13.

Sela a szobája padlóján ült és sírt. Nem is tudja, hogy mikor sírt utoljára. Talán, mikor ide bekerült - akarata ellenére. De aztán nem volt más választása: vagy egyre feljebb kerül, vagy meghal. Sosem hitte volna, hogy egyszer eljut erre a szintre. Hogy ennyire illékony lesz a helyzete. Hogy ennyire a halál torkában lebeg majd. Félt. Voldemort tényleg képes megölni őt, nem tart semeddig se. És, ha nem Ura öli meg, akkor majd Dave. Nem tudta, hogy hogyan tudta erre rávenni Arlynt, de félt, hogy a nőt is ellene fordítja. Akkor mi lesz vele? Ha Arlyn is gyűlölni fogja, ahogy mindenki más... Azt nem bírná elviselni. Könnyei akadály nélkül folytak le fehér arcán.

A szőke férfi halkan lépett be a szobába. Nem kérdezett semmit, csak átölelte a síró nőt. Még sosem látta így, s ez megrendítette, de nem mutatta ki. Csak átölelte, és finoman ringatni kezdte.

- Nem lesz semmi baj.. sssh...  - suttogta.

Sela úgy kapaszkodott bele, mintha az élete függne tőle - Mart - zokogta - Én úgy félek. Nem akarok meghalni!

- Nem fogsz meghalni, Sela - ölelte át szorosabban.

- El nem tudod képzelni, hogy milyen közel vagyok hozzá! Nem akarok meghalni! - zokogott fel újult erővel – Nem akarok úgy meghalni, mint az a férfi! Sokkal rosszabb lenne az ő halálnál! Engem az összes halálfaló gyűlöl, az összes!

- Nem igaz! Arlyn nem, neki fontos vagy.

- Ha Arlynnak fontos lennék, nem lopta volna el tőlem Dave pálcáját!

- Honnan veszed, hogy ő volt? Ez hülyeség, hisz nem is volt magánál.

- Én ebben nem vagyok annyira biztos - nézett könnyes szemekkel a férfire - Nem ismered Arlynt, nem tudod, hogy mire képes.

- Nem tudom, Sela. Szerintem tévedsz. Ahogy én titeket figyeltelek, külső behatás nélkül nem tenne veled ilyet. Nem kockáztatná az életed.

- És szerinted milyen külső behatás érheti mostanában?

- Nem tudom - mondta automatikusan, de aztán hirtelen be is csukta a száját, mielőtt folytatta volna, mert felrémlett benn egy gyanú.

Sela Mart mellkasába temette az arcát - Mi lesz velem, ha Arlyn is ellenem fordul? Meg fognak ölni.

- Nem, azt nem engedem.

- Miért? Gyilkos vagyok Martin. Miért akarsz mindenáron megvédeni? - nézett fel rá a nő.

- Mert... szeretlek - suttogta alig hallhatón.

Sela azt hitte, hogy rosszul hall - Mi? Ezt nem teheted!

- Nem tudom hogy hogyan és legfőképp mikor és miért, de nem tehetek róla... Beléd szerettem, Sela. Tudom, hogy őrültség, de ezt érzem - bámulta a padlót a lábaik mellett.

- Halálra ítéled mindkettőnket. Teljesen megőrültél?

- Sajnálom - mosolyodott el keserűen - De legalább már tudsz róla.

- Nem érted? Nem akarom, hogy meghalj! - zokogott fel újra.

- Ha az van megírva, akkor nem tehetünk ellene semmit - ölelte át szorosan újra, és megcsókolta a feje búbját.

- Hogy vagy képes engem szeretni? Egy lelketlen szörnyet? Fogalmad sincs, hogy miket műveltem és fogok művelni!

- Már nem érdekel. Eddig küzdöttem ellene, ellened, de ahogy beléptem és megláttalak, túlléptem ezen is. Ha lelketlen lennél, akkor nem sírnál... - törölt le hüvelykujjával egy könnycseppet a nő arcáról -... és nem aggódnál értem. Sela, benned is maradt emberi. Csak túl mélyre temetted a túlélés érdekében ahhoz, hogy más is láthassa.

- Ha ez kiderül...tudod, hogy mit kockáztatsz? Komolyan megéri?

- Senkinek sem kell tudnia róla. Te is elfelejtheted, ha zavar - vonta meg kicsit a vállát - De én nem tehetek semmit az érzelmeim ellen. Próbáltam elnyomni őket, de gyengének bizonyultam velük szemben is.

- Jól figyelj rám: nem vagy gyenge. Érted? Sosem voltál. És... engem nem zavar, sőt... csak megrémisztenek a lehetőségek.

- Ennyire borzalmas lenne engem szeretned? - suttogta baljával megfogva Sela arcát, amit hüvelykujjával cirógatni kezdett.

- Én nem szerethetnék senkit. Sőt, azt se kéne tudnom, hogy mi a szeretet. Éreznem sem kéne. De én érzek. Én tudom mi a szeretet, hisz érzem - mondta, miközben újabb könnycseppek folytak le az arcán.

- Ezen tudott élősködni Dave, igaz? - nézett le rá szelíd arckifejezéssel.

A nő lehajtotta a fejét és csak bólintott - Azt mondta, hogy szerelmes vagyok... nem hittem neki.

- És most már hiszel benne? - kérdezte lágyan és nagyon halkan.

- Nem hiszem, hanem tudom - felelte rekedten és elhalón.

Martinnak nem kellett több. Óvatosan Sela álla alá nyúlt, és megemelte, hogy finoman megcsókolhassa.

A nő készségesen csókolta vissza, bár a könnyei nem apadtak el. Egyszerűen fájt neki, hogy a férfi ekkora kockázatot vállal miatta. Csak idő kérdése, hogy mikor derül ez ki. És ebben a világban nincs olyan, hogy 'boldogan éltek, míg meg nem haltak'…

Pár nap telt el a férfi megölése óta. Sela egyre többet foglalkozott Martin tanításával. Ennek több oka is volt. Egyszerűen a férfi közelében akart lenni és fel akarta készíteni az elkövetkezendőkre. Nem árt, ha Mart meg tudja védeni magát, történjen bármi. És érzése szerint valami fog történni.

Dave eközben csendben figyelt. Észrevétlen érte el Arlynnál, hogy adja át neki a tudása legjavát és közben Voldemort félelmeit is elaltatta. Tudott mindenről, ami a kastélyban történt, sőt lassan arról is, ami odakint folyt. A halálfalók elkezdtek érdeklődni utána.

Arlynon is csak a szokásos mértékben futott át időnként az őrültség, a bájitallal viszonylag kordában tudta tartani az elméje állapotát. Viszont érezte, hogy Dave rezgéseire érzékenyebb lett, annak ellenére, hogy nem ismerte el magának, hogy a hatalma alá került. És Dave is úgy alakította, hogy azt érezze: ő maga saját akaratából segített neki.

Az elmúlt napokban próbált Sela közelébe kerülni, de a nő mintha szánt szándékkal kerülte volna.

Ez egyre jobban idegesítette. Állandóan Martinra és a férfi tanítására hivatkozva mentette ki magát. De most már megelégelte. Miután amúgy is idegesen tért vissza egy küldetésről, amin szerzett pár karcolást, Sela szobája felé vette az irányt. Mikor nem találta ott a nőt, tudta, hogy egy helyen lehet, hisz ő ma nem volt terepen. Kopogás nélkül nyitott be a szőke férfi szobájába.

Arlyn keze még mindig a kilincsen volt, mikor szemei felfogták, amit lát. Lemerevedve bámulta az egyik ablaktól nem messze álló szorosan összefonódó párost, ahogy szenvedélyesen falják egymás száját. Érezte, ahogy a düh lassan egyre magasabbra szökik benne.

- Ti mégis mit csináltok? - sziszegte.

- Arlyn? - nézett kérdőn és egy kicsit döbbenten a nőre Sela, ahogy a hang felé kapta a tekintetét.

- Igen, én! - csukta be maga mögött lassan az ajtót. Az indulatoktól kivilágosodó kék szeme nem sok jót ígért. Vett egy reszketeg levegőt. - Mégis... ezt hogy gondoljátok? - fújtatta.

- Mármint mit? - kérdezett vissza Sela elengedve Martot és ő is közelebb lépett. Rengeteg feszültség gyűlt benne azóta az este óta, amióta Voldemort azt hitte, hogy ő tehet a pálca  eltűnéséről és ez a feszültség Arlyn felé irányult. Eddig elkerülte, hogy ezt megbeszéljék, de most van ennek vége.

- Elkerülsz engem, ez még úgy ahogy elfogadható, rendben, de hogy csak azért, hogy enyelegj ezzel a senkivel, ahelyett, hogy legalább tanítanád! - sziszegte kinyújtva Martin felé balját, míg jobbja ökölbe szorult és remegett a dühtől.

- Azzal vádolsz, hogy nem teljesítem a feladatom? Ezt mégis hogy képzeled?! - csattant fel Sela hangja - Árulással vádolsz talán? Azután, hogy elloptad tőlem Dave pálcáját, én már nem csodálkozom semmin Arlyn. Dave kutyája lettél?

- Én nem loptam el azt a pálcát! Nem is voltam magamnál! De te nem hagytál lehetőséget, hogy ezt megbeszéljük! Úgy kerülsz, mint egy leprást, hogy rohanhass a kiskutyádhoz! - pillantott utálkozva Martinra.

- Abban biztos vagyok, hogy nem találnál semmi kivetnivalót, ha hozzád rohannék... - mosolyodott el gonoszan.

Arlyn szája megremegett egy pillanatra, és vett egy reszketeg levegőt. - Nem. Valóban nem.

- Miért loptad el tőlem azt a pálcát Arlyn?

- Én nem loptam el! Hányszor mondjam még?!

Sela egészen közel lépett a nőhöz - Nem hiszek neked. Mivel vett rá, hm? Mit ígért cserébe? Vagy már meg is kaptad? Hatalmat? Tudást? Vagy.... esetleg valami mást?

- Én. Nem. Loptam. El. Azt. A. Pálcát. És nem ígért semmit. Emlékszel? Megkínzott minket! Hogy hihetnék egyetlen szavának is? Tudom, hogy hol a helyem - válaszolta közelebb hajolva.

- Valóban? Ne nézz teljesen hülyének Arlyn. Ott voltam abban a szobában, tudom, hogy valami Dave-hez köt. Azért kellett neki a pálca, hogy megszabaduljon a kötéstől, igaz? Ha ezt Voldemort megtudja... - fenyegette meg, de tudta, hogy ha bizonyítéka is lenne a történtekre, nem lenne képes Arlynt halálra ítélni. Remélte, hogy a nő sem őt.

- Képes lennél beköpni? Na szép! - húzta össze a szemeit és ellépett mellőle, hogy Martinhoz sétáljon lazán a mellkasához szegezve a pálcáját - Ez ennek a kutyának a hatása?

- Miért gondolod, hogy egyáltalán hatással van rám?

- Láttam, amit láttam, Sela - pillantott hátra a nőre ingerülten - Az a csók nem egyszerű csók volt. Nem csak a szexuális vágy sütött belőle! - sziszegte szinte vádlón nézve Martra.

- Gondolod, hogy pont én képes lennék ilyesmire? – sziszegte a másik nő.

Arlyn csak felnevetett, de semmi boldogság nem hallatszott a fagyos kacajból. Martinra nézett, aki eddig csöndben figyelte a szópárbajukat - Takarodj! - suttogta indulattal a hangjában a boszorkány.

- Ő az én felelősségem Arlyn! Majd én eldöntöm, hogy mikor és hova megy!

- Kifelé! - ismételte megemelve a hangját, nem foglalkozva Sela-val.

A szőke férfi összenézett Sela-val, de mielőtt egy szót is szólhatott volna, feltartotta egyik kezét - Nincs semmi baj. Sétálok egyet.

Sela, alig észrevehetően bólintott, majd várakozón Arlynra tekintett.

- Igen, gondolom, hogy képes lennél rá - folytatta halkabban, nem fordulva Sela felé.

- Gondolod?

- Ha letagadod, akkor engem se szerettél egy percig sem, csak használtál - mondta szinte szomorúan.

- Te nem éreztél irántam semmit, ha Dave nem tudta elszívni az erődet. Márpedig nem tudta.

Arlyn megütközött egy pillanatra, aztán szembe fordult vele - Mert épp lekötötte az erőmet, nem pedig elszívta, nem emlékszel?

- És azóta?

- Azóta nem használta azt a képességét, tudomásom szerint. De ha nem akarod elhinni, hogy fontos vagy nekem, hát jó... Úgy látszik egyszerre csak egy embert tudsz kitüntetni a figyelmeddel... - suttogta szomorúan.

- Én elhiszem, de... Arlyn, én féltelek! Miért kell Dave közelében lenned? Miért nem tudod átadni másnak?

- Mert én kaptam a feladatot, és tökéletesen akarom elvégezni. Nem panaszkodhatok a Nagyúrnak, mikor a hibáink miatt pengeélen táncolunk, és csak azt lesi mindenki, hogy mikor hibázunk újra, mikor mutatjuk ki a gyengeségünket. Épp ezért óva intelek, hogy ezt folytasd Martinnal. Mindketten megüthetitek a bokátokat. A szerelem nem kifizetődő dolog ebben a világban, ezt te is tudod.

- Akkor kettőnkre is ez áll?

Nagyot sóhajtott. - Nem, azt hiszem... azt nem tudnám megállni - nézett rá - De nekünk Martinhoz képest klasszisokkal több erőnk van, nagyobb az esélyünk, hogy megvédjük magunkat. Na persze a Nagyúrral szemben esélyünk sincs... - hirtelen hallgatott el, ahogy az eszébe jutott valami.

Sela kérdőn nézett rá.

- Egyedül nem tudjuk megvédeni magunkat... - suttogta.

- Hogy érted ezt?

- Még nem vagyok biztos benne... de... talán külső segítséggel biztosíthatnánk a pozíciónkat... - suttogta.

- Miről beszélsz Arlyn?

- Sela, én nem akarok rettegni. Tisztelem a Nagyurat, de... látok dolgokat, amik... aggasztanak - lépett oda elé, és óvatosan megfogta az egyik kezét.

- Igen, én is. De meg akarom várni, amíg biztos nem leszek benne. Még tévedhetünk Arlyn. Veszélyes játékot űzöl.

- Tudom... - lehelte a nő fülébe - De mi lesz velünk, ha a Nagyúron túlnő? Akkor hidegvérrel megölet. És én nem akarok meghalni! Még nem!

- Én se. De mit tegyünk? Nyíltan támadjuk hátba az Urunkat? Most? Én ebben még nem vagyok benne, nem leszek öngyilkos.

- Persze, hogy nem most és legfőképp nem nyíltan - suttogta gyorsan - Még kell egy kis idő. Már majdnem a Nagyúr szintjén van az ereje... de nem mutatja. Megjegyzem, nagyon bölcs húzás - szorította meg Sela ujjait - Már nem sok kell neki hozzá, hogy fölé emelkedjen, és akkor szerinted meddig maradunk életben az ellenségeiként? Ha nem lesz Nagyúr, nem lesz védelem se. Elveszítünk mindent, kezdhetjük elölről, vagy ami még rosszabb: azonnal meghalunk.

- Azt hiszed, hogy én ezzel nem vagyok tisztában? Tudom, hogy nincs más választásunk, de akkor legalább csináljuk okosan. Ha a túloldal észreveszi, hogy a rendszerünk darabokra hullt...az elsöprő erejű támadás alapja lehet a részükről. De Arlyn... te nem félsz egy olyan embert szabadítani a Világra, aki még Voldemortnál is rosszabb?

- Megpróbálom kipuhatolni a szándékait. Nem tudom, hogy mi lehet a célja, de megpróbálom kiszedni belőle. Nem lesz egyszerű, mert úgy őrzi a titkait, mint a Nagyúr. Számos közös vonás felfedezhető köztük, de dolgozni fogok az ügyön. Most az a lényeg, hogy tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Megpróbálok hatni Dave-re...

- Félek Arlyn, hogy ő hat rád.

Szomorkásan elmosolyodott - Azt hiszem, ezzel már elkéstél. Már az övé vagyok...

Sela csak bólintott. Már semmi sem lesz olyan, mint régen.

Martin zsebre tett kézzel sétált újra a birtokon, a vízesés közelében. Ugyan már hideg volt odakint, mégsem bánta, hogy egy kicsit fázik. Hamarosan itt a karácsony, de hó még nem esett, így minden kopogósra fagyott a zord időben. A vízesés szélén, ami mellett haladt, vastag jégpáncél képződött, de a hömpölygő vizet nem tudta befagyasztani. Megint a fennálló helyzeten gondolkodott. Túl nagy volt a csend.

- Szervusz Martin - lépett mellé a semmiből Dave.

- A kurva életbe! - káromkodta el magát - Legalább csapj valami zajt, ha jössz!

A férfi csak elmosolyodott - Lenne egy feladatom a számodra - tért a lényegre.

- Én is örülök, hogy jól vagy - jegyezte meg szórakozottan a szőke férfi újra zsebre vágva a kezeit, s folytatta a sétát, amihez most már Dave is csatlakozott. - Mi lenne az?

- Meg kell ölnöd Selat.

-    Mi van???     - torpant meg és fordult idegesen Dave felé. Érezte, ahogy felgyorsult a pulzusa.

- Mielőtt ő végez veled - nézett rá a férfi.

- Dave... én... én… - dadogott.

- Mi az Mart? Problémába ütközik a megölése?

- Igen! Én még sosem öltem! Képtelen vagyok rá!

- Nem vagy. Mindenki képes rá. Ő is. Voldemorttól tudom, hogy ez lesz a következő feladata. Hogy végezzen veled. És meg fogja tenni. Azért figyelmeztetlek, hogy megvédjelek. Neked kell előbb végezned vele.

- Miért most akarna megöletni? - értetlenkedett, és próbálta lenyugtatni magát.

- Felmérte, hogy mennyire vagy veszélyes. Vagy csak rád unt. Esetleg a kettő együtt. Mart, ne csodálkozz semmin, Sela többszörös gyilkos. Nincsenek érzései.

- Akkor mégis mit szívtál el tőle anno? - bámult erősen egy jegesre fagyott fatörzset.

- A torz érzésutánzataira gondolsz, amik Arlynhoz fűzik? - kacagott fel fagyosan - Az egész egy illúzió, de elég hatásos volt ahhoz, hogy ezen keresztül megszerezzem azt, ami nekem kellett belőle. Az erejét. Gyerünk Mart. Ha te nem teszed meg, akkor megteszem én. De akkor csalódnék benned. És nem akarok benned csalódni.

- Miért? Mit csinálsz akkor? Engem is kinyírsz? - kapta felé a tekintetét.

- Egyelőre nem. A feladat adott. Elvégzed, vagy nem?

- Egyelőre nem??? Dave, hallod, amit beszélsz egyáltalán?! - csattant fel Mart, mire egy fekete varjú ijedten repült fel az egyik fáról - Hogy mondhatsz ilyet? A barátod vagyok, emlékszel?!

- Ez már rég nem a barátságról szól Gore! Nyisd már ki a szemed! Adtam neked egy feladatot. Ellentmondasz nekem?

- Hogy várod el, hogy ezek után valaha is megbízzak benned, Gahan? - keményedett meg a pillantása.

- Nehogy azt akard beadni nekem, hogy nem lennél képes megölni valakit, ha az életedre tör! Hacsak... - szűkültek össze a szemei, majd gonosz kéjvigyorra húzódott a szája - Nem, ezt nem hiszem el...

- Mit? - egyenesedett ki Mart, gyanakodva elhúzva a száját.

- Komolyan képes voltál őt választani?

- Miről beszélsz? - szorította meg a pálcáját a zsebében.

- Te beleszerettél...- húzódott egy újabb gonosz vigyorra a szája.

        - Nem igaz.

- Martin, nem érsz el azzal semmit, ha a szemembe hazudsz. Érzem.

- És ennek ellenére pont tőlem kéred, hogy megöljem? - húzta össze a szemeit, és érezte, hogy ujjai ráfonódtak zsebe rejtekében a pálcájára.

- Igen.

- Hát igazán köszönöm - fintorodott el, majd hátat fordított, hogy elmenjen.

- Szóval, képtelen vagy rá?

- Képtelen.

- Milyen kár. Pedig érdekes lett volna megfigyelni, ahogy átléped a belső határokat és végzel vele. Pont te, akiben annyira megbízott. De így sajnos, rám hárul ez a feladat - vette elő a pálcáját, és szórakozottan forgatta hosszú ujjai között.

Martin megmerevedett, majd visszafordult. - De miért akarod megölni? Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy meg akarnál védeni engem, hisz velem is simán végeznél. Miért akarod őt holtan látni?

- Nem vagyok köteles megindokolni a tetteimet neked. Nem kár a szukáért. Egy áruló.

És nem venném semmi hasznát.

- Miért áruló? - ráncolta össze a homlokát értetlenül.

- Mert csak a hatalmat követi és senkihez sem hűséges.

- És nem gondolod, hogy ha elég hatalmad lenne, akkor hasznát vehetnéd magad mellett? Szükséged van erős emberekre, nem igaz? Főleg az elején, ha át akarod venni Voldemort helyét. Meg kell szilárdítanod a helyzeted.

- Téged is életben hagyott. Ugyanolyan gyenge lenne, mint te, ha azt parancsolnám neki, hogy öljön meg téged. Nekem nincs szükségem ilyen emberekre.

- Még úgy sem, hogy tudok róla valamit, ami a hasznodra válhatna? - húzta ki lassan a pálcáját a zsebéből a lába takarásában.

- Mit tudsz róla?

- Nem, nem, Dave... Ez nem így megy - mosolyodott el - Ha most elmondanám, az túl sima ügy lenne neked, és talán most még nem is vennéd hasznát ennek a képességének. Később válhat fontossá.

- Ne szórakozz velem Martin! - szegezte a férfire a pálcáját Dave.

- Csak nem meg akarsz átkozni? - kerekedett el a szeme tettetett ijedtséggel.

- Meg is öllek, ha kell.

- Jaj, ez nem szép tőled - ciccentett gúnyosan, majd elkomolyodott - Áll az üzlet? Megszerezzem neked azt, amire nagy szükséged lesz a jövőben?

- Mit kérsz érte cserébe?

- Csupán egyetlen dolgot: hagyd életben Sela-t.

Dave elgondolkodott - De ha nem bizonyul hasznosnak az információ... Akkor a szemed előtt fogom megkínozni és megölni.

- Hasznos lesz, ígérem - biccentett. Ujjai megfeszültek a pálcáján.

- Jól van - engedte le a pálcáját a férfi - Áll az üzlet.

- Remek - nézett a szemébe, majd elfordulva folytatta az útját.

Dave is eltűnt a sűrűben.

Martin a sétája befejeztével rögtön Sela szobájába sietett. Ahogy belépett, érezte, ahogy egy test simul hozzá, és vadul csókolni kezdte, hogy levegőt is alig kapott.

Sela vadul esett a belépő férfinak. Egyszerűen kétségbe volt esve, és a férfi mellett biztonságban érezte magát. Érezni akarta az érintéseit, a csókjait, hogy vele van. A lehető legközelebb akart hozzá kerülni. Kezei mohón járták be a másik testét.

Martin meglepettségében viszonozta a csókjait, de aztán megpróbálta kiszabadítani a száját - Hé, hé, kislány, nyugi!

- Mi az? - súgta halkan, miközben teljesen a férfihoz simult és kezei már el is tűntek a pólója alatt, hogy a derekát cirógathassák.

- Beszélnünk kell - cirógatta meg az arcát felsóhajtva, s szemei máris kezdtek elkomorulni.

- Mi történt? - kérdezte, miközben elhúzódott Martintól.

- Dave ma rá akart venni, hogy öljelek meg.

- Pont téged? - kérdezte döbbenten. Hangjába aggódás is vegyült.

- Pont engem. Be kell vallanom, hogy eredetileg azt terveztük, vagyis ő azt tervezte, hogy elsöpör minden halálfalót Voldemorttal együtt az útból, hogy aztán kiszabaduljunk innen. De én nem vagyok biztos benne, hogy nem az uralmát akarja-e már átvenni. És én megtagadtam a parancsát. Sela, ő már nem a barátom. Már rég nem az.

- Szóval, el akartál pusztítani engem... - mondta csendesen a nő.

- Nem. Egy pillanatig sem. Nem értettem egyet a módszereivel. Lehet, hogy az elején még tudott befolyásolni, de azóta beléd szerettem, és képtelen lennélek bántani. Még akkor sem, ha neked kéne engem megölnöd, mint ahogy Dave szerint Voldemort parancsba fogja hamarosan adni. De Dave-től nem kell félned egyelőre.

- Micsoda? Voldemortnak most te vagy a legkisebb problémája, ezt elhiheted! Te rám vagy bízva. Szó sincs arról, hogy megöletne. Előbb szeretné Dave-et holtan látni.

Mit ígértél Dave-nek az életemért cserébe?

- Már nem akarja felhasználni Dave-et a Potter-gyerekkel szemben? - kerülte ki a nő kérdését előbb.

- Nem. Rájött, hogy hibát vétett azzal, hogy hagyta Dave erejét kibontakozni. Ekkora tehetségre még ő sem számított! Érzi a vesztét, de nem akarja elfogadni. Sokan fognak itt meghalni, Mart. El kéne menned.

- Nem hagylak itt, felejtsd el. Ha ügyesen játszunk, és átállunk Dave oldalára, akkor van esélyünk. Elhúztam előtte a mézesmadzagot, hogy még hasznos lehetsz neki.

- Miben?

- Az eltitkolt képességeddel a csatlósok szerzésében.

- Már évek óta hozzá sem nyúltam.

- Az lényegtelen. Biztos vagyok benne, hogy nem okoz neked problémát a felélesztése - rázta meg a fejét - A legfontosabb most az, hogy Dave felől egyelőre nem számíthatsz támadásra. De ügyesen kell taktikáznod. Kérlek, ne dühítsd őt, mert nagyon könnyen meggondolhatja magát, és visszavonhatja az alkut - fogta két kezébe a nő arcát.

- Mart, neked ebben nem kell részt venned. Hagyd, hogy kijuttassalak innen! Sosem vallottad a nézeteinket, viszont rengeteg mindent tudsz. Hasznos lennél a másik oldal számára, befogadnának és megvédenének.

- Persze, hogy aztán ha elfogynak a védők, Dave engem is kinyírjon hidegvérrel. Lehet hogy épp veled elvégeztetve a piszkos munkát. Nem, egyelőre maradok, amíg még lehet, amíg még valahogy a hasznomat vehetitek. Főleg te - futtatta végig ellágyult tekintettel hüvelykujját a nő alsóajkán.

- És aztán?

- Aztán ki tudja. Ha szorul a hurok, elmenekülök, és talán segítek a fehér oldalnak - húzta újra szorosan magához.

- És akkor ellenségek leszünk... - suttogta Sela.

- Igen... azok... - döntötte homlokát a nőének - De csak látszólag. Belül nem.

- Ezt akkor mondd, mikor egymással szemben állunk majd és az életünkért harcolunk.

- Rendben, majd akkor mondom - mosolyodott el a szemébe nézve.

Sela akaratlanul is elmosolyodott.

- Hol is tartottunk? - simított végig Mart a nő formás fenekén.

           - Mikor is? - kérdezett vissza, majd az alsóajkába harapott.

- Amikor belépve úgy ugrottál a nyakamba, mint egy kiéhezett kiscica - emelte meg, és vitte oda az ágyhoz, hogy lefektesse rá.

- Jah, hogy akkor... tudod, olyan rég volt... hadd gondolkodjam... azt hiszem, hogy valahol itt... - súgta, majd újra szenvedélyesen esett a férfi ajkainak.

Martin kezei máris önállósították magukat a nő testén, ahogy egyre inkább belemerültek a szenvedélyes csókokba.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés