5.

Testemben őrült intenzitással hullámzott végig újra és újra a kéj. Nem is emlékeztem rá, hogy Martin mikor követett engem, csak érezni éreztem, ahogy most már az ő magja is a testembe jut.
"Ez őrület!" - gondoltam összeroskadva. Zihálva nyúltam el a padlón. Készségesen követett a földig. Éreztem testemen az ő súlyát, ami kellemes érzésekkel töltött el. A lapockáimat és a vállamat csókolta. Testem még mindig nem csitult, bőrömet a hideg rázta, miközben melegem volt. Ez már sok volt a testemnek. Teljesen kikészültem. Nem bírtam moccanni.

Mélyeket lélegeztem. Ziháltam volna, de a földhöz szegezve, Marttal a hátamon, ez nem ment, így teljesen megtöltöttem a tüdőmet levegővel és fújtam ki. Martint is megemeltem minden egyes lélegzetvételemnél. Néhány perc múlva meghallottam, amint a fülembe suttog:

- Hmmm... bátorkodom megjegyezni, hogy... nagyon finom voltál... Meg hangos - kuncogott halkan a fülembe.

Lágyan felnevettem. Tarkóm libabőrös lett, ahol éreztem Martin lélegzetét. „Forduljunk már meg” - könyörögtem magamban.

A fölöttem fekvő férfi mintha csak a gondolataimban olvasott volna, karjaira támaszkodott, majd elmélyült hangján újra megszólított: - Fordulj meg, kérlek...

Mosolyogva tettem eleget a kérésnek, majd érdeklődve néztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe, miközben ujjaim az egyik karját cirógatták.

Lassan hajolt le hozzám. Azt hittem, már sosem érinti meg ajkaival az enyémeket. Finoman, alig érintve őket játszott velük. Nem úgy tűnt, mint aki bizonytalan, inkább kiélvezte ezeket az apró csókokat.

De nem bírtam visszafogni lázongó érzékeimet. Szenvedélyesen viszonoztam a csókjait, egyre több érzékiséget plántálva válaszaimba.

Martin pár perc múlva reszketegen felsóhajtott elszakítva tőlem csodás ajkait, és ezzel megadta azt a lehetőséget, hogy végigcsókolhassam a nyakát.

Finoman bele is haraptam a szinte felkínált felületbe. Már ültem, Mart akadálytalanul hagyta, hogy ülőhelyzetbe toljam. Karjait a derekam köré fonta és magához húzott.

De ennyivel nem elégedtem meg. Mindjárt az ölébe fészkeltem magam, és tettem róla, hogy szorosan simuljak hozzá. Karjaimat a vállaira támasztottam, és a feje mögött kereszteztem miközben újra bensőséges csókokat váltottunk egymással, melyeket egyre vadabb szenvedély kezdett átfűteni. Bevetettem minden tudásomat, hogy megmutassam ennek a férfinak, hogy... mit is?

Nem is tudtam biztosan. Talán, hogy más vagyok, mint a többi lány, akiket csettintésre megkapnak? Azok a tökéletes cicababák lesik minden szavukat - nem mintha én nem - de én akkor is másnak éreztem magam. Nem is értettem, hogy miért csókolom ekkora hévvel a férfit, hisz semmi közünk sincs egymáshoz. De olyan hatással volt rám, amit nem is gondoltam volna.

Martin kezei újra mozgásba lendültek testemen. A hátamat, a derekamat cirógatták. Nem mertem remélni, hogy tőle is kaphatok repetát. Viaskodott bennem a józanész és az ösztönlény. Akár el is ítélhetném magamat, vagy ők engem elkönyvelhetnének egy olcsó kis... De nem érdekelt. Azt akartam, hogy ezt az őrült napot ne felejtsék el egy darabig. Ha csak egy hétig, nekem már az is valamilyen bolond módon örömet okozott volna. Magamban megvontam a vállam, és száműztem a gondolataimat. Csak Martinra akartam koncentrálni. Mindig is érzelmesebb férfinak képzeltem az évek során, aki a külső tartózkodás mögött nagyon sokszínű tud lenni. Ízelítőt szerettem volna kapni ebből még ha "csak" ilyen módon is.
Míg egyik kezem a vállára tettem, a másikkal alig érintve a bőrét kezdtem cirógatni.

Cirógató ujjaim egyre lejjebb és lejjebb kalandoztak a szőkeség testén. Heves csókjaink közben néha odakaptam a fogaimmal, elhúzva Mart alsóajkát. Incselkedtem vele.

Éreztem, hogy tekintetem elsötétül a vágytól, ahogy édes kis mosolyára pillantottam, majd lefelé araszoló kezemet határozottan csúsztattam kettőnk közé...

Finoman cirógattam az alhasát, elkalandozva Martin férfiasságáig, majd vissza. A szemébe mélyedve figyeltem a reakcióit.

Mosolyát megtűzdelte két reszketeg felsóhajtással, majd megszólalt:

- Gonosz... - nyögött fel.

- Igen az... - húztam összébb a szemeimet. - De hát egyenlíteni akarsz a ti kis "rivalizálásotokban", nem? - futtattam végig ujjbegyeimet belsőcombjain.

- Nem feltétlen, de semmi rossznak nem vagyok az elrontója - felelte, miközben lehunyta a szemeit. Kihasználva az alkalmat, alulról erélyesen megmarkoltam, miközben a kulcscsontjába haraptam.

Elhalón nyögött fel. Fogaimmal nem engedtem el a csontját, inkább kicsit még jobban belemélyesztettem őket. Ujjaim eleresztették, és gyengéden rákulcsolódtak. Érzékien kezdtem izgatni méretes férfiasságát. Ebben nem túloztak a Stripped-ben olvasottak. Azt akartam, hogy egyszerre érezze az általam okozott fájdalmat és az élvezetet.

A férfit kirázta a hideg eme kettős érzékeléstől. Vadul a fenekembe markolt, miközben próbálta kiszabadítani a kulcscsontját a fogásomból. Sikerült is neki. A hajamnál fogva durván hátrarántotta a fejemet, felszisszentem a kiszolgáltatottság és a fájdalom érzésének a kettősétől, majd borzongva éreztem, hogy Martin lassan végignyal a torkomon.

Felnyögtem először a fájdalomtól, aztán az élvezettől. Válaszul erőteljesebben szorítottam immár félig izgalomba hozott tagjára, és gyorsítottam csuklóm mozdulatain. Vállába kapaszkodó kezem körmei a bőrébe vájtak.

Hallottam Mart hangos nyögését, éreztem, hogy tagja egyre inkább duzzad a kezem alatt.
- Ezt nem hiszem el... - fújtatta, miközben vadul az ölébe húzott.

- Csak nem megleptetést okozok? - emeltem meg egyik szemöldökömet, miközben szabad kezemet a tarkójára csúsztattam, és pár centiről néztem gyönyörű szemeibe, de jobbommal nem eresztettem el tagját, folytattam, amit elkezdtem.

- Hatással vagy rám - felelte, majd érzékien megcsókolt, ami egyre szenvedélyesebb lett. Szabad kezével lefogta dolgozó ujjaim, majd eltolt magától. Kicsit megemelt.

- Ez csak jó, nem? - tudakoltam, majd mikor leesett, hogy mire is készül, megfeszítettem a testemet. - Ne, még ne!

Kicsit csalódottan fújtatva engedett vissza és kérdőn nézett rám.

- Tudod... megfogadtam magamban valamit... - nyaltam meg kiszáradt szám szélét, miközben finoman eljátszottam férfiassága hegyével ujjbegyeim segítségével.

- Mit?

Ördögien elmosolyodtam, miközben elkezdtem hátrafelé nyomni a mellkasára helyezve egyik kezem. - Hogy addig nem érhet véget ez a bolond nap, amíg egyikőtök farka meg nem járta a számat... - jelentettem ki szemérmetlenül.

Mart vadul elmosolyodott. Tetszett neki ez a nyers őszinteség.
- Csak nyugodtan…

- Valahogy sejtettem, hogy nem lesz ellenvetésed... - mosolyodtam el fölé hajolva egy gyors csókért, majd pillanatnyilag kihagyva mellkasát mindjárt az alhasánál ízlelgettem a bőrét. Tudtam, hogy újra tettre készen vár rám valami egy kicsit lejjebb, de még húzni akartam az agyát.

Türelmetlenül felnyögött és csípője erélyesen bemozdult. Incselkedőn végignyaltam az alhasán, majd vigyorogva néztem fel rá. Találkozott a tekintetünk. Alulról simítottam végig alig érintve ujjbegyeimmel ágaskodó tagját. Addig nem csinálok vele semmit, amíg meg nem szólal.

- Mire vársz még? - nézett rám perzselő tekintettel. Azt hittem, hogy ott helyben elolvadok.

- Hát úgy erre - kacsintottam, majd megadtam neki azt, amit akart tőlem, és én is elégedett lehettem, mert teljesült, amit elhatároztam magamban, bár először csak nyelvemet futtattam végig rajta, majd csókjaimmal láttam el szerszámát mielőtt ténylegesen ajkaim közé fogadtam volna őt.

A hajamba markolt és a plafonra nyögött. Halványan elmosolyodtam, majd folytattam ügyködésem. Minden tudásom és érzékiségem bele akartam vinni, hogy Mart teljesen a hatásom alá kerüljön.

És úgy tűnt, ez sikerül is, hiszen egyre hangosabban nyögött, és feszült alattam. Néha kizökkentett saját ritmusomból, mikor bemozdította csípőjét. Elszakadtam tőle, és újra végignyaltam, majd finoman bevetettem fogaimat is. Azt akartam, hogy valamivel kinyilvánítsa, hogy a hatásom alatt áll.

Célom elérése érdekében egy jól bevált trükkel próbálkoztam. Ahogy a szám föl-le mozgott, nyelvem vadul játszott férfiassága alsó részén egészen annak hegyéig, hogy aztán megint alulról kezdhesse meg őrjítő játékát. Az érzéstől, amit okoztam, felnyögött és erősen belemarkolt hosszú barna hajamba, ettől egyszerre éreztem fájdalmat és gyönyört, ami csak még jobban beindított. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy még tovább fokozzam számára a gyönyört, ezért bevetettem az egyik kezemet is. Miközben még mindig ajkaim és nyelvem kényeztették Martot, hüvelyk- és mutatóujjammal gyűrűt formázva ragadtam meg szerszámát, majd a számat és a kezemet egyszerre föl-le mozgatva - néha körülforgatva rajta az ujjaimmal alkotott gyűrűt - kezdtem a szőkeséget szinte az őrület határára sodorni. Ám én is kiélveztem minden egyes pillanatot, a tudat, hogy kit ízlelhetek, majdnem az én eszemet is elvette, de azért hősiesen tartottam magam. A szex ezen formája mindig is kedvemre való volt, de szinte alig tudtam felfogni, hogy mindezt kivel is művelem! Most nálam volt az irányítás, kiélveztem a helyzetet!
Úgy tűnt, a tervem kezdett valóra válni, mert egyre hangosabban nyögött fel, a hajamat pedig még vadabbul markolta, ami enyhe fájdalmat okozott, de ez az apróság akkor igazán nem érdekelt. Most csak Ő számított. Gátlástalan nyögéseivel árasztotta el a szobát, majd hirtelen megszólalt: - Istenem… ezt fantasztikusan csinálod… azt hiszem, mindjárt a szádba élvezek!

Incselkedőn húztam végig nyelvemet alulról felfelé haladva ágaskodó tagján, miközben szám mosolyra is rándult, és végig a szemébe néztem.
- Rajtad áll, hogyan szeretnéd... - szakadtam el tőle ajkaimmal egy pillanatra, de ujjaim továbbra is föl-le jártak rajta.

Egy artikulátlan nyögés volt a válasza, mire én mosolyogva hajoltam vissza hozzá, hogy ajkaim újra csatlakozzanak a kezem munkájához. Finoman bevetettem a fogaimat is, nyelvem incselkedőn játszott vele, ujjaim könyörtelenül járták útjukat rajta.

Nem tudtam túl sokáig ragozni a dolgot, két hatalmas nyögés és egy "mindjárt" majd egy "most" felkiáltása után éreztem, hogy megkönnyebbül. Martin Gore egyenesen a számba. Ez túltett minden elképzelhetőn, ami valaha is felmerült bennem. Mérhetetlen büszkeség söpört végig rajtam. Martin szerint fantasztikus voltam, és ez a dicséret többet jelentett perpillanat mindennél. Gondosan takarítottam le mindent csodás szerszámáról.

Miután túlvoltam mindenen vigyorogva felültem és a szőke férfira néztem, aki kiélvezte a gyönyör utórezgéseit a testében, majd átható tekintetét rám emelte.
- Nos, te jössz - kacsintottam.

- Őrjítő vagy! - nyögte - Még fel sem ocsúdtam. Teljesen az előbbi akciód hatása alatt vagyok, és elvárnál egy visszavágót tőlem? - nézte a plafont kicsit még szaporábban véve a levegőt.

- Talán a nehezedre esne? Nocsak, Martin Gore nem tud eleget tenni egy nő kérésének? - néztem rá 'hitetlenkedve'.

- Ilyen szintű foglalkoztatottság után? - ciccent fel vigyorogva, végigsimítva kipirosodott ajkaimon, miközben felült.

- Nos, te már elmerültél az élvezetekben, valami nekem is jár!

- Lásd, hogy milyen rendes vagyok sztár létemre... - vonta meg a vállát elmosolyodva, majd felállt, és a kezét nyújtotta nekem, hogy felsegítsen. - De a továbbiakat talán ne az ajtó előtt a földön, hanem a hálóban folytassuk...

Mosolyogva fogadtam el a felkínált lehetőséget és csúsztattam a kezem Martin kezébe, hogy felhúzzon. Szorosan vont magához, így ágyékomnál érezhettem azt a bizonyos finom nyomást. Rám mosolygott én meg vissza rá, majd megindult a hálószoba felé.

Készségesen követtem már előre egész testemben megborzongva attól, ami az elkövetkezendő percekben rám vár....
A szőkeség finoman döntött el a széles ágyon, és hajolt fölém újabb csókokért.

Amiket természetesen meg is adtam neki. Követelődzőn esett ajkaimnak. Ezt persze egyáltalán nem bántam. Kezei ismételten a testemet fedezték fel magának. Hihetetlen, amit művelni tudott velem! Nem bírtam betelni vele, a testével, az általa keltett érzésekkel.

Még mindig csókolt, mikor jobbja újra rátalált a csiklómra. Elégedetten fontam köré karjaimat.

Hangosan nyögtem fel, miközben szorosan húztam magamhoz.

- A száddal akarom - jelentettem ki türelmetlenül, hisz egy pillanat alatt képes volt újra felcsigázni. Azt hittem, hogy testem hamarosan fel fogja mondani a szolgálatot ettől az eszméletlen pasastól, de neeem! Nagyon is élvezte, amit vele műveltek a szőkeség testrészei....
- Nyugi, azt terveztem, ne türelmetlenkedj! - szólt rám, de nem nézett fel a nyakam csókolgatásából. Úgy éreztem, hogy baromi lassan halad lefelé a testemen.

„Gyerünk mááááááááááár!” - jajdultam fel magamban. Ez a lassú araszolás teljesen megőrjített. Türelmetlenül ficánkoltam Martin alatt.

- Nyugi cica, attól, hogy ficánkolsz, még nem fogok hamarabb a lábaid közé érni... - lehelte a melleimre, miközben keze kínzó játékot űzött combjaim között.

- Jól van... - leheltem ráhagyva a dolgot. Nem volt lelki erőm egy frappáns válasz keretében felelni neki - Megőrülök tőled! - nyögtem fel, mikor belém harapott.

Martin hallatott egy kis nevetést, majd folytatta kínzó útját, melynél még csak a melleimhez ért el. Eleinte finoman, majd egyre mohóbban szívogatta, markolta és harapta őket.

Halkan sóhajtozni kezdtem a csodás érzéstől, ami eltöltött erre. Mesterien ingerelte a testemet ez a romlott angyal. Nem tudtam megállni, hogy ne karmolásszam gyengéden a tarkóját. Testem egyre inkább ráhangolódott és várta, hogy csókjai lejjebb csússzanak. Nem tehettem róla, de azt vettem észre, hogy lábaimat önkénytelenül széjjelebb tártam, és csípőmet is párszor megemeltem, hogy hozzáérhessen Martin csupasz bőréhez. Majd' beleőrültem a tudatba, ahogy újra tudatosult bennem, hogy ki is hajol így fölém!

Martin végre úgy döntött, hogy abbahagyja a kínzásomat és ajkaival lassan araszolt lefelé, míg végül pozícióba nem került. Akkorát nyögtem szenvedélyes nyelvmozdulataitól, hogy felvonta a szemöldökét: - Baby, csak nem fáj?
- Nehem, neehem.....

- Akkor jó... Már kezdtem megijedni, hogy valamit rosszul csinálok... - nyalta meg incselkedően szája szélét, én meg úgy éreztem, hogy ott halok meg a látványtól...

Száján azzal a híres mosolyával hajolt vissza fölém, és pont ott folytatta, ahol abbahagyta. Én is ott folytattam, újfent nyögni kezdtem.

De ezt is csak egy percig bírtam, utána nemigen tudom mit csináltam, valószínűleg sikoltoztam, valószínűleg az illető nevét, aki ezt művelte velem (remélem, ezeket néha nehéz észbe tartani...)

Hirtelen kopogtattak az ajtón és David hangját hallottam ködös elmémen keresztül. Én nem tudtam volna mit reagálni rá. Biztos voltam benne, hogy hallotta, ahogy Martin nevét nyögöm, vagy sikoltozom?
Mindegy, a lényeg, hogy minden reményem a probléma megoldását illetően a szőkeségben volt, aki fejét az ajtó felé kapta egy pillanatra.

- Mi van Dave? Valami baj van?
- Baj az nincs, de azonnal jönnöd kell! Bemehetek?
- Hát, nem is tudom… Éppen nem vagyunk szalonképesek, ha érted mire gondolok.
- Martin, ne hülyülj! Szerinted melyikőtöket nem láttam már ruha nélkül? Eressz már be!

- Pont most? - nyögtem elvesztve a fejemet, ugyanis Martin újra visszahajolt hozzám nyelvével párszor ingerelve igencsak felhevült pontomat. - Mi olyan kurva fontos?!

- Martin, a magyar szervezők azok, Fletch sehol és valami hangosítási probléma, pontosan másfél órával a koncert előtt. Én már próbáltam a mi roadiainkkal egyeztetni, de nem tehetnek semmit. Valami kurva áramkimaradás, valami fél városrész áram nélkül van, a tartalék generátorok teljesítménye pedig messze nem elég ekkora helyszínhez. Szóval ide te, és csakis te kellesz! Ha gondolod dönthetek egyedül, de ehhez mégis te értesz jobban. Muszáj megoldanunk, a magyar fanok szétcincálnak mindent, ha nem kapnak meg bennünket!
- Oh, milyen igaz - mormoltam halkan magyarul magam elé, miközben próbáltam legalább az alsóneműmet magamra rángatni.
- Kijössz, bemenjek, Marty, mit csináljak?
- Gyere akkor be - állt fel Mart felhúzva alsóját és farmerét. Odalépett az ajtóhoz és elfordította a kulcsot a zárban. Ekkora sikerült némi ruhát szedni magamra, ha mégoly hiányosan is. Dave belépve majd kiesett a száján úgy vigyorgott. Örültem, hogy legalább ő jól szórakozik. Martin felkapott egy pólót meg a mobilját és kiviharzott az ajtón. Dave leült a kanapéval szemben, amin öltöztem és vigyorogva nézett rám, de idegesítő módon egy szót sem szólt…

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés