|
28. Fejezet
2008.09.06. 11:26
28.
Másnap reggel kicsit korábban kelsz. Be kell menned Roberthez, és azért még rendbe kell jönnöd előtte, akármilyen kicsike is az a reggeli émelygés. A reggeli kakaó után egy gyors zuhany és fogmosás vár még rád. Aztán törölközőben beslattyogsz a szobádba, és magadra kapsz egy lenge fehér lenblúzt, és egy batikolt bő szoknyát. Kicsit felkelted Dave-t.
- Kicsim, bemegyek a műterembe, és megtudom a részleteket. Meg dolgozok egy kicsit még a képeken. Délre itthon vagyok szerintem. Sietek. Rosie-t csókolom - simogatod meg félálomban lévő párodat.
- Rendben... vigyázz magatokra... - dünnyögi félig csukott szemekkel. Halkan kiosonsz, majd bezárod magad mögött az ajtót. Némi autókázás után szerencsésen beérsz a műterembe, ahol Robert már vár.
Egy mosollyal üdvözlöd, majd figyelmesen végighallgatod a részleteket időnként bólogatva, hogy megértetted, miközben bőszen jegyzetelsz a noteszodba. Megtudod, hogy kétnapos munka lesz. Úgy döntesz, hogy a mai napot még egyedül viszed végig kipuhatolva a környezetet, mert nem akarod rögtön odacsődíteni kis családodat.
Egy óra múlva már a megadott üzlet címén állsz kameráddal a kezedben. Az egyik tágas különtermet bocsátották a rendelkezésedre. Szerencsére a modellek között nem akad túl hisztis, úgyhogy semmi akadálya, hogy nekikezdjetek a munkának. Elámulsz a csodás választékon és az egyiken meg is akad a szemed. Mikor az egyik kedves üzletvezető meglátja az ujjadon az eljegyzési gyűrűt, rögtön érdeklődni kezd, hogy mikor lesz a nagy nap. Megosztod vele, hogy majd pár hónappal a pici születése után tervezitek az esküvőt, mire megértően bólogat és elkezdi sorolni a tanácsait. Elmondja, hogy melyik ruha miért előnyös és mitől különleges. Mikor kibököd, hogy te már kinéztél egy egyszerűbb szabásút, ami nagyon tetszik, egy kis rábeszélés után rá is vesz, hogy próbáld fel. Aggodalmad alaptalannak bizonyul azt tekintve, hogy nem fogsz beleférni a ruhába a kis hasadtól, mivel a ruha felső része hátul fűzős. Mikor végre meglátod magad a tükörben, eláll a lélegzeted. Nem is ismersz magadra! Úgy érzed magad, mint egy igazi hercegnő. A tört fehér selyemcsoda tökéletesen illik rád a kis domborulattól függetlenül. Hitetlenkedve fordulsz körbe, hogy mindenhonnan megnézhesd magad és nem győzöd hallgatni az eladó ámuldozását. Azonnal tudod, hogy ez neked kelleni fog! Mikor megosztod a Sarah nevű hölggyel, hogy másnap a vőlegényed és a lánya is bekukkantana, mosolyogva bólogat - főleg miután elmondod, hogy kihez is készülsz hozzámenni. Úgy tűnik, hiába nagy New York, Dave Gahan nevét azért a legtöbb helyen jegyzik. Ezen elmosolyodsz.
- Igazából jobb is, hogy egyedül jött ma, Lilith - mosolyog rád Sarah, mikor már a fátylakat és a kiegészítőket próbálgatjátok - Így nem fog meglátni a tökéletes ruhában. Az balszerencsét hoz.
- Igen, igaza van - mosolyogsz vissza rá, majd együttesen úgy öntötök, hogy a fátyol felesleges lenne, hisz a felsőrész alján található ezüstös díszítés elegendő dísznek bizonyul. Az egyenes dekoltázshoz se ajánlana nyakláncot, mivel szerinte nem kellene elvonni a figyelmet szépívű kulcscsontjaidról. Te hallgatsz rá, majd a szoknya húzott, habos fodrait rendezgeted. Érzed, hogy teljesen beleestél a ruhába. Szerencsére amúgy is így szoktál vásárolni: majdnem mindig elsőre megtalálod az igazit. És ahogy belegondolsz, ez igaz a párkapcsolataidra is. Ugyan volt pár barátod, nem kellett sokat keresgélned, hogy megtaláld a nagy Őt. Ettől a gondolattól ragyogóan elmosolyodsz, majd megbeszéled a foglalás részleteit Sarah-val. Megtudod, hogy senki sem vette még fel rajtad kívül a ruhát, és most már tudod, hogy a nagy napig senki más nem is fogja. Ez már a tied, és te ennek kitörően örülsz. Szinte ragyogsz. "Megvan a menyasszonyi ruhááám!!!" - vigyorogsz saját tükörképedre, majd nagy nehezen leveszed a ruhát és visszavedlesz, majd elpakolod a kamerádat a kész képekkel egy kis javítás céljával, s megígéred, hogy másnap már Daviddel jelensz meg.
Kicsit késel ugyan, de majdnem hazaérsz délre. A kis család már vár, ebéddel, ahogy illik. Délután beülsz a laptopod elé, hiszen megígérted, hogy holnap nem csak, hogy Dave-vel mész be, hanem a tökéletesített fotókat is viszed. A munkára nehezen koncentrálsz, mert folyton az jár a fejedben, hogy milyen gyönyörű menyasszony leszel. Ez a ruha csak rád várt. Nagyokat sóhajtozol, és nézegeted a fotókat. Dave és Rosie betelepedtek a gyerekszobába játszani, mert nem akarnak zavarni. Hamar el is szalad a nap, és szinte végig dolgozol. Több száz képből kell válogatnod, és ez fárasztó.
Másnap reggel együtt keltek Dave-vel - kissé morcos a korai ébresztő miatt. Kikászálódsz a konyhába, és csinálsz neki egy Lilith-féle méregerős löttyöt, amit kávénak nevezel, és beviszed a szobába. Míg megissza, elmész Rosie birodalmába, és felkelted. Illetve felkeltenéd, de a gyerkőc megelőzött. Már felöltözve ül az ágy szélén, és vigyorog.
- Szia Lilith. Készen vagyok. Mikor indulunk? - vigyorog a szemed közé.
- Szia Rosie... ööö... mi még most keltünk. Egyáltalán te mikor... és hogyan... mindegy... - csodálkozol - Reggeli? - nyögöd ki végre.
- Jöhet.
- Oké, gyere. Összeütünk valamit - és kézen fogva kiballagtok a konyhába, míg Dave ébredezik a zuhany alatt. Hallod, hogy kissé morcos, amiért majdnem hanyatt esett a szappanon, és most indulatosan szidja. Kicsit mosolyogsz is. A reggeli tényleg egyszerű... most ennyi telik tőled. Pirítós és egy kis tojás, meg tej. De senki nem panaszkodik. A helycsere után te is letusolsz, és végre kicsit frissebbnek érzed magad. Némi noszogatás után sikerül elindulnotok. Dave autójával mentek, és most kicsit örülsz is, hogy nem neked kell vezetni. Fáradt vagy, de legalább elmúlt a reggeli émelygésed. Hamar megérkeztek, mer nincs nagy forgalom elvégre szombat van.
Kissé idegesen lépsz be családoddal az oldaladon, mert nem igazán tudod, kinek a részéről milyen reakciók érnek. Robert most nincs itt, és ennek azért örülsz. Legalább egy féltékenységi jelenetet megúszol.
- Sziasztok! - lép eléd széles mosollyal Sarah az egyik ruhás kocsi mögül.
- Anyám! Ne ijesztgess Sarah! Szia! - neveted felé, és megöleled. Sarah Dave felé nyújtja a kezét, és bemutatkoznak:
- Nagyon örvendek! Már sokat hallottam rólad - mondja Dave-nek.
- Remélem, azért nem mindent - és a férfi rád kacsint, de közben mosolyog is - Részemről a szerencse, Sarah! Én is hallottam néhány dolgot rólad. Leginkább is, hogy milyen jó veled dolgozni, és mennyit tudtok pletykálni kettesben - árulja el nevetve, hogy egész este erről áradoztál. Fintorogsz egy keveset, majd Rosie rángatja meg a szoknyád.
- Ohh, elnézést kisasszony. Ő itt Stella Rose Gahan - mutatod be büszkén. A kislány pedig pukedlizik egyet.
- Nagyon örvendek - mondja komoly képpel Sarah, és megsimogatja a lány fejét - Milyen jól nevelt nagylány! - szól elismerően.
- Köszönöm! - kiálltja Rosie, kevésbé nagylányosan - Elmehetek körülnézni Lilith? Olyan szépek ezek a ruhák... Neked is ilyen lesz? Mikor lesz ilyened Lilith? Én is ott leszek, mikor kiválasztod? - hadarja kérdéseit gyors egymásutánban, és te csak kapkodod a fejed. Majd elneveted magad:
- Menj nyugodtan, nézz körül. Hozzányúlhatsz mindenhez, de óvatosan. A többit később - engeded útjára válaszaiddal.
A kislány a következő pillanatban már ott sincs, mire te mosolyogva pakolod ki a fotózáshoz szükséges dolgaidat, míg a modellek öltözködnek. Hátrapillantasz Dave-re, aki épp komótosan körbejárja a kiállított ruhákat és reménykedsz benne, hogy a modellekkel nem fogja ugyanezt eljátszani, hisz látod milyen közel hajol egy-egy bábuhoz. Elmosolyodsz rajta, majd beállítod a fényeket és már mehet is a munka.
- Jól van hölgyeim, akkor csapjunk bele! Brithany, kérlek, heverj el a pamlagon, majd én megigazítom a szoknyád fodrait... - kezdesz bele.
A munka akadálytalanul folyik, bár kicsit idegesít, hogy pár modell lány időnként párod felé pislog mikor épp nem őket fényképezik. Az sem segít, hogy Dave önelégülten csücsül egy kényelmes széken keresztbetett lábakkal a sötét farmerjában és méregzöld feliratos pólójában. Hiába lóg ki öltözködésileg most a környezetből, attól még ugyanolyan vonzó férfi, akin megakad a nők szeme. De lenyeled ezt a békát is, hisz ez mindig így lesz, hozzá kell szoknod. Az album megjelenése után hamarosan úgyis kezdődik a turné, szóval.... Na ettől a gondolattól sem lesz jobb kedved, hisz ha belegondolsz, hogy egy turné mennyi kísértést rejt magában.... De bíznod kell benne! Meg amúgy is, ahogy időd és energiád engedni fogja, mész utána. Azt meg nagyon reméled, hogy haza fog érni, ha eljön az idő és szülni fogsz!
A gondolatra felegyenesedsz kiadva egy utasítást, és végigsimítasz a hasadon. Aztán kéred a következő modellt és gondolataidba mélyedve dolgozol tovább.
- Azért ne fald fel őket a szemeddel - súgod Dave fülébe mikor 10 perc szünetet tartotok, míg átöltöznek a lányok a következő ruhasorozatba.
- Hé, nem is őket nézem! - tiltakozik rögtön - Hanem a ruhákat!
- Na peeersze... - húzod el.
- De tényleg! Láttam pár nagyon szép ruhát. Felpróbálhatnád őket - csillan fel a szeme.
- Édes... - súgod - Megtehetem neked, de én tegnap már megtaláltam az igazit...
- Azt hittem, hogy az én vagyok - biggyeszti le a száját.
- Te dinka, tudod, hogy a ruhára értettem - mosolyogsz rá megsimogatva sima és jó illatú arcát.
- Valóban? Remek! Hadd nézzem - csillan fel a szeme.
- Ööö... hát nem lehet - hebeged.
- Miért is? Elvégre én vagyok a vőlegény - akadékoskodik.
- Nos, pont ezért! Mert te vagy a vőlegény, és nem láthatod a menyasszonyt az esküvő előtt a ruhájában.
- Mégis miért? - nevet fel.
- Mert balszerencsét hoz, te dinka! - nézel rá riadtan - Még szerencse, hogy ma már nincs benne a programban. Tegnap kivégeztük... ööö... mármint lefotóztuk.
- Hmm... most szomorú vagyok - tetteti a sértődött képet. Te persze nem hiszel neki, és az ölébe ugrasz.
- Nem áll jól neked, ha duzzogsz, drágám! - csíped meg az orrát. Mire elfintorodik, és megpuszilgat. Persze a szemed sarkából észreveszed, hogy a modellek irigyen szemlélődnek irányotokba. És ez rettentően legyezgeti a hiúságod.
- Ezek annnyyyiiiraaa szééépek!!! - rohan visítva Rosie felétek, és maga után rángatja Sarah-t. Ő vezette körbe. Nevetve nézed, ahogy a kislány fején lobog a fátyol. Kezein fehér csipkekesztyű van, ami jelen esetben hónaljig ér. A lábán pedig egy magas sarkú fehér körömcipő. Sarah nevetve követi, és közben a szabad kezével fogja a fátyol alját, hogy el ne essenek benne.
Nevetve kapod el az utolsó pillanatban, mielőtt nektek esne. Dave panaszosan nyög egyet, mikor kicsit elfordulsz az ölében.
- Na, na, óvatosan, kisasszony, a végén tönkreteszed valamelyik kiegészítőt - mosolyogsz - De örülök, hogy tetszenek neked. Figyelj csak, majd ha eljön az idő, úgyis te leszel a koszorúslány, és akkor majd ide jövünk ruhácskát próbálni, jó lesz?
- Tényleg, tényleg! Jaj ez annyira jóóó! Szeretlek, Lilith!!! - veti magát a nyakadba, mire Dave-től egy újabb fájdalmas nyögés érkezik, de ti csak nevettek rajta.
- Édes, viseld az édes terhet - kacsintasz rá.
- De már hárman vannak rajtaaaam! - panaszkodik vigyorogva.
- Hát ez kétszeresen is a te hibád - kacarászol, majd Rosie-hoz fordulsz - És én is szeretlek, drágám. Tudod mit? - hajolsz lejjebb kicsit, mire rögtön megérzed Dave meleg kezét a hátadon és a derekadon, ahogy lassan simogat elmosolyodva - Fogd kézen a papát, hogy a modell nénik inkább a munkára koncentráljanak, és rángasd el, biztos szívesen asszisztál a ruhácskád kiválasztásában. De ha terveztetni szeretnél, szerintem az sem ütközik akadályba, nem igaz? - pillantasz fel mosolyogva Sarah-ra, aki csak biccent.
- Jujj de jó! Remek! Gyere apaaaa! Menjünk, menjünk!!! Látni szeretném őket!!! - lelkesedik fel a kislány, mire Dave sokadjára nyög fel, de ezúttal beleegyezően.
Miután kikászálódtok az öléből és nyomsz egy bíztató csókot a szájára, Rosie már húzza is maga után, te meg mosolyogva figyeled őket, aztán visszalépsz a gépedhez, hogy befejezzétek a munkát.
Szerencsére mindenféle komplikációtól mentesen zajlik a fotózás utolsó része. Aztán hamar összepakolsz, és még Sarah-val megbeszélsz néhány dolgot. Apa és lánya még mindig a ruhákat nézegetik. Illetve Dave nézegeti, Rosie pedig próbálgatja. Leendő férjurad arca enyhén elgyötört, mikor segélykérő pillantásokat küldözget feléd. Mikor befejezted a megbeszélést, megesik rajta a szíved, és odalibbensz.
- Segíts, kérlek! - nyögi panaszosan - Nem tudtam, hogy ennyire fárasztó lehet vásárolgatni. Sajnállak benneteket... én már tényleg nem bírom tovább. Ments meeeeg.... - suttogja elhaló hangon, mire belőled kitör a nevetés.
- Látod, én mindig mondtam, hogy nőnek mennyivel nehezebb lenni! - korholod viccesen - Rosie drágám, hogy haladsz a ruhapróbával? Találtál már valamit? Apropó: nem vagy éhes? - tereled össze a gyerkőcöt.
- Igen, azt hiszem, megtaláltam... de apa nem láthatja!! - kiáltja egy paraván mögül. Odalépsz, és halkan felsikkantasz, hogy hangot adj tetszésednek.
- Ez fantasztikus!! Sarah!!
- Igen, Lilith?
- Ezt rakd nekem félre, kérlek, az én ruhám mellé. Minden kis kiegészítőjével. A kisasszony megtalálta benne álmai ruháját - nézel Sarah-ra jelentőségteljesen.
- Természetesen, és a legnagyobb titoktartás mellett!! - teszi ujját a szájára Sarah mosolyogva, mégis erőltetett komoly képpel.
- Na persze, engem meg mindenből kihagytok!! Tudjátok mit? Remélem, fiú van a pocakodban drágám, mert akkor végre nekem is lesz kivel kirekesztenem benneteket!! - durcáskodik Dave.
- Én meg remélem, hogy lány. Mert így Rosie könnyebben játszik majd vele, és még eggyel többen leszünk!! - nevetsz. Miután megbeszéltétek a hatalmi kérdéseket, és nagy titokban eltettétek a ruhácskát, elköszöntök. Végre bent ültök az autóban. Hirtelen összenéztek Rosie-val, és egyszerre kezdtek el nyöszörögni:
- Éééééhes vagyooookkk!! - mondjátok egyszerre legörbülő szájjal, mire Dave furán végigmér benneteket, és grimaszolni kezd.
- Rendben, akkor ma étteremben eszünk, mert nincs erőm annyit főzni, amennyit ti ketten el tudtok pusztítani! - beindítja a motort, és már ki is gurultok a parkolóból kedvenc éttermetek felé véve az irányt.
- Naaa, ne durcizz, édes! - dorombolod a fülébe mikor Rosie épp nem figyel rátok, mert az ablakon bámul kifelé.
Dave még egy darabig próbálja tartani az ajakbiggyesztős formát, de minduntalan felfelé görbül a szája, mire te egy cuppanós puszit nyomsz az arcára, s ettől végre felnevet.
- Jól van na! - csóválja a fejét, majd leparkol, s pár percen belül már bent is vagytok kedvenc asztalotoknál.
- Lilith, gyere el velem WC-re! - ragadja meg a kezed Rosie nagy szemekkel suttogva.
Gyorsan meg is találjátok a mellékhelyiséget és közben végig Rosie áradozását hallgatod a leendő ruhácskájáról. Mosolyogva igazítod meg a természetes sminkedet, majd kézmosás után visszatértek a már az étlapot böngésző párodhoz. Egyszerűen nem tudsz nem elvigyorodni ahogy megpillantod ismerős alakját az asztalnál ülni. Sokszor el sem hiszed, hogy ez a káprázatos férfi a tied, és hogy tőle vársz épp gyereket! Szíved nagyot dobban, mikor mosolyogva rád néz, majd mikor odaértek és elhelyezkedtek, odahajol hozzád egy csókra, majd a füledbe súgja:
- Engem bezzeg nem kísérsz ki WC-re, mi? - s ad egy puszit fülcimpádra.
- Te disznó! - kuncogsz fel az étlap takarásában - Hidd el, nagyon szívesen kikísérnélek, de itt a lányod is, úgyhogy koncentrálj inkább az étlapodra, édes! - azzal egy csókot nyomva a szájára fordulsz vissza a sajátod felé, és máris eldöntöd, hogy a mai este egy vagonnyi tejszínes csirkét fogsz enni krumpli-krokettel.
Miután elpusztítottátok a kihozott kajahegyeket, dagadó hassal szuszogtok az asztal mellett. Leginkább te. Fizetés után, kivánszorogtok az autóhoz, és irány végre haza. Otthon mindenki ledobálja az utcai gönceit, és Rosie egyből el is vonul a szobájába. Besettenkedsz, és meglesed. Természetesen rajzol. És mit? Természetesen a ruháját örökíti meg. Elmosolyodsz, majd immár egy rövidgatyában és egy atlétában kilépsz a teraszra, ahol Dave már hűsítő koktéllal vár rád. Letelepedsz mellé a kanapéra. És nagyon kortyolsz a gyümölcsös csodából.
- Rosie? - néz rád érdeklődve.
- Rajzol - mosolyogsz, és kissé máshol jársz. Most te simized a saját pocidat, és ezt Dave vigyorogva nézi.
- Merre vagy?
- Nem is tudom... talán az esküvőn... Miamiban... a tengerparton a szüleimmel, családdal és a barátainkkal.
- Mit szólnál... haaa...
- Ha mi?
- Hát haaa... kicsit hamarabb valóra váltanánk ezt az álmodozást? - néz rád pajkosan és sürgetve.
- Mire gondolsz? - nézel rá italodat kevergetve.
- Hát előrehozhatnánk az esküvőt - vonja meg a vállát.
- Hmm.... hát nem tudom... - morfondírozol.
- Talán nem akarsz már hozzám jönni? - ül le melléd komoly arckifejezéssel.
- Jaj dehogynem! - tiltakozol azonnal - Csak... tudod, olyan jól elterveztem már, hogy majd a turné vége felé, vagy utána kelünk egybe. Addigra a pici is meglesz és én is visszanyerem a versenysúlyomat. Szeretnék hozzád menni mindenképp, nem arról van szó, de tudod mennyi idegeskedéssel jár egy esküvő, nem? És nem szeretném, a kicsit kitenni ilyennek a pocimban. Épp elég izgalom ér a munkám során és melletted - mosolyodsz el - Erre mit mondasz? - nézel rá bizonytalanul.
- Csak annyit, hogy nem kellene idegeskedned - néz rád komolyan - Nos, ha azt nézzük, a ruhád megvan. Rosie ruhája megvan. Nekem van valahol egy rongyos fekete öltönyöm - számolgat az ujjain - a helyszín megvan, és a meghívottak is megvannak. Sosem akartunk több száz fős lagzit. Család és a legközelebbi barátaink. Nem kell rengeteg meghívó. Már csak a dátum kell, és egy anyakönyvvezető, vagy pap, vagy mi... - ráncolja homlokát - Nos, erre mit mondasz? - passzolja vissza a kérdést.
- Hát tulajdonképpen igazad van... szinte minden megvan. De a többit akkor is el kell intézni - akadékoskodsz.
- Arra neked ne legyen gondod. Én mindent elintézek. Te csak arra figyelj, hogy egyél rendesen, hozz magaddal Miami-ba egy varrónőt, aki az esküvő délelőttjén még hozzád igazítja a ruhát - kuncog.
- Te malac!! - paskolod meg a kezét.
- Nos akkor? Mit mondasz? Egy hét elég lesz, hogy szóljunk mindenkinek? - vigyorog szembefordulva veled.
Elgondolkodva nézel rá, látod a szemében, hogy nagyon akarja a dolgot, te meg nagyot sóhajtasz, majd elmosolyodsz.
- Annyi talán elég lesz... És szerencséd van, hogy akkor kérdezted ezt meg, amikor még csak a 2. hónap végén járok és nem kezdett el rohamosan nőni a pocakom!
- Pedig én már alig várom, hogy mindenki láthassa, hogy az én babámat hordod!!! - válik izgatottá a hangja ás mindjárt a hasadra is teszi a pracliját.
- Uhhh... annyira izgató a tudat!
- Milyen tudat? - néz rád egy pillanatig értetlenül.
- Hát hogy te csináltál gyereket nekem! Mindig beindulok, ha ilyeneket mondasz nekem - nézel rá elsötétült tekintettel.
- Ajaj, most jönnek azok a hónapok, amikor menthetetlenül kívánós vagy és állandóan szeretkeznél velem? Hm? - nyalja meg disznómód vigyorogva a száját.
- Nem, az még csak a 3. hónap környékén kezdődik általában. Ez még tisztán én vagyok - húzod közelebb magadhoz az arcát - David... hisz minden percben kívánlak, hiába vagy már hónapok óta az enyém... - súgod a szájába, mire torokhangon felnyög és mohón szorítja a szádra sajátját. Egyedül Rosie felcsendülő hangja állít meg attól, hogy a teraszon essetek egymásnak.
- Liliiiith! Kész van! - rohan oda hozzátok, de addigra ti már el is eresztettétek a másikat.
- Na mutasd csak! - veszed át a rajzot.
- Jaj, de úgy nézd, hogy apa ne lássa! - sipítozik kezével takarva a remekművet.
- Jól van, jól van! - nevetsz fel, mire Dave csak mosolyogva megforgatja a szemeit - Nahát, ez nagyon szép, kisasszony! Teljesen olyan, mint az életben! - simogatod meg a lányka fejét.
- Köszi! - nyom el egy ásítást, amire rögtön lecsap Dave.
- Na kisasszony, most aztán sipirc az ágyba, már késő van!
- De apaaa, nem is vagyok álmos! - füllenti.
- Nem, nem, láttam én azt az ásítást. Sipirc! - áll fel és a szobája felé kezdi terelgetni a kislányt.
Te csak mosolyogva hagyod, hogy visszaszaladva egy puszit nyomjon az arcodra, majd nézed, ahogy apa és lánya eltűnik a lakásban. Nem vagy benne biztos, hogy nem-e azért siettette Dave a lefektetést, hogy aztán te kerülj sorra... ezen elmosolyodsz és álmodozva hátrahajtod a fejed.
Ha tényleg ilyen hamar lesz az esküvőtök, akkor már holnap el kell kezdenetek készülődni. Megtervezni a meghívókat, legyártatni, expressz kézbesítéssel kiküldeni, telefonon felhívni pár embert... aztán beugrik, hogy anyukád egyik barátnője esküvőszervező, úgyhogy megkönnyebbülve felsóhajtasz, hogy átpasszolhatod nekik a szervezést, hisz úgyis Miamiban lesz a banzáj. Elhatározod, hogy holnap kora reggel felhívod anyukádat és megosztod vele a hírt.
Dave csakhamar visszatér, és megfogja a kezed.
- Gyere, édesem, most te jössz...
- Szinte sejtettem, drágám! - adod meg magad, és engedelmesen követed a hálóba. Finoman levetkőztetitek egymást.
- Imádom, hogy mindig kívánsz – suttogja a füledbe.
- Én meg azt, hogy ha bálna leszek is kívánni fogsz - vigyorogsz, kissé rontva a romantikus hangulatot. De párod megbocsát. Az ágy felé haladva folytatjátok a vetkőzést, és egymás csókolgatását. Majd egy határozott mozdulattal hanyatt fektet az ágyon. Derekad alá rakja egyik kezét, míg másikkal forró öledben játszadozik, hatalmas élvezetet okozva ezzel. Gyorsan nedvesedsz, és kéjes mosollyal nyugtázza, hogy most már szabad az út. Lassan beléd hatol, és egyre gyorsuló tempóban kezd mozogni. Hogy díjazd a sebesség fokozását, elkezded karmolászni a hátát, egyre mélyebben. Szereti, ha ezt csinálod, hiszen nyoma marad élvezetednek. Rád néz, és mosolyog, majd nagyon lassan, nagyon mélyeket nyom. Figyeli arcodat, és látja, mikor kell a végső gyors és határozott mozdulatokat megtennie. A vég után, egymásba gabalyodva alszotok el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés