27.

Hónapok teltek el. Sela teljesen beilleszkedett és idővel általános elismerést vívott ki magának a harcok során tanúsított bátorságával. Közben észrevétlen szivárogtatta ki az információkat Dave-nek. Társait csak ritkán látta, Arlynt meg egyáltalán nem. Szörnyen hiányzott neki a nő. Amiket legutóbb mondott neki… sosem lenne képes megölni. Ijesztő volt a Főnix Rendjében élnie, ugyanakkor megnyugtató, hogy távol van Dave-től és a halálfalóktól. És tudta, hogy ez meg is látszik rajta. A maga módján boldog volt.

Lupin kopogtatott az ajtón egy üveg borral a kezében - Zavarok? Gondoltam ihatnánk egyet, ha már Halloween van, és egyikünk sem akar lemenni a vacsorára.

- Gyere csak - nézett fel Sela. Az ágyánál ült a földön és épp egy levelet írt, asztalnak használva a matracot.

- Mi jót csinálsz? - lépett be a férfi majd leült a kandalló mellé az egyik fotelba a nőt figyelve. Az utóbbi időben már szinte barátjaként tekintett rá.

- Írok - mondta, miközben pontot tett a lap aljánál végződő szövegre - Egy barátomnak - tette még hozzá, mikor felállt és kinyújtotta a karját, mire Lupin mögül egy bagoly repült Sela karjára. A férfi csak most láthatta, hogy egy bőr alkarvédő van Sela-n, aki elhelyezte a levelet, majd az ablakhoz lépett és útjára engedte a madarat. Elkezdte lefűzni magáról az alkarvédőt, miközben a férfira nézett egészen mélybarna szemeivel.

- Kérsz bort? - emelte meg az üveget, amit még mindig a kezében tartott.

- Hát, másféle italokhoz szoktam, de kérek - mosolyodott el, majd a karjáról lefejtett kelléket a mögötte lévő szekrényre rakta.

- Miért, milyen italokhoz vagy szokva? - mosolyodott el a férfi majd intett egyet pálcájával, mire a bor dugója elegánsan kicsavarodott az üveg nyakából, s két pohár is megjelent az alacsony asztalon. A férfi megtöltötte mindkettőt, majd Sela-nak nyújtotta az egyiket.

- Erősebbekhez. Nem hallottál még a fiatalkoromról - nevetett fel, majd a pohárért nyúlt, egy pillanatra a férfi ujjaihoz érve. Remus ujjbegyei kellemesen megborzongtak az érintéstől, majd elmosolyodott a nő mondatán – Hát, azért csak vigyázz ezzel a borral is. Itatja magát, de erős.

- Igen, ismerem a barátunkat - mosolyodott el, majd kortyolt egyet a pohárból és megnyalta az alsóajkát, majd közelebb húzódott a kandallótűzhöz és letérdelt elé.

- Pfff… én nem is tudom, mikor ittam utoljára… Azt hiszem körülbelül három éve - figyelte a nőt, majd pár perc után törökülésben csatlakozott hozzá a tűzbe bámulva.

- Akkor épp itt az ideje újra, nem gondolod? - nézett a férfira mosolyogva Sela. A tűz fénye megcsillant a szemében és narancssárgásra festette az alakját.

- Egészségedre - biccentett, majd koccintásra emelte a poharát, miközben tekintete megnyugodva pihent a nő ismerős alakján. Sela összekoccintotta a poharát a férfiéval és újra kortyolt, majd elmerengett. Remus azonban kérdéseivel és történeteivel visszahozta a földre, s nem egyszer együtt nevettek. Végre kicsit felszabadultak, ahogy a bor is fogyni kezdett. Aztán Remus véletlenül majdnem felborította a maradék bort, amiért egyszerre kaptak, hogy ne folyjon a vastag szőnyegre. Mindketten felnevettek, majd, mikor a férfi ránézett Sela-ra, aki alig pár centire volt tőle, a mosolya elhalványult, s lepillantott a nő pirosló ajkaira, aztán vissza a szemébe. Lassan kezdte csökkenteni a távolságot kettejük között. Sela már nemigen tudott tisztán gondolkodni az elfogyasztott mennyiség miatt.  Nem igazán ellenkezett. Remus először puhán fedezte fel az ajkait, majd mikor nem állította le, felbátorodott, s egyik kezét a nő arcára fektette, s közelebb húzta magához, elmélyítve a csókot. Sela nekifeszült a férfi testének. Évek távlatából támadt fel benne a vágy, de semmi más. A férfi hasonlóképp érzett. Már egyikkőjüket sem érdekelte a bor. Közelebb csúsztak egymáshoz, s kezei mohón kezdték bejárni a nő oldalát és hátát, aki kicsit erősebben harapta a férfi alsóajkát csókjaik közben, miközben sürgetőn futatta a testén a kezeit, egy négyzetcentimétert sem kihagyva az érintéseiből. Megborzongatta az a tudat, hogy a férfi tudtán kívül azzal teszi ezt, aki tönkretette az élete egy részét.

Lupin öntudatának utolsó szikrájával egy pillanatra elszakadt a szájától - Biztos, hogy akarod? - kérdezte kásás hangon. Sela elgondolkodva nézett a szemébe. Pár másodperc alatt futott le előtte a Martinnal történtek. Megint képes lenne egy ember életét veszélyeztetni? Megint egy normális, egy nem halálfaló embert veszélybe sodorni? A különbség csak annyi, hogy Martint szerette, Remust meg képes lenne, akár most azonnal szíven szúrni, ha kell. Miatta aggódna? Nem. - Csak nem kétségeid vannak? - kérdezett vissza suttogva.

- Nem, csak udvarias akartam lenni - mosolyodott el végignyalva a nő nyakán.

Sela felnevetett - Micsoda előzékenység.

- Nálam alapvető tulajdonság. Egy udvarias vérfarkas… pipáltál már ilyet? - kezdte gombolni a nő ruháját.

- Nem, te vagy az első… - tévedt a férfi ágyékára a keze, csakhogy pár pillanat múlva eltáncoljon onnan és elkezdhesse megszabadítani a ruháitól.

- Igazán? - futott át egy kicsit hitetlenkedő mosoly az arcán, de nem várt választ. Segített levenni a pulcsiját és a pólóját is, feltárva hosszú karmolásnyomokkal és átokhegekkel sűrűn átszőtt mellkasát és karjait. Teste vékony, de arányosan izmos volt. Megborzongott, ahogy a sebhelyein érezte végigfutni Sela ujjait. A nő alaposan felmérte Remus sebeit. Neki is volt múltja, ahogy a nőnek is. Óvatosan végigfutatta ujjait a hegein. A férfi halkan felnyögött az érzéstől, majd türelmetlenül kezdte lehámozni Sela-ról a ruhákat.

- Te sem vagy tétlen fajta, ahogy elnézem... - jegyezte meg, mikor végigfektette a puha szőnyegen, és fölé hajolva szemrevételezte a pár éves hegeket.

- Valóban nem. Szeretem az izgalmakat és a veszélyt - húzta meg közben a férfi övét és indított ellentámadást a nadrágja ellen. Egyik keze újra Remus ágyékára tévedt és erőteljesen markolta meg - Te is szereted az izgalmakat, ahogy érzem… - mosolyodott el.

- Nem vetem meg őket… én sem - nyelt egyet, ahogy érezte Sela kezét megindulni magán. Ezer éve nem érzett ilyet, és nem is tudta, hogy ennyire hiányzott neki. Sela hamar lecsupaszította a felette támaszkodót, majd a kezei gondjaiba vette. Évek távlatából is ösztönösen ment neki a dolog, nem kímélve a férfi érzékeit.

Remus egyre többször nyögött fel. Érezte, ahogy duzzad a nő érintései alatt, majd kényszeríttette magát, hogy elszakítsa férfiasságát a puha tenyértől, ha nem akart szégyen-szemre már most elélvezni. Sela kezeit finoman leszorította egy vonalban a vállaival, s puha, de néhol mohóvá váló csókjaival kényeztette a bőrét, míg el nem ért a melleiig. Az egyik felső részén szintén húzódott egy vékony heg, azt nyalta végig forrón, miközben egyik keze az immár meztelen nő lábai közé siklott. Sela felnyögött a régen tapasztalt érzéstől. Teste remegéssel adta a férfi tudtára az őrült szintű vágyakozást. Szemei egészen elsötétültek. A férfi nem sokáig kínozta, mert már őt is sürgette a vágy, hogy combjai közé temethesse magát. Kezeivel még egyszer végigsimított rajta, majd széjjelebb tárva Sela combjait gyengéden, de határozottan hatolt mélyen belé nagyot nyögve a plafonra.

A nő szintén felnyögött, jobb kezével a férfi lapockája közé nyúlt egy kicsit akaratlanul is lejjebb kényszerítve őt. Érzékelte a Remus teljes hátán átfutó öt mély karmolásnyom hegét, valamelyik vad csatájának az emlékeztetőjét az ujjai alatt, de ezekbe most ő kapott bele erőteljesen. A férfi háta megfeszült az érzéstől és hangosan felnyögött újra, s ettől a mozdulattól még mélyebbre csúszott a nőbe. Vissza kellett fognia magát, tudta, hogy most is kontrollálnia kell a szörnyetegét, ha nem akar kárt tenni Selaban, aki érezte a feszültséget a másik félben. Nem tudta miért, de érezte a mozdulatain, a feszülő izmain, a hangján. Kinyitotta a szemét és a férfira nézett. Remus hangtalanul nyögött, gyorsítva mozdulatain. De mikor végre teljes hosszában Selaban lehetett, egy halk, elégedett morgás tört fel belőle, s mikor a szétterülő hajjal fekvő nőre nézett, sejtette, hogy borostyán szemei kicsit sárgább árnyalatot vettek fel.

Sela egy pillanatra megijedt. Ennek izmai is tudatát adták: enyhén védekezően húzódtak össze. Ha kell, akkor megöli a férfit, ezen egy percig sem fog hezitálni.

- Ne félj, teljes mértékben uralom őt… - nyögte Lupin és pislogott párat, hogy utána újra csak a vágyat láthassa a szemeiben.

- Nem félek. De nem akarlak megölni. – „Legalább is még nem”

- Arra semmi szükség nem lesz - folytatta finomabban mozdulatait, s megsimogatta az arcát hüvelykujjával. Sela az ujja után kapott. Valamit harapnia kellett, hogy elnyomja a nyögéseit. Lentről már hallani lehetett a vacsoráról csoportosan felszállingózó emberek zaját. Nem akarta, hogy ebből szállóige legyen. Remus halkan felnyögött az ujját ért ingerektől, és újra gyorsított csípőjének mozgásán. Arcát felvetve hajszolta magukat a beteljesülés felé. Érezte, hogy teste már gyöngyözik az izzadtságcseppektől, s fakó barna tincsei közül pár hajszál a homlokába és a halántékába tapadt. Sela önkívületi állapotban nyögött egyre hangosabban.  Teljesen elvesztette az önkontrolját, ahogy érezte, hogy kiéhezett teste egyre többet és többet kap. Combjaival körülfogta Remus csípőjét, és szorítani kezdte, hogy minden egyes mozdulatát érezze, és intenzívebben élhesse meg. Egyszerűen megfeszítette az altestét.

A férfi nem tudta már visszafogni nyögéseit. Hangosan élvezte a nőt és mindent, amit csak adhatott. Feloldozásért kiáltó teste vadul megremegett, mikor érzékelése határain járva elragadta őt a vakító fehérség.

Selat is kiragadták a valóságból az érzékei. Nem tudatosodott benne, hogy ujjai már fájón vájnak a fellette lévő lapockájába és derekába. Valamibe fogódzkodnia kellett, miközben nekifeszült Remus testének.

A férfi zihálva csúszott ki belőle és végigcsókolta a nyakát, majd gyengéden a száját is kényeztetni kezdte. Sela csalódottan nyögött fel. Még elviselte volna az érzést, hogy valaki benne van… Teste lassan kezdett megnyugodni, a gondolkodása tisztulni. Már az alkohol köde is rég felszállt róla. Nyakában, az ezüstkígyó gyűrűi közt töretlenül ott világított a kékes-zöld kő. Csak ennyi volt rajta. Remus melléfeküdt, majd féloldalasan magához húzta. Nem, mert megszólalni, nem akarta megtörni a varázst. Sela sem mondott semmit. Agyában ezer kérdés kergette egymást. Most mi lesz? Ez remek alkalom volt. Remusban megbízott, de ő nem akar ennél többet. Viszont hírszerzői munkájának kifejezetten jót tenne, ha ezt kiépítené, hisz olyan információkhoz jutna, amikhez más nem… mellesleg hamarabb tudna az akciókról. Valószínűleg. De most komolyan hezitált. Az akaratát vegye figyelembe, vagy a feladatát? Persze, ez attól is függ, hogy a férfi mit akar. Észrevétlen kell behálóznia.

Remus mit sem sejtve cirógatta Sela meztelen karját, s hagyta, hogy agyában eluralkodjanak a zsongító érzések és gondolatok, de egyikre sem figyelt igazán, csak a kielégülésre, aminek érzete még mindig ott rezgett testében. Sela hasra fordult, majd felállt. Még mindig hallani lehetett pár Rendtag hangját lentről. A nő az ablakhoz sétált, majd kinézett rajta. Hátán már csak az orvul küldött átkok mély hegei látszottak. Leheletétől bepárásodott az üveg. Lassan egy szívalakot rajzolt rá, majd nézte néhány másodpercig, mielőtt letörölte volna.

A férfi is felkelt, és mögé lépve finoman végigsimított a hátán ujjaival végigkövetve a hegek vonalát.

- Szerintem menj le. Biztosan várnak - mondta csendesen.

- Jól van - biccentett megértve a mondatok mögött húzódó értelmet és visszament felöltözni, majd halkan elhagyta a szobát.

Sela csak állt ott továbbra is. Martin óta nem volt más férfi az életében vagy a testében. Szerelmes most sem volt és soha nem lesz újra. Ilyet akkor érzett, mikor hosszú idő óta újra ki kellett mondania az Avada Kedavrát. És most talán el kell játszania a szerelmes nőt, csakhogy Dave érdekeit szolgálja, akit gyűlöl, és akitől fél. Meg fogja tenni, ha kell, ezt tudta. De ilyen érzéketlennek még sosem érezte magát.

Dave elmélázva sétálgatott a folyosókon. Nem bízott teljesen Selaban, ezért megfigyelte a nőt. A varázslatokkal, amiket ráhelyezett nem csak a Rend varázslatait iktatja ki. Segítenek szemmel tartani a nőt. Sejtette, hogy nem mindenről számol be neki, de ezt most nem bánta. Kivételesen okos húzás volt tőle a tegnap este, de rendkívül szórakoztatták is a történtek. Ekkor látta meg Arlynt, aki az egyik nagyablak előtt állt és épp egy baglyot engedett elrepülni. Hangtalanul lépett mögé.

A nő elgondolkodva figyelte a madár távolodó röptét. Sela-nak küldte a válaszlevelet. Kicsit szomorú volt most is - mint Sela távozása óta mindig -, mivel nem láthatták egymást már hosszú hónapok óta, de legalább levélben érintkezhettek, noha nem írhattak túl sok mindent egymásnak, nehogy elfogják a leveleiket.

- Milyen romantikus - vihogott fel Dave.

Arlyn épp meg tudta akadályozni, hogy összerázkódjon. Nem nézett a férfira, úgy kérdezte meg: - Micsoda?

- Szerelmes levelet küldözgettek egymásnak? És melyikkőtök a férfi?

- Nem szerelmes levél - keményedett meg az arca - És amúgy sincs semmi közöd hozzá.

Dave kajánul elvigyorodott, majd Arlyn füléhez hajolt - Olyan híreket hoztam, amik biztosan tűzbe hoznak majd - súgta bele.

- Miről beszélsz? - ráncolta össze a szemöldökét egy leheletnyit oldalra fordítva a fejét Dave-re sandítva.

- Ismered Remus Lupint?

- Nem igazán csak annyit tudok róla, hogy a Főnix Rendjének egyik fontos tagja, és hogy a Potter gyerek apjának nagy barátja volt.

- Nos, kiegészíteném az információidat: Remus Lupin vérfarkas. Ízig-vérig az.

- Mi? - kapta oldalra a fejét. Érezte, hogy gyűlölete a férfi ellen azonnal nőni kezd, s a suttogások is erősödtek a fejében. - Ezt miért mondtad el?

- Hogy tudj róla. De, ahogy értesültem róla, Sela-t ez nemigen zavarja.

- Mi köze Sela-nak Lupinhoz azon kívül, hogy a felettese?

- Szó szerint a felettese. Sela elég rendesen alárendelte magát neki - mosolyodott el a férfi.

- Nem… ő nem! Hazudsz! - fordult felé szikrázó szemekkel.

- Csak szeretnéd Arlyn - vigyorgott gonoszul - Élvezte. Sikoltozott az élvezettől. Lupin elég rendesen odavágott neki.

- Nem hiszek neked! Amúgy is honnan tudhatnál te erről? - fintorodott el, ami majdnem viccsornak minősült.

- Szerinted megbízok benne? Kiengedném a kezeim közül?

- Ez nem lehet igaz! Hogy engedheti, hogy egy OLYAN érjen hozzá??!! - kiáltott fel tekintetével nyugtalanul pásztázva a padlón, de nem látta azt. Arcán átfutott még egy fintor és mikor meghallotta az egyik sziszegő hangot, oldalra kapta a fejét.

- El tudod képzelni? - suttogott a fülébe - Ahogy az a szörnyeteg vonaglik rajta. Innen nincs megállás Arlyn. A szeretője lett. Ő csókolta, ő harapta, ő érintette és cirógatta. Ő volt benne – suttogta.

- NEM! - sikoltott fel kezeit a füleire szorítva. Ahogy lehunyta a szemét, az anyja letépett fejéből kinéző élettelen tekintet vigyorgott vissza rá.

- De igen. Ha időben megkeresel akár láthatod is a következőt… - vigyorodott el.

- Te beteg vagy! - kiáltott rá ökleivel hasztalan püfölve Dave mellkasát.

- Gondolod? - ragadta meg a nő derekát és húzta magához, durván a fenekébe markolva.

Arlyn következő üvöltése elakadt egy pillanatra, ahogy megérezte az ágyékánál Dave izgalmát - Ha az izgat fel, hogy fájdalmat okozol nekem, akkor az vagy! - makacskodott, és megpróbált kiszabadulni - Engedj el, „most nem vagyok játékos kedvemben” - idézte enyhe gúnnyal a hangjában Dave-et.

- Nem akarsz visszavágni? Hm? - kérdezte és végignyalt Arlyn alsóajkán.

- Ugyan kinek? - húzta hátrébb a fejét kicsit, hogy a zöldes-szürke szemekbe nézhessen.

- Komolyan hozzáérnél Selahoz ezek után? - nyomta ágyékát a nőnek.

- Fogalmam sincs… - nyögte félig lehunyva a szemeit – Milyen… visszavágásra gondoltál? - akadt meg mivel kiszáradt a szája és nyelni kellett egyet.

- Szerinted? - suttogta, majd a nyakába harapott.

Arlyn felnyögött. - És ez miben lenne visszavágás? Hisz úgy is tudja, hogy dugsz engem… - markolta meg Dave fekete ingét a vállánál.

- És szerinted, nem fáj neki?

- Nem úgy vettem észre! - lángolt fel újra a dühe, mely kezdte eltörölni józan eszét. Egyik keze a nadrágon keresztül kezdte simogatni Dave-et. A férfi tompán, de erőteljesen felnyögött, majd a falnak szegezte a nőt, és kontrollálatlanul kezdte harapni a nyakát és a mellkasát. Arlyn agya kiürült, csak Dave szuszogásait és halk nyögéseit hallotta, ahogy a melleit félig szabadon hagyó dekoltázson haladt végig. A férfi játékosan marcangolta áldozatát. Ő sem tudta, hogy kerültek a szobájába, de már csak arra emlékszik, hogy a csukott ajtón belül kényezteti a nőt.

- Ah… Dave! - sóhajtotta Arlyn és érezte, hogy forróság önti el a testét a lábai közül kiindulva. Most már türelmetlenül oldotta meg Dave ingét, miközben szájuk mohón találkozott. A férfi erősen markolta Arlyn melleit, néha az egyik keze incselkedőn a lábai közé kapott. Hol csókolta Arlynt, hol a nyakát kényeztette. A nő ujjai Dave övéhez kúsztak, és lazítani kezdték, csak hogy utána mindketten hallhassák azt az erotikus hangot, ahogy a férfi cipzárja lefelé kezdett csúszni. Dave már ettől felzihált

- Gyere! - nyögte rekedten, és megfordulva vele az ajtónak szegezte egész testével hozzásimulva, s finoman dörzsölgetve magát a férfihoz, aki nem ellenkezett, csak felnyögött és vadul markolta Arlynt. A nő felnyögött, majd egy kaján mosollyal az ajkán csókolta végig a lemeztelenített hasat. Kivéve a nadrág szorító rejtekéből ujjait Dave egyre inkább izgalomba jövő tagja köré fonta és rögtön szenvedélyesen kezdte simogatni előkészítve a terepet a szájának, ami nagyon hamar csatlakozott keze munkájához.

Dave hangosan felnyögött öblös hangján, majd ujjai eltűntek a fekete tincsekben, ahogy erőteljesen beléjük markolt. Arlyn levegőt is alig vett Dave kényeztetése közben. Két ujjával rászorított férfiassága tövére, miközben végignyalt teljes hosszán.

- Gyorsíts! - nyögött fel parancsolón a férfi.

Arlyn azonnal eleget tett a kérésnek. Szájába mélyen befogadta a férfit és gyors tempót kezdett diktálni. Dave egyre hangosabban és szaporábban nyögött. Kezével rásegített Arlyn munkájára, ahogy erőteljesen nyomta a nő fejét. Érezte, hogy már nem sok kell neki. Szabálytalanul kezdte venni a levegőt és, amikor megérezte Arlyn fogait is, nem bírta tovább türtőztetni magát. A nő érezte, ahogy szinte a szájába robban Dave és mohón nyelte minden cseppjét. Dave hangosan zihált, de tudta, hogy még nem végzett Arlynnal. Megragadta a karjainál fogva és az ágy felé kezdte terelni. A nő közben lehámozta magáról a maradék ruhát s megnyalta a száját, amin még mindig érezte Dave ízét. A férfi az ágyra lökte áldozatát és fölémászott. Csókjaival árasztotta el a testét, néhol nagyobbat harapva belé, de a csípőcsontjánál kiegyenesedett - Nah, mit szeretnél? Akarod? - utalt ágaskodó tagjára.

- Megint kész vagy rá? Elképesztő! - nyögte válaszul - Akarom! Gyere már! - nyúlt felé két kezével és a tarkójánál fogva magához vonta egy sebző csókra. Dave csak elmosolyodott, és megcsókolta a nőt. Végül újra felegyenesedett és addig nyitotta szét Arlyn combjait, amíg az izületei engedték. Lefogta a bokáit, hogy ne legyenek útban, majd behatolt és meg is kezdte vad csípőmozgását. A nő vadul megfeszítette testét és artikulálatlanul felnyögött saját melleibe markolva, majd egyik keze mohón nyúlt saját magához.

Dave kegyetlen tempót diktált benne, csakhogy tövig elmerülhessen a nőben felvéve egy lassabb, mélyrehatóbb ritmust, majd újra felgyorsítson. Arlyn felváltva sikoltozott és nyögött a gyönyörtől és a néha belé nyilalló fájdalomtól, de ez az érzés elenyésző volt és csak még inkább feltüzelte. Lábait kicsit összébb zárta, hogy erőteljesebben szoríthasson rá Dave vad döfésekkel mozgó tagjára. Érezte, ahogy egyre közelebb kezd kerülni a beteljesüléshez a vad vágtában. Dave ekkor szakadt el tőle és gonoszan vigyorogva figyelte a nő reakcióit.

- Ne! - nyögte kétségbeesetten és a férfi után kapott - Gyere vissza!

Dave felnevetett. Érezte, hogy lángol az ágyéka, de nem érdekelte - Fordulj meg.

Arlyn reszkető tagokkal engedelmeskedett. Dave a hasa alá nyúlt és felhúzta Arlynt, amíg négykézláb nem állt. Finoman megfogta a csípőjét és elhelyezkedett mögötte.

A nő zihálva várta őt. Érezte, hogy lábai közt szinte fájdalmasan égett Dave után.

A férfi csípője finoman bemozdult, de csak addig jutott, míg finoman és ingerlőn Arlynhoz nem ért, majd elhúzódott tőle. A nő panaszosan felnyögött és hátrébb tolta a fenekét.

- Nah, mit szeretnél? - hatolt egy kicsit be, majd ki is hátrált.

- Istenem! - nyögött fel. Érezte, hogy Dave kínzó játékától csak még nedvesebb lett. - Ne szórakozz!! - kiáltotta megmarkolva a lepedőt. A férfi hirtelen ragadta meg a nő csípőjét és vágta belé magát a lehető legmélyebbre Arlyn felordított összeszorítva szemeit - IGEN! MÉG!

A férfi nem finomkodott. Lehajolt Arlyn vállához és vadul harapta, miközben intenzíven ostromolta a nőt, aki minden egyes mély lökésnél intenzíven érezte, ahogy Dave kőkemény tagja végigfeszül benne. Nyögései és sikolyai már összefolytak. Szája kiszáradt a zihálástól, ujjai elfehéredve markolták a lepedőt, s érezte, ahogy mellei Dave csípőjének ritmusára mozdultak. Dave mindkét tenyerét a nő vállaira helyezte, és erőteljesen kezdte lenyomni őket. Arlyn tehetetlenül hanyatlott a párnára, oldalra fordítva arcát, hogy kapjon némi levegőt is. Válla sajgott ott ahol Dave marcangolta az előbb, teste pedig pattanásig feszült. Dave mostantól kegyetlen erővel és tempóval esett a nőnek. A nő szüntelenül sikoltozott s érezte, ahogy alhasa egyre inkább pulzál az élvezettől és a fájdalomtól, ahogy az ágynak szegezve kegyetlen tempóval hágta Dave. Aztán az orgazmus szinte fejbe vágta, ahogy vadul megvonaglott a teste. Belső izmai erőteljesen szorítottak rá Dave férfiasságára, ami elősegítette a férfi elélvezését is. Elfehéredő ujjakkal szorította Arlyn csípőjét, miközben szinte felordított. Teste végül felengedett, de egy darabig mozdulni sem bírt.

Arlyn vadul zihált verítékben fürdő testtel. Arca kipirosodott és forróvá vált, tagjai menthetetlenül reszkettek. Meg sem bírt mozdulni. Végül a férfi elszakadt tőle és elterült mellette az ágyon Arlyn lassan elhasalt. Arcát még nem fordította Dave felé, képtelen volt megmozdulni, csak zihált tovább, s közben érezte lábai között Dave nedveit.

- Remélem jólesett - szólalt meg a férfi.

- Nagyon… - nyögte rekedten és halkan.

- Helyes válasz - mosolyodott el Dave.

- Miért, ha nemet mondtam volna… - fordította felé az arcát -… akkor megismétled?

- Addig, amíg be nem ismered, hogy jó vagyok - nevetett fel.

- Akkor a válaszom: NEM! - mosolyodott el sötétkéken csillogó szemekkel.

- Csak adj 10 percet - szusszantotta a férfi.

- Megkapod! - simított végig a férfi felkarján, az egyik tetoválásán játékosan csillogó pillantásával őt figyelve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés