tudják pontosan leírni az érzéseidet, még csak soha a közelébe se fognak jutni. Gave given, drive driven. Csak annyit tudtam, hogy mérhetetlenül boldog voltam vele. De egy idő után – nem tudom mennyi után -, vett egy mély levegőt, amitől a nyakam libabőrös lett, és mondott valamit, amit nem értettem.

- Mit mondtál, drágám?

- Csak azt, hogy jó az illatod – mormogta újra álmos ábrázattal.

- A bőrömre, vagy a hajamra gondolsz?

- Az egész lényedre. Illatos, hmm. Érzékeny férfi vagyok és pokolian imádom.

- Hmm… ez furcsa. Én is függök a jó illatoktól. De van egy kérdésem hozzád.

- Mondd csak.

- Kész vagyok, de kellenének a szemeid. Úgy értem, szükségem lenne rá, hogy visszafeküdj a pózba és csak nézz engem. Csupán a gyönyörű zöld szemeid maradtak. Van kedved hozzá, hogy segíts befejeznem a festményt? – simogattam meg festékes kezeimmel az arcát.

- Amit csak akarsz. Megteszem érted, persze. Megnézhetem utána, igen?

- Persze, hogy megnézheted.

Visszafeküdt az előző pozíciójába, és csillogó szemekkel nézett engem. Néznem kellett, tanulmányoznom kellett a csillogását, ezért szoros szemkontaktust kellett fenntartanom vele. Mosolygott, olyan édes mosollyal, hogy úgy gondoltam, ő a legtökéletesebb kreatúra, aki valaha is létezett. Elvesztem a szemeiben, foglyul ejtettek.

- Miért nem festesz, édes? – kérdezte, bár láttam a mosolyán, hogy pontosan tudja a kérdésére a választ.

- Pontosan tudod, miért… - tértem vissza az álomvilágomból és próbáltam a legtöbbet kihozni az ecsetből.

Néhány idegtépő perc múlva kész voltam. Kritikusan néztem a munkámra, de végül is elégedett voltam vele. – Kész vagyok, édes, de mondtam, hogy jobban szeretem a grafikákat. Szeretem részletezni a képet a ceruzával, de ez is egész jó lett, úgy érzem. Gyere, nézd meg!

Felállt a meztelen és tökéletes testével, és odajött hozzám, miközben próbáltam letakarítani a kezemet egy ronggyal.

- Wow, ez szép – mondta mosolyogva – Ügyes, van kezed a festéshez. – Percekig tanulmányozta a képet, egy kicsit ideges lettem. – Baby, lennél olyan kedves, és nekem adnád ezt a képet ajándékba? Enyém lehet, drága? Nagyon tetszik.

Megkönnyebbülten sóhajtottam – Bármit, amit akarsz, David, bármit.

- Úgy jó, ha cserébe festek neked egy képet?

- Oh, igen, az csodás lenne.

- Akkor válassz valamit, amit szeretnél.

- Nekem mindegy. Szeretem a stílusodat, rád bízom – mosolyogtam. Boldog voltam, hogy tetszett neki a festményem. – De kérnék tőled valamit. Kaphatnék egy másolatot vagy egy fotót a munkámról? Mindig készítek róluk, ha elajándékozom őket.

- Persze, kaphatsz. A témám, nézzük csak… Te leszel! Nos, let me see you stripped, aktot akarok.

- Tényleg azt akarod, hogy életem hátralevő részében meztelen valómat nézzem a falon? – mosolyogtam.

- Csak gondolj rá, hogy kitől kaptad azt a festményt.

- Hmm… igazad van. De rossz híreim vannak számodra – kezdtem mosolyogni, és egy kis sárga napot kezdtem festeni ujjammal a mellkasára.

Lenézett. – Mi az megint?

- Le kell vetkőztetned, mert a kezeim koszosak… - válaszoltam forró pillantással.

- Nem hinném, hogy ez gondot okozna, egyáltalán nem – mondta, és kigombolta a felsőt rajtam, olyan könnyedén. Biztos hogy nagy gyakorlata volt benne. Aztán jött a nadrágom és a rövidnadrágom, és ott voltam újra meztelenül. A karjaiba vett. – Most már meztelen vagy – mondta.

- És te is.

- Ja, én is. Szóval?

- Francba, David, újra karlak. Úgy tűnik, nem kaphatok eleget belőled!

- És ez probléma?

- Nem, nme hiszem – fontam a vállai köré karomat és vággyal telve csókoltam meg – De bírod? – mosolyogtam megnyalva saját számat.

- Miféle kérdés ez? – markolt a fenekembe és magához húzott. Éreztem az érdeklődését.

- Jó válasz – mosolyogtam és még egyszer megcsókoltam, de utána visszahúztam a kezeimet.

- Mit csinálsz?

- Csak ki akarlak elégíteni, hogy egy kicsit több érdeklődést mutass… - válaszoltam, miközben letérdeltem előtte.

- Just how easy it is to please me – énekelte nekem - Something so simple, something so trivial makes me a happy man can't you understand?

- Tudod, szeretem ezt a dalotokat, szeretem. Most David, engedd, hogy némi komoly munkát folytathassak itt.

- Akkor csináld! Nem foglak visszatartani – simogatta meg az arcomat és a szemembe nézett. Visszanéztem rá, ahogy az ujjaim újra elérték a céljukat. Felsóhajtott.

- Miután lefestettél, drága Dave, megosztok veled még egy gondolatot, amit mindig meg akartam tenni veled… - suttogtam, s gyengéden a számba vettem.

- Mi lenne az, amit mindig meg akartál tenni velem? Én, UHUh, kí…ván…csi vagyok… Hé, babe, jól csinálod, tudod?

- Mondták már, hogy jó vagyok ebben – mosolyogtam egy kicsit felpillantva rá, miközben ujjaim megvadultak. Gyorsan megnyaltam a golyóit, s újra megszólaltam: - Egyébként semmi különlegeset nem akarok csinálni veled. Ez csak az egyik kis álmom, talán mások számára érdektelen, de nekem…

- Osztd meg velem most azonnal, ha lehetséges, mert piszkálja az agyamat.

- Akkor piszkálni is fogja. Amíg nem végzünk, addig nincs itt az ideje, hogy elmondjam – válaszoltam és keményen s szenvedélyesen szívtam meg a tagját, amitől benne ragadt a levegő, mialatt kicsit kínozni kezdtem magamat is szabad kezemmel. Észrevette.

- Jéééézus, megölsz, tényleg megölsz, oh Istenem, csináld, oh ember ez csak még jobban felizgat. Mutass többet, mutatsz?

- Ha ragaszkodsz hozzá… - válaszoltam és ködös tekintettel újra felnéztem rá.

- Oh igen, csináld! Akarom!

- Akkor figyelj… - suttogtam és kicsit hátrébb hajtottam a fejem, ahogy az ujjaim gyorsabban kezdtek mozogni saját lábaim között egy időben azzal, miközben a másik kezem még mindig mozgott rajta. Hangosabban nyögtem fel.

Csak állt ott ledermedve és engem nézett. Az igazat megvallva, ez volt a legizgatóbb dolog, ahogy néztem őt, amint ő néz engem, miközben saját magammal játszom. Nem bírta tovább, letérdelt előttem, és segített, de megkért, hogy ne hagyjam abba. Kezdtem elveszíteni a vékony kis fonalat, ami a valósághoz kötött. Dave keze bennem, az enyém rajta és a másik… Elkezdtem a padlóra csúszni, megsemmisülve az érzelmeimtől és az intenzív szexuális ingerléstől. Dave megőrült, többet akart, felemelte a csípőmet, s erősen és gyorsan elkezdett nyalni, és az orgazmusom első hullámai ráztak, melyek sorban jöttek egymás után. Még mozgatta a kezét, de aztán kihúzta, s belém vágta magát, és érzékeim határát kezdte ostromolni, ahogy a teste az enyémbe költözött…

Hangosan sikoltottam az élvezettől, és éreztem, hogy újra el fogok élvezni! Elképesztő, amit művelni tud! Még mindig térdelt és erősen fogta a csípőmet. De a mozdulatai erősebbek lettek. Azt hittem, ott fog a padlón szétszakítani. Azt hiszem, a kis akcióm magammal sok volt neki… De hangosan élveztem a következményeit, és próbáltam megtámasztani magamat a karjaimmal, de hasztalan volt. Úgy gondoltam, jobb lenne még egy kicsit kínoznom „őt”… A hátam fájt, de nem érdekelt. Folytattam a kis játékomat. Először megragadtam a melleimet a szemeibe nézve, aztán csak az egyik kezem indult el lefelé, hogy lábaim között rátaláljon a legérzékenyebb pontomra.

- Igen, ez az – bíztatott engem bámulva, és én folytattam a show-t, amit akart. Tartoztam neki azokért a ritka pillanatokért, amikor tiszta élvezetet érezhettem: Ő a színpadon.

- Engedd, hogy szórakoztassalak - mondtam.
Nem válaszolt, csak nézett, úgy ahogy csak egy férfi tud nézni egy nőt, amikor őrülten kívánja.

Úgy nyögtem és sóhajtoztam, ahogy tudtam, hogy minden férfi megőrülne tőle. Megnyaltam a mutatóujjam és simogatni kezdtem nedves ujjbegyemmel kemény mellbimbómat. Lángoló tekintettel néztem rá. Aztán a kezem a lábaim közül oda tévedt, ahol kemény tagja kezdődött, mely épp bennem mozgott, majd gyengéden végigsimítottam érzékeny bőrén.

- Ez jó, igen, nagyon jó, markolj meg baby, markolj meg, ez az, erősebben, még erősebben, uhhh!!!

És megtettem. Néha újra nyögtem, de a feladatomra is koncentráltam. És megtaláltam a gátját. Egy nagyon érzékeny pontját a testének. Tudtam, hogy volt itt korábban egy piercingje. Elkezdtem simogatni, és vártam a reakciójára, ami nagyon hamar jött is. Egyik oldalról a másikra forgatta a fejét és reszketett, s az egész teste rázkódott, és nyögött és sóhajtozott és a nevemet ordította a végén. Most már tudtam… csodák történnek.

Kibaszott büszke voltam magamra! Az sem zavart, hogy nem értem el vele a határt. Boldog voltam, mert ekkora örömet tudtam okozni neki. Figyeltem a grimaszokat az arcán miután elérte a határait.

Mérhetetlenül izzadt, izzadságcseppek hullottak a homlokáról, ritmusosan zihált, s most már kisimult az arca a nagy feszültség után. Mindkét keze a vállaimon pihent, s éreztem, hogy reszkettek. Egy kézzel emelte meg az államat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés