14.

- Nem?
Megfagyott bennem a vér a hangsúlytól.
- David, ne!
- Nem hiszem, hogy bárki tudná, bárki értené. Persze, nem szedek már semmit, csak a levegőt kapkodom, nem iszom csak vizet, de nem is erre gondoltam. Tudod, kutyából nem lesz szalonna.

- Néha igen... - jegyeztem meg csak úgy magamnak félhangosan a kezeimre bámulva, majd újra felpillantottam rá összébb gömbölyödve a kanapé szegletében. - Mire gondoltál pontosan? Engem érdekelne. Persze csak ha szeretnél róla beszélni.

- Nos nem is tudom miért terhelnélek vele.
- Mert engem érdekel? Mert azt akarom, hogy boldog légy és jól érezd magad?
- Kedves, csupa kedves dolgot mondasz. Nem tudom, már eddig is! Hogy történhetett, hogy ennyi mindent kiadtunk magunkból, amíg itt voltál?
- Megbántad?
- Nem, nem mondanám. Csak neked sem feltétlenül jó, ha tudod őket.
- Azt akarom, hogy boldog légy!
- Sokat akarsz!

- Mert én ilyen sokat akaró lány vagyok! Tessék, velem vert meg a sors titeket... - sóhajtottam színpadiasan egyet, majd egy kis mosollyal folytattam: - De most komolyan. Ha attól féltek, hogy elmondom valakinek, alaptalan a félelmetek. Nem szokásom kifecsegni mások titkait, főleg nem ilyen mély érzésekről vagy rólatok szólót. Nem fogok esküdözni, mert úgy hitelét veszítené a dolog. De a szavamat adom. Talán sikerült annyit leszűrnötök az együtt töltött idő alatt, hogy ez ér is valamit. És tényleg érdekelne, hogy mit gondolsz. Szeretnélek jobban megismerni, ha már egyszer itt lehetek veletek.

- Ühüm, akkor te vagy az a kicsi lány, aki a vulkán szélére mászik, hogy megnézze a fortyogó lávát.
- Én volnék. Leszek a pszichiátered, a kedves nővéred, a szeretőd, bármi…
- A szeretőm? Lennél a szeretőm?
- Jézusom, mit mondtam már megint!
- Az igazat, gondolom...
- Bocs, Dave, ne haragudj, jár a szám és én…
- Nahát, ha elég bátor vagy hozzá!
- Hogy mi?
- Legyél a szeretőm, hmm? Akarod?
- Úgy érted, hogy máskor is találkozhatnék veled?
- Amennyire visszaemlékszem a dolgokra, a szeretők szoktak találkozni, igen. Hiszen kedvellek. Jó veled lenni. Lehet veled beszélgetni. Egy csomó mindent tudsz rólam, és most készülök a nyakadba önteni a többit. De vajon miért van az az érzésem, hogy ezek egy részét már tudod, sejted vagy érzed belül?

- Talán mert forgatom az agykerekeimet, ha már vannak? - kérdeztem vissza megemelve egyik szemöldökömet, de belül úgy éreztem, hogy kiszakad a szívem a lehetőségtől, ami felmerült az előbb...
- Van egy olyan érzésem is, hogy elég jól forgatod azokat a kerekeket a csinos fejedben - mosolygott rám jobb karjával a kanapé háttámlájára támaszkodva, hogy fejét a tenyerébe támaszthassa. Éreztem, hogy elpirultam a tekintetétől. - Mi az cica? Zavarba hoztalak valamivel?
- Áh neeem! Tudod mindennapos nálam, hogy híres emberek felajánlják, hogy legyek a szeretőjük - rántottam meg a vállam nemtörődöm stílusban, de közben kezdtem rosszul lenni a hülye poénkísérleteimtől. Miért nem tudok lakatot tenni a számra?

- Összezavartalak?
- Nem, csak olyan hirtelen jött. Poénnak szántam és te megérezted, hogy nem poén volt. Tudtad, te tudtad.
- Na nem volt nehéz. Látnád a tekinteted, ahogyan rám nézel! Időnként lángol a vágytól, időnként gyengéddé válik a szeretettől, időnként zavarttá, mert idegen neked a helyzet, hogy velem vagy és időnként riadttá, ahogyan arra gondolsz mi lesz holnap. Nem hiszem, hogy pszichiátriai szakvizsga kellene hozzá, hogy mindezt lássam.
- Uram Isten, nem hiszem el! David, David!
- Na ne kínlódj, gyere ide, tudod, a szeretők egymáshoz bújnak, efféle..

- Nem mintha nem tudnám, hogy mit csinálnak a szeretők. Nem olyan újdonság nekem ez a dolog - jegyeztem meg kicsit halkabban, ahogy odamásztam hozzá, és hagytam, hogy átöleljen.
- Igazán? Ilyen rossz kislány is tudsz lenni? Ki volt a szerencsés? Vagy még mindig az? Nem áll szándékomban szétdúlni egy kapcsolatot.

- Nem, most épp semmit nem dúlnál szét. Volt pár csúnya dolog az én múltamban is, ha már itt tartunk. Én se vagyok egy szent. Voltam már szerető, nem idegen tőlem ez a szerep, bár eltelt azóta három év is, mégsem bántam meg teljesen, mert jól éreztem magam vele, csak hát... nem voltunk elég óvatosak, és kiderült. Az csúnya jelenet volt.
- Azóta nem beszélsz a nővéreddel... Legalábbis ezt említetted. Esetleg összefügg?
Egy percig hallgattam, és a mellkasán birizgáltam mutatóujjammal a madártetoválás egyik szárnyát. Végül arra jutottam, hogy ha ők ilyen őszinték és kitárulkozóak voltak, egy kis részt a múltamból megoszthatok Dave-vel...
- Nos igen. Nem vagyok büszke rá. Nem véletlen, hogy a nővérem megszakított velem minden kapcsolatot. Mondhatni gyűlöl... A férje ágyába feküdtem be - néztem fel rá.

- Hát, látott már ilyet a világ. Bár igazad van, csúnyább, mintha idegen lett volna. Miattam meg ne aggódj, Jen tudja, hogy nagyon szeretem, de nincs mindig ott, amikor szükségem van rá és lássuk be, én sem vagyok mindig ott, amikor szüksége van rám. Afféle konszenzus ez.
- Azt akarod mondani, hogy, hogy, hogy...
- Na vegyél már levegőt! Miért gondoltad, hogyha én igen, ő nem?
- Én. Ha én..
- Ha te?
- Igazad van. Persze, igaz. Csak hát nekem te..
- Ne értsd félre, szeretjük egymást, de nem kaphatunk meg mindent egymástól. Nekem elég nehéz a természetem, ő meg nagyon elfoglalt. Látod, most tőled várom a gyengédséget és a kényeztetést.

- Oh, ebben az esetben csak egy szavadba kerül... - villantottam rá egy kedves mosolyt megpróbálva eltemetni borús gondolataimat, amik az emlékek hatására másztak elő újra.
- Vedd úgy, hogy szóltam.
- Jól van, megpróbálok kielégítően eljárni - simogattam meg az arcát, miközben hozzábújtam - És átmenni a szerető-vizsgán - kuncogtam.
- Azt hiszem, ha létezik ilyen vizsga, azon már elég jó osztályzatot értél el...
- Igazán? De jó nekem... - suttogtam, majd gyengéden megcsókoltam. Majd újra. És újra. Nyelveink lustán játszottak egymással, aztán fejemet a mellkasára hajtottam, és azon vettem észre magam, hogy valami réges-régi dallamot dúdolok neki. Fogalmam se volt róla, hogy miért csináltam ezt, csak úgy jött.

Éreztem, ahogyan ellazul a feszült teste, és ő is hümmögni kezdi a dalocskát. Végigsimítottam a tarkóján át a hátán keresztül a combjaiig. Mozdulatlanul tűrte egy darabig, majd erősen megfogott, maga felé fordított és megkérdezte tőlem:
- Gondold meg mielőtt válaszolnál, jól fontold meg, mert nem hagyom magam, nem engedem, hogy fájdalmat okozz nekem. Tényleg ezt akarod? Biztos vagy benne?

Vagy két percig csak néztem a szemeibe, noha tudtam nagyon jól a válaszomat. Őrült lettem volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget! De azért nem maradtam ennyire a felszínen. Nem csak a szex számított, ami persze nem volt elhanyagolható tényező, de jobban foglalkoztatott maga Dave, Martin, és az egész megismerése, aminek az ajtajába kerültem.
- David, hogy tudnék neked fájdalmat okozni? - suttogtam értetlenül - Szándékosan sosem tennék ilyet. Ha tudtomon kívül tenném, akkor csak szólj nyugodtan. Én nem akarlak bántani. Senkit sem akarok - szabadítottam ki az egyik kezem fogásából és megsimogattam az arcát.
- Ez azt jelenti, hogy...
- Tudod jól, hogy a válaszom igen. Szeretnék veled lenni, amikor csak szükséged lehet rám. Nem akarok a nyakadon lógni, isten ments. Csatlakozhatom hozzátok egy idő után, ha elintéztem itthon pár dolgot, ha az úgy jó neked, vagy ahogy gondolod. De ha a közeledben leszek, nem szeretném, ha felesleges tehernek éreznétek engem. Szeretnék valamit dolgozni, hogy hasznosnak érezzem magam. Nem tudnám elviselni, hogy egész nap semmit se csináljak. De nekem az is jó, ha csak néha találkozunk valahol. Ahogy neked kényelmes.

- Nem tudok még semmit mondani, előbb Martinnal is beszélnem kell. Ha ő nem szeretné, hogy velem légy, akkor megérted ugye, hogy nem megy? Különben ha látja, hogy én ezt akarom, hagyni fogja, tudom - mondta David, és ahogy Mart nevét kimondta elmosolyodott. - Jöhetne már vissza, hol lehet?

- Persze, megértem. Talán utána kéne nézni. Maradj, majd én megnézem, hogy mit csinál - húzódtam el tőle, és mezítláb elindultam a másik szobába. Éreztem, hogy végig követ a tekintetével.
A szőkeség az ablak felé fordulva ücsörögött. Nem nézett rám, mikor odaléptem mellé. Láttam, hogy kicsit pirosak a szemei, de nem tettem szóvá, csak gondoltam egyet, és átöleltem.

Úgy hozzám bújt, mint egy kisgyerek. - Szereted te is, ugye? - kérdezte.

- Igen. De... nem akarok sehogy sem közétek állni. Nem akarok belecsúfítani ebbe a csodaszép képbe.

- Miért tennéd? Dave, mit csinál most?
- Fekszik a kanapén.
- Igen?
- Nos, azt nemigen tudom, mi jár a fejében.
- Nem csoda. Sokszor én sem, pedig ismerem már, mint a rossz pénzt.
- Nagyon szereted ugye Mart?
- Igen. Nehéz erről beszélni, nagyon, és mégis néha olyan hideg tudok vele lenni, félek, hogy elégek, tönkre megyek bele, ő csupa tűz és bár nem akarja, időnként mindent feléget maga körül. Öngyulladás. Szegény, mindig jót akar, sokszor nem úgy sikerül, elcseszi, és ilyenkor rettenetesen érzi magát. Önmagát hibáztatja. De ennyi év után, hmm, el sem bírom képzelni nélküle, nagyon jó barátom és, és annál sokkal több..
- Csatlakozhatok hozzátok? - kérdezte Dave az ajtóból.

Martra pillantottam. Itt ő a rangidős. Én mindkettejükkel szívesen voltam együtt. Sejtéseim szerint Dave hallotta a beszélgetésünket. Engem nem zavart, de nem tudtam, hogy ez hogy érinti Martot.
- Persze - válaszolta a Szőke nem zavartatva magát.
- Mint egy nagy szerető család... - jegyeztem meg elmosolyodva, de fejemben még mindig Martin előbbi szavai keringtek. Vajon engem is fel fog égetni Dave? Én is sebződni fogok a közelében? Az ember megég, ha a tűzzel játszik, nem?

És belül tudtam a választ és azt is tudtam, hogy nem bánom. Egy Queen szám járt a fejemben: „One moment of love is better than a lifetime alone”. Milyen igaz. De mi lesz ebből. Fura, ahogy ránéztem Davidre, ahogyan a tekintetem Martra tévedt, tudtam, hogy megteszem, bármi árat fizessek is érte, megteszem.

Kinyújtottam Dave felé az egyik karomat, míg a másikkal továbbra is Martot öleltem, mire az énekesünk is odajött, és hagyta, hogy átöleljem a derekát. - Nos, most hogy így egybe gyűltünk, talán kitalálhatnánk, hogy mikor akarunk úszni menni.
- Jaj, tényleg, Andyt majdnem elfelejtettem - ütött a homlokára a szőkeség.

- Fiúk, nekem nemigen van fürdőruhám itt.
- Sebaj - mondták egyszerre.
- Nagyon mókás, de ha ti is meztelenül fogtok úszkálni, én nem bánom.
- Megoldható - somolygott Dave és a mobilja után nyúlt, hallottam, ahogyan a szálloda menedzserével beszélt - Mehetünk – mondta - A medencét és környékét lezárták nekünk, azt csinálunk az uszodában, amit csak akarunk!
- David, nem vagy semmi, bár ki ne tenne meg érted mindent - húztam.
- Dave, egy aprócska részlet - vigyorgott Martin - mégis hogy fogod Andyt rávenni, hogy fürdőgatya nélkül lubickoljon? Tod, veled ellentétben ő nem érzi szexistennek magát.
- Bízd csak ide - mondta a bajkeverő és most Andy számát hívta.

Én hátradőltem az ágyra és összekuporodva próbáltam visszafojtani a nevetésemet. Aztán éreztem, hogy Martin egyszer csak rám tehénkedik.
- Hé, kislány, mi olyan vicces? - kezdett csikizni. Próbáltam tekintettel lenni arra, hogy Dave épp telefonál, de nem sokáig bírtam visszatartani a nevetésemet.

David mutogatott, meg hadonászott, mint egy elmeháborodott, hogy fogjuk már be, de Martin meghabókosodott, és abba nem hagyta volna.
- Mart, megmondom Dave-nek mit műveltél vele tegnap este, ha nem hagyod abba! - vinnyogtam.
- De jó! Mutassuk meg neki a fényképet! - ugrott fel mellőlem. Dave közben beszélt és beszélt, teljesen komoly arccal, az ég tudja mivel győzködte Andyt.

- Martin, ne... - kezdtem, de már vigyorogva oda is nyomta a telefont Dave orra alá a kérdéses képpel, amin Dave alszik hasán a bútortoronnyal.

Dave hangja megcsuklott a feltörő nevetéstől, amikor meglátta Mart mobilján magát és egyik kezével Mart szebbik felére csapott.
- Hé, nincs rajtam semmi, ez fájt! - húzta el a szöszi magát. Most már én sem bírtam nevetés nélkül, bár mivel próbáltam Andy miatt visszafojtani ez inkább asztmás rohamra emlékeztetett.

Aztán hallgathattuk Dave magyarázkodását, végül pedig lerakta a telefont. - Csodálkoztok, ha ezek után nem hajlandó velünk jönni úszni? Kimentette magát a szokásos ügyintézéses szöveggel - pillantott Martra, aki félig elhevert az ágyon, a fenekemnek támasztva a fejét, ahogy hason kuporogtam még mindig újra és újra felkuncogva.
- Az jól megy neki. Te meg szeretnél még egy adag csiklandozást? - csípett a combomba a fürdőköpeny alatt.

- De még mennyire - válaszoltam.
- Én az egyik oldaladon, Mart a másikon? - simult hozzám teljes testfelületével. Azt hittem a magasfeszültség rázott meg, ahogy hozzám ért, pont olyan hatást tudott kiváltani. Hangosan felnyögtem és mindjárt nagyot sóhajtottam is, ahogy Martin kezei magához húztak.
- Nehogy azt hidd, hogy csak úgy átengedlek neki - súgta a fülembe.
- Dehogynem, dehogynem, csak figyelj - vigyorgott David. Elkezdte a nyakamtól lefelé haladva a testemet simogatni, Martin erre válaszul ugyanezt tette hátulról, finoman harapdálva a vállaimat. - Ne hívjuk mégis Andyt? - kérdezte.

- Esélytelen, hármótokkal már nem bírnék... - sóhajtottam, aztán elvigyorodtam. - Bááár, ha már itt tartunk, be kell vallanom, hogy nekem mindig is Andy volt a kedvencem, titeket csak arra próbállak felhasználni, hogy a közelébe kerülhessek, de látjátok, elvágja előlem a lehetőségeket..

- Uramisten Dave, egy Fletch rajongó, tömjük ki gyorsan, hogy az utókor is láthassa!
- De jó ötlet, töm-jük-ki!
- Jaj, hagyjatok, mi lesz az úszással?

- Nem is szeretnéd tudni, hogy mivel akarunk kitömni? - nyalta meg Martin a fülem mögötti érzékeny részt, amitől mindjárt ki is rázott a hideg.
- Lenne pár tippem - fordítottam felé a fejem, de Dave az államnál fogva visszafordított maga felé, aztán a mellkasomnál benyúlt a köntös alá.
- És nem szeretnéd?

- Dehogynem, dehogynem. Ketten egyszerre?
- Naná, azt mondtuk, hogy kitömünk, nem? Preparátor kolléga, megkezdené, kérem a műveletet? - mondta a hátamhoz simuló Martinnak.
- Feltétlen kolléga, feltétlen - és éreztem az ujjait, ahogyan izgatni kezdenek. David ugyanezt tette elöl, én meg próbáltam magam felkészíteni a sokkra.

- Mondtam már, hogy szívesen vállalom a preparátum szerepét, ha ilyen kezekbe kerülök? - sóhajtottam egy nagyot, ahogy fejem kicsit hátrafeszült Martin homlokának, de kitért előle és a nyakamba csókolt.

- Jó, sóhajts csak mélyeket, hogy ellazulj - javasolta Martin, ahogy egyre célratörőbben és erőteljesebben kényeztetett, éreztem, ahogyan egyre keményebbé válik a fenekemnek feszülő hímtagja. És éreztem, ahogy a combjaim között Dave-é is. És éreztem mint válok egyre elveszettebbé az értük érzett vágyakozásban.

Nem tudtam erre mit válaszolni, inkább próbáltam megfogadni a tanácsát, és lehunyt szemmel lazítani, ahogy mélyeket lélegeztem néha elakadva a begyorsuló kezétől, illetve Dave ügyködéseitől. A fürdőköntös félig kilazítva, feltűrve a derekamon pihent. Martin Dave balja után kapott, hogy átvegye a kényeztetést, míg ő lehúzta a vállamon a köntös anyagát, és párszor végigsimított magán, miközben a lapockámat és a vállamat csókolta.
- Készülj, cica... - súgta gyengéden, mire minden zsigerem összeugrott a gondolattól ahelyett, hogy lazítottam volna.

- Most, jó? - odabólintott Dave-nek aki erősen ellentartott elölről, Ő pedig, jó munkáshoz illően a tenyerébe köpött. Éreztem, ahogy benedvesíti magát és engem, aztán már csak Martint éreztem egyre mélyebben és mélyebben. Lassan csinálta, gyengéden pici köröket leírva, fészkelődve, de állhatatosan. Fel akartam kiáltani, de David ahhoz túl mélyen csókolt. Így hát neki nyöszörögtem csók közben halkan.
- Fáj, cica? - hajolt közelebb Martin elakadó lélegzettel - Hagyjam abba?
- Neeem - mondtam nem teljesen meggyőződve kijelentésem valóságtartalmáról - Csak akkora nagy vagy, jesszus, Mart ez jó, még! - váltottam át, ahogy kezdtem magamban megszokni az érzést.
- Naná, hogy jó - dünnyögött David és szokott türelmetlenségével, felajzva, de nagyon gyengéden ő is belém hatolt elölről. Nem hittem el, hogy nem szakadok szét és, hogy ez ennyire jó lehet. Viszont most már nem bírtam ki, hogy ne nyögjek fel hangosan. Erősen belemélyesztettem a körmeimet Dave vállába. Majd belehaltam az élvezetbe, pedig még el se kezdték igazán! Martin Gore és Dave Gahan egyszerre bennem! Ez több volt, mint amit fel tudott fogni az agyam. Nem törődtem Dave felszisszenésével. Arcomat cirógató kezét elkaptam, és elszakadva a szájától ajkaim közé vettem mutató és középsőujját, s szopogatni kezdtem. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de jónak tűnt.

Jónak tűnt igen. Csak arra nem gondoltam, hogy ez még jobban felizgatja a bestiát. Sorban a többi ujját is a számba helyezte, majd nedves ujjaival a melleimet simogatta, egyre gyorsabban leírt szűkülő koncentrikus körökben.

- Gyerünk Dave, ne fogd vissza magad... - súgtam végigfuttatva kezemet a hátán, majd a fenekén, hogy bele is markolhassak, majd hátranyúltam Martinhoz, hogy a tarkójánál beletúrhassak a hajába. Kicsit oldalra fordítva a fejét lehunyt szemmel végig is csókolta az alkarom belső felét.

A szinkron úszók kutyagumit se tudnak a dolog lényegéről. Ez sport, amit velem műveltek, igen. Nem egyszerre, hanem egymást kiegészítve, hihetetlen összhangban mozogtak bennem. Amilyen őrült és elvont vagyok az antik órák jutottak eszembe. Bár, azok nem lihegtek a fülembe egyre gyorsuló ritmusban. És Dave nem fogta magát vissza, előre dobva csípőjét vágtázni kezdett, szerintem még nyerített is.

Egyre magasabbra repítettek, de még így is képesek voltak visszafogni, hogy ne előttük élvezzek el. Ott karmoltam, haraptam, simogattam és csókoltam őket, ahol csak tudtam. Próbálva nem megzavarni a mozdulataik ritmusát. De úgy tűnt még ha akartam volna, se tudtam volna. Olyan határozottan mozogtak és tartottak engem testük közé préselve, hogy csak lestem. Pontosabban nyögtem. Nem hittem el, hogy nem fáj Dave-nek, ahogy kőkemény mellbimbóim a mellkasának nyomódtak! Nekem fájt!

De Dave egyébként is jól tűri a fájdalmat, keresi is azt. Nahát, érdekes lenne megtudni, mit is szeret pontosan az ágyban, és még ha ki is lehetne próbálni vele! „Rough sex, that is”, ő mondta, húúúúú. Rough, de kinek az? Na itt be is fejezném szexuálpszichológiai esettanulmányomat. Bár nem tudnám bántani, ha ő kérné, akkor sem. Itt elbukna a dolog. Martin már hangosan kiáltott fel, Dave pedig csak nyögött egyre iszonyatos ritmust diktálva, aztán Dave és én együtt és egymás nyakába borulva éltük át az elsöprő erejű orgazmust. Milyen jó is szeretőnek lenni. Milyen nagyon szép szó ez!

Aztán egy erélyesebb lökéssel Martint is megéreztem. Nem tudtam volna elsiklani a dolog felett, lévén, hogy kissé durva volt az utolsó mozdulata, de nem bántam túlzottan. A testemben gyűrűző heves kielégülés eltompította az érzést.
 

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés