48.

Dave hálát adott magában az égnek, hogy Mia ilyen megértő ebben a nem éppen sima helyzetben is. Halkan kopogtatott Mart ajtaján mikor odaért, de nem kapott választ. Aztán hangosabban is megismételte a műveletet. És most sem kapott választ. Nem tudta eldönteni, hogy nincsen benn, vagy pedig valami baj van. Nem soká töprengett, lesietett a lifttel és kapkodó hangon közölte a recepción aggodalmát, rögtön jött a menedzser és kinyitotta az ajtót. A szoba érintetlen volt. Dave tanácstalan volt, de azért benyitott a fürdőszobába. Ott találta Martint a kádban, mozdulatlanul. Szívét jeges rémület markolta meg, és imádkozni kezdett ahhoz az ismeretlenhez, akit nem ismert. Komoran és dermedten odalépett és megfogta Mart vállát, aki ijedten rezzent össze és hangosan káromkodni kezdett. Szemmel láthatóan elaludt a kádban. Dave a menedzser felé fordult: - Köszönöm, most már minden rendben lesz! Köszönöm a segítséget!

 - Muszáj volt a szívgörcsöt hozni rám? - mordult fel Martin elfordítva a tekintetét, ahogy felült a kádban. A víz megmozdult, s hullámokat vetett Martin teste körül.

- Nem, Martin, te hoztad rám a szívgörcsöt. Az este folyamán kétszer is.

- Miről beszélsz? - kérdezte nemtörődöm hangon, ahogy egy adag habot nézett elmélázva. Ha túlságosan maga alá gyűrték az érzelmei, amiket Dave váltott ki belőle, mindig visszatért ehhez a nemtörődöm, merev stílusához. Így próbált védekezni.

- A koncert közepén levonultál... A rajongók semmit sem értettek. És mi sem... A másik pedig most volt, ahogy a kádban láttalak mozdulatlanul. Martin, mi bajod? Mondd már meg nekem! Szeretlek! Tudod! Veled voltam és élveztük az együttlétet. Kérlek, mondd meg mi az ördög ütött beléd! Nagyon megijesztettél - mondta komoran és halkan - Nagyon szeretlek, meg ne próbáld ezt többet! Ki akarsz csinálni?

- Nem - mondta szárazon, s felemelve bal karját jobbjával lustán mosdatni kezdte magát.

Dave szinte érezte, ahogy egyre inkább bezárkózik magába a szőkeség. Csinálta már ezt vele. Ilyenkor mindig olyan átkozottul nehéz volt vele. Mint egy megolvaszthatatlan jéghegy. Néha még az ő tüze se volt elég hozzá, csak ha kitartó munkával ostromolta.

- Jól van Martin, ahogy gondolod. Te tudod mit csinálsz. Csak hogy tudd, fájdalmat okoztál és aggódtam - Dave sarkon fordult és kilépett a fürdőszobából.

- Dave... - sóhajtott Martin, ahogy a férfi után szólt. Tudta jól, hogy meg fogja hallani. Mart csüggedten visszaengedte a kezeit a vízbe, s újra sóhajtott - Miattad volt... - kezdett bele tudatában annak, hogy Dave visszafordult a fürdő ajtajában - ... ahogy ott feküdtél előttem a múlt éjszaka képeivel... elszabadultak az érzelmeim és nem bírtam azt a tüzet, ami belülről marcangolt. Tudod, miről beszélek, nem igaz? - pillantott végre fel rá.

- Arról, hogy vágysz rám. Én is rád, Martin.

- Mindketten tudjuk, hogy ez a dolog neked is mást jelent és nekem is mást jelent.

- Már miért jelentene mást?

- Ne tagadd magad előtt!

- Nem, Mart, te ezt félreérted, neked most nincsen nő az életedben, de volt, nős voltál, többször is.

- És közben végig téged szerettelek.

- Ne mondj már ilyet!

- Azokon a hosszú, hosszú éveken keresztül végig. Amíg végre néhány éve megadtad magad nekem. Felejthetetlen emlék, David.

- Édes, nem tudsz birtokolni engem, senki sem tud. Ha magam tudnám irányítani, tökéletesen átadnám magamat azoknak, akiket szeretek, de nem tudom megtenni, önző barom vagyok. Amit tudok, megteszek. Szeretlek benneteket amennyire csak képes vagyok rá.

- Feleségül veszed Miát?

Dave egy teljes percig csak csöndben nézett Martinra, ahogy az ajtófélfának támaszkodva összefont karokkal állt. - Ez most hogy jön ide?

- Nagyon is idevág, David - húzta össze a szemöldökét kicsit - Mia összeomlik, mint egy kártyavár, ha csak hitegeted. El sem tudod képzelni mennyit áldozott fel ezért a szerelemért, jegyzem meg csak úgy "mellékesen".

- Mart, még csak most válok.

- Szóval nem? Ezt vele is tisztáznod kéne még a "tényleges" kapcsolatotok elején, nehogy tévképzetekbe ringassa magát. Biztos vagyok benne, hogy a múltkori kijelentéseddel, miszerint elveszed, elültetted a bogarat a fülébe.

- Martin, ne akard őt rám erőszakolni.

- Én nem akarom rád erőszakolni, csak tisztán akarok látni.

- Te meg vagy veszve ma Martin, mi az isten bajod van neked?! - emelte fel a hangját David - Igen, szeretem Miát, ahogy még senkit és igen, idővel, ha alkalmas lesz a helyzet, feleségül veszem. Szeretném boldoggá tenni őt! - kiáltotta és bevágta maga mögött az ajtót.

Martin lemondóan lehunyta a szemeit, majd kikászálódott a kádból, és úgy ahogy volt, meztelen indult Dave után. Egy percre azt hitte, hogy otthagyta őt, de aztán meglátta az ablaknál álló szeretőjét. Halk járásával odament, bár tudta, hogy Dave úgyis hallotta, hogy jön. Nem ért hozzá, csak közel lépett Dave hátához.

- Sajnálom. Tapintatlan voltam és megbántottalak.

Dave csak fújtatott egyet válaszul, összefonva mellkasa előtt a karjait.

- Hé… nagyon haragszol rám? – tudakolta a szőkeség.

- Ne is mondd! Kesslerék tajtékoztak, a közönség őrjöngött, amiért eltűntél.

- De TE, Dave, nagyon haragszol rám? – simult hozzá finoman vizes testével, s gyengéden átkarolta a derekát. Dave nagyot sóhajtott, s lehunyta a szemeit.

- Valahol igen… de nem tudok sokáig mérges lenni rád…

- Tudod Dave, időnként ki kell törnie az érzelmeimnek ahhoz, hogy tovább tudjam csinálni, hogy ne daráljon maga alá a mókuskerék. Látod, teljesen megzavarsz, megőrjítesz… Ezért viselkedek őrült módjára, ezért… függök tőled annyira. Nem tudom, hogy engedhettem ezt megtörténni… - mélázott el.

- Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, nagyon dilettáns dolog volt. Egy profi viselkedjen úgy, mint egy profi. De hát, azért előfordul. Te dinnye, gyere már - mondta, megfordult és átölelte - Nagyon szeretsz, hmm? Marty, szeretsz?

- Miféle kérdés ez, David? Persze hogy szeretlek. Hányszor kell még bizonygatnom? - nézett a szemeibe összevont szemöldökkel.
- Tudod, hogy szeretem hallani.
- Meg fogod unni - csóválta meg mosolyogva a fejét Martin.
- Nem, édes, ezt soha. Akár te mondod, akár Mia - simogatta meg az előtte álló arcát, majd finoman megcsókolta. Martin pár perc múlva elszakadt a szájától, s lehunyt szemmel a homlokának támasztotta sajátját.
- Tényleg, vele mi van?
- Mi lenne vele? Megvan. Aggódik érted. Átjössz hozzá?
- Mehetek, vagy nem hívod őt át? Olyan rég voltunk együtt hárman! Vagy már nem akarod? Nem szeretnéd, ha hárman lennénk? Végül is vele élsz, érthető lenne, ha így gondolnád.

- Megint butaságokat beszélsz, édes. Hogyne szeretném, ha hárman lennénk? Tudod, hogy Mia is mennyire szereti - vigyorodott el, majd mosolya ördögivé vált - És nem mellesleg még ki se próbáltuk együtt a piercingjeinket....
- Dave, David... ezt ne! - nyelt nagyot Martin, de társa kiérezhette, hogy nem gondolja komolyan ezt a tiltakozást.
- Mindemellett volt szerencsém megtapasztalni a nyelvpiercing csodáit is... uhhh... - nyögött fel kéjesen az emléktől.

- Remek David, mi lenne, ha most rögtön átmennénk? David, szeretnék veled, veletek lenni. Mit csinál most? Nem alszik? Biztos? És hol van Rosie, nem zavarjuk?

- Nem, nem fog zavarni, Wanda van vele, már lefektette aludni, én meg adtam neki jó éjt puszit - mosolyodott el megsimogatva Martin arcát.

Társa hálásan fogadta a finom érintést, majd követte a másik szobába az énekest.

Én mit sem tudva a terveikről elszunnyadva hevertem a hasamon az összegyűrt takarók között, amik kivágott vékony felsőmmel együtt szabadon hagyták fedetlen hátamat s a tetoválásomat.

Bejöttek és én nem ébredtem fel. Két oldalról az ágyamhoz osontak és gyengéden végigcirógattak, de még mindig mélyen aludtam. Úgy döntöttek, inkább egymást fogják szeretni és arrébb léptek az ablaknál lévő kanapéhoz, ahol Dave hátradöntötte Martint és lovagló ülésben rápattant, Mart vállait leszorítva a nyakát kezdte harapdálni.

Martin halkan sóhajtozott, ahogy hátraejtette a fejét, s lehunyta a szemét. Kezei Dave hátán, combjain és fenekén siklottak feljebb gyűrve fekete pólóját, míg szeretője lassan megoldotta az övét.

Kezeivel feljebb emelte David csípőjét és lehúzta a cipzárt, mohón rávetve magát a feketepárduc büszkeségére, akkor ébredtem fel a mély torokhangú morgásra. És csak néztem őket. Milyen csoda erre felnyitni a szemeimet. Nem szóltam semmit, könyökömre emelkedtem és megtámasztottam az állam elmerülve gyönyörűim szenvedélyében.

A fiúk nem vették észre, hogy közönségük is akadt, nem zavartatva magukat folytatták egymás testének sokadszori felfedezését. Dave pólója hamarosan a földön landolt pár centire az ágytól, amin feküdtem. Gyorsan ki is nyújtottam érte a kezem és magamhoz ragadtam beletemetve orromat az anyagba, hogy érezzem az illatát, míg bebábozódtam a takaróba, s gyorsan összehozott "barlangomból" kukkoltam tovább.

Leselkedtem, pedig tudtam, nézhetném is egyszerűen. De azt akartam, ne tudják, hogy ébren vagyok, egyszer szerettem volna látni milyen, ha csak ketten vannak. Dave már teljesen meztelen volt és legnagyobb döbbenetemre Mart egy fekete selyemkötelet húzott elő nagyon lassan a farmerja zsebéből és Dave már tartotta is a kezeit.....

A szemeim majd kiestek, ahogy lélegzetemet visszafojtva - és Dave illatába merülve - figyeltem, ahogy Martin lassan és izgatóan Dave csuklói köré tekeri a selyemkötelet, s tekintetével szinte felperzseli az énekest, csak hogy egy pillanat múlva már a szájához tapadjon pár érzéki, majd egyre mohóbb csókra.

Most ő volt az, aki hanyatt döntötte szerelmét és kezeit a háta mögé hajtva megkötözte. Dave türelmesen tűrte és halkan lihegett izgalmában, éreztem, ahogyan felizgat a látvány és legszívesebben közéjük vetettem volna magam, de türtőztettem a vágyam és néztem tovább a legjobb műsort, ami csak létezhet. Mart most magáról tépte a ruhát és teljesen vad tekintettel esett Davidnek. Azt hittem leesek az ágyról, míg az ellenkezőjét bármikor el tudtam képzelni, ez a felállás elképesztett, a mód ahogy Dave színlelt tehetetlenséggel fekszik, Mart pedig marcangolja.

Nem akartam összenyálazni Dave pólóját, így inkább az ágyneműt kezdtem el rágcsálni kínomban, de élveztem ezt a kis szenvedést, ami a mozizással járt. Tekintetem mohón falta, ahogy Martin nem túl gyengéden végigharapta Dave mellkasát egyre közelebb érve már most teljes izgalmi állapotában lévő büszkeségéhez.

De meglepetésemre nem Sir Leftyt vette kezelésbe, hanem szája lejjebb csúszott a piercingjéhez, hogy nyelvével és fogaival kezdje ingerelni.

Dave megpróbált felemelkedni, nem tudom, mit akarhatott, de Mart nem engedte, erőteljesen visszataszította a hátára, és leszorította, karján és nyakán kidagadtak az erek és hangosan lihegett. David szabadulni próbált, de Martin megakadályozta, ördögi vigyor terült szét az arcán ahogyan lenézett az alatta vergődőre, játszottak. Férfias játékokat.

Én meg kocsányon lógó szemekkel figyeltem őket. Szinte perzselték egymás tekintetét, Dave-ében pedig megdöbbenésemre alázatot, alárendeltséget is látni véltem az ellenkezés mellett. Eldőlni látszott, hogy ezúttal ki lesz a domináns fél... Ezt a feltételezésemet csak még inkább alátámasztotta, mikor Martin a semmiből elővarázsolt valamit, amit nem láttam tisztán elsőre, majd halkan, szinte morogva megszólalt: - Nos, drága, ha nem akarsz engedelmeskedni, majd én megmutatom, hogy ki a gazdád...

Dave már nem is ellenkezett, engedelmes kutyus módjára tűrte, hogy a gazdi megkösse, épp csak a farkát nem csóválta hozzá. Martin pedig még így sem bánt vele kesztyűs kézzel, majd megfojtotta, ahogyan hátra és felfelé húzta a pórázt, David teljesen kiszolgáltatta magát neki.

Vadul harapdáltam a számat, illetve a párnahuzatot, ahogy Martin újra megrántotta a nyakörvre erősített láncot, hogy Dave-et ülőhelyzetbe rántsa, aztán vadul megcsókolja, míg szabad keze a meredező férfiasságra csúszott.

David megcsókolta szeretője és parancsolója arcát, de az eltolta magától. David nagyot nyelt.

- Csak akkor, ha én kérem drágám, csak azt teheted, amit parancsolok, kérek vagy megengedek, megértetted?

David lassan bólintott és valahogy olyan elveszettnek tűnt.

Mart meghallotta, ahogyan mocorgok, és mindketten felnéztek…

- Nocsak, közönségünk is van, látod, Davie? - húzta meg kicsit a láncot, ami így megcsörrent. Dave kicsit elmosolyodott, de nem mert jobban, Mart miatt. Meg talán félt is egy kicsit, hogy mit fogok szólni ehhez az egészhez - Mióta kukkol a kishölgy a biztonságos kis bunkeréből? - kérdezte a szőkeség a kanapén térdelve.

- Hát, nagyjából az elejétől, ahogy bejöttetek, és elkezdtétek a mókát. Próbáltam nem figyelni, de nagyon izgató, amit csináltok - nyaltam meg a szám szélét. Dave kicsit megkönnyebbültnek tűnt, és szélesebben elmosolyodott.

- Nézd, Mia, mim van nekem - és megrántotta Dave nyakán a láncot - Szeretnéd a kedvencem megsimogatni? - kiszáradt szájjal bólintottam - "My favourite slave" - suttogtam, és ahogyan leléptem az ágyról és oda mentem hozzájuk, Dave visszasuttogott: - „In your room, your burning eyes...” - és én átöleltem és magamhoz szorítottam.

- Csak ne olyan hevesen! - rántotta vissza Mart a kedvencét - És én mit kapok érte cserébe, "do you think, he will always be here"?

- You'll leave him laying here? Nem igaz? Mondd csak, Marty, mit szeretnél cserébe? - pillantottam végig meztelenségén.

- Énekelj nekem! Mit fogsz énekelni Mia? - kérdezte. A válasz egyértelmű volt:

To the soul's desires

The body listens

What the flesh requires

Keeps the heart imprisoned

What the spirit seeks

The mind will follow

When the body speaks

All else is hollow

I'm just an angel

Driving blindly

Through this world

I'm just a slave here

At the mercy

Of a girl

Oh I need your tenderness

Oh I need your touch

Oh I dream of one caress

Oh I pray too much

To the soul's desires

The body listens

What the flesh requires

Keeps the heart imprisoned

What the spirit seeks

The mind will follow

When the body speaks

All else is hollow

You keep me waiting

For the promise

That is mine

Please stop debating

Please stop wasting

Your time

Oh I need your tenderness

Oh I need your touch

Oh I dream of one caress

Oh I pray too much

- Hát ez szép volt, Mia cica és milyen igaz is. Mindannyian egymás és vágyaink rabszolgái vagyunk. Látod Dave nyakán a láncot? Pedig az én szívem van megkötve vele. Szeretem, ahogyan csak embert szeretni lehet - suttogta halkan maga elé.

- Martin... én... - kezdte volna Dave, de szeretője szigorúan nézett rá.

- Mit mondtam, Dave? - lépett vissza a szerepébe.

- Hogy csak akkor...

- Pontosan! Nos, Davie, elég éhes már a tested? Hm? - húzta végig a nyelvét a másik száján, majd kicsit visszább lökte.

- Igen, az Martin.

- Jól van, akkor, Mia, kérlek vetkőzz neki, de lassan, hogy minél jobban kínlódjon, énekelj és táncolj lassan, csak dúdolj kedvesen magad elé, szeretem a hangod.

- Én is a rabszolgád vagyok?

- Az akarsz lenni?

- Igen, Dave mellett akarok lenni, mindig és mindenhol.

- Jól van, légy akkor te is az - és kezembe nyomva Dave pórázát a bőrdzsekijéhez lépett. Én addig leültem az ágyra és Dave vállára hajtottam a fejem és ő az ő fejét az enyémre.

Lassan gomboltam ki a felsőmet és a Pleasure little Treasure-t dúdoltam, miközben Mart visszajött.

- Nagyon jó, Mia, nagyon jó... - ült le Mart a kanapéra visszavéve Dave láncát.

Folytattam a dúdolást és a vetkőzést. Láttam, ahogy egyre inkább növekszik a vágy Dave tekintetében, aki Martin mellett kuporgott a kanapén, nem merve mozdulni, míg parancsolója úgy nem rendelkezik. Jó kiskutya akart lenni ezúttal.

- Gyere ide! - rendelkezett a szőkeség, mikor már meztelenül álltam előttük. Megtettem. - Térdelj le! - ezt is teljesítettem, és vártam a következő parancsot - A nyakadat! - a combjaira támaszkodtam, ahogy előre hajoltam és hagytam, hogy felcsatolja az én nyakörvemet is - Nah, most már te is az enyém vagy... - húzta meg fölényesen vigyorogva a láncot sötét tekintetével végigmérve. Beharapott szájjal néztem fel rá az alárendeltség szikráival a szememben. A láncnál fogva közelebb húzta fejemet az ágyékához. Kérdőn néztem fel rá. Így akarná még jobban kínozni Dave-et?

Nem szólt, csak a fejével biccentett és én a számba vettem őt. Dave-re sandítottam, aki majd megőrült a vágytól. Hátrakötött kezekkel még ha akart volna sem tudott volna magához nyúlni, sajnálkozó tekintetet vetettem rá, aztán folytattam parancsolóm kielégítését, iszonyúan vágyva arra, hogy David a magáévá tegyen.

Martin engem figyelve, összefogva a két láncot baljában, jobbjával kisimította az arcomból pár hosszabbra hagyott kócos tincsemet, s hangosan felnyögött: - Az ujjaidat is!

És én engedelmeskedtem. Úgy izgattam, ahogy szerette. Pár perc múlva azonban elszakadtam tőle, megkockáztatva egy felfelé pillantást. Láttam szemem sarkából, hogy Dave nagyokat nyel és tekintete végigsiklik a testemen majd Mart és az enyém között kezdett ugrálni tekintete.

- Miért hagytad abba? - mordult fel Martin.

- Kérlek...

- Mire kérsz? - emelte meg egyik szemöldökét és megrántotta a láncomat. A nyakörv bőre az enyémbe vájt egy kicsit.

- Kérlek... add nekem őt! Érezni szeretném... - nyögdécseltem a vágytól homályosan látva. Éreztem, hogy már igencsak készen állok egy kiadós menetre.

- Még meggondolom – válaszolta - Nézzük csak, engedelmesek és szófogadók voltatok, végül is miért ne? Oldozd el őt!

- Köszönöm, Martin! - néztem fel rá hálásan, és Dave csuklójához nyúltam, hogy kibontsam - Megcsókolhatom közben? - kérdeztem Martint Dave szemébe nézve, akinek egy kis mosoly játszott az arcán.

- Meg...

Mohón csókoltam, hisz mindketten őrülten felizgultunk ettől a kis játéktól. Közben sikerült eloldoznom a kezeit, hogy végre megérinthessen.

És a kezünk repkedett egymáson, nem tudtunk betelni egymás testével, rabok voltunk. Egymáséi. A szemei mély, sötét tűzben égtek és teste reszketett a visszafojtott vágy izgalmától. Martin mosolyogva nézte két kis kedvencét a póráz végén, és amikor már azt hittem Dave végre belém hatol, engem visszarántott magához és csalódott arcunkon felnevetett.

- Nem, nem, előbb tegyetek a kedvemre és akkor talán, talán, játszhattok egymással is.

Dühös voltam és akkor Spartacusra gondoltam és az összes elnyomottak fájdalmára. David szemeiben valódi kínt láttam és tudtam, kapcsolatunkban most másodszor féltékeny Martinra. Kezei ökölbe szorultak és leszegte a fejét. A bika öklelni készült.

- Na, na, Dave, ne kenődj el, nem veszem el a házi cicádat... - simított végig a barna férfi arcán, aki tüzelt a forróságtól, a vágytól... és talán a dühtől is egy kicsit. - Bírd még ki egy kicsit! - súgta, miközben az én láncomat közelebb húzta magához, hogy újra a combjai mellett kellett megtámaszkodnom, ha nem akartam kibillenni az egyensúlyomból.

- Szívem, amíg a cica szolgál a gazdájának, te is használhatod a testét, tessék! Öleld át hátulról! Ne mondjátok, hogy rossz gazdátok vagyok, tudom, hogy olyanok vagytok mint a bagzó macskák, Dave szerintem nyávogna is ha kérném. Nyávognál, hogy a cicáddal lehess, Dave?

Dave nem szólt semmit, hallgatott, de Mart tovább provokálta, és ő még mindig tűrte, amikor azonban Mart el akart engem tőle húzni hátravetett fejjel iszonyatosat üvöltött, hogy rázkódtak bele a hotel falai. Mart visszahőkölt és hirtelen csend lett, David felegyenesedett és levette magáról a nyakörvet. Még mindig nem szólt, de egyik kezével megmarkolta Mart nyakát és a másikkal határozott mozdulattal a nyakára húzta a nyakörvet, és a radiátorhoz vezette. Kikötötte, mint Fifit a tejbolt elé Katika.

- Ülsz - dörrent rá - Jó kutya, itt marad!

Visszajött hozzám és a karjába véve az ágyhoz vitt és gyengéden a magáévá tett, a láncom végét mindvégig a bal markában tartva.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés