30.

- Tessék válogassatok - indítványozta rögtönzött pincérünk. Dave a tekintetével hívta magához Martot, aki, mikor odaért hozzá, leültette és átkarolta. Csak néztem őket. A legtöbb embert ez elborzasztaná, de én máshogy néztem rájuk. Szépek voltak, nagyon édesek és a maguk nemében meghatóak is. Őket figyelvén nyúltam valami étel után és egykedvűen majszolgatni kezdtem. Hiába voltam kórosan sovány, annyira elszoktam a normális ételtől, hogy nem hiányzott, sőt: rosszul voltam tőle. Több örömemet leltem a fiúk nézegetésében, mint az evésben.

Martin Dave-re mosolygott, majd adott a szájára egy puszit, aztán rám nézett, aki még mindig azon az egy szelet edámi sajton rágódtam, ami először a kezembe akadt.
- Na gyerünk, gyerekek, hami-time! - vigyorodott el, amire Dave-vel együtt felnevettünk.
- Régen egyik osztálytársam mondogatta mindig ezt - jegyeztem meg a tálaló kocsi felé nyúlva, hogy letegyem a félig elnyammogott sajtot, de Martin megfogta a csuklómat.
- Nana, nem tesszük le, hanem megesszük. Majd mi figyelünk rá, hogy szépen visszahízd a versenysúlyodat - nézett rám, majd visszairányította a kezemet a számhoz.
- Miért? Így már nem is tetszem nektek? - duzzogtam egy kicsit harapva.
Dave közelebb húzódott.

- Dehogynem! - tiltakozott hevesen Mart - Csak aggódunk érted, szóval megenni.
- Igenis - vágtam rögtön rá, majd újra a sajtra irányítottam a figyelmem. Legalábbis próbáltam.

- Szeretjük az egészséges husit - kacsintott Dave és magához ragadt egy kisebb tálka olvasztott csokit, amit gondolom a gyümölcsöstálhoz adtak, de neki eszébe sem jutott a gyümölccsel "elrontani" az ízét. Velem akarta elrontani.
Először belemártotta mutatóujját a csokiba, és megízlelte.
- Hmm... tejcsoki... És nem is akármilyen minőség - hunyta le a szemeit egy pillanatra totálisan átadva magát a csoki ízének. Majdnem elfelejtettem, hogy mekkora csokimániás is a mi kis párducunk.
Aztán mosolyogva, kicsit beharapva alsóajkamat figyeltem, ahogy újra belemártja az ujját az édességbe, és a hasamra csöpögtet belőle. Csoda ha ezek után a sajt, amit továbbra is öntudatlanul majszolgattam, ízetlenné vált a számban? Totálisan. Alig bírtam lenyelni, de azért szorgosan rágtam elnyomva egy sóhajt. Éreztem, ahogy hasizmaim összehúzódnak.

Újabb csokiadag, újabb nyalintás. És megint... jaj istenem... én itt halok meg. Aztán betársult Mart is, de ő gyümölccsel jött és... rólam mártogatott. Kész. Már rég nem a sajtra koncentráltam, hanem az érintésekre.

Felsóhajtottam, mikor Dave megkaparintotta egyik combomat följebb húzva a lábamat, és végignyalta felülről lefelé a lassan folydogáló csokoládét a belsőcombomról. Martin az egyik megkeményedett mellbimbómról nyalogatta és szopogatta az édességet. Éreztem, hogy lábaim között megint forrósodni kezdett a helyzet. A maradék sajt már rég a kocsira dobva hevert, én meg kapaszkodtam az ágy háttámlájába nagyokat sóhajtva, hullámzó mellkassal és össze-összehúzódó hasizommal.

A maradék sajt a kocsin hevert én meg az ágyon erőtlenül. Azon morfondíroztam, hogy ez a létező világok legjobbika és én vagyok itt a császárnő, aki mindent irányít. Tessék, ki is próbáltam, arrébb húzódtam és Dave Gahan engedelmesen kúszott utánam. „De baromi jó dolgom van” - vigyorogtam magamban. Mart meg is kérdezte, hogy min mulatok olyan jól.

- Ohh... semmin - vigyorogtam a hajába túrva, és felhúztam a tarkójánál fogva, hogy lenyaljak egy kis csokimaszatot a szája sarkából - Csak... élvezem a helyzetet...
Tekintete vágytól csillogott - megint. A szájába sóhajtottam, mikor édes nyelve átsiklott megkeresni az enyémet, és felkérte azt egy érzéki táncra, miközben bal keze a nyakamat cirógatta, majd ujjai a tarkómra csúsztak.
Közben éreztem, ahogy Dave már szinte majdnem hasalva jobb lábamat bal vállára tette, és újabb csokiadagot folyatott végig belsőcombomon, s ügyes nyelve máris érzékien nyalogatta le. Hallottam, ahogy időnként nyel, és halkan felnyög a csoki és a bőröm ízétől. Egyre följebb haladt a combomon egy nedves csíkot húzva nyelvével a bőrömre. Minden idegszálam pattanásig feszült. Éreztem a forróságot várakozó ölemben. Annyira akartam már, hogy ne csak a combomat nyalogassa...

Nem bírtam már magammal, tudtam, hogy direkt húz vele. Megragadtam a fejét és az ölembe húztam. Halkan felnevetett:

- De türelmetlen itt valaki.
- Az bizony. Főleg, hogy tudom, mit tudsz művelni a nyelveddel. Önts rá csokit, vagy amit akarsz és nyald le, de most rögtön! – kértem - Annyira vágyom már rád! – tettem hozzá hízelegve.

- Hmmm... rontsam el az ízedet a csokival? - várakozott a szájával alig pár centire tőlem, miközben felnézett a szemembe azzal a huncut és kaján tekintetével. Éreztem forró leheletét magamon, és ez egy újabb sóhajt csalt elő belőlem, miközben Martin a nyakamat csókolta, s néha-néha vigyorogva Dave-re sandított. Ohhhh az én kis ördögeim!

- Te sokkal finomabb vagy... - lehelte őrjítő tekintetével, és alsóajkát egy pillanatra végighúzta a csiklómon.
- Dave! - nyögtem könyörögve.
Szélesen elmosolyodott, aztán ajkai rázárultak sajgó pontomra.

Nagyon szerettem Dave-ben azt, hogy kitartó, elszánt és a végletekig maximalista. Ha néha mégis voltak ezzel gondok azok emlékét most gyorsan elfelejtettem, amikor próbáltam fókuszálni elszánt tekintetű arcára. Az volt rá írva: „Na macska, most véged!”

Éreztem, ahogy nagy hullámokban önt el a vágy erre a tekintetre, és azt hiszem a szemeim is elsötétülhettek. Tudtam, hogy őrületes nyelv és szájmunkája közben továbbra is engem figyel, de én már hátrahajtott fejjel kapaszkodtam az ágytámlába, és hangosan felsóhajtottam.
- Oh, igennn...
Martin rögtön lecsapott újra a számra egy hosszadalmas és vágyakozó csók erejéig, amibe jó párszor belenyögtem, ahogy Dave alapos munkát végezvén harapdált, szívogatott és... azt sem tudtam már, hogy mit csinál, csak az őrjítő forróságot éreztem.
- Uhhh... látom már nagyon készen állsz... - nyögött fel Dave és éreztem, ahogy ujjaival is végigsimít rajtam incselkedőn játszadozva, szinte fájdalmat okozva a késlekedésével.

- Légy jó kislány! Kérd szépen!
- David tégy a magadévá! - kértem engedelmesen.
- Biztos, hogy ezt akarod? - dugta még beljebb és feljebb a nyelvét.
- Te gyalázatos, csináld már!

Martin felnevetett - Cica, semmi baj, ha Dave habozik, én majd beugrok helyette - lökte arrébb barátját.

És már bennem is volt! Az események ilyetén gyors fordulatától meglepetten és hangosan nyögtem fel a plafonra, ahogy újra megérezhettem magamban Martint teljes pompájában. Tudatom szélén azért kíváncsi voltam, hogy ehhez mit szól Dave.

Mit is gondoltam. Nem az a fajta, aki, ha kidobják a főbejáraton, vissza ne találna a hátsó ajtón.

Egyszer csak azt éreztem, hogy ügyesen megemel, és alám csúszik. Hogy hogy a fenébe kivitelezte ezt, azt nem tudom, de nem is nagyon érdekelt. Éreztem nedves ujjait a fenekemnél, ahogy párszor végigsimít rajtam.
- Nyugi cica, itt vagyok. Nem úszhatsz meg... - súgta a fülembe rekedten, és éreztem, ahogy magára húz. Összeszorítottam a szemem, és felkiáltottam - Lazíts, cica, lazíts! - hatolt lassan egyre mélyebbre, én meg megtámaszkodtam az oldala mellett, míg Marty türelmesen várt. Dave ujjai végigsiklottak a medencecsontomon, és újra a lábaim közé siklottak, hogy kicsit még jobban segítsen. Újra felnyögtem az élvezettől, és éreztem, ahogy mozogni kezd bennem. Most már Martin sem volt rest, újra támadott.
- Éljen... újra szendvicstöltelék vagyok! - kiáltottam fel gondolkodás nélkül.

- Élvezed, igaz, amikor egyszerre kettőnkkel vagy? - dorombolta Dave a fülembe. Valahogy olyan veszélyesen dorombolt, mint mikor egy párduccal vagy...
- Jaj, de jó! - nyögtem fel, de aztán nyögni se nagyon nyögtem, csak küzdöttem a levegőért, nagyon intenzív érzés volt.

Martin röviden felmordult, és mintha csak ez valami egyezményes jel lett volna, mindketten rákapcsoltak. De még hogy!
Sikoltoztam és nyögtem felváltva, mikor mi szakadt fel kiszáradt számból. Erre egy lapáttal még inkább rátett Dave, mikor két kézzel megragadta a melleimet, aztán pár pillanat múlva jobbja megint leszánkázott. Láttam, ahogy Martin mellkasán és hasán is végigsimított, aztán kettőnk közé nyúlt. Martin előre hajolt, és szabadon hagyott mellemet kezdte kínozni erőteljes és szapora mozdulataik közben. Azt hittem, ott halok meg megint! „Nem, ez nem jó hasonlat…” - futott át a fejemen, de aztán megint kiüresedett az agyam, és csak az egyre lüktetőbb kéj maradt meg a nyögések.

Hálás voltam a sorsnak, hogy részük lehettem. Másnak bármilyen furcsa is lett volna ez a kapcsolat, nekem több mint fantasztikus volt. Meglehet, hogy afféle Strange Love, mégis nekem az egész világot jelentette ez a két férfi. A két férfi akik egyszerre öleltek engem.

És egyszerre szerettek, ami többet ért mindennél, amit valaha is remélhettem volna az élettől. Igen, ezért érdemes volt megszületnem! Hiába követtem el bűnöket és tévedéseket a múltban - ezt mindenki megteszi -, úgy éreztem, hogy most találtam rá a célra, amiért élhetek: őket boldoggá tenni, és figyelni rájuk, segíteni nekik, ha szükségük van rá, hogy ott legyek, ha megkívánnak, hogy letöröljem a könnyeiket, ha szomorúak.

Igen, igen, ezt akarom, döntöttem el, még ha beledöglöm is. Azt akartam, hogy boldogok legyenek. Milyen jó, hogy Isten nagy bölcsességében két kart adott az ember lányának, egyszerre ölelhettem így őket. Talán megérezték, mi játszódik le bennem, mert olyan szorosan öleltek át, ahogy csak lehetett és sztereóban suttogták a fülembe, hogy szeretnek. Én meg elolvadtam és a levelükre gondoltam. Arra, amit azóta sem adok ki a kezemből, és amit a tárcámban hordok, hogy mindig velem legyen bárhova is vet aznap az élet.

Az orgazmus pillanatában, ahogy mindkettejük mellkasának feszültem, és hangosan kiáltottam a nevüket, egy könnycsepp is végigfutott az arcomon a harmónia és az előbbi gondolatok miatt. Az ezüstös kis csepp Dave vállán, a főnixén landolt, miközben én kétségbeesetten öleltem magamhoz Martint, ő pedig kettőnket önmagához.

Az ember nem is gondolja, mikor és hol találja meg a harmóniát. Az érzést, hogy együtt rezeg az élet ritmusával. Én két szerelmem karjaiban találtam meg.

Finoman szakadtak el tőlem. Talán érezték, hogy mi ment végbe bennem. A kórház óta valahogy jobban megérintettek az ilyen gondolatok és dolgok. Átértékeltem volna az életem? Vagy érzelmesebbé váltam volna? Az biztos, hogy nagy hatással voltak rám a történtek. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha itt kellett volna hagynom őket, ha soha többé nem érhetnek hozzám, ha soha többé nem csókolhatom meg őket. És megijesztett a tudat, hogy ez még megtörténhet. Még rám unhatnak, hiába szeretnek most. Találhatnak valaki mást, aki jobb, szebb, ügyesebb, elbűvölőbb nálam. A gondolatra újra potyogni kezdtek a könnyeim. Hangtalanul. És megfogadtam, hogy ezt a gondolatot magamba fojtom nagyon mélyre.

Csakhogy Dave folyékonyan beszélte azt a nyelvet, ami a testbeszéd volt és voltak olyan megérzései, amik másnak nem. Nem mintha mondott volna valamit, egyszerűen a szemembe nézett és abban a csodálatos szempárban minden benne volt a világ teremtésétől fogva annak pusztulásáig. Magamat is láttam benne… Középen. Dave világának közepén.

"Ez hogy lehet?" - kérdeztem tőle a tekintetemmel. Eddig magamat tettem volna a felsorolás végére, akiket a világának a közepére állítottam volna. Azt hittem, hogy Jen, Jack, Rosie, a Depeche Mode vagy Martin van ott... Akkor ez most mi? Miért? Ez nem lehet. Én nem lehetek ennyire fontos neki. Még Martin elé is helyezne? Nem szerethet jobban! Ők sokkal jobban megérdemlik. Mert ki vagyok én? Egy kis magyar rajongó. Semmi extra, ráadásul az én múltam se makulátlan... mondjuk, ha belegondolok egyikünké sem. De akkor is!

Mégis, hinnem kellett. A tekintete nyílt volt és tiszta. Akarta, hogy lássam, majd lassan lecsukta a szemeit, mint amikor a nagy távcsövet becsukják az obszervatóriumban. Ennyit engedett látnom és azt is tudtam, hogy ez pillanatnyi állapot és világa, mint mindannyiunké folyamatosan változik. De összeszorult a szívem a gondolatra, hogy gyönyörű szemeiben senki és semmi mást, csak magamat láttam tükröződni. Ránéztem és láttam, hogy tudja, hogy megértettem, amit mutatni akart.

Csak most tudatosodott bennem igazán, hogy Dave mennyire különleges férfi. Azt hittem, hogy eddig miszticizáltam az alakját, de nem: tényleg különleges volt. Ez a bizalom, amivel bepillantást engedett a lelke legmélyére, megrendített.
Gondolataimat Martin mozdulatai zavarták meg, ahogy lassan lemászott rólunk, és mellénk feküdt.

- Megzavartam valami gondolatolvasást köztetek? - viccelődött.

- Pontosan - mondta Dave és gyorsan felállt. Kitrappolt a fürdőbe.
- Bocsi - mondta Mart lefegyverző mosolyával - És miről folyt az elme csevely?
- A szerelemről Martin barátom, a szerelemről - szólt ki Dave a fürdőből.

Elmosolyodtam, és a mellkasára hajtottam a fejem, ahogy közelebb bújtam hozzá. Ő fél kézzel átkarolta a hátamat. Az arcom a fürdő felé fordult.
- És mire jutottatok?
- Hogy a szerelem egy nagyon jó dolog. Néha fáj, de alapjában véve csodálatos dolog - jegyeztem meg. Martin nem láthatta kicsit szomorkás mosolyomat, ahogy a nyitott fürdőszobaajtón befele nézve követtem Dave mozdulatait, amint hideg vízzel leöblíti az arcát. Tekintetem végigsiklott tökéletes testén, de most nem a szexistent láttam benne, sokkal inkább Őt. Az "érző lényt", aki már annyi mindent átélt, és mégis itt van. És én is itt vagyok. Mindketten szembenéztünk a halállal. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy vajon ezért engedett-e belelátnom a lelkébe.

Dave visszajött, de nem ült le mellénk, a nyitott ablakhoz lépett és rágyújtott egy cigire. Hirtelen mintha az eszébe ötlött volna valami, nagyon nyugtalannak látszott.

Pár perce már ott állt. Én őt figyeltem csöndesen. Martin egyenletesen lélegzett. Ahogy felnéztem, láttam, hogy egyik percről a másikra elaludt a kimerültségtől. Óvatosan felültem, és Dave-re néztem. Még mindig mozdulatlanul állt ott kifújva a füstöt. Úgy döntöttem, odamegyek.
Lassan kikászálódtam az ágyból. Martin nem ébredt fel. Meztelenül Dave mögé léptem, és gyengéden átöleltem a derekát, két tenyeremet a hasára csúsztatva, ahogy megcsókoltam tetovált hátát.
- Elmondod, mi nyugtalanít?

- Semmi, semmi. Nem akarlak a gondjaimmal terhelni. Nincs semmi baj, csak Jen olyan furán viselkedik. Azóta nem hozta fel a témát, mégis rosszat sejtek. Meg aztán a turnén filóztam, hogy fogom bírni. Nagyon megterhelő és mostanában, bár nem látszik, és Martinnak sem mondtam, egyre nehezebben bírom.

Szorosabban vontam magamhoz, de nem mondtam semmit. Ha választania kell köztem és a családja közt, nyilvánvaló, hogy melyiket fogja előnyben részesíteni. A kérdés az volt, hogy mindez mikor következik be. Hallgatásom egyre hosszabbra nyúlt.

- Na tessék, most te is milyen gondterhelt lettél - nézett rám - Hát neked Mia-cica mi jár a fejedben?

- Azon gondolkodom, hogy mi jár a tiédben - feleltem halkan - Hogy mi lesz, ha döntened kell.

- Ha döntenem kell?
- Igen. A családod és köztem. Egyértelmű, hogy őket kell választanod. Tudom, hogy ez a kapcsolat nem tarthat így örökké ebben az édes hármasban. A családod fontosabb, mint én, ezt tudom - vontam meg a vállamat, miközben a lapockáján nyugtattam a fejemet -, és ez a természetes. Engem már akkor is mérhetetlenül boldoggá tettetek, ha csak a turné végéig láthatlak titeket.

Dave nem felelt, csak keserűen elmosolyodott. Igen, el fog jönni az a pillanat, mikor választania kell. De egyelőre nem most.
- Kérlek, ne beszéljünk erről, nem akarok rá gondolni - hunyta le a szemeit a férfi.

- Jól van. Gyere, zuhanyozzunk le inkább. Ragadok a csokitól, meg.... mindenfélétől - mosolyodtam el.
Halkan felnevetett, majd megfordult, hogy finoman megcsókoljon - Jól van. Remélem, élvezted az édes kényeztetést.
- Oh, igen. Nagyon is.
- Na körülbelül ilyen lett volna, ha azt a bizonyos doboz Godivát eszem le rólad, csak akkor nem szakított volna félbe a szőkeség - mosolygott rám.
- Akkor... majd bepótoljuk - kacsintottam rá, majd magam után húztam a kezénél fogva a fürdőbe.
Elmosolyodtam, ahogy már akkor hozzám simult hátulról, mikor még csak a vizet kezdtem engedni kicsit előre hajolva.

Dave újra átkarolt, de nem volt semmi 'ártó' szándéka. Finoman masszírozta az izmaimat. Hagytam neki, teljesen ellazultam a kezei alatt, miközben módszeresen végignyomkodta a hátamat. A zuhany után halkan kijöttünk a fürdőből. Dave Martra nézett, aki időközben hasra fordult és az egyik párnát szorosan ölelte magához.
- Annyira édes - szólalt meg a férfi. Ránéztem. Még nem hallottam tőle, hogy Martint édesnek titulálná, és ezen elmosolyodtam.

- Igen, mint ahogy te is édes vagy, ha alszol - jegyeztem meg.
- Mi? Te nézni szoktál engem alvás közben? - tettette a felháborodottat.
- Előfordul, igen... - mosolyogtam, és hagytam, hogy átöleljen, és megcsókoljon. Aztán bevackoltuk magunkat Martin mellé, és Dave mellkasára hajtva a fejemet aludtam el pillanatok alatt. Azért még hamar elfáradtam.

Arra keltem, hogy valaki finoman cirógatja az oldalam. Lassan kinyitottam álmosságtól csillogó szemeim. Az első, amit megláttam, az az alvó Dave volt. Finoman oldalra fordítottam a fejem és a halványan somolygó Martinnal találtam szemben magam, ahogy mutatóujja szüntelenül járja a kis köröket nem sokkal a csípőm fölött. Hát csoda, hogy beleszédülök, ha ilyen látványra kelek?

- Jó reggelt - mormogtam visszaejtve a fejemet a párnára erőt gyűjtve ahhoz, hogy megforduljak.
- Neked is - csókolta meg a lapockámat, és ujjai a hasamra siklottak ott folytatva a köröcskék felrajzolását a bőrömre.

- Jól aludtál?
- Hm, jól. De az ébredésem jobb volt - mosolyodott el.
- Ezzel nem vitatkozom.

Éreztem, ahogy ujjai a mellem alatt állnak meg, majd elindulnak visszafelé. Libabőrös lettem, mikor a köldökömet rajzolták körbe, és nagyon lassan elindultak lefelé.
- Mire készülsz, Marty? - dünnyögtem.

- Semmi rosszra, nekem elhiheted.
- Maart... - nyögtem elhalón.
- Mondd csak.
- Én most nem bírok...
- Nem is kell, drága. Csak érezd.
Lehunytam a szemem és csendben élveztem ki az érintéseit. Ahogy nagyon lassan túlhaladt a köldökömön és szinte felfedező módjára halad előre. Felötlött bennem egy abszurd kérdés.
- Mart.
- Igen?
- Mesélnél nekem?
- Mit szeretnél hallani?
- Az első tapasztalatodról... - mondtam elhalón. Nem tudom miért, de egyszerűen érdekelt, hogy egy ilyen szexisten, hogyan kezdte a tanulmányait, ha ilyen magas fokon tudja űzni ezt a mesterséget.

Felnevetett megtorpanva egy percre az ujjaival. Éreztem az érintéséből áradó kellemes meleget.
- Hát az már nagyon régen volt, cica. És esetlen történet. Most komolyan azt akarod, hogy ezzel untassalak, ahelyett, hogy kiélveznéd, amit adhatok neked?
- Nem untatnál - válaszoltam, és egyik kezemet az övére csúsztattam, ahogy lejjebb kezdtem húzni - És közben is korbácsolhatod az érzékeimet, ahogy a történetet hallgatom...

- Nos - kezdte, miközben ujjai folytatták munkájukat -, tizenhét éves voltam. Épp megszöktem otthonról, hogy elmessek bulizni.
- Megszöktél? - nyögtem el kérdésem.
- Igen. Tudod, ha buliról volt szó...
Felkuncogtam. Hát igen, Martin az már csak Martin marad.
- Szóval, buliban voltam és már nem teljesen beszámítható állapotban. Volt ott egy lány. Nem volt született angliai, de ez látszott is rajta. Kreol bőr, hosszú, fekete, egyenes haj. Tiszta felüdülés a basildoni csajok után, nekem elhiheted. Egy-két évvel volt idősebb nálam. Persze, észrevette, hogy figyelem. Már akkor meg volt a stílusom, szóval, nem volt nehéz nem észrevenni.

Felkuncogtam újra, de mindjárt benn is akadt a levegőm, ahogy ujjai végre célba értek, és lassan, ráérősen izgatni kezdtek.
- És... - sóhajtottam, ahogy éreztem: testemet újra kezdi elönteni a vágy - ... mi történt?
- Huh már nem is nagyon emlékszem, hogy hogyan kezdtünk beszélgetni egy sör mellett - vonta meg a vállát, de folytatta, amit elkezdett, és egy puszit nyomott a vállamra - A dolgok csak történtek egymás után. A végén csak azt vettem észre, hogy egy vadidegen szobában vagyok egy vadidegen, de gyönyörű lánnyal. Egy kicsit hasonlított rád, akaratos volt, tudta, hogy mit akar, ugyanakkor engem is hagyott érvényesülni. Azt csinálhattam volna vele, amit akarok, hagyta volna.
- És, mit csináltál vele? - ziháltam.

- Kezdetnek először bátortalanul csókoltam őt, de aztán felbátorított. Egyre mohóbban viszonoztam a csókját, és lassan levetkőztettem. Aztán a kezem ugyanazt kezdte művelni vele, mint amit most veled - suttogta perverz tónussal a hangjában, amit imádtam - Aztán egy idő után ezt csináltam vele... - azzal ujjai lejjebb csúsztak. Egyenesen belém. - Uhh... ő is ilyen nedvesen várt engem... - nyögte.
Én erősen markoltam a párna csücskét, ahogy visszafojtottam egy nagy nyögést.

- Hihetetlenül izgató volt hallani, ahogy nyögött, hogy mindezt én műveltem vele. Olyan volt, mint egy vadmacska. Majdnem letépte rólam a pólómat. Felsértette a bőrömet. Cserébe a nyakába haraptam - mondta, miközben a nyakamhoz hajolt és megharapott. Erre már fel kellett nyögnöm, az ujjaim már fájdalmasan mélyedtek Martin bőrébe. Éreztem, ahogy ujjai még mélyebbre csúsznak belém.

- Ő is így nyögött. A nevemet kiáltotta - nyalta meg a fülcimpámat - Aztán már könyörgött, hogy tegyem be neki... és mit ne mondjak, már én is nagyon készen álltam rá, hogy a forró nedvesség körbeöleljen... - emelte meg az egyik combomat, hogy hátulról hozzám férjen, és kihúzta az ujjait, ahogy kemény tagját bepozícionálta. Éreztem, ahogy finoman a bőrömhöz ér, ott mozgatta kínzóan.
- Kérlek, Martin! - nyögtem - Gyere! Kérlek...

De még váratott magára. Nyelvével végignyalta a nyakamat. De én nem akartam tovább várni. Eltoltam magamtól, majd hátranyúlva az állánál fogva rántottam közel az arcomhoz.
- Ha nem rakod be most azonnal... - súgtam fenyegetőn. Velem ne szórakozzon, főleg ne ilyen állapotomban. Egy kicsit meglepte az akaratosságom, de elmosolyodott, majd kattanásig elmélyült bennem. Én teljes hosszában be is fogadtam őt, ami nem kis teljesítmény volt részemről! Felszegtem a fejem, és a plafonra nyögtem. Martin tisztában volt a méreteivel, és gonoszul elmosolyodott.
- Ezt azért, amiért így beszéltél velem.

- Őt is büntetted? - nyögtem ki, és hagytam, hogy kezével széjjelebb húzzon, hogy még könnyebb dolga legyen, ahogy lassan, de keményen kezdte újra és újra belém vágni magát.
- Nem... ő rendes kislány volt! - harapott bele a vállamba, és megmarkolta a bal mellemet.

- Vagy csak te voltál kezdő és nem akart lelombozni - gonoszkodtam vele tovább, aminek tudtam, hogy meg fogom fizetni az árát. Biztos nagyon mélyen beletapostam Martie önérzetébe. "Ez csak remek" – gondoltam - „Hátha bizonyítani akar...”

De úgy tűnt, átlátja a taktikámat, mert belenevetett a nyakamba, amitől egész testem libabőrös lett, majd a fülemhez hajolt.
- Szeretnéd, ha... büntetnélek? Azért cukkolsz, cica? Szereted, ha... durva vagyok? - nyomta meg a "durva" szót, és tényleg durván vágta belém magát.

Felnyögtem a fájdalom és az élvezet sajátos keverékétől.
- Ne kímélj Martie! Nem akarsz sikoltozni hallani? Mert szívesen skáláznék neked vagy akár áriáznék, akár egy operaénekes...

- Lenne szíved felébreszteni, Davie-babánkat? - gügyögte nevetve.
Ezen a megnevezésen nekem is fel kellett kuncognom, de nem sokáig hagyta, hogy ilyen kitörő legyen a jókedvem. Egy újabb mozdulattal akasztotta meg a levegőmet szorosan átkarolva jobb kezével a csípőmet miután átcsúsztatta azt az oldalam alatt, és erősen tartott. Másik keze végigsimított megemelt combomon. - Válaszolj, Mia!

A számon kérő, követelőző hangtónustól, amit most hallottam, kirázott a jóleső borzongás. Nagyon tetszett nekem ez a Martin is. Pont úgy nem tudtam neki nemet mondani, mint ahogy Dave-nek sem.
- Igen - nyögtem fel elhalón.

- Jól van... - simított végig a hasamon jobbjával, majd keményen megragadta a csípőmet, hogy egy helyben tartson - Tetszik, ha kemény vagyok veled? Hm? - mozdult egyet előre a csípője vadul.
- Igen!! - szakadt ki belőlem hangosan.
- Hmmm... akkor ez is tetszeni fog... - húzta el gúnyt csempészve a hangjába. Imádtam, ahogy a szerepét játssza!
Kihúzta alólam jobbját, helyette elengedte a combomat baljával, és az siklott a hasamra, hogy tartson, míg kiszabadult jobbja a csuklója köré tekerte hosszú hajamat, ahogy belemarkolva finoman hátrarántotta a fejemet.

Tompán felnyögtem. Éreztem, amint a nyakizmaim feszülnek. Nyeltem egyet és vártam, hogy Martin mit fog tenni velem.

Újra mozgatni kezdte a csípőjét. Lassan és szaggatottan. Nem tudtam, hogy mikor fog érni a következő lökés, és ez megőrjített. Ez a rendszertelenség és erő, amit mutatott... Oh, atyám! És közben éreztem azt is, ahogyan ujjai finoman húzzák a hajamat. Lehunyt szemmel nyögtem minden egyes mozdulatánál. Éreztem, hogy teljes hosszával belém nyomul, amitől megint majdnem felsikoltottam.

Jó játék volt ez az érzékeimmel, de nem olyan állatias vadság, mint amire most vágytam.
- Gyerünk Martie... tudsz te ennél jobbat is - nyögtem. Nem mintha ez nem lett volna elég jó, sőt! De azt akartam, hogy veszítse el az eszét, hogy az ő lila jegyei tündököljenek a testemen, hogy érezzem az erejét.

- Durvábban akarod? Hm? - szuszogta a fülembe mély rekedt hangon.
- Igen! Dugj meg úgy, hogy már szinte fájjon! Gyerünk! Ne fogd vissza magad! Veszítsd el az eszed! Kérlek, Marty! - nyögtem, ahogy a lepedőt és a párnám sarkát markolásztam izzadó ujjaimmal.
- Ahogy akarod, cica! - azzal olyan vad vágtába kezdett, hogy elakadt egy percre a lélegzetem, aztán már csak hangosan tudtam nyögni.
Ujjai a bőrömbe vájtak, fogait pedig a vállamba és a nyakamba vájta.
- Ez... az! Még! - sikoltottam.
Csípője őrült erővel mozdult előre. Vékony testem remegett a mozdulatai hatására, de erősen tartott. Fájdalmasan erősen.

Már-már erőszakolt. Ilyennek még sosem láttam, és rettentően élveztem, hogy ezt csinálja velem. Nemsokára elkezdtem sikítozni és a hangom nem bírtam kontrollálni. Dave hamarosan már felmordult álmában.
- Mi a fenét csináltok?! - horkantott fel mérgesen és álmos hangon, megpróbálva túlkiabálni a háttérzajt, ami az én kiáltásaimból és Martin röfögéséből állt.

- Erőszakolom... a... cicánkat! - válaszolt Martin egy különösen erős lökés közben, amitől felsikoltottam. Megint.
- Az ő kérésére? - nézett fel kómás tekintettel.
- Ahhha! - harapott újra a vállamba a szőkeség, és erősített szorításán a csípőmön.
- És nem lehetne halkabban? - tudakolta Dave álomittas hangon.
- NEM!!!! - kiáltottam fel eltorzult arccal, lehunyt szemmel - OH! MARTIN!! MINDJÁRT! MINDJÁRT!!! - sikoltottam.

- Martin, hogy bánhatsz így vele? Nézd szegény bársonypuha macskánkat, feláll a szőr a hátán! A farka is a kétszeresére dagadt - fakadt ki az énekes.
- Nem az én farkam akkoraaaaaaaa... - a mondatom sikolyba nyúlt át, majd megszakadt, csak hogy levegőt vegyek, és újara felordítsak, de immár az élvezettől.

Dave felnevetett a mondatomon, de valahogy nem tudtam most ezzel foglalkozni, csak azzal a bizonyos "kétszeresére dagadt farokkal", ami éppenséggel abban a pillanatban juttatott el a csúcsra, mikor Martin erőteljesen belemarkolt szegény elgyötört mellembe még egyszer utoljára. A gerincem megfeszült, és végigfolyt rajta pár izzadtságcsepp is, ahogy Martin másik keze még rásegített egy kicsit a csiklóm izgatásával, amitől egyre nagyobb hullámokban öntött el az orgazmus. Hatalmasat nyögtem szerencsétlen lepedőt markolva, és azt hiszem olyan egy percen belül azt is megéreztem, ahogy Martin forró magja belém lövell.

Fáradtan rogytam össze. Martin rám esett. Egy nyögéssel konstatáltam a dolgot, aztán már csak a levegőt nyeltem csendben. 

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés