9.

A víz mellett mentek, közvetlenül az óceánnál, míg el nem érték Morey's pirest Wildwoodban, csak egy köpésre a várostól. Óriási vidámpark volt itt, Dave vett két jegyet és felültek a körhintára.

- Most mit akarsz csinálni, David? - kérdezte Viva mikor már egymás mellett ültek.

- Gondolkodom.

- Jó, akkor csöndben maradok - fonta össze karjait Viva és félresöpörte a szeméből a frufruját. Az igazat megvallva egyáltalán nem így képzelte el a találkozást Dave-vel, pláne nem, hogy ide fogja hozni, egy vidámparkba, amit egyébként sosem szeretett túlzottan. 21 nap után! Persze megértette, hogy gondterhelt, de akkor is! Annyit hajszolta magát, hogy vele lehessen, erre csak ülnek itt szótlanul egymás mellett.

De rájött miért ide jöttek, elég sokan voltak és ők el tudtak bújni a tömegben.

- Kérsz vattacukrot? - kérdezte a férfi tőle.

- Nem, nem csak beszélni szeretnék veled Dave, üljünk be egy csendes helyre, jó?

- Rendben. Gyere - fogta kézen és a látogatók és a gyerekek között ellavíroztak a vidámpark egyik félreesőbb felében egy helyre, ott is a legtávolabbi sarokba.

- Kérsz valamit, édes? - intett oda egy pincért.

- Egy narancslevet, kösz.

- Én egy kávét - biccentett a férfinak, majd miután elment, visszafordult Vivához - Mit szerettél volna mondani? Elhatározásra kell jutnom Viva, és szeretném ha segítenél nekem ebben. Te mit és hogyan szeretnél, minden részletet hallani akarok, és akkor nekem is könnyebb lesz a szervezéshez látnom.

- Nos, sokat gondolkodtam én is. Egy biztos, veled akarok lenni. Ahogy én képzeltem: mivel felvettek, elkezdünk lakást keresni. Megbeszéltem anyámékkal, és meggyőztem őket, hogy egyedül jobban tudok tanulni és felkészülni a vizsgákra, így önálló lakásban nem fogok senkit zavarni a zongorajátékommal. Amint beköltöztem, találkozhatunk. Mindez nyáron fog végbemenni ugyebár. De nem bírok ki majdnem három hónapot nélküled. Ha gondolod, és az otthoni dolgok is úgy engedik, felvetheted akár te, akár én egy közös nyaralás lehetőségét, vagy valamit, de ez csak mellékesen jutott az eszembe. A fókusz az itteni életemen van.   

- Értem - simogatta meg Viva asztalon nyugvó kezét.

- Az hogy innentől fogva te hogy oldod meg, az a te reszortod, de szeretném tudni, hogy mire jutsz.

- Jó lesz így nekem is. Ha így marad a helyzet, elég szabad leszek. Azt hiszem, el kellene válnom.

- Én nem mondok semmit, nehogy azt hidd, hogy magam miatt akarlak befolyásolni.

- Mégis kíváncsi lennék a véleményedre.

- Dave, nem szeretlek boldogtalannak látni és te nem vagy így boldog, igaz?

- Igaz. Próbáljam, megbeszélni vele szerinted, vagy csak értesítse az ügyvédem, hogy beadtam a válópert?

Látszott Viván, hogy nem tudja pontosan, hogy mit is kéne válaszolnia. Habozott ahogy Dave szemeibe nézett. Tanácstalan volt. Nem akart önzőnek tűnni, Dave érdekeit akarta szem előtt tartani. Most tényleg kislánynak érezte magát ekkora horderejű ügyben. És tőle várja, hogy állást foglaljon? Hát... mit volt mit tenni, lehajtotta a fejét, hogy megkeverje az italát, és megköszörülte a torkát.

- Mivel boldogtalan vagy ebben a házasságban... és nem szereted már Jennifert úgy, mint régen.... én... én a válás mellett döntenék - gyűrögette szoknyáját a térdén.

- Jól van, értem. És hülye kérdés, de, meg ne sértődj Viva, komolyan hosszútávra tervezed velem?

- Dave, én...Igen szerelmem, igen.

- Jól van baby, beszélek az ügyvédemmel. Olyan érzés, mintha a két karomat amputálnák. Utána is lehet élni, de...

- Rosie és Jimmy, igaz?

- Igaz. De nem látok más kiutat.

- Hát... én se. De biztosan lesz megoldás, ha eljutunk odáig. Jen... ő nagyon borzalmas tud lenni?

- Ha arról van szó, hogy a gyerekekkel zsaroljon? Igen, akkor az. De remélem, hogy tudok hatni rá még legalább annyit, hogy láthatom a gyerekeket.

- A bíróság mindenképp megítél neked láthatást.

- Látod ebben nem vagyok olyan biztos.

- Miért nem? Rendes apa vagy, szereted őket és...

- Viva, kicsim…

- Istenem, értem már, jaj értem, miattam, ha kiderül...igaz?

- Igaz szerelmem - Dave szomorúan elfordította a fejét, a sírás környékezte, ismét széthullni látszott az élete.

- Annyira sajnálom, édes. Annyira sajnálom - futott le két könnycsepp az arcán - Látod, mennyi bajt hoztam rád az önzőségemmel? Nem bánom, ha a kiutat látod bennem a megromlott hátasságodból, mert szeretlek, de fáj érted és a gyerekekért a szívem - szorította meg Dave kezét - Remélem, hogy nem... nem fogsz haragudni rám, ha elkeseredett és mérges leszel.

- Miért tenném, édes?

- Mert... nem is tudom.

- Nem áll szándékomban téged hibáztatni a zátonyra futott házasságom miatt. Már jóval azelőtt haldoklott, hogy te a képbe kerültél volna, kicsim.

- De... jaj David, én félek, hogy mi lesz veled, ha kiderül! Mit csinálunk akkor? Nem akarok belegondolni, hogy mi várhat ránk akkor... - futottak le újabb könnycseppek sápadt arcán.

- Hát szívem, ha megúszom a börtönt és a kitoloncolást, akkor is nyilván szétválasztanak minket, amíg te 21 éves nem leszel és meg...nem, nem fogsz rám...majdnem öt évet várni...Hogy is tennéd? Édes vigyáznunk kell nagyon, ha egymást akarjuk. Micsoda képtelen egy helyzet. Nem csinálunk semmi rosszat, szeretjük egymást és...borzasztó előítéletek. Talán külföldre kellene szöktesselek...

- Dave! Dave! - kerekedett el a szeme, ahogy levegő után kapott. Rendesen megijedt - Én... én, én erre nem is gondoltam! Én erre nem vagyok felkészülve!

- Viva, édes...

- Ezt nem tehetem meg anyámékkal!

- Kicsim, ez csak egy lehetőség... - sietett a megnyugtatására, hisz látta, hogy mennyire megijedt ettől a váratlan felvetéstől.

- Mindent számba veszek, tudod. Állandóan ezen kattog az agyam. Persze nem teheted meg anyádékkal, tudom. Ártatlan vagy még kicsim. Olyan tiszta - sóhajtott egy nagyot és egy gondolat kezdett formálódni a fejében. Tiszta szívéből szerette a lányt, de látta, hogy mennyire lehetetlen a helyzetük. Talán, ha egyszerűen nem keresné a hosszú nyár alatt, ha a szíve szakadna bele, de nem válaszolna sem telefonhívásra, sem e-mailre…talán, talán...meggyűlölné és megpróbálná gyorsan elfelejteni őt, mint alávaló gazembert. Mindenképp el akart válni ezt tudta, de nagyon törte a fejét a többin.

Viva látta, hogy gondolkodik, látta a szemein, de nem faggatta. David viszont egyre biztosabb volt benne, hogy ezt kell tennie. Meg kell próbálnia, ha nem akarja veszélybe sodorni kismadara életét. És ő nem akarta.

- Nos, úgy tűnik ismét elvált ember leszek - erőltetett egy halvány mosolyt a szájára. Ebben legalább száz százalékig biztos volt már. Kezdett hozzászokni.

- Jaj, édesem...

- Semmi gond, túlélem. Elegem volt Jenből és a piszkos kis játékaiból. Nyugalomra vágyom.

- Látod, ezt nehéz megadnom a helyzetünkben, de ahogy tudok, segítek neked. Szeretlek, párducom - mosolyodott el.

Igen, nehezebb lesz elhagynia őt, mint gondolta. Látta, hogy mennyire szereti őt. És ő önző mód ki akarta használni, amíg csak lehet.

- Gyere, lassan vissza kell érnünk anyád előtt – mondta Dave kézen fogva miután fizetett.

- Dave, én, én hoztam neked valamit  mondta a szöszi lány mit sem sejtve arról szerelme mit forgat a fejében és kotorászni kezdett a táskájában egy mappát húzva elő, amiből egy nagy borítékot vett ki.

- Boldog születésnapot párducom, ezt neked csináltam..

- Csináltad? - vonta fel a szemöldökét David.

- Igen - mondta Viva, kicsit szorongva - Nem nézed meg?

- Jaj, dehogynem! Lássuk mi ez.. - nyitogatni kezdte a borítékot, előbb óvatosan, aztán ahogy nem boldogult a borítékkal vadabbul fogott neki, arcizmai megfeszültek. Viva nem tudta róla levenni a szemét.

By Your Side

you think i'd leave your side baby

you know me better than that

you think i'd leave you down when you're down on your knees

I wouldn't do that

I'll tell you you're right when you want

and if only you could see into me

Oh when you're cold

i'll be there

Hold you tight to me

when you're on the outside baby and you can`t get in

I will show you you're so much better than you know

when you're lost and you're alone and you cant get back again

I will find you darling and i will bring you home

And if you want to cry

I am here to dry your eyes

and in no time

you'll be fine

- Én tudom, hogy kicsit béna Dave, de a tiéd, a legelső dal, amit valaha írtam. És… és ott volt a fülemben a dallam, lejegyeztem, zongorára. Bár eljátszhatnám neked!

- Dehogy béna! Viva... Viva ez gyönyörű! Köszönöm szépen! - nézett fel meghatódva - Gyere ide, kicsi lány! - állt fel és megkerülve a kis asztalt a karjaiba zárta, hogy egy hosszú csókot váltsanak nem törődve a körülöttük lévő emberekkel.

Viva boldogan olvadt bele az ölelésébe és lelke megnyugodott, hogy tetszett Dave-nek a dal.

- Majd ha a helyzet úgy hozza, eljátszom neked, jó? Legközelebb, ha találkozunk - bújt a mellkasához.

Dave hangtalanul vett egy nagy levegőt és arcán máris elhalványult a mosoly, ahogy Viva feje fölött elnézett a távolba. "Ha találkozunk..."

Sétáltak egyet, egyre elhagyatottabb lett a környék, az óceánnál erős szél volt, ami a többi embert elűzte, de őket nem. Ők egyedül akartak lenni. Csak ketten. „Ez az utolsó alkalom…”- gondolta Dave -  „A legutolsó…”

Viva hűvös kezét érezte a sajátjában, mely annyira természetesnek és jónak hatott, de tudta, hogy egyáltalán nem természetes és elfogadott a kapcsolatuk. És féltette a lányt. Épp ezért fogja azt tenni, amit. Lehet, hogy belerokkan az elején, de kényszeríteni fogja magát, hogy túlélje. Túl kell élnie, és biztosítania kell egy jobb, egy normálisabb életet és jövőt a lánynak egy megfelelőbb emberrel. Nem vele.

Hamarosan búcsúzniuk kellett, Dave visszavitte Vivát a hotel elé, épp időben, mert tízperccel azután, hogy a szobájukba ért megjött az anyja. Dave alig tudott a szemébe nézni, de egy ideig még tartotta magát. Már kiért New Jerseyből és a New York felé vezető autópályán járt, amikor elkezdtek a könnyei folyni és elhomályosították a szemét. „Ez volt az utolsó csepp ebben a kibaszott életemben!” - gondolta. Az első pihenőhelynél lehúzódott, megállt és csak sírt.

Viva nem dőlt hátra elégedetten miután sikeresen felvételizett. Martin nagyon büszke volt rá, hogy elsőre bekerült a Princetonra, és rengeteget járt hozzájuk, vagy lánya ugrott át hozzá, hogy gyakoroljanak, nehogy kiessen gyakorlatból. Lassan beköszöntött a nyár, és a hetek teltek. Semmi életjelet nem kapott Dave-től, és ez elszomorította. Gondolta, elég baja van a válással, amiről a sajtóból értesült. Nem akarta zavarni, meg akarta várni, míg lezajlik nagyjából a dolog, mert nem tudta, hogy milyen lelki állapotban van a férfi. Addig is elkezdték keresni számára a megfelelő lakást és felkészülni az egyetemre, ami nem kis munka volt.

Tetézte a bajokat, hogy elakadtak a dolgok az együttessel is, Martin alkotói válságban volt, nem tudott most zenét írni. A felesége, miután Dave ügyvédje felhívta, szabályos dührohamot kapott és szétverte a bérelt lakást, Peter, aki a barátja is volt, nemcsak az ügyvédje azonnal elintézte, hogy Rosie felügyeletét más lássa el, jelen esetben a másik szülő Dave, vagy az általa kijelölt és megbízott személy/ek, gondolván itt a rokonokra, mint nagyszülők. Legalább ezt előnyére fordíthatta. Nagyon félt, hogy elveszíti Rosie-t. Amíg ő is szét volt csúszva édesanyját kérte meg, mint már annyiszor, hogy segítsen és ő jött is boldogan. Szerette Davidet, talán jobban is mint a többi gyerekét, akik jobban boldogultak az élettel. David bár a legsikeresebb, mégis a legesendőbb volt.

Jimmynek nem tudott segíteni, őt az apjánál helyezték el egyenlőre. Fájt a szíve, de legalább beszélni tudott vele, Roger sem kedvelte ex-nejét.

Próbálta minél hamarabb összekaparni magát. Mindig rettenetesen megviselték a válásai, ezúttal sem volt másképp, ráadásul most a két gyerek is itt volt, akik szintén szomorúak voltak és féltek, hogy mi lesz velük a jövőben. Jenniferrel nem is tudott - de nem is akart - beszélni, csak az ügyvédeiken keresztül kommunikáltak. Nem hitte volna, hogy egyszer eddig elfajulnak a dolgok. Remélte, hogy első haragja után azért lenyugszik kicsit, és normálisan el tudnak válni. Megint elgondolkodott rajta, hogy talán nem neki való a házasság.

Viva kezdett nyugtalankodni, ismét eltelt három hét és Dave egyszer sem hívta fel és nem válaszolt a hívásaira. Nem tudta mit csináljon, esténként az ágyában sírdogált és az együtt töltött boldog órákat idézte fel újra és újra, hallgatta a hangját és eszelősen vágyakozott utána.

De csak nem válaszolt a telefonokra és az e-mailekre, hiába kérdezte, hogy miért. Aztán egyik reggel mikor testvérei már elmentek otthonról és lement a konyhába egy narancsléért belelapozva az újságba, nagyot facsarodott a szíve és felkiáltott fájdalmában.

- Ne!! - futották el könnyei a szemeit, ahogy az újságban Dave egyértelműen egy másik nővel mutatkozott valami zenei rendezvényen.

Nem tudott még semmit, talán tévedés az egész, de a csoki szépség áhítatos szemekkel meredt a férfira, aki a derekát szorongatta és szélesen mosolygott. Anyja odalépett hozzá, nem értve aggódását és falfehér arcát. Viva nagyokat nyelt, de nem próbálta meg kimagyarázni magát csak felállt és mint egy robot a hűtőhöz ment és öntött egy pohár narancslevet és visszaült az asztalhoz a nyakában lógó medált szorongatva, mely most égette a bőrét.

Megpróbált normálisan viselkedni, de alig bírta leerőltetni a torkán a narancslevet. Aztán mielőtt anyja kérdezősködni kezdhetett volna, bejelentette, hogy felmegy gyakorolni. Ő csak értetlenül bólintott.

Ahogy a szobájába ért, bezárkózott és le is ült a zongorához. Megpróbálta elérni Davidet a telefonján - mindkettőn, de egyiket se vette fel. Ekkor már csendesen folytak a könnyei. Írt egy sms-t: "Miért csinálod ezt?" - aztán a zongora tetejére rakta mobilját, és játszani kezdett fejből. Szomorú darabot választott.

Dave-nek pityegett a mobilja, megnézte. Megint Viva volt az. A szíve összefacsarodott és sóhajtott. Nagyon sajnálta. Tudta azzal, amit mostanában csinál, még jobban elkeseríti. Pontosan azért csinálta, hogy megutálja őt. Talán nem...talán beszélnie kellene vele. Tárcsázta a számát és várt. Egy idő múlva szipogó hangot hallott, de nem volt képes beleszólni. Viva zokogva ismételgette a nevét egészen addig, amíg a férfi maga is sírva le nem tette. Viva még zokogva is hallotta zaklatott levegővételeit.

Fogalma sem volt róla, hogy meddig ült ott zokogva a kottái fölött és azt kérdezve, hogy miért teszi ezt vele Dave. Igen, dühös volt rá egy kicsit, hogy játszik az érzéseivel, de mit tehetne, ha egyszerűen szereti?

Nem beszéltek továbbra sem, nem akart ráakaszkodni, de rettenetesen fájt a szíve mikor újra és újra újabb nőkkel látta, akik közül nem egy a rajongója volt, mint ahogy az kiderült számára Depeche Mode-os fórumokból és az újságokból. Egy idő után elfogytak a könnyei és bezárkózott önmagába, a családja felé a felfestett mosoly maszkját mutatva. El akart már innen menni.

Kívánsága pedig nem sokára meghallgattatott, mikor is elkezdett beköltözni új lakásába szép lassan. Még jó fél hónap volt az iskolakezdésig. Megváltozott.

A cserfes fruskából komoly hallgatag lány lett. Nem találta örömét semmiben, talán csak a zenében. Rengeteget gyakorolt és tudása napról napra nőtt, hiszen az egész napot zongorázással töltötte. Minden nap eljátszotta a dalt, amit Davidnek írt és minden nap sírt rajta. Amikor megvették a kis lakást küldött egy sms-t Dave-nek az új címével, de ő erre sem válaszolt.

A válását is kimondták már és az megnyugtatóan zárult, az egyik gyereket neki, a másikat Rogernek ítélték. Megkönnyebbülhetett. Peter azt is kiharcolta Jen viselkedésére hivatkozva, és mert önálló jövedelme volt, hogy egyetlen cent feleségtartást sem kellett fizetnie. Jen a saját csapdájában ült és dühében telefröcsögte a sajtót rondábbnál rondább dolgokról Dave-vel kapcsolatban, Sokat mesélt például furcsa szexuális ízléséről.

Dave a fejét fogta de mit sem tehetett ellene, próbálta figyelmen kívül hagyni a mocskolódást. Tudta minden csoda csak három napig tart. Mióta tudta hol lakik a lány, rászokott hogy mindennap elhajtott New Jerseybe és órákat töltött a csendes kis utcában, egy házzal arrébb parkolva, hallgatta a nyitott ablakon kiszűrődő zongorajátékot és a csengő tiszta éneket. Szerette, nagyon szerette, még jobban, mint eddig bármikor. Érezte, nem küzdhet ezzel a hatalmas érzéssel, nem úszhat árral szemben. Aztán egy csütörtöki napon, augusztus közepe tájt kiszállt az autóból és becsengetett.

Hallotta, ahogy elhallgat odafönt a zongorajáték, majd pár pillanat múlva felrecsegett a kaputelefon.

- Igen? Ki az? - hallotta a fáradt és színtelen hangot.

- Én vagyok. Beengedsz? - kérdezte egy percnyi hallgatás után, miután eldöntötte, hogy nem fordul sarkon.

A telefon másik végén szintén egy percnyi csend válaszolt, majd a vonal megszakadt és felberregett az ajtó.

Fejét leszegve lépett be és ment fel kicsit talán bizonytalanul a lépcsőkön. Időt akart adni maguknak, azért nem a liftet választotta. Végül pár perc múlva csak felért, és kopogott az ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt.

- David, hát te vagy az?

- Én kismadaram, beengedsz?

- Gyere csak. Eljöttél.

- Igen Viva, bocsáss meg nekem, azt akartam, hogy nyugodt életed legyen, de nem tudtalak elhagyni. Visszajöttem hozzád. Tudsz még szeretni? Ha nem, elmegyek, nem zavarlak - hajtotta le fáradt és lemondó mozdulattal a fejét.

- Nem szűntelek meg szeretni David, egy percre sem. Igen, dühös voltam, de szerettelek - mondta csendesen és betessékelte az ajtón. Dave látta rajta, hogy pár kilót fogyott és sápadtabb is volt. Valahogy sokkal komolyabbnak tűnt a kisugárzása, az egész lénye. Ezt is ő tette volna vele?

- Hát, kerülj beljebb életem első lakásába. Még nincs minden kicsomagolva - tolt arrébb a lábával egy dobozt.

David belépett és körülnézett, hihetetlennek tűnt, hogy végre egyedül lehetnek valahol. Zavarban volt, nem tudta mit csináljon, ide-oda téblábolt, majd belerúgott egy dobozba, ami kiborult. Mindketten letérdeltek, összekoppant a fejük és összevillant a tekintetük. És ugyanazzal a mozdulattal hajoltak össze és ölelték át egymást. Ugyanolyan erősen szorították a másikat. Mindketten érezték, hogy mennyire hiányoztak a másiknak, nem kellett semmit mondaniuk. Viva fuldoklóként szívta magába David ismerős és szeretett férfias illatát, ahogy egész testével hozzásimult és a haját simogatta. Nagyokat sóhajtozott megkönnyebbülésében.

- Velem maradsz? Nem hagysz újra el? - kérdezte halkan.

- Nem tudom Viva, nem tudom. Azt viszont igen, hogy szabad vagyok, kimondták a válást.

- Igen tudom, a gyerekek?

- Rosie nálam, Jimmy az apjánál.

- Jó ügyvéded van Dave.

- Igen. Meg aztán Jen sok olyat tett, amit nem kellett volna, ami ellene szólt, így aztán…

- Hé, most már jobban tudom, mit szeretsz az ágyban, tele van vele az internet.

- Bravo. Bár tudod nem igazak. Nem vagyok perverz állat.

- Nem-e? - nevetett fel - Hát a liliomtiprást minek neveznéd? - dorombolt a nyakába, mire Dave hosszú idő után végre újra felnevetett.

- Liliomtiprást? Na de kérem, én úgy emlékszem, hogy a kisasszony ragaszkodott hozzá, hogy kezelésben részesítsem... - simított végig a lány hátán.

- Miféle kezelésről beszélsz, mondd csak... - sóhajtott egészen közel kerülve Dave szájához.

- Akarlak téged - nyögött fel David - Három hónapja nem voltam veled, szerelmem. Akarod te is?

- Hogy akarom-e, Dave? Szerinted? - simult bele az ölelésébe.

- Ezt igennek veszem - mosolyodott el ahogy elkezdte feltűrni Viva vékony nyári felsőjét.

- Igennek is szántam - lihegte, majd mohón csókolni kezdte ott a földön térdelve, nem törődve a felborult dobozzal. Kezei nem tudták eldönteni, hogy hova, merre induljanak, így szaggatottan simogatta, ahol érte, s érezte, hogy saját ágyéka őrült erővel izzik fel, ahogy az erős kezeket érezte siklani lemeztelenedett bőrén. A következő pillanatban a puha szőnyegen koppant a feje.

És Dave már rajta is volt tovább csókolva vadul, követelőzve. Mindent be akart pótolni, ami köztük lehetett volna és nem volt. Viva elolvadt az ölelésében és ragyogott.

Halkan zihált a vágyakozástól és fel is nyögött, mikor Dave lehúzta róla az utolsó ruhadarabokat is. Viszont amint ujjai Dave nadrágjához értek, a férfin volt a morgás sora. Kapkodva lerángatta magáról az akadályozó darabokat, majd vadul előre is mozdult, s egy futó mosollyal nyugtázta, hogy Viva már mennyire készen állt az egyesülésre.

- Dave, gyönyörű párducom, de nagyon jó... - nyögött fel a lány és Dave válaszul kedvesen beledorombolt mély hangján a fülébe, amitől Viván a vágy elektromos szikrái cikáztak végig. Dave végre ott volt, ahol lenni szeretett volna és Viva hálásan nyögdécselt az élvezettől.

Visszafogta a vad hajszát, és finomabban folytatta a mozgást próbálva nem túlságosan a padlónak passzírozni szegény lányt. Egymás után többször hangosan felnyögött, ahogy Viva csípője válaszolt a lökéseire és újakat gerjesztett. A lány kipirult arcát nézve gyönyörködött a látványban.

Viva karjaival úgy szorította a nyakát, mintha soha többé nem akarná elengedni. Nyilván ez is volt a célja. De nem bánta. Hálás volt a szerelméért, hiszen mindent megtett, hogy elpusztítsa azt, Viva mégis szerette. Őt szerette. És a drága nem kérdezett semmit, tudnia kellett a többiekről, Dave se tudta hányról, de egyetlen szót sem szólt.

Csak örültek mindketten annak, hogy végre újra egymással lehetnek. Ahogy Dave gyorsított a tempón, úgy kezdtek mindketten egyre hangosabban nyögni, ahogy küzdöttek a levegőért, míg meg nem érezte maga alatt a megfeszülő testet, és meg nem hallva az elhaló kiáltást gyönyörködött benne, ahogy Viva élvezte a szerelmet, amit adott neki.

Felálltak lassan és még sokáig tartották egymást szorosan mielőtt bármi mást tettek volna. Ki tudja mennyi idő telhetett el, nem érdekelte őket.

- Itt alszol, Dave? - kérdezte Viva.

- Igen - bólintott.

Közös életük kezdődött el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés

Oldal tetejére