16.

Sela pár óra múlva kimenekült az idegen szobából, hogy a sajátjában bújjon el. Nem, nem kell törődnie ezzel. A feladatára kell koncentrálnia... de mi is az? Martint kell felkészítenie, és közben megmutatni Dave-nek, hogy hasznos... fel kell élesztenie a régi képességét. De az még ráér. Letörölte a könnyeit, majd belépett a szőke férfi szobájába.

Martin felnézett az egyik mágiakönyvből, amit az egyik ablak alatti karosszékben olvasott. - Szia.

- Szia. Öltözz fel.

- Hova megyünk? - állt fel rögtön.

- A szabadba. Ideje megmutatnod, hogy mire vagy képes.

- Párbajozni akarsz velem? - indult el a szekrény felé a kabátjáért és a bakancsáért.

- Okos. Igen. Ellenedre lenne?

- Nem. Ideje megtanulnom a gyakorlatban is megvédenem magam - mosolyodott el kicsit, miközben a bakancsait fűzte be, majd felegyenesedett és fekete kabátjáért nyúlt.

Sela csak egyetértően bólintott, majd megindult kifelé. Mikor kiértek szembefordult a férfivel - Menj kicsit hátrébb. Nos, a hagyományos és tisztelettudó párbajt meghajlással kezdjük - mutatta be a nő - Aztán jöhet a java - emelte is a pálcáját, hogy kimondja az első gyengébb átkot a férfira.

Martin figyelte a nő minden mozdulatát, elraktározta a látottakat, és próbált felkészülni a támadásra pálcáját vékony bőrkesztyűs kezében tartva. Ezt az átkot még reflexből kivédte.

De már jött is a következő átok. Sela az évek gyakorlatával a háta mögött hihetetlenül gyors volt. Ezt rögtön megkívánta Martintól is. Az életben sem fognak rá várni.

A férfi mikor látta, hogy ezt nem tudja kivédeni, inkább ellépett előle, és egy lefegyverző bűbájt küldött válaszként. Lábaik alatt ropogott a hó. A vízesés dübörgő hangja elnyomta az átkok becsapódásainak zaját.

Sela könnyedén kivédte a bűbájt. Teljesen a párbajra koncentrált, így nem kellett Arlynra gondolnia. Már küldte is a következő átkot, egy perc pihenőt sem hagyva Martinnak

A férfi gyorsabban kezdte venni a levegőt. A hideg ellenére pár perc múlva már izzadtság gyöngyözött a halántékán. Derekasan állta a sarat, de mikor megcsúszott a hó alatt rejtőző jégfolton, Sela átka eltalálta és felsebezte a vállát. Felszisszent esés közben, majd karján landolva próbálta tompítani az esés erejét.

A nő kihasználta a pillanatnyi zavart és megszerezte Mart pálcáját. Végül fölésétált. - Nem rossz, de azért még gyakorolnod kell. Fejlesztjük a gyorsaságod. - Leguggolt hozzá és összeforrasztotta a sebet.

- Rendben, biccentett Mart, és megfogva Sela alkarját hagyta, hogy segítse felállni. Egy pillanatig nem engedte el, ziháló lehelete kis gőzfelhőcskéket képzett nem messze a nő arcától, ahogy a szemébe nézett. Aztán eleresztve őt hátrébb lépett, gondosan kikerülve a jeges foltot - Mondd, mit tegyek.

- Egy párbaj nem csak a harcról szól. Szellemi munka is. Előre kell tudnod, hogy mire készül a másik. Az életed múlhat rajta. Gyorsan kell reagálnod rá. A varázslatoknak benned kell lenniük és nem ott gondolkodni, hogy most mit küldj az ellenségedre. Ami jön - és már emelte is a pálcáját, hogy egy villámgyors mozdulattal újabb varázsigét küldjön Martinra.

Martinnak bólintani sem volt ideje, az átok ereje hátravetette, és csúszott jó egy métert a havon, ahogy nyekkenve földet ért, de már tápászkodott is fel. Komolyan vette a gyakorlást. Próbált a varázserejére koncentrálni, egyesülni vele, és megfogadni Sela tanácsát. Nem gondolkodva küldte a következő rontást a nőre, miközben állt fel.

Sela hirtelen ugrott el az átok elöl és a földön kötött ki - Nem rossz - mondta, majd felállt és újra elmormolt egy bűbájt.

Martin egy elegáns suhintással kivédte, de ellenátka csak Sela lába előtt csapódott be. Fújtatott egyet, majd rögtön küldött még egy varázslatot.

Még sokáig fárasztották egymást. Sela végül a földre küldte ellenfelét. Nem várta meg, míg Martin újra feláll, fölötte termett és rászegezte a pálcáját - Most megvagy - zihálta, de diadalittasan elmosolyodott. Eléggé elfáradt és megizzadt, arca pírban égett, a vékonyabb tincsei összetapadtak a homlokán.

- Nem adom meg magam - válaszolta lihegve a férfi. Érezte, ahogy a nadrágja a hótól kezd átnedvesedni.

- Le vagy fegyverezve Martin. Semmit sem tehetsz, fogadd el a végzeted.

A férfi halványan elmosolyodott, és koncentrálni kezdett. Érezte, ahogy mágiája feléled benne, és kiárad pórusaiból. A fák ágairól a vastag hóréteget felkapta a szél, és egyre több kavargott körülöttük bezavarva Sela-t, ahogy a szeme előtt táncoltak, s a teste körül kavarogtak egyre közelebb kerülve hozzá.

A nőnek be kellett csuknia a szemét a kavargó fehérség miatt.

És ezt Martin ki is használta. Nem túl udvariasan kigáncsolta a nőt, elkapta esés közben, és ráhengeredett. A hópelyhek most már nem kavarogtak, csak finoman a földre kezdtek hullani.

- Mi a fene? - kérdezte Sela, mikor felfogta, hogy mit történt.

- Mondtam, hogy nem adom meg magam - mosolyodott el a férfi a nő kipirult arcára hulló fehér pelyheket nézve, melyek lassan el is olvadtak meleg bőrén.

- Hogy csináltad? - kérdezte, miközben a szabadulás lehetőségét fontolgatta.

- Nah, fedjem fel a titkomat? - fogta le a kezeit, hogy még csak esélye se legyen a teste súlya alól kimenekülni.

- Nem ártana - feszegette a kezeit.

Martin nem engedte, inkább összefonta kesztyűbe bújtatott ujjaikat. - Hatalmam van a víz minden formája fölött. Pálca nélkül is - vonta meg kicsit a vállát egy pillanatra Sela kipirosodott ajkaira nézve, majd újra a szemét részesítette előnyben.

- Akkor már értem Ollivander megjegyzését és a pálcaválasztást is.

- Ühüm - bólintott - Mikor épp egyedül voltam, párszor kijöttem gyakorolni, miután találtam az egyik bűbájkönyvben az elememmel foglalkozó jókora részt.

- Cseles - mosolyodott el.

- Látod, nem csak lustálkodom, és rád várok szabadidőmben - hajolt közelebb a nő szájához elsuttogva szavait.

- Miért, olyan rossz rám várni?

- Nem, csak hosszú... - szuszogta a fülébe.

- Hosszú?

- Igen, az... - kúszott be a keze Sela kabátja alá a derekánál - És türelmetlen.

- A várakozás? - mosolyodott el.

- Ah... nem, hanem azom, ami már szeretne melegebb helyre menni... - nyögte rekedten, ágyékát Sela-énak nyomva.

- Elbújna a hideg elől? Csak nem túl kicsinek érzi magát? - kérdezett vissza.

- Hát... kezdi. Ugye kezelésbe veszed? Nem hagyod, hogy megfázzon? - suttogta a szájára.

- Itt és most?

- Ahogy akarod, csak minél hamarabb - nyalta meg a nő alsóajkát.

- Félő, hogy ha itt kezdek vele bármit is, akkor a kezemben marad...

Martin nem tudta megállni, felnevetett. Egész teste rázkódott a kacagástól, és legördült Sela-ról, hogy hátára fekve kinevethesse magát.

Sela kihasználta a helyzetet és rögtön fel is állt leporolva magáról a ráragadt hóréteget.

Csak figyelte a nevető férfit - Ennyire vicceset mondtam volna?

- I.. igen! - nevette még mindig. Nagyon rég nem csinált ilyesmit.

A nő letérdelt mellé a hóba és csak mosolyogva figyelte Martint. Boldognak érezte magát. Itt voltak a gyönyörű fehér hóban, és csak figyelte a szerelmét... most gondolt rá először így. A gondolatra kicsit szélesebbre húzódott a mosolya.

Martin még mindig vigyorogva megfogta a kezét, és közelebb húzta magához, ahogy felült - Először nevettettél meg úgy igazán - mondta csillogó szemekkel közel hajolva hozzá, s megsimogatta a nő piros arcát.

- Akkor talán a Mikulás megajándékoz valamivel, ezért a tettemért.

- Meg, meg. Mit szeretnél, kicsi lány? - kúszott másik keze a nő derekára, hogy az ölébe húzza - Ülj ide szépen az ölembe, és mondd el a kívánságodat!

- Inkább te mondd nekem.

- Mondjam, vagy mutassam?

- Mondd, aztán mutathatod.

- Minek beszédre fecsérelni az időt? - húzta még közelebb a fenekénél fogva, és forrón rápillantott - De inkább menjünk be a kastélyba, mert befagy a seggem.

- Meg nem csak az - kuncogott, majd felállt.

- Na igen, nem csak az - helyeselt felegyenesedve. Pár perc múlva már a kastély felé tartva fordult a pár lépésre haladó nőhöz arcával - És a tanár néninek mi a véleménye? Milyen volt a diák teljesítménye?

- Lenyűgöző, de azért én kerekedtem felül.

- Ez nem igaz! - tiltakozott Mart - Én nyertem!

- Nem, nem nyertél. A párbajban én nyertem. Az más kérdés, hogy a végén csaltál.

- Most akarsz fair playt játszani? Élesben is az nyer, aki csal - vonta meg a vállát - Nektek is ezt tanították itt, nem?

- De te nem vagy olyan, mint mi, ezt elfelejted. Egyébként igen, élesben is csalunk, de ez nem volt éles.

- És mikor gyakoroljam a csalást, ha nem akkor, amikor lehetőségem van rá? - fordult a komor kastély felé.

- Jó, igazad van. Lefárasztottál.

- És szeretnélek még jobban - rándult mosolyra az arca.

- Milyen egy kéjenc Mikulás...

- Jah, öreg, perverz, de fitt Mikulás - fojtott el egy horkantást, majd beléptek a kastélyba.

- És, mit akar velem a Mikulás csinálni? - bújt a férfihez és súgta a fülébe kérdését.

- Csupa pajzán és 18 éven felülieknek való dolgot - csókolt a nyakába miután körbenézett a folyosón, és szerencsére senkit sem látott.

- Például?

- Például... - odahajolt a nő füléhez, és menet közben belesuttogta kilátásba helyezve, hogy mi mindent tenne a nyelvével a lábai között.

Sela-nak se kellett több, hogy pár perc múlva már a szobájuk ajtaját zárja a folyosóra.

Arlyn lassan nyitotta ki égő szemeit. A hangok közül most csak 1-2 sutyorgott alig hallhatóan a fejében. A gyógyszere bevétele utáni ébredésnél mindig így volt. Fázott. A fejére húzta a paplant, miközben a tegnapi napon gondolkodott. Nem mindig szokta ennyire kiborítani, ha lemészárol egy vérfarkast... Aztán persze rájött, hogy Sela-val mikről beszéltek. Ezek az emlékek - mikor elborul az agya -, mindig kicsit homályosabbak, és nehezebben tudja felidézni őket. Lerúgta magáról a takarót és hideg vízzel lezuhanyozott. Azt akarta, hogy olyan fagyos legyen a teste is, mint a lelke. Aztán felöltözött, és Sela szobája felé vette az irányt, de a szíve összefacsarodott, mikor az ajtójánál megtorpanva meghallotta a kéjtől eltorzult nyögéseket. Mélykék tekintetében komor szomorúság kelt, és teljesen elhalt benne a remény, hogy még fordíthat a kockán... Szó nélkül indult tovább, majd az egyik folyosón megállt egy ablakmélyedésben, és csak figyelte a szállingózó havat.

- Lám, lám, lám, hát egyedül? - szólalt meg a nő mögött egy gúnyos hang.

Arlyn nem fordult meg, tudta már a hangjából és az illatából, hogy ki az - Amint látod, Lucius.

- Nocsak, ilyenkor már nem Sela-ban merülsz el?

- Miről beszélsz? - kérdezte érzelemmentes, merev hangon, próbálva a hóesésre figyelni.

- Ugyan Arlyn, nyílt titok, hogy hogyan viszonyultok egymáshoz.

- Igen, azt tudom - vonta meg egy kicsit a vállát - A kérdésedre gondoltam, a "már"-ra és a "merülésre".

- Úgy értem, hogy ilyentájt már rég egymással szórakoztok, nincs igazam?

- De igen. De most más dolga van.

- Nocsak Arlyn... hát leváltottak? Szegénykém, biztos nagyon rosszul esik... - mondta egy gúnyos vigyor kíséretében.

- Hagyj békén, Lucius. Nem tudsz semmit.

- Jaj, ne légy ilyen harapós Arlyn. Így neked is van más lehetőséged. Esetleg... - csúsztatta a kezét a nő derekára.

A nő megmerevedett. Érezte, hogy felrázódik melankolikus hangulatából. A hangok is kicsit felerősödtek, és azt suttogták neki, hogy mondjon igent. Azt nem tagadhatta, hogy eljátszott már párszor a gondolattal, hogy milyen lehet a gőgös Malfoyjal... Most megtapasztalhatná... De Sela... "Sela épp nagyon is jól elvan Martinnal!" - sziszegte magában és dac szikrája pattant a szemében. Vett egy mély levegőt, majd lassan szembefordult a szőke hosszú hajú férfival, aki mint mindig, most is tökéletes eleganciával magasodott fölé pár centivel. Arlyn elmosolyodott, és lassan végigsimított egyik kezével Lucius felöltőjének ezüst gombsorán - Mire gondoltál, Lucius?

- Talán bemutathatnád, hogy Sela-t mivel fogtad meg... Privátban... - suttogta a férfi, ám a következő pillanatban egy erélyes hang harsant:

- Lucius! - majd az árnyékból előlépett Dave.

- Igen? - kapta felé elegánsan a fejét a megszólított, kezét még mindig Arlyn derekán tartva.

Dave közelebb lépett. Valahogy sugárzott egész lényéből a sötétség és a birtoklási vágy - Ha nem hozzám jöttél, akkor most takarodj.

A szőke férfi vágott egy fintort - Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok és legfőképp, hogy kivel - vetette oda.

- De, nekem van - villant egy gonosz mosoly át az ajkain. Pont úgy viselkedett a férfival, mint egy uralkodó az alattvalójával: lekezelően.

- Te nekem nem parancsolsz, Gahan! - szisszent rá - Te csak egy felkapaszkodott... - ekkor azonban elakadt, mert megérezte a sötét hajú férfiból áradó parancsoló erőt.

- Igen? Folytasd csak - mosolyodott el ismételten, miközben ujjai között látszólag a semmiből előtűnt a pálcája és szokásához híven szórakozottan kezdte forgatni az ujjai közt.

Lucius csak felmordult, és jobbnak látta, ha visszavonulót fúj. Nem volt hülye, felismerte, ha erősebb ellenféllel találkozik. Arcán egy fintorral pördült meg, méregzöld köpenye szép ívben követte mozdulatát, majd eltűnt a következő fordulóban. Arlyn egy pár másodpercig még Dave-et nézte, ahogy elégedetten elmosolyodik Lucius után nézve, aztán rosszkedvűen visszafordult az ablak felé. A fehérnek tűnő napfénytől ő is sokkal sápadtabbnak tűnt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés