15.

- No comment, fiúk... vagy... csak annyit... hogy szegény preparálni való alany majdnem szétszakadt a kitömés folyamata alatt... - kapkodtam még mindig a levegő után Dave mellkasába temetve arcomat, ahogy megremegő karommal átöleltem a derekát.

- De a tömés alapos volt, nem? - lihegte Martin.
- Azaz, alapos - válaszoltam és élveztem, ahogyan még mindig bennem pihennek. - Huh, most elővehetem a listám és kipipálhatok egyet azok közül a dolgok közül, amiket meg akarok tenni mielőtt meghalok.
- Csak nem ez járt a fejedben?
- Dehogynem - ismertem el készségesen - pont ez. Nem, ne értsétek félre, nem két férfival, hanem pontosan ezzel a két férfival.
- Ezt dicséretnek vettem, rendben - szuszogott Mart a fülembe.

- Annak is szántam - fordítottam felé a fejem annyira, amennyire csak tudtam, mire ő adott egy puszit a szám szélére.
- És mi szerepel még azon a listádon? Van, amit teljesíteni tudunk még? - simított végig Dave a kulcscsontomon, mire visszapillantottam rá, és véletlenül egy kicsit bemozdítottam a csípőmet, amit mindketten egy kis sóhajjal fogadtak.
- Bocsi, fiúk... - mosolyogtam.

- Ne fogd vissza magad, csináld csak - mondta Dave.
- Nos, a listám: a hőseimmel énekelni: pipa. A hőseimmel szeretkezni: pipa. Számon kérni a fogtündértől a sóherságát, mivel mindig csak egy százast hozott, nem, nem ez már nem aktuális. Már mindketten nevettek. - Hopp, még egy, boldogan élni, amíg meg nem halok...

- Ez még bejöhet... - jegyezte meg Dave visszafojtva kicsit a hangját, mivel felhívására nem hagytam abba a mocorgást. Élveztem, hogy "kínozhatom" őket egy kicsit.
- Hmm... lehetséges... És ehhez elég jó löketet adtatok, ti ketten, fiúkák - köröztem egy kicsit határozottabban.
Mart a hátamba sóhajtott, amitől megint végigfutott rajtam kellemesen a hideg.

- Mit csinálsz te haszontalan! - lehelte a fülembe.
- Mit is? Helytelenkedek veletek? Kiélvezem, hogy befolyásolhatlak benneteket.

- Csak nehogy a végén megbánd... - nyúlt az állam alá Dave és nyelvét a számba csúsztatta, hogy majdhogynem vad csókokat váltson velem, miközben Martin kezei megindultak a testemen, végül mégis csak kicsúszott belőlem, aminek hatására Dave szájába nyögtem. Ennyire lefárasztottuk volna a szőkeséget?
- Dave, ha megint kitömöd a cicánkat, sosem fogod elhitetni velem, hogy nem szedsz Viagrát! - jegyezte meg felülve.
A röhögéstől ráharaptam Dave nyelvére, aki fel is jajdult.

- Igenis kitömöm, teletubbisat fogunk játszani!
- Uram atyám, mit fogunk?
- Tudod a tubbiban, amikor mondják. again and again, újra, újra. És nem szőke hercegem, nem szedek Viagrát, ha el kellene kezdenem szedni, inkább kiheréltetném magam, vagy akkor jön el az ideje, hogy gregoriánokat énekeljek a szólólemezemen!
Erre már fetrengtünk. Istenem, magamban hallottam, ahogy magas hangon azt énekli: Halleluja, halleluja.
- Komolytalanok vagytok - jegyeztem meg nevetve.

- Inkább legyünk búval bélelt negyvenesek, akik az elmúlt éveiken keseregnek? Na nem! Soha! Inkább maradok gyerekes és komolytalan. Mondhatni megzabolázhatatlan - húzta ki magát fektében komolyan, de vigyor bujkált a szája szélén.
- Végül is igazatok van - vontam meg a vállam kicsit, és megmarkoltam őt kihúzva magamból. - Nos, drágám, hogy is volt azzal a gyömködéssel?
- Ejj cica! Ennyire érdekember vagy?
- Nem érdekember, csak egy élvezetektől függő cirmos, aki szereti, ha kényeztetik... - susogtam a nyakába egy kis dorombolást is beiktatva, miközben kezem figyelme az ujjaim között tartott testrészre terelődött.
Martin vigyorogva és némileg elképedve pillantott össze Dave-vel.

- Húha, túlélnéd az atomháborút is, ugye? - kérdezte Mart.
- Na ja, ha arra gondolsz, amit a kezemben tartok. Inkább arról van szó, hogy megőrülök Dave-ért, és amíg le nem húznak róla rajta fogok csüngeni - nevettem fel.

 David kihúzta magát az ágyon térdeltében - Na látod Martin, ez igen, belevaló csajszi!

- Nem kell hízelegned, Dave - szorítottam rá egy kicsit erőteljesebben kiszakítva belőle egy kis nyögést, ahogy visszaült a sarkaira. Én már a mellkasára voltam tapadva csókjaimmal, mint egy pióca - Csak állíts le, ha már unod - duruzsoltam huncutul fel-felpillantva rá, ahogy egyre lejjebb haladtam.

- Leállítani? Én? Miért tennék ilyet? Csináld csak tovább, mutassunk Martynak valamit, szerintem szeretne egy kis műsort.
- Csináljátok, úgy, hogy nektek ugorjak! Bár, megjegyzem, ez igen nagyon nehéz lesz - pillantott le ágyékára.
- Semmi sem lehetetlen, nem igaz Dave?
- De nem ám!

Egy kicsit elszórakoztattam magam mielőtt ajkaim a lényegre ugrottak volna. Szabad kezemmel felnyúltam kicsit, és Dave hasának felső részét és a mellkasát simogattam csintalanul sikló ujjaimmal, míg számmal apró csókokat és harapásokat adtam alhasára néha megnyalva isteni bőrét. Kínzóan lassan haladtam lefelé, miközben jobbom gyengéd ritmussal, de nem lankadva készítette elő a terepet máris éledező büszkeségén. Kicsit még inkább a sarkára nyomtam "szenvedő" alanyomat, ahogy az ágy közepén ült és a hajamba túrt.

- Várj cicus, elzsibbadt a lábam, lefekszem, jó? - mondta Dave és végignyúlt az ágyon, fejét Martin mezítelen ölébe hajtva, aki lassan simogatni kezdte a fejét, gyengéden és automatikusan, mint azok, akik nagyon régen és mélyen szeretik egymást.

Nem mondtam semmit, csak néztem egy pillanatig őket, majd Dave fölé hajolva gyengéden megcsókoltam, majd Martinnak is felkínáltam az ajkaimat. Nem szalasztotta el az alkalmat, noha éreztem gyengéd csókjain, hogy több kell neki ennél ahhoz, hogy újra felizguljon. Talán nem is akarta volna? Nem hibáztatnám ezért se, ő ismeri a határait.
Míg Martint csókoltam, éreztem Dave kezeit végigfutni a combjaimon, aztán addig ügyeskedett, míg ki nem bontotta a szoros csomót a derekamon és lehámozta rólam a köntöst. A reggel folyamán harmadszorra landolt a földön...
Hajamat arrébb lapátolva hajoltam vissza hozzá, hogy csillapíthassa ajkai szomjúhozását, aztán kezdtem egyre lejjebb helyezkedni. Jobbom újra közre fogta őt, ajkaim pedig hamar újra az alhasa legaljánál kezdtek kalandozni.

Éreztem ujjaimmal a bordás hasizmait és végigsimítottam őket egyenként. Beleborzongott az érintésembe. Éreztem, hogy vágyik rám és ettől újra hihetetlen jó érzés öntött el.

Folytattam a kínzását néha felpillantva Martinra, aki továbbra is simogatta Dave halántékát, arcát és haját, miközben minket figyelt. Végignyaltam egy hosszú csíkot Dave bőrén nagyon közel ágaskodó férfiasságához, amit továbbra is ujjaimmal kényeztettem. Tudtam, hogy nyelvem mozdulata közben pár tincsem is végigcsiklandozta, de nem törődtem vele. Ujjai megfeszültek a hajamban.

- Cicus, eláruljam neked Dave gyenge pontját? Csak ha irányítani szeretnéd, tudod, jól jön az, ha megmakacsolja magát.
- Martin, ne merészeld - villantotta rá párducszemeit Dave - bosszút állok rajtad, ha megteszed, amire készülsz! - mondta Dave és egyik kezével lustán hátranyúlt Mart ölébe.

- Hmmm... halljuk, halljuk! Tudni szeretném, mivel lelhet rendre utasítani a drágánkat... - karmoltam finoman végig Dave hasát.

- Nem hallani, hanem csinálni kell, megmutatom.
- Ne tedd Mart, neeee.

- De már hogyne tenném. Cica fogd egy kicsit erősebben, mert ficánkolni fog - mondta Mart és előrehajolt David nyakához, aki már most szabályosan vinnyogott.
Azért érdekes egy csoportkép voltunk.

Ahogy tudtam, lefogtam a drágát szabad kezemmel, amelyik pedig tele volt, azzal nemesebbik testrészét tartottam erőteljesen sakkban, miközben figyeltem, mit csinál Martin.

Bár Dave teljes erejével megfeszítette magát, hogy ellenálljon, szőke szeretője elfordította a fejét és szabaddá tette a tarkóját, ami felett megtúrta David haját. Dave feladta az ellenállást, és lélegzetét visszafojtva engedte át nyakát Martinnak, aki metszőfogaival kíméletesen, de intenzíven harapni kezdte a nyakszirtjét. David haldokolni látszott.

- Uhh, fiúk, esküszöm, hogy ez a legjobb mozi, amit valaha is láttam - nyögtem fel kettősüket nézve, miközben elraktároztam ezt a kicsi, de annál hasznosabb információt Dave-ről. - És Mart... ezt egymagad tapasztaltad ki? - érdeklődtem, majd mélyen a számba fogadtam Dave-et ujjaim gyűrűjével feszülő tagja kezdetét ingerelve. Sejtettem, hogy ez a beszélgetés közti váltás milyen izgatónak hathat a számunkra kiszolgáltatott pacsirtánknak.

- Egyedül, persze. Te vagy az első, aki látja, mivel már úgyis láttál mindent, gondoltam, csak a teljesség kedvéért.
- Martin szeretnék tőled valamit kérdezni - mondta Dave, de szemei rám tapadtak, ahogyan hirtelen számba véve vadul izgatni kezdtem őt.
- Mondd csak kedves!
- Te Martin, én, én találtam...egy... egy..
- Mit Davie?
- Szóval, ahhh...egy cicát, akit, jesszus...Mart.. szeretném megtartani… Kóbor és vad cica tudom...Uhh, de olyan kedvesen törleszkedik...neeee..
- Nem valami összefüggően kommunikálsz, tudod-e? - mondta Mart és felemelve Dave fejét tovább folytatta a nyakszirtje harapdálását. - Egyébként rendben, szép cica, jó cica, ügyes cica. Akkor van egy cicánk Dave!

Elmosolyodtam, ahogy incselkedőn végignyaltam Dave-en kettejükre szegezve csillogó szemeimet. Most tényleg úgy éreztem magam, mint egy cica, aki a mancsai közt tartott finom falattal játszik. Mikor a hegyéhez értem, mosolyom szélesebb lett. - Mijaú... Ügyes vagy Marty drágám - húztam végig a kezem Daviden.
Fél szemmel rám pillantott, de nem hagyta ott a kényeztetett területét. - Látod, Dave? Igazad van, hálás egy cica...
- Uhmpf... aha.... Őrület, amit a... kis nyelvével... csinál - nyelt egy nagyot.
- Kóbor cica örül, ha befogadják... - jegyeztem meg incselkedve rájuk mosolyogva, majd Dave fölé térdeltem. - És ha már ilyen jók vagytok hozzám... engedd meg Dave, hogy a cica megmutassa, hogy nem csak a nyelvecskéje ügyes... - nyaltam meg a számat, miközben lejjebb ereszkedtem, és megragadva őt magamba vezettem. Eszméletlen kemény volt. Alig tudtam visszafojtani egy nyögést, de sikerült. A cicák ravaszak, nem terítik ki minden kártyájukat.

- Most mindjárt a ritmusérzékemet is leellenőrizheted Dave, egy, két, há...
- Ne, ezt ne, cica ezt ne! Jaj Martin te meg, nee..
Egyszerre hagytuk abba Martinnal, amit csináltunk, vártuk a hatást.
- Na ne már, most mi van? - meresztette ránk a szemeit.
- Hiszen te kérted, hogy ne - mondta Martin.
- Úgy értettem: Dee, deeee!
És mi újrakezdtük, erre megint ez volt a válasz: - Oh, ne..
Ilyen határozatlan egy embert!

- Gyerünk, Dave... ne fogd vissza magad! Hallani akarlak - néztem le rá, miközben tettem pár lendületes csípőkörzést rajta.
- Én...
- Hallottad Davey, a kiscicánk koncertet akar... - súgta a fülébe a szőkeség, és finoman meg is harapta a fülcimpáját, aztán visszatért kedvenc területére, miközben a nyakát és a vállát cirógatta.

- Most nyögjek, vagy énekeljek? Őrültek vagytok!

- A koncerttel Mart szerintem a nyögésekre gondolt... - jegyeztem meg, miközben éreztem, hogy a gerincem mentén lassan gurul lefelé egy vízcsepp. Alsóajkamat beharapva még széjjelebb tártam lábaimat, hogy teljes hosszában magamba fogadhassam hősünket, aki erre erősen megragadta a csípőmet bal kezével, míg jobbja Mart lábai közé talált utat.
- Pontosan - zihálta Dave tarkójára.

- Nos, egyébként sem vagyok az a csendesen ölelkező fajta, de amit ti ketten műveltek itt velem! Mart, csússz egy picit közelebb, kérlek, érezni akarlak - sóhajtotta egyenesen a számba.
Nem kell mondanom ugye, hogy megvadított?

Szöszke megtette és mindjárt fel is nyögött egy pillanatra elszakadva Dave tarkójától, ahogy felrántotta a fejét az élvezettől. Nekem több se kellett! Miközben kíméletlen tempót kezdtem diktálni altestemmel, Martin szája után kaptam.

Dave már teljesen kész volt, keze is lecsúszott volna Martinról, ha az el nem kapja a csuklóját, és vissza nem teszi, saját tenyerével tartva Dave kezét a büszkeségén. Dave már nem itt járt, hörgött még egyet, kettőt, azután mozdulatlanul hevert. Keze is elernyedt, ezért Martin, akit már felizgatott nem engedte el a kezét, hanem a sajátjával rászorítva Dave-ét a hímtagjára, s kezdte el azt ingerelni.

Én pedig nem voltam hajlandó elereszteni Martin száját. Mivel testem már csak finoman mozgott Dave-en, elmélyíthettem a csókunkat. A kis játékszerem használhatatlanul hevert alattam. Mart a szabad kezével megmarkolta a mellemet, mire én belenyögtem a szájába. Egymásra néztünk, és kimondatlan megegyezésre jutottunk.

- Várj Mart, hagyjuk Davie-boyt pihenni, jó?
- Az igen jó lenne - nyösszent egyet az érintett. - Ha már felálltál, megoldanád a rehidratálásomat?
- Inni akarsz?
- Aha.
- Hozom neked. Evian?
- Nem, nem szeretem. Mellette, Mountain Dew, szénsavmenteset kérek.
- Itt van la!
- Köcce. Na, ne vedd sértésnek, de kicsit befordulnék. Van egy takaród?
- Tessék - mondtam és betakargattam.
Martin közben a cuccai között matatott.
- Tedd ezt fel cicus, elvarázsollak, jó? - mondta kezembe nyomva egy blindfoldert (ha lefordítod szemellenző, igazából a szemedre rakod, hogy tudj aludni, ha világos van).
- Húha....Mire készülsz Marty?

- Csupa jóra - kacsintott gonoszul elvigyorodva.
- Amellett, hogy ez jól hangzik, azért ajaj.... Borzoljam a bundámat, és eresszem ki a karmaimat? - mosolyogtam leülve féloldalasan az egyik lábamra, míg a másik talpam a földet érte, és meghúztam a praktikus kis szállodai kellék gumiját, ami a privát kis sötétséget az ember szemére erősíti…
- Nem, nem kell félned, nem bánt a bácsi - nyalta meg a szája szélét - Na, gyerünk, vedd fel! - sürgetett.
- Jól van, jól van - azzal feltettem a fejemre a cuccot, és lőn sötétség...

- Na, most azt kellene kitalálnod, mikor mit csinálok veled és mivel!
- Most megmondom, innen helyből: Jól kitömsz, mégpedig a csúcstechnikás célszerszámmal!
- Na, ne. Engedd el a fantáziád, van élet ezen túl is!

- Nos jó, kíváncsivá tettél - biccentettem elmosolyodva - És ha kitalálom, mi lesz a jutalmam?
- Egy cicaeledel? - nevetett.
- Hmm... nyami, azt szeressük - ráztam meg kicsit játékosan a vállaimat, egyik kezemmel pedig a gyűrött lepedőre támaszkodtam.

- Jó, feküdj most nyugodtan, na mi ez?

Éreztem, hogy valami végigfolyik a mellkasomon, forró volt és illatos, citromillatú bergamottal.
- Ez könnyű, Earl Grey tea a reggeliből.
- Nahát, milyen jól működnek az érzékeid - jegyezte meg.

- A cicáknak jobb az érzékelésük. És érzékenyebbek is. Azt hittem, ezt tudod - mosolyodtam el válaszom közben, és vártam a következő találós kérdést.

Most valami hűvöset és simogatóan puhát éreztem végigsiklani a felsőtestemen.

Kellemesen kirázott a hideg, ahogy az anyag a bőrömhöz ért, éreztem, hogy mellbimbóim megkeményednek.
- Én a selyemre tippelnék - súgtam nyújtózva egy nagyot.

- Ügyes vagy, cicus - húzta végig egészen a combjaimig az anyagot a derekam magasságában ülő férfi. Hallottam, hogy egy újabb tárgyért nyúlt. - Na és ez?
Furcsa érzés volt. Valamit végighúzott a melleim között.
- Ismételd meg, kérlek. Túl rövid volt az idő, amíg érezhettem - kértem egyik mutatóujjam az államnak nyomva, ahogy elgondolkodva próbáltam kiélesíteni érzékeimet.
Szó nélkül megismételte, majd körberajzolta a szintén kellemes érintésű valamivel a melleimet, aztán a hasamra siklott vele. Ez is puha volt, de nem annyira, mint a selyem, és kicsit érdesebb. Ahogy a kulcscsontomon simított végig vele, megéreztem az illatát.
- Egy rózsa az egyik vázából - mosolyodtam el.

- Igen az, és ha megszúrlak vele, fájni fog, igaz?
- Violator Rose, ne bánts, szeress!
- Azt teszem - súgta felhevülten a fülembe és ágyékomon végighúzott valamit. Finom tapintású, szilárd, forró és elég nagy dolog volt. És lehunyt szemmel is tudtam mi az.

- Uhhh... Martin... Azt hiszem, ehhez már volt szerencsém.
- Igazán? Mikor is lehetett? Én nem emlékszem...
- Nem-e?! Mindjárt megkarmollak! - mondtam felháborodottan, és próbáltam kilesni a szemvédő alól, de megfogta a csuklómat, és a lepedőnek szegezte.

- Akarod a bőrödön kívül máshol is érezni?
- Szeretném behatóan tanulmányozni.
- Azt ne mondd, hogy nem teljesítem minden kívánságodat - mondta és belém hatolt.
- Na és mi lesz a játékkal? - nyögtem.
- Most mást játszunk cica, papás-mamást.

- Az... egy jó játék - sóhajtottam hátrahajtva a fejem. Minden mozdulata és csókja váratlanul ért, hiszen semmit sem láttam. Ez kezdett egyre inkább felizgatni.
- Mindig is a kedvenc játékaim közé tartozott...
Incselkedőn bemozdítottam a csípőmet párszor, mire ő felnyögött, és beljebb nyomult. Istenem de nagy volt!

Szemmel láthatóan úgy döntött, hogy fázik kint, és mint a mesebeli farkas be szeretett volna jönni. Egészen. Martin próbálta, próbálta én meg előbb halkan nyöszörögtem, de ahogy a szövetek rugalmasabbá váltak és teljesen befogadtam őt, már sikoltoztam. David a másik oldalára fordult és ránk pisszegett. Hogy mik vannak! Silance ide vagy oda én folytattam a skálázást szopránban.

- Aztakurva!!! - sikoltottam magyarul nyögésbe fúlóan mindkét kezemmel kapaszkodó után kutatva, mert azt hittem, ott veszek el, ha nem találok valamit. Végül mindkét kezemmel a fejem fölé nyúltam, és erősen megkapaszkodtam az ágy alacsony támlájában a lábrésznél. Nem kis hangerővel sikoltozhattam. Arcom néha fájdalmas grimaszba torzult.

- Tudtam én cica, hogy beengedsz. Annyira felizgat a sikoltozásod, abba ne hagyd!
- Nem..is..tu..hudnám..
- Emeld fel magasra a lábaidat és tedd a nyakamba, olyat teszek veled, hogy nem felejted el egykönnyen. És utána megismételhetjük a szavazást, hogy ki a jobb szerető a mohó vagy az alapos.

- Úristen, Martin! Ebbe bele fogok halni! - nyögtem hangosan, de teljesítettem a kérését. Az egész altestem feszült tőle. Úgy éreztem magam, mint egy töltött csirke egy éjszakai titkos falatozás idején. Fogalmam sincs róla, hogy ez hogy az istenbe jutott eszembe pont most, de így éreztem. És ő csak jött és jött! Kíváncsi voltam rá, hogy mit tud még ezen fokozni.
- Lábak a nyakban... indulásra... kész... Mutasd... mit tudsz! - nyögtem akadozva.

És mutatta. Előre és felfelé nyomta magát, minden létező érzékeny területet ingerelve. Nem csinálta gyorsan, de a maga diktálta tempót feszesen tartotta. Éreztem, ahogyan elönt a forróság, éreztem a zsigereim remegését, tudtam, hogy végem van.

Nem hittem volna, hogy még tudom fokozni a hangerőt, de tudtam... Én igazán próbáltam Dave-re is tekintettel lenni, de nem bírtam magammal! Ráharaptam a saját számra, próbálva visszafojtani a kikívánkozó sikolyokat, de azon kívül, hogy véresre haraptam a számat, nem sokra mentem vele, úgyhogy inkább a karomat használtam párnaként. Fognyomaim ott virítottak a bőrömön, de nem érdekelt. Lerántottam a szememről a fekete anyagot. Látni akartam Martint közben! Először homályos volt a kép, de aztán sikerült befókuszálnom őt. Tekintetünk összekapcsolódott egy ördögi pillanatra.
- Mart... Mart! - nyöszörögtem két nyögés között.

- Ugye jó cicám, ugye az? Akarom, hogy jó legyen. Látni akarom, ahogyan kicsúszik a kezedből az önkontroll, látni akarom, ahogy élvezel, tudni akarom, hogy sikerül ennyire boldoggá tenni téged – lihegte - Akarom, hogy más legyen, mint eddig...

Egy percig nem is tudtam megszólalni, csak hangosan nyögni. Hallottam a szavait, de képtelen voltam összeszedni a gondolataimat annyira, hogy értelmesen tudjak válaszolni. Még magyarul se ment volna ebben az esetben. Minden egyes porcikám utána üvöltött!
- Úristen! - nyögtem elhalón - Mart... Martin nagyon... jó úton haladsz! - markoltam bele a lepedőbe olyan erővel, hogy elfehéredtek az ujjaim és az ágy matraca panaszos hangot hallatott körmeim alatt. - Más... - tettem még hozzá hátrafeszítve a fejemet. - Igen... más! Martin, Maartiin, Mart, még, még, kérlek még, Maartiiin, de jó, kérlek, még, Maaartiiin...

Egyáltalán nem voltam magamnál! Hihetetlen volt, amit művelt velem! Tényleg újszerű, intenzív és beható volt! Nem győztem élvezni a mozdulatait! Azt hittem, hogy ott halok meg! De tényleg! Nem tudtam, hogy ilyen módon is tudok nyögni! De tudtam! Elvarázsolt teljesen a kis szőkeség!

Tudott ez a Martin mester, ha istenesen nekiveselkedett. Dave most már ott állt karba tett kézzel a kanapé mellett és Martint bíztatta.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Mart nem túl lelkesen.
- Semmit Marty, csak azt akarom mondani, elmegyek. Majd jövök vissza, ok?
- Hova, Dave, hova?
De válasz sehol sem volt már és Martin újra csak rám koncentrált teljes figyelmével.

Valahogy pillanatnyilag egyáltalán nem érdekelt, hogy Dave hova ment. Csak markoltam azt a kurva lepedőt kétségbeesetten.
- Martin! Megölsz! Ebbe bele fogok halni! – sikoltottam újra. Kezdtem teljesen elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Annyira jó volt, hogy az már szinte fájt!

- Mindjárt kicsim, mindjárt - mondta Marty ahogy egyre közelebb juttatott a csúcshoz.

Én már nem tudtam reagálni. Teljesen magamon kívül kerültem. A mindent elsöprő kemény tagja mélyen bennem teljesen elvette az eszem. Egyszerre éreztem mindent és semmit! Olyat tett velem ez az imádni való fickó, amilyet még talán Dave sem tudott! És ez baromi nagy szó! A mérete, a vérmérséklete, a szenvedély a mozdulataiban, a hangja, a tekintete... mind-mind tudatosította bennem, hogy ez több, mint amit valaha is képzeltem róla!
Vad sikolyaim és nyögéseim közben éreztem, hogy két másodpercen belül végem.... talán nem is kellett két másodperc, hogy testem feszes és szinte fájdalmas ívbe feszüljön, de egyáltalán nem éreztem semmi mást a kirobbanó hihetetlen orgazmuson kívül.

Martinnak is vége volt, az orgazmusban rángó testem és szenvedélyes csókom megtette a hatását, láttam, ahogy olyan mélyre hajtja a fejét, amennyire csak nyakizmai engedték, éreztem, ahogy a teste egy utolsó vad csapással a testembe mozdul, aztán összerándult és csak feküdt rajtam, remegő kezével újra és újra megsimítva az arcomat.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés