|
4. fejezet
2008.08.01. 12:17
4.
Miután kész volt az ételek elkészítésének ráeső felével, és levette a kötényét, pont besétált Martin a maga lazaságával, amitől Anitának egy mosoly kúszott az ajkára. Legszívesebben újra beletúrt volna a kócos tincsekbe. Tekintete követte a szürke póló enyhe feszülését a férfin. Valahogy megveszett a karja látványától... meg... De megrázta a fejét, mert azon vette észre magát, hogy túltöltött egy poharat narancslével. Gyorsan letépett pár papírtörlőt és felitatta a gyümölcslét.
- Azt nekem szántad? - tenyerelt fél kézzel a pultra a szőke férfi.
- Öhm, hát persze - tolta elé a már normál adag üdítőt, mire kapott egy mosolyt.
- Köszi - mosolyodott el a férfi, majd egy húzásra el is tűntette a pohár tartalmának felét.
- Jó mély torkod van - jegyezte meg Anita - Figyelj... úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy tágítsd a látókörömet és az ismereteimet.
- Nocsak! - csillant fel Martin szeme disznómód és közelebb hajolt - Csak nem valami kikötözős-ostoros szexre gondoltál? - kacsintott.
Anita elvigyorodott - Nem, ez alkalommal nem. Én a zenétekre gondoltam. Kíváncsi lennék rá, hogy mivel bűvölöd a rajongóidat - vont vállat - Most van egy kis szabadidőm... talán közben megint elszórakozhatnánk a stúdióban, hmmm? - mosolygott rá fesletten.
- Egy perverz dög vagy, tudod? - mosolyodott el olvasztóan a férfi.
- Óóó, igen, és te szereted... - simított végig az eres kézfejen - Nos? Bevezetsz a Depeche Mode titkába?
- Be én. Jó mélyen - villantott meg egy sötét mosolyt, majd húzni kezdte a lányt a stúdió felé.
Anita felkuncogott, majd követte, míg nem a stúdión belülre kerültek. - Nah, akkor hajrá, mutasd mid van! - kacsintott.
- Nos, a Depeche Mode hangzáshoz kéne Dave is, meg a többiek, bár, talán Andyt zeneileg mellőzhetjük is. Így sajna élőben neked csak akusztikus számaimat tudom előadni, amiknek sikerült kiharcolnom a helyet és a jogot az albumokon, hogy én énekelhessem őket.
- Kezdetnek az is tökéletesen megfelel - huppant le a kanapéra maga alá húzva a lábait és jobbjával a karfára támaszkodva.
Martin kézbe vette a gitárját és leült vele egy székre.
- Nos, ez az It doesn't matter jobb változata. Jobban szeretem - vont vállat, majd játszani kezdett.
Anita figyelmesen hallgatta az egyre inkább belemerülő férfit...
- As I lay here with you
The shame lies with us
We talk of love and trust
That doesn't matter
Though we may be the last in the world
We feel like pioneers
Telling hopes and fears...
To one another…
Valóban gyönyörűnek találta a számot a kifejező szövegével. Vajon ezt most tényleg neki énekli, vagy csak bemutatja a számot, hogy ilyet is tud?
And oh what a feeling
Inside of me
It might last for an hour
Wounds aren't healing
Inside of me
Though it feels good now
I know it's only for now…
Ha neki énekelte volna, akkor biztos elérzékenyül...
The feeling is intense
You grip me with your eyes
And then I realise
It doesn't matter…
Az utolsó versszaknál Martin egyenesen a szemébe nézett, és érezte, hogy komolyan is gondolja, amit énekel. Érezte, hogy nehéz nyelnie a gombóctól a torkában, de valahogy csak leküzdötte. Nem sírt túl gyakran, keményebb volt annál. Miután Martin befejezte a számot, felállt és odament hozzá, hogy aztán lehajolva egy puha csókot adjon a szájára.
- Ez gyönyörű volt, Martin! Köszönöm....
- Tudod, én már csak ilyen szentimentális vénember vagyok - mosolyodott el.
- Én imádom, hogy ilyen vagy - csúszott ki a száján.
- Tényleg? - kérdezett vissza.
- Nos... igen - pirult el elfordítva a tekintetét zavarában.
- Ez egy jó hír - állt fel és tette le a gitárját, hogy átölelhesse Anita derekát.
Anita hamar a férfi ölében találta magát. Ezúttal lassan és gyengéden lovagolták meg az élvezeteket, s a lány fejében felötlött, hogy ez már talán közelebb volt a Martin által említett szeretkezéshez. Miután lecsillapodott felhevült testük, a kanapén feküdve beszélgettek a Depeche Mode-ról és hogy mit is jelentett az együttes és a zeneszerzés a szőke férfinek. Anita magában elhatározta, hogy ha akad egy kis ideje rá, nyomban beleássa magát a munkásságukba, hogy jobban képben legyen. Végül újra a dolgukra kellett menniük, Anitát várta a munka, Martint pedig a vendégei, akik újra elődugták orrukat sziesztázásuk után.
Dave is elődugta az orrát és körbeszimatolt a házban, bár nagyon is jól ismerte a járást. Nem egy bulit élt már át itt és egyébként is, mikor az albummunkálatok folynak, akkor nincs olyan, hogy ne csöveznének Martinnál pár órát, akár napot is. Tulajdonképpen rájött, hogy nem is keres senkit, hanem a balkonra tart, hogy legeltesse a zöld szemét a lenyugvó nap fényében úszó Santa Barbarában és a tengerben. Martin nem véletlen vette meg ezt a házat. Őrültnek tartotta szőke barátját, hogy ennyit kiad egy házra, de utólag megértette és kommentálta, hogy bizony ő is megtette volna.
- Khm... elnézést, Mr. Gahan. Hozhatok valamit? - hallotta hirtelen balról.
Dave megfordult a hangra és Martin nőjét látta - Igen, kérnék egy pohár hideg ice teát, ha van a kis feketeszárnyú angyalkának.
Anita nem kommentálta a dolgot, bár halványan elmosolyodott a megnevezésen. Még mindig kicsit zavarban volt a reggel történtek miatt, de hamar a munkájára koncentrált, és pár perc múlva vissza is tért odatartva Dave-nek a hűs italt - Mást esetleg?
- Téged - felelte Dave, miután nagy kortyot húzott az üdítőből.
Anita azt hitte, rosszul hall. Száját összeszorította, és szemei elkerekedtek, ahogy üres tálcáját a testéhez szorította - Elnézést, azt hiszem valamit félrehallottam.
- Nem, nem hallottad félre.
- Maga miről beszél? - nézett rá értetlenül.
Elmosolyodott - Csak a társaságodról. Beszélgetni, ilyesmik.
- Oh, ennek semmi akadálya. Miről szeretne beszélgetni? - kérdezte kicsit nyugodtabban és a korlátnak dőlt két kezével a tálcáját fogva.
- Nem is tudom, ami az eszembe jut a csokin meg a szexen kívül.
- A csokiról miért nem lehet beszélni? - mosolyodott el.
- És a szexről miért nem? - kérdezett vissza.
- Maga mondta, hogy erről a kettőről ne beszéljünk. Én egy szóval sem említettem.
- Hát, nem tudom, a csokit nem sokan értékelik beszédtémának, a szexről beszélni meg mindenki irtózik.
- Ez valóban így van... - mélázott el a lemenő nap fényét figyelve - De nem hinném, hogy ezzel bármit is elérnek.
- Miben?
- Úgy értem, hogy nem értem miért hiszik azt, hogy például jobb nem beszélni a szexről. De ugyanígy vehetném a csoki témát is, hiszen arról is lehet beszélgetni. Ki milyet, hogyan, mennyit és mikor szereti - nyalta meg egy kis mosoly kíséretében a szája szélét továbbra is a partot figyelve, ahol pár vendég sétálgatott.
- Pontosan. És mi a véleményed?
- Most melyik témáról is beszélünk? - kacsintott rá felé fordítva szép arcát.
- Csak szép sorjában mindkettőt. A neked szimpatikusabbat előre veheted - mosolyodott el.
Anita nem tudta visszafogni magát, és felnevetett, majd gyorsan szája elé tette ujjait - Elnézést... - mondta visszanyerve tartózkodó viselkedését - Nos én a tejcsokit szeretem az ágyon fekve vagy ülve, táblával és a nap bármely szakában - mosolygott.
- És mi a helyzet a szexszel?
A lány érezte, hogy arcára kiül egy kis pír, ahogy visszafordult a part felé egy pillanatra, majd egy pillanatnyi habozás után újra Dave zöld szemeibe nézett - Azt minél több pózban, hangulattól függő intenzitással, minél többször és amikor kedvem támad hozzá. Persze ez általában partner híján nem jön össze - vonta meg a vállát.
- Valóban? - szaladt fel hitetlenkedve a szemöldöke.
- Mit valóban? - húzódott megint mosolyra a szája.
- Partner híján? Hogy bírod?
- Az utóbbi időben elég jól, nincs okom a panaszra - vont újra vállat.
- Mesélj erről - kapott a szón Dave.
- Mintha nem tudnád - sóhajtott színpadiasan, majd újra a tenger felé fordult - De tudod, ha valaki nem olyan híres, sikeres, gazdag és nem néz ki olyan jól, mint mondjuk ti, akkor annak meg kell tanulnia együtt élnie azzal, hogy nem akad minden ujjára egy partner és sokat van egyedül.
- Hát... de most van valaki, aki elfogad, nem?
- Úgy tűnik. Igen, szeretném ezt hinni - kezdte kapirgálni a kőkorlátot, amin támaszkodott.
- Hinni?
Anita felsóhajtott - Valószínűleg neked sosem volt részed annyi elutasításban és csalódásban, mint egy olyan lánynak, mint nekem. Túl sokszor estem pofára ahhoz, hogy rövid idő alatt hinni merjek egy kapcsolatban, még ha csak a jó szexen is alapul a kezdetekben.
- Szóval a szex jó... a jó kommunikáció működik - nevetett fel Dave.
- Azt hiszed rólam, hogy ha a szex jó, akkor már beszélgetésre nem is fecsérelném az időt? - nézett rá megemelve egyik szemöldökét - Ennyire azért nem vagyok számító.
- Ne ezt mondtam, de egy kapcsolat alapvető működtető eleme 2 dologból áll: ne csak álljatok egymás mellett némán és a szex legyen jó.
- Pontosan - mosolyodott el újra egyik kezével Dave felé intve, majd újra összefonta mellkasa előtt - Nem csak szexből áll az élet, noha vitathatatlanul fontos eleme.
- Nagyon fontos.
- Valóban - nézett elakadva a mélyzöld szemekbe, s engedte magát elveszni egy hosszú pillanatra bennük eljátszva a gondolattal, hogy vajon milyen lehet Dave Gahannel a szex. Bevillant a reggeli meztelen kép róla, s meg kellett nyalnia kiszáradt száját.
- Mire gondolsz? - kérdezte a férfi.
- Őszintén? - kérdezte egy percnyi habozás után.
- Őszintén.
- Hogy milyen lehet veled - mondta ki mielőtt megfékezhette volna a nyelvét, de valahol nem is bánta hogy egyenes volt. Semmi értelme nem lett volna eltitkolni az igazat, ha már úgyis benne voltak a témában.
- Kipróbálnád? - szűkült össze Dave zöld szeme.
- Attól tartok nem lenne tisztességes a barátodra nézve, ha válaszolnék erre a kérdésre.
- Oh.... ha tudnád, hogy mi az igazán nem tisztességes...
- Mondanál egy példát?
- Például szexelni veled.
- Igen, ez valóban nem lenne tisztességes. És nem is érteném, miért akarnál te pont engem.
- Akkor erre felelj: Martin miért akar?
- Ezt talán tőle kéne megkérdezned - mosolyodott újra el.
- De neked kéne tudnod - felelte.
- Ez igaz. De én sok mindent nem tudok, ami körülöttetek és köztetek folyik.
- Köztünk?
- Igen, köztetek. Fogalmam sincs a gazdag sztárok világáról, én csupán pincérkedem keresve a betevőre a pénzt.
- Ha minden jól megy Martin úgyis bevezet. Vagy én.
- Te miért tennéd?
Dave nem felelt, csak somolygott.
- Mr. Gahan, szeretném, ha válaszolna a kérdésemre - ráncolta össze szépívű szemöldökét.
- Én viszont nem szeretném.
- Miért nem?
- Mert nem kötelező.
- Valóban nem - fordult el - Talán jobb lenne, ha most mennék és foglalkoznék a többi vendéggel is.
- Nyugodtan. A szobám ajtaja mindig nyitva áll, ha beszélgetni támad kedved.
- Remek, megpróbálom észben tartani - nézett vissza a válla fölött egy kis mosollyal, majd visszament a házba.
Dave elgondolkodva nézte tovább a lemenő Nap útját. Tudta, hogy Anita kívánja. Érezte. Ezt mindig megérzi a nőkön. Tudja, hogy mikor, hogyan néznek rá. Elmosolyodott.
A második nap rendben lefolyt, semmi fennakadás nem történt, hacsak pár vendéget nem nézünk, akik kicsit többet ittak a kelleténél, de ezt is megoldották. Anita annyira elfáradt a sok rohangálásban, hogy este csak bezuhant az ágyába, nem is hallotta, mikor mászott be mellé Martin.
Elérkezett az utolsó nap a tengerparti grillezéssel, ami egyet jelentett a ház és a part közötti rohangálással. Közben megérkezett a fülledt idő is, így a vendégek többsége fürdőruhában, a pincérek pedig rövidnadrágban illetve szoknyában és pólóban sürgölődtek. A hangulat annak ellenére, hogy ez már a 3. nap volt, kellemes hangulatban telt.
Anita egyik alkalommal, mikor üdítőkért ment fel a kihalt házba, ráharapva ajkára nem tudta megállni, hogy ne gondoljon arra a beszélgetésre Dave és közte. Vajon tényleg igazak voltak a férfi szándékaival kapcsolatos sejtései? Úgy gondolta, hogy ha igazak is, csak azért akarja megfektetni, mert Martin barátnője. Talán valami baráti rivalizálás lenne a háttérben? Nem tudhatta biztosan, de nem tagadhatta, hogy vonzódott a sötét hajú férfi iránt is. Látta az előbb lent a parton a félmeztelenül, és el kellett ismernie, hogy még mindig nagyon jól álltak neki azok a tetoválások. Nem tudta visszafogni magát, újra be kellett mennie az énekes szobájába, míg magát csak azzal nyugtatta, hogy széthagyott poharakat és tányérokat keres. Ahogy belépett, megcsapta az a kellemes illat, amit beszélgetés közben is néha érzett, ha úgy járt a szél. Alsóajkát harapdálva nézett körül. Szerencsére alibije is volt, látott pár poharat. De ahelyett, hogy azok felé indult volna, az ágyhoz lépett és óvatosan ujjai közé fogta az ott hagyott fekete pólót. Mélyet szippantott a kellemes illatból, majd még mindig azt fogva fél kézzel lépett az éjjeli szekrényhez hogy ujjbegyeivel végigsimítson az otthagyott elegáns órán, egy fekete köves gyűrűn, majd egy ezüst cigarettatartón.
Útját folytatta és elmosolyodott, mikor az egyik asztalon egy halom csokoládét talált. Mind étcsokoládé volt magas kakaótartalommal. Erről eszébe jutott a beszélgetésük, és rájött, hogy bizonyosan egy csokoládé-függővel van dolga. A pólóval a kezében lépett a szekrényhez, és kinyitva azt megcsodálhatta az egyik tökéletes fekete, és méregdrága öltönyt, mely az első estén úgy simult a férfi alakjára, mintha rá öntötték volna. Finoman végigsimított ezen is megérintve a kellemes tapintású anyagot.
- Már másodszor talállak a szobámban. Most is a pohárösszeszedés mögé bújsz? - kérdezte egy mosolygós hang.
Anita összerezzent a hang hallatán, majd lenyugtatva magát egy kis mosollyal az arcán pillantott hátra, de nem fordult meg - Nem, ezúttal amögé bújok, hogy el akartam rakni a kint felejtett pólódat. Na meg persze az első kifogás is érvényben áll, ha az asztalodra nézel - intett az üres étkészlet felé.
- És magáncélra akartad elrakni a pólómat? - a hang alapján Dave egyre közelebb ment a nőhöz.
- Nem, a rend céljából - simítgatta ki, majd akasztotta egy üres vállfára, hogy aztán becsukja a szekrény ajtaját - Ne haragudj, hogy megint alkalmatlankodom a szobádban - simított végig a kilincseken.
- Semmi gond - ért Anita mögé és rakta finoman a kezét a lány derekára - Maradhatsz is.
- Mert mindig nyitva áll az ajtó egy kis... beszélgetésre? - tartotta tekintetét továbbra is a kilincseket fogó kezén.
- Mindig - súgta Anita nyakába.
- Sejtettem... - mosolyodott el halkan felsóhajtva.
- Mesélj - mondta, miközben meleg keze elindult lassan lefelé.
- A beszélgetéshez nem szükséges egy bizonyos távolság a két fél között? - kérdezte halkan.
- Tudtad, hogy gyorsuló világunkban az emberek nem érintkeznek egymással eleget és emiatt a sok depressziós, idegenkedő ember? - kérdezte, miközben lassan elérte Anita fenekét.
- Ebbe a kategóriába akár én is beleférnék... erre akarsz célozni? - kérdezte kicsit hátrahajtva a fejét a lassú, de biztos kéz érintéseitől.
- Én csak ápolom a szociális készségedet - ujjai elérték a szoknya szélét.
- Milyen önzetlen... Vagy az is lehet, hogy vársz érte cserébe valamit? - figyelt mozdulatlanul.
- Csak azt, amit felkínálsz - felelte, majd ujjai lassan eltűntek a szoknya szegélye alatt
- És mit szeretnél, ha felkínálnék? Mondd csak! - harapta be az alsóajkát, ahogy kicsit háttrébb dőlve érezte, hogy lapockái a meztelen, és a naptól meleg tetovált felsőtesthez érnek.
- Téged - lehelte, majd finoman Anita nyakába harapott.
- Elég... egyszerűen hangzik - sóhajtott fel a finom ingertől, miközben a belső combján felfelé araszoló kézre is figyelt.
- Ugye? - felelte Dave és tovább folytatta munkáját
Egy percig meg sem tudott szólalni, ahogy Dave szájának finom szívását érezte a nyakán, egyik legérzékenyebb testrészén.
Dave elmélyedve figyelt a mozdulataira és érezte, hogy Anita is élvezi, amit csinál vele. Hosszú ujjai elérték a céljukat, és fürgén keresték az utat a fehérnemű alá.
Azonban mielőtt alá is csúszhattak volna, Anita kezét érezte a sajátján - ...de... nem olyan egyszerű, mint hiszed... - húzta ki a kezét a szoknyája alól, és Dave felé fordult. Kellett párat pislognia, hogy kevésbé legyen árulkodó a vágy a tekintetében.
- Valóban? - kérdezett vissza a férfi, azzal a hamisítatlan mosolyával.
- Valóban - simult hozzá a lány, s el kellett mosolyodnia az alhasánál érzett finom nyomástól - Tudod milyen esetben lenne egyszerű? - simított végig a meztelen mellkason.
- Milyen esetben?
- Ha nem a barátoddal lennék együtt - húzta végig mutatóujját a férfi telt alsóajkán, s kicsit hátrébb lépett - Majd akkor keress meg, ha már nem leszek vele - fűzte még hozzá.
Dave halkan felnevetett - Ezt fenyegetésnek szántad? - mutatóujjával cirógatni kezdte a lány állát - Nem Anita, ezzel csak még izgalmasabbá teszed a kis játékunkat. Tudom, hogy kívánsz. Érzem. A te személyes ragadozód vagyok Anita és vadászni fogok rád. - engedte el.
- Rendben, meglátjuk, hogy lesz-e olyan rafinált a vadász, hogy elkapja a vadat - mosolyodott el, majd sarkon fordult út közben magához véve üres tálcáját, majd annak ellenére, hogy teste hevesen tiltakozott, kisétált az ajtón hátra intve Dave-nek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés