39.

Amint leszállt az éj és a fehér korong felmászott az égre újra felhangzott az a visszhangos, kísérteties farkasvonyítás, ami mostanában a halálfalókat kísérte, mikor gyilkolni mentek. Tudták, hogy a másik oldal már retteg. Már széthullóban vannak. Mindenhonnan támadják őket. De Sela-t ez nem tette boldoggá. Kellet pár óra, amíg elengedheti vad farkasát, így az nem tiltakozik ellene olyan hevesen, mikor elméje átveszi az uralmat. Az erős állat tombolva tört és zúzott a szobájában, a falakon és az ajtón mély karmolásnyomokat hagyott. Végül elült a hátborzongató zaj és csak egy ajtó nyikorgó hangja hallatszott, ahogy kinyílt, majd négy karmos mancs kopogása a kőpadlón.

A fekete hajú nő nyitott szemmel feküdt órák óta ugyanabban a pózban. Majdnem két napja nem evett, de nem is kívánta az ételt. Tudta, hogy Sela üvöltését hallotta egy jó darabig. Könnyei hangtalanul folytak a párnájába. Hiányzott neki a nő, de nem akarta, hogy így lássa. Senkit sem akart, hogy így lássa. Megalázottan, elcsúfítva, összetörten, gyengén és újra az őrület szélén! Hála Dave-nek...

Ám imái nem találtak meghallgatatásra, ahogy halkan kinyílt az ajtaja és egy fekete árny lopódzott be rajta. Az ágyhoz érve egy ugrással termett a matracon, majd lépett Arlynhoz. Az arcához hajolt, majd finoman megnyalta nedves és rózsaszín nyelvével.

A nő összerezzent, s könnyes szemmel fordította az állat felé lilás színben játszó arcát, majd újra az ablak felé fordította a tekintetét, melyen túl ott mosolygott a kerek Hold. - Menj el, Sela... - suttogta rekedten. Még a beszéd is fájt neki, de próbálta nem mutatni.

Ám az állat nem tágított. Halkan szűkölve nézett végig Arlyn testén, mintha csak bocsánatot kérne, amiért nem volt mellette. Végül lefeküdt a nő mellé. Nem mert hozzáérni, nehogy még nagyobb fájdalmat okozzon neki.

A nő szorosan lehunyta szemeit, hogy elnyomja kitörni készülő zokogását. Még mindig nedvedző hátán érezte a farkas meleg leheletét, ami egyszerre borzongatta, s töltötte el melegséggel. - Annyira fáj! - suttogta bele az éjszaka sötétjébe, tudván, hogy Sela úgyis figyel rá - De... nem is annyira a testem, inkább az... hogy újra sikerült elérnie, hogy... megalázzon és összetörjön - nyeldekelte a gombócot a torkában.

Az állat finoman megbökdöste bíztatása jeléül, majd az ajtó felé kapta a tekintetét és felmordult. De ez nem átlagos morgás volt, hanem mély, gyűlölettel átitatott. A fekete farkas teste megmerevedett, hátán a szőr felállt, és kivillantva fehér, erős és éles fogsorát meredt a belépő alakra.

Arlyn visszafojtott lélegzettel várt. Érzékelte, hogy valaki belépett, s ahogy az energia megmozdult a szobában, tudta is, hogy ki az. Rettegve, mozdulatlanul feküdt, s érezte, hogy nagy hullámokban önti el a félelem.

Dave nem törődve a fenyegetően morgó Sela-val lépett beljebb, mire az állat felállt és állkapcsát csattogtatva figyelmeztette a férfit, hogy ne jöjjön közelebb.

- Nem ajánlanám, Sela... - jegyezte meg hűvösen. Egyáltalán nem félt az állattól. Karcsú pálcáját készenlétben tartva vágott egy fintort a vérfarkasra, majd folytatta útját, hogy megkerülje az ágyat.

De az állat nem hallgatott rá. Lendületesen elugrott a matrac széléig és Dave karja után kapott.

A férfi egy elegáns mozdulattal hárította a támadást.

- Ne... Sela... ne csináld! - suttogta rekedten és mérhetetlenül fáradtan Arlyn.

Az állat majdhogynem kérdőn nézett a nőre.

- Nem... érsz el vele... semmit... Legfeljebb veled... is... így elbánik... - suttogta egyre rekedtebben. Szája és torka teljesen ki volt száradva.

Ám a fekete árny újra felmordult, jelezve, hogy nem érdeklik a következmények. Teste elrugaszkodott, hogy Dave torka után kapjon, ám a férfi egy pálcamozdulattal a falhoz vágta az állatot, aki nyekkent egyet, majd nem mozdult többet.

- Oktalan húzás volt, Sela - suttogta a férfi, majd Arlynhoz lépett.

A nő reszketve a hidegtől és Dave tekintetétől nézett fel rá. - Mit akarsz? - suttogta, majd szárazon felköhögött, s érezte a fájdalmat újra feléledni a testében.

A férfi nem felelt, csak egy vizeskancsót varázsolt elő és egy poharat. Felemelte Arlyn fejét, majd erőszakkal megitatta a nőt.

- Csak jöttem gyönyörködni a művemben - mondta, miközben lerakta a poharat az asztalra.

A nő köhögött egy sort a félrenyelt víztől, majd óvatosan a férfira nézett - Beteg állat... - suttogta.

- Remélem, alaposan elgondolkodsz a szavaimon... már amíg ép eszeddel képes vagy erre - mosolyodott el.

- Ha megőrülök... nem veszed a hasznom... akkor meg nem mindegy? - suttogta.

- Arlyn, Arlyn... - csóválta a fejét színpadiasan - Azt akarom, hogy egy életre megtanuld mindezt. És meg fogod, abban biztos vagyok. Érdekes lesz végignézni, ahogy lassan megőrülsz, ahogy Sela nem tud semmit tenni ellene... Jó példa leszel a többieknek.

- Ne... kérlek, ne bántsd őt. Ha már ez a célod... hogy megőrüljek... kérlek, hadd ne lássa!

- De, látni fogja. Mindenki látni fogja.

- Kérlek... könyörgöm! Nem fordulok ellened, ígérem! Esküszöm! - markolta meg Dave kezét - Ezt akartad hallani, nem? Tessék, kimondtam...

- Késő... - mondta a férfi, majd felállt és hátat fordított a nőnek, majd megindult kifelé.

- Ne! Kérlek! Dave! Dave! Ne csináld ezt! Megteszek bármit! Kérlek! - feszítette meg magát, és felemelkedett az ágyon, majd megpróbált lábra állni - Könyörgöm!

A férfi azonban nem felelt, csak felnevetett, ahogy a nő kétségbeesetten próbálta menteni az ép eszét. De az ajtó előtt megállt és hátranézett - És... ha azt mondanám, hogy ha megölöd Sela-t, akkor meghagyom az elméd?

Arlyn a mondattól térdre esett az ágy mellett, és egy hatalmasat nyelt. Hitetlenül bámult a férfira és képtelen volt megszólalni, csak nézett rá kétségbeesetten.

- Dave... ez...

      - Megtennéd? Az eszedért cserébe?

Arlyn lehajtotta a fejét, s levegőt vett, hogy beszéljen, de képtelen volt. Tanácstalanul nézett fel a férfira. Képes lenne rá? Képes? Azok után, amik történtek velük? Képes?

Zavartan fordította el a tekintetét. Nem, nem lenne képes rá.

- Arlyn!

Neve hallatára felé fordította könnyben úszó sebes és lilás arcát. - Kérj... kérj bármi mást... kérlek! Bármit!! Tényleg, akármi mást, de őt ne... - nézett rá könyörgően meghajolva, s visszafojtott egy fájdalmas nyögést.

- Nincs más. Ez az egy lehetőséged van megmenteni az épelméjűséged. Nos?

- Én... én... - akadozott megpróbálva tartani magát, majd tekintete a fal tövében heverő fekete farkasra esett, s szívét megrohanta az aggódás és a féltés. Nem lenne képes megölni őt! Inkább választja az őrültséget! - Nem tudom megtenni... - hunyta le a szemeit halkan elsuttogva a választ.

- Végleges döntés, Arlyn?

Nagyot sóhajtott - Igen, végleges - nézett fel a férfi vizsgálódó zöld tekintetébe fáradtan és mérhetetlen fájdalommal - Egy kérésem azonban lenne...

- Hallgatlak.

- Ha.. ha már megőrültem... kérlek, ne bánts tovább Sela-t! Épp elég lesz neki úgy látnia engem... - suttogta könnyes tekintetével a férfit figyelve.

- Jó, ezt talán megígérhetem.

- Köszönöm - hunyta le a szemeit megkönnyebbülten egy pillanatra.

Dave visszafordult az ajtóhoz, majd kilépett rajta.

Arlyn lehajtotta a fejét, és újabb forró könnyek futottak végig arcán. Lelkiekben fel kell készítenie magát az őrültségre és az egyes stádiumaira. Amíg lehetséges volt, szerette volna titkolni Sela elől. Óvatosan és lassan a farkashoz mászott, és fellélegezve vette tudomásul, hogy él. Arcát sírva a fekete meleg bundába temette, ahogy odakuporodott mellé.

Másnap reggel Sela eszméletlen fájdalomra ébredt, ami a gerincéből sugárzott szét az egész testébe. Felnyögött és megpróbált felülni. Fojtottan felkiáltott a próbálkozás hatására, de csak felhúzta valahogy meztelen testét.

Arlyn még aludt mellette, fejét a nő combján nyugtatva. A kimerültség és a fájdalom megviselte sebes testét, amin haragos vörösen virítottak a vágások a rászáradt vér között.

Sela megcsóválta a fejét, majd óvatosan a földre helyezet Arlyn fejét és meztelenül, csupán az állandóan hordott nyaklánccal a testén kilépett a hajnali folyosóra, hogy a szobájába érve elővegye a pálcáját és magára vegyen egy lilás-fekete árnyalatú vékony selyemköntöst, amibe finom mintákat varrtak a keleti világ ízlése szerint. Ezután a szekrényéhez lépett és kivett belőle egy üveget, amiben átlátszó folyadék lötyögött és visszaindult társa szobájába, hogy finoman keltegetni kezdje.

Arlyn fejfájással ébredt. Azzal a jól ismert fajtával, ami tudta, hogy minden egyes elhalasztott bájital után egyre erősebb lesz, és többé nem fog megszűnni. Majdnem elsírta magát, mikor tudatosult ez benne, de kisöpörte a fejéből. Reménykedett benne, hogy lesz még legalább másfél napja eddig a fejfájásig, de most már mindegy volt. Hunyorogva kapaszkodott Sela csuklójába. Olyan jó meleg volt! Nem olyan zavarodott és hideg, mint ő legbelül.

- Arlyn... gyere ülj fel - suttogta Sela -  és ezt idd meg - adta a kezébe a bájitalt.

- Ez... ez mi? - suttogta. Tudnia kellett, hogy mit iszik, ha nem akarta, hogy most a kék bájitala nélkül, felgyorsítsa valami a folyamatot.

- A sebeidre antibiotikum hatású szer.

- Rendben, rendben... - ült fel és lassan kortyolgatta a keserű főzetet, majd fejét Sela vállgödrébe hajtotta, hogy beszívhassa szeretett illatát.

- Mi a baj? - kérdezte megérezvén, hogy valami gond van, miközben átkarolta Arlyn derekát.

- Félek - suttogta.

- Mitől? - húzta közelebb magához.

- Mindentől, de legfőképp Tőle... - suttogta.

- Túl leszünk ezen is, Arlyn.

- Túl, igen... hamarosan - értett egyet - Ellátnád a sebeimet, kérlek?

- Persze. Le kell mosnunk rólad ezt a sok mocskot.

- Jól van - húzódott el tőle kicsit, majd hagyta, hogy kitámogassa a fürdőbe. Tudta előre, hogy a víz kimondhatatlanul fogja csípni, de ennek meg kellett lennie.

Miután túl voltak a fürdőn és Sela egy ép és tiszta köntöst adott Arlynra, majd újra lefektette, az egy házi manó által frissen húzott ágyba, elment, hogy szerezzen neki némi ennivalót is. Közben állandóan az zakatolt az agyában, hogy a nő nem mond el neki valamit. Valamiért szomorú... és valamitől nagyon fél. És az nem Dave.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés