|
25. Fejezet
2008.08.09. 15:01
25.
Másnap reggel azzal az ötlettel kelsz, hogy mi lenne, ha meghívnátok Bela-ékat vacsira. Olyan régen volt már, amikor náluk voltatok, és lenne mit elmondani nekik. Dave beleegyezik. Sőt egyre nagyobb az öröme, minél többen tudják a nagy hírt. Fel is hívod Bela-t, amint emberi lesz az időpont, ugyanis te már hat órakor felkeltél. És persze párod sem nagyon hagyod aludni, de nem is bánja. Egy álmos hang szól bele a kagylóba a vonal túlsó felén.
- Tessék!!
- Bela??
- Ki más? Lilith? Szia drága barátnőm... van fogalmad mennyi az idő?
- Ööö... igen. Kilenc.
- Ohh... már kilenc, akkor bocsi - közli enyhébb hangon - Akkor megint elaludtam. Az a fránya redőny... - már kuncog.
- Figyelj, lenne egy kérdésem. Nem lenne kedvetek ma vacsizni? Már úgy értem nálunk... - kissé össze vagy zavarodva, és nem akarod magad elszólni telefonon keresztül. Ezért aztán nagyon meggondolod, mit mondasz.
- Jaj, dehogynem! Ma este is éhesek leszünk, és valahol csak enni kell!! - mondja nevetve - Rendben kissé zavart lány a vonalban! Hét óra?
- Remek lesz! - neveted el magad. - Akkor szeretettel várunk! És ne késsetek! - pirítasz még rá barátnődre, mert tudod, mennyire szeret készülődni, és ennek rendszerint kisebb-nagyobb késés az eredménye - Akkor szia Bela!!
- Szia Lilith! Este találkozunk.
- Figyelj, édes - fordulsz a reggelit készítő Dave felé, aki Rosie-nak már odaadta a melegszendvicsét, s a kislány szombat lévén a meséket nézve eszegeti reggeliét.
- Igen? - kérdi egy újabb adag szendvicset téve a szendvicssütőbe, majd feléd fordul.
- El kell mondanunk majd Jennek... és Jacknek is.... - ülsz le a pulthoz és egy darab sajtot kezdesz majszolni - Csak azt nem tudom hogyan... Szerinted?
- Szerintem.... - mélázik el felsóhajtva - ..hát nem is tudom... Jen még hagyján, ő szerintem hamarabb túlteszi magát rajta, de az a konok fiam... Hát ő nehezebb dió lesz - vakarja meg a fejét.
- Hát igen, pont ettől félek. Annak ellenére, hogy már vége köztünk mindennek, még mindig nem tudunk normálisan beszélni, pedig én annyira próbálkoztam a családi összejövetelek alatt is - sóhajtasz fel.
- Igen, láttam. Figyelj, szerintem Jacket még kitaláljuk, hogy miként mondjuk el. Szólok Rosie-nak, hogy ne szólja el magát, de mindenképp hamarosan meg kellene mondanunk neki, nehogy máshonnan tudja meg. Jent meg letudhatjuk holnap, hisz jövő héten pár napig nála lesz Rosie. Tudod, most ér vissza Washingtonból, és szeretné látni a lányát.
- Igen, emlékszem - bólintasz - Ez jó ötlet. Akkor holnap átmegyek én is veled és Rosie-val, és akkor megejtjük a bejelentést? Maradjak Rosie-val és te elmondod neki addig, vagy legyek én is ott.
- Szerintem az első lehetőség biztonságosabb lenne, hisz nem tudom, miként fog reagálni, és nem szeretném, ha a lányom bármit is látna ebből.
- Rendben, megértelek. Biztos, ami biztos - mosolyogsz rá, majd a szádat nyújtod s ő nem szalasztja el, hogy megcsókoljon.
Napközben nem mentek sehova. Hárman együtt otthon ejtőztök. Készültök a vacsorára Bela-ékkal, és Rosie-val is beszéltek, hogy nehogy elszólja magát véletlenül. Főleg Jack előtt. Megmondjátok neki, hogy ti akarjátok elmondani, mert olyan boldogok vagytok. A kislány természetesen megígéri, hogy tartja a száját. Kicsit kitakarítasz. Illetve elkezded, de innentől kezdve Dave annyira vigyáz rád, hogy csak a legkönnyebb és legkevésbé megterhelő dolgokat csinálhatod a lakásban. És persze akárhol máshol is. Ezen mindig mosolyognod kell.
- Nem vagyok én hímes tojás, drágám! - mondod neki nevetve, amikor már a rongyot is kiveszi a kezedből.
- Dehogynem!! Számomra igen, és nagyon kell vigyáznod magatokra!! - mondja teljesen komoly arccal, és felhúzott szemöldökkel. Ezen nevetned kell, mert látszik mennyire erőlteti, hogy el ne vigyorogja magát.
- Rendben, őrmester! - szalutálsz - Akkor mégis mit csinálhatok?
- Leülhetsz a fenekedre, és nézheted, ahogy takarítok... - nyújtja ki a nyelvét.
- Remek program! - azzal leülsz, és nézed, ahogy Dave zenére takarít, néha megfűszerezve kéjes csípőmozdulataival. Ilyenkor nem állhatod meg, és halkan nyögsz egyet. - "Nem is tudtam, hogy a takarítás ilyen izgató tevékenység!" - gondolod nagyot nyelve.
A nap hátralévő részét tényleg pihenve töltöd, immár Dave és Rosie társaságában. Késő délután már a vacsi is félkész állapotban leledzik. Dave főz, hogy még csak ezzel se vacakolj. Rosie-val mesedélutánt tartotok. Mindent megnéztek DVD-n, amit csak akar, így már legalább a negyedik Walt Disney mesénél jártok. De te is élvezed. Mindig is szeretted a meséket, így amíg Dave néha keverget, ti nagyokat röhögtök a lánnyal.
Fél hétkor felfüggesztitek az Oroszlánkirály második részét, és elmentek öltözködni. Rosie egy roppant aranyos ruhácskába bújik. Nyakba akasztós, így szabadon hagyja hátát, és persze pörgős szoknyája van. Az egész narancsszínű. Nagyjából te is ilyen hangulatban vagy. A kedven narancsos szoknyád veszed fel, ami majdnem a földig és, és hozzá egy fekete atlétát. Dave marad a sötétkék farmernál, ami enyhén szűk, és kiadja formás fenekét, és egy fekete atlétával társul hozzád. Így mindenki illik a másikhoz. Mikor előjöttök vackaitokból, és végignéztek egymáson, kitör belőletek a nevetés.
- Ezt a bandááát!! - kiáltja Dave. És a nevetés közepette csengetnek is.
- Nocsak, micsoda összeöltözés! - mosolyodik el Bela végignézve rajtatok, miközben mindhármótoknak lenyom egy-egy puszit.
- Pedig Dave-vel össze se beszéltünk - mosolyodsz el, miközben beljebb tereled a kismamát, akinek ugyan még csak alig látszik a hasán, hogy van odabent valaki. Bela jókedvűen lehuppan az asztalhoz, mellé pedig a büszke Tom telepedik.
- Jó újra itt lenni - jegyzi meg mosolyogva.
- Örülök, hogy szerettek idejönni - mosolyodik el Dave, majd végignézve az asztaltársaságon nemet int a fejével, mikor Bela megkérdezi, hogy nem ültök-e le.
- Nem, nem, először szeretnénk valamit bejelenteni - emeli meg a poharát, amiben egy kis bor van.
- Éspedig? - néz rátok kíváncsian Bela.
- Hát... - kezded pirulva - Nálunk is bővül a család! Kisbabánk lesz nekünk is!!! - robban ki belőled az eddig visszafojtott nagy hír, mire Bela álla leesik, de egy pillanat múlva már a nyakadba ugrik és együtt ugráltok kicsit.
- JÉZUS EZ BAROMI CSODÁLATOS!!!! - kiabálja - Együtt nőnek majd fel a kicsik!!! De jóóó!!!
- Bizony, együtt, és remélem, jóban is lesznek!! - lelkendezed. Dave és Tom egy szoros kézfogás után, csak figyelik ezt az érzelmi kitörést.
- De... mióta? - kérdezi Bela.
- Nos... a vacsorátok óta - mondod szemlesütve, és önkéntelenül is megsimogatod a pocidat.
- Wow... nagy volt az ihlet?? - nevet jóízűen.
A vacsora remek hangulatban telik. A fiúk kicsit borozgatnak, míg ti és Rosie gyümölcsleveztek. A desszert után, ami mellesleg az egyik kedvenced, gesztenyepüré, kitelepedtek az erkélyre. A lányok a kanapén foglalnak helyet, míg a fiúk a maradék két fotelt veszik birtokba. Bela-val a gyerekről beszéltek - mi másról. Ötleteket ad, hol lehet szép holmikat venni, vagy milyen vizsgálatokat érdemes elvégeztetni. De elmeséli reggeli rosszulléteit is, és irigykedik, amikor elmondod neki, hogy neked az égvilágon semmi bajod. Csak többet eszel. Rosie figyelmesen hallgat benneteket, és mintha mindent lejegyzetelne a fejében. Néha beleszól, de leginkább csendben ül köztetek, félig az öledben és a hátát neked támasztva. A fiúk is hasonló témánál járnak. Csak itt Dave látja el tanácsokkal a leendő elsőgyerekes apukát.
- Jó neked, hogy te már tapasztalt vagy - nyögi - Sokszor olyan nehéz. Főleg, mikor ingadozik a hangulata - mosolyog.
- Na igen, de én sem voltam mindig tapasztalt többgyerekes apa - vigyorog - Bár most legalább annyira izgulok és boldog vagyok, mint te. Úgy érzem magam, mint a legelsőnél - és szeretettel pillant rád. Néz egy darabig, és te megérzed. Ránézel, és tekintetetek összefonódik, szorosan ölelve egymást. Aztán visszafordultok beszélgető partnereitekhez. Sokáig üldögéltek még a teraszon, hiszen nagyon sok megbeszélnivalótok van. Majd eljön a búcsú ideje, és könnyes szemmel nézel Bela-ra.
- Hiányozni fogsz! - mondod neki pityeregve, és ezt Bela is viszonozza. Dave riadtan néz rád:
- Drágám, tudsz valamit, amit én nem? Csak 20 percre laknak tőlünk, és eddig is sűrűn találkoztatok! Miért lenne ezután másként?
- Kezdődik, Dave - súgja a fülébe a vigyorgó Tom - Tudod... a hangulatingadozás.
Erre aztán elnevetik magukat, és szorosan kezet ráznak, majd megölelik egymást. Ti még mindig ölelkeztek Bela-val. Majd mikor végre sikerül elereszteni egymást, megöleled Tomot, és Dave is Bela-t.
Dave már a karjaiban viszi lefektetni a kint elszenderedett Rosie-t, majd odajön hozzád bebújva melléd a meleg ágyikóba, s a karjaiba zár letörölgetve könnyeid maradékát.
- Jaj Dave, én annyira boldog vagyok! - pityerged kifújva orrodat egy zsebkendőbe.
- Én is az vagyok szerelmem, de ezért nem kell sírni - mosolyog rád kedvesen megszorítva a vállad.
- Nem tehetek róla - szipogod - Egyszerűen annyira megható, hogy együtt fogjuk felnevelni a kicsiket! - erre újra picsogsz kicsit, ő meg türelmesen és mosolyogva ringat.
- Valóban, drágám - puszilja meg a fejed búbját - De most pihenj csak, biztosan kimerített ez a nap.
- Igen, pihenni... az jó lesz... - motyogod máris félálomban, és hagyod, hogy Dave neked dúdolva simogassa a hasadat, míg elveszíted a kapcsolatot a külvilággal.
Másnap késő délelőttre van megbeszélve a találkozó Jennel. Kicsit ideges vagy, és ezt szegény párodon töltöd ki, bár igyekszel inkább csöndben maradni. Rosie kicsit morcos, amiért most majd pár napig nem lát titeket, de azért örül, hogy láthatja az anyukáját és a testvérét, Jimmyt. Miután nagy nehezen összeszedelődzködtök - te persze sürgeted Dave-et, de a végén rád kell várni, mert még visszaszaladsz pisilni -, végre elindulhattok. Jó fél óra múlva már Jen ajtaján kopogtok miután átismételted Rosie-val a haditervet. Bementek, üdvözli anyukáját, aztán téged kézen fogva berángat a szobájába, míg a papa elmondja a nagy hírt. Remekül kiterveltétek, és már szeretnétek túllenni rajta.
- Áh, sziasztok! - nyit ajtót Jen egy kis mosollyal és Rosie máris a nyakában van.
- Anyaaaaaaaaa!!!! Hiányoztál! - puszilgatja össze.
- Te is nekem - mosolyog vissza - Rendesen viselkedtél? Jól érezted magad?
- Hát persze! Nagyon jókat nevettünk, de majd mesélek jó sokat, jó? - csacsogja miközben beljebb léptek.
- Rendben, kicsim - teszi le a földre.
- Lilith, gyere velem! Meg akarom mutatni a szobám! - ragad kézen a megbeszéltek szerint miután üdvözölted Jent, s váltasz egy bíztató pillantást pároddal mielőtt elnyelne a folyosó.
- Hát... szia Jen - mondja félszegen Dave, ahogy átöleli volt feleségét.
- Valami baj van? - fog rögtön gyanút. Jól ismeri Dave-et.
- Gyere, üljünk le... - indítványozza a férfi.
- David Gahan... mi a baj? Rosie...? - kérdezi nyugtalanul.
- Nem, Rosie-hoz vajmi kevés köze van. Inkább én és... gondoltam, ne a sajtóból, vagy valamelyik "jóakarómtól" tudd meg.
- Dave, ugye nem vagy beteg?!
- Jen! - nevet Dave - Végighallgatnál? Úgy sokkal könnyebb lenne!
- Jaj, bocsáss meg! Mondd, kérlek!
- Rendben... szóval... Lilith és én... tudod, össze akarunk házasodni, minél hamarabb, és... jaj, egyébként Miamiban tervezzük a szertartást, meg a lakodalmat, és...
- Igen, tudom, David. De van egy olyan sejtésem, hogy nem ezt akartad közölni. Igaz? - húzza fel egyik szemöldökét, és mosolyog bíztatóan.
- Ööö... valóban nem. Ismersz már, Jen. Az a helyzet, hogy Lilith és én... nos... kisbabát várunk! - húzza széles vigyorra száját, miközben Jen arcát fürkészi kissé aggódva.
- Ohhh! - kiált fel meglepetten Jen - Nos... sok mindenre számítottam, de erre a legkevésbé. Máris? Nem túl korai még?
- Óóó, már régóta próbálkozunk, és most sikerült végre. Hathetesek vagyunk - mondja büszkén, és ragyog a boldogságtól.
- Nos, akkor azt hiszem, gratulálnom kell! - áll fel, és bíztatóan megöleli Dave-et - Ugyan kicsit megleptetek, de látom, hogy tényleg ezt akarod. Akkor pedig én is örülök. Rosie tudja?
- Igen. Ott volt, amikor Lilith elmondta, és kifejezetten örült, hogy kistestvére lesz. Szereti Lilith-et, és boldog - Dave szívéről hatalmas kő esett le, amiért Jen így reagált a hírre.
- Akkor jó - mosolyog végre ő is - Akkor talán kihívhatnánk őket a szobából. Gondolom a te ötleted volt, hogy eldugd őket, míg közlöd - vigyorog összeráncolt homlokkal - Hát emberevőnek ismersz??
- Jaj, nem, Jen… bocsáss meg. Csak gondoltam, jobb, ha én mondom el, négyszemközt - és már szalad is értetek. Amikor kiértek, még kicsit aggódó arcot vágsz.
- Jaj, Lilith, ne aggódj már ennyire! - nevet Jen - Gyere ide, hadd öleljelek meg!
- Akkor… semmi gond? - nézel Jenre miután megölelt.
- Dehogy, te butus. Minden a legnagyobb rendben. Remélem, hamarosan megtudjátok, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e - mosolyog rátok. Persze látod rajta, hogy egy kicsit váratlanul érte a dolog, de látszik, hogy nagyon igyekszik együtt örülni nektek.
- Hát még pár hét és kiderül - ülsz le, miután Jen indítványozta ezt.
- Remek. És az esküvő? Mikorra tervezitek?
- Hát... - nézel tétován Dave-re - Először a barátaink esküvőjén legyünk túl - pillantasz vissza Jenre - Aztán... hát ugyan még nem beszéltük meg Dave-vel, de én úgy gondoltam, hogy a legjobb talán a pici születése után lenne pár hónappal. Tudod... jobb szeretnék karcsú lenni az esküvői fotókon - nevetsz fel - De ezt még megbeszéljük szerintem a másik illetékessel - mosolyogsz Dave-re bocsánatkérően. Ő csak megrántja a vállát, majd feláll - Ezen még ráérünk agyalni. Most elsődlegesen az a feladat maradt, hogy elmondjuk Jacknek a hírt... - húzza el a száját.
- Uhh! Hát az nem lesz könnyű menet - fintorog Jen is - Hogy tervezitek? Együtt mondjátok el, vagy valamelyikőtök egyedül?
- Még nem tudjuk - von vállat Dave.
- De én azt hiszem... - sóhajtasz egy nagyot - hogy nekem illene egyedül - simogatod meg öntudatlanul a hasadat - Elvégre én hagytam el. Inkább rám haragudjon, mint az apjára... - forgatod meg a szemeidet.
- Nem, ezt nem engedhetem - tiltakozik Dave rögtön.
- De, kérlek, én így szeretném! - nézel komolyan a szemeibe - Épp elég lesz egyikőnk jelenlétével megbirkóznia. Kérlek!
Dave pár percig csak néz a szemeidbe - Biztos vagy benne?
- Igen - bólintasz, és már tudod, hogy úgyis a te akaratod fog érvényesülni.
- Jól van, akkor a jövő héten ezt jó lenne megejteni, nehogy a srácok elszólják magukat.
- Egyetértek. Majd megbeszélek vele egy találkozót valahol - bólintasz.
- Én is ezt tenném - bíztat Jen megszorítva a kezedet.
- Köszönöm - mosolyogsz rá hálásan, majd Dave-re nézve te is felállsz - Azt hiszem, ideje lenne mennünk és magára hagyni az anyukát a lányával.
- Rendben - áll fel Jen is - Jimmynek elmondjam én?
- Nem, majd én elmondom - mosolyog Dave - Egyébként hol van a fiatalúr?
- Az egyik barátjánál. Hatra kellene érte mennem, de ha gondolod, akkor megadom a címet és elhozhatod te. Addig meg is ejthetitek a beszélgetést.
- Remek ötlet, köszi.
Jen biccent, majd leírja a címet és párod kezébe nyomja.
- Köszönöm Jen - öleli át volt férje, majd te is követed példáját és elbúcsúztok Rosie-tól is. A kocsiban ülve, még mindig csodálkozol: - Jen tényleg ilyen jól fogadta, vagy ennek még lesz böjtje? - kérdezed kíváncsian.
- Nyugi. Kicsit meglepődött, de alapjában véve örül. Csak kell egy kis idő, míg teljesen feldolgozza - mosolyog megnyugtatóan kedvesen, miközben az utat figyeli. - Este akkor ha nem bánod elmegyek Jimmyért, és hazafelé elmondom neki a hírt. Rendben?
- Persze! Jó lesz így, én meg majd elfoglalom magam… majd tévézek, vagy... felhívom Bela-t.
- Nem fogsz unatkozni! - nevet - Bízom benned.
Hamar hazaértek, és te csak bóklászol a lakásban. Nem igazán találod a helyed.
- Lilith, baj van? - kérdezi érdeklődve Dave, mikor már negyedjére mászol át közte és a tv között valamiért.
- Nem - morgod szűkszavúan.
- Ugyan már, látom.
- Semmi baj.
- Hajjaj...
- Na ez meg most mi volt!? - csattansz fel hirtelen.
- Semmi-semmi, csak a hangulatod...
- Mi bajod a hangulatommal? Semmi bajom, mondtam már!! - majd sértődötten elvonulsz a szobádba, és bekapcsolod a rádiót.
"Na tessék... és Tomnak tényleg igaza volt! Hogyan is felejthettem el ezeket az időket...?" - gondolkodik mosolyogva, és úgy dönt inkább nem megy utánad, mert még a végén leszeded a fejét. Egy híradóval és egy rakás reklámmal később kidugod a fejed, és odamész a fagyóhoz. Előveszel egy nagy adag vaníliafagyit, meg két kanalat. Odacsattogsz Dave-hez, és lehuppansz, majd széles mosollyal megkérded.
- Egyetlenem, kérsz fagyit?
- Ööö... izé.. persze - néz rád meglepetten, hiszen legutóbb még tüzet okádtál a méregtől, most meg bújsz, mint egy kiscica. De te ezt észre se veszed, csak odakuporodsz az ölébe, és együtt kanalaztok.
Közben lassan öt óra lett, és Dave-nek indulnia kell. Szedelőzködik, és még egyszer átolvassa a címet, ahova menni kell.
- Szívem, maximum két óra, és itthon vagyok - mondja egy nagy ölelés kíséretében - Csak elmegyek Jimmy-ért, és hazaviszem.
- Persze, egész nyugodtan. Beszélgessetek csak. És puszilom a lurkót! - ölelsz vissza, és csókkal búcsúzol.
Másnap miután megosztottad a hírt a főnököddel és Tash-sel is, neki is látsz a fotózásnak, ami jó hangulatban telik. Hazaérvén Anton kérésére átdolgozol egy-két apróságot a CD borítón és el is küldöd neki e-mailben a végleges változatot. Felsóhajtasz, ezen is túl vagy. Már csak azt kellene kitalálnod, hogy mikor és hogyan mondd el az utolsó családtagnak, aki nem tudja még a hírt. Időközben Dave már telefonált az anyukájának is, hogy elmondja a nagy hírt, ti meg tervezitek az újabb látogatást Miamiban, hogy személyesen jelentsétek be a szüleidnek, hogy nagyszülők lesznek.
A ceruzád végét rágcsálva kavarog a fejed még mindig az elsődleges probléma körül. Sejted, hogy Dave fia nem fogja olyan könnyen venni az akadályt, mint Jen tette. De muszáj leszel felhívni őt... Nagyot sóhajtva és pár hosszú perces belső csata után a telefonodért nyúlsz és felhívod volt szerelmedet.
Sokáig csöng, aztán látva, hogy ki hívja, egy feszült hangot hallasz a füledben.
- Igen, Lilith?
- Szia Jack! Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem...
- Figyelj, most nincs időm családi vacsorára - vág a szavadba.
- Nem, most nem erről van szó. Azt szeretném megkérdezni, hogy a héten megoldható lenne-e, hogy találkozzunk.
- Miért?
- Szeretnék valamit elmondani neked. Nos, ráérsz? - próbálod rövidre fogni.
- Lássuk csak, most hétfő van. Legyen szerda délelőtt. Megfelel?
- Meg, hol találkozzunk?
- A lakásom jó lesz? Egy elég nagy megbízáson dolgozom, és nem nagyon tudok kimozdulni.
- Persze, jó. Ott leszek 10 körül, rendben?
- Rendben, szia - azzal meg sem várva a válaszodat le is tette.
- Hát ez nem ment túl jól... - jegyzed meg félhangosan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés